Bentlakásos előnyök

 

Az ipari park korunk egyik leghatékonyabb termelésszervezési formája. Olyan intézmény, amelyben külön vállalat, vállalkozó gondoskodik a park területén működő cégek szolgáltatási hátországáról és más a közös feladatok, például a helyi önkormányzatokkal, hatóságokkal kiépített kapcsolatok ápolásáról. Mondják, s nem ok nélkül: az ipari parkoké a jövő.

 

Az első ipari parkok egyes szakemberek szerint már a század elején létrejöttek az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. Az Egyesült Államokban az első világháború idején a haditermelés szolgálatában már valódi ipari park jellegű ipartelepítések is megvalósultak. A parkok a hetvenes években kaptak nagyobb figyelmet a fejlett ipari országokban. Szélesebb körben az ipari park fogalma mintegy 25 éve ismert és egyben elismert tényező az ipari fejlesztésben. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az ipari parkok például a technológiai transzfer egyik legfontosabb közvetítői, az európai kontinensen a parkoknak az ipari szerkezetváltásban (főleg a vas- és acélipari válságövezetekben) és a foglalkoztatás növelésében is nagy szerep jutott.

Sebességet váltottak

A máig is prosperáló ipari parki tevékenység egyik legnagyobb területe az autógyártás. A világ autógyártói éles piaci versenyben állnak egymással: a nyertes az, aki folyamatosan új modellekkel jelentkezik, és gyorsan képes költség- és árelőnyre szert tenni. Az önköltségcsökkentés egyik formája az ipari parki együttműködés lehet. A rastatti Mercedes-gyár például közvetlenül a cég tőszomszédságában alakított ki 25 és fél ezer négyzetméteres ipari parkot, ahol már tíz alkatrészgyártó termel a gyár számára. Így a szükséges részegységeket raktározás nélkül, megfelelő ütemezésben szállíthatják közvetlenül a gyártószalagok mellé. Az itt előállított alkatrészek a gyár szükségletének mintegy felét fedezik.

A raktározás és a szállítás költségeinek megtakarítása tetemes előny az autógyártók számára. A FIAT például az 1994-ben átadott dél-olaszországi Melfi köré telepített szállítók jóvoltából 15 százalékos költségmegtakarítást ért el az alkatrészgyártásban. A Ford valenciai gyára mellé 28 beszállító települt, tevékenységük 20 százalékos költségmegtakarítást eredményezett. Az ipari parknak köszönhető, hogy az itt gyártott „Ka" – a Fiestához viszonyítva – 25 százalékkal rövidebb idő alatt szerelhető össze.

A végtermék- és az alkatrészgyártók közötti munkamegosztásban nem egy esetben még ennél is szorosabb együttműködés alakult ki. A Volkswagen tulajdonában levő cseh Skoda-gyárban például a beszállítók már közvetlenül a futószalagok mellé települtek. Az Octavia-gyártó sor mellett egy műszakban 420 Skoda-alkalmazott mellett még 80 ember, a beszállító alkalmazottai is dolgoznak. Mlada Boleslavban ezt a munkamegosztást elsősorban a logisztikai előnyök még jobb kihasználása miatt választották. Mindenesetre a Skoda-példa a városba vonzza az alkatrészgyártókat.

A fejlett országokban előbb-utóbb a felhasználható terület szab korlátokat az ipari parkok létrehozásának s így a költségcsökkentésnek. Ez az oka annak, hogy a gyártás bizonyos fázisait egyre inkább keletre helyezik, vagyis a nyilvánvaló logisztikai előnyök mellett a bérelőnyök kihasználására kerül a hangsúly.

Stratégiai előnyök

A fejlett országokban az ipari parkok létrehozásának több stratégiai előnye mutatható ki: ilyen például az ipari struktúraváltás, a foglalkoztatás elősegítése, az elmaradottabb régiók felzárkóztatása, a technológiai transzfer erősítése, a környezetvédelmi követelmények betartása, a versenyképesség javítása. Ennek köszönhetően mára az ipari parkok tevékenysége, célja az adott régió igényeinek és adottságainak megfelelően igen gazdag választékot mutat. Ezt a szervezeti formák széles skálája is követi. A különféle ismérvek alapján ezek a vállalkozásegyüttesek lehetnek:

• Tudományos parkok, amelyek egyetemek, kutatóintézetek mellé települnek. Fő feladatuk a kutatások támogatása, de termeléssel nem foglalkoznak.
• Technológiai parkok, ahol új technológiákat alkalmazó vállalkozások találhatók. Itt a park szerepe a fejlesztés sikere érdekében az infrastruktúra biztosítása, a vállalatszerű működés költségeinek minimalizálása.
• Innovációs központok. Feladatuk az, hogy a viszonylag magas piaci kockázatú új termékek és technológiák fejlesztését megvalósító vállalkozások pénzügyi, kutatási és kereskedelmi jellegű tevékenységeit támogassa (a vállalkozás lehet központon kívüli is).
• Kereskedelmi parkok. Ezek sokrétű kereskedelmi tevékenységgel támogatják az induló vállalkozásokat (csomagolás, értékesítés, szállítás, adminisztratív munkák, esetleg termelés).
• Technopolisz jelzővel ellátott parkok. Ezek többnyire egy adott terület egyetemei köré, azok tudományos kutatási potenciáljára alapult szervezetek, ahol infrastrukturális szolgáltatásokat nyújtanak a vállalkozásoknak.
• A technológiai pólus elnevezés tipikusan olasz formát takar, ahol a park olyan terület, amelyben az innovációs folyamat kialakulásához stratégiailag szükséges alapok – mint például a magasan képzett munkaerő, kutatási tevékenység, inkubátorszolgáltatás, finanszírozó szervezetek (bankok, vállalatok) – jelen vannak. Bolognában 1992-ben ilyen alapon szerveződött a Poster, amelyet a város, a tartomány és a magánvállalkozások közösen szerveztek.
• Szintén tipikusan olasz fogalom a technológiai körzet. Itt az előzőekben említett pólus mellett fejlett ipari körzet és legalább egy ipari park is (lehetőleg tudományos típusú) megtalálható. Olaszországban, például ilyen a torinói ipari körzet.

Az ipari parkok létrehozásában valamennyi országban fontos szerep jut az állami támogatásnak. Nemzetközi tapasztalatok szerint az állami támogatási formák igen eltérőek lehetnek. Az előbbiekben említett célok valamelyike szerint azokban az országokban is ösztönzik az ipari parkok létesítését, ahol a befektetéseket az állam elkülönítve nem preferálja. Több országban külön program szolgálja az ipari parkok létrehozását. Különösen igaz ez ott, ahol az elmaradott régiók felzárkóztatása fontos gazdaságpolitikai célkitűzés – ilyen például Olaszországban a délvidéki területek felzárkóztatása. Arra is van példa, hogy nem külön a parkosítási programokat, hanem – kombinált formákban – a befektetéseket ösztönzik. Az ilyen eszközök közül kettő emelhető ki: az úgynevezett mission oriented modell a források mozgósítását helyezi előtérbe, míg a diffusion oriented modell a korszerű technológiák elterjesztését célozza.

Az is megfigyelhető, hogy a fejlett ipari országokban az ipari park fogalmát többnyire az innovációs park általános megnevezés váltja fel. A hatvanas, hetvenes években létrejött ipari parkok az innovációs parkok elődeinek tekinthetők, ahová az iparvállalatokat fogadták be, és ahol az innovációk véletlenszerűen és nem folyamatosan jöttek létre, illetve terjedtek el. Ezzel szemben a jelenlegi folyamatok azt mutatják, hogy az úgynevezett innovációs parkok olyan vállalkozásokat gyűjtenek össze, amelyek együttműködésétől folyamatosabbá válik az innovációk menete, és az újdonságok könnyebben terjednek el az adott régióban.

Hazai fejlődés

A magyarországi fejlődés fordított irányú volt. Először jöttek létre az innovációs parkok, centrumok és ezeket követték az ipari parkok. Ez nem jelenti azt, hogy az innovációs parkokat követően az ipari parkok már automatikusan innovatív csomópontok is. Ezek a funkciók ugyanis – a nyugat-európai fejlődést és példákat figyelembe véve – más működési jellemzőket követelnek meg. Magyarország első innovációs parkja, az Innotech, a Budapesti Műszaki Egyetem innovációs parkja, tíz éve, 1987 végén kezdte meg működését az egyetemen és annak közelében. Telephelye Budapest XI. kerületében van, ahol több felsőoktatási, tudományos és kutatási intézmény, sok ipari vállalkozás található. Az Innotech Kft. 97,5 millió Ft alaptőkével jött létre, tulajdonosai: Budapesti Műszaki Egyetem 52 százalék, Bp. XI. ker. önkormányzata 33 százalék, OMFB 10 százalék, Covent Ipari Kockázati Tőke Rt. 5 százalék. Az alapításhoz jelentős támogatást adott még az IKM, és az alapítók között volt a Corvin Ipari Fejlesztési Bank is.

Az Innotech filozófiája szerint a gazdasági verseny a piaci szférából mindinkább a műszaki fejlesztésre tevődik át és ott is dől el. A sikeres gazdasági tevékenység hagyományos termelési tényezői, a tőke, a nyersanyagok és a munkaerő mellett egyre fontosabbá válik, és a fejlődés szempontjából meghatározó jelentőségűvé lesz a technológiai tudás. Az alapítók elgondolása az volt, hogy mindazokon a területeken tevékenykedjen, amelyek a Budapesti Műszaki Egyetem szellemi bázisán alapulnak, ugyanakkor a nemzetközi fejlődés irányait se tévesszék szem elől. Ez utóbbi területen a kilencvenes években különösen az információtechnológia fejlődése volt jelentős, és ez a tendencia az Innotech működésében is szerepet játszott. Azok a vállalkozások a leggyakoribbak és a leginkább sikeresek a parkon belül, amelyek az információtechnológiára és -technikára, valamint azok kapcsolódó területeire, adaptációira irányulnak. Ezek többnyire hosszabb ideig tartó, aprólékos kutatás eredményei, sok esetben speciális termékek, amelyek fejlesztését nagyobb cégek nem vállalják, vagy nincs is már olyan vállalat, ahol ilyen jellegű fejlesztés folyik – ilyen például a speciális mérőműszerek, orvosi segédeszközök, szoftverek előállítása.

A park egyfelől az egyetemi kutatási-fejlesztési csoportok (úgynevezett K+F teamek) részére nyújt szolgáltatást: vállalkozik, szerződést köt, garanciát vállal. Az oktatóknak így – elméletileg – csak a kutatói tevékenységre kell koncentrálniuk. Sok kutatási eredmény azonban még így sem juthat el a vállalkozásig, a termékfejlesztésig és -értékesítésig. Az egyetemi költségvetés és általában a kutatási támogatások csökkenése miatt csupán az innovációs park erejéből évről évre kevesebb fejlesztés támogatható. Másfelől a park tényleges infrastruktúrájával az ott levő vállalkozásoknak megteremti a működési feltételeket. Ezzel az a célja, hogy a vállalkozói szándékú, hasznosítható fejlesztési eredményt elért szakemberek számára kedvező feltételeket nyújtson az üzleti életbe való bekapcsolódáshoz. A bérleti és szolgáltatási díjakat ezért igyekeznek méltányos szinten tartani.

Az Innotech tevékenysége sokrétű, azonban alapvetően két területre koncentrált. Az inkubációs munkát, az elmúlt évek tapasztalataira és a korlátozott anyagi lehetőségekre alapozva, elsősorban a vállalkozóknak nyújtott szolgáltatások területén fejlesztették tovább. Két PHARE-pályázatot sikerült elnyerniük 1996-ban a PHARE Program Technology Development and Quality Management (TDQM) pályázatán. A K+F tevékenységet a kialakult gyakorlat szerint két területre osztják: a K+F projektek menedzselésére és a műszaki fejlesztési vállalkozásra.

Az Innotechnek szoros, bár nem formális kapcsolata van az újonnan létrejött Innostart Nemzeti Üzleti Innovációs Központtal. Az Innotech korábban szerepet vállalt a Vasipari Kutatóintézet XI. kerületi, Fehérvári úti telephelyének felszámolásában, és az volt a terve, hogy az innovációs park bővítésére megszerzi az infrastrukturálisan kedvező komplexum használati jogát, ahol később – többek között – az Innostart is helyet kapott. 1992-93-ban azonban erre nem volt elegendő anyagi fedezete. Az ide települő Innostartot a Magyar Innovációs Szövetség és két kamara (a jelenlegi Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a később Magyar Munkaadói Szövetséggé alakult Országos Kis- és Középvállalati Kamara) hozta létre. Ez a szervezet ma a legnagyobb innovációs parkot üzemelteti, része a nemzetközi és a hazai vállalkozásfejlesztő rendszernek, kapcsolataival, szolgáltatásaival kiegészíti a vállalkozásfejlesztés innovációt támogató intézményrendszerét, projekteket kínál fel a kockázatitőke-társaságoknak. Rendes tagja az Európai Üzleti Innovációs Központok Hálózatának is.

Az Innotech távolabbi terve, hogy a XI. kerületben megszűnt vállalatok infrastruktúráját hasznosítva és a meglevő innovációs parki, kutatási létesítményeket felhasználva úgynevezett technológiai övezetet hozzon létre a vállalkozások támogatására. A park telephelye ugyanis folyamatosan telített, túl nagy az érdeklődés, kevés a hely.

A vállalkozások száma évről évre ingadozik, 27-32 közöttire tehető egy-egy évben a bent levő cégek száma. Az általános gyakorlat az, hogy a fejlődőképes cégek növekedésük közben is a parkon belül maradnak, mindaddig, ameddig további terjeszkedésük már megoldhatatlanná válik a telephelyen belül. Ezek helyét általában kis, újonnan alakult cégek foglalják el. A vállalkozások „parki életkora" különböző. 1995-ben például megnőtt az új cégek aránya, ekkor a vállalkozások egyharmada volt egy évnél fiatalabb, de több mint 40 százaléka 3 évnél régebbi. A vállalkozások tevékenységi összetétele kevéssé változik. 1996-ban 50 százalék körüli volt a technológiaorientált vállalkozások aránya, a fennmaradó 50 százalékon pedig nagyjából egyenlő arányban osztoztak a szolgáltató, gyártó és egyéb cégek. A technológaorientált gyártó és az egyéb megjelölés határvonalai azonban esetenként elég bizonytalanok.

Helyi kezdeményezések

Magyarországon a klasszikus értelemben vett ipari parkok létesítését helyi kezdeményezések indították el. 1991-ben – Közép-Európában elsőként – Győrött jött létre ipari park. A város már kezdetben jobb helyzetben volt, miután Győrbe autópálya, felújított vasút és vízi út is vezet, ami megkönnyíti a szállítást. A város ipara is viszonylag jó állapotban vészelte át az átmenetet. A 36 hektáron létrehozott ipari park területét eladták, így a Győri Ipari Park 60 százaléka osztrák, 40 százaléka magyar kézben van. Ide telepedett le később a United Biscuits, a Creditanstalt, egy magyar vámfiók, majd a Skinny elnevezésű fehérneműgyártó cég, és őket követte a már az ipari park lakóinak megrendelésére dolgozó Bank Security Kft., valamint a legnagyobb holland tőkebefektető, a Philips is. A Philips Key-Moduls Magyarország Elektronikai és Mechanikai Kft. néven a közelmúltban hozta létre itt új vállalkozását. Az üzem 30 millió dolláros beruházással jött létre, és évi 5 millió darab kazettás autórádiót gyárt majd.

A győri parkot Székesfehérvárott a Videoton átalakítása során létrehozott ipari parkok követték. A hetvenes-nyolcvanas években a Videoton az első 10 legnagyobb magyar vállalat között volt, 1988-ban 20 ezer fővel évi 20 milliárd forint árbevételt ért el, ami a mai árakon már a 80 milliárdot is megközelítené. A gyár az akkori Szovjetunió igényeire alapozva, kiemelt kormányberuházások eredményeként, Közép-Kelet-Európa legnagyobb és legmodernebb gyártókapacitásaként jött létre. A Videoton az orosz katonai és egyéb megrendelések megszűnésével 1990-ben került válságos helyzetbe. A válságkezelési program, a város kedvező fekvése, a viszonylag magas színvonalú gyártási kultúra eredményeként 1992-től kedvező változások indultak el. Az északi ipari övezet a Videoton vállalatcsoport területére épült, és a vállalatcsoport életében bekövetkezett tulajdonosváltás után a cég több mint 20 önálló kft.-vé alakult át.

A Videoton Ipari Park folyamatosan fogad külföldi cégeket, melyeknek bérmunkát végez. A távol-keleti fejlődési modellt követve a magasan képzett, de viszonylag olcsó munkaerőre, valamint a felújított infrastruktúrára támaszkodva termelési együttműködések sorát kötötték multinacionális cégekkel. Az IBM 1995-ben hozta létre üzemét. A 10 500 négyzetméteres üzemcsarnokot az IBM bankgaranciájával a Videoton építette 15 millió német márkáért, amelybe az IBM 40 millió márka értékű technológiát hozott. 1996-ban az IBM újabb beruházást hajtott végre. A már működő gyár mellett a Videoton 25 millió dolláros infrastruktúra és 20 ezer négyzetméteres új csarnok építésével együtt 35 millió dolláros technológiai beruházással létrehozta Európa legnagyobb meghajtógyárát, amely várhatóan évi 3 millió berendezést gyárt majd, és közel 200 embernek ad munkát.

A déli ipari övezetben az Ikarus volt telephelyén jött létre a Sóstói Ipari Park, amelyet a Ford beszállítójaként Magyarországra települt amerikai Loranger cég alapított. Az ipari park legnagyobb cégei között található a holland Philips iR3 képmagnó-összeszerelő üzem és a Viennaplex, amely a Philips részére gyárt részegységeket és alkatrészeket. A Philips üzemcsarnokának nagysága 20 ezer négyzetméter, és a cég 1100 embert foglalkoztat.

A székesfehérvári komplexum úgynevezett keleti ipari övezetének legismertebb és legnagyobb cége az amerikai részvétellel alakult Alcoa-Köfém, amely az ország harmadik legnagyobb exportőre. Az Alcoa egyik leányvállalata, az Alcoa-Fujikura a Videotonnal együttműködve autoelektronikai kábelrendszereket gyárt. A cég eddig 4000 munkahelyet teremtett, részben a Videoton területén belül, részben annak vidéki telephelyén, Enyingen. A vállalat kábelgyártásának 70 százalékát telepítette már Magyarországra, 1996-ban ehhez 300 millió forintos beruházást hajtott végre az enyingi üzemben, ahol csaknem 700 főt foglalkoztat. A keleti ipari övezetben kezdte meg működését az Albacomp Ipartelep a kilencvenes évek elején. Az Albacomp a 11 800 négyzetméternyi területet még 1990-ben vette meg a Pamuttextil Művektől, és ide telepítette számítógép-összeszerelő üzemét. A cégnek több befektetése van (kereskedelmiszoftver-fejlesztés, konszignációs raktár, vámszabad területi raktár), de a legfontosabb a számítógépek összeszerelése. A számítástechnikai üzletágban a cég Magyarország első számú vállalkozásává nőtt, 1995-ben már több mint 5 milliárd forintos bevételt ért el.

További működő és tervezett ipari park található Oroszlányban, Debrecenben, Miskolcon, Ózdon, illetve Esztergom, Marcali, Kecskemét, Szentgotthárd, Dunaújváros és Tiszaújváros térségeiben. Az Ózdi Ipari Park létrehozásához még mintegy 280 millió forintra lenne szükség, de csak mintegy 80 millió forint áll rendelkezésre saját forrásból. A lerobbant ipari park rendbehozatala igen költséges, és aggasztó, hogy Ózd nem vonzó a magántőke számára. Az ipari park megálmodói erőteljesen számítanak a megye pénzére, amelyből a költségek nagyobb hányadát fedeznék, és miután elnyerték az ipari park címet, 35-40 milliót várnak a két tárca közös kasszájából is. A városban valószínűleg egyedül az ipari park adhatja meg az állandósult válság megoldásának esélyét, hiszen a munkanélküliségi ráta itt a legmagasabb az országban, a hivatalos statisztikai adatok szerint 1997-ben is elérte a 22-23 százalékot. Az Ózdi Ipari Park egyébként már létezik, pontosabban megvan, áll a régi, lerobbant ipartelep. A továbbiakban szükséges pénz több mint harmadát arra szánják, hogy a belső út- és közműhálózatot rendbe hozzák. A kerítések és a világítás felújítása szintén ugyanennyit kívánna, és a bontási munkák, valamint a környezetvédelmi beruházások vinnék el a maradék egyharmadot.

Innovációs központ

A mai magyarországi fejlődést tekintve az ipari park és az innovációs park fogalma már gyakran nem választható külön. Az Innostart és az Innotech például innovációs park, de valóságos ipari parkként is működik. A debreceni ipari park ugyanakkor kifejezetten K+F vállalkozás és technológiatranszfer-orientált tudományos-műszaki park.

Az állami beruházásra példa az InfoPark létrehozásának terve. A kormány 1996. május 15-én döntött Informatikai és Technológiai Innovációs Park (InfoPark) létesítéséről az eredetileg az expo céljára kijelölt területen. A terület északi része mintegy 70 ezer négyzetméter nagyságban a Petőfi híd és a Lágymányosi híd között terül el, a Budapesti Műszaki Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem szomszédságában, míg a déli, 73 ezer négyzetméter nagyságban, ettől délre található, jellegében közelebb áll az ipari övezethez.

Az InfoPark megvalósítására 1996. december 30-án 10 millió Ft-os alaptőkével alakult meg az InfoPark Rt. Az állam az örökösen tulajdonában maradó egy darab egyszázalékos aranyrészvénnyel biztosítja, hogy ezen a területen csakis Informatikai és Technológiai Innovációs Park jöhessen létre. Az InfoPark vállalkozói alapon valósul meg, a befektetők a területet bérbe véve a betelepülők igényei szerint felépítik a szükséges épületeket, melyeket a betelepülők részére adnak bérbe, miközben a Park egyéb központi szolgáltatásokat is nyújt. Az InfoPark innovációs-ipari parkként különleges előnyöket, lehetőségeket nyújt a vállalkozásoknak: koncentrált teret ad a cégek K+F tevékenységeinek, így szoros együttműködésre ad lehetőséget a betelepült cégek között, szinergikus folyamatokat indíthat be a betelepülő cégek és a hazai szellemi tőke között. A vállalati K+F egységek és a felsőoktatási intézmények tudományos munkatársai között állandó közvetlen kapcsolatot biztosít, világszínvonalú infrastruktúrát kínál a tervezett Közép-Kelet-Európa regionális informatikai és médiaközpontja számára, és lehetővé teszi a magyar szellemi potenciál, a hazai felsőoktatás és a tudomány eredményeinek üzleti alapon történő értékesítését.

Magyarországon az ipari parkok gyorsabb elterjedését szolgáló állami eszközök kidolgozására 1995-ben széles körű nemzetközi felmérés készült az IKIM Innovációs Főosztálya és az Ipari Parkok Egyesülete kezdeményezésére. Ebből is kiderült, hogy az állami támogatás szinte valamennyi országban nyomon követhető. A kevésbé fejlett országokban előfordul, hogy teljesen állami beruházásban valósítanak meg ipari parkokat (például Indiában), amelyeknek a működés során önfinanszírozóvá szükséges válniuk. A K+F támogatás azonban továbbra is megmarad.

A kormány 1996 decemberében elfogadott rendeletével zöld utat adott az ipari park programnak. Az „Ipari Park"-ról szóló 185/1996 (XII. 11.) számú kormányrendelet teremtette meg az „Ipari Park" cím elnyerését szolgáló pályázati rendszert. Az ipari parkok fejlesztésének programját ezzel, az IKIM javaslatára, a kormány országos programmá emelte. Az elképzelések szerint 1997-től 3 éves program keretében a tárcák által kezelt források önálló, kiemelt támogatása mellett jöhetnek létre azok a vállalkozások, amelyek megteremtik a feltételeit a további beruházásoknak, és vonzó célpontot jelenthetnek a külföldiek későbbi befektetéseinek is. Az Ipari Park cím elnyerése a feltétele a kedvezményeknek és támogatásoknak.

Az Ipari Park címért az IKIM írta ki a pályázatot, amely meghatározott területre használható, határozatlan időre szól, a megvonásig érvényes. Az Ipari Park cím elnyeréséért mindazon belföldi székhelyű, jogi személyiséggel bíró gazdasági társaságok és helyi önkormányzatok pályázhatnak, amelyek tervezik az ipari park létrehozását vagy már működtetik azt, kedvező infrastruktúrát és szolgáltatásokat kínálnak, ezenkívül vonzók a hazai és a külföldi befektetők számára. Nem vehetnek részt a pályázaton ugyanakkor azok a szervezetek, amelyek ellen csődeljárás vagy felszámolás folyik, a költségvetési támogatásokból eredő kötelezettségeiket nem teljesítették, illetve 60 napon túli adójellegű köztartozásuk van.

Pályázati feltételek

A minimális érvényességi követelmények a következők: a beépített/beépíthető terület legalább 10 hektár, amely terület tulajdonjogával vagy legalább a tartós bérleti jogával (minimum 25 év) a pályázó rendelkezik és az ingatlan tehermentességét igazolni tudja. A terület ilyen célra történő felhasználásához be kell szerezni az illetékes hivatalok engedélyét, illetve jóváhagyását. Fontos követelmény a legalább három évre szóló megvalósíthatósági tanulmány és üzleti terv. Ezenkívül a pályázónak garantálnia kell, hogy a betelepülő vállalkozások száma eléri a tízet, a foglalkoztatottaké pedig legalább az ötszázat. További követelmény az illetékes környezet- és területvédelmi hatóság engedélye és a helyi önkormányzat jóváhagyó nyilatkozata, valamint az illetékes megyei területfejlesztési tanács nyilatkozata arról, hogy az ipari park megvalósítása beleillik a megyei fejlesztési stratégiába.

Az értékelési szempontok között első helyen a megvalósíthatóság áll, ezt követi a helyi önkormányzatok támogatása, a park munkahelyteremtésben betöltött szerepe és a szolgáltatások színvonala. A sokféle követelmény ellenére a tárca laza szabályokat szabott az Ipari Park címért versengőknek: például nincs a régióhoz fűződő ipar-, illetve egyéb fejlesztési követelmény. A pályázati kiírásból az is kiderül, hogy a kormány mindenütt támogatni, segíteni kívánja az ipari szerveződést, ahol a helybéliek ennek szükségét és lehetőségét látják. Az Ipari Park címmel mégsem jár automatikus támogatás: ez csak belépő lehet a pályázatra. Viszont az elnevezést azon vállalkozások is használhatják, amelyek hivatalosan nem nyerték el a címet. Ez némileg összezavarhatja majd a betelepülő, ám nem elég körültekintő vállalkozásokat, ám nem árt tudni, hogy csak az Ipari Park cím viselője, illetve az ide betelepülő vállalkozások pályázhatnak az „ipari park" minősítéshez kötött támogatások elnyerésére.

A pályázat minden esetben kétszintű. Az első menetben a cím elnyeréséért lehet pályázni, majd ez után ezzel a minősítéssel lehet részt venni a beruházástámogatási pályázaton. Az Ipari Park cím módot ad a jogszabályokban megfogalmazott kedvezmények igénybevételére is. 1997-ben a 19/1997. (V. 14.) számú IKIM rendelet alapján hirdették meg a pályázatot. A július 10-i beadási határidőig 37 pályázat érkezett, amelyek széles körű szakmai elbírálása után az ipari miniszter 28 parknak ítélte oda az „Ipari Park" címet.

A támogatások egymásra épülnek. A már működő ipari parkba betelepülni vágyó vállalkozók a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzatból további támogatásokra pályázhatnak. Így például a technológiai, gépi beruházásokhoz, a saját infrastruktúra kiépítéséhez támogatásért és kamatmentes kölcsönért. Az 1997. évi 800 millió forintos keret két tárca forrásából állt össze, amelyhez a pályázatot hirdető IKIM félmilliárdot, a KTM 300 millió forintot adott. A támogatást elsősorban infrastrukturális fejlesztésekhez lehetett kérni, de a parkot fenntartó cégeknek a belső építkezésekhez is kamatmentes hitelt ígértek. Ha pedig a betelepülő cégek körültekintéssel választják meg a helyszínt, akkor nemcsak hitelhez, hanem adókedvezményhez is juthatnak. Számos település iparűzésiadó-kedvezményt ad, egyes elmaradott területeket pedig vállalkozói térségnek minősítenek. Ebben az esetben pedig társaságiadó-kedvezmény is jár az érintetteknek. A szeptember végi eredményhirdetés alapján több ipari park kapta meg a címet a Dunántúlon. Székesfehérváron három park is elnyerte a hivatalos címet, míg Budapesten egy: a XI. kerületben. Borsod-Abaúj-Zemplénben Miskolc, Ózd, Diósgyőr és Kazincbarcika is nevezett, majd nyert. Miskolcon a Digép Holding Rt. a Diósgyőri Gépgyár helyén tervez ipari parkot létrehozni. Az ipari park költségei 1,5 milliárd forintra rúgnak, viszont a pályázók remélik, hogy akár 200 millió forintot is nyerhetnek a pályázaton.

Az Ipari Park címet nem elég elnyerni, azt meg is kell tudni tartani. Ez ugyanis a megvalósíthatósági tanulmány és az üzleti terv szerinti működésre és az „iparipark-szerű" működés folytatására, valamint fejlesztésére szóló kötelezettséget is jelent. Ezek megszegése – indokolatlan vagy jelentős mértékű eltérés – esetén a cím visszavonható. A tárca ráadásul – ígérete szerint – az Ipari Park címet elnyerő vállalkozásokat az üzleti terv, az éves beszámolók alapján rendszeresen felülvizsgálja.