Itt a nyár, a "népvándorlás" a különböző idegenforgalmi központok, üdülőhelyekfelé. Irigykedve gondolunk azokra az országokra, amelyek pompásan megélnek a hozzájuk özönlő turistákból. A kincstári optimizmus ellenére Magyarország távolról sem nevezhető turistaparadicsomnak. Kielégítő-e az idegenforgalom szabályozása? Milyen lehetőségek vannak a jelenlegi jogi keretek között? Mi kell a húzóágazattá váláshoz?
A gazdaság majdnem minden szektora kiveszi a részét valamilyen formában az idegenforgalomból. Ezzel kapcsolatban nemcsak a kiskereskedelemre, a szórakoztatóiparra, a közlekedésre vagy éppen a bankokra kell gondolnunk, hiszen az idegenforgalom szorosan kötődik a környezetvédelemhez, a közbiztonsághoz is. A rendszerváltozás óta az idegenforgalom is nagy átalakuláson ment keresztül, amelynek következtében mintha háttérbe szorulnának az eddigi főbb idegenforgalmi központok, az országhatárok kinyitásával a belföldi turizmus is vesztett vonzerejéből, visszaesett a szociálturizmus. A cél azonban csak az lehet, hogy minél több vendég minél több vendégéjszakát töltsön hazánkban. Ehhez azonban nem elegendők a meglévő idegenforgalmi látványosságok, szükség van az idegenforgalomhoz nem közvetlenül kapcsolódó egyéb szolgáltatások, illetve régiók, települések fejlesztésére is.
Az állam – úgy tűnik – nem ismerte még fel a turizmusban rejlő lehetőségeket, mert "mostoha-gyerekként" kezeli, hiányzik a megfelelő szervezeti háttér, a fejlesztési koncepció, az idegenforgalommal foglalkozók közti információáramlás. Tetézi a problémákat, hogy óriási a részesedése az ágazatban a "feketegazdaságnak" (egyes felmérések szerint az itt szerzett bevételek jóval meghaladják a hivatalosat). Mindez többek között a nagy állami elvonásnak és a nem megfelelő jogszabályi kereteknek köszönhető.
Pedig Magyarországnak kiválóak az idegenforgalmi adottságai, célország lehetne a gyógyturizmusban (évszázadok óta világhírűek a gyógyfürdőink, de ebben is van még mit kiaknázni), a borturizmusban, a hobbiturizmusban. Óriási lehetőségek rejlenek a falusi és az ökoturizmusban (érintetlen természet), az üzleti, kongresszusi idegenforgalomban, a körutazásokban, az ifjúsági turizmusban.
Elaprózott szabályozás
A jelenlegi helyzetre jellemző, hogy sok, rendeleti szintű jogszabály érinti a turizmussal kapcsolatos kérdéseket, alacsony szintű normák vonatkoznak az idegenforgalom különböző területeire, szereplőire (külön kormányrendelet szabályozza például az utazásszervező és -közvetítő tevékenységet, a magánszálláshelyek idegenforgalmi hasznosítását, IKM rendelet rendezi az idegenvezetői tevékenységet stb.) Hiányoznak az átfogó, általános keretek, nincs meg a rendszer belső összhangja. Különösen nehéz betartani a jogszabályokat, ha százféle helyről kell összegereblyézni az idegenforgalommal kapcsolatos tevékenységre vonatkozó előírásokat. Éppen ezért a következőkben áttekintjük az egyes részterületeket.
| Egy el nem fogadott törvény 1996 Magyarországon a Honfoglalás 1100 éves évfordulója és a turizmus éve is volt. Tavaly májusban miniszterelnöki konferenciát és parlamenti nyílt napot tartottak a szakma részvételével, illetve 1997-ben országgyűlési határozat [44/1997. (IV. 29.) OGY. határozat] született a magyar turizmus fejlődése érdekében szükséges tennivalókról. Az Országgyűlés felkérte a kormányt, hogy készítse el a turizmus fejlesztésének koncepcióját, dolgozza ki a turizmusról szóló törvény tervezetét, és azt 1997. szeptember 31-éig terjessze az Országgyűlés elé. Valami megmozdult, aminek hatására el is készült a turizmusról szóló törvényjavaslat, az Országgyűlés elé azonban már nem került. Maradt tehát minden a régiben: valószínű, hogy idén is folytatódik az, ami eddig is jellemezte a magyar turizmust: a feketegazdaság egyre nagyobb térnyerése, a jogi szabályozás átláthatatlansága, az idegenforgalom gazdátlansága. A turizmus jogi szabályozottsága – az ágazatnak a gazdaságban betöltött súlyához képest – elmarad az elvárt szinttől. Az 1989-ben a Hágai Interparlamentáris Turisztikai Konferencián elfogadott nyilatkozat szellemében fogant turisztikai törvényre lenne szükség, amellyel az EU-jogharmonizáció felé is tennénk egy lépést. A jól átgondolt turizmuspolitika, turizmuskoncepció értelmében a törvényi szabályozásnak ki kell hatnia más, az idegenforgalomhoz szorosan nem kapcsolódó jogszabályokra is, mint például az államháztartási és az adójogszabályok, az önkormányzati normák (hogy az adók oda folyjanak be, ahol a jövedelem képződik, és ahol ezt az idegenforgalom érdekében vissza tudnák forgatni). Olyan adójogszabályokra lenne szükség, amelyek a szervezett, legális vállalkozások irányába hatnak, illetve amelyek figyelembe veszik az idegenforgalom szezonalitását. Az átgondolt idegenforgalmi koncepció éreztetné a hatását a környezetvédelmi, a fogyasztóvédelmi, illetve a közbiztonsággal kapcsolatos jogszabályokban is. |
IDEGENVEZETŐK
A 41/1995. (VIII. 31.) IKM rendelet szabályozza az idegenvezetői tevékenységet, ennek személyi feltételeit, nyilvántartását, ellenőrzését. Az idegenvezetés megbízás alapján teljesített szolgáltatás, amelynek során élőszóval ismertetik a turistákkal az ország, az egyes tájegységek vagy települések turisztikai szempontból jelentős (természeti, történelmi, műemléki, kulturális és egyéb érdeklődésre számot tartó) értékeit. Nem minősül idegenvezetésnek a szakvezetés (múzeumban, könyvtárban, műemlék épületben, kiállításon, természetvédelmi területeken stb.), ha azt az intézmény dolgozója, illetőleg Magyarországon bejegyzett tudományos és ismeretterjesztő célú társadalmi szervezet munkatársa végzi.
Idegenvezetői igazolvány
A képesítés nélkül dolgozó idegenvezető rosszul elvégzett munkája presztízs- és (hosszabb távon) pénzveszteséget jelent a megbízójának, de az országnak is. Csak Magyarországon kiállított idegenvezetői igazolvánnyal rendelkező, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumban (IKIM) nyilvántartásba vett személy végezhet idegenvezetői tevékenységet. Az IKIM által kiadott fényképes, sorszámozott idegenvezetői igazolvány az ország egész területére érvényes, tartalmazza az igazolványt kiállító hatóságot, a kiállítás keltét, az idegenvezető nevét, aláírását, azt, hogy az idegenvezető milyen nyelveken jogosult idegenvezetésre, illetve, hogy milyen szinten beszéli ezeket a nyelveket. Az idegenvezetői igazolvány csak azokon a nyelveken jogosít idegenvezetésre, amelyen az idegenvezető letette a szakmai gyakorlati vizsgát, és állami nyelvvizsga-bizonyítvánnyal vagy ezzel egyenértékű okirattal igazolja a szükséges nyelvismeretet.
Az idegenvezető azonosítókártyát is kap az igazolvány mellé, amelyet viselnie kell az idegenvezetés során. Az azonosítókártya csak az idegenvezetői igazolvánnyal együtt jogosít idegenvezetésre.
Visszavonják az idegenvezetői igazolványt, ha a bíróság eltiltotta az idegenvezetőt e foglalkozástól, vagy ha az idegenvezető már nem tudja három hónapnál nem régebbi keletű erkölcsi bizonyítványnyal igazolni büntetlen előéletét. A visszavonás azzal jár, hogy az idegenvezetőt törlik a nyilvántartásból.
Az IKIM hivatalos lapjában (Turisztikai Értesítő) rendszeresen közzéteszik az idegenvezetőkről készült országos listát, így ha valaki idegenvezetőt akar alkalmazni, könnyen utánanézhet, hogy a kiválasztott személy rendelkezik-e megfelelő képesítéssel.
Felelősség
Az idegenvezetőkre vonatkozó jogszabályi rendelkezések megtartását a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség ellenőrzi. Az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet szerint 30 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki jogosulatlanul végez idegenvezetői tevékenységet. A szabálysértés miatt a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség helyszíni bírságot szabhat ki.
Nem árt tudni, hogy a megbízó is felelősséggel tartozik az idegenvezető tevékenységéért.
Külföldiek kizárva
A Magyar Idegenvezetők Szövetségének kb. 1300 tagja van. Az érdekvédelmi szövetség fellép a jogosulatlan, illetve a szakszerűtlen idegenvezetések ellen. Taxisok, gépkocsivezetők, képesítéssel nem rendelkezők "idegenvezetése" rontja a szakma presztízsét, nagy károkat okozva ezzel az idegenforgalomnak is. 1996. március 1-jétől csak regisztrált magyar idegenvezető vezethet csoportot Magyarországon. A csoporttal érkező külföldi idegenvezető csak utaskísérői feladatokat láthat el. Ez külföldön már bevett gyakorlat, ellenőrzik, és szigorúan lépnek fel, ha nem az arra jogosult vezeti a csoportot. Spanyolországban akár szabadságvesztéssel is büntethetik, nálunk pénzbírsággal, helyszíni bírsággal sújthatják azokat, akik nem tartják be ezt a szabályt.
FIZETŐ-VENDÉGLÁTÁS
A Balatonnál és a kiemelt üdülőövezetekben mindennapos látvány a házakon, nyaralókon, kocsikon elhelyezett "ZIMMER FREI" felirat. A csábítás nagy: egyszer kell beruházni, utána már csak fenn kell tartani a kiadó szobát, s különösebb ráfordítás nélkül egész szezonban profitálni lehet belőle. Sem a szobát igénybevevőnek, sem a szobát kiadónak nem árt tudnia azonban, hogy milyen jogszabályok vonatkoznak a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosítására.
A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 9. §-a alapján magánszemélyek – jogszabály által meghatározott keretek között – idegenforgalmi célra hasznosíthatják a lakásukat, az üdülőjüket, illetve az ahhoz tartozó helyiségeket és területeket. Szobát utazási irodán keresztül vagy a nélkül is ki lehet adni.
A magánszállásadás feltételei
A magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló 110/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet meghatározza magán-szállásadói tevékenység feltételeit. A rendelet különbséget tesz a falusi szállásadás és a fizető-vendéglátás között. Bár mindkettő a magánszállások idegenforgalmi célú hasznosítását jelenti, az előbbinek – az átalányadózás miatt – kedvezőbb az adózása, ezért ebben a kategóriában kevesebben is adják ki "feketén" a szobájukat. A fizető-vendéglátás a városokban, kiemelt gyógyhelyeken, kiemelt üdülőhelyeken, gyógy- és üdülőhelyeken folytatott magánszállásadói tevékenység, az ilyen szobakiadásra azonban nem vonatkoznak a falusi szállásadás kedvező adózási szabályai, és ez nemcsak az állami bevételek szempontjából hátrányos, hanem az adott önkormányzat is jelentős bevételtől esik el emiatt. A szállásadónak ugyanis nem érdeke, hogy regisztráltassa magát, így aztán helyi idegenforgalmi adót sem fizet.
Magánszállásadásról akkor beszélünk, ha a hasznosított ágyak száma nem éri el a tízet, a szobáké pedig az ötöt. A közös háztartásban élők közül csak egy személy végezhet szállásadói tevékenységet.
A települési önkormányzat jegyzője közhitelű hatósági nyilvántartásba veszi a szállásadót. E nélkül nem folytatható szállásadói tevékenység. A jegyző igazolást ad ki a nyilvántartásba vételről. A nyilvántartás és az igazolás tartalmazza a szállásadó nevét, lakcímét, a szálláshely címét, a hasznosított férőhelyek számát, a szálláshely osztályba sorolását, illetve a falusi szálláshelyek minősítését.
Törölni kell a hatósági nyilvántartásból azt a szállásadót:
- aki a hatóság felszólítása ellenére ismételten nem tesz eleget a jogszabályban előírt kötelezettségeinek,
- aki nem hitelesítteti a vendégkönyvet,
- aki kéri a hatósági nyilvántartásból való törlését.
A szállásadó kötelességei
A szállásadó köteles
- a szálláshely bejáratánál jól látható módon jelezni, hogy ott magánszálláshely vehető igénybe, valamint a szálláshelyen belül feltüntetni a szállásra vonatkozó legfontosabb adatokat (a szállásadó nevét, a szállás árát, a nyilvántartás számát, a fizető-vendéglátó szálláshelyen az osztályba sorolását, illetve falusi szálláshely esetén annak minősítését);
- a jegyző által hitelesített vendégkönyv vezetésére;
- a vendég 30 napot meghaladó folyamatos ott-tartózkodásának bejelentésére;
- fizető-vendéglátásnál osztályba sorolni, falusi szállásadásnál pedig minősíteni a szálláshelyet;
- gondoskodni a közegészségügyi, tűzvédelmi előírások betartásáról, illetve a szálláshely rendeltetésszerű használhatóságáról, a berendezési és felszerelési tárgyak karbantartásáról;
- biztosítani a szálláshelyre való belépést, valamint az ellenőrzés elvégzését a jegyző, valamint a fogyasztóvédelmi ellenőrzésre feljogosított szervek és más szakhatóságok részére.
Vendégkönyv
A vendégkönyvnek tartalmaznia kell:
- a vendég saját kezű aláírását,
- a vendég adatait (vezeték- és utónevét, születési helyét, idejét, állampolgárságát, illetve hontalan státusát),
- a vendég lakcímét, személyi igazolványának a számát, a külföldi, illetve hontalan vendég útlevelének számát, magyarországi beutazásának idejét, a vízum, valamint a tartózkodási engedély számát,
- a szálláshelyen való tartózkodás kezdő és befejező időpontját.
Az állami és az önkormányzati adóhatóság, az idegenrendészeti hatóság, a bűnüldöző, az igazságszolgáltatási és a nemzetbiztonsági szervek betekinthetnek a vendégkönyvbe, és abból adatokat igényelhetnek.
A vendégkönyv adatai alapján a szállásadó köteles évente jelentést készíteni a jegyzőnek a tárgyévben fogadott vendégek és az általuk eltöltött vendégéjszakák összesített számáról, belföldi és külföldi bontásban.
Szabálysértés
Szabálysértés miatt 30 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható a szabálytalanul kiadott magánszálláshely tulajdonosa. Ennek ellenére a magas adózás, a nagy bürokrácia elriasztja a szállásadókat (főleg azokat, akik nem tartoznak a falusi turizmus keretébe) attól, hogy nyilvántartásba vetessék magukat, és legális úton értékesítsék a szálláshelyeiket.
Adózás
A fizető-vendéglátást folytató magánszemélynek a közhitelű hatósági nyilvántartásba vételt követő 15 napon belül be kell jelentkeznie az adóhatóságnál. A bejelentkezéssel egyidejűleg tételes átalányadózást választhat, feltéve ha saját lakását vagy üdülőjét hasznosítja fizető-vendéglátás céljára. A több lakástulajdonnal vagy üdülővel rendelkező csak akkor választhatja a tételes átalányadózást, ha csak az egyik ingatlanában folytat fizető-vendéglátó tevékenységet. A tételes átalányadó éves összege 1998-ban szobánként 24 000 forint.
Adómentes bevételnek számít a falusi turizmusból származó bevétel, ha a hasznosítás legfeljebb tíz ágyra terjed ki, feltéve hogy az évi bevétel nem haladja meg a 300 000 forintot, és a magánszemély állandó lakóhelye is a hasznosított ingatlanban van.
| Falusi turizmus A falusi turizmus definícióját 1993-ban a Falusi Turizmus I. Országos Konferenciáján fogalmazták meg. E szerint falusi turizmusnak tekinthető a vendégfogadás a vidéki – nem városi és nem kiemelt üdülőhelyen fekvő – településeken (mezőváros, község, falu, tanya), amely magában foglalja a szállást, az étkeztetést és a programszervezési szolgáltatásokat. Magyarországon 1994-ben alakult meg a Falusi Turizmus Országos Szövetsége, a falusi turizmus országos szinű szakmai és érdek-képviseleti társulása. A kilencvenes évek előtt kialakultak az idegenforgalmi központok, a külföldi (és magyar) turisták ezeket az idegenforgalmi szempontból preferált központokat részesítették előnyben (Budapest, Dunakanyar, Balaton, nagyobb városok). A falusi turizmussal kitágul egy kicsit Magyarország, máshol is szálláshelyek, egyéb vendéglátó-szórakoztató helyek állnak a békét, nyugalmat kereső vendégek rendelkezésére. Ezzel az elmaradott térségekben is elindulhat a fejlődés (munkahelyteremtés, településfejlesztés stb.). Létrejöttek a falusi turizmus megyei, területi régiói és helyi egyesületei, amelyek közösen fellépve próbálják értékesíteni a szálláshelyeiket, szolgáltatásaikat, kialakítani a vendégfogadói hálózataikat. Az állam és egyéb szervezetek támogatásokkal, pályázatokkal, adókedvezményekkel próbálják elősegíteni a falusi turizmus fejlődését, de ezzel háttérbe szorulnak az eddig kiemelten kezelt gyógy- és üdülőövezetnek minősített települések. Kiemelt gyógyhelynek, üdülőhelynek, gyógy- vagy üdülőhelynek minősülő községek Baranya megyében: Abaliget, Harkány, Orfű, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében: Miskolc/Lillafüred, Fejér megyében: Velence, Győr-Moson-Sopron megyében: Balf, Heves megyében: Gyöngyös/Kékestető, Pest megyében: Leányfalu, Visegrád, Somogy megyében: Balatonberény, Balatonfenyves, Balatonkeresztúr, Balatonmáriafürdő, Balatonszárszó, Balatonszemes, Balatonszentgyörgy, Balatonöszöd, Igal, Zamárdi, Tolna megyében: Fadd-Dombori, Vas megyében: Bükfürdő, Veszprém megyében: Alsóörs, Aszófő, Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Balatonakali, Balatonaliga, Balatonfűzfő, Balatonkenese, Balatonszepezd, Balatonudvari, Balatonvilágos, Csopak, Örvényes, Révfülöp, Szigliget, Tihany, Zánka, Zala megyében: Balatongyörök, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Zalakaros. |
KERESKEDELMI SZÁLLÁSHELYEK
A gyakorlatban sok gondot okoz, mit kell kereskedelmi szálláshelynek tekinteni. A következőkben röviden definiáljuk a különböző változatokat.
Szálloda
Szállodának kell tekinteni azt a kereskedelmi szálláshelyet, amely időszakosan szállást, ehhez kapcsolódó ellátást és szolgáltatást (például mosás, cipőtisztítás, pénzváltás, hostess-szolgálat, fodrászat, gépkocsimosás, szauna, tárgyalótermek, sportolási lehetőségek stb.) nyújt a vendégek részére. További ismérve, hogy a férőhelyeinek több mint 20 százaléka egy- és kétágyas szobákban legyen, és eleget tegyen legalább az egycsillagos szállodai osztály besorolási követelményeinek. (Csak kiragadva az egycsillagos szállodai követelmények közül néhányat: legalább 10 szoba, hideg-meleg folyó víz, telefonfülke, éjjel-nappali recepció, csomagmegőrzés. A legmagasabb szállodai osztály az ötcsillagos szálloda, itt már valamennyi szobának fürdőszobával kell rendelkeznie, az egy emeletnél magasabb épületben programozott automata személyfelvonónak, két étteremnek és legalább három egyéb vendéglátóegységnek, légkondicionáló berendezésnek, széfnek, külön parkolóhelynek és garázsnak, állandó és teljes szobaszerviznek kell a vendégek rendelkezésére állnia.)
Kárfelelősség
A szálloda a Ptk. 467. §-ában szabályozott szigorú felelősséggel tartozik a megszálló vendég dolgainak elvesztéséből, elpusztulásából vagy megsérüléséből fakadó károkért. Akkor nem kell kártérítést fizetnie, ha bizonyítja, hogy a szálloda alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül álló elháríthatatlan ok vagy maga a vendég okozta a kárt. A szálloda nem korlátozhatja és nem zárhatja ki a felelősségét. A szálloda ilyen felelőssége azonban csak azokban a dolgokban bekövetkezett károkért áll fenn, amelyeket a vendég a szállodában kijelölt, illetőleg általában erre rendelt helyen vagy a szobájában helyezett el, avagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit jogosultnak tarthatott a dolgai átvételére.
Panzió
A panzió olyan egyedi, műszaki egységet képező kereskedelmi szálláshely, amely egyének vagy kisebb létszámú csoportok számára szállást és étkezési lehetőséget nyújt. Panziót fogadó elnevezéssel is lehet üzemeltetni. Ebben a kategóriában a jogszabály két osztály között tesz különbséget.
Kemping
A kemping a sátorral, lakókocsival érkezők elhelyezésére szolgáló közművesített terület. Az osztályba sorolás feltételei: körülzárt, közlekedési eszközökkel jól megközelíthető, megfelelően megvilágított, a higiéniai követelményeket kielégítő, elsősegélynyújtó hellyel ellátott terület, ahol biztosított a víz- és a szennyvízelvezetés.
Üdülőház
Üdülőházként üzemeltethetők azok az egyedi lakó- vagy üdülőegységek, amelyek családok vagy kisebb létszámú csoportok (legfeljebb 4 fő) elszállásolására alkalmasak, megfelelően közművesített területen vagy kempingekben vannak, s ahol éjjel-nappali recepció, levélgyűjtő szekrény, illetve telefon áll a vendégek rendelkezésére. Az üdülőházakat 4 osztályba lehet sorolni.
Turistaszállások
A turistaszállás a legegyszerűbb kereskedelmi szálláshely, amelyben a férőhelyek legalább 80 százaléka 5 vagy annál több ágyas szobában van. A turistaszálló lehet "A" és "B" kategóriájú.
| Üdülési csekkek A rendszerváltozás előtt a SZOT-üdülők a lakosság széles rétegeinek nyaralási igényét elégítették ki, mivel olyan sok üdülő állt szakszervezeti kezelésben, hogy megoldott és elterjedt volt a támogatott üdültetés. Ez a rendszer a kilencvenes évek elejére megszűnt, jelenleg a kispénzű üdülnivágyók töredéke részesül csak üdülési támogatásban. 1992-ben létrejött a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, amelynek a tulajdonába került az egykori szakszervezeti üdülővagyon. A vagyon kezelésére létrehozták a teljes mértékben alapítványi tulajdonban lévő Hunguest Rt.-t. 1997 májusa végén a kormány határozatot fogadott el a támogatott üdültetés új módjáról, majd az országgyűlési képviselők az üdülési csekk mellett voksoltak. A csekkrendszer – amelyet 1998 januárjában francia mintára vezettek be – új távlatokat nyitott a szociálturizmus fellendítésében. Megszűnik a Hunguest Rt. szolgáltatói monopóliuma, az inaktív rétegek (nyugdíjasok, gyesen lévő kismamák) is igénybe vehetik a kedvezményeket. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány tavaly felállította az üdülési csekk bevezetéséért felelős szervezetet, a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft.-t. A rendszer bevezetésétől azt várják, hogy hosszú távon önfinanszírozóvá válik, és – mivel az adókedvezmény biztosításával előnyös a támogatónak, a kedvezményezettnek pedig azért jó, mert szabadon választhat a rendszerbe bekapcsolódott üdülőhelyek között –, sokan fogják igénybe venni az üdülési csekkeket. 1998 az átmenet éve, a kormány egyszeri, 1 milliárd forintos céltámogatást nyújt, amelyből támogatják az aktív és az inaktív rétegeket is. Legfőképpen a munkahelyeken, az egészség-nyugdíj pénztárakban, alapítványokon keresztül, érdekvédelmi szervezetek által lehet hozzájutni az 1000, 5000, 10000 forintos értékben kibocsátott csekkekhez, amelyek névreszólóak. Az adómentes támogatási határ személyenként évente 10 000 forint, de legfeljebb a csekk névértékének 50 százaléka. A dolgozónak nyújtott üdülési támogatás mértéke ezt a határt meghaladhatja ugyan, de az már adóköteles. A kezdeti időszakban kizárólag csak szálláshelyeken lehet vele fizetni, ez a kör később bővülhet más szolgáltatókkal (vendéglők stb.). A nagyobb vállalatok, költségvetési szervek még többnyire nem ilyen formában támogatják a munkavállalóik üdültetését. Saját üdülőikben vagy készpénzes támogatással, szervezett üdüléssel oldják meg az üdültetést, vagy egyáltalán nem támogatják azt. Egyenlőre még a rendszer sem kiforrott, a mai árak mellett a személyenkénti 10 000 forintos támogatás kevésnek bizonyul, és nem elég jó a rendszer propagandája sem. |
Osztályba sorolás
A 18/1979. (X. 17.) BkM rendelet szól a kereskedelmi szálláshelyek osztályba sorolásáról. A rendelet alapján osztályba kell sorolni a szállodákat, a panziókat, a kempingeket, az üdülőházakat, a turistaszállásokat, a fizetővendég-szálláshelyeket és az egyéb szálláshelyeket, ha megfelelnek az osztályba sorolási feltételeknek. E nélkül nem üzemeltethető az adott kereskedelmi szálláshely.
A szálláshely üzemeltetője végzi az osztályba sorolást, amelyről tájékoztatja a jegyzőt. Az osztályba sorolást ötévenként meg kell ismételni. Ha az ellenőrzésre jogosult szerv megállapítja, hogy a szálláshely nem felel meg az osztályba sorolás feltételeinek, felhívja az üzemeltetőt a hiányok pótlására vagy az alacsonyabb osztályba sorolásra. Amennyiben az üzemeltető ennek 30 napon belül nem tesz eleget, a jegyző megfelelő osztályba sorolhatja a kereskedelmi szálláshelyet.
Kádár Petra
Külföldiek ingatlanszerzése Az idegenforgalommal is összefüggő kérdés a külföldiek magyarországi, illetve a magyarok külhoni ingatlanszerzése. A határok átjárhatóságával egyre többen vesznek nyaralót a Cote d'Azurön, vagy éppen a napfényes Floridában, de nálunk is szép számmal vásárolnak nyaralót, házat, lakást a külföldiek. Külföldi jogi vagy magánszemély a jelenlegi szabályok szerint csak termőföldnek és védett természeti területnek nem minősülő ingatlan tulajdonjogát szerezheti meg. (Ettől függetlenül – főleg a nyugati határ mellett – "zsebszerződéssel" sok osztrák parasztgazda vesz földet, és gazdálkodik rajta.) Hatósági engedély A külföldiek ingatlanszerzését szabályozó 7/1996. (I. 18.) Korm. rendelet előírja, hogy az ingatlan külföldi tulajdonba kerüléséhez szükség van az illetékes fővárosi, illetőleg megyei közigazgatási hivatal vezetőjének engedélyére. Az engedély kiadásának alapvető feltétele, hogy a külföldi tulajdonszerzése ne sértsen önkormányzati vagy egyéb érdeket. Erre nézve az ingatlan fekvése szerinti illetékes települési önkormányzat polgármesterének a nyilatkozata az irányadó. A műemlék vagy műemlék jellegű, valamint a védett régészeti és történeti jelentőségű ingatlan, továbbá a védett természeti területen fekvő épület tulajdonjogának a megszerzésével kapcsolatos eljárásban az ingatlan fekvése szerinti hatóság szakhatóságként működik közre. Az engedély a hatóság mérlegelésén múlik, kivéve ha a jogszabály szerint kötelező az engedély kiadása. Engedélyezni kell az ingatlanszerzést, ha
Megtagadható az engedély, ha a külföldi honossága szerinti állam nemzetközi szerződés vagy visszonosság alapján nem biztosít a magyar állampolgároknak, illetve a magyar jogi személyeknek a belföldiekkel azonos elbírálást. A nemzetközi szerződés vagy a visszonosság fennállásáról a Külügyminisztérium nyilatkozata az irányadó. Engedélyezési eljárás Az engedély megszerzésére irányuló kérelmet az ingatlan fekvése szerint illetékes hivatal vezetőjéhez kell benyújtani. A kérelemhez csatoni kell a külföldi honosságát igazoló iratot, az ingatlanszerzésre irányuló szerződés egy példányát, az ingatlan 3 hónapnál nem régebbi ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lapjának másolatát, visszterhes ingatlanszerzés, csere esetén a vételárat, illetőleg az esetleges értékkülönbözetet igazoló bizonylatot, a polgármester nyilatkozatát arról, hogy az ingatlanszerzés nem sért önkormányzati érdeket, továbbá ajándékozásnál a rokoni fok igazolását. |