A jövedéki szabályok változása

 

Az idén életbe lépett jövedéki törvény összefoglalja, áttekinthetőbbé teszi, és egyúttal az Európai Unió követelményeihez igazítja a magas adótartalmú termékek gyártásának, behozatalának, forgalmazásának és adózásának szabályait. Az új szabályozás egyik legfontosabb eleme, hogy egységben kezeli a jövedéki ügyeket és a jövedéki termékek adóztatását, amelyeket eddig külön törvények tartalmaztak.

Állami kiváltság

A különböző államok mindig fenntartották maguknak a jogot arra, hogy néhány kiemelt árucikket, foglalkozást vagy ásványkincset saját monopóliumuknak nyilvánítsanak. Ilyen lehetett a só-, az aranybányászat, a pénzverés vagy az üvegfúvás, netán a porcelángyártás. Azoknak tehát, akik ilyen termékekkel akartak foglalkozni, sajátos szabályozási rendszernek kellett megfelelniük, és külön terheket (adókat) kellett fizetniük. Ma nálunk az ilyetén termékek közé tartoznak a szeszes italok, a dohány, a kávé és az ásványolajtermékek. Az 1998. január 1-jétől hatályos törvény alapján a jövedéki termékek között újnak számít a pezsgő, kikerült viszont ebből a körből a fűszerpaprika. (Utóbbit a nagy paprikahamisítási botrány után sorolták ide – szakértők szerint eleve tévesen.)

Az új jogszabály nyomán – állítják a szakemberek – a jövedéki adózás egyszerűbbé válik. Ezentúl az importőrnek például nem kell adóbevallással bajlódnia. Az adót ugyanis a vámeljárással egy időben vetik ki. A törvény pedig rögzíti: a jövedéki adót a termékek hazai gyártójának vagy az azt közvetlenül importálónak kell megfizetnie. A törvény új fogalmakat is bevezet. Az adóraktár-engedéllyel azoknak a cégeknek kell rendelkezniük, amelyek jövedéki terméket gyártanak vagy csomagolnak. Az engedélyt attól a megyei székhelyen működő vámhivataltól kell beszerezni, ahová a vállalkozás telephelyét bejegyezték. Az ilyen ügyek az országban összesen 21 helyen intézhetők el. Az úgynevezett keretengedélyt azokra az árukra kell kérni, amelyek jövedéki termékek ugyan, de feldolgozásuk során a végtermék már nem számít ebbe a kategóriába. A kiskereskedők viszont végre fellélegezhetnek, nekik ugyanis a továbbiakban már nem kell beszerezniük a jövedéki engedélyt.

A melegkonyhás vendéglátó-ipari üzemek, mulatók, bárok, szállodák és panziók tulajdonosai mégsem örülnek az új rendelkezéseknek. Nekik ugyanis január elsejétől tilos a dohánytermékek árusítása. Aki ezt a tilalmat megszegi, súlyos pénzbüntetésre számíthat. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara javasolja azonban ennek a rendelkezésnek a felülvizsgálatát. Véleményük szerint ugyanis nincs összhangban a jövedéki törvény és az üzletek engedélyezéséről szóló, tavaly életbe lépett kormányrendelet. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium hasonlóan látja a kérdést. A tárca már javaslatot is tett a kormányrendelet módosítására. A kérdéssel azonban legkorábban nyilvánvalóan csak ősszel foglalkozhat az új kormány. Addig is jobban teszik ezek az üzletek, ha nem árulnak dohányneműt. A VPOP illetékesei ugyan ígéretet tettek rá, hogy a jogbizonytalanság időszakában nem kezdeményeznek eljárást a szabályszegő árusok ellen, de akkor ők is tehetetlenek lesznek, ha az eladót valaki ezért feljelenti.

Borsos letét

Más területen is felzúdulást váltottak ki az új szabályok. Élesebben bírált rendelkezés: a zárjeggyel ellátott – vagyis a jövedéki – termékek gyártóinak és a forgalmazók egy részének is a régebbi nyolcszorosát kitevő készpénzletétet vagy ennek megfelelő bankgaranciát kell felmutatniuk. A serfőzdéknek egymillió, a pezsgőgyártóknak 5 millió, a szesznagykereskedőknek 15 millió, a palackozóüzemeknek pedig 40 millió forintos összeggel kell rendelkezniük. A Magyar Szeszipari Vállalkozások Országos Érdek-képviseleti Egyesülete a terhek miatt már Alkotmánybírósághoz fordult. Véleményük szerint ugyanis a letéti előírások túl szigorúak. Becslésük szerint az 1600 szeszipari vállalkozás több mint fele megszűnhet az új törvény miatt.

A vállalkozók nemcsak az összeghatárokat tartják egyébként magasnak. A hazai gyakorlatban további problémát okozhat, hogy a bankok nem adnak garanciát azokra az ingatlanokra, amelyekre már bejegyeztette a VPOP a jelzálogot. A jelzálog törlése viszont – csakúgy, mint a bankgarancia megszerzése – hosszadalmas procedúra.

Szintén a dohánytermékekkel kapcsolatos a harmadik vitatott előírás. A törvény szerint ugyanis szeptembertől a termelők és az importőrök kötelesek a termékekre (a jelenlegi zárjegy helyett) adójegyet ragasztani. A dohánygyártókat sújtó közterheket (jövedéki adó, áfa) egyszerre kell így adójegy formájában megfizetni. A többi jövedéki terméktől eltérően itt az adó alapja a fogyasztói ár lesz. A dohánytermékek ára ennek megfelelően fix lesz, hiszen az adók a jegyen feltüntetett összeghez kapcsolódnak.

A vámhatóság szerint a bírálatok nagy része abból adódik, hogy az új szabályok számos eddigi kiskaput becsuknak. A dohánytermékeket érintő változástól például azt várják, hogy csökken az illegális dohányforgalmazás jelenleg 15 százalékra becsült aránya. A szesziparban talán még ennél is rosszabb a helyzet, ott az illegális forgalmazást több mint 20 százalékosnak ítélik meg.

A feketekereskedelem visszaszorítását eredményezheti például, hogy csak azok kaphatnak jövedéki engedélyt, akik nem tartoznak a vámhatóságnak, megbízható vámfizetőnek bizonyulnak. A feketegazdaság szempontjából egyébként a VPOP a fordulat évének az előző esztendőt tartja. Amíg ugyanis 1996-ban a vámosok 28 milliárd forint visszaélést lepleztek le, tavaly 45 milliárd értékűt. A vámszervek több mint 14 700 jogsértést tártak fel, 3895 nyomozást indítottak, és ezek alapján az ügyészség 1474 esetben emelt vádat. Egyúttal csaknem nyolcszáz közigazgatási per indult a VPOP ellen, a vitatott érték összesen hatmilliárd forint.

Tetemes bevétel

A VPOP az idei előirányzat szerint a vám- és importbefizetésekből 104 milliárd, az importot terhelő általános forgalmi adóból 733,9 milliárd, az import fogyasztási adójából 10,5 milliárd és jövedéki adóból 295 milliárd forintot szed be. Az első negyedévben jövedéki adóból már több mint 50 milliárd forint folyt be. Ez ugyan – ismerte el Kovácsics Iván dandártábornok – az éves előirányzatnak mindössze 19 százaléka, de figyelembe kell venni, hogy ezek a bevételek (az áfához és a fogyasztási adóhoz hasonlóan) általában a második félév során, de különösen az év utolsó két-három hónapjában ugranak meg.

A költségvetés egyébként az ellenőrzések idei szigorítására pluszforrásokat is adott a vámhatóságnak. 1998-ban kétmilliárd forinttal segíti a jövedéki vámhivatalok kialakítását, megteremtve egyúttal a 250 fős létszámbővítés anyagi feltételeit is. A VPOP már elkezdte azoknak a pénzügyőr kommandóknak a bevetését, amelyek rajtaütésszerű ellenőrzések során kérik a forgalmazóktól a jövedéki termékek dokumentumait. Jelentős előrelépést hozhat az illegális forgalmazók leleplezésében az a – szintén erre az évre tervezett – intézkedés, ami a jövedéki engedéllyel rendelkező kereskedők listáját hozzáférhetővé teszi. A hatóságnak nyilvántartást kell vezetnie ezekről a kereskedőkről, nyilvántartását pedig a jövőben várhatóan az Interneten is közzéteszi majd. Fél év múlva – állítják a pénzügyőrök – annyira zárt lesz a rendszer, hogy a vámhatóság az egész országra kiterjedő, pontos termékmérleget tud majd készíteni.