Sorozatunk első részében a vállalatok felvásárlásának és egyesülésének fogalomrendszerét és gazdasági okait boncolgattuk, valamint bemutattuk az új konszernjogi előírásokat. Előző számunkban a nyilvánosan működő részvénytársaságok felvásárlásának jogi normáival foglalkoztunk, most a vállalategyesülések általános szabályozását tekintjük át.
Sorozatunk következő részeiben az egyesülésekre vonatkozó társasági jogi szabályok és egyes kapcsolódó (például munkajogi és értékpapír-jogi) normák, valamint az adó- és számviteli sajátosságok ismertetésével – az előző részekben tárgyalt ismeretekre építve, azok szerves folytatásaként – megpróbáljuk teljessé tenni a vállalatok felvásárlásának és egyesülésének szabályozásáról kialakított képet.
Összeállításunkban gyakran használjuk a régi és az új Gt. megjelöléseket. Régi Gt. alatt – a június 15-én hatályát vesztő – 1988. évi VI. törvényt, az új Gt. alatt pedig – a június 16-án hatályba lépő – 1997. évi CXLIV. törvényt értjük.
Az egyesülés mint átalakulás
A szó megszokott jelentéséből kiindulva a társaságok működése során elsősorban azt tekintjük átalakulásnak, amikor egy társaság – például annak érdekében, hogy a további növekedéshez nyilvános alaptőke-emelés útján vonhasson be forrásokat – cégformát vált, azaz például kft.-ből rt.-vé alakul. A jog azonban nem csupán a cégforma megváltoztatását érti átalakulás alatt, hanem az egyesüléseket is, függetlenül attól, hogy történt-e cégformaváltozás vagy sem. (Ugyanígy átalakulás a szétválás is, amelynek az alfajai az új Gt.-ben a kiválás és a különválás. A megkülönböztetés alapja hasonló, mint az egyesülések alfajainál, mivel kiváláskor az egyik társaság a társasági szerződés módosítása után változatlan formában működik tovább, és a kivált tagok a társasági vagyon egy részének felhasználásával új társaságot hoznak létre. Ezzel szemben szétváláskor a jogelőd társaság megszűnik, és a vagyon felosztása után legalább kettő, új társaság jön létre. Látható, hogy a szétválás az egyesülés fordítottjának felel meg.)
Az egyesülés átalakulásnak minősítése azzal a következménnyel jár, hogy egy esetleges egyesülésre nemcsak a "Gazdasági társaságok egyesülése" címszó alatti rendelkezéseket kell alkalmazni, hanem mindazokat a szabályokat is, amelyek az átalakulásokra általában vonatkoznak. Természetesen a jogalkotó ezzel nem a jogalkalmazók dolgát akarta megnehezíteni, hanem az a felismerés vezette, hogy az egyesülések szabályozásában általában ugyanolyan hitelező- és kisebbségvédelmi szempontokat kell érvényesíteni, mint amelyek a gazdasági társaságok átalakulásakor adódnak. Ennek ellenére – a témából adódóan – nem tárgyaljuk külön cím alatt az átalakulás "közös szabályait", de ahol lehet és szükséges, utalunk arra, hogy általános, minden átalakulásra alkalmazandó, vagy csak az egyesülésekre vonatkozó, speciális rendelkezésekről van-e szó.
| Az egyesülés formái Két (vagy több) gazdasági társaság beolvadással vagy összeolvadással egyesülhet. Beolvadás Beolvadáskor a beolvadó társaság megszűnik, s vagyona mint egész, az átvevő -"beolvasztó" – társaságra száll át. Az átvevő társaság a beolvadó társaság jogutódja lesz, azaz harmadik személyekkel szemben megilletik mindazok a jogok, illetve terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyekkel a beolvadó társaság rendelkezett. Az átvevő társaság cégformája változatlan marad, nincs azonban akadálya annak, hogy később megváltoztassa azt. A beolvadó társaság cégformájáról nem rendelkezik a törvény, ebből az következik, hogy bármilyen cég beolvadhat egy másik – bármilyen formájú – cégbe, azaz akár betéti társaság is beolvadhat részvénytársaságba, sőt még korlátolt felelősségű társaság is közkereseti társaságba. Az egyetlen megkötés – mint láttuk –, hogy az átvevő cég társasági formája változatlan maradjon. Az új Gt. tehát azt is lehetővé teszi, hogy a tagok eltérő – korlátlan vagy korlátolt – felelősségével működő társaságok is egyesülhessenek. Mint látni fogjuk, a jogszabály rendszerében ugyanakkor a korábbinál szigorúbb hitelezővédelmi előírások biztosítják a visszaélések megakadályozását. A régi Gt. nem kezelte ilyen szabadon a kérdést: az egyesülések mindkét alfajára vonatkozóan kimondta ugyanis, hogy csak azonos formájú társaságok egyesülhetnek, emellett közkereseti társaságok és betéti társaságok, valamint korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok egyesülését engedélyezte. Összefoglalva tehát, beolvadásnál az egyik társaság jogutódlással megszűnik és törlik a cégjegyzékből, míg a másik társaság cégjogilag változatlanul működik tovább azzal, hogy őt – mint a beolvadó társaság vagyonát átvevő társaságot – kell a beolvadó társaság jogutódjának tekinteni. Összeolvadás Összeolvadásnál más a helyzet. Ilyenkor két cég úgy egyesül, hogy mindketten megszűnnek, és az összeolvadás révén új cég jön létre. Az öszszeolvadó cégek vagyona mint egész, az összeolvadással létrejött új társaságra száll át. Ebben az esetben az új társaságot kell mindkét cég jogutódjának tekinteni, így azok, akik korábban az összeolvadással megszűnt cégekkel álltak jogviszonyban, automatikusan az új társasággal kerülnek jogi kapcsolatba. Dönteni kell arról is, hogy az új társaság milyen cégformában jöjjön létre. Ezzel kapcsolatban elsősorban két – egymást lényegében megismétlő – rendelkezésre kell figyelni. Egyrészt az új Gt. kimondja, hogy az új társaságnak csak akkor választható olyan cégforma, amelyben a összeolvadó társaságok egyike sem működik, ha az összeolvadó társaságok azonos társasági formában működnek. Másrészt rögzíti azt is, hogy "egyébként a jogutód társaság csak a jogelődök valamelyikének társasági formájában jöhet létre". (Megjegyezzük, hogy ez az előző szabályból következően akkor is így lenne, ha külön nem mondaná ki a jogszabály.) |
Általános jogutódlás
Mint láttuk, az egyesülések mindkét formájánál legalább egy jogelőd és egy jogutód társaságról beszélhetünk. Az új Gt. kerüli az általános jogutódlás megnevezést, csak általában beszél jogutódlásról. Ez tudatos jogalkotói szándék, hiszen nem minden átalakulásnál van szó általános jogutódlásról. Szétváláskor például egyáltalán nem beszélhetünk általános jogutódlásról, a szétváló társaságok ugyanis a szétválási szerződésben a vagyonmegosztásról szóló rendelkezésekkel összefüggően rendezik azt a kérdést, hogy a jogelőd társaság egyes jogviszonyaiba melyik (új) társaság lép.
Ez természetesen nem változtat azon, hogy az egyesülésekkel foglalkozó cikkben általános jogutódlásról kell és lehet beszélni, mivel az egyesüléseknél nem állhat elő olyan helyzet, hogy az egyesülés után a létrejövő vagy átvevő társaság a jogelőd(ök)nek csak különös és nem általános jogutódja – azaz nem lehet az egyesüléssel valamely szerződéses kötelezettségtől "megszabadulni", csak ha a jogosult harmadik személy ehhez hozzájárul.
Mint az egyesülések alfajainak bemutatásánál már említettük, a jogutódlás következményeként a jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai, és terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei (ideértve a munkavállalókkal kötött kollektív szerződésben foglalt kötelezettségeket is, amelyekre a munkajogi szabályok tárgyalásakor részletesen kitérünk).
Amennyiben a jogelőd (beolvadó vagy összeolvadó) társaságnak hatósági engedély kiadása iránti kérelme van folyamatban, a gazdasági társaság köteles az átalakulás (egyesülés) elhatározását haladéktalanul bejelenteni az engedélyt kiadó hatóságnak. A hatósági engedély jogosultja a jogutód gazdasági társaság lesz, feltéve hogy megfelel az engedély megadásához előírt feltételeknek.
A jogutódlásból következően, bizonyos feltételek esetén "átörökíthetők" a jogelőd társaság adókedvezményei is. (Ezzel később, az adószabályok tárgyalásakor még foglalkozunk.)
A jogutódlással kapcsolatban még két szabályról kell említést tenni. Egyrészt a törvény (mind az új, mind a régi Gt.) kimondja, hogy az átalakulás – és így a társaság beolvadása vagy összeolvadása más társasággal – a társasággal szemben fennálló követeléseket nem teszi lejárttá. Bár nem lenne teljesen elképzelhetetlen ezzel ellentétes szabályozás, a rendelkezés konzisztens azzal, hogy átalakuláskor az átalakuló társaság jogutóddal szűnik meg. (Az új Gt.-ben még az átalakulásról szóló rendelkezések is "A gazdasági társaság jogutódlással történő megszűnése" cím alatt szerepelnek.)
Az új Gt. megalkotói a hitelezők védelmében további garanciális szabályok megalkotását látták indokoltnak arra az esetre, ha korlátolt tagi felelősséggel működő társaság alakul át olyan társasággá, amelynek jegyzett tőkéje kevesebb, mint a jogelődé volt, illetve ha korlátlan tagi felelősséggel működő társaság alakul át bármilyen társasággá. Ezért az új törvény az említett esetekre előírja, hogy az átalakuló (beolvadó) társaság olyan hitelezői, akiknek a követelései az átalakulásról szóló döntés első közzétételét megelőzően keletkeztek és még nem jártak le, a döntés második közzétételét követő harminc napon belül követeléseik erejéig biztosítékot követelhetnek a társaságtól. Az említett határidő objektív, jogvesztő jellegű, azaz elmulasztása esetén kimentésnek, a mulasztás utólagos igazolásának nincs helye. (Megjegyezzük, hogy az átalakuló társaság a lejárt, azaz esedékes követelésekre, kötelezettségekre természetesen nem biztosítékot nyújtani köteles, hanem teljesítenie kell azokat – az átalakulástól függetlenül. A hitelezői érdekek így is sérülhetnek, ugyanis egyesülésnél a szabályt elvileg nem kell alkalmazni, ha a jogutód jegyzett tőkéje összességében kevesebb a jogelődénél, azaz például két, egyenként húszmillió forint alaptőkével rendelkező részvénytársaság összeolvad egy huszonötmillió forintos jegyzett tőkéjű társasággá – vagy beolvadásnál az átvevő társaság tőkéjét kevesebbel emelik meg, mint a beolvadó társaság jegyzett tőkéje volt.)
A jogutódláshoz kapcsolható másik szabály azt mondja ki, hogy ha az egyesülő gazdasági társaságok közül egyes jogok nem mindegyik gazdasági társaságot illetik meg, e jogok gyakorlása tekintetében jogelődnek csak az a gazdasági társaság tekinthető, amelyik maga is rendelkezett ilyen jogokkal. Ez az eset tipikusan akkor áll fenn, ha kft. és részvénytársaság olvad össze, és a jogutód is részvénytársaság lesz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a részvény-kibocsátási jogot tekintve a megszűnt kft. nem lehet az új részvénytársaság jogelődje. (A részvény-kibocsátási jogot a törvény is kiemeli példaként.)
Adó- és illetékmentesség
Az új Gt. a korábbi szabályozással egyezően előírja, hogy a törvény szabályai szerinti átalakuláskor külön adó- és illetékfizetési kötelezettség nem keletkezik, feltéve ha más törvény ettől eltérően nem rendelkezik. Így az átalakulásnak minősülő egyesüléskor sem kell általában külön adót vagy illetéket fizetni.
A régi Gt. alapján e szabály alól általában három kivételt említettek. Egyrészt az átalakulás kapcsán is keletkezett társaságiadó-kötelezettség, ha az átalakuló társaság átértékelte az eszközeit, és ennek következtében nőtt a társaság vagyonának értéke. Másrészt a jogelőd társaságot megillető adókedvezményeket csak akkor lehetett átörökíteni a jogutódra, ha az adókedvezmény feltételéül támasztott követelményeknek a jogutód társaság is megfelelt. Harmadrészt pedig kiemeljük, hogy az adómentességi szabály nem mentesített az átalakulás cégbejegyzésével kapcsolatos eljárási illetékek és közzétételi díjak megfizetése alól. Bár a szabályozás rendszere az új Gt. alapján némileg változik, várhatóan ezek a kivételek nem módosulnak számottevően.
Általános szabályok
Az új törvény minden átalakulásra kiterjedő hatállyal mondja ki, hogy felszámolás vagy végelszámolás alatt álló gazdasági társaság nem lehet átalakulás alanya. A régi Gt. is tartalmazott hasonló előírást, végelszámolás vagy felszámolás alatt lévő társasággal tehát eddig sem lehetett egyesülni.
A vagyoni hozzájárulás teljesítése
Az új Gt. minden átalakulásra kiterjeszti azt az eddig csak az egyesülésekre alkalmazandó szabályt, amely szerint a társaság csak akkor határozhatja el más társasággal való egyesülését, ha a tagok/részvényesek a társasági szerződésben (részvénytársaságnál alapító okiratban vagy alapszabályban) meghatározott vagyoni hozzájárulásukat teljes egészében teljesítették.
Cégbejegyzés
A régi Gt. alapján a cégbejegyzés az alapítás napjára visszaható hatállyal hozta létre a társaságot, de az már a cégbejegyzés előtt megkezdhette a működését. Abban a nem várt esetben, ha a cégbejegyzési kérelmet elutasították, a tagok közötti elszámolásra a polgári jogi társaság szabályait kellett alkalmazni, akik pedig a társaság nevében a bejegyzés előtt eljártak, korlátlanul és egyetemlegesen feleltek a társaság nevében vállalt kötelezettségekért. Tekintettel azonban arra, hogy a cégbejegyzési eljárások elhúzódása és a bejegyzés alatt álló, jogilag bizonytalan sorsú társaságok nagy száma miatt az elmúlt években a cégnyilvántartás számos szakértő szerint elveszítette közhiteles jellegét, a hitelezővédelem erősítése érdekében az új Gt. megszünteti a cégbejegyzés visszaható hatályát, így a társaság a cégbejegyzés napján jön létre, addig pedig előtársaságként működhet.
Erre a levezetésre azért volt szükség, mert az új Gt. kimondja, hogy a társaság a cégbejegyzés előtt nem határozhatja el átalakulását, ebből következően előtársaság nem is egyesülhet más társasággal. Nemcsak a vagyoni hozzájárulás teljes befizetése tehát az egyesülés előfeltétele, hanem az is, hogy a társaság jogilag létezzen, azaz a cégjegyzékbe be legyen jegyezve.
Előtársaság
Az új Gt. szerint az átalakulással létrejövő társaság előtársaságként nem működhet, tehát az összeolvadással – az összeolvadó társaságok jogutódjaként – alapított társaság legkorábban a cégbejegyzést követő napon kezdheti meg működését. A jogutód gazdasági társaság cégbejegyzéséig a társaság a bejegyzett gazdasági társaság formájában folytatja tevékenységét, azaz bármelyik típusú egyesülés csak a cégbejegyzéssel lép hatályba. A társaságok üzletfeleit védő garanciális szabályként az új Gt. előírja, hogy az átalakulás folyamatban létét a társaság iratain és a megkötött jogügyletek során (azaz a szerződésekben) feltétlenül jelezni kell.
Külön jogok biztosítása
Általános jellegű szabályként mondja ki az új Gt. azt is, hogy az egyes tagoknak/részvényeseknek biztosított külön jogokat vagy előnyöket az egyesülés (átalakulás) során azonos tartalommal át kell venni a létrejövő gazdasági társaság társasági szerződésébe/alapító okiratába, kivéve ha az érintett tag/részvényes erről írásban kifejezetten lemond. Megítélésünk szerint ezt a rendelkezést – tekintettel arra, hogy az átalakulás közös szabályai között helyezkedik el – megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, amikor a beolvadás során az átvevő társaság változatlan formában működik tovább, azaz alapító dokumentumába be kell illeszteni a beolvadó társaság tagjainak/részvényeseinek biztosított külön jogokat, előnyöket. A rendelkezés az átalakuló társaságok kisebbségi tagjainak érdekeit védi.
Az egyesülésről szóló első döntés
A gazdasági társaság legfőbb szerve határoz az átalakulásról, mégpedig két alkalommal. A társaság legfőbb szerve bt.-nél és kkt.-nál a tagok gyűlése, kft.-nél a taggyűlés, rt.-nél pedig a részvényesekből álló közgyűlés. (A személyegyesítő jellegű társaságoknál – bt.-nél és kkt.-nál – a régi szabályozás nem tartotta indokoltnak és nem is tette kötelezővé olyan formális legfőbb szerv létrehozását, amely a társaság ügyeiről döntene, a tagok azonban eddig is előírhatták a nagyobb társaságokéhoz hasonló döntéshozatali eljárás, így akár "taggyűlés" működtetését.)
Az új törvény szerint a taggyűlés egyszerű szótöbbséggel hozza meg az egyesülésre (átalakulásra) vonatkozó döntést, az rt. közgyűlése az ilyen döntés érvényességéhez háromnegyedes szótöbbséget kíván meg. Ezzel szemben megjegyezzük, hogy a tagok gyűlésén a bt. és kkt. szokásos üzleti tevékenységéhez nem tartozó ügyekben és a társasági szerződés módosításáról egyhangúlag kell dönteni, tehát az ilyen társaságoknál az egyesülés elhatározása is csak egyhangú döntéssel lehetséges. A kft. taggyűlése szintén háromnegyedes szótöbbséggel hozza meg az ezzel kapcsolatos döntéseket, ugyanis a társaság megszűnésének elhatározásához ilyen többséggel hozott határozat szükséges. Amennyiben az átvevő társaság kft., akkor azért szükséges a minősített szavazattöbbség, mert a beolvadás az ő szempontjából a társasági szerződés módosításának minősül –, s a törvény ehhez is háromnegyedes szavazattöbbséget ír elő.
Az átalakulás elhatározása – az új szabályozás szerint – két lépcsőben történik. Ez azért indokolt, mert az ezzel kapcsolatos előkészítés – mint látni fogjuk – olyan horderejű, illetve akkora költséggel járó feladatokat jelent, amelyek elhatározását nem célszerű, illetve nem feltétlenül gazdaságos a vezető tisztségviselők önálló hatáskörébe utalni. Ezzel összefüggésben az új Gt. előírja, hogy első ízben a társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottság előterjesztése alapján csak azt állapítja meg, hogy a gazdasági társaság tagjai/részvényesei egyetértenek-e az egyesülés (átalakulás) szándékával, valamint azt méri fel előzetesen, hogy a tagok/részvényesek közül ki kíván a jogutód gazdasági társaság tagjává/részvényesévé válni. A legfőbb szerv ilyenkor dönt arról, hogy a gazdasági társaság milyen formájú gazdasági társasággá alakuljon. (Mint említettük, beolvadásnál az átvevő cég formája nem változik, ilyenkor tehát ez utóbbiról nem kell dönteni.) Végül, az első lépcsőben kell meghatározni az átalakulási vagyonmérleg-tervezet fordulónapját is – amelynek az elkészítése egyesülésnél sem mellőzhető.
Véleményünk szerint csak akkor kezdődhetnek meg a társaságnál az egyesülés előkészületi munkálatai (természetesen az említett előterjesztések kivételével), ha az egyesüléssel érintett másik társaság legfőbb szerve is egyetértett az egyesülés szándékával. (Ezt az új törvény egyébként kifejezetten csak az egyesülési szerződés tervezetének elkészítésénél említi, azonban értelmetlen lenne, ha a vagyonmérleg-tervezet elkészítésére akkor is sor kerülhetne, ha a másik társaság tulajdonosai nem értenek egyet az egyesüléssel, illetve arról még nem határoztak.)
Kereszttulajdon, saját részvény vagy törzsbetét
Tekintettel arra, hogy a beolvadó, illetve összeolvadó társaságok tulajdonában álló saját részvények, törzsbetétek, illetve az egyesüléssel érintett másik társaságban fennálló részesedések figyelembevétele a valóságosnál magasabb értéket eredményezne az egyesülés után létrejövő társaság jegyzett tőkéjében, az új törvény figyelembe veszi a hitelezővédelmi szempontokat is.
Ezeket a szabályokat már a vagyonmérleg-tervezetek elkészítésekor is alkalmazni kell.
Beolvadás
Az új Gt. szerint a jogutód (átvevő) társaság jegyzett tőkéjének megállapításánál nem lehet figyelembe venni a beolvadó társaság átvevő társaságban lévő részesedésének névértékét. További szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha az átvevő (jogutód) társaság korlátolt tagi felelősséggel járó társasági formában működik (kft., rt.): tilos a jogutód törzs-, illetve alaptőkéjét megemelni a beolvadó társaság tulajdonában lévő törzsbetétek értékével, illetve részvények névértékével. (Bár a törvény a törzsbetét értékéről beszél, tekintve, hogy kft. esetén a törzsbetét valódi értékét az üzletrész testesíti meg, nyilvánvalóan a törzsbetétnél is a "névértéket" kell figyelembe venni.) Emellett tilos megemelni az átvevő társaság törzstőkéjét vagy alaptőkéjét a beolvadó társaság olyan törzsbetéteinek, illetve részvényeinek a névértékével, amelyek az átvevő gazdasági társaság tulajdonában vannak.
Összeolvadás
Összeolvadásnál is hasonló szabályokat kell alkalmazni. Az új törvény értelmében nem lehet figyelembe venni az összeolvadó gazdasági társaságok saját törzsbetéteinek értékét, részvényeinek névértékét, továbbá egymásban fennálló kölcsönös részesedésük értékét a jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéjének megállapítása során. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet arra, hogy összeolvadásnál a törvény a "kölcsönös részesedések" értékéről beszél. Mint a konszernjogi rendelkezések bemutatásakor láttuk, a társasági jogban a kölcsönös részesedés – a mindennapi szóhasználattal egyezően – azt jelenti, hogy mindkét társaság tulajdoni részesedéssel rendelkezik a másik társaságban, amely egyben tulajdonosa is, tehát a tulajdonosban való részesedést nevezzük kölcsönös részesedésnek. Amennyiben az összeolvadásnál említett kölcsönös részesedés alatt ugyanez értendő, akkor a jogutód jegyzett tőkéjének megállapítására vonatkozó szabályokat csak akkor kell alkalmazni, ha mindkét összeolvadó társaság rendelkezik részesedéssel az összeolvadással érintett másik társaságban – azaz tulajdoni részesedésük nem csak attól "kölcsönös", hogy össze fognak olvadni. Erre a problémára a gyakorlatnak – vagy törvénymódosításnak – kell majd megtalálnia a megoldást.
A pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás aránya
Az új Gt. rögzíti, hogy amennyiben a jogutód korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság, a jogutód jegyzett tőkéjének megállapításánál nem kell alkalmazni a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás (apport) arányára vonatkozó, az ilyen társaságok alapítására előírt rendelkezéseket. A jogutód gazdasági társaság vagyonleltár-tervezetében meg kell jelölni azokat a vagyontárgyakat, amelyek a saját tőkének a mérlegfőösszeghez viszonyított arányos értéke alapján a jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéjét képezik majd. A gyakorlatban előállhat tehát az is, hogy az egyesülés után a jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéje tisztán nem pénzbeli hozzájárulásból áll – tekintve, hogy a jog ezt nem tiltja.
A vagyonmérleg-tervezetek ellenőrzése
A vagyonmérleg- és a vagyonleltár-tervezeteket elfogadás előtt ellenőriztetni kell. Először az egyesülő társaságok felügyelőbizottságai ellenőrzik azokat, természetesen csak akkor, ha működik felügyelőbizottság az adott társaságnál. Ez következik a felügyelőbizottság jogkörére vonatkozó általános rendelkezésekből is: a pénzügyi jelentésekről ugyanis csak a felügyelőbizottság véleményének ismeretében lehet határozni, a társaság taggyűlésén vagy közgyűlésén.
Másodszor pedig – annak ellenére, hogy csak részvénytársaságoknál és az egyszemélyes, illetve az ötvenmillió forintot meghaladó törzstőkével rendelkező korlátolt felelősségű társaságoknál kötelező könyvvizsgálót kijelölni –, minden társasági formában működő cégnél hitelesíttetni kell független könyvvizsgálóval, azaz auditori záradékkal kell ellátni az átalakulási (egyesülési) vagyonmérleg-tervezeteket. A könyvvizsgáló pártatlanságának biztosítékaként a törvény azt is előírja, hogy a vagyonmérleg-tervezeteket hitelesítő könyvvizsgáló nem lehet az átalakuló (egyesülő) társaságok állandó könyvvizsgálója, és ugyanő a jogutód társaság könyvvizsgálójául sem jelölhető ki. Az új Gt. elegendőnek tartja, ha csak az átalakulás bejegyzésétől számított három évig nem bízzák meg az átalakulásnál eljáró könyvvizsgálót a jogutód társaság felügyeletével. Az egyesülésekre vonatkozóan a törvény külön kimondja, hogy az egyesülő társaságok vagyonmérleg-tervezeteit ugyanaz a független könyvvizsgáló ellenőrizheti. Megjegyezzük, hogy ez a szabály is csak ismétli az előzőt, mivel az átalakulásnál eljáró könyvvizsgáló egyszerre több átalakulásnál is közreműködhet, még akkor is, ha történetesen a két "átalakuló" társaság éppen egyesülni készül.
A jogutód gazdasági társaság vagyonának értékét, saját tőkéjének összegét átalakulásnál nem lehet a könyvvizsgáló által meghatározottnál magasabb értékben megállapítani. A törvény feltehetően szándékosan nem említi a jogutód jegyzett tőkéjét, azt ugyanis a saját tőkén belül, a Gt. és a számviteli törvény keretei között szabadon lehet megállapítani.
Vagyonmérleg és egyesülési szerződés tervezete Az átalakulásról szóló első döntést követően – az új törvény szerint – a vezető tisztségviselők elkészítik az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetét, és vagyonleltár-tervezetét, az átalakulással létrejövő gazdasági társaság (nyitó) vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, a társasági szerződés (alapító okirat) tervezetét, illetve a jogutód gazdasági társaságban tagként/részvényesként részt venni nem kívánó személyekkel való elszámolás módjáról szóló tervezetet. Tekintettel arra, hogy egyesülésnél legalább két társaság érintett, ezeket a munkákat mindketten kötelesek elvégezni azzal, hogy a jogutód társaság vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét célszerű, ha közösen készítik el. A számvitel elveivel összefüggésben természetes, hogy az egyesülés utáni társaság vagyonmérleg-tervezetének az egyesüléssel megszűnő társaság(ok) vagyonmérleg-tervezetén kell alapulnia. A törvény azonban korlátozott körben kivételt enged e szabály alól, amikor általános érvénnyel úgy rendelkezik, hogy az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezete eltérhet az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetétől az átalakulással egyidejűleg belépő új tagok/részvényesek vagyoni hozzájárulásával, az átalakulás feltételeként meghatározott, a meglévő tagokat/részvényeseket terhelő pótlólagosan teljesítendő vagyoni hozzájárulással, illetve az átalakulással létrejövő gazdasági társaságban részt venni nem kívánó tagra/részvényesre jutó vagyonhányaddal. Nyilvánvaló, hogy míg az előző két tétel növeli a vagyont, az egyesülésben részt venni nem kívánó taggal való elszámolás csökkenti azt. Az új szabályozás is egyértelművé teszi, hogy a vagyonmérleg-tervezeteket a számviteli beszámoló mérlegére vonatkozó módszerekkel és azzal azonos bontásban kell elkészíteni. Sőt, az új Gt. lehetővé teszi azt is, hogy az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetéül a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlege szolgáljon. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a mérleg fordulónapja az átalakulásról szóló második döntés időpontját legfeljebb hat hónappal előzte meg. (Azaz a hagyományos december 31-i fordulónappal készült éves beszámoló mérlege alapján történő egyesüléshez az szükséges, hogy az arról szóló második döntést a következő év június 30-áig meghozzák.) Az új Gt. alapján is lehetőség van arra, hogy az átalakuló társaság átértékelje az éves beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit. Az átértékeléssel kapcsolatos szabályokat – csakúgy, mint az átalakulási vagyonmérleg-tervezetek és a vagyonleltár-tervezetek elkészítésének részletes szabályait – a számvitelről szóló 1991. évi XVII. törvény tartalmazza. Ugyanígy, a számviteli törvény tartalmazza az átalakulással létrejövő társaság tervezett saját tőkéjének és jegyzett tőkéjének megállapítására vonatkozó részletes rendelkezéseket (a korábbi szabályozás a Gt.-ben ismertette az ezekre vonatkozó szabályokat). Egyesülési szerződés tervezete A korábbi szabályozásban az egyesülési szerződés az átalakulási tervet helyettesítette, az új Gt. átalakulási terv készítését nem írja elő – azt ugyanis megfelelően pótolja a jogutód társaság társasági szerződésének (alapító okiratának) tervezete. Az, hogy az egyesülési szerződés jogintézményét az új Gt. fenntartotta, jelzi, hogy az egyesülés a "normál" átalakulástól jelentősen különbözik: az egyesülésben legalább két társaság vesz részt. (Az egyesülés többoldalúságát jelzi már a fogalomhasználat is, arról ugyanis korábban sem – egyoldalú – "tervet", hanem szerződést kellett készíteni.) Az egyesülési szerződésre – a szerződés jellegből következően – alkalmazni kell a Ptk. rendelkezéseit is, a szerződést írásba kell foglalni. A szerződésben legalább az alábbiakat kell meghatározni:
Megjegyezzük, hogy a régi Gt. szerint – az átalakulási tervben – meg kellett jelölni "az átalakulással (egyesüléssel) elérni kívánt gazdasági célt" is, illetve csatolni kellett az esetleg belépő új tagok szándéknyilatkozatát. Az új Gt. megalkotói mindkét előírást feleslegesnek ítélték, tekintettel arra, hogy ha az átalakulás a jogszabályoknak megfelelően történik, az azzal elérni kívánt gazdasági cél érdektelen, illetve arra, hogy az új tagokat a társasági szerződés (alapító okirat) tervezetében egyébként is fel kell tüntetni. |
Az egyesülésről szóló második döntés
A második döntés az egyesülés végleges elhatározását jelenti. Látni kell ugyanakkor, hogy a törvény az egyesülés végleges elhatározása alatt elsősorban az elkészült vagyonmérleg-tervezetek legfőbb szerv általi elfogadását érti.
A második döntés időpontjának meghatározásakor különös tekintettel kell lenni az új Gt. által megállapított határidőre, amely szerint a vagyonmérleg-tervezetek elfogadása és a vagyonmérlegek első döntéskor meghatározott fordulónapja között maximum három hónap telhet el – kivéve, ha a vagyonmérleg-tervezet alapjául az éves beszámoló mérlege szolgál. A régi Gt. nem ismerte ezt a határidőt. Némileg vitatható módon úgy rendelkezett, hogy az átalakulásról szóló hirdetménynek tartalmaznia kell a kilencven napnál nem régebbi átalakulási vagyonmérleg-tervezet legfontosabb adatait. Ezt a gyakorlatban általában úgy értelmezték, hogy a kilencvennapos határidőt a hirdetmény (első) megjelenésétől számították. Az új Gt. egyértelművé teszi, hogy az átalakulási vagyonmérleg-tervezet elfogadásától kell visszaszámítani a határidőt, ugyanakkor hitelezővédelmi szempontok miatt – mint látni fogjuk – rövid határidőt állít az átalakulásról szóló döntés megjelentetésének megrendelésére.
A második döntéskor kell tételesen meghatározni – a vagyonmérleg-tervezetek adatai és a vezető tisztségviselők előterjesztése alapján – az egyesüléssel létrejövő, illetve a jogutód gazdasági társaság tagjait/részvényeseit a tervezett jegyzett tőkéből megillető hányadot. Tételesen meg kell állapítani a jogutód gazdasági társaságban tagként/részvényesként részt venni nem kívánó személyeket megillető vagyonhányadot és ennek kiadási módját. Az új Gt. ezzel kapcsolatban rögzíti azt is, hogy az elszámolás a társaságtól megváló tagokkal a vagyonmérleg-tervezet szerinti saját tőke és a korábbi jegyzett tőke, illetve a saját tőke és a mérlegfőösszeg arányának figyelembevételével történik – azaz (a miniszteri indokolásból kölcsönzött példával élve) egy korlátolt felelősségű társaságtól megváló tagnak jutó vagyonrész jelentősen eltérhet az eredeti befektetésétől, azaz üzletrésze "névértékétől".
Megjegyezzük, hogy a régi Gt. nem tartalmazott speciális rendelkezéseket az átalakulás kapcsán a társaságtól megváló tagokkal való elszámolásra – csupán úgy rendelkezett, hogy az elszámolásra vonatkozó általános rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy a tagoknak történő kifizetésekre vonatkozó korlátozások nem alkalmazandók. A korlátolt tagi felelősségű társaságok (kft., rt.) átalakulásakor ezt a kérdést úgy kezelte, hogy a társaságtól megváló tagok részvényeit, üzletrészeit még a jogelőd társaságnak kell megvásárolnia a jegyzett tőkéjén felüli vagyonából, és ha a saját tőke erre nem nyújtott fedezetet, a jegyzett tőkét előbb megfelelően le kellett szállítani. Ehhez képest az új Gt. egyértelműbb – és hitelezővédelmi szempontból talán megfelelőbb – rendelkezéseket tartalmaz. Meghiúsultnak kell tekinteni például az átalakulást, illetve egyesülést, ha a jogutód gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezet szerinti saját tőkéje – a jogutód gazdasági társaságban tagként/részvényesként részt venni nem kívánó személyeket megillető összeg elkülönítése után – nem éri el a jegyzett tőkének a törvényben meghatározott legkisebb összegét. Elkerülhető az átalakulás (egyesülés) meghiúsulása, ha a jogutód gazdasági társaság tagjai/részvényesei az átalakulás (egyesülés) érdekében a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig maguk bocsátják a gazdasági társaság rendelkezésére a különbözetet – azaz biztosítják, hogy a jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéje elérje a törvényben meghatározott minimális összeget.
Bár a törvény csupán az egyesülési szerződés tervezetének elkészítéséről rendelkezik, vélelmezhető, hogy az egyesülési szerződés tervezetének jóváhagyásáról is az egyesülésről szóló második döntésben kell rendelkezni.
Közzététel Fontos hitelezővédelmi szabály, hogy minden átalakulásnál, így az egyesülésnél is közzé kell tenni a Cégközlönyben (kétszer, két egymást követő lapszámban) az átalakulásról szóló második döntést. Egyesüléskor elegendő, ha a két társaság egyetlen közös közleményt jelentet meg. A közzétételt az Igazságügyi Minisztériumnál kell – a közzétételi költségtérítés befizetésének igazolásával párhuzamosan – megrendelni. Az új törvény úgy rendelkezik, hogy a közlemény közzétételét az egyesülésről (átalakulásról) szóló második döntést követő nyolc napon belül kell kezdeményezni – tehát a megjelentetés megrendelésére állít határidőt, ami a régi előírással ellentétben a nyomdai átfutáshoz szükséges idő figyelembevételét már nem kívánja meg. Szintén sok jogalkalmazói bizonytalanságot küszöböl ki az új Gt. azzal, hogy részletesen meghatározza az átalakulásról szóló közlemény tartalmi előírásait. (Korábban csak az átalakulási tervben és a vagyonmérleg-tervezet "legfontosabb adataiban" jelölték meg a hirdetmény kötelező tartalmát. Ennek az előírásnak a nem túl egységes joggyakorlat általában a mérleg fősorainak megfelelő adatok megjelentetésével tett eleget. Az új szabályok szerint "különösen" a jegyzett és a saját tőke, illetve a pénzbeli hozzájárulás és az apport aránya jelentik majd a legfontosabb adatokat.) Az egyesülésről szóló közleménynek a következőket kell tartalmaznia:
A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló – szintén június 16-ától hatályos – 1997. évi CXLV. törvény (Ct.) rendelkezéseiből következően, ha a közlemény tartalma nem felel meg a fentieknek, az Igazságügyi Minisztérium a közzétételt megelőzően figyelmezteti a céget. Ha a megrendelő ennek ellenére sem módosítja a szöveget, a közleményt a Cégközlönyben megjelentetik ugyan, de a minisztérium a közzétételkor feltünteti a figyelmeztetés tényét. Ezután a Cégbíróság feladata a törvényes kellékek meglétének ellenőrzése. u A közlemény megjelentetésére előírt határidő elmulasztása, illetőleg az előírásoknak nem megfelelő megjelentetése az átalakulás (egyesülés) cégbejegyzésének Cégbíróság általi megtagadását, a közleményt tartalmazó lappéldányok benyújtásának elmulasztása pedig a kérelem hiánypótlási felhívás nélküli elutasítását eredményezi. |
Tájékoztatás
Az új törvény szerint az átalakulás elhatározását követően a társaságok vezető tisztségviselői az egyesüléssel érintett gazdasági társaságok ügyeiről kötelesek megadni minden, az átalakulással összefüggő felvilágosítást az egyesüléssel érintett gazdasági társaságok tagjainak/részvényeseinek. Ezzel a látszólag egyértelmű rendelkezéssel azért kell foglalkoznunk, mert a jogszabályból nem tűnik ki, hogy az egyesülésre vonatkozó első vagy második döntést követően keletkezik az egyesüléssel érintett gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek ez a kötelezettsége. A törvény szóhasználata szerint ugyanis az átalakulás "elhatározása" alatt általában a második döntést kell érteni, az első döntés ugyanis "az egyesülés melletti állásfoglalásnak", illetve "az átalakulás szándékával való egyetértésnek" minősül. Ugyanakkor a rendelkezés logikájából az következne, hogy az átalakulással való előzetes egyetértés kinyilvánítását követően, az egyesülés végleges elhatározása – azaz a második döntés – előtt ismerhessék meg az egyesüléssel érintett társaságok tagjai, részvényesei a másik társaság ügyeit. A kérdést feltehetően a gyakorlat fogja rendezni. Tény azonban, hogy a vezető tisztségviselők bizonyosan nem járnak el majd jogsértően, ha már az első döntést követően sem tagadják meg a felvilágosítást a másik társaság tagjaitól, illetve részvényeseitől.
A cégbejegyzés
A cégbírósági bejegyzés iránti kérelmeket általában az okiratok aláírásától számított harminc napon belül kell beadni. Nem változtatott ezen a cégjog 1997-es kodifikációja sem, ellenben az átalakulásokra külön határidőt állapított meg, ami az átalakulásról, egyesülésről szóló második döntést követő hatvan nap. E határidőn belül kell tehát előterjeszteni a cégbíróságon az előírt mellékletekkel és kellékekkel felszerelt bejegyzési kérelmet.
Átalakulásoknál általában a jogelőd cég székhelye szerint illetékes cégbírósághoz kell beadni a kérelmet, egyesüléskor azonban a jogutód (átvevő) cég székhelyén alapul a cégbíróság illetékessége, azaz ilyenkor nem a jogelőd, hanem az egyesüléssel létrejött társaság székhelye szerinti cégbíróságtól kell kérni a változások bejegyzését.
A bejegyzéssel egyidejűleg kérni kell a jogelőd (beolvadó, összeolvadó) társaságok törlését a cégjegyzékből. Az egyesülés bejegyzésével egyidejűleg a cégbíróság teljesíteni fogja ezt a kérelmet is. Ha a jogelőd cég székhelye az egyesülést bejegyző cégbíróság illetékességi területén kívül esik, a jogelőd székhelye szerint illetékes cégbíróság a jogutódot bejegyző cégbíróság megkeresése alapján jár el. A beolvadás, egyesülés elhatározása (második döntés) előtt benyújtott változásbejegyzési kérelmekről soron kívül rendelkeznek.
A cégbejegyzést követő teendők
Már említettük, hogy az új Gt. hatálybalépésétől kezdődően a cégbejegyzés nem lesz visszaható hatályú. Ezzel összhangban az átalakulások, egyesülések hatályosulásához is szükséges a változás bejegyzése.
Az új Gt. rögzíti, hogy a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzésével egyidejűleg törölni kell a cégnyilvántartásból a jogelőd gazdasági társaságot. Ez beolvadásnál természetesen nem vonatkozik az átvevő társaságra – az ugyanis a beolvadás után tovább működik.
Mintegy az egyesülés záróakkordjaként a törvény előírja, hogy a cégbejegyzést követő kilencven napon belül el kell készíteni mind a jogelőd, mind pedig a jogutód gazdasági társaságra vonatkozó végleges vagyonmérleget és vagyonleltárt. A végleges vagyonmérleg és vagyonleltár fordulónapja a cégbejegyzés napja – jogilag ez a nap számít ugyanis az egyesülés tényleges időpontjának. A tervezetek elkészítésétől kezdődően azonban a társaságok folyamatosan működnek, nagyon valószínű tehát, hogy a végleges vagyonmérlegek és a tervezetek között eltérés lesz. Ha a végleges vagyonmérlegek és a vagyonmérleg-tervezetek között a saját tőke összegében pozitív eltérés van, ezzel az összeggel a jegyzett tőkén felüli vagyont kell megemelni. Ha az eltérés negatív, akkor a végleges vagyonmérleg szerinti saját tőkét megfelelően csökkenteni kell, illetőleg ha a jegyzett tőkén felüli vagyon nem nyújt fedezetet a csökkentésre, le kell szállítani a jegyzett tőkét. A végleges vagyonmérlegre és vagyonleltárra vonatkozó részletes rendelkezéseket a számviteli törvény tartalmazza.
Amennyiben a cégbíróság megtagadja az egyesülés (átalakulás) bejegyzését, illetőleg a változás bejegyzését elrendelő végzést később hatályon kívül helyezik, az egyesülni kívánó társaságok változatlan formában működnek tovább. Megjegyezzük, hogy a bejegyzést elrendelő végzés utólagos hatályon kívül helyezésére csak igen korlátozott körben (a bejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelensége esetén) van lehetőség.
Az egyesülés (átalakulás) cégbejegyzésétől számított harminc napon belül ki kell adni a társaságtól megváló tagoknak járó vagyont. Amennyiben az érintettek külön megállapodnak a társasággal, a vagyon kiadásának végső időpontjára a megállapodásban foglaltak az irányadók.
Zsoldos János