Az utóbbi években keveset lehetett hallani nálunk Vietnamról. Pedig, ahogyan Göncz Árpád köztársasági elnök februári látogatása is igazolta, érdemes lenne több figyelmet fordítani az irántunk még ma is megkülönböztetett barátsággal és előzékenységgel viseltető népre és országra.
Vietnam politikai és gazdasági átalakulása és fejlődése minden bizonnyal azokat fogja igazolni, akik állítják: néhány éven belül kulcsszereplője lesz a délkelet-ázsiai térségnek. Vietnamban ugyanis az utóbbi hat esztendőben a GDP növekedése éves átlagban több mint 8 százalékos volt. Országaink, üzletembereink kapcsolatát és lehetőségeit nézve bizonyos, hogy Vietnamot hosszú távon is partnerünknek tekinthetjük.
|
Magyar Köztársaság Nagykövetsége
154 Pho quan Thanh – Hanoi |
Kereskedelmi kirendeltség
22 Phung Khac Khoan |
Gazdasági reform
Az amerikai-vietnami háború éppen 25 évvel ezelőtt fejeződött be, egyesült az ország déli és északi része, ám további 15 esztendő telt el amerikai embargóval, újabb háborúkkal, a kambodzsai vörös khmerek elleni katonai fellépéssel. E körülményekre tekintettel Vietnamban csak tíz éve hirdethették meg a doi-moi-t, azaz a gazdasági reformot, amely a tervgazdálkodás és a vállalati belső önállóság sajátos, Vietnamra jellemző formája. A vállalatok élére képzett menedzsereket, tanult szakembereket állítottak, akik pragmatikus vezetési stílust honosítottak meg.
Az ország egyesülésével helyreállt a korábbi gazdasági egyensúly: ismét ontotta termékeit a déli országrész, ahol a kedvező természeti adottságoknak, a Mekong deltájának köszönhetően évente háromszor aratják a rizst. 15 éve még akadozott az ország rizsellátása, napjainkban viszont Vietnam a világ második legnagyobb rizstermelője, tavalyi exportja megközelítette a 3 millió tonnát.
Néhány éve jelentős olajtartalékokra bukkantak a Sárga-tenger talapzatában. Vietnam kőolajtermelése elérte az évi 10 millió tonnát, és megkezdődött a nagy külföldi cégek közötti verseny a piac minél nagyobb szeletének megszerzéséért. A külföldi befektetők csaknem 30 milliárd dollárt visznek az országba, amiből 13 milliárd már meg is érkezett. Csaknem 1800 projekt szerepel a tervekben, ami az ország tőkefelvevő képességének és vonzerejének növelésére ösztönzi a vietnamiakat. Legfontosabb teendő az infrastruktúra fejlesztése, a bürokrácia leépítése, az ügyintézés gyorsítása.
| Vietnam – néhány mondatban A Vietnamba látogató, különösen a városokban, mindenütt építkezéssel találkozik. A 330 ezer négyzetkilométer területű ország 75 milliós lakossága a gyakori és pusztító külföldi behatolások ellenére megőrizte ősi kultúráját, ugyanakkor átvette a korszerűt, a követendőt. Így a múlt században Vietnamban áttértek a kínairól a latin betűs írásra. A korábbi Kína-ellenesség feloldásával, az egyoldalú KGST-orientáltság után új, lendületes szakaszát éli az ország, miután nyitott a délkelet-ázsiai térség és a nemzetközi pénzügyi szervezetek iránt. A "Reform és nyitás" programjának köszönhetően a gazdaság évi átlagos növekedése 8,2 százalék, és további töretlen fejlődést prognosztizálnak. Az egy főre jutó bruttó hazai termék a hivatalos adatok szerint 270 dollár – bár egyes szakértők szerint ennek legalább a kétszerese –, vagyis a délkelet-ázsiai ország még mindig a világ legszegényebb államainak egyike. A városok utcáinak reklámjai nagyrészt Amerikát, kisebb mértékben Japánt és Dél-Koreát idézik, jelezve ezek befolyását. A megszokott hömpölygő kerékpárfolyamban mind gyakrabban tűnnek fel francia és japán robogók, motorkerékpárok. Gépkocsi még csak elvétve akad. Annak tudatában, hogy hiányzik a megfelelő helyi és helyközi úthálózat, központi intézkedésekkel korlátozzák az autóimportot. Az inflációt sikerült 10 százalékra csökkenteni. A dong évek óta stabil, formálódik a bankrendszer. Az ipari termelés növekedése éves átlagban 14 százalék, az ellátás, bár szegényes, de érezhetően javult az elmúlt években. A külkereskedelmi forgalom tavaly elérte a 17 milliárd dollárt. A passzívum 4 milliárd dollár, amit elsősorban a külföldi beruházásokkal, tőkeapporttal magyaráznak. |
Befektetők és befektetések
Vietnam a külföldi befektetők tevékenysége eredményeként előbb-utóbb ott tart, ahol Kína, azaz már nem árut visznek be, hanem – kedvező hitellel – gyárakat, gépsorokat telepítenek az országba. A magyar vállalkozók a legtöbb ágazatban már késésben vannak, ennek ellenére a Göncz Árpád kíséretében levő üzletemberek februárban tapasztalhatták: Vietnamban nem feledték el a háború, az országegyesítés, majd a konszolidáció idején nyújtott magyar segítséget. Más részről a vietnami gazdasági vezetők egy része, akik Magyarországon végezték tanulmányaikat, mindig nosztalgiával gondolnak országunkra. Annak idején több ezren szereztek nálunk felső- és középszintű végzettséget, s közülük többen a gazdasági élet első vonalában tevékenykednek.
Azoknak az üzemeknek a nagy része, amelyeket korábban szállítottunk, még ma is hatékonyan termel. Szerencsére nem mamutgyárakat telepítettünk, hanem a vietnami lehetőségeket figyelembe véve kisüzemeket szereltünk fel – mondta Kun Attila, az IKIM osztályvezetője. A textilipari üzemek felszerelésével alapvetően megváltozott a vietnami fonó- és szövőipar struktúrája. Szállítottunk izzólámpagyártó sort, konzervgyárakat, amely utóbbiaknak az új gyümölcsültetvények termőre fordulásával különösen megnőtt a szerepe. Például az ananásztermés jelentős kibővülésével Vietnam a világ legnagyobb ananászexportőrei közé lépett, s napjainkban már az első kávéexportőrök között tartják nyilván. Ezen a vidéken igen magas koffeintartalmú kávét szüretelnek, ezért – minőségjavítás céljából – még a világ legnagyobb termelői is szívesen vásárolnak belőle. Ugyancsak feljövőben van a tea, a fekete bors és több más, úgynevezett gyarmatáru termesztése.
Az ipari termelés az elmúlt öt esztendőben átlagosan 14 százalékos éves növekedést ért el, ami elsősorban az olajipari fejlesztéseknek, a bányászatnak és a könnyűiparnak köszönhető. Nagy eredménynek számít, hogy megoldották az élelmiszer-ellátást, s egyre több az idegenforgalmi befektetés és fejlesztés.
| A magyar-vietnami áruforgalom alakulása 1991-1997 között (millió dollár) | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | |
| Magyar export | 2,1 | 6,4 | 9,8 | 9,7 | 8,8 | 11,7 | 16 |
| Magyar import | 3,3 | 8,8 | 8,9 | 14,6 | 10,8 | 14,2 | 19 |
| Forgalom összesen | 5,4 | 15,2 | 18,7 | 24,3 | 19,6 | 25,9 | 35 |
| Egyenleg | –1,2 | –2,4 | 0,9 | –4,9 | –2 | –2,5 | –3 |
Hasznos szerződések
Államelnökünk látogatásának a korábbi jó gazdasági kapcsolatok felélesztése volt a célja. Számos szerződést kötöttek, így polgári légügyi egyezményt, aminek megvalósításaként a két ország között közvetlen légi járatok indulhatnak. Az Eximbank és a Vietinde Bank képviselői 17,5 millió dollárról írtak alá hitelszerződést, ami a magyar gépipari termékek és beruházási javak piacra jutásának esélyeit javítja a délkelet-ázsiai országban. A hitelkeretből 7,5 millió dollárt bambuszlemezgyár létesítésére, valamint az ahhoz kapcsolódó szállítások és szolgáltatások finanszírozására fordítanak.
A két ország kereskedelmi kapcsolataiban a volt KGST-tagállamok közül elsőként 1991. január 1-jétől konvertibilis elszámolás érvényesül. A korábbi rubelelszámolású, segélyező, hitelezői viszonyt a kölcsönös üzleti érdekek alapján és a realitásokon nyugvó gazdasági-kereskedelmi kapcsolatrendszer váltotta fel. Az azóta eltelt nyolc esztendő alatt a kétoldalú forgalom több mint hatszorosára növekedett, és 1997-ben elérte a 35 millió dollárt. 1992-ben a felek megállapodtak arról, hogy Vietnam törleszti rubeladósságát. Az IKIM szervező-koordináló közreműködésével Vietnam az elmúlt négy év alatt összesen 29 millió dollár értékben szállított piacképes árukat adóssága törlesztéseként.
1995 novemberében a két ország képviselői aláírták az átfogó kormányközi hiteltörlesztési egyezményt, amely intézkedik a még fennálló körülbelül 283 millió transzferábilis rubelnyi magyar kintlevőség konvertálásáról, törlesztési formáiról és ütemezéséről. Ez történhet áruszállítással, objektumátadással, koncessziók nyújtásával, belső dongtörlesztés felhasználásával, valamint amerikai dollárban történő fizetéssel. Folytatódnak a tárgyalások a törlesztések ütemének felgyorsításáról is, bár tény, hogy például tavaly az esedékes 4 millió dollár helyett a délkelet-ázsiai ország 7 millió dollár értékben szállított árut (textíliákat, fűszereket, kaucsukot).
Régi-új alapokon
A kapcsolatok újraélesztéséhez természetesen idő kell, hiszen a KGST felbomlása után a Vietnamot jól ismerő magyar külkereskedelmi vállalatok többsége szétesett, leépült. Helyüket hamar új vagy újraszerveződött vállalkozások vették át. Köztük a legaktívabbak a Tradewind Asia-Pharmavit, a Taurus, az Ikarus, a Texorient, a Tropika, a Medimpex, a Richter, a Primo, a Magyar Kábel Művek, a Tungsram, valamint az Idex-Finwest, újabban pedig a Multipolaris, a Mol és a Metrimpex. A kétoldalú kereskedelemben mindkét oldalon jelentős a kis és közepes nagyságú cégek részvétele. A magyar kivitel zömében továbbra is fogyasztási cikkekből, gyógyszerekből, vitaminkészítményekből, élelmiszerekből, speciális gépekből és berendezésekből áll, s jelentős helyet foglal el a konfekcióipari bérmunka.
A két ország között az elmúlt években kialakult a gazdasági kapcsolatok egyezményes rendje. Aláírták a kereskedelmi és fizetési egyezményt, a kettős adózás elkerüléséről szóló megállapodást, valamint a beruházások előmozdítását és kölcsönös védelmét rögzítő kormánydokumentumokat. A kétségtelenül piacosodó, ugyanakkor még tervgazdálkodást folytató Vietnamban azonban esetenként továbbra is szükségesnek látszik a központi támogatás.
Összességében kiegyenlített a forgalom, némi vietnami többlettel, ami alapvetően az adósságtörlesztés következménye. Megyeri Béla tanácsos, hanoi külgazdasági attasé véleménye szerint megvan a lehetőség a forgalom további bővítésére, s e téren külön figyelemre érdemesek a közös vállalkozások. Vietnamban – ahonnan már eddig is jelentős tételben importáltunk gumiárut – magyar közreműködéssel alakult meg például egy gumikesztyűgyár. A Taurus mélyfúró tömlőivel esetleg bekapcsolódhat a vietnami olajkutatásba, s vegyes vállalat alakításával lehetőség kínálkozik gyógyászati eszközök és berendezések, mindenekelőtt röntgengépek közös gyártására is. Növelhető a bérmunka aránya is a konfekció- és a textiliparban.
Lehetőségek sora
A kis- és középvállalkozásokban részt vevők többségének vannak személyes kapcsolatai. Különleges előny, hogy a partnerek közül sokan tudnak magyarul, ismerik a magyar gazdaságot, a magyar gondolkodásmódot. Jellemző módon például a vietnami orvosok a gyógyszertípusok leírásánál a magyar gyógyszereket veszik alapul. Tény, hogy a magyarok is jobban értik a vietnamiak mentalitását a tőlünk nyugatabbra lakóknál, hiszen nálunk is hosszú ideig tervgazdálkodás volt.
Arra a kérdésre, mit és hogyan lehet eladni vagy beszerezni Vietnamban, nem egyszerű a válasz. Továbbra is meghatározó a gyógyszeripar súlya, de speciális műszerek és híradás-technikai gyártmányok (például rádiólokátorok) iránt ugyancsak élénk az érdeklődés. Vietnamban nemrég kezdődött meg a faluhangosítási program, amihez a szükséges felszerelések zömét külföldről szerzik be. Érdemes vietnami kis- és középvállalkozókkal közös kft.-t alakítani. A vietnami partner jól tudja, mit lehet ott eladni, és természetesen azt is megkeresi, ami iránt Magyarországon lenne kereslet. A magyar vállalkozók elsősorban kisüzemek alapításával lehetnek hatékonyak a vietnami piacon. Így például jó befektetésnek ígérkeznek a kis vágóhidak, a húsüzemek, a sörgyárak, az élelmiszer-feldolgozók és a konzervgyárak. Az előállított termékek egy részét a helyszínen lehet értékesíteni, másokat – például ananászkonzervet vagy konfekciótermékeket – Magyarországon lehet jól eladni. Igazi nagy üzletre egyelőre nincs kilátás, bár az Ikarus termékei és az orvosi műszerek iránt változatlanul van érdeklődés.
Az elmúlt években a kínaiak mellett szép számmal – a hivatalos adatok szerint mintegy ötezren – vietnamiak is érkeztek Magyarországra, akiknek nagy része az üzleti életben vetette meg a lábát. Fegyelmezett, jó munkások, akik tisztelik a törvényeket, betartják a szabályokat, állják adott szavukat, lehet építeni rájuk. Jól érzik magukat Magyarországon, és mint mondják, nem tapasztalnak megkülönböztetést, előítéletet. Márpedig a szubjektív benyomások sokszor elősegíthetik az objektív kapcsolatok kialakulását is.