Kemény feltételek

 

Országunkban a számottevő munkanélküliség ellenére tekintélyes számban foglalkoztatnak külföldieket. Egy részük természetesen az idetelepült transznacionális cégek alkalmazottja, a többség azonban más keretek között talál magának munkaadót. A törvényes munkások mellett sokan feketén dolgoznak, olykor éppen csak a megélhetésért, máskor ellenkezőleg, kiemelkedő jövedelemért.

 

A jogszabályok szigorú korlátok közé szorítják a külföldiek alkalmazását – mondja Papp István, a Fővárosi Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség helyettes vezetője. Csak olyan munkakörbe jöhetnek nagyobb számban külföldiek, amelyekbe képtelenség magyar munkaerőt toborozni, vagy azért, mert hiányzik a szükséges speciális képzettség, vagy azért, mert túlságosan alacsony a bér.

A kormányzat az évtized elején szembesült a külföldi munkavállalókkal kapcsolatos problémákkal. A határok megnyitásával tömegével érkeztek az országba – főként a szomszédos államokból – a munkát keresők. 1991-ben megszületett a foglalkoztatási törvény, amely arról is rendelkezett, hogy Magyarországon külföldi állampolgár csak munkavállalási engedéllyel dolgozhat, be kell szereznie munkavállalási vízumot és a tartózkodási engedélyt. A külföldiek magyarországi foglalkoztatását immár hetedik éve ellenőrzik. A munkaügyi ellenőrzésről szóló, 1996-ban megalkotott törvény értelmében ez a feladat a munkaügyi felügyelőségekre hárul.

Mint Papp István elmondta, a munkaügyi felügyelőnek kezdetben nemcsak azt kellett feltárnia, hogy a külföldi állampolgár munkát végzett engedéllyel vagy engedély nélkül, hanem azt is, hogy mennyi volt a kifizetett munkabér (ez utóbbi kétszeresében szabták meg a szankció összegét). A szabály 1995 júliusáig volt érvényben. Mivel a munkáltatónak nem volt semmiféle kötelezettsége a foglalkoztatási nyilvántartás vezetésére – és ebben mostanáig sem tudott megállapodni a kormányzat az érdek-képviseleti szervezetekkel –, a vaskos büntetés elkerülésére elegendőnek bizonyult, hogy kijelentse: a munkavállaló épp aznap kezdett el dolgozni nála, vagy mondjuk két napja alkalmazza már, de csak 100 forintos órabért fizet neki. Ez napi tízórányi munkát tekintve mindössze 4 ezer forintos büntetés kiszabását tette lehetővé. 1995 júliusától azonban egy ponton jelentősen változott a törvény: bár továbbra is fenntartotta főszabályként, hogy a bírság összege külföldiek engedély nélküli foglalkoztatása esetén a kifizetett munkabér kétszeresére rúg, kimondta, hogy a befizetési kötelezettség nem lehet kevesebb a mindenkori minimálbér ötszörösénél. (Ma 19500 forint a minimálbér.)

A külföldiek egyre keményebb feltételek mellett juthatnak munkavállalási engedélyhez. Ez a szigorúság összhangban van az Európai Unió követelményeivel, ugyanakkor tekintettel van arra is, hogy Magyarországon majd' félmillió a munkanélküli.

Bizonyos területeken azonban engedékenyebb az elbírálás. A többségi külföldi tulajdonban levő gazdasági társaságok a foglalkoztatott létszám két százaléka számára szinte automatikusan megkaphatják a munkavállalási engedélyt.

Egyes szakmáknak sokat zuhant a presztízse az utóbbi időben – ilyen például az építőipar több ága. A vasbetonszerelési, kőműves- és ácsmunkákra a rendkívül alacsony munkabérek miatt nincs elegendő magyar munkaerő, így nemigen vonzók ezek a szakmák. Ebben a helyzetben a külföldiek foglalkoztatása a megoldás. A nagy könnyűipari cégeknél szinte eltűntek a magyar betanított dolgozók, pedig oda is kell a munkáskéz. Bizonyos esetekben, így például, ha egyetemet, főiskolát végzettet alkalmazna a munkáltató, ugyancsak egyszerűbb megszerezni az engedélyt.

Engedékenyebben és a szokásosnál rövidebb idő alatt bírálja el a munkaügyi központ a kérelmeket akkor is, ha speciális munkakör betöltéséről van szó; kínai, vietnami étterembe minden nehézség nélkül lehet kínai, vietnami szakácsot alkalmazni.

Általában egyébként a munkaügyi központnak két hónap áll rendelkezésére, hogy utánanézzen, képes-e kielégíteni az igényt. Ha nem, a munkáltató engedélyt kaphat külföldi alkalmazott foglalkoztatására.

Előny a fővárosnál

A legtöbb külföldi munkavállalási engedélyt – 11 ezret – a fővárosban adták ki. Budapest – ahol a munkanélküliségi ráta 4 százalék körül van – óriási piac, itt nagy és domináns az építő-fejlesztő tevékenység. Itt hozzák létre a legnagyobb bevásárlóközpontokat, úthálózatok épülnek, hatalmas rekonstrukciók folynak.

Az országban egyébként húszezer körüli külföldi dolgozik munkavállalási engedéllyel. A vállalkozók köre igen széles, 80-100 országból érkeznek, a Zöld-foki-szigetektől Kamerunig. A legtöbben – 22 százalékuk – a feldolgozóiparban tevékenykedik, egyötödük a sport, a kultúra és a szolgáltatások területén talált munkát, 18 százalékuk az építőiparban helyezkedett el. Zömük – 73 százalék – fizikai, egynegyedük szellemi dolgozó.

Nyugat-Európából és Japánból általában magasan kvalifikált munkaerő érkezik hozzánk. Jellemzően a banki, pénzügyi szektorba, könyvvizsgáló cégekhez, kaszinókba. Számos esetben olyan menedzserek jönnek, akik a gazdaság bizonyos területein, például a távközlésben, a számítástechnikában új kultúrát, munkaszervezési metódust honosítanak meg. Kínából, Vietnamból, Mongóliából inkább a könnyűiparba, ruhaiparba jönnek munkavállalók.

Az évtized elejétől tömegével érkező kínaiak közül többen termelőcéget alapítottak, eredményesen működnek. Másik részük a kiskereskedéssel bajlódik, ügyeskedik, nemigen tud mit kezdeni a magyar munkaügyi jogszabályokkal. Sokan közülük a vendéglátóiparban vállaltak munkát. Számosan homályban vannak, nem sokat tud róluk a hatóság. Turistaként jöttek az országba, aztán ittragadtak, minden bizonnyal dolgoznak is, ám nagyon nehéz az ellenőrzésük. Nyelvi problémáik is vannak, sokszor a tolmácsot sem értik, mert némelyikük még a hivatalos kínai nyelvet sem ismeri.

Egyre szaporodik a külföldi háztartási alkalmazottak köre. Ehhez a munkához is kell(ene) engedély a munkaügyi központtól. Ôk többnyire magyar anyanyelvűek, elsősorban Romániából érkeznek.

Erőtlen ellenőrzések

A fővárosban 67 munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő próbálja kiszűrni a szabálytalankodókat, évente átlag 3 ezer munkaügyi ellenőrzést végeznek. Ez különösen annak a fényében tűnik rendkívül kevésnek, hogy Budapesten 200 ezer egyéni és társas vállalkozás működik, sok-sok telephellyel. Az ellenőrök a gazdálkodói körnek csak igen kis részét tudják ellenőrizni. Céljuk inkább a megelőzés, a figyelem felhívása a rendellenességekre. Persze az sem utolsó eredmény, hogy a munkaügyi ellenőrzés számos esetben hasznos információt szolgáltat az adóhivatalnak és a társadalombiztosításnak. Ha ugyanis kiderül, hogy valaki feketén foglalkoztat munkaerőt, akkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy nem fizetett elegendő adót, járulékot. Ha a munkaügyi szankció milliós nagyság-rendű, akkor valószínű, hogy az érintett munkáltató többmilliós egyéb állami kötelezettséget nem teljesített. Az adóhivatal és a társadalombiztosítás ilyen esetekben utólag követeli az elmaradt adót, járulékot.

A tavalyi, valamivel több mint két és fél ezer fővárosi munkaügyi vizsgálatból 617 esetben a külföldiek foglalkoztatásának ellenőrzése volt a cél. Összesen 2300 külföldi alkalmazását vizsgálták, ebből 1173 – azaz durván a fele – volt szabálytalan. Mindezért csaknem 343 millió forint befizetési kötelezettséget írtak elő a felügyelők. Az építőipar, a kereskedelem és a vendéglátás a legfertőzöttebb, az ellenőrzött cégek kétharmadánál-háromnegyedénél találnak valamilyen munkaügyi szabálytalanságot.

A fővárosban egyébként a külföldiek 3-4-szer többen dolgoznak engedély nélkül, mint engedéllyel. Becslések szerint hozzávetőlegesen 30 ezer az engedély nélkül foglalkoztatottak száma. Sokan embertelen körülmények között élnek. Szeneskamrában, pincében húzzák meg magukat, alkalmazóik jóvoltából. Előfordul, hogy egy apró lakásban 15-en nyomorognak. Ôk döntően románok, ukránok, akik fizikai munkára jöttek át Magyarországra – többségükben engedély nélkül.

Vidéki körkép

Békés megyében tavaly 258 kérelmet adtak be külföldiek munkavállalására, a megyei munkaügyi központ 206-ot hagyott jóvá. Amint azt Martinné Debreczeni Annától, a megyei munkaügyi központ jogi osztályának helyettes vezetőjétől megtudtuk, a megye földrajzi adottságaiból következően elsősorban – 51 százalékban – romániai munkavállalók érkeznek, többnyire magyarok. A volt szovjet államokból is szép számmal akadnak alkalmazottak, az érkezők 15 százaléka ukrán van több orosz is. Mivel több amerikai érdekeltségű cég is működik, néhány amerikai munkavállalót is feljegyzett a megyei krónika. Ôk többnyire pénzügyi, számviteli menedzserek, egyéb, magasan kvalifikált szakemberek.

A megyében nagy szükség van szakképzett varrónőkre, ám 10-12 férfi varrót is foglalkoztatnak. A szellemi és fizikai dolgozók aránya a külföldiek között megközelítően azonos, s ugyancsak egyforma a férfiak és a nők száma. A fizikai munkások között többségben vannak a szakmunkások, a szellemiek zöme felsőfokú iskolát végzett. A feldolgozóipar vonzza a külföldi munkaerő csaknem 40 százalékát, az oktatásban és az egészségügyben 30 százalékuk dolgozik. Vannak anyanyelvi lektorok, nyelvtanárok, orvosok, szakápolók.

Baranyában egyre csökken a munkavállalási engedélyért folyamodó külföldiek száma. Czuczor József, a megyei munkaügyi központ elemzési és tájékoztatási osztályvezetője szerint tavaly 467-en kapták meg az engedélyt; legnagyobb számban az egykori Jugoszlávia területéről és Lengyelországból érkeztek. Utóbbiak bányászok, akiket a Pécsi Erőmű Rt. és a Mecsekurán Rt. foglalkoztat. A megyében egyébként románok, kínaiak, bolgárok, olaszok, britek, moldávok, oroszok és svájciak is vállalnak munkát. Az érkezők nagyjából fele szakmunkás, a másik fele pedig diplomás. Utóbbiak között sok a nyelvtanár. Ôk zömmel Erdélyből jöttek, s szeretnének magyar állampolgárokká válni. Néhány orosz és ukrán táncművész is dolgozik a megyében, s hangszeres oktató is található a külföldi munkavállalók között. Harkány környékén feltűnően sok a horvát, közülük sokan vásároltak boltot, éttermet, s így munkáltatóként is jeleskednek, elsősorban rokonaikat alkalmazzák.

Jenei Zsuzsanna, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ jogi előadója arról számolt be, hogy a megyében az elmúlt év végén 220 munkavállalási szerződés volt érvényben. A legtöbben Ukrajnából jönnek, kevesebben Romániából, de érkeznek francia, német és olasz munkavállalók is. A ruhaipar a legfőbb felvevőpiac, ám sokan helyezkednek el az oktatásban, az egészségügyben is, és több külföldi sportolót alkalmaznak a foci-, a röplabda- és a kézilabdacsapatok.

Különleges munkára vállalkoznak főként ukránok Zala megyében, ahol az elmúlt év végén 120 munkavállalási engedély volt érvényben. Horváth Mónika szakelőadó elmondta, hogy Zalaszentgróton csigatisztításra és -feldolgozásra vesznek fel külföldi munkavállalókat. Az étkezésre előkészített puhatestűeket Franciaországba exportálják. Szellemi munkát főként azok az osztrák alkalmazottak végeznek, akik a HTR Philips elektronikai cég igazgatóiként, munkairányítóiként tevékenykednek.

Fejér megyében, ahol az átlagosnál jóval több multinacionális cég telepedett meg, az elmúlt év végén megközelítően félezer külföldinek volt munkavállalási engedélye. Romániából jöttek ide is a legnagyobb számban, ők szinte mindenhol vállalnak munkát, de legjellemzőbben az építőiparban. A textilipari cégek is vonzók a külföldieknek, a dunaújvárosi és a bodajki Fonoda Kft. nagy számban alkalmaz mongol és ukrán szakképzett textilipari munkásokat. Akkora az igény, hogy a munkaügyi központ nem tudja ezeket a cégeket ellátni magyar munkaerővel, bár az is igaz, hogy a bérek sem elég kecsegtetőek a hazaiak számára. A sportegyesületeknél is találhatók külföldiek, zömmel a foci- és a kosárlabdacsapatokban. A multik – köztük az Alcoa Köfém, a Ford Hungária Kft., az IBM, a Philips Végszerelő Központ Kft. – a külföldi munkavállalókat – főként amerikaiakat, németeket és japánokat – vezető beosztásokban foglalkoztatják. A magasan képzett dolgozók olyan munkakörökben tevékenykednek, ahol a nyelvtudás is elengedhetetlen. Ami itt megfigyelhető, de máshol is jellemző: a szellemi munkát végző külföldiek 2-3-szor annyit keresnek, mint hasonló beosztásban foglalkoztatott magyar társaik.