A határidős ügyletek technikája a múlt század közepén alakult ki. Az efféle megállapodások elsősorban a fizikai piacok kockázatainak enyhítését szolgálták, farmerek, nyersanyagtermelők, illetve az áruk felhasználói élhettek velük. A határidős árupiacokon spekulánsok részben pénzt, vásárlóerőt vittek a piacra, s ezzel likviditást teremtettek, részben a kockázat bizonyos hányadát is átvállalták a többi szereplőtől. (A rizikót aztán ők is csökkenthették sajátos tőzsdei technikákat alkalmazva.) A világ legnagyobb gabonapiaca Chicagóban van, mellette az Egyesült Államokban több helyütt folyik különféle mezőgazdasági termékek – szója, kukorica stb. – kereskedése. A nyersanyag-kereskedelem főleg New Yorkban és Londonban összpontosul. Érdemes megemlíteni, hogy a régi Budapesti Áru- és Értéktőzsdén működött Európa legnagyobb gabonabörzéje.
Középpontban a deviza
Milton Friedman amerikai Nobel-díjas közgazdász 1973-ban tett javaslatot a chicagói árutőzsdének határidős devizakontraktusok kialakítására. Ennek segítségével az exportőrök és importőrök védekezhettek az árfolyamkockázatok ellen. Az azóta eltelt időben a határidős devizaügyletek, kamatügyletek, a mellettük kialakult részvényindex-ügyletek, s az ezekre újabb emeletként ráépült opciós ügyletek hatalmas karriert futottak be. Ezeknek az üzleteknek az eredménye más eszközök (áruk, részvények stb.) árától függ, ezért nevezik őket származtatott (derivatív) ügyleteknek. A derivatív termékek ára kiszámítható az alaptermék árából.
Ma a világ határidős pénzpiacain, valamint az indexek és indexopciók piacán több ezermilliárd dollár forog, s ez az összeg szakértők szerint két-három évente megkétszereződik. A repülő pénzpiacnak is nevezett, ma már lényegében egymással összefüggő, hatalmas világtőzsdén folyamatosan áramlik a spekulációs tőke egyik országból a másikba, kihasználva a devizaárfolyamok, kamatok, részvényindexek minden kisebb-nagyobb mozgását, a különféle piacokon kialakult árfolyameltéréseket, arbitrázslehetőségeket, időnként nehéz helyzetbe hozva egy-egy ország pénzügyi vezetőit.
Az árutőzsde megalakulása
A Budapesti Árutőzsdén 1989-ben kezdődött meg a kereskedés néhány gabonakontraktussal. Az 1990-ben megtartott 51 tőzsdenapon már 563 millió forint értékben születtek üzletek. A gabonakereskedést 1991-ben követte a húskereskedés megkezdése, 1994-ben a határidős devizapiac megnyitása dollár-márka kontraktussal. A BÁT devizaszekciója már az első évben kirobbanó sikert hozott. 1994-ben másfél milliárd forint értékű üzlet született. A devizaszekció gyorsan át is vette a vezetést, s ma már a BÁT forgalmának több mint 90 százalékát adja.
A dollárt és márkát hamarosan követte az angol font, a svájci frank, a líra, az ecu jegyzése. Az ismétlődő forintleértékelések jelentősen megnövelték az exportőrök és importőrök árfolyamkockázatait, s a gazdasági szereplők egy része felismerte a határidős fedezeti ügyletekben rejlő kockázatcsökkentési lehetőségeket. Emellett a BÁT-on is megjelentek a devizaspekulánsok. Az árutőzsde devizaszekciója évi több száz százalékos növekedést mutatott, és a parketten született üzletek értéke 1997-ben meghaladta az ezermilliárd forintot.
A devizapiac fejlődésének az előre kiszámítható csúszóleértékelés sem ártott. Az ügyletek szerkezete átalakult: egy időben megszaporodtak a kosárügyletek, s azok a stratégiák, amelyekkel a keresztárfolyamok változásának kiszámíthatatlanságát igyekeztek kiküszöbölni, illetve ezen próbáltak profitot realizálni.
A devizakontraktusok bevezetését 1995-ben követték a kamatkontraktusok. A 90 napos betéti kamat jegyzése volt az első több határidőre, majd – az értéktőzsdével egyeztetett módon az egy hónapos és a három hónapos BUBOR-ra lehetett üzleteket kötni. Ezek a kontraktusok azonban egyelőre kevéssé váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, számuk viszonylag alacsony maradt. Ez különösen feltűnő, ha ahhoz mérjük, hogy az elmúlt két év erőteljes kamatváltozásai milyen kockázatokat hordoztak a gazdálkodók számára, illetve milyen lehetőségeket ígértek a spekulánsoknak.
A kereskedési idő növelése
A Budapesti Értéktőzsde első éveiben csak elvétve bukkant fel egy-egy határidős opciós ügylet. A piac kicsi, a likviditás csekély, a kockázat magas, az opciós díj pedig esetleges volt. A BÉT-en 1995 tavaszán jött létre a szervezett származékos piac. Az első évben dollárra több mint 1,3 milliárd forintnyi üzletet kötöttek. 1996-ban a forgalom dollárban 35,5 milliárdra, márkában 32,7 milliárdra, ecu-ban 54 milliárdra nőtt. A fejlődés itt is látványos volt, bár messze nem érte el a BÁT devizapiacának méreteit. Igazi sikert hozott azonban az index-kereskedelem.
Az első, töredék évben még csak 530 millió forint volt a megkötött üzletek értéke, 1996-ban azonban már 49,9 milliárd forint. A növekedést a tartós részvénypiaci fellendülés alapozta meg. Az azonnali piac részvényárainak kirobbanó emelkedését a határidős piac is követte, s az év elején, illetve a megelőző év végén nyitott BUX-pozíciók sokszoros hasznot hoztak, mire lezárultak. A határidős árak azonban természetesen nem pontosan együtt mozogtak a prompt piac áraival, hol előreszaladtak kissé, hol némileg lemaradtak. Emellett voltak hirtelen megingások, visszaesések is, amelyek komoly bukásokat is hoztak. A határidős devizapiacok fejlődése ma már megköveteli a kereskedési időszak megnövelését. A Budapesti Árutőzsde az idénre tervezi egy olyan számítástechnikai rendszer kiépítését, amelynek segítségével a brókerek – a tőzsdeterem bezárása után – a délutáni órákban irodájukból köthetnek üzleteket.
Az opciós piac előkészítése tavaly év elején kezdődött meg. Hosszú ideig együttműködött a két tőzsde, és sokáig úgy tűnt, az is lehetséges, hogy közös opciót működtetnek majd. Az együttműködés néhány problémáját azonban nem sikerült megoldani. A BÁT-on az idén áprilisban nyílt meg a futures opciók kereskedése, egyelőre gabonakontraktusra. Az értéktőzsdén az őszre tervezik az opciós piac megindítását. Az még vitatott, hogy itt devizafutures opciókkal vagy pedig egyedi részvényopciókkal kezdődhet meg a kereskedés.