Magyarországon ma 244 általános fogyasztási szövetkezet (áfész) működik, összesen 37,9 milliárd forintos saját tőkével. Az 1997-ben – becsült adatok szerint – 140-145 milliárdos bevételük nyolcvan százaléka kereskedelemből származik. A 7819 bolt az ország kiskereskedelmének 16 százalékát bonyolítja le. A statisztikák mélyére pillantva azt láthatjuk: a kis áfészek önmagukban ma már képtelenek lépést tartani a tőkeerős, multinacionális üzletláncokkal. A sikeres szövetkezetek nagyok, erősek, és a kereskedelmen kívül ipari tevékenységgel is foglalkoznak.
A fogyasztási szövetkezetet a második világháború után elsősorban a falvak ellátására hozták létre. Városon az állami, falun pedig a szövetkezeti boltok hálózata szolgált a vevőknek. A fogyasztási – a kezdetekben földművesnek is nevezett – szövetkezet tagjai azok lehettek, akik úgynevezett részjegyet váltottak: ennek értéke kezdetben 10-20 forint, és még 1990-ig leggyakrabban 500 forint volt.
A monopólium vége
A piacgazdaság magyarországi kialakulása – ami 1990-et követően a szövetkezeteket illetően bizonyos politikai jellegű, nem feltétlenül előnyös megkülönböztetéssel is járt – az áfészek számára sokkhatású volt. Korábban sok kis faluban a szövetkezeti kereskedelem monopolhelyzetben működhetett, ám ennek a nyolcvanas évek második felében vége szakadt: beköszöntött a verseny kora.
1998-ban az áfészek már nem a politikával küzdenek – csak a gazdasági környezettel, immáron nem mint valamiféle mozgalom, hanem mint valódi és aktív szereplők. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek 1997 decemberében megtartott harmadik kongresszusára készített hivatalos jelentésből kitűnik, hogy öt év alatt 1,1 millióról 553 ezerre csökkent a szövetkezeti tagok száma. Egy-egy áfésznek átlagosan 2321 tagja van. Az igazán nagy – 10 ezer főnél népesebb – szövetkezetek száma mindössze kettő, 5000-10 000 fő közötti 24, míg 500-nál kevesebb tagja 33-nak van. Az áfészek az idősebb korosztály körében őrzik pozícióikat; a 30 év alatti tagok száma 32 ezer, a 30-60 éveseké 260 ezer, a 60 év felettieké pedig 261 ezer.
Az adatok szerint a szövetkezeti tagok részjegyeinek névértéke 42 áfésznál kisebb, mint 500 forint, 1000 forint 91, 2000-t meghaladó 85-nél. 5000 forintnál magasabb részjegyek mindössze 33 áfésznál vannak. Az áfészek saját tőkéje 37,9 milliárd, ebből az üzletrészek értéke 22,9 milliárd forint. A tagi üzletrészek 15,8 milliárdot képviseltek, külső tulajdonosok kezében pedig 4,6 milliárdnyi üzletrész összpontosult.
Korábban az áfészek kitüntetett feladata volt a kistermelői kapcsolatok ápolása (termeltetés, felvásárlás), az 1997. júniusi állapot szerint alig 79 szövetkezet foglalkozott ilyesmivel, ám közülük csak 20-nál volt szervezett a kapcsolattartás.
Az áfészek 1996-ban 136 milliárd forintos bevételt realizáltak – a pozícióvesztés az utóbbi években folyamatos (1992-ben összesen 123 milliárdos árbevételről adtak számot). Ma az összforgalom 80 százalékát a bolti kiskereskedelem teszi ki, a vendéglátásból származó bevételek minimálisak. Az ipari tevékenység – az ország összes áfészáé – alig haladta meg a 6 milliárd forintot. Ezt azonban alig néhány szövetkezet produkálta, hiszen öten az összbevétel 77 százalékát képviselik, ezen belül egy áfész a forgalom több mint felét bonyolítja le. A felvásárlás folyamatosan csökken: 1991-ben még 8,8 milliárd forint értékű árut vettek át, 1996-ban csak 2,5 milliárdnyit.
Méreteik alapján 33 szövetkezet tartozik a kicsik – 50 millió forint alatti árbevételűek – közé, további 77-en az 50-150 milliós, 93-an pedig a 150-500 milliós árbevételű kategóriába sorolhatók. Fél- és egymilliárd között vannak 31-en, egymilliárdnál nagyobb forgalmú pedig csupán 8. 1992-ben a magyar áfészek összesített eredménye 920 millió forintos veszteség volt, 1996-ban már 1,3 milliárdos összprofitot mutattak ki. A nyereséges szövetkezetek száma 190 volt, a veszteségeseké pedig 36.
Az áfészek máig a kiskereskedelmi forgalom 16 százalékát ellenőrzik, így a birtokukban levő üzlethálózat komoly – bár csökkenő – piaci potenciált képvisel. A boltok száma az 1992-es 10 649 helyett ma 7819. Az élelmiszer-áruházak száma változatlanul 1025, az egyéb – kisebb – élelmiszerüzletek száma azonban 6520-ról 4607-re csökkent. Még drámaibb változások történtek a vendéglátásban: az országban ma alig 89 vendéglőt működtet közvetlenül maga az áfész, és öt év alatt az 5000 vendéglátó-ipari egységből csak 2974 maradt.
A csökkenés szakmánként is kimutatható. Az iparcikkboltok száma ma 1732 (öt éve 2543), ruházati boltból alig 400 van.
Hetvenhat áfész reprezentatív adatai alapján megállapítható, hogy 323 olyan településen, ahol a lakosok száma több mint 500, máig a szövetkezeti boltok teszik lehetővé a lakosság ellátását élelmiszerekkel és napi iparcikkekkel. E falvakban persze ma már megjelent a konkurencia is, dominánsan élelmiszerbolttal. Az áfészek – még – vezetnek, amennyiben átlagos boltméretük 86 négyzetméter (a többieké az 50 négyzetmétert éri csak el).
Az 500-1000 lakosú településeken – a felmérésbe 227-et vontak be – 205 áfész és 283 más tulajdonú élelmiszerbolt működik. A szövetkezeti üzletek 136, a többiek azonban csupán 50-80 négyzetméteresek.
Az igazi verseny az 1000-3000 fős településeken érzékelhető. A 398 áfészbolttal szemben van még 788 másfajta élelmiszerbolt is, igaz, ezeknek az átlagos 70 négyzetméteres alapterülete alig több, mint egyharmada a szövetkezeti üzletek 182 négyzetméterének. A 3000-6000 lakosságszámú helyeken a 204 áfészboltra 620 más tulajdonú élelmiszerüzlet esik – a szövetkezetiek 274 négyzetméteres alapterületével szemben a többiek alig 83 négyzetméteresek.
Közös erővel
Azt már az évtized elején érzékelni lehetett, hogy egy-egy szövetkezet önmagában képtelen lesz állni a versenyt. Az ÁFEOSZ közreműködésével ezért megszervezték a közös beszerzést lebonyolító Pro-Coop-hálózatokat (a hajdanvolt nagykereskedelemi elosztók, az időközben zömében tönkrement füszértek helyett), amelyek azután külön egyesülésbe tömörültek. A Pro-Coopok szállításai 1996-ban az áfészek bolti kiskereskedelmi összbeszerzésének már 46 százalékára rúgtak (élelmiszerboltoknál ez az arány 60 százalékot tett ki). 1995 óta Coop-, majd Coop Mini-üzletlánc is létrejött. A 631 Coop-üzlet 1996-ban 49 milliárdos bevételt ért el. A Coop Mini-üzletláncnak 1997 szeptemberében 152 áfész 871 boltja volt a tagja – ez utóbbi hálózatban standard választékot alakítottak ki, amelyet aktív marketinggel is támogatnak.
Az áfészek Magyarországon jelenleg 24 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak – az elmúlt fél évtizedben kevesebb, mint a felére csökkent a létszám. A szövetkezeti keresetek lényegesen alacsonyabbak nemcsak a magyar átlagnál (53 000), de az ágazaténál (50 000) is, tekintve, hogy az áfészek alig 34 144 forintos havi bruttó bért tudtak fizetni. Még elszomorítóbb a kép, ha közelebbről is megnézzük: 3629-en keresnek bruttó 20 ezer alatt, 5100-an 20-25 ezer között, 5000-en 34-50 ezer között és alig 2558-an 50 ezer fölött.
Az ország legnagyobb áfésze, az Univer Szövetkezet 1998-ban ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Földművesek, napszámosok, bolt nélküli kereskedők alapították, 10-10 forintos részjegytőkével. 1997-ben 7,4 milliárdos bevétellel és több száz millió forintos nyereségével a szövetkezet messze kimagaslott a mezőnyből. A siker döntő tényezője kétségkívül az, hogy jelentős – 3 milliárd forintot meghaladó – az ipari termelés értéke: az Univer ételízesítői – köztük a máig leghíresebb Piros Arany – az eladási listák élén szerepelnek. A kecskemétieknek megvolt az anyagi erejük arra, hogy – csak az elmúlt öt évet tekintve – 1,2 milliárd (!) forintot költsenek fejlesztésre, ebből csak a kereskedelemre 433 milliót, miközben végig nyereséget is képesek voltak realizálni.
Az Univer sok szempontból hasonlít a konkurens multinacionális társaságokhoz – abban is, hogy tevékenysége rendkívüli módon megtervezett: controlling igazgatósága, amelyet az áfészek körében az elsők között állítottak föl, az adatok elemzéséből mélyreszántó következtetések levonására képes.
Azt, hogy az áfészeknek – ma még – jelentős a súlyuk a kereskedelemben, világosan látható az eddigiekből, mint ahogyan a figyelmes szemlélő jól láthatja a jövő csapdáit, a lassú erózió jeleit is. Az Univer elemzői 1997 végén, 1998 elején azokat a mutatókat dolgozták ki, amelyeket figyelembe véve a szövetkezetek a jövőben is sikeres részesei lehetnek a versenynek.
Hasznos tanácsok
A piaci részesedést nem megőrizni, hanem növelni kell – ez az első tanács. Ma csak az a cég tud kellően fejleszteni, amelynek saját forrása – a nyereség és az amortizáció – eléri a 22, illetve a 43 millió forintot (előbbi esetben 1 boltot tud felújítani a berendezés cseréjével, ha 43 milliója van, 238 négyzetméteres új boltot hozhat létre). Ehhez követelmény, hogy az árbevétel-arányos nyereség érje el a 2 százalékot. A piacon csakis az tud megmaradni, akinek a bevételei az infláció fölötti mértékben növekednek: egymilliós pluszbevételért legalább 50 ezres fejlesztést kell végrehajtani, a tárgyi eszköznek 1000 forintonként minimum 100 forintos eredményt célszerű termelnie, a készletértéknek pedig 1000 forintonként 100 forintos nyereséget kell hoznia ahhoz, hogy hatékony legyen.
Az áfészek számára ma kulcsfontosságú a beszerzések központi irányításának erősítése, a közös, egy helyről történő vásárlás. Ennek érdekében számítástechnikai fejlesztéseket kell megvalósítani (az Univernél elég általános a vonalkódos rendszer). A kereskedelemre mindez konkrét számokban így vonatkozik: az a bolt tud kellő hatékonysággal dolgozni, amely havonta 4 millió forintot forgalmaz, egy alkalmazott legalább 800 ezer-1 millió forintos forgalmat ér el. Kissé általánosabban: annak az áfésznek van költségviselő képessége, amelynek az évi forgalma legalább 1,4 milliárd forint, üzleteiben a forgási sebesség 20-25 nap, átlagkészlete pedig nem nagyobb 80-90 millió forintnál.
Ma ezek a követelmények nagyon sok szövetkezetnél teljesíthetetlenek. Az Univernél azonban úgy vélik, létezhet cselekvési program erre az esetre is. Az elvártnál kisebb hatékonyságú üzleteket bérbe kell adni vagy el kell adni. A hatékony boltoknál lehetséges megoldás kft. létrehozása. A szakértők véleménye szerint kft.-be csak 200 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzletet szabad apportálni, és egy társaságtól 1,3 milliárdos az éves forgalomkövetelmény (ez húsz üzlettel teljesíthető). Bács-Kiskunban például 10 kft. lenne képes lebonyolítani a jelenleg működő 21 áfész 421 boltja által elért forgalmat.
Hogy pontosan milyen jövő vár az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetekre, nem tudható. Az áfészek decemberi, harmadik kongresszusának legfontosabbnak ítélt döntése az, hogy míg korábban – más politikai és gazdasági helyzetben – az érdekvédelem és a gazdaságszervezés volt az ÁFEOSZ feladata, ezután különválasztják a két tevékenységet. A stratégiai irányváltásnak megfelelően 1998-ban megkezdi munkáját a Coop Hungary Rt., amely a közös beszerzésért lesz felelős. Az új részvénytársaság várhatóan 260 millió forintos tőkével alakul meg, s amíg az ÁFEOSZ-ban az egy-egy tag szavazat elve érvényesült, addig az rt.-ben csupán a tőke-, illetve a tulajdoni érdekeltség számít.