A csatlakozásra készülő országokkal összehasonlítva a magyar mikroszféra integrációs felkészültsége és alkalmazkodóképessége viszonylag jó. Az Integrációs Stratégiai Munkacsoport kutatóinak az elmúlt hónapokban végzett, egymást követő és rendkívül eltérő vállalkozói körökre (négyszáz kis- és közepes nagyságú vállalkozásra, illetve a Top 200 körébe tartozó 176 nagyvállalatra) kiterjedő felmérései szerint a vállalatok 1/6-1/7-e általában érettnek érzi magát a csatlakozásra, és támogatja annak gyors, viszonylag egyenletes és kivételezésektől mentes megvalósítását.
A hivatalos tárgyalások megkezdésével a magyar vállalkozói szféra is elfogadta, hogy a csatlakozás elkerülhetetlen közeledtével a korábbi kivárás, elhárítás, halogatás helyett a felkészülés, az alkalmazkodás a legfontosabb teendő. Ám a vállalatok ez irányú tevékenysége változatlanul egyedi, mivel nincs átfogó, specifikus integrációs stratégia, ennek szolgálatában álló, tömeges információszolgáltató és szervező intézmény, még kevésbé pénzügyi-finanszírozási eszközök és források. A hazai mikroszféra tehát kénytelen érvényesíteni a "learning by doing" erényét (szabad értelmezésben: azt tudjuk, amire a gyakorlatban rájövünk) – annak minden jellemzőjével.
Az integrációs folyamatban eddig szerzett vállalkozói tapasztalatok és a jövővel kapcsolatos elvárások rendkívül ellentmondásosak. Törésvonalak mutatkoznak elsősorban a tulajdoni helyzet (magyar állami, magántulajdoni, vegyes és/vagy kizárólag külföldi tulajdoni), a vállalatok nagysága és különösen külkereskedelmi érdekeltség alapján (avagy a belföldi piacra való ráutaltság szerint). Differenciál az ágazati-szakmai helyzet, az előbbieknél kisebb mértékben a földrajzi helyzet és a tőkeellátottság.
A kis- és közepes (KKV), illetve a nagyvállalati kör alapvetően (60, illetve 73 százalék) egyetért abban, hogy az integráció kedvező és kedvezőtlen hatásai lényegében kiegyenlítődnek. A KKV-szektor képviselői viszont saját alkalmazkodásukat sokkal kevésbé értékelik kedvezően, mint a nagyvállalatok (49, illetve 77 százalék), a siker-kudarc mérlegük pedig jóval pesszimistább, mint a nagyoké. A KKV-szektorban a várakozások az integrációs hatásokkal kapcsolatban kedvezőbbek, mint a nagyvállalatoknál (30, illetve 22 százalék). Mindkét körön belül a magánvállalkozók kevésbé tartják magukat sikeresnek, és sokkal nagyobb hányadban jelzik a kudarcokat, mint akár az állami, akár a vegyesvállalati szektorbeliek.
A vállalkozások felkészültségéhez szükséges külső feltételek tekintetében a vállalkozások három tényező alapvető javulását igénylik: az integrációs folyamat és a magyar EU-csatlakozás feltételeinek pontosítását, szakmai információkat a kétoldalú kapcsolatokról, és kedvezőbb hazai hitel- és tőkeellátási lehetőségeket. (A legkevésbé a közvetlen állami segítséget tartják fontosnak...)
A versenyképesség megítélése
Lényegesebb problémákat tükröz a vállalatok versenyképességének értékelése: hazai versenyképességüket közel kétszer annyian tekintik kiválónak és kielégítőnek, mint nemzetközi összehasonlításban. (A KKV-szektorban a megfelelő mutatók 52, illetve 29 százalék, a nagyvállalatok körében pedig 83, illetve 49 százalék.) Csakhogy a csatlakozással a hazai és a jelenlegi legfontosabb külpiac (az EU) közti különbség megszűnik! Ugyanezek a számok tükrözik a két vállalkozói szféra alapvető különbségét is, sőt ez utóbbi az egyes tulajdonformák, és más-más méretű vállalatok esetében már egészen szélsőséges különbségeket is takar. A versenyképesség eddigi alakulásáról és a várható kilátásokról adott válaszok szerint folytatódik a polarizálódás a "nagyok" és "kicsik" között, és mindkét kategórián belül az eddig is előnyösebb helyzetben lévők javára.
A tendenciát szemléletesen igazolják az egyedi alkalmazkodást kifejező egyes konkrét tényezők. A KKV-szektorban csak a választ adók 14 százalékánál foglalkozik külön megbízott az integráció kérdéseivel (míg 70 százalékuknál nincs ilyen), 17 százalékuk szerint a megbízott megfelelően fel is készült erre a feladatra (54 százalék szerint nem), csupán a cégek 7 százaléka rendelkezik stratégiai tervvel az integrációra (72 százalék nem), és csak 3 százalékuk költségvetésében van bármilyen előirányzat az integrációra. A nagyvállalati szektorban e tekintetben a helyzet még ellentmondásosabb: a vegyesvállalatoknál jelentősen előrehaladottabb, az állami szektorban pedig látszólag jóval szervezettebb a helyzet, míg az idetartozó magánvállalatok csaknem ugyanolyan helyzetet mutatnak, mint a KKV-szektor. A szervezettség és a tényleges teljesítmények között sincs feltétlen összhang: sok összetevő tekintetében az állami nagyvállalatok éppúgy mérhető hátrányban vannak, mint a tipikus kis- és középvállalkozók, ami jelzi az integrációra összpontosító stratégiai gondolkodás és cselekvés rendkívül alacsony szintjét.
Állami cégek kérelmei
A vállalati szintű EU-alkalmazkodás ellentmondásosságát az is jelzi, hogy a legnagyobb arányban az állami nagyvállalatok kértek és jelentettek be derogációs igényeket, illetve foglalkoznak ezek kidolgozásával. Ugyanez a kör tart igényt a leghosszabb alkalmazkodási időtartamra: a csatlakozás után is több mint ötödük 3 évnél hosszabb pótlólagos alkalmazkodást tart szükségesnek, szemben az átlagos 6-7 százalékkal.
A hazai magánvállalkozói szféra tipikus kategóriája a 20-100 foglalkoztatottal, és máris erős külgazdasági kötődésekkel működő kör, amely a versenyszektorokban a legaktívabban, ugyanakkor a legérzékenyebben "éli meg" az integráció kihívásait. Ebben a körben komoly feszültség van az alkalmazkodóképességbe vetett hit, az optimizmus és a pozitív elvárások, illetve az eddigi, kevésbé pozitív integrációs tapasztalatok között.
A konszolidálódás jeleit mutató hazai mikroszférában az integrációs folyamat gyorsulása újabb, egyelőre nem egyértelműen feltárható átrendeződéseket vált ki. Kulcskérdés, mikor, milyen mértékben, milyen eszközökkel valósul meg valamelyes szervezettség e folyamatban. Azaz mérséklődik-e a jelenleg halmozottan előnyös és hátrányos helyzetűek közötti differenciálódás és polarizálódás, megszűnik-e e téren a KKV-szektor egészének teljes "gazdátlansága", és fel tudnak-e zárkózni a lemaradó, de alkalmazkodásra képes vállalkozók a húzó szerepet betöltő vállalatokhoz?
| Kérdés: Lényegesen és közvetlenül érinti-e vállalkozását az integrációs folyamat, és megítélése szerint hogyan változik ez a hatás a közeljövőben? (A válaszadók százalékában) |
||||
|---|---|---|---|---|
| Összesen | Állami | Magán | Vegyes | |
| Kis- és középvállalkozói körben | ||||
| eddig lényeges és erősödik a hatás | 35 – 44 | 38 – 38 | 28 – 42 | 52 – 52 |
| eddig nem volt, illetve gyengül a hatás | 30 – 7 | 23 – 0 | 36 – 7 | 13 – 7 |
| közvetett, mérsékelt volt a hatás, és nem várható változás | 35 – 49 | 38 – 63 | 36 – 50 | 35 – 42 |
| Nagyvállalati körben | ||||
| eddig lényeges és erősödik a hatás | 43 – 63 | 61 – 68 | 21 – 73 | 46 – 59 |
| eddig nem volt, illetve gyengül a hatás | 5,5 – 0 | 0 – 0 | 12 – 0 | 5 – 0 |
| közvetett, mérsékelt hatás, és nem várható változás | 51,5 – 37 | 39 – 32 | 67 – 23 | 49 – 41 |
| Forrás: ISM-felmérések, 1997-98. | ||||
| Kérdés: Osztályozza vállalkozása jelenlegi felkészültségét, illetve annak változását, feltéve, hogy a külső feltételek nem változnak! (A megfelelő osztályzatok a válaszadók százalékában az eddigi helyzetről, illetve a cégek várakozásáról) |
||||
|---|---|---|---|---|
| Összesen | Állami | Magán | Vegyes | |
| Kis- és középvállalkozói körben | ||||
| 5 minden rendben | 13 – 16 | 8 – 4 | 8 – 12 | 27 – 27 |
| 4 kielégítő, ill. javul, de a külső feltételek változatlanságát nem tudják pótolni |
34 – 23 | 33 – 17 | 28 – 20 | 51 – 34 |
| 3 problematikus, és a fennálló bizonytalanságok miatt nem is javul |
30 – 39 | 38 – 63 | 37 – 39 | 13 – 33 |
| 2 esetleges, hiányos, és saját erőforrásokból nem is képesek ezen változtatni |
15 – 16 | 21 – 17 | 17 – 20 | 9 – 5 |
| 1 a cég nem tud és/vagy nem akar alkalmazkodni, és erre nincs is remény |
7 – 6 | 0 – 0 | 10 – 8 | 1 – 0 |
| Nagyvállalati körben | ||||
| 5 minden rendben | 18 – 17 | 14 – 9 | 3 – 9 | 22 – 22 |
| 4 kielégítő, ill. javul, de a külső feltételek változatlanságát nem tudják pótolni |
57 – 50 | 52 – 64 | 54 – 30 | 59 – 52 |
| 3 problematikus, és a fennálló bizonytalanságok miatt nem is javul |
22 – 27 | 29 – 18 | 33 – 42 | 16 – 25 |
| 2 esetleges, hiányos, és saját erőforrásokból nem is képesek ezen változtatni |
4 – 5 | 5 – 9 | 9 – 18 | 2 – 0 |
| 1 a cég nem tud és/vagy nem akar alkalmazkodni, és erre nincs is remény |
0 – 1 | 0 – 0 | 0 – 0 | 0 – 1 |
| Forrás: ISM-felmérések, 1997-98. | ||||