Magyarország a fejlett gazdasággal rendelkező országokat tömörítő nemzetközi szervezetekhez – amilyenek az EU vagy az OECD – való csatlakozásakor vállalta, hogy fokozatosan leépíti a folyó- és tőkeműveletekre vonatkozó devizajogi korlátozásait. Ebben az OECD Folyó- és Tőkeműveleti Liberalizációs Kódexének elfogadása játszotta a legjelentősebb szerepet, de nem elhanyagolhatóak az európai csatlakozásra való felkészülés érdekében vállalt devizaliberalizációs kötelezettségek sem.
Mára a forint a folyó fizetési műveletek tekintetében és számos tőkeművelet vonatkozásában is konvertibilis, kivéve egyes rövid lejáratú műveleteket. Így a magyar forint a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (Dtv.) elfogadásával nemcsak ténylegesen, hanem jogilag is konvertibilissé vált, mivel megfelel a Nemzetközi Valutaalapról (IMF) szóló egyezmény VIII. cikkelye szerinti konvertibilitási feltételeknek, továbbá összhangban áll az OECD liberalizációs előírásaival, amelyek teljesítését Magyarország az OECD-hez való csatlakozásakor vállalta. A Dtv. hatálybalépésétől kezdve a devizaszabályok fokozatosan liberalizálódtak. 1996-ban és 1997-ben e célból többször módosult a Dtv. végrehajtásáról rendelkező 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet (Dvhr.), 1998-tól pedig a liberalizált rendelkezések – további módosításokkal – a Dvhr. helyett a devizatörvényben találhatók.
A TÖRVÉNY ALKALMAZÁSA
A Dtv. rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik. A devizarendelkezések csak akkor vonatkoznak a devizakülföldiek Magyarország területén lévő devizával, valutával, belföldi fizetőeszközzel (forinttal) és vagyoni értékkel végzett jogügyleteire és cselekményeire, ha a devizatörvény kifejezetten így rendelkezik. Amennyiben tehát a törvény a devizakülföldi valamely cselekményéről nem rendelkezik, akkor az azt jelenti, hogy az ügylet, a cselekmény a devizahatóság engedélye vagy devizahatósági bejelentés nélkül végezhető.
A törvény mindemellett azt is kimondja, hogy devizahatósági engedély kell az olyan szerződéskötéshez vagy pénzügyi műveletet végzéséhez, amely arra irányul, hogy devizabelföldiek és devizakülföldiek devizát, valutát, belföldi fizetőeszközt, illetőleg vagyoni értéket ruházzanak át egymásra tekintettel belföldön vagy külföldön. A devizatörvény alkalmazása során ezért különös körültekintéssel kell eljárni. A nehezen megítélhető esetekben célszerű előre megkérni a devizahatóság állásfoglalását, mivel a devizajogszabályok megsértése a devizabűncselekmény elkövetését eredményezheti, és büntetőjogi felelősségre vonást vonhat maga után.
Devizahatóság
A devizahatósági feladatokat a Magyar Nemzeti Bank (MNB) látja el, amely eljárása során az államigazgatási eljárás általános szabályait alkalmazza, hacsak a Dtv. másként nem rendelkezik. A devizahatóságnak széles mérlegelési jogköre van, ugyanis ha a devizahatósági engedély iránti kérelem elbírálásának szempontjait a jogszabály nem határozza meg, a nemzetgazdasági érdekek vagy a felek körülményeinek a mérlegelése alapján kell meghoznia határozatát.
ÉRTÉKPAPÍROK, PÉNZPIACI MŰVELETEK
A külföldiek magyarországi befektetéseihez kapcsolódó devizajogi korlátozások – a külföldiektől történő hitelfelvételre vonatkozó előírásoktól eltekintve – ma már csak egyes értékpapírok és pénzpiaci műveletek körében állnak fenn. Nincsenek devizajogi korlátozások a külföldiek magyarországi vállalkozásokban történő részesedésszerzésével, illetőleg a külföldi tulajdonban álló belföldi vállalkozások alapításával kapcsolatban sem.
Részesedést megtestesítő értékpapírok
A külföldiek által megszerezhető, belföldi kibocsátó által kiállított értékpapírokra vonatkozó korlátozásokról szólva hangsúlyozni kell, hogy a devizakülföldiek teljesen szabadon szerezhetik meg a belföldi vállalkozásokban részesedést megtestesítő értékpapírokat, a részvényeket és szövetkezeti üzletrészeket. Nem devizajogi korlátozás, és az új társasági törvény ez év júniusi hatálybalépésével meg is szűnik az az előírás, amely szerint külföldi csak névre szóló részvényt szerezhet, illetőleg a külföldi által megszerzett bemutatóra szóló részvényt – a megszerzés módjától függően – bizonyos határidőn belül névre szólóvá kell alakítani, ellenkező esetben ugyanis a külföldi a birtokában levő (névre szólóvá átalakítani elmulasztott) bemutatóra szóló részvénnyel nem gyakorolhat a társasággal szemben részvényesi jogokat (például közgyűlésen való részvétel, szavazás, osztalékhoz való jog).
Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok
A hitelviszonyt megtestesítő, devizabelföldi által kibocsátott értékpapírok (közismert nevükön kötvények) vonatkozásában a Dtv. előírja, hogy amennyiben az ilyen értékpapír kibocsátáskori lejárati ideje 365 napnál rövidebb, akkor devizabelföldi csak devizahatósági engedéllyel idegenítheti azt el devizakülföldinek. Eszerint a devizakülföldiek szabadon vásárolhatnak magyar államkötvényeket (az egy évnél rövidebb lejáratú állampapírok, a kincstárjegyek megvásárlásához viszont engedély szükséges) és 365 napnál hosszabb kibocsátáskori lejárati idejű vállalati kötvényeket. Ugyanezen rendelkezés alapján engedélyre van szükség, ha a 365 napnál rövidebb lejárattal kibocsátott, értékpapírnak nem minősülő pénzpiaci eszközöket külföldinek kívánják elidegeníteni.
Pénzpiaci eszközök
A devizakülföldi engedéllyel szerezheti meg devizabelfölditől a devizabelföldi által kiállított átruházható eszközt és a nyílt végű befektetési alapra kibocsátott kollektív befektetési értékpapírt, azaz a nyílt végű alap befektetési jegyét is. Mivel a Dtv. átruházható eszköznek tekinti a tőzsdei határidős piacon forgalmazott derivatív (származékos) termékeket is, külföldiek jelenleg csak a devizahatóság korábban kiadott engedélye alapján vehetnek részt a tőzsdei származékos kereskedelemben.
A devizahatóság a fenti engedélyeket összevontan, illetve az egy kibocsátásból származó értékpapírok teljes vagy meghatározott mennyiségére is kiadhatja. Ennek alapján egyedi esetben mód lehet az egyébként csak devizahatósági engedéllyel megszerezhető értékpapír olyan kibocsátására, amikor is a devizahatóság előre megkért engedélye alapján a külföldiek is korlátlanul jegyezhetnek papírokat.
Kivitel
A devizakülföldi szabadon kiviheti vagy kiküldheti az országból a jogszabályoknak megfelelően megszerzett, devizabelföldi által kibocsátott részvényt, szövetkezeti üzletrészt, befektetési jegyet, más értékpapírt, továbbá minden egyéb devizabelföldiekkel szemben fennálló pénzkövetelést igazoló, illetőleg devizabelföldi társaságban fennálló részesedést tanúsító okiratot.
HITELFELVÉTEL
A felhatalmazott hitelintézeten kívüli devizabelföldiek – vállalkozások, szervezetek és természetes személyek – csak devizahatósági engedéllyel vehetnek fel devizakülfölditől egy évnél rövidebb lejáratú hitelt (forintban vagy devizában). Kivételt jelent e szabály alól a halasztott fizetés és a pénzügyi lízing, az ilyen jogügyletek ugyanis devizahatósági engedély nélkül végezhetők. Eszerint nem szükséges engedély ahhoz, hogy a devizabelföldi vállalkozás vagy szervezet az importszerződésében halasztott fizetésben állapodjon meg, vagy a devizabelföldi egy évnél nem hosszabb futamidejű pénzügyi lízingre kössön megállapodást devizakülföldivel. Nem kell előzetes engedélyt kérni a devizahatóságtól az egy évnél hoszszabb lejáratú, külföldi devizahitel felvételéhez, viszont az ügyletet a szerződéskötéstől számított nyolc napon belül be kell jelenteni a devizahatóságnak.
Azért, hogy a fenti szabályokat aránytalan törlesztésekkel ne lehessen kijátszani, az a devizabelföldi, aki külföldi devizahitelt vesz fel, a futamidő első évére nem fizethet olyan törlesztést, amely – az egész futamidőre egyenlő részleteket feltételezve – nem arányos a ténylegesen felvett összeggel. Hasonló okokból a devizatörvény a feltöltődő (rulírozó) külföldi devizahitelnél a hitelkeret minden egyes feltöltését külön hitelfelvételnek tekinti.
A devizabelföldi természetes személynek és szervezetnek engedélyt kell kérnie a devizahatóságtól, ha devizakülfölditől egy évnél hosszabb lejáratú forinthitelt kíván felvenni. A devizabelföldi a hitel összegét csak akkor fogadhatja el, ha azt a devizakülföldi a konvertibilis forintszámlájáról fizeti.
A devizakülfölditől felvett forint- és devizahitelre egyaránt érvényes az a szabály, hogy a devizabelföldi hitelfelvevő csak felhatalmazott hitelintézethez teljesített bankátutalás formájában veheti igénybe a hitelt, amit a hitelintézet – néhány speciális jogcímtől eltekintve – forintban bocsát a hitelfelvevő rendelkezésére. (A devizahatóság a hitel igénybevételének módjára ettől eltérő engedélyt adhat.) A szabályszerűen felvett hitel tőkéjét, kamatát és járulékait a devizabelföldi külön engedély nélkül fizetheti meg a devizakülföldi hitelezőnek.
FIZETÉSI SZABÁLYOK
Részesedésszerzés belföldi vállalkozásokban
A devizatörvény részletesen szabályozza, hogy a devizakülföldiek milyen pénznemben és hogyan teljesíthetik az ellenértéket, ha belföldi vállalkozásokban szereznek részesedést. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy – belföldi vállalkozás alapításakor és jegyzett tőkéje emelésekor, illetőleg fióktelep alapításánál a tőkeátadáskor – a devizakülföldi által szolgáltatott pénzbeli vagy nem pénzbeli ellenérték a vállalkozás rendelkezése alá kerül, mint hozzájárulás a vállalkozás tőkéjéhez. Amennyiben a devizakülföldi a korábbi tulajdonostól szerezte meg valamely belföldi vállalkozásban lévő részesedését, az ellenérték természetesen a részesedést elidegenítő eladót illeti. A következőkben ismertetett fizetési szabályok 1998. január 1-jétől hatályosak.
| A konvertibilis forintszámlán jóváírható összegek A Dtv. szerint a felhatalmazott hitelintézet – ha ezt a devizakülföldi kéri – konvertibilis forintszámlán köteles jóváírni a devizakülföldit az alábbi jogcímeken megillető forintösszeget. Eszerint a forintszámlán kell jóváírni például: a belföldi vállalkozás megszűnése, jegyzett tőkéjének csökkentése, a belföldi befektetési alap felszámolása, illetve a befektetési jegy visszaváltása folytán, továbbá a bankkonszolidációs kötvény kivételével más belföldi értékpapír, pénzpiaci eszköz, valamint a kárpótlási jegy kivételével az átruházható eszköz lejártakor esedékes összeget; a belföldi vállalkozásban való részesedés, a devizabelföldi által kibocsátott bankkonszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz elidegenítéséért kapott forint ellenértékét; a belföldön lévő ingatlan elidegenítéséért, valamint hasznosításáért kapott ellenérték forintösszegét; a belföldi vállalkozás nyereségéből, valamint a devizabelföldi által kibocsátott, bankkonszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz hozamaként – ideértve a kamatot és a prémiumot is – a külföldit megillető összeget; a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatók e tevékenységével összefüggésben kötött szerződések devizakülföldit illető ellenértékeként járó forintösszeget; a konvertibilis forintszámla kamatát; a számlatulajdonos külföldi más felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájáról átutalt forintösszeget; a devizakülfölditől a devizabelföldi által felvett devizahitel, vagy a devizakülföldi konvertibilis forintszámlájáról forintban nyújtott hitel tőkéjének törlesztése, kamatának és más költségének megfizetését; a devizabelföldiek által engedély nélkül megszerezhető külföldi értékpapír, valamint letéti igazolás devizabelföldi részére történő elidegenítéséből származó forintösszeget; a devizakülföldi által adott portfóliókezelési megbízás alapján az őt megillető forintösszeget; azt az összeget, amelynek a konvertibilis forintszámlán történő jóváírására a devizahatóság engedélyt adott. |
Apport
Általában minden olyan esetben devizahatósági engedély szükséges ahhoz, hogy a devizakülföldi tag a belföldi vállalkozásba nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltasson, amikor ezáltal a devizabelföldi vállalkozás olyan vagyoni értéket szerez, amelyet a devizabelföldiek csak engedéllyel szerezhetnek meg. Ilyenek főszabályként a külföldi vállalkozásban fennálló részesedés, a kötvény és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, a pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz és a kollektív befektetési értékpapír.
Nem szükséges azonban devizahatósági engedély az olyan külföldi vállalkozásban fennálló részesedés belföldi társaságba apportálásához, amelyet a Dtv. közvetlen részesedésszerzésre vonatkozó szabályai szerint szereztek (legalább 10 százalékos részesedés), illetőleg az olyan részvények és más, vállalkozásban fennálló részesedést megtestesítő értékpapírok szolgáltatásához, amelyet az OECD tagországaiban székhelylyel rendelkező külföldi vállalkozás külföldi pénznemben bocsátott ki. A kötvények és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok apportálásához sem kell engedély, ha azt az OECD tagországainak kormányai bocsátották ki, illetőleg ha OECD-tagországban székhellyel rendelkező vállalkozás külföldi pénznemben bocsátotta ki, feltéve hogy az értékpapírok lejárata egyéves vagy annál hoszszabb. Nem szükséges a fenti engedély abban az esetben sem, ha a devizabelföldi a felsorolt külföldi kibocsátású eszközöket belföldön, forintfizetés ellenében, jogszerűen szerezte, és a devizahatóság korábban már engedélyezte azok belföldi nyilvános vagy zártkörű forgalomba hozatalát, illetőleg elismert belföldi értékpapírpiacra (tőzsdére) történő bevezetését.
Pénzbeli hozzájárulás, részesedésszerzés
A devizakülföldi köteles átutalni a devizabelföldi javára a pénzbeli hozzájárulást (belföldi vállalkozás, fióktelep alapításakor, a fióktelep részére történő tőkeátadáskor, tőkeemeléskor), illetve az ellenértéket (belföldi vállalkozásban való részesedés megszerzésekor), mégpedig konvertibilis pénznemben külföldről vagy belföldi hitelintézetnél vezetett devizaszámlájáról, illetőleg a felhatalmazott hitelintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájáról. A felsorolt fizetési módok mellett választhatja azt is, hogy nem átutalással fizet, hanem külföldi pénzben (valutában) belföldön. A részesedésszerzés ellenértékének kiegyenlítésére vonatkozó szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha devizakülföldinek fizetnek belföldön, vagyis a belföldi fizethet forintban a külföldi konvertibilis forintszámlájára, illetve felhatalmazott hitelintézetnél forintért devizát vásárolhat, és átutalhatja azt a külföldinek belföldre vagy külföldre.
Hitel jegyzett tőkévé alakítása
Előfordul, hogy a külföldi hitelező a hitel visszafizetése helyett a hitel jegyzett tőkévé alakításával szerez (gyakran további) részesedést a belföldi társaságban. A Dtv. ezzel kapcsolatban elrendeli, hogy a belföldi vállalkozás nyolc napon belül jelentse be a devizakülfölditől felvett, bejelentési kötelezettség vagy engedélyezés alá eső és engedélyezett hitel jegyzett tőkévé való átalakítását.
Értékpapírok és pénzpiaci műveletek ellenértéke
Amennyiben a devizakülföldi belföldi értékpapírok, pénzpiaci és átruházható eszközök, belföldön forgalomba hozott külföldi értékpapírok, illetőleg pénzpiaci és átruházható eszközök ellenértékét egyenlíti ki vagy portfóliókezelési megbízást ad, a külföldi által teljesített pénzbeli hozzájárulásra és a belföldi vállalkozásban történő részesedésszerzés ellenértékének kiegyenlítésére vonatkozó fizetési szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az ellenértéket rendszerint csak átutalással lehet kiegyenlíteni, azaz külföldi pénzben (valutában) nem lehet fizetni (kivéve a belföldi részvény ellenértékének kifizetését, ami részesedésszerzésnek minősül).
Ingatlanszerzés ellenértéke
Amennyiben devizakülföldi belföldi ingatlant vásárol devizabelfölditől, a pénzbeli ellenértéket forintban kell kiegyenlítenie. Ilyenkor igazolnia kell azt is, hogy az ellenértéket a felhatalmazott hitelintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlán elhelyezett összegből egyenlítették ki, vagy a konvertibilis fizetőeszközt felhatalmazott hitelintézetnél, illetőleg valamelyik átváltóhelyen váltották át forintra. Ugyanez vonatkozik a belföldi ingatlanok cseréjekor az értékkülönbözet megfizetésére is.
Amennyiben a devizakülföldi devizakülföldinek adja el a belföldi ingatlant, konvertibilis devizában vagy valutában is fizethet. A devizaszabályok alaján devizabelföldi vevő viszont csak forintban fizethet a devizakülföldi eladónak.
Fizetés a devizakülföldinek
Ha a devizakülföldi – a belföldi vállalkozásban fennálló részesedésének elidegenítésén túl – értékpapírját, pénzpiaci vagy átruházható eszközét adja el, az ellenérték befizethető a devizakülföldi konvertibilis forintszámlájára, vagy a felhatalmazott hitelintézetnél forintért vásárolt deviza átutalható neki (akár külföldre, akár belföldre). A fizetés alapjául szolgáló okmányokat igazolásul be kell nyújtani a felhatalmazott hitelintézethez.
DEVIZAKÜLFÖLDIEK BELFÖLDI SZÁMLÁI
A devizakülföldi belföldön háromféle számlával rendelkezhet. Egyrészt az erre felhatalmazott hitelintézetnél konvertibilis pénznemben névre szóló és kamatozó devizaszámlát nyithat, s e számla felett csak devizabelföldi meghatalmazás alapján rendelkezhet. Másrészt névre szóló forintszámlát tarthat fenn, amely lehet felhatalmazott hitelintézet által vezetett kamatozó konvertibilis, valamint bármely hitelintézet által vezetett nem kamatozó nem konvertibilis forintszámla. Ez utóbbin a devizakülföldi az őt bármilyen jogcímen megillető forintösszeget elhelyezheti.
A nem kamatozó, nem konvertibilis forintszámlán elhelyezett öszszeg nem váltható át konvertibilis fizetőeszközre, devizára és utalható konvertibilis forintszámlára, továbbá nem utalható át külföldre. Ezzel szemben a konvertibilis forintszámla egyenlege átváltható konvertibilis fizetőeszközre, devizára és átutalható külföldre, illetve belföldre. A konvertibilis forintszámla feletti rendelkezésre meghatalmazás adható devizabelföldinek is. A devizakülföldinek a számlán történő jóváírás előtt igazolnia kell, hogy eleget tett közteher (adó, illeték stb.)-fizetési kötelezettségének. A konvertibilis forintszámla előnyeinek nemcsak ez az ára: a törvény tételesen meghatározza azt is, hogy milyen ügyletből eredő összegeket milyen jóváírási jogcímeken lehet elhelyezni rajta. Amennyiben pedig a jogcímek között valamely ügylet nem szerepel, az abból származó forintösszeg csak a devizahatóság erre vonatkozó engedélye alapján helyezhető el a számlán. A jóváírásra lehetőséget adó jogcímek alapján az ismertetett befektetési eszközök elidegenítésekor kapott forint összege mindig jóváírható a számlán.
| Fogalmak A konvertibilis forintszámlán jóváírható összegek A Dtv. szerint a felhatalmazott hitelintézet – ha ezt a devizakülföldi kéri – konvertibilis forintszámlán köteles jóváírni a devizakülföldit az alábbi jogcímeken megillető forintösszeget. E szerint a forintszámlán kell jóváírni például: a belföldi vállalkozás megszűnése, jegyzett tőkéjének csökkentése, a belföldi befektetési alap felszámolása, illetve a befektetési jegy visszaváltása folytán, továbbá a bankkonszolidációs kötvény kivételével más belföldi értékpapír, pénzpiaci eszköz, valamint a kárpótlási jegy kivételével az átruházható eszköz lejártakor esedékes összeget; a belföldi vállalkozásban való részesedés, a devizabelföldi által kibocsátott bankkonszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz elidegenítéséért kapott forint ellenértékét; u a belföldön lévő ingatlan elidegenítéséért, valamint hasznosításáért kapott ellenérték forintösszegét; a belföldi vállalkozás nyereségéből, valamint a devizabelföldi által kibocsátott, bankkonszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz hozamaként – ideértve a kamatot és a prémiumot is – a külföldit megillető összeget; a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatók e tevékenységével összefüggésben kötött szerződések devizakülföldit illető ellenértékeként járó forintösszeget; a konvertibilis forintszámla kamatát; a számlatulajdonos külföldi más felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájáról átutalt forintösszeget; a devizakülfölditől a devizabelföldi által felvett devizahitel vagy a devizakülföldi konvertibilis forintszámlájáról forintban nyújtott hitel tőkéjének törlesztése, kamatának és más költségének megfizetését; a devizabelföldiek által engedély nélkül megszerezhető külföldi értékpapír, valamint letéti igazolás devizabelföldi részére történő elidegenítéséből származó forintösszeget; a devizakülföldi által adott portfóliókezelési megbízás alapján az őt megillető forintösszeget; azt az összeget, amelynek a konvertibilis forintszámlán történő jóváírására a devizahatóság engedélyt adott. Néhány fontosabb fogalom a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény meghatározása szerint: devizabelföldi: a) az a természetes személy, akinek az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyi igazolványa (tizennégy éven alulinak személyi lapja) van, illetőleg azzal jogszabály értelmében rendelkezni köteles (a határátlépéskor magyar útlevelet felmutató személy devizabelföldiségét vélelmezni kell); b) az a vállalkozás/szervezet, amelynek a székhelye belföldön van; c) a belföldi székhelyű vállalkozás vagy szervezet tulajdonosa, vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja és alkalmazottja e minőségében a vállalkozás és a szervezet nevében tett jogügyletei és cselekményei kapcsán akkor is devizabelföldinek tekintendő, ha egyébként devizakülföldi, amennyiben azok alapján a vállalkozás vagy a szervezet szerez valamilyen jogot, illetve azt terheli kötelezettség; d) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, ide nem értve a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében belföldön létrehozott telephelyét; e) a külföldön lévő külképviselet és a devizabelföldi képviselője e minőségében tett jogügyletei és cselekményei tekintetében akkor is devizabelföldinek minősül, ha egyébként devizakülföldi; devizakülföldi: a) a természetes személy, ha nincs az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyi igazolványa, illetőleg azzal jogszabály értelmében nem köteles rendelkezni; b) az a vállalkozás/szervezet, amelynek a székhelye külföldön van. c) a devizabelföldi vállalkozás és szervezet külföldön működő fióktelepe, telepe, ide nem értve a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében külföldön létrehozott telephelyét; d) a devizakülföldi belföldön lévő képviselete, továbbá képviselője e minőségében tett jogügyletei, cselekményei tekintetében akkor is devizakülföldinek minősül, ha egyébként devizabelföldi; e) a vámszabad területi társaság, néhány átmenetileg vámszabad területi státussal rendelkező társaság és a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, ha a fióktelepet vámszabad területen létesítették, illetve ott működik; deviza: külföldi pénznemre szóló követelés (pénzhelyettesítő eszköz, bankszámla- és egyéb pénzkövetelés); valuta: külföldi pénz; fizetőeszköz: a pénz, továbbá – ellenkező rendelkezés hiányában – a forintra vagy külföldi pénznemre kiállított pénzhelyettesítő eszköz; vagyoni érték: minden dolog, jog vagy szolgáltatás – ide nem értve a devizát, valutát és a belföldi fizetőeszközt – amelynek pénzben kifejezhető értéke van; vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, a befektetési alap, a magánnyugdíjpénztár, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozó, valamint a külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személy, az egyéni ügyvéd, a társas ügyvédi iroda, a közjegyző, az egyéni szabadalmi ügyvivő és a szabadalmi iroda; szervezet: ha devizajogszabály másként nem rendelkezik, a természetes személyen, a vállalkozáson és az MNB-n kívüli jogi és nem jogi személy, amely alapfeladatként nem folytat vállalkozási tevékenységet, ideértve az államot is; külföldi vállalkozás: az üzletszerűen gazdasági tevékenységet folytató, külföldi székhelyű gazdasági egység, jogi formájától függetlenül; külföldi szervezet: jogi formájától függetlenül az üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató, külföldi székhelyű egység, ideértve a külföldi államot is; devizakülföldi képviselete: a belföldön lévő külföldi diplomáciai, konzuli képviselet, valamint a devizakülföldi – a nemzetközi vízi és légi forgalmat lebonyolító társaságok menetjegy-eladásait kivéve – vállalkozási tevékenységet nem végző, belföldön lévő kereskedelmi és egyéb képviselete; hitelviszonyt megtestesítő értékpapír: a kötvény, a letéti jegy, a kincstárjegy, a jelzáloglevél, valamint minden olyan, sorozatban kibocsátott értékpapír, amelyben a kibocsátó (az adós) meghatározott pénzösszegnek a rendelkezésre bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, kamatozó értékpapírnál pedig annak kamatát vagy egyéb hozamát és az általa esetleg vállalt egyéb szolgáltatásokat a megjelölt időben és módon megfizeti, illetve teljesíti az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek); elismert értékpapírpiac: a belföldi vagy külföldi tőzsde, valamint az olyan belföldi vagy külföldi tőzsdén kívüli értékpapírpiac – beleértve az értékpapír-kereskedők szövetsége által szervezett, telefonon keresztül lebonyolódó piacot is –, amelyet hivatalosan elismertek abban az országban, ahol működik, s ahol a szabályzatban meghatározott személyen keresztül bárki eladhat és vásárolhat értékpapírt, az ügyletek pedig rögzített szabályok alapján jönnek létre; kollektív befektetési értékpapír: a) a befektetési jegy; b) az értékpapírokba vagy más eszközökbe való befektetés céljából alapított külföldi intézményben való részvételt tanúsító (bemutatóra vagy névre szóló) okirat; pénzpiaci eszköz: értékpapírszerűen, sorozatban kibocsátott, pénzkövetelésre szóló – értékpapírnak nem minősülő – okirat; átruházható eszköz: a) a pénzkövetelésről kiállított – értékpapírnak nem minősülő – okirat, b) az olyan értékpapírnak nem minősülő okirat, amely valamilyen pénzkövetelésről szóló okirat vagy értékpapír, valamint tagsági jogot megtestesítő értékpapír átvételét igazolja, vagy lehetővé teszi ezek felett a közvetett rendelkezést, c) a kárpótlási jegy, d) az olyan jogról vagy követelésről kiállított értékpapír és értékpapírnak nem minősülő okirat, amellyel kapcsolatban külön törvény vagy kormányrendelet megállapítja, hogy a Dtv.-nek az átruházható eszközre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, e) pénzköveteléssel végzett határidős ügylet, továbbá árfolyam- és kamatkockázati csereügylet, valamint más származékos ügylet, függetlenül attól, hogy kiállítottak-e róla okiratot vagy sem; hitel: a) a pénzértékre szóló kölcsön, b) a halasztott fizetés (kereskedelmi hitel, áruhitel, céghitel), c) az előleg és előrefizetés, d) az előző pontokban meg nem határozott olyan visszavásárlási kötelezettséget tartalmazó megállapodás, amelynek alapján a visszavásárlás az eladáskori árnál (értéknél) magasabb áron (értéken) történik; e) a pénzügyi lízing; felhatalmazott hitelintézet: az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével devizaműveletek végzésére felhatalmazott hitelintézet (ezek jegyzékét a Felügyelet a Pénzügyi Közlönyben teszi közzé). |