Portugália átalakulása

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 2. számában (1998. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Portugália 1986 januárjától az Európai Unió tagja. Felvételekor az egy főre jutó GDP az Európai Unió átlagának csak 56 százaléka volt. Az arány mára csaknem 70 százalékra emelkedett. A sok különbség ellenére Portugália EU-n belüli fejlődése példaként és tanulságul is szolgálhat hazánk számára.

A portugál gazdaság növekedése a csatlakozás utáni években (1986-1993) meghaladta az Unió átlagos növekedését. A legmarkánsabb különbség 1986-1990 között állt fenn. 1993-95 között megfordult a trend, Portugália nehezebben lábalt ki a recesszióból, mint általában az EU tagországai. 1996-97-re ugyanakkor az ország megint átlagon felüli növekedést mutatott.

A portugál gazdaságban mind a GDP-ben, mind a foglalkoztatásban betöltött súlyát tekintve elmozdulás ment végbe a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatási szektor között. Jelentősen csökkent az agrárszektor részesedése és nőtt a szolgáltatásoké. Jelenleg ez utóbbi szektorban dolgozik a foglalkoztatottak 56 százaléka, az iparban pedig mintegy 33 százaléka. Mindazonáltal a mezőgazdaság még mindig a foglalkoztatottak 11 százalékát és a bruttó hozzáadott érték 5 százalékát termeli, ami nemzetközi összehasonlításban magas arány. A turizmus bevételeiből származik a GDP mintegy 8 százaléka.

Ami az ipar szerkezetét illeti, az EU-taggá válás után éppen azok a hagyományos iparágak erősödtek meg, amelyek fejlesztése nem állt a gazdaságpolitika középpontjában. A 90-es évek közepére azonban a külföldi tőke erős jelenléte némileg eltolta a termelés és a foglalkoztatás súlyát az ágazatok között a textilipartól az autóipar felé.

A csatlakozás hatásai

A csatlakozás után előtérbe került az állami szektor leépítése. A privatizáció 1974-től fennálló tilalmát 1989-ben törölték el, s a 90-es évek elején már a Cavaco-kormány átfogó privatizációs programot hirdetett meg. 1989 óta több mint 30 állami vállalatot adtak magánkézbe, a bevétel mintegy 5 milliárd dollár volt. Az állami szektor súlya a GDP-ben 1989 és 95 között 20-ról 10 százalék alá csökkent, s ez a tendencia később folytatódott. 1998/99-ben a kormány 800 milliárd escudo bevételt vár a privatizációból. Elsősorban energetikai és a telekommunikációs cégek, a cement- és papíripar, a hajó- és légi közlekedés vár vevőre. A privatizációs bevételek legnagyobb részét az államadósság törlesztésére fordítják.

Az államadósság jelenleg a GDP 64 százaléka, s csökkenő tendenciát mutat. Kedvezően alakul az államháztartási deficit is, 1993-ban még a GDP 7 százaléka volt, 1997-ben már csak 2,5 százalék.

Az EMU-tagság további fontos kritériuma az infláció leszorítása. Ebben Portugália látványos eredményeket ért el a 90-es években. Az 1992-ben még 11 százalékos értéket 1995-re 4 százalékra, 1997-ben már 2,2 százalékra sikerült leszállítani. A csökkenéshez hozzájárult a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal kötött egyezmény is, ami a bérek növekedését korlátozta. Egy másik fontos tényező, hogy a jelenlegi konjunktúrát nem a belső fogyasztás, hanem a beruházások és az export indukálják.

A 80-as évek közepétől a kormány az árszabályozás lebontásába kezdett, és a külkereskedelmet is liberalizálták. Az EU-tagság következtében Portugália külkereskedelmében nőtt az Unió részesedése (1986-ban kb. 60 százalék, 1997-ben kb. 80 százalék volt). Hasonlóképpen emelkedett az Unió része az ország külkereskedelmi hiányában is. A csatlakozás után rohamosan nőni kezdett a portugál import üteme, s ezzel párhuzamosan csökkentek a lakossági megtakarítások. A külkereskedelmi hiány a hagyományosan deficites ágazatokban tovább súlyosbodott (gépipar, járműipar), az addig aktívumot felmutató ágakban pedig az aktívum is tovább nőtt (textil, ruházat, cipő).

Az Unión belül a legfőbb kereskedelmi partnerek: Franciaország, Spanyolország, Nagy-Britannia és Németország. A csatlakozás egyik legfontosabb külkereskedelmi jelensége volt a spanyol-portugál kereskedelem rohamos fellendülése. (A spanyol kivitel ugyanakkor Portugáliába sokkal nagyobb ütemben nőtt, mint a portugál kivitel Spanyolországba, ennek következményeként a külkereskedelmi hiány mintegy 35 százaléka e kétoldalú kapcsolatnak tulajdonítható.)

Néhány nagy külföldi beruházás (például a Ford-Volkswagen közös üzeme) jelentősen hat a külkereskedelemre. 1986 óta az éves működőtőke-beáramlás egyébként 1-2,3 milliárd dollár, ami körülbelül a GDP 2,5 százalékát és a bruttó beruházások 9,4 százalékát teszi ki.

A portugál munkaerőpiac igen flexibilis, ami elsősorban az 1989-es és 1991-es reformoknak köszönhető, ami az azelőtt érvényes protektív rendszert feloldotta. A munkanélküliségi ráta alakulása az 1992-93-as recesszió után ismét kedvező tendenciát mutat, jelenleg 6,8 százalék.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére