Portugália 1986 januárjától az Európai Unió tagja. Felvételekor az egy főre jutó GDP az Európai Unió átlagának csak 56 százaléka volt. Az arány mára csaknem 70 százalékra emelkedett. A sok különbség ellenére Portugália EU-n belüli fejlődése példaként és tanulságul is szolgálhat hazánk számára.
A portugál gazdaság növekedése a csatlakozás utáni években (1986-1993) meghaladta az Unió átlagos növekedését. A legmarkánsabb különbség 1986-1990 között állt fenn. 1993-95 között megfordult a trend, Portugália nehezebben lábalt ki a recesszióból, mint általában az EU tagországai. 1996-97-re ugyanakkor az ország megint átlagon felüli növekedést mutatott.
A portugál gazdaságban mind a GDP-ben, mind a foglalkoztatásban betöltött súlyát tekintve elmozdulás ment végbe a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatási szektor között. Jelentősen csökkent az agrárszektor részesedése és nőtt a szolgáltatásoké. Jelenleg ez utóbbi szektorban dolgozik a foglalkoztatottak 56 százaléka, az iparban pedig mintegy 33 százaléka. Mindazonáltal a mezőgazdaság még mindig a foglalkoztatottak 11 százalékát és a bruttó hozzáadott érték 5 százalékát termeli, ami nemzetközi összehasonlításban magas arány. A turizmus bevételeiből származik a GDP mintegy 8 százaléka.
Ami az ipar szerkezetét illeti, az EU-taggá válás után éppen azok a hagyományos iparágak erősödtek meg, amelyek fejlesztése nem állt a gazdaságpolitika középpontjában. A 90-es évek közepére azonban a külföldi tőke erős jelenléte némileg eltolta a termelés és a foglalkoztatás súlyát az ágazatok között a textilipartól az autóipar felé.
A csatlakozás hatásai
A csatlakozás után előtérbe került az állami szektor leépítése. A privatizáció 1974-től fennálló tilalmát 1989-ben törölték el, s a 90-es évek elején már a Cavaco-kormány átfogó privatizációs programot hirdetett meg. 1989 óta több mint 30 állami vállalatot adtak magánkézbe, a bevétel mintegy 5 milliárd dollár volt. Az állami szektor súlya a GDP-ben 1989 és 95 között 20-ról 10 százalék alá csökkent, s ez a tendencia később folytatódott. 1998/99-ben a kormány 800 milliárd escudo bevételt vár a privatizációból. Elsősorban energetikai és a telekommunikációs cégek, a cement- és papíripar, a hajó- és légi közlekedés vár vevőre. A privatizációs bevételek legnagyobb részét az államadósság törlesztésére fordítják.
Az államadósság jelenleg a GDP 64 százaléka, s csökkenő tendenciát mutat. Kedvezően alakul az államháztartási deficit is, 1993-ban még a GDP 7 százaléka volt, 1997-ben már csak 2,5 százalék.
Az EMU-tagság további fontos kritériuma az infláció leszorítása. Ebben Portugália látványos eredményeket ért el a 90-es években. Az 1992-ben még 11 százalékos értéket 1995-re 4 százalékra, 1997-ben már 2,2 százalékra sikerült leszállítani. A csökkenéshez hozzájárult a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal kötött egyezmény is, ami a bérek növekedését korlátozta. Egy másik fontos tényező, hogy a jelenlegi konjunktúrát nem a belső fogyasztás, hanem a beruházások és az export indukálják.
A 80-as évek közepétől a kormány az árszabályozás lebontásába kezdett, és a külkereskedelmet is liberalizálták. Az EU-tagság következtében Portugália külkereskedelmében nőtt az Unió részesedése (1986-ban kb. 60 százalék, 1997-ben kb. 80 százalék volt). Hasonlóképpen emelkedett az Unió része az ország külkereskedelmi hiányában is. A csatlakozás után rohamosan nőni kezdett a portugál import üteme, s ezzel párhuzamosan csökkentek a lakossági megtakarítások. A külkereskedelmi hiány a hagyományosan deficites ágazatokban tovább súlyosbodott (gépipar, járműipar), az addig aktívumot felmutató ágakban pedig az aktívum is tovább nőtt (textil, ruházat, cipő).
Az Unión belül a legfőbb kereskedelmi partnerek: Franciaország, Spanyolország, Nagy-Britannia és Németország. A csatlakozás egyik legfontosabb külkereskedelmi jelensége volt a spanyol-portugál kereskedelem rohamos fellendülése. (A spanyol kivitel ugyanakkor Portugáliába sokkal nagyobb ütemben nőtt, mint a portugál kivitel Spanyolországba, ennek következményeként a külkereskedelmi hiány mintegy 35 százaléka e kétoldalú kapcsolatnak tulajdonítható.)
Néhány nagy külföldi beruházás (például a Ford-Volkswagen közös üzeme) jelentősen hat a külkereskedelemre. 1986 óta az éves működőtőke-beáramlás egyébként 1-2,3 milliárd dollár, ami körülbelül a GDP 2,5 százalékát és a bruttó beruházások 9,4 százalékát teszi ki.
A portugál munkaerőpiac igen flexibilis, ami elsősorban az 1989-es és 1991-es reformoknak köszönhető, ami az azelőtt érvényes protektív rendszert feloldotta. A munkanélküliségi ráta alakulása az 1992-93-as recesszió után ismét kedvező tendenciát mutat, jelenleg 6,8 százalék.