Légy készen!
Andrew S. Grove: Csak a paranoidok maradhatnak fenn
Bagolyvár Kiadó, 1998.
183 oldal, 1850 Ft
Az amerikai számítógépipar utóbbi negyed századának eseményeibe is bevezet Andrew S. Grove, az 1968-ban alapított, főként memóriaalkatrészeket gyártó Intel elnök-vezérigazgatója. Mondanivalójának lényege azonban főként a csődmenedzselés sajátos gyakorlatáról szól. A mintaszerűen tömör könyv a Stanford egyetem továbbképző akadémiáján tartott kurzus összefoglalása, élénk, gondolatébresztő előadásban.
A mű kihívó címe nem arra utal, hogy aki vállalatot mer vezetni, az csak paranoiás lehet. Ámde – állítja a szerző – a cégalapítónak bármilyen cég alapításától kezdve tudatosan fönn kell tartania az állandó idegfeszültség készenléti állapotát, méghozzá anélkül, hogy a termékeny gyanakvás fejvesztett kapkodásba csapna át. A tevékeny, szándékosan frissített félelem a hanyatlástól a vezérigazgató szerint egyike az elengedhetetlen vezetői tulajdonságoknak. Szítása persze nem lehet öncél. Inkább arra szolgál, hogy a vállalat üzletpolitikájától elszakíthatatlan gyártási folyamatot állandóan figyelemmel kísérje, egyszersmind kész legyen az optimális beavatkozásra.
Az életszerű párhuzamokat mindig jó helyen alkalmazó szerző e preventív viselkedésük miatt hasonlítja az okos felsővezetők munkáját a dolgukra váró tűzoltókéhoz. Véleménye az, hogy apróbb-nagyobb jelzésekből kiindulva a vezetés megakadályozhatja a cég eljutását arra a pontra, ahonnét a hanyatlás kezdődik. Ezt az alattomosan keletkező fordulatot nevezi Grove stratégiai inflexiós pontnak. Közeledtét észlelni s bekövetkezését idejekorán elkerülni (vagy ügyesen túljutni rajta) számára a paranoid tulajdonságait értelmesen ápoló főnöki képesség bizonyítéka.
Hat olyan lendítő vagy hátráltató erőt tart számon, amelyek el nem hanyagolhatóan befolyásolják a mindenkori üzletmenetet. Az első a tényleges versenytársak potenciálja. A következő a beszállítók tevékenységének minősége. A harmadik a vevőkör szokásrendje, de ugyanilyen fontos tényező a termékfejlesztés rugalmassága. Nem mellőzhető végül a jövőbeli konkurensek figyelése, valamint azoknak az iparágaknak a vonzó-elszívó ereje sem, amelyek valamihez kiegészítésként felhasználhatják a gyár termékét.
Ha az említett külső ráhatások valamelyike megváltozik, akkor a résen álló vezetőnek azt kell megállapítania, hogy követhetők-e a módosulások egyszerű javításokkal, vagy ellenkezőleg, arra mutatnak, hogy az adott termékre egyáltalán nincs vagy másként lesz szükség a versenypiacon. Amikor e változások összeadódnak, s hatóerejük eléri azt a bizonyos mértéket, amit a szakíró 10 X-nek hív, akkor már kétségtelen, hogy a cég inflexióhoz érkezett. Meglevő anyagi és szellemi kapacitását a továbbiakban nem a régi gyártmányok előállítására és terjesztésére kell fordítania, hanem habozás nélkül érdemes áttérnie a nagy volumenekben kapós új áruk termelésére és értékesítésére.
A paranoid hátterű veszélyfelismerés segédtudományát tanító egyetemi oktató abban a kellemes helyzetben volt előadásain, hogy a maga példájával illusztrálhatta, miként jutottak el a mikrochipek s a mikroprocesszorok gyártásában kétszer is olyan szituációba, amely azt parancsolta, hogy alapvetően átértékeljék korábbi stratégiájukat.
Több mint izgalmasak végül azok a megfontolásai, amelyek során Andrew S. Grove rajtakapni igyekszik azt a (talán inflexiós pontok sokaságát előrevetítő) változást, amit napjainkban előidéz(het) az Internet-használat elterjedése a számítógépipar meg a tömegkommunikációs szolgáltatók szempontjából. Ezért foglalkozik pillanatnyilag azzal a kérdéssel, vajon nem érné-e meg, ha gyárai kifejlesztenének egy szuperolcsó Internet-berendezést – természetesen az Intel mind többet tudó chipjeinek bázisán megépítve...
Iszlai ZoltánLehetett volna jobban
Magyar Közgazdasági Tásaság: Gazdaságpolitika más megközelítésben
Aula Kiadó, 1997.
428 oldal, 1600 Ft
Szerkesztők és újságírók a megmondhatói: nincs olyan kiváló kézirat, amin ne lehetne még valamelyest javítani. A Magyar Közgazdasági Társaság Fejlődés-gazdaságtani Szakosztályának gondozásában megjelent kiadvány szerzői viszont joggal mondhatják a fenti állítás analógiájára: nincs olyan (sikeres) gazdaságpolitika, amelynek elméletében és gyakorlati végrehajtásában ne lehetne hibát találni. (Különösképpen így van ez, ha az alkalmazott gazdaságstratégia eleve elhibázott, mint volt az előszó szerzője, Csikós Nagy Béla szerint 1990 és '94 között.) A szerzők (Kopátsy Sándor, Hoós János, Köves András, Matolcsy György, Tardos Márton és persze sokan mások) az 1995-ben alakult szakosztály tevékenysége során sok-sok vitában és több publikációban értékelték az éppen hivatalban levő kormány gazdaságpolitikáját. Jelen könyv e viták és publikációk gyűjteményes kiadása. Ennek megfelelően sok témát érint, rendkívül változatos, ilyenformán olvasmánynak sem utolsó, s az utódoknak szerfölött tanulságos kortörténeti dokumentum lesz.
Egyelőre csak nagyobbrészt leszedi a keresztvizet a rendszerváltozás óta gyakorolt hivatalos gazdaságpolitikáról, állítván, hogy akkor és itt, vagyis országunkban a rendszer átalakulásának és átalakításának éveiben jobb eredményeket hozott volna adottságainkhoz jobban alkalmazkodó gazdaságstratégia követése.
A kötet konkrét mondanivalóját nehéz összegezni – tekintettel arra, hogy a szóba került gondolatok és vélemények igen szerteágazóak. De a tartalmat csak címszavakban felvillantva is érzékelhető, hogy a kötetet nemcsak kutatóknak és érdeklődőknek, hanem aktív gazdaságpolitikai potentátoknak is érdemes alaposan áttanulmányozni. A szerzők különös figyelmet szentelnek az inflációnak, s rámutatnak: az áremelkedések megfékezése a hosszú távon eredményes gazdaságpolitika és fejlesztés alfája és ómegája. Állítják, hogy a nyereségérdekeltség kiemelkedően fontos, de csak egyik alakító-formáló tényezője a gazdasági magatartásnak, s az államnak a gazdaságpolitikában – ezt háttérbe nem szorítva – egyéb elemeket is figyelembe kell vennie. Elemzésnek vetik alá az állam szerepét a gazdasági élet irányításában, kiemelve, hogy modern világunkban önállóan sem a piacnak, sem az államnak nincs elég hatékony gazdaságszervező ereje, másként szólva: a piac működési kudarcait csillapító, korrigáló erős államra is szükség van. S az állam irányító szerepkörében a gazdasági kamarákkal együttműködve munkálhat hasznosan és hatékonyan, vagyis a gazdaság szereplőinek részt kell venniök a gazdaságpolitika formálásában.
E helyütt nincs mód a helyzetelemzésre, elméleti összefüggésekre egyaránt építő kritikai észrevételek és javaslatok részletes bemutatására, de talán e néhány mondat meggyőzi a kötetet kézbe vevőket: a szerzők és a szerkesztők gondos munkát végeztek. Nem remélik, nem is kívánják persze, hogy vélekedéseiket mindenki elfogadja, azokkal egyetértsen. Munkájuk azonban – ez nem kétséges – hasznos gondolatok s talán még hasznosabb tettek sorát indíthatja el. Csak el kell olvasni!
L. P.Ellenőrzés felsőfokon
Dr. Birher Ilona-Dr. Sztanó Imre- Vladás Ferencné dr.-Vörös László: Vállalkozások ellenőrzése
PERFEKT Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Részvénytársaság, 1998.
371 oldal, 1900 Ft+áfa.
Amióta vállalkozás, kivált mióta a tulajdonostól elkülönülő menedzsment létezik (akármilyen jól működik, gazdálkodik is a vállalkozás), elengedhetetlen az ellenőrzés a termelés, a belső munkaszervezés, a pénzügyi gazdálkodás során. A PERFEKT Rt. által kiadott könyv ez utóbbihoz kíván segítséget nyújtani. A szerzők ágazatonként tárgyalják az ipari termelő-szolgáltató, a mezőgazdasági, a kül- és a belkereskedelmi tevékenységet végző vállalkozások gazdasági, pénzügyi ellenőrzésekor elvégzendő feladatokat.
A kötet első része az általános ellenőrzési feladatokkal foglalkozik, azokkal, amelyeket minden vállalkozásnak folyamatosan el kell végeznie. A bizonylati rend és okmányfegyelem, a készpénzforgalom, a vagyonvédelem, a tárgyi eszközök, az anyag-, létszám-, bérköltség-gazdálkodás ellenőrzési feladatainak bemutatása után a számviteli szervezettségének és a beszámoló valódiságának vizsgálati módszerét tárgyalja.
Az ipari termelő-szolgáltató tevékenység ellenőrzésekor célszerű áttekinteni a piackutatás és a reklámozás eredményességét, költségigényét, az alkalmazott módszereket és eszközöket csakúgy, mint mindezek hatékonyságát. Ellenőrizni kell továbbá, hogy megfelelően szervezték-e meg a termelési folyamatokat, milyen volt az egyes részlegek közötti együttműködés, megfelelő volt-e a termelés irányítása, hogyan (mekkora mennyiségben) sikerült értékesíteni az előállított termékeket.
A könyv külön-külön foglalkozik a külkereskedelemmel és a belkereskedelemmel, amit az előbbi sajátossága indokol. A külkereskedelmi tevékenység ellenőrzése ennek megfelelően alakul. Egyebek között vizsgálni kell az exportforgalmat, az arra ható tényezőket, a vállalati célkitűzéseket gátló tényezőket, az árképzést, az árak javítására irányuló vállalati tevékenységet, a devizagazdálkodást stb.
A belkereskedelmi tevékenység ellenőrzése során először ennek sajátosságait kell áttekinteni, s célszerű tisztában lenni a leltározás fortélyaival, a humánerőforrással való gazdálkodás szempontjaival, a pénztárkezeléssel, az árubeszerzéssel, az értékesítési tevékenységgel, valamint a készletgazdálkodás szempontjaival. Mindezek tárgyalásakor a szerzők ismertetik az adott témára vonatkozó általános tudnivalókat, bemutatják, mit kell vizsgálni, milyen módszert kell alkalmazni az egyes területek ellenőrzésekor, milyen bizonylatok szükségesek a gazdasági események elszámolásához.
A könyv nemcsak a könyvelők és a pénzügyi tanácsadók számára hasznos útmutató, de a vállalkozások vezetőinek, tulajdonosainak is segítséget nyújt az egyes területek ellenőrzésében. Hiszen a mulasztások, a hibák, a hiányosságok következményeinek megelőzése és gyors kijavítása minden vállalkozó alapvető érdeke. A kötet – felépítésének köszönhetően – oktatási céloknak is megfelel. (Mint az előszóból kiderül, a kötet az Ellenőrzési ismeretek című tankönyv anyagára épül.) Ennek megfelelően minden fejezetben találhatók tanulási feladatok, ellenőrző kérdések, valamint megoldandó kérdések.