Régóta ismert az a tény, hogy a társaságok tagsági jogainak átruházhatósága azzal a következménnyel jár, hogy a látszólag önálló, tagjaiktól független piaci szereplők valójában már nem saját gazdasági érdekeiknek megfelelően cselekszenek, hanem a bennük részesedést szerzők akaratának közvetett érvényesítési eszközeivé válnak. Az ilyen vállalatkapcsolatokat konszernnek nevezzük, s az ezekkel kapcsolatos jogviszonyokat szabályozó joganyagot konszernjognak. A konszernjogi szabályozásnak alapvetően a konszernben részt vevő, befolyásolt társaság kisebbségi részvényeseit és hitelezőit kell hatékony jogi garanciákkal megvédeni a vállalatkapcsolatból eredő veszélyekkel szemben. Amint látni fogjuk, a védelem jelentős része a nyilvánosság erejére épít, s főként azt célozza, hogy a kialakuló vállalatkapcsolatok ismertek legyenek a befolyásolt társaság tagjai és hitelezői számára, s ennek a ténynek az ismeretében dönthessenek a társasággal kapcsolatos viszonyaikról.
Társasági jogunk csak a részesedési konszerneket vonja szabályozási körébe. Ezért, ha a gazdaságilag egységet alkotó vállalatcsoport akaratképzése nem társasági részesedéseken, hanem szerződésen vagy egyszerűen az érintettek összehangolt magatartásán nyugszik, akkor legfeljebb versenyjogi alapon lehet fellépni velük szemben, a Gt.-ben szereplő konszernjogi szabályok azonban hatástalanok.
Take over-szabályok
Az új Gt. a magyar jogrendszerben korábban is ismert konszernjog mellett új szabálycsoportot is alkotott, amelyet az Épt.-be épített be. Ezek a rendelkezések a részvénytársaságok felvásárlásával kapcsolatban állapítanak meg korlátokat, garanciális szabályokat. Szemben tehát a konszernjogi szabályokkal, nem a kialakult konszernjogi helyzetet, a megszerzett részesedés által adott lehetőségek gyakorlásának feltételeit akarják szabályozási körükbe vonni, hanem magát a társaságban való részesedés megszerzését kötik feltételhez.
A felvásárlási (az angol nyelvből átvett, és nálunk is közkeletűvé váló elnevezéssel take over) szabályok csak a nyilvánosan működő részvénytársaságokban való, meghatározott mértéket meghaladó részvényvásárlásnál érvényesülnek, alapvetően azoknak a részvényeseknek a védelmében, akik enélkül kimaradnának a felvásárlási folyamatból. Előfordulhatna ugyanis olyan eset, hogy amikor valaki – éppen a piac nyilvánossága miatt a többi részvényes által nem ellenőrizhető és nem követhető módon – olyan mennyiségben vásárolja föl a piacon nyilvános forgalomban lévő részvényeket, hogy megszerzi a részvényeknek a társaság irányításához szükséges mennyiségét (ami nem feltétlenül kell, hogy a többséget jelentse), s ezzel az öszszes többi részvény értéke a piacon azért csökken, mert azok már nem adnak lehetőséget a társaság irányításában való reális részvételre. Míg a kft.-ben vagy a zártkörűen működő rt.-ben a társaság tagja például az elővásárlási jog intézményét felhasználva védekezhet ez ellen, a nyilvánosan működő rt.-ben nincs lehetőség ilyenfajta védelemre, ezt pótolják tehát a felvásárlási szabályok. Mivel ez a szabályozás előzmény nélküli a magyar jogban, a tételes jogi szabályok értelmezése és a várható joggyakorlat tekintetében is meglehetősen sok a bizonytalanság. A felvásárlásra vonatkozó szabályokat az Épt. 91-91/H. §-a tartalmazza, az ezekbe ütköző részvényátruházási szerződés semmis.
Vételi ajánlat
Ha valaki közvetlen vagy közvetett módon részvényátruházás folytán, 33 százalékot meghaladó mértékben akarja megszerezni a nyilvánosan működő rt. szavazati jogot biztosító részvényeit, akkor nyilvános vételi ajánlatot kell tennie a részvénytársaság részvényeinek a 33 százalékos részesedést meghaladó részére, de legalább a szavazati jogot biztosító részvények további 50 százalékára. A nyilvános ajánlat címzettjei a társaság valamennyi részvényese, illetve az átváltoztatható kötvények tulajdonosai, akik egyenlő eséllyel dönthetnek az ajánlat elfogadásáról vagy elutasításáról.
A nyilvános ajánlat talán legfontosabb eleme a részvényekért felkínált ellenérték meghatározása, amely nem lehet kevesebb a nyilvános vételi ajánlattételt megelőző kilencven nap súlyozott tőzsdei átlagáránál, tőzsdére be nem vezetett részvények esetén a tőzsde által nyilvánosságra hozott, a nyilvános ajánlattételt megelőző 180 nap súlyozott átlagáránál, ha pedig így sem határozható meg az ellenérték, akkor az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (Felügyelet) által megállapított ellenértéknél. Ha a nyilvános ajánlatban meghatározott határidőn belül valamely részvényes elfogadja az ajánlatot, létrején a részvényátruházási ügylet, vagyis az ajánlattevő a részvény ellenében köteles kifizetni a megajánlott ellenértéket. Amenynyiben az összes elfogadás nem éri el az ajánlatban közölt részvénymennyiséget, akkor az ajánlattevő az ajánlatban közölt feltételeknek megfelelően elállhat ajánlatától, vagyis nem köteles megszerezni a célzott mennyiségnél kisebb mennyiségű részvényt. Ha pedig az elfogadónyilatkozatok által felkínált részvénymennyiség meghaladja az ajánlatban meghatározott mennyiséget, akkor az elfogadónyilatkozatot tett részvényesek részvényei névértékének arányában kerül sor az átruházásra, feltéve hogy a nyilvános ajánlatban az ajánlattevő nem határozta meg a többlet elfogadásának feltételeit.
A nyilvános ajánlattétel alapján csak akkor van lehetőség részvényszerzésre, ha az ajánlattevő a Felügyeletnek is megküldte az ajánlatát, s az nem tiltotta meg 15 napon belül a részvényszerzést.
A céltársaság mozgástere
Az ajánlatot a céltársaság igazgatóságának is meg kell küldeni. Az igazgatóság az ajánlat elfogadására nyitva álló időben nem hozhat olyan döntést, amely alkalmas az eljárás megzavarására (helyesebb volna, ha a felvásárlási szándékról való tudomásszerzést tekintenénk kezdő időpontnak, s a tranzakció befejeződéséhez kötnénk a tilalom megszűnését). Ennek a tilalomnak az a magyarázata, hogy a felvásárlás rendszerint a korábbi igazgatóság elmozdítását is magával vonja, ezért az igazgatóság érdekelt lehet abban, hogy ne történjen meg a felvásárlás, ezért a reális piaci folyamatok ellenére alááshatja a tranzakció sikerét. Az Épt. a céltársaság igazgatóságának kötelezettségévé teszi, hogy az ajánlattevő megkeresésére már a vételi ajánlat bejelentése előtt is megadjon minden, a rt. működésével kapcsolatos, a vételi ajánlat feltételeinek meghatározása érdekében szükséges információt. Azt, hogy ezzel a lehetőséggel ne éljen vissza senki, két szabály biztosíthatja: egyrészt a törvény előírja az így megszerzett információk üzleti titokként való kezelését és felhasználását, továbbá előírja, hogy a felvásárló befektetési vállalkozást köteles megbízni a nyilvános ajánlattételi eljárás végrehajtásával, amelynek a közreműködése esetleg garantálhatja a felvásárlással kapcsolatos jogok rendeltetésszerű gyakorlását.
Versenyhelyzet
A vállalatfelvásárlás során verseny is kialakulhat a potenciális vásárlók között, hiszen a nyilvános ajánlat elfogadására nyitva álló határidő leteltét megelőző tizedik napig további, a céltársaság részvényesei számára kedvezőbb nyilvános ajánlatot lehet tenni, ami hatálytalanítja a korábbi nyilvános ajánlatot. Ilyen módon valódi piaci verseny alakulhat ki a céltársaság részvényeiért.
A konszernjogi jogviszonyok alanyai
A korábbi társasági jogi szabályozást igen sok kritika érte amiatt, mert igen szűkre szabta a konszernjog hatókörét. Csak a részvénytársaságok egymás közti részesedését szabályozta, vagyis csak az jelentett garanciát, ha mind a befolyásolt, mind a befolyásoló társaság rt. volt. Ugyancsak problémát okozott annak eldöntése, hogy alkalmazni kell-e a szabályokat akkor, ha külföldi rt. szerzett részesedést magyar rt.-ben.
Remélhetőleg ezek a viták az új Gt. hatálybalépésével megszűnnek. A törvény ugyanis jelentősen kiszélesítette a konszernjogi tényállások szereplőinek körét. Az ellenőrzött társaság az új szabályok szerint akár kft., akár rt. lehet. A befolyást szerző személye pedig a jogalanyok teljes köréből kikerülhet, lehet akár magánszemély vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság is. A törvény szövege alapján egyértelműen eldőlt, hogy a külföldiek befolyásszerzésére is alkalmazni kell a szabályokat, hiszen a befolyásszerzés hatása a magyar társaságban keletkezik, s érezteti hátrányos következményeit, amik ellen a magyar jogrendszer fellépése nem tekinthető kizártnak.
A Gt. konszernjogi szabályozása általában nem vesz tudomást a közvetett befolyásszerzésről, egy esetben azonban kivételt tesz, amikor kimondja, hogy az egyszemélyes társaság által megvalósított befolyásszerzést az egyszemélyes társaság mögött álló jogalany befolyásszerzéseként kell figyelembe venni [Gt. 288. § (2) bekezdés].
A konszernjogi tényállások
A konszernjogi szabályokat akkor kell alkalmazni, ha az ellenőrzött társaságban a befolyásoló személynek jelentős befolyása, többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyása keletkezik. Nem kell alkalmazni a konszernjogi szabályokat, ha az ellenőrzött társaságban kialakult befolyás mértéke nem változik, vagy csökken [288. § (3) bekezdés]. Bár ez a szabály első megközelítésben logikusnak tűnik, mégis elgondolkodtató, hogy vajon tényleg mindegy-e például az ellenőrzött társaság kisebbségi részvényesének, hogy ki a befolyást gyakorló személy. Elképzelhető, hogy reális érdeke fűződne a konszernjogi védelem igénybevételéhez akkor is, ha az eredetileg többségben lévő részvényes helyébe ugyanolyan részesedéssel egy másik személy lép, aki azonban az ellenőrzött társaság piaci versenytársa, s ezért fennállhat a veszélye, hogy többségi részesedését arra fogja felhasználni, hogy kiiktassa a versenytársat. Ez pedig a kisebbség, sőt a társasági hitelezők érdekeit is sérti.
Általában nem kell alkalmazni a konszernjogi szabályokat akkor, ha a befolyást biztosító részesedés már a társaság alapításakor megillette az uralkodó tagot. Érvényesül viszont ilyenkor is az a szabály, hogy az ellenőrzött társaság nem szerezhet részesedést az uralkodó tagban, illetve meglévő részesedését el kell idegenítenie, továbbá alkalmazni kell az ellenőrzött társaságra nézve hátrányos üzletpolitika tilalmára és szankcióira vonatkozó szabályokat is (Gt. 297. §).
Jelentős befolyásról akkor beszélünk, ha valaki az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint 25 százalékával rendelkezik. Többségi irányítást biztosító befolyást jelent, ha az uralkodó tag az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint 50 százalékával rendelkezik. Közvetlen irányítást biztosító befolyás jön létre, ha az uralkodó tag az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint háromnegyed részével rendelkezik.
Mindegyik részesedés keletkezéséhez bejelentési kötelezettség fűződik: az uralkodó tag a társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak köteles bejelenteni a befolyásszerzés tényét és mértékét, továbbá gondoskodnia kell ilyen tartalmú közlemény megjelentetéséről a Cégközlönyben. A bejelentési kötelezettség teljesítéséig az uralkodó tag csak a bejelentési kötelezettség által nem érintett részesedése szerinti mértékben gyakorolhatja jogait.
Ha a tag késedelmesen teljesíti vagy elmulasztja a bejelentési kötelezettséget, s az ellenőrzött társaságot felszámolják, az uralkodó tag korlátlan felelősséggel tartozik a bejelentés teljesítéséig felmerült társasági tartozásokért, amennyiben a társaság vagyona nem volt elegendő a hitelezői igények kielégítésére.
Többségi és közvetlen irányítást biztosító részesedésnek zártkörűen működő részvénytársaságban való megszerzése esetén a befolyásszerzésnek a cégjegyzékbe történt bejegyzését követő közzétételtől számított hatvan napon belül bármely részvényes kérheti, hogy az uralkodó tag forgalmi értéken vegye meg tőle a részvényeit.
Többségi és közvetlen irányítást biztosító befolyásszerzés esetén a Gt. a kisebbség érdekeit oly módon is védi, hogy bizonyos kisebbségi jogokat az egyébként előírt mértéknél kisebb arányú kisebbségnek is biztosítja [Gt. 295. § (3) bekezdés].
Többször szóba került már a hátrányos üzletpolitika folytatásának tilalma, aminek megszegését a Gt. azzal szankcionálja, hogy az uralkodó tagot a törvény erejénél fogva vagy bírósági ítélet alapján korlátlanul felelőssé teszi a társasági kötelezettségekért. Ezenfelül a közvetlen irányítás megszerzése esetén a társasági hitelezőknek lehetőséget ad arra, hogy biztosítékot követeljenek az uralkodó tagtól (Gt. 296. §).