Feltámadó ágazat

Kedvelt a nagy képernyős készülék

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 2. számában (1998. április 1.)

 

Amikor 1954 májusában a Magyar Rádióamatőr Kiállításon az Orion televíziógyár bemutatta az első hazai fejlesztésű tévékészülékeket, még senki sem gondolhatta: ötven év sem telik el, s végképp megszűnik a magyar gyártás. Igaz, itthon a rendszerváltozás óta is évente több százezer készülék gördül le a futószalagról: ezeken azonban már multinacionális cégek védjele áll.

 

A korábbi hazai nagyok – az Orion mellett a Videoton is – 1995 táján döntöttek úgy: kiszállnak a versenyből. Akadnak kisebb távozók is. A ma 70 százalékban hazai tulajdonban lévő TeWa Kft. például tavaly még teljesített egy ezer tévékészülékre szóló olasz exportmegrendelést, de idén valószínűleg már nem vállalkozik gyártásra – mondta Gaál Csaba ügyvezető igazgató. Úgy vélte, ebben az iparágban óriási a finanszírozási igény, a befektetett tőke viszont lassan térül meg. Évi százezer készülék alatt nem érdemes belefogni ilyen vállalkozásba. A TeWa így 1998-tól áttért a kábeltévé-hálózatok által használt dekóderek előállítására.

Az átalakulás oka nemcsak a KGST zárt piacának megnyílása, az import felszabadulása volt. A hazai készülékek több szempontból nem állták a minőségi versenyt a Nyugattal. (Ez utóbbi esetleg leküzdhető lett volna, hiszen korábban, 1955-ben például az Orion világszínvonalú AT 501-es típusú tévékkel rukkolt elő, sőt még abban az évtizedben professzionális hazai tévé-átjátszóberendezéseket exportáltunk Nyugatra.) Mihók János, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) főtanácsosa szerint a tévégyártásra az erős nemzetközi koncentráció a jellemző. A világkereskedelem jelentős része e piacon a multik értékesítési csatornáin zajlik le. Újfajta tévé igazán hatásos bevezetése még itthon is több száz millió forintnyi marketingbefektetést igényelne. Ebben a magányos itthoni cégek nem tudtak volna rivalizálni.

Más közép-európai piacokon hasonló a folyamat, mégis az ottani nemzeti cégek – teória ide, globalizáció oda – részben képesek állni a versenyt. A Csehországban eladott évi 250 ezer készülék nagy többségét például mostanáig a szlovák Oravská Televízná Fabrika (OTF) gyártotta, a nagy múltú cseh Teslát megelőzve. (A Matsushita japán konszernhez tartozó National Panasonic ezt a harmonikus sorrendet borítja föl azzal, hogy csehországi gyártást kezdeményez.)

A magyar tévéiparnak a globalizációval összefüggő másik jellemzője, hogy – az itthoni szűk piac miatt – egész Európa számára folyik a termelés. Más szóval: a legnagyobb magyarországi gyártók nem feltétlenül a legjelentősebb hazai értékesítők is. Az itthoni piacra is termelőknek ugyanakkor egyre keményebben kell megküzdeniük az importőrök áruival. Hírneves világcégek (a Daewoo, LG, Panasonic, Sony, Thomson) olykor csak néhány tucat munkatárssal készülékek tízezreinek behozatalát szervezik.

Az egyik ilyen vállalat, a Grunding például tavaly 15 ezer készüléket szállított be hazánkba, 20-30 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az import a vámok és a behozatali költségek csökkenésével egyre könnyebb – tudtuk meg Doroszlay Judittól, a Grunding Magyarország Kft. televíziós üzletágának referensétől.

A magyarországi gyártók közül kétségkívül az egyik legnagyobb a Samsung Electronics Magyar Rt. A cég idén 1 millió készülék gyártását tervezi, megkétszerezve tavalyi teljesítményét, s közben 1 milliárd forintos fejlesztést is végrehajt – mondta el Harangozó Sándor pénzügyi igazgató. Dél-Korea egyik legnagyobb konszernjének itthoni leányvállalata 1997-ben mintegy 17 milliárd forintnyi bevétellel büszkélkedhetett, döntő hányadát a tévék révén. Idén a cél ennek megkétszerezése.

Európai bástya

Az éves fejlődésre egyébként jellemző, hogy az 1991-ben elért 2,3 milliárd forintos bevétel 1995-re 9,4 milliárd, egy évre rá pedig 10,3 milliárd forintra rúgott. Az igazgató szerint a gyarapodás általában évi 30-40 százalékos, de akadt példa már 70 százalékos bővülésre is. (Tavaly több mint 3 milliárd forintot fordítottak a gyártás bővítésére.)

A Samsung 1992-ben vette meg – élve elővásárlási jogával – partnerének, az Orion Rádió és Villamossági Vállalatnak kisebbségi, 45 százalékos részvénycsomagját. A jászfényszarui gyár ma Hollandiától, Spanyolországtól a FÁK-ig az egész kontinenst ellátja. Amikor a Samsung angliai tévégyára ez év végén befejezi működését, ez marad a konszern egyetlen ilyen európai készülékgyártó üzeme.

Belföldre tavaly 50-60 ezer tévé jutott, ami 4,5 milliárd forintot hozott a vállalatnak. Itt idén is ugyanekkora bevétel a cél. E teljesítménnyel a Samsung 22-25 százaléknyit hasít ki magának az itthoni tévépiacból.

A másik multi, a Philips esetében az 1997-es év hozott fordulatot, amikor egy átalakítást követően a cég székesfehérvári gyára lett a vállalatcsoport egyedüli európai kombinált tv-video és videorekorder-gyártó központja. A végszerelő üzem 1100 munkatársa a Philips közleménye szerint tavaly 3,5 millió darabot gyártott a kétféle készülékből, elsősorban exportra. (Ebből az IKIM becslése szerint több százezernyi volt a televízió.) Specialitásuk a 14 colos (37 centiméter) átmérőjű tévé, amihez kétfejes video tartozik, továbbá az a 21 colos (54 centiméteres) készülék, amit négyfejes video egészít ki.

A heti 168 órában működő üzem hátországát alkotja a zalaegerszegi alkatrészgyártó vállalat. Közben Fehérvárra egymás után települnek be a Philips fő szállítói: a műanyag- és fémfeldolgozó cég már üzemel az ipari parkban, egy másik társaság most települ be, egy székesfehérvári vállalat pedig elektronikus egységeket gyárt a végszerelő központnak.
A Philips filozófiája szerint a nagy beszállítóknak a gyár közvetlen közelében kell tevékenykedni. A cég statisztikái szerint a Philips a hazai értékesítési piacon 1997 kora őszén (14-15 százalékos részesedéssel) rövid időre bizonyosan piacvezető volt, de az év többi részében is ott volt az élbolyban. A hazai és nemzetközi felfutást jelzi, hogy a jövőben itt is újabb termékekkel kívánják bővíteni a szórakoztatóelektronikai kínálatot.

A korábbi hírneves Orion sem tűnt el véglegesen a hazai porondról. A cég csak átalakult, igaz, többször is. Németh Csaba, az Orion Elektronikai Kft. tv-profil igazgatója szerint ugyanakkor a tavalyi 48 ezer darabos termeléssel szemben idén már 120 ezer tévékészülék gyártása a terv, amiből mintegy 30 ezer készülék kerülhet majd a magyar otthonokba. Az Orion tehát eltökélte: növeli tavalyi 8-9 százalékos piaci részesedését Magyarországon. Erre már ma minden feltétel adott, hiszen a gyártókapacitás évi 150 ezer televízió előállítására is képes lenne.

A társaság 77 százalékos tulajdonosa tavaly március óta a szingapúri Thakral vállalatbirodalom. Kevesen tudják: e nevet a világ legnagyobb, nem japán fogyasztási elektronikai gyára viseli, amelynek üzemei a világ számos pontján megtalálhatók.

A Thakral megjelenése óta az igazgató szerint folyamatos a termelés felfutása. Pénzt áldoznak az épületek és gyártósorok felújítására, emellett az új tulajdonos jól menedzseli a külföldi értékesítést is. Itt (is) egyöntetű a vélemény: Magyarországon csak úgy lehet gazdaságosan létezni, ha egyszerre gyártanak a bel- és külföldi piacra. Az exportszükségletek olykor elsőbbséget élveznek a hazai igényekkel szemben. Itthon például valószínűleg nagyobb igény volna kisebb átmérőjű készülékekre. A külföldi partnercégek azonban esetleg csak úgy veszik át a nagyobb tévéket, ha azok mellé egyúttal apróbbakat is kínálhatnak vevőiknek.

Úgy tűnik, a székesfehérvári Videoton Holding Rt.-t is korai lenne búcsúztatni a magyar tévépiacon. A teljesen magyar magántulajdonosok kezében levő nagy múltú vállalatcsoport több mint 11 ezer dolgozója egyelőre egyéb közszükségleti elektronikai termékek, CD-k és más hasonló cikkek előállításán szorgoskodik. Hírek szerint viszont korántsem tettek le arról, hogy egyszer újra televíziókat gyártsanak.

Amíg ezekben az esetekben legföljebb távoli tervekről van szó, az már szinte bizonyosnak látszik, hogy a Sony Gödöllőn egy éven belül megkezdi a tévékészülékek gyártását. A mamutcég fejlesztési pályázatot nyújtott be az ipari tárcához. A tárca a célelőirányzatból 200 millió forint vissza nem térítendő támogatást ad a kellő infrastruktúra kialakításához. Százmilliós nagyságrendű a technológia fejlesztésére kért kamatmentes kölcsön összege is.

Összességében az ipari tárca becslése szerint 1997-ben mintegy 800 ezer tévékészüléket gyárthattak az országban. A Központi Statisztikai Hivatal utolsó részletes adatai szerint 1996-ban több mint 706 ezernyi volt az előállított készülékek száma, ebbe azonban már a videomonitorok és videovetítők is beletartoztak. A teljes hazai nettó árbevétel mindenesetre már ekkor közelített a 24 milliárd forinthoz.

Növekedési kilátások

Egy közelmúltban készült felmérés szerint országunkban 3,87 millió háztartás van, és – mivel folyamatosan nő az egyfős otthonok száma – további növekedésre van kilátás. A magyar háztartások 85 százalékában van televízió, ezeket tulajdonosaik előbb-utóbb kicserélik. A videóknál és hifiberendezéseknél jóval rosszabb a helyzet: az előbbivel a családok fele, az utóbbival mintegy 20 százaléka rendelkezik. Nagy tehát az igény, de a lakásokban található tévék 50 százaléka 6 éves vagy annál is idősebb készülék, azaz már viszonylag elavultnak számít.

A közvélemény-kutatás szerint a hazai fogyasztók számára a tévé egyik legfontosabb minőségi jegye a képátmérő. Sokak álma a 72-82 centiméteres képernyőjű készülék vagy projektor, de lakótelepi otthonba nemigen fér be 55 centiméteresnél nagyobb doboz. A hazai piacon mintegy 70 százalékban ilyen 51-55 centiméteres kategóriájú televíziókat lehet eladni. Az igazán nagy tévék részesedése mindössze 17 százalék, 12-13 százalék pedig megelégszik a 37 centiméteres termékekkel is.

Úgy tűnik, az árak leginkább a kis és közepes tévék vásárlóinak fontosak: ebben a kategóriában minden forint számít. A nagyobb készülékek esetében már legalább ilyen fontos a tévé technikai színvonala. Minden márkás cég kínál teletextes és anélküli típust, de egyre többen az utóbbit veszik.

A neves hazai és külföldi márkák mellett olykor-olykor feltűnnek a kétes eredetű és minőségű („no name") készülékek is. Mivel azonban itt drágább termékekről van szó, minden vásárló alaposabban megválogatja a portékát (és ügyel a garancialevélre), ezek nem tudnak átütő sikert aratni. Mindazonáltal akadnak vacakok a piacon, helyes, ha a vevők óvatosak.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. április 1.) vegye figyelembe!