Csehországi változások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 2. számában (1998. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Az ötvenes éveket követő harminc évben Csehszlovákiában gyakorlatilag nem létezett magánvállalkozás. Az 1990-es stabilizációs politikai intézkedések után megkezdődött az átalakulás egyik fő folyamata, a privatizáció is. Az 1990. júniusi általános választásokat követő törvényalkotásnak a tulajdonjog átalakítását érintő legjelentősebb eredményei a kis és nagy privatizációs, valamint a kis és nagy kárpótlási törvény. Ezen törvények megszületését megelőzte az állami tulajdonú vállalatokról hozott törvény 1990 májusában, amely az 1987-es hasonló törvényt váltotta fel.

Az 1990. évi törvény alkalmazására többnyire ad hoc módon és minden stratégiai elképzelés vagy koncepció nélkül került sor. Ezzel párhuzamosan a kormány részéről erős monopóliumellenes nyomás érvényesült. Viszonylag rövid időn belül nagyfokú szervezeti decentralizációra került sor az iparban, de ez nem volt tekintettel semmiféle gazdasági racionalitásra. Gyakran érte ezáltal károsodás a vállalatok hatékonyan működő kapcsolatait, struktúráját.

Privatizációs módszerek

1991 volt a csehszlovák gazdasági reform igazi kezdő éve. Az év elején az állami szektor - a szövetkezetekkel együtt - a GDP 98 százalékát állította elő. A kormány privatizációs programjának kidolgozói szerint az állami vállalatok 70-80 százalékát gyors ütemben magánkézbe kell adni. A kormány két privatizációs módszert jelölt ki, amelyhez később egy harmadikat is csatolt. Az egyik az állami vállalatok részvénytársasággá alakítása, majd ezt követően eladása magántulajdonosoknak. A másik, nem hagyományos módszer a vagyonjegyes (kuponos) privatizáció, amelynek során a vállalatok részvényeit térítésmentesen szétosztották a lakosság körében. A harmadik módszer a természetbeni kárpótlás. Az államosított vagyont visszaszolgáltatták az eredeti tulajdonosoknak vagy azok örököseinek az 1948-as tulajdonviszonyoknak megfelelően.

A kárpótlás 1991-ben kezdődött meg, 1995 végéig mintegy százezren kapták vissza eredeti vagyonukat. Az 1990-ben elfogadott kis privatizációs törvény előírásai értelmében az állami vagyont árveréseken adták el magánszemélyeknek vagy -vállalkozásoknak, ezeken azonban külföldi tőke nem vehetett részt. Ha viszont a vagyont így nem tudták eladni, s emiatt ismételt árverésre került sor, azon már engedélyezték külföldiek részvételét. Az 1990-1993 közötti árveréseken 24 359 vagyoni egységet vásároltak meg vagy vettek bérbe. Kisméretű vállalkozások (üzletek, a szolgáltatószektor kisebb egységei stb.) mellett sor került több száz alkalmazottat foglalkoztató gyárak eladására is.

A nagy privatizációs törvény 1991-ben lépett életbe. A nagy privatizáció keretén belül kezdődött meg minden olyan vállalat eladása, amelyet nem soroltak a kis privatizáció körébe, és nem esett a természetbeni kárpótlás hatálya alá. További kivételeket a kormány 1991-es, csaknem 500 tételt felölelő listája tartalmazott (vasutak, postahivatalok, egyetemek stb.), amelyeket a következő öt év során nem szándékoztak privatizálni.

A nagy privatizációban részt vevő vállalatok könyv szerinti értéke nagyban meghaladta a csehszlovák állampolgárok pénzügyi lehetőségeit, így a privatizációba bevonták a külföldieket is. A vagyonjegyes privatizáció csupán az egyik lehetséges módszer volt.

Az állami vállalatok privatizációs tervének elkészítése a menedzsment feladata volt, ugyanakkor bármely cseh vagy külföldi természetes, illetve jogi személynek jogában állt beterjeszteni saját privatizációs tervét. A tervek közül az illetékes (cseh vagy szlovák) Privatizációs Minisztérium (Nemzeti Vagyont és Privatizációját Kezelő Minisztérium) választott, majd a vállalat vagy szervezet átkerült a Nemzeti Vagyonalaphoz. Ezt a hatóságot a kormány a privatizálandó vagyon ellenőrzésére hozta létre.

Két hullámban

A nagy privatizációt két hullámban bonyolították le. A vállalatoknak a privatizációs szakaszok szerinti kiválasztása pragmatikus szempontok alapján történt - az egyszerűbb esetek az első, a problematikus (bizonytalan tulajdonjogok és adósságok) vállalatok a második szakaszba (1995 tavaszáig) kerültek. Az első, 1993 közepéig tartó szakaszt a szervezeti széttagolódás jellemezte: a vállalatok száma csaknem 75 százalékkal, 2210-ről 3858-ra nőtt. A cseh privatizációs statisztikákból nem lehet pontos képet kapni a magánkézbe adott vagyon értékéről, mivel a részvénytársaságok azon részvényeit is idesorolják, amelyek a Nemzeti Vagyonalap kezelése alatt állnak. A Nemzeti Vagyonalap lehetőségei közé tartozik ugyanis a részvények időleges vagy végleges megtartása portfóliójában.

1994 szeptemberéig a nagy privatizáció keretében magánosított vagyon kevesebb mint 3 százaléka került külföldiek kezébe. Ezek a külföldi tulajdonú, valamint a közös vállalatok nem szenvednek ugyan a stratégiai menedzsment vagy a magas színvonalú irányítási szakértelem hiányától, de a külföldi tulajdonosok gyakran leépítik a kutatást-fejlesztést, és teljesen a maguk importált szakértelmére támaszkodnak.

A Privatizációs Minisztérium 1996 közepén befejezte ugyan tevékenységét, de a privatizáció nem ért véget. A befejezetlen ügyek intézését átvette a Pénzügyminisztérium. A vagyonjegyes rendszerben az állami vagyon csaknem egyharmadát osztották szét.

A cseh privatizáció hiányossága többek között a privatizált vállalatok vezetésében elmaradt fordulat. A vagyonjegyes privatizáció nem bizonyult a legjobb módszernek a hatékony tulajdonosi szerkezet kialakítására, nem teremtődött meg erős tulajdonosi réteg. A befektetési alapok a jelenlegi tulajdonosi szerkezetben hatalmas szerepet játszanak, miközben a legnagyobb alapok tulajdonosai a részben állami részesedéssel bíró nagy bankok. Magyarán: a tényleges privatizáció jórészt elmaradt.

További probléma, hogy a bankok a befektetési alapokon keresztül vállalattulajdonosok és egyben ugyanezen vállalatok hitelezői. A bankok portfólióját nagy arányban terhelik a rossz hitelkihelyezések. Cseh bankszakemberek szerint viszont a helyzet korántsem olyan súlyos, mivel a cseh bankszektor elegendő tartalékkal rendelkezik, valamint a cseh osztályozás jóval szigorúbb más országok gyakorlatánál.

Nem kielégítően nő a munka termelékenysége sem, emelkedését meghaladja a reálbér növekedése. Lanyha a beruházási tevékenység, és a kívánatosnál kisebb az export is. A beruházások tavaly 7,3 százalékkal csökkentek, aminek hátterében a vállalatok pénzügyi helyzete, a drága hitelek és a külföldi áruk áremelkedése állt.

Túlsúlyban a magángazdaság

Mivel a magánszektor a hajdani Csehszlovákiában gyakorlatilag nem létezett, az átalakulás kezdetén a gyors magánosításra helyezték a hangsúlyt. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium 1997-es jelentése alapján az ipar eladásra szánt részének 94,9 százalékát teszi ki az 1996 végéig privatizált 639,1 milliárd korona értékű vállalati vagyon. A mezőgazdasági földtulajdon 99 százalékát műveli meg magánvállalat. Ezek 24 százaléka természetes, 75 százaléka pedig jogi személy. A magángazdaságok átlagos nagysága 140 hektár, a 10 hektárnál kisebb területű gazdaságok a mezőgazdasági földterület kevesebb mint 2,5 százalékát művelik meg. Az ipari termelés csaknem 60 százalékát a nem állami szektor állította elő (magánszektor: 48 százalék, külföldi tulajdon: 11 százalék) 1995-ben, ez az érték 1996-ban 74,7 százalékra nőtt. Az ipari dolgozók 57 százalékát a magánszektor foglalkoztatja, míg 7 százalék külföldi tulajdonú vállalatok dolgozója. A munka termelékenysége az iparban az 1995-ös adatok szerint a külföldi vállalatoknál kétharmaddal magasabb, a magánszektorban viszont 14 százalékkal alacsonyabb volt az átlagos értéknél. Igaz, a magánszektort főként kisvállalatok alkotják, mivel sok nagyvállalat tényleges privatizációja még hátravan. A Nemzeti Vagyonalap vagyoni részesedésének privatizációja még fontos lépés a magánosítás befejezéséhez.

Az új cseh kormány a privatizáció folytatását támogatja, hiszen ahogy Josef Tosovsky kijelentette: a privatizáció és a szerkezeti átalakítás folyamatának megállítása a jövőben a gazdasági helyzet jelentős rosszabbodását eredményezné. Csaknem ötven stratégiai vállalat (bankok, vegyi és kohászati vállalatok) magánosítása még hátravan 150 milliárd korona értékben. A kezdeti gyakorlattól eltérően ezek magánosítását speciálisan, átgondoltan és nagyon felelősségteljesen kívánják előkészíteni.

Várhatóan ez év március végéig terjeszti elő a kormány a bankok privatizációjának programját. A vagyonjegyes privatizáció során részlegesen magánosított bankok állami részesedésének privatizációját Tosovsky szerint a külföldi konkurencia sürgeti. De a sietség hátterében állnak a közelgő választások is.

A külföldi beruházások a Cseh Köztársaságban 1991. és 1997. június 30. között
  milliárd CZK millió USD részesedés
Németország 57,6 1797,3 27,8
Hollandia 30,6 953,7 14,8
Egyesült Államok 30,3 945,0 14,6
Svájc 23,4 731,4 11,3
Franciaország 15,0 468,3 7,3
Ausztria 14,6 457,1 7,1
Egyéb 35,4 1105,7 17,1
Összesen 207,0 6458,5 100,0
Forrás: Komercní banka a. s.

 

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére