Ausztriában az 1990-es évtized első felében az EU-csatlakozásra történő felkészülés nyomta rá bélyegét a gazdasági változásokra, 1995. január óta pedig immár teljes jogú tagként igyekszik alkalmazkodni az EU termelési és piaci feltételeihez. Ausztria 1990-94 között átlagosan évi 2,4 százalékos növekedést ért el, de a növekedés üteme csökkenő tendenciát mutatott. Az EU-csatlakozás évében, 1995-ben 1,5 százalékkal, 1996-ban 1,3 százalékkal, 1997-ben 1,6 százalékkal nőtt az osztrák GDP, 1998-ra ismét magasabb, 2,5 százalékos növekedést várnak.
A beruházások igen hullámzóan alakultak évtizedünk első felében, az EU-belépés azonban igen jelentős impulzust adott a modernizációnak: a gép- és berendezésberuházások 1995-ben nettó 3,1 százalékkal, 1996-ban 3,8 százalékkal, 1997-ben 5 százalékkal nőttek, s 1998-ra 7 százalékos ütemet jeleznek. Mind a magán, mind a közfogyasztás viszonylag szolid mértékben ugyan, de évről évre növekszik. 1985 óta minden évben nő a polgárok fogyasztása (reálértékben), amivel térségünk egyetlen más országa sem büszkélkedhet.
A szolgáltatások szerepe
A szerkezeti átalakulás fő tendenciája Ausztriában (is) az, hogy növekszik a szolgáltatások szerepe a nemzetijövedelem-termelésben és a foglalkoztatásban egyaránt. A szolgáltató szektor állítja elő az osztrák GDP 66,3 százalékát, s a foglalkoztatottak kereken 60 százalékának ad megélhetést. (Ez az arány hasonló a németországihoz, de a Benelux és a skandináv országokbélinél jóval alacsonyabb.) Az EU-ba való belépés után felgyorsult a bank- és biztosítóágazat fejlődése, új lendületet vett a telekommunikációs szektor, gyorsabban terjed az üzleti tanácsadás, bővülnek az üzemszervezési és marketingszolgáltatások.
Az EU-csatlakozás hatásai közül Ausztriában a gazdasági struktúra átalakítását a legnagyobb mértékben az EU-n belüli határellenőrzések megszüntetése, a közbeszerzések liberalizálása, a pénzügyi szolgáltatások (bank- és biztosításügy) liberalizálása és az EU-n belüli verseny befolyásolja. A hagyományos, tömegtermékeket gyártó iparban az EU-belépés felerősítette a racionalizálási, modernizálási kényszereket. Az acéliparban nagy profiltisztítási és racionalizálási folyamat megy végbe. Az osztrák mezőgazdaságnak az 1995-99-es időszakra jelentős brüsszeli támogatást sikerült elnyernie az alkalmazkodás rendezettebbé tételére, ez azonban igazodási kényszerrel is jár: a mezőgazdaságban a foglalkoztatás évről évre csökken, s az EU-csatlakozás az agrárszektorban a termelői árakat reálértékben 20 százalékkal csökkentette. Az EU-tagság összhatása mégis pozitív: a GDP-t az integrációs hatás 2000-ig pótlólagosan 3,3 százalékkal növeli, a foglalkoztatást pedig 1,4 százalékkal bővíti. A növekedési hatás elsősorban a szolgáltatások, a pénzügy, a kereskedelem, a turizmus és a vendéglátás bővülésének köszönhető. Az iparban az informatikához kapcsolódó területek bővülnek leginkább.
A kisvállalkozások
Az osztrák gazdaság vállalati szerkezetében a kisvállalatok, a családi vállalkozások száma domináns, a cégek több mint 95 százaléka 10 fő alatti személyzettel dolgozó kisvállalat. A nyersanyag- és energiatermelésben, az acéliparban azok jellege miatt viszont domináns az 500-1000 főt, illetve az ezer főnél több munkavállalót foglalkoztató nagyvállalatok szerepe.
A nagyvállalatok az osztrák GDP mintegy 40 százalékát állítják elő. Körülbelül ugyanennyi az állami és az állami tulajdonhányad révén ellenőrzött szektor aránya. A szerkezeti változások szempontjából számolni kell ennek a kettős szerkezetnek a fennmaradásával, az egészen kicsi és a mamutvállalatok meghatározó szerepével, a közepes méretű cégek relatív hiányával.
Az EU-tagság nyomán megélénkült a külföldi működőtőke ausztriai tevékenysége. Az osztrák gazdaság export- és importoldalon egyaránt több mint 40 százalékban fonódott össze a némettel, ami kiemelkedően magas arány. A külföldi működőtőke a gépipar, a járműgyártás, az alkatrészgyártás és az összeszerelő tevékenységek területén a legaktívabb, új elem a bank- és biztosításügy liberalizálása nyomán az EU-beli nagybankok és biztosítók várható térhódítása Ausztriában.
A tőkeáramlás változásának hosszú távú tendenciái még nem ítélhetők meg egyértelműen. Ennek az a fő oka, hogy egyidejűleg ellentétes folyamatok zajlanak. A reálberuházások szempontjából a hosszú távú tőkeáramlás a mérvadó. (A rövid távú tőkeforgalom rendszerint nem kapcsolódik beruházásokhoz.) A hosszú távú tőkeáramlás éves mérlege 1992-95 között évről évre aktív szaldót mutatott, 1996-ban viszont passzívummal zárult.
A működőtőke-beruházások mérlege 1993-96 között évről évre sorra ellentétes előjelű szaldóval zárult. A következő években is egyszerre zajlik két alapvető folyamat: az EU-beli, elsősorban német beruházók tovább építik pozícióikat Ausztriában, másrészt az osztrák beruházók jelentős működőtőkét exportálnak a kelet-közép-európai országokba, főleg a szomszédos országokba, első helyen valószínűleg továbbra is Magyarországra. Ausztriában is jelentős privatizációs folyamat zajlik a bankszektorban, a légi közlekedésben, s ez jelentős mértékben vonzza a külföldi befektetőket.
Foglalkoztatottság
Az osztrák foglalkoztatási helyzet nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvező: Luxemburg után EU-szerte, sőt egész Európában Ausztriában a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Az OECD-ben és az EU-ban alkalmazott számbavételi módszer szerint Ausztriában a munkanélküliség aránya 1993-ban 4,2 százalék, 1995-ben 3,8 százalék, 1996-ban 4,1 százalék volt.
A szigorúbb osztrák számítási módszer szerint ezekben az években 6,8, 6,6 és 7 százalékos volt a munkanélküliség aránya, 1997 végén pedig mintegy 6 százalék. 1991-ben éves átlagban 185 ezren, 1996-ban már 231 ezren voltak munkanélküliek Ausztriában, de számuk az EU-csatlakozás nélkül jóval magasabb lenne.
A sokáig minimális, majd megnövekedett munkanélküliség Ausztriában is érezhető gonddá vált a korábbi kedvező helyzethez viszonyítva. A nemzetközi elemzők viszont azt emelik ki, hogy az osztrák munkanélküliség kevesebb mint a fele az EU-átlagnak, s tartósan annál alacsonyabb marad.