A magyar tőke útja

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. április 1.) vegye figyelembe!

Románia a legvonzóbb cél

Megjelent a Cégvezetés (archív) 2. számában (1998. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Nincs gazdaságtörténeti tankönyv, amely ne említené, hogy a magyar piacgazdaság fénykorában - 1867 és 1914 között - hazánk sajátos tőkeközvetítő szerepet játszott. Amíg hozzánk jórészt Nyugat felől érkezett a tőke, a magyar tőkeexport főleg Keletre irányult. A mai magyar gazdaság méretei és súlya a térségben már nemigen hasonlítható a múlt század végihez, mégis úgy tűnik, hogy a működőtőke áramlásának mostanában kibontakozó - némi túlzással - második fénykorában ugyanaz a fő irány.

 

A magyar tőkekivitel rangsorában 1997-ben jegybanki adatok szerint Hollandia áll az első helyen, és az Egyesült Államok, Nagy-Britannia sem szorul az utolsók közé - nem beszélve az olyan adóparadicsomokról, mint Ciprus vagy Jersey szigete. Az utóbbiakról nem érdemes szólni, hiszen az adózási okokból kimenekített tőke csak látszólag van a cégbejegyzés színhelyén, valójában egészen másutt, itthon vagy egyéb helyen működik. Kevés kivételtől eltekintve a Nyugat felé irányuló valóságos tőkeexport sem működőtőke, hanem pénzügyi befektetés. Hollandiát például tavaly egyetlen 200 millió dolláros tranzakció röpítette a magyar tőkebefektetések célpontjainak első helyére. A tranzakció mögött azonban magyarországi holland érde-keltségű biztosító hollandiai értékpapír-vásárlása sejthető.

Elmondható ugyanakkor, hogy Magyarország már méreteihez és fejlettségéhez képest is meglehetős intenzitással bekapcsolódott a nemzetközi tőkepiac életébe.

Nézőpont kérdése

Eleve kérdéses persze, hogy mi tekinthető valóságos külföldi tőkebefektetésnek. Az amszterdami Cofinec S. V. (korábban Cofinec S. A., Párizs) részvényeit globális letéti igazolások formájában jegyzik a Budapesti Értéktőzsdén. A részvényvásárlók talán nem is gondolnak arra, hogy voltaképpen kiviszik a pénzüket. Pedig szigorúan véve az ezeket a papírokat vásárló befektetők - függetlenül attól, hogy a vételre a BÉT-en kerül sor - Hollandiában fektetnek be. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Cofinec egyike a sajátosan közép-európai befektetésekre szakosodott társaságoknak. A hollandiai cég Magyarországon például a kecskeméti Petőfi Nyomda és a békéscsabai Kner Nyomda tulajdonosa is. Az ily módon elvileg Hollandiába került magyar tőke jelentős része valójában itthon, más része a térség többi országaiban működik.

A valóságosan Nyugaton befektetett működőtőke egyik ritka példája a Budapesti Értéktőzsdén is jegyzett, s magyar intézményi és magánbefektetők által is tulajdonolt NABI Észak-amerikai Járműipari Részvénytársaság. A 4,5 milliárd forintos jegyzett tőkéjű cég székhelye ugyan Budapesten az Újszász utcában van, tevékenységének jelentős részét azonban az egyesült államokbeli Annistonban végzi. Célja természetesen az Ikarus buszok ottani eladása, ez azonban - a szigorú amerikai piacvédelmi intézkedések miatt - csak úgy érhető el, ha a termék végső értékének 60 százaléka amerikai gyártmányokból származik. Ezért van szükség - néhány amerikai beszállító mellett - döntően az ottani összeszerelésre. A NABI emellett a pénzügyi befektetés működőtőke-befektetéssé konvertálódásának is az egyik látványos példája.

A Cofinec- és a NABI-részvények vásárlása sajátos módon nem is jelenik meg a külföldi tőkebefektetéseket tükröző jegybanki és egyéb statisztikákban, mivel ezeket a papírokat jegyzik a Budapesti Értéktőzsdén, s a magyar befektetők itt, forintért vásárolják meg őket. Így ezek az üzletek nem tartoznak sem az engedélyköteles, sem pedig a bejelentésköteles kategóriába. Pedig a BÉT csupán az üzletkötés színhelye.

Kevés az adat

Arról, hogy összesen mennyi magyar tőkét fektettek be külföldön, nem állnak rendelkezésre összesített adatok. Annyi bizonyos, hogy a befektetési kedv 1997-ben megélénkült: az 1996. évi 66 millió dollárral szemben mintegy 360 millióra tehető a tavaly ily módon kikerült összeg. Ennek töredékét, mindössze 2,7 millió dollárnyi befektetést kellett az érvényes jegybanki szabályok szerint engedélyeztetni. Mivel a tulajdonszerzés mértéke nem érte el a céltársaságban a 10 százalékot, a többi csupán a bejelentésköteles körbe tartozott. A szabály megfogalmazása szerint inkább következtetni lehet, mint biztosan tudni, hogy a 360 millió dollárnyi összegnek túlnyomó része nem pénzügyi befektetés, hanem tényleges működőtőke-kivitel.

Magyar működőtőke-export 1996-ban és 1997-ben (millió dollárban)
  1996 1997
  db összeg db összeg
Bejelentés 472 66 550 368
Engedély 79 1 99 3
Összesen 551 67 649 371
Megjegyzés: az összegek kerekítettek.
Forrás: MNB

A működőtőke-export élén a tőzsdén sikeres vállalatok állnak. Ezek már megfelelőképpen megerősödtek ahhoz, hogy komoly méretű expanzióra gondolhatnak, miközben a hazai piac egyre inkább szűknek bizonyul számukra. Elsősorban a környező országokban keresnek lehetőségeket, ahol - részben a közelség adta helyismeret, részben némi lépéselőny miatt - kevésbé kell megküzdeniük az erős nyugati konkurenciával. A magyar tőkebefektetések összege ezzel együtt is csekélynek mondható.

A magyar tőkekiáramlás célországai 1997-ben (a tőke nagysága szerint, millió dollárban)
Ország Kiáramlott tőke
Hollandia 228
Ausztria 43
Románia 28
Németország 14
Szlovákia 13
Egyesült Államok 11
Nagy-Britannia* 8
Ukrajna 5
Lengyelország 4
Horvátország 3,6
* Beleértve az adóparadicsomnak számító Csatorna-szigeteket is.
Forrás: MNB

A működőtőke-export indítékai sokfélék. A társaságok egy része disztribúciós hálózatát igyekszik kiegészíteni, s kereskedelmi társaságokat vásárol meg vagy alapít a térség országaiban, de Nyugat-Európában is, elsősorban saját termékeinek értékesítésére. (Richter Gedeon, TVK, Borsodchem). Mások termelési kapacitásukat igyekeznek növelni, illetve kiegészíteni (Pannonplast) vagy éppen nyersanyagforrásaikat kívánják bővíteni (Mol, TVK). Akad olyan társaság is, amely viszonylag kicsiben ugyan, de igazi multinacionális társasághoz méltó, klasszikusnak mondható terjeszkedési politikát követ (Zalakerámia, Mol).

A magyar tőkekiáramlás célországai 1997-ben (a tranzakciók száma szerint)
Ország Tranzakciók száma
Románia 185
Nagy-Britannia* 78
Egyesült Államok 74
Németország 62
Szlovákia 40
Ukrajna 33
Ausztria 32
Ciprus 29
Svájc 21
Lengyelország 20
* Beleértve az adóparadicsomnak számító Csatorna-szigeteket is.
Forrás: MNB

Úgy tűnik, hogy a magyar működőtőke-kivitel első számú célpontja Románia, ahol a befektetett magyar tőke meghaladja az 50 millió dollárt. A Graboplast például - amely egy szlovéniai üzemben is szerzett részesedést és annak teljes megvásárlására is lépéseket tett - a csődbe ment tordai tapétagyár megvételével szerzett pozíciót az országban. A másik magyar műanyagipari cég, a Pannonplast Marosvásárhelyen tervezi új üzem létesítését. A Romániában terjeszkedők közé tartozik a TVK is, amely az ottani vagyonügynökségtől 1 millió dollárért 67 százalékos részesedést vett a sepsiszentgyörgyi műanyaggyárban.

Románia a tranzakciók számát tekintve messze az élen áll a magyar tőkekivitelben, de itt a legalacsonyabb az egy tranzakcióra jutó érték is. Számtalan kisebb kft. épít mindennapi gazdasági kapcsolatokat, s keresi az üzleti lehetőségeket. Erre most különösen jó lehetőséget ad a gyorsuló privatizáció. Romániában döntően a kuponos technikát alkalmazzák, ez azonban nem volt kizárólagos, s az egyes leromlott társaságok feljavítása is jelentős külső tőkét igényel. Mindemellett a vegyes társaságok alapítása is lendületet vett az elmúlt két-három évben. A Győri Szeszgyár például egy gyulafehérvári céggel alapított közösen társaságot tavaly mintegy 500 ezer dolláros jegyzett tőkével. De a magyar befektetők megtalálhatók az élelmiszeripar többi ágában, a faiparban és a bútoriparban is.

Többirányú terjeszkedési politikát folytat a Mol. Benzinkútjai Románia mellett már felbukkantak Horvátországban, Szlovákiában és Ukrajnában is. Emellett - az olajipar régi hagyományára is visszatekintve - több kutatási és termelési koncessziónak is birtokába jutott, egyebek mellett például Görögországban. Részt kívánt venni az Adria kőolajvezeték privatizációjában is, ez a törekvése azonban meghiúsult.

A legaktívabb társaságok közé tartozik a Gardénia és a Zalakerámia. Az előbbi Ausztriában és Szlovákiában fektet be, míg az utóbbi Horvátországban szerzett egy üzemben 80 százalékos részesedést. A térség legnagyobb kerámia- és csempegyártó társaságává vált cég nemrég Romániában is megvásárolt egy gyárat 10 millió dollárért. A Zalakerámia egyébként ezeket az akvizíciókat Ausztriában bejegyzett befektetési társaságán keresztül hajtja végre.

A korábban nehéz időszakot is megélt, de az utóbbi időben lendületbe jött győri Rába 5 millió dollárt szán a közeljövőben külföldi vállalatfelvásárlásokra. Romániában, az ukrajnai Lembergben tárgyal buszgyártó üzemek megvételéről. A Richter Gedeon gyógyszergyár szintén Ukrajnában, az ország legnagyobb gyógyszerforgalmazó cégében birtokol 23 százalékos részesedést.

Banki lépések

Egy kivétellel a magyar bankok is a keleti térségben tették meg első terjeszkedő lépéseiket. A kivétel a Postabank, amely már évekkel ezelőtt Ausztriában szállt be egy pénzintézetbe. A bécsi Trigon Bankban a magyar bank mellett osztrák és olasz bankoknak, illetve biztosítóknak van még kisebbségi tulajdonrésze.

A kereskedelmi bankok közül egyébként a Magyar Hitelbank már 1993-ban vásárolt egy bankot Prágában. Az Interbankában szerzett részesedésük azóta megszűnt, a másik akkori magyar tulajdonos, az Első Magyarországi Faktorház Rt. vette meg. Utóbbi azóta csődbe ment, s értéke alatt kényszerült megszabadulni az egyetlen prágai magyar banktól, amely azonban azóta részben ismét magyar tulajdonba került: a Magyar Külkereskedelmi Bank a Bayerische Landesbankkal együtt vásárolta meg Csehországban az Interbankát. Itt az üzlet megkötését követően több száz millió koronás tőkeemelésre is sor került. A magyar bank emellett a horvátországi Convest Bankban szerzett többségi részesedést.

 

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére