Felettünk az eget a világűrben repkedő mindenféle szerkezetek népesítik be. A végtelennek tűnő tér egyes helyein igencsak zsúfoltság van. Nemzetközi szervezetek egyeztetik a szinkronpályán keringő műholdak pozícióit, bérbe vesznek és adnak helyeket.
Egyes államok kissé gyanakvó vezetői szerint minden, ami a világűrban zajlik, az inkább zűrös, semmint számukra fontos dolog. Ugyanis az űrtechnika az egyetlen olyan eszköz, amellyel úgy lehet behatolni egy másik ország területére, hogy az nem tehet ellene semmit. Különösen félnek attól, hogy a politikailag kiskorúnak minősített állampolgár ne adj' isten az állami cenzúra kikerülésével levelezik, internetezik, telefonál vagy éppen nézi a televízióját. Iránban és Afganisztánban ezért betiltották a műholdas adások vételére szolgáló eszközöket.
TV és DTV
A műholdak technológiája négy nagy családot foglal magában. Az egyike ezeknek a tv-műsorokat sugárzó holdak. Ezek a felsugárzott jeleket adott másik sávban visszaküldik a földre, amit veszünk a tv műholdas vevőnkkel. Itt a műholdakon ismétlőegységek, úgynevezett transzpóderek vannak, amelyek meghatározott frekvenciatartományban faltól falig mindent visszaküldenek. A felküldés frekvenciája egyértelműen megszabja a leérkezés frekvenciáját. Egy-egy ilyen transzpóderen több tv- és rádiócsatorna, valamint műsort kísérő hang is elfér a hagyományos analóg televíziózásban.
Ha a műsorsugárzás digitálissá valik, akkor a továbbítható műsorok száma meghatványozódik ugyanazon a tartományon belül. Több műsor fellövése lehetséges, mint amennyinek az előállítására például a kisebb országok képesek lennének.
A sokaságnak nagyon nagy ára van, és természetesen ezt a végfelhasználónak kell megfizetni. A vételhez szükséges legfontosabb berendezések a hagyományos műholdas vevőkénél nagyságrenddel, néha többel is drágábbak. A másik veszély viszont az, hogy ezek a műsorok könnyen titkosíthatók, ami szinte csak a nézhetetlen műsorokra fogja előbb-utóbb korlátozni a szabadon hozzáférhető televíziós és rádiócsatornákat.
Fölös kapacitás
A korábban televíziós és rádiósugárzásra szolgáló holdak is egyre újabb feladatokat látnak el. Ezek egy része a szabadon vehető, más része viszont az előfizetéses szolgáltatások sorába tartozik. Mivel a rendszernek teljesen mindegy, hogy mit továbbít, milyen a jel az adott frekvenciatartományon belül, a televíziós műsorszóró holdak kihasználatlan kapacitásai ugyanúgy kezdenek a mindennapok során üzemelni, mint a hagyományos földi, mikrohullámú átjátszó-hálózat.
A holdakon telekonferenciák és az ehhez szükséges videoátjátszások éppen úgy otthonra lelnek kódolt átvitel formájában, mint a hagyományos televíziós átjátszások. Különösen fontos az egyre terjedő mobil műholdas közvetítőkocsik és a stúdiók közötti kapcsolattartás. Magyarország itt sincs lemaradásban, mert pl. a Duna Televízió külföldi közvetítéseit az Antenna Hungária ilyen műholdas közvetítőkocsikkal oldja meg.
A másik érdekes szolgáltatás, amire korábban nem volt példa, az alkalmi televíziós műsorok megjelenése. Ezeket nem egy-egy tv-stúdió készíti, és valamely folyamatosan sugárzó tévétársaság továbbítja a nézőknek. Ilyenkor előre – általában az Interneten – meghirdetik, melyik műhold, melyik csatornáján, mikortól jelentkezik az adás, és akkor közönséges beltéri egységgel arra a csatornára hangolva nézhető ez az alkalmi program. Ilyenek például az egyre gyakrabban jelentkező Microsoft Tv adásai, de hasonló az amerikai Spacenet NASA Tv műsora is. Elvben hazai vállalkozások is megrendelhetnek ilyen műsort, a kérdés csupán az, ki tudják-e fizetni az egyelőre még nem olcsó szolgáltatást.
Átjátszóadók
A tv-holdak az országos terjesztésű kébeltelevíziós műsoroknál alkalmasak a hagyományos földi átjátszóhálók pótlására is, ahol a szükséges kódkártyával rendelkező vevőt a kábeltévé fejállomásaira telepítik. Magyarországon több csatorna tervezi így terjeszteni a műsorát, de már fent van az HBO és a Spectrum is egy digitális sugárzású műholdas rendszeren.
A csatornákon nemcsak tv-kép és -hang továbbítható. A teletext technológiát mindenki ismeri, hiszen a magyar földi állami egyes és a műholdas kettes állami csatornának ez már régen mindennapi tartozéka, miként a külföldi adókon is mindennapos. Ennek a szolgáltatásnak a terhére vagy éppen helyette új típusú információterjesztési eljárások fejlődtek ki az idők során. Korábban nagy népszerűségnek örvendett a programsugárzásnak ez a változata. Ilyenkor adott szoftvereket, hírösszeállításokat sugároztak le a megfelelő kiegészítő egységgel ellátott számítógépekbe, ahol azok hagyományos szöveggé vagy programmá alakultak. A dolgot az információs multik megbuktatták. A gyenge indoklás szerint nem kontrollálható, hogy a műsort csak azokban az országokban fogják, ahol a terjesztők a jogdíjat kifizették. Így e szép reménnyel indult vállalkozás háromévi sikeres üzemelés után némi németországi földi utóélettel a telekommunikáció örök vadászmezejére költözött.
A technológia azonban nem merült feledésbe, és manapság Észak-Amerikában ismét használatos. Most WEB-oldal-csokrokat sugároznak le rajta, amely – ha a géphez modem kapcsolódik – kilépve a hálózatra, megtalálja a műsorhoz vagy a hírhez tartozó háttéranyagokat. Ezt a technológiát az Intel alakította ki, és ellentétben a korábbi megoldásokkal, gyakorlatilag már szabvánnyá vált.
A műsorszóró holdak felhasználása csak a műszaki értelmen és találékonyságon múlik. Talán nem véletlen, hogy legfontosabb terület az Internet lett, ahol ennek a technológiának az előnyei élvezhetők.
Amikor nem tv a tv...
Magyarországon a DATANET használ olyan eljárást, amivel az internetes hírcsoportokat – idegen szóvan newsgroupokat – teszi felhasználói számára hozzáférhetővé. Egy amerikai szolgáltató ezeket felküldi a megfelelő kódolású adatsugárzással az egyik műholdra, amely annak ellátási területén vehető. Azonban ennek is, mint minden internetes rendszernek, a lényege az interaktivitás. A vevő, az ügyfél válaszolhat az ott megjelent levelekre, vitatkozhat. Ez vezetett az aszimmetrikus Internet-szolgáltatás kialakításához, ami jelentősen kitágította a számítástechnikai alkalmazások körét. Ugyanis az egyoldalúan lesugárzott anyagokra lehet válaszolni. A hírcsoportok esetében a felhasználó által írt válasz földi kábeleken és a hagyományos infrastruktúrán át jut el a feladó szerverig – és csak oda –, ahonnan a műhold szétviszi a világba.
Az Internet broadcast digitális platform az Antenna Hungária szolgáltatása. Ez szintén a korábbiakban ismertetetthez hasonló aszimmetrikus Internet-szolgáltatás. Annyiban különbözik elődjétől, hogy adott üzenet egy és csakis egy vevőnek szól. A lekérést másik, hagyományos földi adatcsatornán kell kezdeményezni. Itt érdekes internetes törvényszerűséget használnak ki. A nagy tömegű információ szinte sohasem a kisfelhasználótól, hanem mindig a kisfelhasználó felé áramlik. A hagyományos Internet-szolgáltatók is felismerték ezt a szabályt, és általában a befelé kiépített kommunikációs irányuk jelentősen nagyobb teljesítményű, mint a kifelé irányuló adatcsatorna. A technológia különösen népszerű a jelenleg távközlési monopóliummal bíró, vagy az azon a koron éppencsak túllépett országokban, ahol a helyi, gyakorlatilag versenytárs nélküli monopolszolgáltató kénye határozza meg a földi csatornák árait.
Hol, merre, miért?
A műholdak másik nagy csoportját eredetileg az amerikai katonaság igényei hozták létre, ezért ez a rendszer mai napig magán viseli a katonai paranoia sok jegyét. Ezek az úgynevezett GPS-, azaz Global Position System műholdak. Az ezekről vett idő- és pozícióadatokból egy célszámítógép elvben pillanatok alatt pár centiméteres pontossággal meghatározza a vevő helyzetét. Az ilyen vevőkészülékek ára nemrég esett zuhanásszerűen. A közelmúltban Düsseldorfban megtartott Boot '97 szakkiállításon a Magellan legegyszerűbb kézi típusai már 200 DEM körüli áron, nagy tömegben voltak kaphatók.
A műholdas szolgáltatás pontossága nem használható ki teljes mértékben. A holdak bizonyos mértékben véletlenszerűen meghamisítják saját pozícióadataikat olyannyira, hogy a földön 4-5 méteres véletlen hibát okozzanak. A GPS-eszközök fejlődése ezért két irányban indult meg. Kialakultak azok az eljárások, amelyekkel ez a hiba kivédhető. Például Magyarországon a Pannon GSM használja azt a megoldást, hogy nagyon pontosan meghatározott földi helyen levő antennával meghatározható a tényleges hely és a számított hely hibája, amit ha időszinkronadattal másik készülék földi úton megkap, akkor annak helye is pontosan meghatározható.
Emellett több más eljárás is ismert, beleértve a katonák által használt zavarmentes rendszer berendezéseinek utángyártását, megszerzését, amit kevesen engedhetnek meg maguknak. Ha a rendszer pontos, akkor már nem álom az automata vezérlésű szállítóeszköz kifejlesztése. Most egyelőre marad helyette az interaktív térkép.
Amerikában szinte minden újabb autó már ilyen eszközzel készül. A kocsiban adott ország vagy város nagy léptékű digitális térképére viszi rá a gépkocsi fedélzeti számítógépe a GPS-rendszertől kapott adatokat. Így meghatározható, hogy éppen hol van a gépkocsi. A hibahatár a látótávolságon belül van. Az információ akkor válik teljessé, ha a pozícióadatok és a térkép mellett a forgalmi adatok is láthatók a kocsi fedélzeti számítógépén. Erre igen sokféle rendszer létezik, de míg az előző kettő immár lassan teljesen szokványossá válik – sőt már saját GPS-építő készleteket is kínál több cég –, az utóbbi kimunkálása a közeljövő feladata. A szabvány lényege, hogy a világon mindenütt működhessenek az ilyen berendezések. Az információ kiskörű érvényessége miatt ehhez a műhold tökéletesen alkalmatlan, inkább a helyi rádióadásra vagy a GSM jellegű szolgáltatásokra ráültetett kísérő információs adás jöhet szóba, vagy az útfelületbe épített olcsó jelzőberendezések használata.
Műholdas riasztás
A GPS több más szolgáltatásnak elengedhetetlen részelemévé válik. Előnye deklarált ingyenessége, azaz akinek van vevője, az használhatja. A GPS-információ még jelenlegi pontatlanságával is fontos segítség a mindennapokban. Számos drága kocsin lehet látni a műholdas riasztást jelző címkét. Ezek az eszközök bevonultak a hazai autós gyakorlatba is. Az ár csökkenésével lassan terjednek, természetesen először a drága autóknál. A rendszer úgy működik, hogy a GSP folyamatosan követi a gépkocsi helyét. Ezt valamilyen adatcsatornán közli a diszpécserközponttal. Pénzszállító szolgálatok például a folyamatos jelzésátvitelt alkalmazzák, más esetben a kocsi ellopása után veszi kezdetét a folyamatos követés. A riasztóberendezést üzemeltető biztonsági központban azután a térképre vetítve meglelhető az ellopott jármű, vagy éppen követhető a pénzes gépkocsi útja.
A hajózásban, különösen a parti hajózásban kapott nagy jelentőséget a rendszer. Megfelelő elektronikus térképekkel kombinálva igen nagy segítséget adhat a kisebb-nagyobb tengeri jachtok vezetéséhez. De hasonló eszközök részesei lehetnek komplex kommunikációs rendszernek is.
Tengeri telefon
Az első hírközlési holdak még nagy földi feladóállomást igényeltek. Szinte forradalmi változást okozott, amikor a földi rendszerek először hajóra építhetők, majd – ahogy' Szilárd Leó emlegette a nagyméretű hordozható eszközöket – hurcolhatók lettek.
Így született meg az Inmarsat tengerészeti műholdas rendszerre építve a világ első, mindmáig kifogástalanul működő telefonrendszere. Az Inmarsat-technológia belépés egy olyan korba, amelyben a telefonszolgáltatás majd mindenki számára a világűrből lesz természetes.
Az Inmarsat a földről állni látszó, azaz szinkronpályán levő műholdak és az ezt kiszolgáló nagy földi állomások, valamint a hordozható terminálok rendszere. Ez a terminál lehet többféle telefon- vagy adatterminál. A rendszer megbízható, és az újabb generációs berendezések már kisméretűek. Hátránya, hogy drága.
A szakmai részletek nélkül érdemes felvázolni, mire képes a rendszer. A legújabb berendezések már kisebbek, mint egy diplomatatáska, és egy beszéd-, illetve második adatcsatorna átvitelére képesek. Emellett megjelentek a csak adat továbbítására alkalmas, jelentősen egyszerűbb és ezért olcsóbb rendszerek is.
Az Inmarsat adattovábbító változatát ha GPS-vevővel kombináljuk, akkor megkapjuk azt a fuvarirányító rendszert, amit Európa kamiontársaságai egyre inkább használnak. A kocsi helyzetét menet közben folyamatosan a GPS-jel alapján kontrollálják. Üzemi állapot esetén szöveges üzeneteket, diszpozíciókat is lehet küldeni ezzel a rendszerrel, míg lopás esetén esetleg az ajtók bezárását és a motor leállítását lehet vezérelni.
A magyar kriminalisztika történetének érdekes fejezete volt a közelmúltben két ellopott szállítmány esete. Az egyik esetben ilyen követőrendszerrel felszerelt külföldi kamiont loptak el. A tulajdonos által rögzített útvonal alapján nemcsak a kamion került elő, hanem az orgazda is, akinél az ellopott szállítmányt lerakodták. A másik esetben egy ellopott magyar kamiont sikerült itthon megtalálni a nyomkövető rendszer segítségével.
A telefóniában itthon még viszonylag kevéssé használjak ki a különböző Inmarsat-rendszerek képességeit. Nálunk irreálisan magas áron lehet hozzájutni a szolgáltatáshoz, amíg a Matáv a világ egyik legdrágább telefonszolgáltatója. Így tömeges elterjedésére még várni kell.
Az egyes készülékeket hívószámmal lehet elérni. Ehhez három dolgot kell ismerni: melyik földi állomáson át kívánjuk elérni a rendszert. Itt lényeges a díjviszonyok ismerete, mert mindegyik ugyanazon szolgáltatásért lényegesen eltérő díjakat kér. Ez a hagyományos logikánk szerint az ország előválasztó számának felel meg. Utána ismerni kell, melyik Inmarsat- hold vételkörzetében található a terminál – ezt úgy kell tekinteni, mint egy város telefon- körzetszámát –, majd a terminál egyedi hivószámát, ami a hagyományos telefonszám megfelelője.
A tengerészeti rendszer immár egy globális kommunikációs rendszer részévé és egy általános telekommunikációs hálózattá vált. Ez kijelöli a jövőt, a világnak a sok-sok madzag mellett a közvetlen elérésű műholdas rendszerek irányába kell fejlődnie.
Mit hoz a jövő?
A GSM-rendszerek kényelmesek, mert ahol ilyen rendszer van a világon, és a szolgáltatók egymással megállapodtak, a készülék mindig ugyanazzal a számmal hívható. Az már csak díjazási kérdés, hogy ezért mennyit számítanak fel. Már néhány kísérleti példány repül a Motorola Iridium holdjaiból. Ez sok műholdból álló rendszer, amelynek elemei nem szinkronpályán keringenek. Annyi van viszont belőlük, hogy jó eséllyel mindig legalább kettőt-hármat lehet látni. Ezek a holdak veszik át folyamatosan a földi állomásokkal való kapcsolatot, és ugyancsak ők bonyolítják le a látómezejükben található felhasználói készülékekkel a kommunikációt. A viszonylag alacsony pálya rövidítéséből LEO-holdaknak keresztelt megoldással több cég is ki szeretne lépni az ezredvég kommunikációs piacára, közöttük eléggé gyakran felbukkan a Microsoft neve is. Annál is inkább érthető mindez, mert a technológia ideális lehetőséget kinál a nagysebességű Internet-elérésekre.
Az alacsony pályás rendszerek hátránya, hogy a műholdak a sűrűbb felső atmoszférában közlekednek. Mivel ott nagy a fékeződés, viszonylag gyorsan lepotyognak, pótolni kell a berendezéseket, ami folyamatos költség. Ugyanakkor egyes államok azért is berzenkednek ezen rendszerek ellen, mert úgy érzik, hogy sérti nemzeti szuverenitásukat. Nem tudják kényükre-kedvükre lehallgatni állampolgáraikat, ezt a műhold üzemeltetőjének érdekszférájába tartozók tehetik csak meg, saját ízlésük szerint. Mindenesetre igaz az, amit az egyik konferencián mondtak erről a témáról. Ez már nem technológia- és nem is pénzkérdés. Szabályozási kérdés, amiben – ha a fejlett ipari hatalmak megegyeznek – igen gyorsan és nagy előrelépések történhetnek.
Nem teljesen a hírközlés része, de a meteorológia is egyre inkább bevonul hétköznapjainkba. A meteorológiai műholdak képei – közmegegyezés alapján – közvagyont képeznek, egyfajta államok által közösen üzemeltetett szolgáltatásként működnek. Így nem csoda, hogy egyre-másra jelennek meg azok az eszközök, amelyek ezt a közvagyont közvetlenül is elérhetővé teszik.
A Düsseldorfi Boot '98 szakkiállításon több cég kínált olyan számítógépes programot és a hozzá tartozó rádióvevő berendezést, amellyel az előfeldolgozott és a meteorológiai regionalis központok által fax üzemmódban kisugárzott térképek és műholdképek vehetőek. A legdrágább eszköz – leszámítva a szükséges, hasonló árú rádióvevőt – nem érte el az 500 márkát. A magyar időjárási adatokat is sikerült megtalálni, Prága regionális központ adja le a régiót érintő képeket.
Más eszközökkel a földi központ által felsugárzott időjárási képek a műholdakról is levehetők, ilyeneket láthatunk szinte minden televíziós állomás műsorában. A képek nem közvetlen vételből származnak. Azt előbb a földi központok kiértékelik, minőségüket a szükséges mértékben lerontják. Sok esetben pedig, ha például éppen az Öböl-háború vagy az argentin-angol párviadal zajlik, akkor az érintett térséget egyszerűen eltüntetik a képről. Ez is az ilyen szolgáltatások fontos – sajnos nem éppen kellemes – sajátossága. No meg az: akié a rendszer, az akkor kapcsolja le, amikor akarja.
A műholdak szerepváltása az ezredfordulóig folytatódik. Akkorra egyre több lesz a sokadik generációs mesterséges hold, amely nem háttérszolgálatot lát el valamely rendszer részeként, mint a korábbi hírközlési rendszerek tagjai, hanem a felhasználók, az egyének számára közvetlenül elérhető szolgáltatásokat nyújt. Magyarország nem áll rosszul ebben a versenyben, hiszen a legtöbb esélyes konzorcium aktív, teljes jogú tagja. S hogy a felhasználók mit és mikor tudnak használni, az csak a szolgáltatást igénybe vevők pénztárcáján múlik. Már jelenleg is.
| Barkácsolók Az okos emberek a műholdhasználat során kitalálták: megfelelően tervezett berendezésekkel a drága földi összeköttetések egy részét helyettesíteni lehet csupáncsak azzal, hogy a transzpóderek műsorai között szükségszerűen megmaradó, elválasztó sávokba digitális adással belepasszíroznak egy számítógépes információs csatornát, esetleg digitális telefóniaátvitelt. A dolog természetesen illegális, a műholdakat üzemeltető vállalkozások szerint szolgáltatáslopásnak minősül. Ezeknek az információknak az átvitele kárt nem okoz, mindössze plusz energiát használ a fedélzeti rendszerekből. Amikor a technológia kialakult, sürgősen megindultak a kis- és nagyipari barkácsüzemek, ahol az amerikai katonai berendezéseket megszégyenítő technológiai finomsággal készültek ezek az eszközök. Különösen Bulgária, Oroszország, Észtország, valamint az USA és Kanada barkácsolói és készüléktervezői jeleskedtek. Itthon ez háttérbe szorult, pedig a kapcsolás és a rendszer leírása a rádióamatőr évkönyvekben megjelent. A CNN, az NBC főnökeinek orrát nagyon birizgálta ez a használat, és még az idők kezdetén szponzoráltak egy űrrepülőgéputat ezeknek a nem kívánt felhasználóknak a bemérésére. Le is bukott egy amerikai amatőr, majd később egy kamionra telepített rendszer. Az emberek nem szeretik, ha beleavatkoznak a dolgaikba. Az amerikai amatőröket sem kellett félteni. Megjelent Captain Chaos, aki egy sivatagban elhelyezett nagy teljesítményű adóval immár a normál műholdas televíziózást tette lehetetlenné. A tv-társaságok tehát inkább tűrnek, az amatőrök barkácsolnak, és vigyázva a rendes szolgáltatás zavartalanságára, szinte zsúfolásig kitöltötték a rendelkezésre álló műholdak minden talpalatnyi helyét. Megindult a csináld magad műholdas kommunikációs program, ami mellesleg nagy hatással volt az Internet fejlődésére. Beszélik, hogy szerte a világban sok száz kisgép és műholdas eszköz várja elrejtve azt a pillanatot, ha valahol a hatalom megelégeli és korlátozni akarja az Internet szabadságát. |