Hosszas előkészületek után megszületett a fogyasztók érdekeit védő keretjogszabály, a fogyasztóvédelmi törvény. Ezzel nem szűnik meg a fogyasztóvédelem elszórt jogi szabályozása, de a törvény deklarálja a gazdálkodó szervezetek által betartandó normákat, új igényérvényesítési lehetőségeket és szankciókat vezet be, valamint korszerűsíti a fogyasztóvédelmi intézményrendszert.
Összeállításunkban – a tételes jogi szabályozáson keresztül – bemutatjuk, hogy milyen hibákat követhetnek el a gazdálkodók, és hogyan érvényesíthetik jogaikat a fogyasztók. Külön kiemeljük a fogyasztóvédelmi szervezetek szerepét, hangsúlyozva az ellenőrzések, a minőségvizsgálatok és a fogyasztói tájékoztatás jelentőségét.
Hibás teljesítés, termékfelelősség
Az olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett akkor teljesít hibásan, ha a szolgáltatott dolog a teljesítéskor nem felel meg a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.
Szavatosság
A kötelezett felel azért, ha a teljesítés nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározottaknak. Ha a jogosult már a szerződéskötéskor tudott a szolgáltatás hibájáról, és a szerződést ennek ismeretében is megkötötte, akkor erre a hibára vonatkozóan a későbbiekben nem terjeszthet elő szavatossági igényt a kötelezettel szemben, ezt a tényt azonban a szerződésben is célszerű rögzíteni.
Amennyiben a jogosult észreveszi, hogy a kötelezett hibásan teljesített, haladéktalanul közölnie kell vele a kifogásait, a késedelmes közlésből eredő kárárt ugyanis ő felel.
Árleszállítás, kijavítás, kicserélés
A jogosult választhat, hogy a hibás teljesítés miatt árleszállítást vagy kijavítást igényel a kötelezettől. Ha a szerződésben a szolgáltatást fajta és mennyiség szerint határozták meg, a jogosult kérheti annak kicserélését is, kivéve ha a hiba rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül kijavítható, és ez nem sérti a jogosult érdekeit. Kicserélést lehet igényelni akkor is, ha a szolgáltatás tárgya a termelői vagy kereskedelmi forgalomban egyébként helyettesíthető dolog, és azt elkülönítéssel vagy kiválasztással határozták meg.
Amennyiben a jogosult az árleszállítást választja, akkor a szerződésben meghatározott vételárból kell kiindulni, és azt kell vizsgálni, hogy a hiba milyen arányú értékcsökkenést okozott a szerződésben kikötött vételárhoz képest. Árleszállítást elsősorban mennyiségi vagy minőségi hiba esetén célszerű kérni, természetesen csak akkor, ha az áru/termék értékcsökkenten is használható.
Ha a hiba a jogosult érdekeinek sérelme nélkül rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül kijavítható, kijavítást kell igényelni, ennek költségeit a kötelezett viseli.
Amennyiben a kötelezett nem vállalja az ésszerű határidőn belüli kijavítást, vagy vállalása ellenére nem javítja ki a terméket, a jogosult azt – a kötelezett költségére – maga kijavíthatja, vagy mással kijavíttathatja.
Elképzelhető az is, hogy a jogosult egyszerre kéri az árleszállítást és a kijavítást. A két igényt akkor érdemes együtt érvényesíteni, ha a jogosult mindenképpen sürgősen használni szeretné a dolgot.
A jogosult kivételes esetekben igényelheti a dolog kicserélését is. Nem köteles például elfogadni a kijavított árut/szolgáltatást, ha azon a javítás jól felismerhető, ezért értékcsökkent. A kötelezett viszont bármikor kicserélheti a hibás dolgot, vagy újból teljesítheti a szolgáltatást (attól függetlenül, hogy a jogosult árleszállítást vagy kijavítást kért), ha ez nem sérti a jogosult érdekeit. A kötelezett akkor is élhet ezzel a jogával, ha a jogosult még nem konkretizálta a szavatossági igényét. Ezt mindaddig megteheti, amíg a jogosult meg nem egyezik vele, vagy a gazdasági perben eljáró bíróság jogerős határozatot nem hozott.
Áttérés egyik jogról a másikra
A jogosult nemcsak választhat a szavatossági jogok között, hanem tetszése szerint a választott jogosultságról másikra térhet át. Ilyenkor azonban köteles megtéríteni azt a kárt, amit az áttéréssel okozott a kötelezettnek, kivéve ha a kötelezett magatartása adott okot az áttérésre, vagy az egyéb okból indokolt volt. Amennyiben például először a kijavítást választotta, de a kötelezett nem tudta ésszerű határidőn belül befejezni a javítási munkálatokat, kijavítás helyett kicserélést kérhet.
Elállás
Amennyiben a jogosultnak már nem áll érdekében teljesítés, mert például a hiba nem javítható ki, s ezért a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől. Az erre vonatkozó nyilatkozatot írásban kell közölni a kötelezettel, megjelölve az elállás okát és jogcímét is. Az elállás felbontja a szerződést, így az a megkötésének időpontjára visszamenőlegesen megszűnik, s a szerződéskötést megelőző eredeti állapotot kell visszaállítani. Tehát a jogosult visszaadja a hibás árut, a kötelezett pedig visszafizeti a már kifizetett vételárat. Amennyiben a hiba bekövetkezésében a kötelezett felróható magatartása is közrejátszott, köteles megtéríteni a hibás teljesítésből eredő jogosulti kárt.
Kártérítés
A szavatossági igénnyel együtt a jogosult kártérítési igényt is előterjeszthet a kötelezettel szemben. Ebben az esetben a jogosult azt is bizonyítani köteles, hogy a hibás teljesítés következtében egyéb kára is keletkezett, valamint igazolnia kell kárának összegszerűségét, továbbá azt is, hogy a kár bekövetkezése összefüggésben volt a hibás teljesítéssel. A kötelezett csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a teljesítéskor úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható volt.
Elévülés
A szavatossági jogok elévülésének határideje hat hónap, a jogosult ez alatt az idő alatt érvényesítheti a hibás teljesítésből eredő szavatossági jogait. Amennyiben viszont hatósági előírás vagy szabvány, illetve műszaki előírás ennél rövidebb időben határozza meg a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát, akkor az elévülési határidő is ehhez igazodik. Abban az esetben, ha a kötelezett nem közli a jogosulttal a kötelező alkalmassági idő tartamát (például nem tünteti fel a csomagoláson a termék szavatossági idejét), a jogosult az általános – hat hónapos szavatossági időn belül érvényesítheti jogait.
Amennyiben a jogosult menthető okból (mert például a hiba nem volt felismerhető) nem tudja az általános elévülési időn belül érvényesíteni a szavatossági jogait, a teljesítéstől számított egy évig, tartós használatra rendelt dolog (például épület) esetében pedig három évig megteheti.
Jótállás
A jótállás mint szerződéses mellékkötelezettség a szerződésszerű teljesítés egyik biztosítéka, ezért a jótállás alapján a szavatosságnál szigorúbb felelősség terheli a kötelezettet: a hibás teljesítésből eredő jogvita esetén neki kell bizonyítania, hogy ő hibátlanul teljesített, a hiba a jogosult rendeltetésellenes használata miatt keletkezett.
A kötelezett jótállási felelősségét a felek szerződésben is kiköthetik, de jogszabály is előírhat kötelező jótállást bizonyos termékekre és szolgáltatásokra [117/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet]. A jogosult ilyenkor választhat, hogy a jótállás vagy a szavatosság szabályai szerint érvényesíti a hibás teljesítésből eredő igényét, ha pedig a jótállás nem terjed ki a hibára, a szavatossági szabályokat kell alkalmazni.
A kötelezett (kereskedő) a jogszabályban előírt jótállási időnél a vásárlóra nézve kedvezőbb jótállási feltételeket (tehát hosszabb jótállási időt) is megállapíthat. Amennyiben a jogosult a kötelező jótállási idő alatt szavatossági igényt terjeszt elő, akkor ezt is a jótállás szabályai szerint kell elbírálni.
A rendelet melléklete szerint kötelező jótállási felelősség terheli az egyes javító, karbantartó szolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezeteket. Ebbe a körbe tartozik az elektromos háztartási gépek, a híradástechnikai és elektroakusztikai cikkek, a gépjárművek javítása, karbantartása és üzembe helyezése, a bútorjavítás... stb.
Jótállási jogok, jótállási idő
A jogosult követelheti a hiba kijavítását, a vételár leszállítását, a hibás dolog kicserélését, valamint a munka újbóli elvégzését. A hiba kijavítása esetén a hiba bejelentésétől kezdődően a jótállási idő meghosszabbodik azzal az idő-tartammal, amely alatt a dolog rendeltetésszerű használatra alkalmatlan volt. Ha a hibás dolgot ki kell cserélni, illetve a munkát újra el kell végezni, a jótállás újra kezdődik. A jogosult – a szavatossági szabályokkal ellentétben – nem javíthatja ki maga a hibát, mert ezzel elveszti jótállási jogait.
A jótállás legrövidebb időtartama 12 hónap. Amennyiben a vásárló a termék kijavítását kéri, a javítási határidő 15 nap, ha viszont a javítás idejére a kötelezett kölcsönkészüléket biztosít a vásárlónak, ez az idő 30 napra hosszabbodik.
Igényérvényesítés
A vásárló a jótállási jeggyel érvényesítheti jótállási igényét. A jótállási jegy tartalmazza a termék, valamint a gyártó (külföldről származó termék esetén az importáló) nevét, a termék típusát, gyártási számát, a termék jelentős részeinek meghatározását, a vevőt megillető jótállási jogokat és azok érvényesítési határidejét, a jótállásból kizáró feltételeket, valamint a jótállással kapcsolatos jogorvoslat módját, a javítószolgálat nevét és címét, az alkatrész-utánpótlás kötelező időtartamát, továbbá a javítószolgálat biztosításának kötelező időtartamát.
Termékfelelősség
A fogyasztók érdekeinek védelme és a termékminőség javítása érdekében a gyártót a hibás terméke által okozott kárért az általánosnál szigorúbb felelősség – termékfelelősség – terheli (1993. évi X. törvény). A termék akkor hibás, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható, figyelembe véve különösen a rendeltetését, ésszerűen várható használatát, valamint a termékkel kapcsolatos tájékoztatási követelményeket.
A gyártó
Gyártónak minősül a végtermék, a résztermék, az alapanyag előállítója, valamint aki a terméken nevének, védjegyének feltüntetésével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát tünteti fel a termék gyártójaként. Amennyiben a termék importból származik, akkor az importálóra is a gyártóra irányadó felelősség szabályait kell alkalmazni. Ha a terméknek sem a gyártója, sem az importálója nem állapítható meg, akkor a termék forgalmazóját kell gyártónak tekinteni. A forgalmazó mentesülhet a felelősség alól, ha megnevezi a gyártót, vagy azt a forgalmazót, akitől beszerezte a hibás terméket. Ha a termék hibájáért több gyártó felelőssége is megállapítható, akkor a gyártók egyetemlegesen felelnek az okozott kárért.
Felelősség
A gyártót terheli a felelősség, ha a termék hibája másnak a halálát, testi sérülését, vagy egészségkárosodását okozza, emellett köteles megtéríteni a fogyasztó vagyoni és nem vagyoni kárát, továbbá a hibás termék által más dologban okozott, tízezer forintnál nagyobb összegű kárt, ha azt a dolgot magánhasználatra vagy magánfogyasztásra tartják, és a károsult is rendszerint ilyen célra használta.
A gyártó a termék forgalomba hozatalától számított 10 évig köteles helytállni, a károsult pedig a kár bekövetkeztéről, a termék hibájáról, illetőleg a gyártó vagy importáló személyéről való tudomást szerzést követő 3 éven belül érvényesítheti kártérítési igényét. Amennyiben a gyártó vitatja a felelősségét, a károsult bíróság előtt érvényesítheti igényét. A perben a károsultnak kell bizonyítania, hogy a termék hibája okozta a kárt.
Mentesülés a felelősség alól
A gyártó csak kivételes esetekben mentesülhet a termékfelelősség alól, ha bizonyítja:
- hogy nem hozta forgalomba a terméket, vagy
- nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta,
- hogy a termék a forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt és a hiba oka csak később keletkezett,
- hogy a forgalomba hozatal időpontjában a tudomány és technika állása szerint nem volt felismerhető a hiba, vagy
- jogszabály, illetve kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta a termék hibáját.
Az alapanyag és a résztermék gyártója akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a termék által okozott kárt nem az alapanyag vagy résztermék hibája, hanem a végtermék szerkezete vagy összetétele okozta, illetőleg a hiba a végterméket gyártó utasításának a következménye.
Nem hivatkozhat a gyártó arra, hogy harmadik személy (például a forgalmazó) magatartása is közrehatott a kár bekövetkeztében, a károsultat ebben az esetben is neki kell kártalanítania, bár utóbb megtérítési igénnyel élhet a közreható harmadik személlyel szemben. Nem kell megtérítenie viszont a kárnak azt a részét, amely a károsult felróható közrehatásából származott, ilyenkor kármegosztást kell alkalmazni.
Puskás Attila| Általános szerződési feltételek Egyes szerződési szabályokat, különösen az általános szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezéseket a fogyasztóvédelmi szempontokra is figyelemmel korszerűsítették, a Ptk. erre vonatkozó rendelkezései – a fogyasztóvédelmi törvénnyel összhangban – március elsejétől hatályosak. Általános szerződési feltételeket tipikusan az úgynevezett blanketta-szerződéseknél (például biztosítási szerződések, hitelszerződések, közüzemi szerződések) alkalmaznak, amikor is az előre elkészített formanyomtatványt csak az adott szerződésre vonatkozó speciális feltételekkel egészítik ki. Az ilyen szerződéseknél a szolgáltatást igénybe vevő szerződő félnek (a fogyasztónak) nincs lehetősége a feltételek alakítására, nemritkán még azok tételes megismerésére sem. Ilyenkor kétséges lehet, hogy tényleges konszenzus (megegyezés) hiányában ezek a feltételek a szerződés részét képezik-e. A Ptk. szerint ugyanis a szerződés létrejöttéhez az szükséges, hogy a felek kölcsönösen és egybehangzóan kifejezzék a szerződéskötési szándékukat: akár írásban, akár szóban, akár ráutaló magatartással (ráutaló magatartás, ha például a feltételezett megrendelő átveszi a neki küldött árut). A szerződés létrejöttéhez az is szükséges, hogy a felek megállapodjanak a lényeges, illetve bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben (pédául ár, teljesítési idő, a teljesítés módja). A fentiekben körülírt általános szerződési feltétel azonban mindezek teljesülése esetén is csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé teszi, hogy a másik fél megismerje a tartalmát, és azt kifejezetten vagy ráutaló magatartással el is fogadja. Ezentúl külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely lényegesen eltér a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől. Az ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta. Amennyiben pedig az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé. Általános szerződési feltételnek minősül az a feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, előre meghatároz, és amelynek meghatározásában a másik fél nem működhetett közre. Vita esetén az általános szerződési feltételt használó felet terheli annak bizonyítása, hogy a feltétel meghatározásában a másik fél közreműködött. Nyilatkozatok értelmezése A Ptk. szerint a felek szerződéses nyilatkozatait vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A fogyasztók érdekeit védi az az új rendelkezés, amely szerint az előbb ismertetett szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerződés tartalma, a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Tisztességtelen általános szerződési feltételek A Ptk. a jogi személyeknek eddig is tiltotta az olyan általános szerződési feltételek alkalmazását, amelyek indokolatlanul egyoldalú előnyt biztosítottak számára a fogyasztóval szemben. A jogszabály-módosítás a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazását tiltja, s egyben kimondja, hogy az ilyen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja. Amennyiben a gazdálkodó szervezet használ szerződéskötéskor tisztességtelen általános szerződési feltételt, a sérelmes kikötést az ügyész, a miniszter, az országos hatáskörű szerv vezetője, a jegyző és a főjegyző, a gazdasági és a szakmai kamara, a hegyközségi szervezet, valamint a fogyasztói érdek-képviseleti szervezet is megtámadhatja a bíróság előtt. Ez azt jelenti, hogy közérdekű keresettel akkor is képviselhető a fogyasztók érdeke, ha a sérelmet szenvedett fogyasztó személye nem ismert. Amennyiben a bíróság a keresetet alaposnak találja, a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal állapítja meg. Ez azonban nem érinti a megtámadásig már teljesített szerződéseket. A bíróság ítéletében feljogosíthatja az igény érvényesítőjét, hogy – a jogsértő költségére – országos napilapban vagy más szokásos módon nyilvánosságra hozza a kikötés érvénytelenségének megállapítását. Tisztességtelen szerződési feltételek Új, a fogyasztóvédelmet szolgáló rendelkezés az is, hogy a fogyasztó akkor is megtámadhatja a gazdálkodó szervezettel kötött szerződés tisztességtelen kikötését, ha az nem minősül általános szerződési feltételnek. Akkor minősül tisztességtelennek az általános szerződési feltétel, illetve a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerződés kikötése, ha a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg. Egyoldalúan és indokolatlanul hátrányos a jogosultságok és kötelezettségek meghatározása, különösen ha a szerződésre irányadó lényeges rendelkezéstől jelentősen eltér, vagy összeegyeztethetetlen a szerződés tárgyával, rendeltetésével. Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. Külön jogszabály (kormányrendelet) fogja meghatározni azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni. |