Befektetések tervezése

A befektetési adókedvezmények jelenlegi rendszerében a befektetéseket időközben módosítani lehet (portfóliócsere), de ezek felszámolásakor – bármikor történjék is – az adót ki kell fizetni. Az adókedvezményt a törvény a befektetett összeg növekményének 30 százalékában határozza meg, és méltán nevezi adóhitelnek. Amennyiben ugyanis a magánszemély befektetési állománya nő, akkor további adóhitelt vehet igénybe, ha viszont csökken, akkor az apadás mértékéig meg kell fizetnie azt az adót, amelyet az előző évben kedvezményként igénybe vett. Ilyen esetekben viszont az adóhalasztást (az előző rendszerben alkalmazott megoldással ellentétben) nem terheli kamat.

Átlagos állomány kiszámítása

A mozgások kontrollálása céljából a magánszemélyeknek a brókercégeknél az adóhivatal által megtekinthető nyilvántartást kell vezettetniük befektetési állományukról, ennek változásairól. Ez a nyilvántartás az adótőkeszámla, amelyre kizárólag az adókedvezményre jogosító befektetések helyezhetők. Az adókedvezmény alapját az az érték (átlagos befektetési állomány) adja, amely tükrözi, hogy a befektetett összeg mennyi ideig volt a tőkeszámlán. A tőkeszámla vezetője erről bizonylatot állít ki ügyfelének. Ma is akadnak azonban olyan cégek, amelyek csak a papírok mozgásának nyilvántartását küldik ki, az átlagos befektetési állományt az ügyfélnek kell kiszámítania. Az ezzel kapcsolatos számítás azonban egyszerű, a részvények értékét meg kell szorozni azoknak a napoknak a számával, amennyi ideig ezek a tőkeszámlán voltak, és elosztani 365-tel.

A befektetésekhez kapcsolódó adókedvezménynek a 30 százalékos mértéken felül is akad korlátja. Az alapítványi befizetések és biztosítások, valamint a befektetések után érvényesített kedvezmények összege sem lehet több, mint az egyéb kedvezményekkel számított, az árfolyamnyereség és az osztalék adójával növelt adó fele. Ebből következően könnyen előfordulhat, ha valakinek a jövedelme nem nőtt olyan mértékben, mint kedvezményre jogosító befektetései, csak kisebb mértékű adóhitelt vehet igénybe. Ezt némileg ellensúlyozza az, hogy – amennyiben befektetésállománya változatlan marad – a következő évben ennek ellenére ismét jogosult lehet a kedvezményre.

Az elméleti mérséklődés (az érvényesíthető adókedvezmény apadása) azonban természetesen nem jár adófizetési kötelezettséggel. Ugyanez a helyzet akkor, amikor valaki az adókedvezmény szempontjából érvényesíthetőnél jóval nagyobb befektetési állományának egy részét számolja fel. A vízválasztó az említett esetekben mindig az, hogy a polgár adóbevallásában mekkora adóhitelt vett igénybe. Addig, amíg létezik e mögött megfelelő befektetési állomány, addig – az éves jövedelemtől, illetve a kedvezmény korlátjától függetlenül – nincs adó-visszafizetési kötelezettség.

A befektetések gondozása

Az új rendszer miatt célszerű a befektetések alakulását figyelni, esetleg kimutatást készíteni. A tőkeszámla-igazolásokat azonban mindenképpen jól meg kell őrizni, a brókerek ugyanis a papíron csak az éppen aktuális év adatait tüntetik fel. Az adóbevalláshoz pedig szükség van az előző évi befektetési állományra, illetve (korlátba ütközés esetén) az ebből az adókedvezmény alapjaként érvényesített öszszegre. Az adóbevallásban (illetve annak részletes útmutatójában) erre az APEH is rendre felhívja a figyelmet, mégis sokan akadnak, akik az utolsó pillanatban – tehát bevallásuk elkészítésekor – keresgélik a megfelelő adatokat.

A befektetések gondozása azért is szükséges, mert annak értéke szerencsés esetben plusz invesztíció nélkül is növelhető. A tőkeszámlán levő befektetések értéke ugyanis a piaci árral együtt nőhet. Arról azonban, hogy ezt az adókedvezménynél is érvényesíthessék, a befektetőknek kell gondoskodniuk. A részvények árfolyam-emelkedését – legalábbis részben – a tőkeszámlán is realizálták. Ehhez megbízást kellett adni a számlát vezető brókercégnek, hogy a papírokat a tőzsdén adják el és vegyék is azonnal vissza.

Szakértők egy része ezt az ügyletet ma már – a gépi kereskedés miatt – nem tartja teljesen veszélytelennek. Az ajánlatok (az eladási és a vételi) bekerülnek ugyanis a számítógépbe, ami azután a különböző tételeket maga párosítja. Előfordulhat tehát – vallják –, hogy hirtelen árfolyam-emelkedésnél a befektető papírjait csak magasabb árfolyamon lehet visszavásárolni. Extrém esetben pedig még az is elképzelhető, hogy vagy csak az eladási vagy csak a vételi megbízás teljesül. A brókercégek persze némi szakmai műgonddal (például az ügylet időpontjának megfelelő kiválasztásával, vagy az esedékes üzletek összekapcsolásával) ezeknek a kockázatoknak a nagy részét ki tudják védeni. Az pedig egyáltalán nem elhanyagolható előny, hogy az átárazással úgy produkálhatunk további adóhitelre jogosító növekményt, hogy arra (a bróker jutalékán kívül) egyetlen fillért sem kell költeni.

Tartalék beépítése

Azoknak a befektetőknek, akik előreláthatóan túllépik a kedvezmény korlátját, mérlegelniük kell, hogy érdemes-e a brókernek jutalékot fizetni a részvények átárazásáért. Az árfolyam-emelkedés ilyen esetben való érvényesítése mellett szólhat, hogy a részvénypiacon időközben kedvezőtlen folyamatok (tartós bessz) is bekövetkezhetnek. Amennyiben valakinek ez éppen egybeesik befektetéseinek részleges felszámolásával, nem árt, ha a befektetési állományban van bizonyos mértékű tartalék – annál is inkább, mivel a jelenleg hatályos jogszabály nem teszi lehetővé, hogy az árfolyamveszteséget a befektetők elszámolhassák. (Ilyen passzusra egyébként – az eddigi folyamatok alapján – a polgárok a következő néhány évben sem nagyon számíthatnak.)

Az adózási szabályok miatt azonban – elsősorban persze az új befektetéseknél – érdemes akkor is igénybe venni a tőkeszámlát, ha az itt lebonyolított ügyletek már nem jogosítanak további adóhitelre. A tőkeszámlára helyezhető befektetések adásvételénél ugyanis nem kell megfizetni az árfolyamnyereség (az előző évtől már 20 százalékos) adóját. Amennyiben tehát valaki például részvényeket vásárol, azokat akkor is célszerű adótőkeszámlára helyezni, ha reménye sincs arra, hogy utána adóhitelt vegyen igénybe. Természetesen ez a lehetőség csak azoknál a papíroknál áll fenn, amelyek vásárlása adókedvezményre jogosít. Részvényeknél ez a feltétel a tőzsdei vásárlás.

A (szintén adókedvezményre jogosító) nyílt végű befektetési jegyek forgalmazói ügyfeleiknek – nyilvánvalóan szintén az adószabályok miatt – automatikusan nyitnak tőkeszámlát. A számlavezetésért a brókerekhez hasonlóan ezek a cégek is díjat számítanak fel. Az adóigazolásokért pedig – valószínűleg éppen ahhoz alkalmazkodva, hogy sokan nem érvényesíthetnek adókedvezményt – külön összegeket kérnek.

Automatikus nyitás

A nyílt végű befektetési alapoknál nincs lehetőség a részvények esetében leírt tőzsdei önkötés segítségével történő átárazásra. Mivel azonban ezek a jegyek többnyire nem hozamfizető jegyek, hanem – normális esetben növekvő – nettó eszközértéken vásárolhatók és válthatók vissza, az itt is megtehető, hogy időnként a befektetők visszaváltsák a jegyeket, majd a kapott összegért újabbakat vásároljanak. A visszaváltáskor alkalmazott jutalék a tranzakció költsége. Ez elkerülhető abban az esetben, ha olyan alapkezelő alapjainak a jegyeit vásároljuk, amely nem számít fel jutalékot, ha a befektetések a saját alapjai között mozognak.

Az adókedvezmények rendszere sok tekintetben a kialakítandó befektetési stratégiát is meghatározza. Az adótőkeszámlák bevezetése előtt – amíg az volt az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a befektető három évig tartsa értékpapírjait – többnyire a zárt végű (mit tesz isten!), éppen hároméves futamidejű befektetési alapok jegyei voltak a legnépszerűbbek. Az új rendszer a nyílt végű befektetési alapoknak kedvez, amelyek határozatlan futamidővel alakultak, és jegyeik adótőkeszámlára helyezhetők.

A részvénybefektetőknek akkor is rendszeresen érdemes figyelniük papírjaik árát, ha hosszú távra tervezik befektetéseiket – éppen az átárazási lehetőség miatt. Jól kiválasztott, alacsony kockázatú portfólió lényegében folyamatos adónyereséget is hozhat ezen a módon. Az adótőkeszámlák léte azonban a rövid távú spekulánsoknak is kedvez, amennyiben nem vonják ki ténylegesen tőkéjüket a piacról, s legfeljebb – műszóval élve – megskalpolják az egyes papírokon elért nyereséget. Újabb és újabb részvények vásárlásával ugyanis folyamatosan karbantarthatják adótőkeszámlájukat is.