Az ész a fontos...

Szellemi apport a gazdasági társaságokban

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 1. számában (1998. március 1.)

 

Nemcsak a cégalapításkor, hanem a cégműködés során is lényeges probléma, miből tevődhet össze a gazdasági társaság vagyona. Szerzőnk a talán legvitatottabb kérdést, az úgynevezett szellemi apportot járja körül, figyelemmel természetesen a társasági jog változásaira.Az ész a fontos...

 

Ma még talán merész jóslatnak tűnik, de néhány éven belül az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal párhuzamosan, egyre nagyobb jelentőséget nyer a szerzői jogok, szabadalmak, újítások, védjegyek, különböző használati minták, know-how-k EU-konform szabályozása. A szellemi termékek a mainál jóval nagyobb szerepet játszanak majd a gazdasági társaságokban is. Az újonnan született 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: új Gt.) gyorsabbá, egyszerűbbé kívánja tenni a cégalapítást, harmonizál az EK e jogterületre vonatkozó irányelveivel, s összhangban áll a versenytörvény és az értékpapírtörvény szabályaival.

A jogszabályváltozás egyik sarkalatos pontja, hogy a törzstőkeminimum egymillióról hárommillióra, a kft. alapításakor befizetendő pénzbetétminimum pedig a korábbi félmillióról egymillió forintra emelkedik. A részvénytársaságok alaptőke-minimuma az eddigi tízmillió helyett húszmillió forint lesz, s a pénzbeli hozzájárulás sem lehet kevesebb 10 milliónál (a korábbi érték). Mindezekből könnyen belátható, hogy az eddigieknél is nagyobb jelentősége lesz annak, mit és hogyan lehet a társaságba apportálni.

Az apport Apporton a gazdasági társaság alapításakor az alapítók által szolgáltatott olyan nem pénzbeli betétet értünk, ami bármilyen vagyoni értékkel rendelkező, ténylegesen értékesíthető dolog, szellemi alkotás vagy jog lehet. A régi Gt. 1991-es módosítása (1991. évi LXV. törvény) előtt olyan nem vagyoni betét bevitelére is mód nyílt a gazdasági társaságoknál, amely nem felelt meg a fenti követelményeknek. Ilyen volt például az önkormányzati bérlakások, helyiségek időleges vagy végleges hasznosítási joga. A jogszabálymódosítás 1993. december 31-ig adott határidőt arra, hogy – az alaptőkét csökkentve – kivonják a társaságokból vagy a jogszabályoknak megfelelő apportra cseréljék ezt az apportot. A jogalkotás egyértelműen a tőkeerősebb kft.-k és rt.-k gazdasági szerepét kívánja növelni. Jól tükrözi ezt az irányvonalat az új Gt. is. Nem véletlen, hogy a szellemi apporttal kapcsolatos kérdések is e két társasági formánál nyernek különös jelentőséget. A kezdeti rossz tapasztalatok tanulságait leszűrve az 1991-es törvénymódosítás némiképp szigorította a nem pénzbeli betét szolgáltatásának követelményeit, miszerint csak olyan dolog, szellemi alkotás vagy jog lehet apport tárgya, ami forgalomképes, aminek tényleges vagyoni értéke van, s szükség esetén alkalmas lehet a társaság hitelezőinek kielégítésére. Fontos követelményként fogalmazódott meg, hogy az apport a hatóságok vagy harmadik személyek jóváhagyása, hozzájárulása nélkül is átruházható legyen. Természetesen nemcsak a harmadik személy hozzájárulása nélküli átruházás tekinthető alapkérdésnek, hiszen a régi Gt. kógens rendelkezéséből fakadóan az apport forgalomképességének korlátozása, feltételekhez kötése jogszabályba ütközik és kizárja a társaság cégbírósági bejegyzését. (A know-how-t apportáló tag például a társasági szerződésben sem írhatja elő előzetes kikötésként saját hozzájárulását az apportja átruházhatóságához.) Az új Gt. szabályai fenntartják e szigorú, garanciális jelentőségű rendelkezéseket. Az apport értékét a felek szabadon állapíthatták meg, a cégbíróság csupán azt vizsgálhatta, hogy az apport megfelelt-e a törvényi feltételeknek. Ennek során az azt szolgáltató tagok nyilatkozatai és ismertetése alapján kellett minősíteni, azonosítani és elbírálni az apportot.

Szellemi alkotások

Az új Gt. a régivel azonos módon határozza meg, hogy az apport dolog, szellemi alkotás vagy jog lehet. A szellemi alkotás kategó-riája tovább csoportosítható, úgymint:

A) szerzői jogok,
B) szabadalmaztatott találmány, újítás,
C) iparjogvédelemben részesülő védjegy,
D) iparjogvédelemben részesülő eredetmegjelölés,
E) iparjogvédelemben részesülő ipari és használati minták,
F) iparjogvédelemben részesülő topográfia,
G) know-how,
H) goodwill.

Az új Gt. általánosságban csak pénzbeli és nem pénzbeli betétekről beszél, az apport részletezése az egyes társasági formák szabályozásánál található. A közkereseti társaságoknál, valamint a betéti társaságoknál vagyoni hozzájárulásról van szó. Ugyanez érvényes a közös vállalatra is, bár ott a törvény a nem pénzbeli betét kifejezést is használja.

Nem apportálható a szakismeret, az egyetemi diploma, az üzleti élettel kapcsolatos tájékozottság, a kereskedelmi kapcsolatrendszer, az üzleti ajánlat, az üzleti, illetve pénzpiaci jó hírnév.

Szerzői jog

A szerzői (pl.: irodalmi, tudományos, képzőművészeti, zenei stb.) művek megalkotóját szerzői jog illeti meg, amely a szerző személyéhez fűződő és vagyoni jogokat foglal magában. Hatályos szerzői jogi törvényünk (Szjt.) nem ismeri a szerzői jog átruházhatóságát. A Gt. és az Szjt. szabályozásának ellentmondása kézzelfogható, hiszen a fenti szerzői jogok, szellemi alkotások csak mint dolgok lehetnek szellemi apportok, vagyis a szerzői jogok forgalomképessége csak dologban megtestesülve felel meg a törvényi követelményeknek. Ezeknek a tulajdona bármely más dologhoz hasonlóan átruházható, a tényleges szerző tulajdonosi jogai ilyenkor bizonyos meghatározott, korlátozott formában maradnak fenn (pl.: követelheti, hogy kiállítás céljából, fényképezés végett bocsássák rendelkezésére a művét, vagy kikötheti, hogy továbbértékesítés esetén juttatást kap, illetve részesedik a haszonból).

A szerzői művek úgynevezett "műpéldányok" útján, a felhasználói szerződések különböző típusainak segítségével jutnak el a nyilvánossághoz, a hasznosítókhoz. A felhasználási szerződésekből eredő jogosultság a szerző hozzájárulásával átruházható, így apportálható is. Ekkor azonban már nem a szorosan vett szerzői jogról, hanem egy kötelmi eredetű jogosultság átruházásáról van szó. A szellemi alkotásokkal tehát a gyakorlatban tárgyiasult formában találkozhatunk – például apportként a gazdasági társaságokban -, s ennek megfelelően kell alkalmazni, védeni, átruházni azokat.

Jogvédelem

A magyar és külföldi szellemi alkotások vonatkozásában is rendkívül fontos a másolás, a jogosulatlan felhasználás elleni hatékony védelem. Jogos a kérdés, hogy vajon mi köze lehet a színdarab, a zenemű szerzői jogvédelmének a gazdasági élethez, a társaságok működéséhez? Nagyon is sok. A külföldi tőke maga is olyan célterületet keres, ahol stabil a gazdasági, társadalmi, politikai helyzet. Sem a külföldi, sem a magyar befektető nem szívesen fektet be olyan gazdasági szektorokba, ahol szinte jogkövetkezmények nélkül lemásolnak, ellopnak szoftvereket, egyedi öntési technikákat, ipari technológiai eljárásokat vagy épp irodalmi, zenei alkotásokat. A Büntető Törvénykönyv (Btk.) szabályai is jelzik, hogy előrelépés történt e területen. A gazdaságban forintban is mérhető jelentőségű, hogy – gyakorlati példát hozva – a filmforgatókönyvet éppúgy meg kell vásárolni a megfilmesítéshez, mint ahogy a jogtiszta szoftvert is megvásároljuk. Zűrzavar, jogviták, szellemi, gazdasági blokád és kiközösítés lehet a következménye a tendenciózus jogsértő gyakorlatnak. Éppen ezért lényeges, hogy gazdasági társaságainknál ugyanolyan védelemben, biztonságban, figyelemben részesüljenek a szellemi javak (a szellemi apport), mint a termelőeszközök vagy a pénzbeli javak.

Szoftver

A szerzői művek kategóriájában külön is érdemes foglalkozni a számítógépprogrammal, amelyet a szoftver elnevezés elfogadásával, alkalmazásával sorolhatunk a szerzői művek közé. A számítógépes program, a hozzátartozó dokumentációk, adattárolók hasznosításához – a fentebb már kifejtettek szerint – bizonyos viszonylatban fizikai dologátadás szükséges, a szerzői jogi védelem tárgya ilyen esetben azonban egészen sajátos és különleges, olyan eredeti módon rendszerbe foglalt megállapítások és utasítások sorozata, ami a mű lényegét tekintve immateriális alkotás. A szoftverre vonatkozó szerzői jog ennélfogva nem ruházható át, apportba sem adható, ennélfogva csak felhasználási szerződésen alapuló jogosultságként kerülhet a társasághoz.

Az 1991. május 14-én született szoftvervédelmi EK-irányelv értelmében a komputerprogram akkor esik szerzői jogi védelem alá, ha abban az értelemben eredeti, hogy a szerző saját szellemi alkotása. Ez az alapvető és elfogadott kritérium. Eszerint pedig kizárt a minőségi, esztétikai vizsgálat, míg a német joggyakorlat szerint egy jogi védelemre igényt tartó programnak jelentősen meg kell haladnia a kisipari átlagos teljesítőképességet. (Ehhez képest szigorúan szabályozták, korlátozták, mi az, ami elég magas színvonalú egyedi alkotás, ami védelemre jogosít.) A szerzői jogvédelem alá eső szovftver ilyen definíciója – a szerzői műveknél kifejtettekre is figyelemmel – sok hasonlóságot mutat az iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotások fogalmi meghatározásával.

Apportlista Fontos az apport egyértelmű, azonosításra alkalmas meghatározása, kiváltképp a szellemi alkotások apportjánál. A Legfelsőbb Bíróság többször kifejtette, hogy a társaság létrehozásakor pontosan meghatározandó az apport és annak értéke. Amennyiben sok tételből álló nem pénzbeli apportot – például különböző szellemi alkotásokat – kívánnak bevinni a társaságba, úgy ezeket a társasági szerződés mellékletét képező apportlistán kell felsorolni. Az apportlista is a társasági szerződés szerves részét képezi, azon is elengedhetetlen a tagok aláírása, akárcsak az ügyvédi/jogtanácsosi ellenjegyzés. Akár minőségi, akár mennyiségi mutatókkal pontosan meg kell határozni, hogy mely apporttételre milyen értékelés vonatkozik. Külföldi apport A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 12. §-ának (2) bekezdése a külföldiek apportjával szembeni követelményként állítja fel a végrehajthatóságot. Amennyiben pedig szellemi alkotás vagy vagyoni értékű jog kerül az apportba, úgy annak szabadon értékesíthetőnek kell lennie.

Találmány, újítás

A találmányok és újítások kapcsán kiemelendő, hogy azok csak a szabadalom engedélyezésével részesülhetnek védelemben, s válnak vagyoni értékűvé. Oltalom hiányában a feltalált műszaki megoldás, találmány "szabad préda", bárki felhasználhatja. A szabadalom révén a feltaláló jogosult a találmány felhasználására, illetőleg – megfelelő szabadalmi díjazás fejében – másnak átengedheti a hasznosítást.

A hasznosítás módjára a megkötendő részletes hasznosítási szerződés az irányadó, az ezen alapuló jogosultság azonban már szintén kötelmi jellegű vagyoni jognak minősül. A szabadalmaztatott találmány és újítás ily módon apportba adható szellemi alkotás.

Az újítás kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy az újításokról szóló 78/1989. (VII. 10.) MT rendelet szabályozása több bizonytalanságot, vitát eredményezhet a gazdálkodó szervezeteknél az újítás fogalmi ismérveként meghatározott előny értelmezése, a ténylegesség, a bizonyítottság, az igazolhatóság kérdése, a kizárólag pénzbeni kifejezhetőség vagy egyéb szempontoknak előnyként való elfogadása.

Értékesítés

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény szerint a találmány értékesítése esetén a hasznos eredménnyel arányos találmányi díj illeti meg a feltalálót.

Értékesítésről beszélünk, ha

  • a) a cég gazdasági tevékenységének körében valósul meg a találmány tárgyának rendszeres előállítása, használata, forgalmazása, egyszóval hasznosítása;
  • b) más részére engedélyezik a találmány hasznosítását;
  • c) teljeskörűen vagy részlegesen másnak engedik át a szabadalmat (tulajdonjogok).

A díj mértékét – így az apportálandó szabadalom értékét – mint a szellemi alkotás gazdasági társaság által érzékelhető, kézzelfogható értékét a találmányi szerződés, vita esetén pedig a bíróság állapítja meg. Az ilyen hasznos – mondhatni forintosítható – eredmény meghatározásához persze gondos mérlegelés szükséges, hiszen a pénzben nem feltétlenül mérhető eredményeket is értékelni, defíniálni kell valahogyan a szerződésben. A kérdés nehézségét jól illusztrálja, hogy a találmányon alapuló technológia felhasználásával elkészült kísérleti üzemi adatok már know-how-nak minősülnek, külön értékelendőek, és nem moshatók egybe a szerződés, illetve a jogszabályok alapján a feltalálót egyébként megillető díjjal.

Védjegy, ipari minta

A védjegy, az ipari minta, a topográfia az apport szempontjából a találmányhoz hasonló jellemző jegyeket mutat. Ezek iparjogvédelem alatt álló alkotások, szellemi alkotótevékenység eredményei. Akárcsak a találmány és újítás esetében, itt is az oltalommal és hasznosíthatósággal nyílik meg a jogi lehetőség az alkotó részére, hogy ezeket kizárólagosan használja, illetve hasznosítsa. Közel sem áll fenn az apportálás potenciális lehetősége a származási jelzések vagy az eredetmegjelölések esetében, még ha az iparjogvédelmi szabályok védelmezik is az eredet, a származási hely megjelölését.

A védjegyeknél is az elhatárolási kérdések, az értékelés, az egyediség és annak védelme jelentik a legtöbb gondot. A védjegyekről szóló új, 1997. évi XI. törvényünk a szavak, számok, ábrák megkülönböztetésén túl már a csomagolás formáját, a fényjeleket vagy hologramokat is védjegyoltalomra jogosultnak tekinti.

A védjegyek lehetővé teszik az áruk és szolgáltatások más áruktól való megkülönböztetését (megtévesztőek azonban nem lehetnek). Bár jogi garanciát nem adnak, mégis jeleznek bizonyos minőséget. Minőségjelzői és reklámozási funkciói révén a védjegy a vállalkozói jóhírnév, a "goodwill" hordozója és testvére. Fontos szerepe van a technológia és a "know-how" átadásának előmozdításában is.

Csak akkor töltheti be azonban a szerepét, ha kizárólagos jogokkal jár. Amennyiben a tulajdonos arra kényszerül, hogy versenytársával osztozzon a védjegyen, elveszti az ellenőrzést a védjegyhez társuló goodwill felett is. Ez sérti áruinak tekintélyét, csökkentheti értéküket, hiszen ha a védjegyjogosult versenytárs rosszabb minőségű árut értékesít, ez közvetve csökkenti a másik cég vagyoni betéteinek értékét is.

A védjegyek, kereskedelmi nevek esetleg cégnévvé is válhatnak és komoly vagyoni értékkel rendelkezhetnek. Ez mutatkozott meg a "PICK" névvel kapcsolatos perben is. Az ítélet ugyanis kimondta, hogy a családi név is quasi ipari tulajdonná válhat a cégnévbe kerüléssel.

Az ipari minta lényege: meghatározott termékek új, eredeti, esztétikai célokat is szolgáló külső kialakítása. Ez kiterjedhet az egész termékre vagy annak alkatrészeire is (például: az autó mint késztermék és típusspecifikus egyedi alkatrészeinek viszonya).

Jó hírnév

A gazdasági életben gyakori, hogy a tagok üzleti jó hírneve befolyásolja a társaság üzletmenetét, forgalmát is. Jó példa erre a nagy sportszergyártó cégek, az autóipar vagy akár a biztosítási világcégek belföldi megjelenése. Üzleti nevük védjegyként szolgál a magyar leányvállalatok, közös részvételű gazdasági társaságok számára, egyúttal garanciát is nyújt arra, hogy a világszerte közismert minőség, szolgáltatás a magyar cégnél is ugyanolyan lesz, mint bárhol a világon.

Egy új cég számára nyilván nem közömbös, hogy milyen gyorsan válik az üzleti életben ismertté, mennyi idő alatt alakul ki az üzletköre. A már ismert cég nevének használata nyilvánvaló előnyt – anyagi hasznot – jelent a megalakuló gazdasági társaság számára, így elfogadható pénzbeli betétként. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ismert cég névhasználati joga, illetve ennek átengedése nem azonos az üzleti jó hírnévvel, az üzleti kapcsolatokkal. Ezek ugyanis nem forgalomképesek és nem apportálhatók. Elbukik ezért a cégbírósági szűrőn minden olyan próbálkozás, amikor az alapítók szellemi apportként, "goodwill"-ként kívánják bevinni a cégbe a piacon több éven keresztül kialakított üzleti kapcsolataikat, üzleti jó hírnevüket. Az üzleti – üzletemberi – személyes jó hírnév is komoly vagyoni előnyt jelenthet, de nem minősíthető forgalomképes dolognak, mivel túl erős a személyhez kötöttsége.

Más megítélés alá esik (apportálható) a cégnév használatának átengedése, amelynél ez – dologként – a társaság tulajdonában marad akkor is, ha az apportőr később esetleg kiválik a társaságból. Erre tekintettel a bíróság nem gördített akadályt a cégbejegyés elé, amikor a kft. megalakulásakor az egyik alapító tag, az "M"-Rt., szellemi apportként hozzájárult ahhoz, hogy a társaság ún. "good-will"-ként az "M" szót szerepeltesse a nevében.

Alapkérdés a "goodwill" és általában a szellemi apport esetében, hogy az tárgyiasult formában jelentkezzen az apportőr és a társaság viszonyában: az apportnak az apportőr személyétől elszakadva a társaság rendelkezése alá kell kerülnie.

Értékelés, szavatosság, felelősség A régi Gt. szerint az apportőr jogszavatossággal felel azért is, hogy betétje mentes minden pertől, tehertől, igénytől. Jogszavatossága megegyezik az adásvételi szerződést kötő eladóéval. A tag öt évig felel az apport szolgáltatáskori értékéért, kivéve ha könyvvizsgáló működött közre az értékelésnél, ilyenkor övé a felelősség. (Itt említjük meg, hogy összeférhetetlen például, ha a társaság könyvvizsgálója értékeli fel egyben az apportokat is.) Az új Gt. lényegében változatlanul fenntartja, hogy szükség szerint a társasági szerződésben meghatározhatók a nem pénzbeli betétek és értékük, valamint a tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatások (mellékszolgáltatások) is. Újdonság azonban, hogy a cégbejegyzéshez igazolni kell, miszerint a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották, s minden betétnek legalább a felét – összesen legalább egymillió forintot – befizették a társaság (a kft.) számlájára. Ezek megtörténtét az ügyvezetőnek kell igazolnia, a cégbírósági bejelentéssel egyidejűleg. Az új Gt. megszünteti annak lehetőségét, hogy a bejegyzési kérelem benyújtását követően a társaság szabadon rendelkezhessen a törzstőkének a társaság rendelkezésére bocsátott részével. Szigorodik a tagi felelősség is, hiszen azok a tagok, akik tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal valamelyik tag nem pénzbeli betétjét, vagy egyébként csalárd módon jártak el az alapításkori értékmeghatározás során, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek minden ebből adódó kárért. A tag/részvényes öt évig felel a társasággal szemben az apport szolgáltatáskori értékéért. A jövőben a részvénytársaság alapító okiratának kötelező melléklete a nem pénzbeli betét leírását és értékelését is tartalmazó könyvvizsgálói jelentés. (Általános szabály, hogy amennyiben könyvvizsgáló állapítja meg az apport értékét, a társaság tagjai ennél alacsonyabb összeget is meghatározhatnak.)

Know-how

A "know-how" vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteket, tapasztalatokat jelent. Bár nem fűződnek hozzájuk kizárólagosságot biztosító jogok, a jogosulatlan felhasználással szemben ezek az ismeretek is védelemben részesülnek (pl.: titokvédelem), és a jogosult követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részesítse őt az eredményből.

Konkrét jogeset kapcsán vetődött fel a kérdés, miként választható el egymástól a "know-how" és a szerzői műnek tekinthető tanulmány? A cégbíróságnak nem feladata állást foglalni abban a kérdésben, hogy a tag vagyoni betétje – a szakmai jellemzői alapján – "know-how" vagy tanulmány-e, ugyanakkor hivatalból kell észlelnie, ha nem egyértelmű az apport jogcíme (pl. ha az apportlista és a társasági szerződés eltérő módon határozza meg a szellemi apport lényegét). Ilyenkor a bizonytalanság kiküszöböléséig nem jegyezheti be a céget.

Hasonló probléma vetődött fel, amikor az ügyészség kifogásolta, hogy a külföldi apportőr a textilipari munkafolyamatokat, ismertetésüket, szervezésüket, illetve ezek hazai viszonyokra adaptálását kívánta "know-how"-ként apportálni. Bár ezek megfeleltek a "know-how" követelményeinek, a cégbejegyzéshez tisztázni kellett, milyen értékkel bír az apportálandó tanulmány, reális-e a kifogásolt értékmegjelölés. (Az ügyben a bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel az apportőr 5 évig tartozik felelősséggel az apport szolgáltatáskori értékéért, a cégbejegyzést nem lehet megtagadni.)

Addig érték, amíg titok

Az apportálhatóság egyik feltétele, hogy a szellemi apport "végrehajtható" legyen. A Legfelsőbb Bíróság értelmezése szerint a forgalomképesség és az átruházhatóság lényegében a végrehajthatóságot jelenti, szűkebb értelemben pedig olyan hasznosíthatóságot, amely végső soron alkalmassá teszi az apportot a hitelezői igények kielégítésére is. A szellemi alkotásokhoz vagyoni és személyi jogosultságok fűződhetnek, amelyek nyilvánosságra hozatala, a cégiratokhoz csatolása az alkotó, így a rendelkezésre bocsátó érdeksérelmét okozhatja. Az elsietett, nem kellően indokolható nyilvánosságra hozatal akár a vagyoni érték megsemmisülésével is járhat, hiszen a számviteli törvény I. számú melléklete a "know-how"-ról a titkosság révén monopolizált javak között tett említést.

A know-how értékét logikusan és alapvetően a korlátozott hozzáférhetőség adja. Az ismeret lehet titkos, de nem feltétlenül az. Az üzleti titok nem lehet elsődlegesen meghatározó definíciós elem. A know-how védelme összhangban áll a tényleges birtokhelyzet védelmével. Az ismeretek speciális szempontok szerinti csoportosítása olyan mennyiségű munkaráfordítást igényelhet, amely miatt a felhasználni igyekvő személy számára előnyösebb a kész ismeret megszerzése, megvétele, mint a saját invesztíciójú, fejlesztésű kutatásban történő előállítás. Ennek fényében a know-how értéke relatívan változhat a felhasználótól függően is.

Az tehát, hogy a know-how-val elérni kívánt cél más személy által is megvalósítható, nem jelenti a know-how "közkinccsé" válását. Az a körülmény, hogy a tudomány állásához kapcsolódó feltételezett ismeret az adott megoldás előállításának lehetőségét az érintett szakmai kör részére nem zárja ki, önmagában nem eredményezi a megoldás közkinccsé válását.

A pénzbeli, vagyoni hozzájárulás természetes elhasználódása a tagnak nem róható fel. Nagy különbség van azonban a tárgyi eszközök és a szellemi apport között, hiszen míg a tárgyi eszközök amortizálódásának módját egyértelmű szabályok rendezik, addig a know-how kapcsán jóval bizonytalanabb a helyzet. Előfordulhat, hogy a know-how a társaság bejegyzését követően rövidesen közkinccsé válik, és tényleges vagyoni értéke elenyészik. Nem kizárt azonban az sem, hogy egy-egy cég által hasznosított műszaki megoldások, ismeretek – vagy megőrizve a titkosságot, vagy anélküli egyediséget kihasználva, de továbbfejlesztve – módosulnak, fejlődnek a megoldandó, változó feladatok függvényében. Példaképp említjük azt a társasági szerződést, amely úgy határozta meg a know-how apportját, hogy az apportáló bizonyos technológiák igény szerinti sorrendben és ütemben történő betaníttatását vállalta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez nem jogszabálysértő, a társaságnak mindössze azt kellett bizonyítania, hogy megtörtént a know-how átadása, azaz a betanítás.

Újólag hangsúlyozzuk, hogy a szellemi apportnak – hasonlóan az egyéb apporthoz – manifesztálódnia kell. Ehhez hozzátartozik az apport tárgyának pontos jellemzése is. Erre tekintettel a know-how apportja is csak kézzelfogható, becsatolható, mellékelhető rajzok, dokumentáció, technológiai leírások átadásával valósulhat meg, de ennek minősülhet a betanítás vagy a próbaüzemelés termék-, illetve technológiaspecifikus, egyedi elvégzése is.

A társaság mérlegében a know-how-t a befektetett eszközök között kell kimutatni. Ez a körülmény is arra utal, hogy az e körbe sorolt vagyoni értékű ismeret vagy tapasztalat tartós befektetésnek számít.

Balogh Tamás
A Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából
Csak a gazdasági társaság indíthat pert valamely tagja ellen a társasági vagyon alapításakor bevitt nem pénzbeli betét (apport) kiegészítése iránt. (BH 1996/355. számú jogeset)
A betéti társaság esetében jogszabály nem írja elő a vagyoni betétek legkisebb összegét. A cégbíróság ezért nem vonhatja mérlegelési körébe, hogy a társaság tagjai által befizetett vagyoni betétek összege elegendő-e a társaság közös gazdasági tevékenységének folytatásához. Ezen az alapon tehát a cég bejegyzése nem tagadható meg. (BH 1994/92. számú jogeset)
Az apportlista csak a társasági szerződéssel összefűzve – azzal így egységet képezve – és a társasági szerződést kötők aláírásával érvényes. (BH 1993/241. számú jogeset)
A cég egyik vagy másik tagjának üzleti hírneve nem tekinthető forgalomképes dolognak, s ezért ez nem apportálható. Az üzleti hírnév nem azonos a goodwill-lel. (BH 1992/537. számú jogeset)
A megszerzett védjegyoltalom szerződéssel átruházható, forgalomképes s ezért apportálható jog. Ha az ilyen jogot az apportálni kívánó cég még nem szerezte meg, a cég nem jegyezhető be a cégjegyzékbe. (BH 1992/39. számú jogeset)
Természetes személyek szellemi apportként nem vihetik be gazdasági társaságba a másik alapító tag által harmadik személyekkel kötött – részükre "átadott" – átalánydíjas megbízási szerződések teljesítéséhez szükséges hozzáértésüket. Egy cég "goodwill"-je viszont forgalomképes, vagyoni jognak minősül, s mint ilyen, apportálható. (BH 1990/476. számú jogeset)
A cégbejegyzési eljárás nem függeszthető fel abból az okból, hogy a társasági szerződés szerint nem pénzbeli betétként (hozzájárulásként) rendelkezésére bocsátandó dolog tulajdonjogának rendezése folyamatban van. (BH 1991/410. számú jogeset)
Ha a korlátolt felelősségű társaságnál könyvvizsgáló működik, a nem pénzbeli betétet a tagok az általa adott vagyonértékelésnél alacsonyabb értékben elfogadhatják. (BH 1992/257. számú jogeset)
Gazdálkodó szervezetek átalakulása során a jogszabályban előírt vagyonmérleget készítő könyvvizsgáló sem az átalakuló szervezettel, sem az alakuló gazdasági társasággal állandó kapcsolatban nem lehet. (BH 1990/313. számú jogeset)

 

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!