Az ész a fontos...

 

Nemcsak a cégalapításkor, hanem a cégműködés során is lényeges probléma, miből tevődhet össze a gazdasági társaság vagyona. Szerzőnk a talán legvitatottabb kérdést, az úgynevezett szellemi apportot járja körül, figyelemmel természetesen a társasági jog változásaira.Az ész a fontos...

 

Ma még talán merész jóslatnak tűnik, de néhány éven belül az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal párhuzamosan, egyre nagyobb jelentőséget nyer a szerzői jogok, szabadalmak, újítások, védjegyek, különböző használati minták, know-how-k EU-konform szabályozása. A szellemi termékek a mainál jóval nagyobb szerepet játszanak majd a gazdasági társaságokban is. Az újonnan született 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: új Gt.) gyorsabbá, egyszerűbbé kívánja tenni a cégalapítást, harmonizál az EK e jogterületre vonatkozó irányelveivel, s összhangban áll a versenytörvény és az értékpapírtörvény szabályaival.

A jogszabályváltozás egyik sarkalatos pontja, hogy a törzstőkeminimum egymillióról hárommillióra, a kft. alapításakor befizetendő pénzbetétminimum pedig a korábbi félmillióról egymillió forintra emelkedik. A részvénytársaságok alaptőke-minimuma az eddigi tízmillió helyett húszmillió forint lesz, s a pénzbeli hozzájárulás sem lehet kevesebb 10 milliónál (a korábbi érték). Mindezekből könnyen belátható, hogy az eddigieknél is nagyobb jelentősége lesz annak, mit és hogyan lehet a társaságba apportálni.

Szellemi alkotások

Az új Gt. a régivel azonos módon határozza meg, hogy az apport dolog, szellemi alkotás vagy jog lehet. A szellemi alkotás kategó-riája tovább csoportosítható, úgymint:

A) szerzői jogok,
B) szabadalmaztatott találmány, újítás,
C) iparjogvédelemben részesülő védjegy,
D) iparjogvédelemben részesülő eredetmegjelölés,
E) iparjogvédelemben részesülő ipari és használati minták,
F) iparjogvédelemben részesülő topográfia,
G) know-how,
H) goodwill.

Az új Gt. általánosságban csak pénzbeli és nem pénzbeli betétekről beszél, az apport részletezése az egyes társasági formák szabályozásánál található. A közkereseti társaságoknál, valamint a betéti társaságoknál vagyoni hozzájárulásról van szó. Ugyanez érvényes a közös vállalatra is, bár ott a törvény a nem pénzbeli betét kifejezést is használja.

Nem apportálható a szakismeret, az egyetemi diploma, az üzleti élettel kapcsolatos tájékozottság, a kereskedelmi kapcsolatrendszer, az üzleti ajánlat, az üzleti, illetve pénzpiaci jó hírnév.

Szerzői jog

A szerzői (pl.: irodalmi, tudományos, képzőművészeti, zenei stb.) művek megalkotóját szerzői jog illeti meg, amely a szerző személyéhez fűződő és vagyoni jogokat foglal magában. Hatályos szerzői jogi törvényünk (Szjt.) nem ismeri a szerzői jog átruházhatóságát. A Gt. és az Szjt. szabályozásának ellentmondása kézzelfogható, hiszen a fenti szerzői jogok, szellemi alkotások csak mint dolgok lehetnek szellemi apportok, vagyis a szerzői jogok forgalomképessége csak dologban megtestesülve felel meg a törvényi követelményeknek. Ezeknek a tulajdona bármely más dologhoz hasonlóan átruházható, a tényleges szerző tulajdonosi jogai ilyenkor bizonyos meghatározott, korlátozott formában maradnak fenn (pl.: követelheti, hogy kiállítás céljából, fényképezés végett bocsássák rendelkezésére a művét, vagy kikötheti, hogy továbbértékesítés esetén juttatást kap, illetve részesedik a haszonból).

A szerzői művek úgynevezett "műpéldányok" útján, a felhasználói szerződések különböző típusainak segítségével jutnak el a nyilvánossághoz, a hasznosítókhoz. A felhasználási szerződésekből eredő jogosultság a szerző hozzájárulásával átruházható, így apportálható is. Ekkor azonban már nem a szorosan vett szerzői jogról, hanem egy kötelmi eredetű jogosultság átruházásáról van szó. A szellemi alkotásokkal tehát a gyakorlatban tárgyiasult formában találkozhatunk – például apportként a gazdasági társaságokban –, s ennek megfelelően kell alkalmazni, védeni, átruházni azokat.

Jogvédelem

A magyar és külföldi szellemi alkotások vonatkozásában is rendkívül fontos a másolás, a jogosulatlan felhasználás elleni hatékony védelem. Jogos a kérdés, hogy vajon mi köze lehet a színdarab, a zenemű szerzői jogvédelmének a gazdasági élethez, a társaságok működéséhez? Nagyon is sok. A külföldi tőke maga is olyan célterületet keres, ahol stabil a gazdasági, társadalmi, politikai helyzet. Sem a külföldi, sem a magyar befektető nem szívesen fektet be olyan gazdasági szektorokba, ahol szinte jogkövetkezmények nélkül lemásolnak, ellopnak szoftvereket, egyedi öntési technikákat, ipari technológiai eljárásokat vagy épp irodalmi, zenei alkotásokat. A Büntető Törvénykönyv (Btk.) szabályai is jelzik, hogy előrelépés történt e területen. A gazdaságban forintban is mérhető jelentőségű, hogy – gyakorlati példát hozva – a filmforgatókönyvet éppúgy meg kell vásárolni a megfilmesítéshez, mint ahogy a jogtiszta szoftvert is megvásároljuk. Zűrzavar, jogviták, szellemi, gazdasági blokád és kiközösítés lehet a következménye a tendenciózus jogsértő gyakorlatnak. Éppen ezért lényeges, hogy gazdasági társaságainknál ugyanolyan védelemben, biztonságban, figyelemben részesüljenek a szellemi javak (a szellemi apport), mint a termelőeszközök vagy a pénzbeli javak.

Szoftver

A szerzői művek kategóriájában külön is érdemes foglalkozni a számítógépprogrammal, amelyet a szoftver elnevezés elfogadásával, alkalmazásával sorolhatunk a szerzői művek közé. A számítógépes program, a hozzátartozó dokumentációk, adattárolók hasznosításához – a fentebb már kifejtettek szerint – bizonyos viszonylatban fizikai dologátadás szükséges, a szerzői jogi védelem tárgya ilyen esetben azonban egészen sajátos és különleges, olyan eredeti módon rendszerbe foglalt megállapítások és utasítások sorozata, ami a mű lényegét tekintve immateriális alkotás. A szoftverre vonatkozó szerzői jog ennélfogva nem ruházható át, apportba sem adható, ennélfogva csak felhasználási szerződésen alapuló jogosultságként kerülhet a társasághoz.

Az 1991. május 14-én született szoftvervédelmi EK-irányelv értelmében a komputerprogram akkor esik szerzői jogi védelem alá, ha abban az értelemben eredeti, hogy a szerző saját szellemi alkotása. Ez az alapvető és elfogadott kritérium. Eszerint pedig kizárt a minőségi, esztétikai vizsgálat, míg a német joggyakorlat szerint egy jogi védelemre igényt tartó programnak jelentősen meg kell haladnia a kisipari átlagos teljesítőképességet. (Ehhez képest szigorúan szabályozták, korlátozták, mi az, ami elég magas színvonalú egyedi alkotás, ami védelemre jogosít.) A szerzői jogvédelem alá eső szovftver ilyen definíciója – a szerzői műveknél kifejtettekre is figyelemmel – sok hasonlóságot mutat az iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotások fogalmi meghatározásával.

Találmány, újítás

A találmányok és újítások kapcsán kiemelendő, hogy azok csak a szabadalom engedélyezésével részesülhetnek védelemben, s válnak vagyoni értékűvé. Oltalom hiányában a feltalált műszaki megoldás, találmány "szabad préda", bárki felhasználhatja. A szabadalom révén a feltaláló jogosult a találmány felhasználására, illetőleg – megfelelő szabadalmi díjazás fejében – másnak átengedheti a hasznosítást.

A hasznosítás módjára a megkötendő részletes hasznosítási szerződés az irányadó, az ezen alapuló jogosultság azonban már szintén kötelmi jellegű vagyoni jognak minősül. A szabadalmaztatott találmány és újítás ily módon apportba adható szellemi alkotás.

Az újítás kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy az újításokról szóló 78/1989. (VII. 10.) MT rendelet szabályozása több bizonytalanságot, vitát eredményezhet a gazdálkodó szervezeteknél az újítás fogalmi ismérveként meghatározott előny értelmezése, a ténylegesség, a bizonyítottság, az igazolhatóság kérdése, a kizárólag pénzbeni kifejezhetőség vagy egyéb szempontoknak előnyként való elfogadása.

Értékesítés

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény szerint a találmány értékesítése esetén a hasznos eredménnyel arányos találmányi díj illeti meg a feltalálót.

Értékesítésről beszélünk, ha

• a) a cég gazdasági tevékenységének körében valósul meg a találmány tárgyának rendszeres előállítása, használata, forgalmazása, egyszóval hasznosítása;
• b) más részére engedélyezik a találmány hasznosítását;
• c) teljeskörűen vagy részlegesen másnak engedik át a szabadalmat (tulajdonjogok).

A díj mértékét – így az apportálandó szabadalom értékét – mint a szellemi alkotás gazdasági társaság által érzékelhető, kézzelfogható értékét a találmányi szerződés, vita esetén pedig a bíróság állapítja meg. Az ilyen hasznos – mondhatni forintosítható – eredmény meghatározásához persze gondos mérlegelés szükséges, hiszen a pénzben nem feltétlenül mérhető eredményeket is értékelni, defíniálni kell valahogyan a szerződésben. A kérdés nehézségét jól illusztrálja, hogy a találmányon alapuló technológia felhasználásával elkészült kísérleti üzemi adatok már know-how-nak minősülnek, külön értékelendőek, és nem moshatók egybe a szerződés, illetve a jogszabályok alapján a feltalálót egyébként megillető díjjal.

Védjegy, ipari minta

A védjegy, az ipari minta, a topográfia az apport szempontjából a találmányhoz hasonló jellemző jegyeket mutat. Ezek iparjogvédelem alatt álló alkotások, szellemi alkotótevékenység eredményei. Akárcsak a találmány és újítás esetében, itt is az oltalommal és hasznosíthatósággal nyílik meg a jogi lehetőség az alkotó részére, hogy ezeket kizárólagosan használja, illetve hasznosítsa. Közel sem áll fenn az apportálás potenciális lehetősége a származási jelzések vagy az eredetmegjelölések esetében, még ha az iparjogvédelmi szabályok védelmezik is az eredet, a származási hely megjelölését.

A védjegyeknél is az elhatárolási kérdések, az értékelés, az egyediség és annak védelme jelentik a legtöbb gondot. A védjegyekről szóló új, 1997. évi XI. törvényünk a szavak, számok, ábrák megkülönböztetésén túl már a csomagolás formáját, a fényjeleket vagy hologramokat is védjegyoltalomra jogosultnak tekinti.

A védjegyek lehetővé teszik az áruk és szolgáltatások más áruktól való megkülönböztetését (megtévesztőek azonban nem lehetnek). Bár jogi garanciát nem adnak, mégis jeleznek bizonyos minőséget. Minőségjelzői és reklámozási funkciói révén a védjegy a vállalkozói jóhírnév, a "goodwill" hordozója és testvére. Fontos szerepe van a technológia és a "know-how" átadásának előmozdításában is.

Csak akkor töltheti be azonban a szerepét, ha kizárólagos jogokkal jár. Amennyiben a tulajdonos arra kényszerül, hogy versenytársával osztozzon a védjegyen, elveszti az ellenőrzést a védjegyhez társuló goodwill felett is. Ez sérti áruinak tekintélyét, csökkentheti értéküket, hiszen ha a védjegyjogosult versenytárs rosszabb minőségű árut értékesít, ez közvetve csökkenti a másik cég vagyoni betéteinek értékét is.

A védjegyek, kereskedelmi nevek esetleg cégnévvé is válhatnak és komoly vagyoni értékkel rendelkezhetnek. Ez mutatkozott meg a "PICK" névvel kapcsolatos perben is. Az ítélet ugyanis kimondta, hogy a családi név is quasi ipari tulajdonná válhat a cégnévbe kerüléssel.

Az ipari minta lényege: meghatározott termékek új, eredeti, esztétikai célokat is szolgáló külső kialakítása. Ez kiterjedhet az egész termékre vagy annak alkatrészeire is (például: az autó mint késztermék és típusspecifikus egyedi alkatrészeinek viszonya).

Jó hírnév

A gazdasági életben gyakori, hogy a tagok üzleti jó hírneve befolyásolja a társaság üzletmenetét, forgalmát is. Jó példa erre a nagy sportszergyártó cégek, az autóipar vagy akár a biztosítási világcégek belföldi megjelenése. Üzleti nevük védjegyként szolgál a magyar leányvállalatok, közös részvételű gazdasági társaságok számára, egyúttal garanciát is nyújt arra, hogy a világszerte közismert minőség, szolgáltatás a magyar cégnél is ugyanolyan lesz, mint bárhol a világon.

Egy új cég számára nyilván nem közömbös, hogy milyen gyorsan válik az üzleti életben ismertté, mennyi idő alatt alakul ki az üzletköre. A már ismert cég nevének használata nyilvánvaló előnyt – anyagi hasznot – jelent a megalakuló gazdasági társaság számára, így elfogadható pénzbeli betétként. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ismert cég névhasználati joga, illetve ennek átengedése nem azonos az üzleti jó hírnévvel, az üzleti kapcsolatokkal. Ezek ugyanis nem forgalomképesek és nem apportálhatók. Elbukik ezért a cégbírósági szűrőn minden olyan próbálkozás, amikor az alapítók szellemi apportként, "goodwill"-ként kívánják bevinni a cégbe a piacon több éven keresztül kialakított üzleti kapcsolataikat, üzleti jó hírnevüket. Az üzleti – üzletemberi – személyes jó hírnév is komoly vagyoni előnyt jelenthet, de nem minősíthető forgalomképes dolognak, mivel túl erős a személyhez kötöttsége.

Más megítélés alá esik (apportálható) a cégnév használatának átengedése, amelynél ez – dologként – a társaság tulajdonában marad akkor is, ha az apportőr később esetleg kiválik a társaságból. Erre tekintettel a bíróság nem gördített akadályt a cégbejegyés elé, amikor a kft. megalakulásakor az egyik alapító tag, az "M"-Rt., szellemi apportként hozzájárult ahhoz, hogy a társaság ún. "good-will"-ként az "M" szót szerepeltesse a nevében.

Alapkérdés a "goodwill" és általában a szellemi apport esetében, hogy az tárgyiasult formában jelentkezzen az apportőr és a társaság viszonyában: az apportnak az apportőr személyétől elszakadva a társaság rendelkezése alá kell kerülnie.

Know-how

A "know-how" vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteket, tapasztalatokat jelent. Bár nem fűződnek hozzájuk kizárólagosságot biztosító jogok, a jogosulatlan felhasználással szemben ezek az ismeretek is védelemben részesülnek (pl.: titokvédelem), és a jogosult követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részesítse őt az eredményből.

Konkrét jogeset kapcsán vetődött fel a kérdés, miként választható el egymástól a "know-how" és a szerzői műnek tekinthető tanulmány? A cégbíróságnak nem feladata állást foglalni abban a kérdésben, hogy a tag vagyoni betétje – a szakmai jellemzői alapján – "know-how" vagy tanulmány-e, ugyanakkor hivatalból kell észlelnie, ha nem egyértelmű az apport jogcíme (pl. ha az apportlista és a társasági szerződés eltérő módon határozza meg a szellemi apport lényegét). Ilyenkor a bizonytalanság kiküszöböléséig nem jegyezheti be a céget.

Hasonló probléma vetődött fel, amikor az ügyészség kifogásolta, hogy a külföldi apportőr a textilipari munkafolyamatokat, ismertetésüket, szervezésüket, illetve ezek hazai viszonyokra adaptálását kívánta "know-how"-ként apportálni. Bár ezek megfeleltek a "know-how" követelményeinek, a cégbejegyzéshez tisztázni kellett, milyen értékkel bír az apportálandó tanulmány, reális-e a kifogásolt értékmegjelölés. (Az ügyben a bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel az apportőr 5 évig tartozik felelősséggel az apport szolgáltatáskori értékéért, a cégbejegyzést nem lehet megtagadni.)

Addig érték, amíg titok

Az apportálhatóság egyik feltétele, hogy a szellemi apport "végrehajtható" legyen. A Legfelsőbb Bíróság értelmezése szerint a forgalomképesség és az átruházhatóság lényegében a végrehajthatóságot jelenti, szűkebb értelemben pedig olyan hasznosíthatóságot, amely végső soron alkalmassá teszi az apportot a hitelezői igények kielégítésére is. A szellemi alkotásokhoz vagyoni és személyi jogosultságok fűződhetnek, amelyek nyilvánosságra hozatala, a cégiratokhoz csatolása az alkotó, így a rendelkezésre bocsátó érdeksérelmét okozhatja. Az elsietett, nem kellően indokolható nyilvánosságra hozatal akár a vagyoni érték megsemmisülésével is járhat, hiszen a számviteli törvény I. számú melléklete a "know-how"-ról a titkosság révén monopolizált javak között tett említést.

A know-how értékét logikusan és alapvetően a korlátozott hozzáférhetőség adja. Az ismeret lehet titkos, de nem feltétlenül az. Az üzleti titok nem lehet elsődlegesen meghatározó definíciós elem. A know-how védelme összhangban áll a tényleges birtokhelyzet védelmével. Az ismeretek speciális szempontok szerinti csoportosítása olyan mennyiségű munkaráfordítást igényelhet, amely miatt a felhasználni igyekvő személy számára előnyösebb a kész ismeret megszerzése, megvétele, mint a saját invesztíciójú, fejlesztésű kutatásban történő előállítás. Ennek fényében a know-how értéke relatívan változhat a felhasználótól függően is.

Az tehát, hogy a know-how-val elérni kívánt cél más személy által is megvalósítható, nem jelenti a know-how "közkinccsé" válását. Az a körülmény, hogy a tudomány állásához kapcsolódó feltételezett ismeret az adott megoldás előállításának lehetőségét az érintett szakmai kör részére nem zárja ki, önmagában nem eredményezi a megoldás közkinccsé válását.

A pénzbeli, vagyoni hozzájárulás természetes elhasználódása a tagnak nem róható fel. Nagy különbség van azonban a tárgyi eszközök és a szellemi apport között, hiszen míg a tárgyi eszközök amortizálódásának módját egyértelmű szabályok rendezik, addig a know-how kapcsán jóval bizonytalanabb a helyzet. Előfordulhat, hogy a know-how a társaság bejegyzését követően rövidesen közkinccsé válik, és tényleges vagyoni értéke elenyészik. Nem kizárt azonban az sem, hogy egy-egy cég által hasznosított műszaki megoldások, ismeretek – vagy megőrizve a titkosságot, vagy anélküli egyediséget kihasználva, de továbbfejlesztve – módosulnak, fejlődnek a megoldandó, változó feladatok függvényében. Példaképp említjük azt a társasági szerződést, amely úgy határozta meg a know-how apportját, hogy az apportáló bizonyos technológiák igény szerinti sorrendben és ütemben történő betaníttatását vállalta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez nem jogszabálysértő, a társaságnak mindössze azt kellett bizonyítania, hogy megtörtént a know-how átadása, azaz a betanítás.

Újólag hangsúlyozzuk, hogy a szellemi apportnak – hasonlóan az egyéb apporthoz – manifesztálódnia kell. Ehhez hozzátartozik az apport tárgyának pontos jellemzése is. Erre tekintettel a know-how apportja is csak kézzelfogható, becsatolható, mellékelhető rajzok, dokumentáció, technológiai leírások átadásával valósulhat meg, de ennek minősülhet a betanítás vagy a próbaüzemelés termék-, illetve technológiaspecifikus, egyedi elvégzése is.

A társaság mérlegében a know-how-t a befektetett eszközök között kell kimutatni. Ez a körülmény is arra utal, hogy az e körbe sorolt vagyoni értékű ismeret vagy tapasztalat tartós befektetésnek számít.

Balogh Tamás