A monetáris politika kiemelt szerepet szán a biztosításoknak, illetve az ezeket közvetítő intézményrendszernek. Ezen belül a biztosítók és az önkéntes nyugdíj-biztosítási pénztárak a piacvezetők. Ezek megtakarításaik jelentős részét állampapírokban helyezik el. Ugyanakkor az utóbbi időben az önkéntes pénztáraknak egyre jelentősebb részvényportfóliója is van, ami hatással lehet a tőzsdei árfolyamokra. A GKI Rt. felméréseiben folyamatosan vizsgálja a lakossági biztosítási piacot.
A válaszolók 42 százalékának van életbiztosítása, 15 százalékának nyugdíjbiztosítása. Ez mindkét esetben növekedés a fél évvel korábbi számokhoz képest. Megfigyelhető, hogy az alacsony díjfizetésből egyre többen váltottak át a közepes kategóriába. A válaszokból is látható, hogy sokan vannak olyanok is, akiknek több életbiztosítása van. Az önkéntes nyugdíj-biztosítási pénztárakba a lakosság 7 százaléka lépett már be, ez gyakorlatilag nem jelent elmozdulást a fél évvel korábbi értékhez képest. Ez az arány kb. 580 ezer főnek felel meg, ami egybevág a hivatalos pénztár-felügyeleti számokkal.
Töretlen megtakarítási kedv
A monetáris politika szempontjából fontos kérdés a lakossági, pénzintézeti megtakarítások várható alakulása és szerkezete. Ezen belül a forint- és a devizamegtakarítások várható aránya, a tőzsdei papírok vásárlása stb. Emellett a várható megtakarítások volumenének alakulása különösen érzékeny kérdés. A lakossági felhalmozási szándékokkal is foglalkozik rendszeres felmérésünk. A megkérdezettek 27,5 százaléka rendszeres megtakarító volt november közepén. Ez megfelel a fél évvel korábbi állapotnak (27 százalék), s nem sokkal marad el az egy évvel korábbi értéktől (29 százalék).
Az MNB 1997-re vonatkozó előzetes adatai szerint a lakossági bruttó megtakarítások az 1996. év végi 2766 milliárd forintról 1997 végéig 3507 milliárd forintra bővültek, ami 26,8 százalékos nominális (7,2 százalékos volumen) növekedésnek felel meg. Ebben már tükröződik az újfajta számításokra való áttérés torzító hatása is (befektetési jegyek és részvények elszámolása). Mivel adataink szerint a megtakarításra képesek köre némileg átrendeződött, ezért ez a reálnövekedés két tényező eredőjeként jöhetett létre: egyrészt a rendszeres megtakarítók felhalmozása is emelkedett, másrészt a megtakarítók táborába újoncként bekerülők feltehetően az átlagnál nagyobb arányban tehettek félre.
A lakossági bizalmi indexet megalapozó havi megkérdezés során rákérdezünk az előző hónapban félretett jövedelmekre is. Ez új (folyó) megtakarítás a már a bankrendszerben meglevő megtakarításokhoz képest. 1997 októberében e szerint egy háztartás átlagosan 1656 forintot tett félre. Ez 15 százalékos növekedés a márciusi 1444 forinthoz képest. Vagyis az eltelt fél évben a háztartások megtakarítási kedve nőtt. A takarékoskodók 46 százalékának nem változott, 1/3-ának csökkent, 21 százalékának ellenben nőtt a megtakarítása.
A legnagyobb arányban a 30 év alattiak között találunk takarékoskodókat (38 százalék), a harmincasok és az ötvenesek az átlagnak megfelelő arányban tettek félre, míg a legkisebb arányt a negyvenesek körében tapasztaltuk. Eddigi vizsgálataink arra mutattak rá, hogy az iskolai végzettség és a megtakarítási képesség között erős együtt mozgás figyelhető meg. 1997 végén a diplomások 51 százaléka, a középfokú végzettségűek 30 százaléka, az ennél alacsonyabb iskolai végzettségűek 17 százaléka volt rendszeres megtakarító.
Befektetések megoszlása
Foglalkozás szerint az aktív lakosság három nagyobb csoportra bontható. A vállalkozók és a vezetők alkotják az első csoportot 42-44 százalékos megtakarítói aránnyal. A következő csoportot a szellemi foglalkozásúak alkotják (37 százalék), míg a munkások 22 százalékos aránnyal a harmadik csoportba kerülnek. Az első és második csoport a megtakarítók 24-24 százalékát, a harmadik 52 százalékát teszi ki. A legnagyobb súlyú megtakarító réteg településtípus szerint a fővárosban lakik (37 százalék), miközben a városiak és a községi lakosok aránya csaknem azonos (25-26 százalék). Fél év alatt a budapestiek körében nőtt a megtakarításra képesek súlya, a vidéki városokban csökkent, a községekben stagnált.
A megtakarítók 32 százaléka éven belüli lejáratú forintbetétben, 21,5 százaléka éven túli lejáratú forintbetétben, 16 százaléka devizabetétben is takarékoskodik. A növekvő értékű befektetésijegy-állomány kevés kézben összpontosul, hiszen a megtakarítók mindössze 2 százaléka jelezte, hogy ez az értékpapír is szerepel megtakarításai között. Elgondolkodtató, hogy az állampapírok súlya mennyire kicsi a takarékoskodók befektetései között, miközben hozamelőnye kétségtelen a többi megtakarítási formával szemben (kivéve a részvényeket és egyes befektetési jegyeket).
Lassan változó portfólió
A jelenlegi megtakarítási (állományjellegű) portfólió csak viszonylag lassan változik. A módosulás főleg az új megtakarításokon keresztül érvényesül. Bár a megtakarítók egyes kisebb csoportjai folyamatosan átrendezik befektetési szerkezetüket, hatásuk összességében mégis kisebb annál, hogy az állományváltozásra tényleges hatást gyakorolhassanak rövid távon. Ezért a GKI Gazdaságkutató Rt. a várható felhalmozási szándékokat is igyekszik nyomon követni. Kérdéseinkre a megkérdezettek 89 százaléka válaszolt. Közülük 40 százalék nyilatkozott úgy, hogy egyik felkínált formába sem fektet a közeljövőben (ez kisebb arány, mint fél vagy akár egy éve).
Kissé eltér a jelenlegi megtakarítási állomány szerkezetéhez képest az új portfóliók struktúrája. Egyrészt a megtakarítók újabb értékpapírokkal szélesítik befektetési palettájukat. Másrészt a befektetési formák között is figyelemre méltó átcsoportosításokat fognak végrehajtani. Egyrészt nagymértékben növekszik azok száma, akik devizabetétben, állampapírban, részvényben és befektetési jegyekben is félretesznek, másrészt csökken a forintbetétekben (különösen az éven belüli lejáratúakban) és a lekötött folyószámlában takarékoskodók aránya. Ha növekszik azok száma, akik képesek megtakarítani, akkor a forintbetétek térvesztése sokkal erőteljesebb lesz.
| A lakosság és a megtakarítók várható befektetései (%) | ||||
|---|---|---|---|---|
| Típus | Befektet az adott formába | |||
| a lakosság | az 1997-ben megtakarítók |
a várható* megtakarítók |
1997-ben a megtakarítók portfóliója |
|
| Devizabetét | 17 | 30 | 34,5 | 16 |
| Éven belüli lejáratú forintbetét | 14 | 21 | 24 | 32 |
| Éven túli lejáratú forintbetét | 9 | 16 | 18 | 21,5 |
| Lekötött folyószámla | 8 | 14 | 16 | 25 |
| Államkötvény | 9 | 14 | 16 | 5 |
| Kincstárjegy | 7 | 11 | 13 | 8 |
| Takarékjegy | 7 | 12 | 14 | 9 |
| Részvény | 11 | 19,5 | 22 | 11 |
| Letéti jegy | 5 | 8 | 9 | 7 |
| Kötvény | 3 | 5 | 6 | 3 |
| Befektetési jegy | 4 | 7 | 8 | 2 |
| Összesen** | 103 | 157,5 | 179,5 | 139,5 |
| * Az 1997-ben is megtakarítók 13 százaléka egyik formába sem kíván befektetni. | ||||
| ** A válaszadók több lehetőséget is választhattak, ezért az összesen rovat 100 százaléknál nagyobb is lehet. | ||||
A fogyasztás alakulása
1997-től lehetőség van arra, hogy a megtakarítók előtakarékoskodás keretében lakás-takarékpénztári tagokká váljanak. A lakás-takarékpénztárak 1997 végére csaknem 300 ezer szerződést kötöttek, a szerződéses befizetési penzum összesen 25-30 milliárd forint évente. Felmérésünk szerint a megkérdezettek 3 százaléka lépett már be és 9 százaléka tervezi, hogy belép ilyen intézménybe.
A hosszabb ideje tartó kamatcsökkenés a tavalyi év második felére stagnálásba ment át. Az MNB politikája ezt a célt tűzte ki azért, hogy a megtakarítási hajlandóság fennmaradjon. Az átlagkamatok mérséklődése ellenére a megtakarítási állomány emelkedett. A kamatszint csökkenésének egyik látványos következménye a lakossági hitelfelvételek megugrása volt (igaz, ebben olyan egyszeri tényezők is szerepet kaptak, mint a lakás-takarékpénztárak gyorshitelei és a részvényvásárlási hitelek). Ennek csak kisebb része a hagyományos áruvásárlási hitel (mintegy 20 milliárd forintos volt a növekmény 1997-ben), vagyis jelenleg nem látszik komoly veszélynek az, hogy a reáljövedelmek növekedése és a hitelkamatok mérséklődése együttesen a fogyasztás túlzott megugrását váltaná ki. (A lakásépítés gyakorlatilag stagnált 1997-ben, az autóvásárlás mindössze 5 százalékkal nőtt). 1998-ban összességében a kamatszint további csökkenése várható. Ennek hatására azonban elképzelhető, hogy megváltozik a lakosság magatartása, hiszen a kamatszint harmadik éve csökken, s az átlagkamaton folyamatosan negatív reálkamat alakul ki. Növekvő jövedelem és csökkenő hitelkamatok mellett vonzóvá válhat a hitelre történő fogyasztás is. Ezért a kamatvárakozások vizsgálata továbbra is fontos támpontot nyújthat az előrejelzések készítése során.
1997 végén a megkérdezettek 79 százaléka válaszolt a kamatalakulást firtató kérdéseinkre (ez megfelel az átlagos válaszadási aránynak). A válaszolók 36 százaléka a betéti kamatok csökkenését, 37 százaléka stagnálását, míg 27 százaléka annak növekedését jelezte előre. A hitelkamatok növekedését a válaszolók 60 százaléka tartotta valószínűnek, csökkenésre csak 14 százalékuk számított, a többiek stagnálást vártak. A kamatcsökkenések eltérő ütemkülönbsége arra utal, hogy a lakosság továbbra is azt tartja valószínűnek, hogy szélesedik a kamatmarzs.
A kamatmérséklődés hatása a felmérés szerint felemás. A lakosság nagy része nem bízik a tartós kamatcsökkenésben, amit az is mutat, hogy 6 százalékponttal emelkedett a betéti kamatok, s 11 százalékponttal a hitelkamatok növekedésétől tartók aránya fél év alatt, miközben a csökkenést várók súlya csökkent (3, illetve 6 százalékponttal). Ez nagy valószínűséggel az MNB rosszul megindokolt kamatlépéseinek köszönhető. Jól láthatóan a háztartások a kamatcsökkenést fékező monetáris politika hatására elbizonytalanodtak, s ismét a kamatok növekedésére számítók aránya emelkedett. Ezt az a rossz beidegződés okozhatja, hogy az ellentétes vélemények közül a lakosság a rosszabbat tekinti hitelesebbnek, s ezért úgy vélekedik, hogy valami nincs rendjén az országban.