A társasági jog mögöttes szerződései

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2008. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 116. számában (2008. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Cikkünkben a szindikátusi szerződésnek azt a jelentését állítjuk elemzésünk középpontjába, amely a felek minden szempontból jogszerű, ám jogi szempontból speciális megállapodására vonatkozik.

A szindikátus görög eredetű kifejezés, amely különböző egyesüléseket jelent. A fogalom először francia és német nyelvterületen honosodott meg, és kezdettől fogva jogalanyok meghatározott cél érdekében való tömörülését jelenti. Ha a fogalmat a vállalatok viszonylatában vizsgáljuk, akkor elsődleges jelentése a jogirodalom szerint olyan magasabb rendű együttműködés, amely túlmutat az egyes gazdasági társaságok működését szabályozó okiratokban rögzített elvek szintjén, vagyis amely egy meghatározott célkitűzés jegyében hangolja össze több jogalany gazdasági tevékenységét. A szindikátus létrejöhet egy konkrét üzlet lebonyolítása érdekében, de a hosszabb távú működést meghatározó általános célkitűzések jegyében is, ez utóbbi esetben pedig nemritkán önálló szervezeti struktúrával rendelkezik. A szindikátusi szerződés ebből következően olyan együttműködési megállapodás, amely a jogalanyok tömörülésének elveit, a közös célokat és az összehangolt működés sarokpontjait rögzíti. Hangsúlyozandó, hogy a szindikátusi szerződés fogalmára nem alakult ki általánosan elfogadott definíció, ezért a kifejezést olykor még a jogi nyelv is eltérő tartalommal használja.

Egyszerűsített cégeljárás és a szindikátusi szerződések

A szerződésmintával történő cégalapítás lehetővé tétele nagy valószínűséggel a szindikátusi szerződések számának növekedését fogja eredményezni. A jogalkotó egyértelműen rögzíti, hogy a szerződésminta alkalmazásával készült létesítő okiratnak milyen tartalmi elemei lehetnek, ezért az ilyen társasági szerződésbe nem férnek bele a felek speciális megállapodásai. Elkerülhetetlen tehát, hogy a szindikátusi szerződések jogi megítélése egységesedjen, hiszen a jövőben számos olyan jogvitával kell számolniuk a jogalkalmazóknak, amelyek tárgya a létesítő okirat és a szindikátusi szerződés egymáshoz való viszonya lesz. Mindaddig tehát, amíg a szindikátusi szerződés fogalmára általánosan elfogadott definíció nem létezik, számolnunk kell azzal, hogy az ilyen megállapodások jogi természetére nézve a bírói gyakorlat fog irányelveket kimunkálni.

A szindikátusi szerződés jogi meghatározása

Az eddig elmondottak alapján megállapítható, hogy a szindikátusi szerződés különálló, de egymáshoz valamilyen módon kötődő jogalanyok speciális együttműködésének alapdokumentuma. A gyakorlatban több álláspont van érvényben az ilyen megállapodások jogi természetét, kikényszeríthetőségét illetően, annyi azonban általánosan elfogadottnak mondható, hogy a szindikátusi szerződés a felek jogviszonyát keretjelleggel határozza meg.

Megállapodások gazdasági társaságok között

Ha például gazdasági társaságok kötnek egymással szindikátusi szerződést, akkor az érintettek létesítő okirataikat is a szindikátusi szerződésben foglalt céloknak rendelik alá, vagyis ennek a keretmegállapodásnak a vezérszalagján, a benne foglalt elvek által meghatározott módon zajlik az egyéni működés. Egy másik megközelítés szerint - mint látni fogjuk - a társasági szerződés ad keretet a szindikátusi szerződésnek, hiszen ez utóbbi addig hatályos, amíg az előbbi létezik, biztosan nem tévedünk azonban, ha azt állítjuk: a két szerződés egymással kölcsönhatásban, egymástól el nem választható módon egyidejűleg létezik.

Társasági tagok megállapodása

Számos példa van arra is, hogy a gazdasági társaság tagjai kötnek egymással szindikátusi szerződést, de legalábbis jogi természete alapján ilyennek minősülő megállapodást, és ebben rögzítik, hogy a cég alapítása, működtetése során egymással milyen elvek jegyében kívánnak együttműködni. A jogelmélet keresi a választ arra, hogy miként viszonyul egymáshoz a cég létesítő okirata és a szindikátusi szerződés, illetőleg hogy ez utóbbi megállapodásnak ténylegesen mi is a jogi rendeltetése. A felek sok esetben akkor kötnek egymással szindikátusi szerződést, amikor jogviszonyukat a társasági szerződés keretein kívül kívánják szabályozni, vagyis például amikor a tagok egyike valamilyen oknál fogva domináns szerepre tart igényt a cégen belül, és ezt a domináns szerepet egy másik, a társasági szerződés keretein kívül eső jogviszonyból meríti. Tipikusan ilyen esetekben vetődik fel a kérdés, hogy milyen jogi erővel bírnak a szindikátusi szerződések, illetőleg hogy meríthet-e belőlük bármely jogalany bíróság előtt érvényesíthető jogokat.

A létesítő okiratok elsődlegessége

A hazai jogi szabályozás nem ruházza fel a szindikátusi szerződést társasági jogi jelentőséggel, vagyis a gazdasági társaságokról szóló törvény az általa szabályozott jogviszonyokra nézve egyedül a létesítő okirat rendelkezéseit tekinti irányadónak. Természetesen nincs jogi akadálya annak, hogy a felek egymással ettől függetlenül a polgári jog hatálya alá tartozó megállapodásokat kössenek, amint azonban kollízió támad a létesítő okirat és a szindikátusi szerződés rendelkezései között, a bírói gyakorlat egyértelműen a társasági szerződés primátusa mellett foglal állást.

Szerződéses szabadság és korlátjai

Szindikátusi szerződések a szerződéses szabadság jegyében típus- és formakényszer nélkül köthetők, velük szemben is követelmény azonban a jogszabályba ütközés tilalma. Ha a létesítő okirat és a szindikátusi szerződés egymáshoz való viszonyát jogelméleti szinten vizsgáljuk, megállapítható, hogy a cég működése során a két alapdokumentum egymás mellett létezik, így abból, hogy rendelkezéseik nincsen mindig összhangban, jogvitás esetek adódhatnak. A bírói gyakorlat kimunkálta alaptétel, hogy a szindikátusi szerződésben nem lehet jogszerűen úgy rendelkezni, hogy a szerződéses kikötés a társasági szerződés valamely pontjába ütközzön. Mindebből levezethető, hogy a szindikátusi szerződésre bíróság előtt hivatkozni akkor lehet, ha az nem áll ellentétben a gazdasági társaság létesítő okiratával. Egyéb esetekben a szindikátusi szerződésnek kényszerítő ereje nincs.

Szindikátusi szerződések a gyakorlatban

Egy általánosan elfogadott megközelítés szerint a szindikátusi szerződés a társaság és tagjai, vagy a társaság egyes tagjai között jön létre, mégpedig olyan célból, amelyről a felek a létesítő okiratban nem tudtak rendelkezni. Annak oka, hogy a felek ezeket a kérdéseket külön dokumentumban szabályozzák, lehet például az, hogy amíg a létesítő okirat mindenki számára nyilvános, addig a szindikátusi szerződéshez kizárólag az érintettek férhetnek hozzá. A magyar cégjog egyértelműen azon az alapon áll, hogy a gazdasági társaságokra vonatkozó közérdekű adatok széles körben megismerhetőek, vagyis amennyiben a felek olyan kérdéseket kívánnak érinteni megállapodásukban, amelyek például üzleti titkot tartalmaznak, akkor gyakorta kerül sor szindikátusi szerződések kötésére. * A gazdasági társaságokról szóló törvény tételesen rögzíti, hogy a cégek létesítő okiratával szemben milyen tartalmi követelmények érvényesülnek. Ez azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekről mindenképpen rendelkezni kell, mások azonban nem feltétlenül képezik részét a létesítő okiratnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a cégeket alapító tagok leginkább csupán azokat a kérdéseket érintik társasági szerződésükben, amelyek a törvény szerint feltétlenül ennek az okiratnak a keretei közé tartoznak, azok tárgyában pedig, amelyekre nézve ezt meghaladóan kívánnak egymással megállapodni, szindikátusi szerződést kötnek. A szindikátusi szerződések általában olyan kérdéseket szabályoznak, hogy melyik tag milyen gazdasági tevékenységet végez a társaság jobb működése érdekében, illetőleg hogy milyen jogok illetik meg őket a társaság vezető tisztségviselőinek személyére történő javaslattétel terén. Tipikusan idetartozó kérdés az is, hogy melyik tag milyen kiegészítő szolgáltatással tud hozzájárulni a cég működéséhez, és ezért a cégtől vagy a többi tagtól milyen ellenszolgáltatásra tarthat igényt. Ha például a társaság célja és főtevékenysége a bányászat, akkor szindikátusi szerződés köthető azzal a taggal, aki e tevékenység gyakorlására alkalmas bányatelekkel rendelkezik. A szindikátusi szerződések ebből eredően a működés összehangolásának alapdokumentumaivá válnak. * A fentiek szerinti megközelítés is jelzi, hogy a szindikátusi szerződésnek kizárólag addig van létjoga, amíg a társasági szerződés létezik, vagyis a tagok különmegállapodása erőteljesen kötődik a törvény által meghatározott kérdéseket rendező létesítő okirathoz. A két dokumentum közötti leglényegesebb különbség abban áll, hogy amíg a társasági szerződés a tagok és a társaság társasági jogviszonyát szabályozza, addig a szindikátusi szerződés ugyanezen jogalanyok polgári jogi természetű megállapodása a társasági szerződésben rögzített cél eléréséhez szükséges együttműködés előmozdítása tárgyában. A szindikátusi szerződés tehát a létesítő okirat keretei között jön létre és fejti ki joghatását, amiből következően a társasági szerződés megszűnése az ilyen megállapodást automatikusan okafogyottá teszi. Ezzel szemben nincs akadálya annak, hogy egyetlen létesítő okirat érvényben léte alatt a szindikátusi szerződések megszűnjenek vagy változzanak. Nincs éles határ a társasági szerződés és a szindikátusi szerződés között, vagyis elképzelhető, hogy a felek a létesítő okiratba építenek be szindikátusi elemeket, miként az is, hogy a szindikátusi szerződés ölt magára társasági jog jelleget.

A szindikátusi szerződés tartalmi elemei

A szindikátusi szerződések a gyakorlatban tipikusnak mondható tartalmi elemekből épülnek fel. Mivel az ilyen megállapodások általában valamilyen jól megfogalmazható közös cél érdekében jönnek létre, a preambulum szinte mindig erre nézve tartalmaz rendelkezéseket.

A szerződő felek, a cél meghatározása

A szindikátusi szerződésnek - ahogy a többi polgári jogi megállapodásnak is - elengedhetetlen tartalmi és szerkezeti eleme a felek megnevezése. Pontosan rögzíteni kell, hogy a szerződést kik kötik meg, illetőleg hogy ezek a személyek vagy szervezetek egymással milyen jogviszonyban állnak. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a szindikátusi szerződés a felek között mindig valamilyen alapjogviszonyra tekintettel jön létre. A gyakorlatban a közös cél és az alapjogviszony együttes megjelölését teszik lehetővé az olyan megfogalmazások, hogy valamely gazdasági társaság tagjai megállapodnak a cégen belüli együttműködés meghatározott módjában. Szindikátusi szerződést nem csupán gazdasági társaságok és azok tagjai köthetnek egymással, hanem például önkormányzatok is. Ilyen esetekben a szindikátusi szerződés keretében elhatározott együttműködés segítheti például a részt vevő önkormányzatokat érdek-képviseleti tevékenységük összehangolásában, vagyis abban, hogy a kitűzött cél érdekében egymásra tekintettel és a korábbinál hatékonyabban tudjanak fellépni.

Jogosítványok, kötelezettségek

A szindikátusi szerződésben rögzíteni kell, hogy a feleket milyen jogok illetik meg, és milyen kötelezettségek terhelik. Ha például valamely tag a gazdasági társaság más tagjai vagy a cég részére vállal többletszolgáltatást, akkor a szindikátusi szerződésben kell rögzíteni, hogy az érintett milyen ellenértékre tarthat igényt, vagy pedig milyen többletjogok illetik meg például a társaság vezető tisztségviselőjének személyére történő javaslattétel kapcsán. A szindikátusi szerződés polgári jogi jellege ismerhető fel abban is, hogy középpontjában olyan jogviszony áll, amely szolgáltatásból és ellenszolgáltatásból, jogokból és azokat ellentételező kötelezettségekből tevődik össze. A szerződések többnyire részletesen szabályozzák a felek együttműködésének elveit, ami azért szükséges, mert ezek a megfogalmazások tükrözik, hogy a szerződő felek szándéka ténylegesen mire is irányult akkor, amikor szindikátusi szerződés kötését határozták el. A felek szándékának a később kialakuló jogviták megítélése szempontjából lehet jelentősége, így a legtöbb szindikátusi szerződés szabályozza ezeket a kérdéseket. Olykor még ilyen körülmények között is nehéz meghatározni, hogy a szerződésből származik-e kötelezettség valamely magatartás tanúsítására vagy az attól való tartózkodásra, így jogvita esetén annak feltárása, hogy a felek szándéka ténylegesen mire irányulhatott, a jogalkalmazók feladata. Az ilyen helyzetek megelőzése céljából a felek nemritkán már szindikátusi szerződésükben rögzítik, hogy mindenkor törekedni fognak a közöttük támadt jogviták békés rendezésére, e megfogalmazások azonban nem sok gyakorlati jelentőséggel bírnak, hiszen ha már egyszer jogvita támadt, akkor aligha fűződik remény a rendezés során történő együttműködéshez. A szindikátusi szerződések tehát vagy teljesedésbe mennek jogvita nélkül, vagy pedig a bíróság elé kerülnek, és akkor a jogalkalmazó foglal állást lényeges kérdésekben. Mint láttuk, az első ilyen kérdés az, hogy a szindikátusi szerződés nem áll-e ellentétben olyan társasági jogi dokumentummal, amelynek primátusát a magyar jog alaptételként rögzíti.

Illetékesség kikötése, a szerződés hatálya

A szindikátusi szerződésben a felek jogvitájuk esetére alávethetik magukat valamely bíróság kizárólagos illetékességének, továbbá rendelkezniük kell a szerződés időbeli hatályáról, érvényességéről is. Ez utóbbi hiányában a szindikátusi szerződés határozatlan időre létrejöttnek tekinthető, és az alapjogviszony időtartamához kötődik. Speciális jogviszonyok esetén jelentősége lehet továbbá a személyi hatály kérdésének. Idetartozóan a felek szükség esetén arra nézve szoktak rendelkezni, hogy például a szerződéses kötelezettségek mennyiben terhelik a felek jogutódjait.

Titoktartási klauzula

Fentebb már érintettük, hogy a szindikátusi szerződések gyakran tartalmaznak szabályozást olyan kérdésekre nézve, amelyek az érintett gazdasági társaság működése szempontjából üzleti titoknak minősülnek. A felek szindikátusi megállapodása olyan ideális pillanatban jön létre, amikor az érdek még közös, a tapasztalat azonban ennek ellenére azt mutatja, hogy a felek különféle kikötésekkel már ilyenkor felkészülnek a későbbi jogvitás helyzetekre. Ennek egyértelmű tanújele, hogy szinte egyetlen szindikátusi szerződésből sem hiányoznak a titoktartási kötelezettségre vonatkozó rendelkezések. E körben a felek akár komoly hátrányt okozó szankciókat is kilátásba helyezhetnek arra az esetre, ha a kötelezett harmadik személyek részére olyan információt továbbít, amely a szindikátusi szerződésben foglaltak szerint üzleti titoknak minősül.

Szindikátus és üzletrész-átruházás

Igen gyakori eset, hogy a felek üzletrész-átruházási szerződésükben alkalmaznak olyan kikötéseket, amelyek miatt az ügylet egyfajta háttér-megállapodásnak tűnhet, ilyenkor azonban nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett szindikátusi szerződésről, mert a tag kiválása miatt a felek jogviszonya lezárul. A szindikátusi szerződést kötő felek gyakran rendelkeznek úgy, hogy amennyiben a közös cél érdekében való együttműködésnek valamilyen okból vége szakad, akkor jogviszonyuk felszámolása során fogják szem előtt tartani az üzleti titokra vonatkozó és már a szindikátusi megállapodásban is lefektetett rendelkezéseket. A szindikátusi szerződésből tehát ilyenkor arra nézve származik kötelezettség, hogy amennyiben a felek a jogviszony felszámolása céljából később üzletrész-átruházási szerződést kötnek, akkor e dokumentumnak a korábban elfogadott titoktartási szabályokat is részévé tegyék. A szindikátusi szerződés tehát ilyen értelemben a jogviszony felszámolásának elveit is rögzítheti.

A jogviszony megszűnése

A fentieken túl említést kell tenni azokról a rendelkezésekről (például a szerződés megszűnése) is, amelyek általában a szindikátusi szerződések utolsó fejezetei között helyezkednek el. A felek megállapodása szólhat határozatlan időre, ám annak sincs jogi akadálya, hogy a szindikátusi szerződés határozott időtartam elteltével megszűnjön. A tapasztalat szerint mégis gyakrabban fordul elő az, hogy a felek megállapodásukat addig tekintik hatályosnak, amíg a szerződéssel érintett gazdasági társaság működik. Fentebb már érintettük, hogy a jogalkalmazói gyakorlat szerint a szindikátusi szerződés ilyen értelemben az alapul szolgáló jogviszony fennállásához kötött.

A bírói gyakorlat

A szindikátusi szerződések körül még ma is érzékelhető bizonytalanságot számos bírósági döntés enyhítette. Precedensértékű jogeset kapcsán mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a polgári jogviszonyok között nem nevesített szindikátusi szerződéshez képest - ha ezt gazdasági társaság létesítésével összefüggésben kötik a cég alapításában részt vevő felek - a társasági jog primátust élvez. Az ítélet tanulsága, hogy a bíróság, annyiban, amennyiben a társasági szerződés és a szindikátusi szerződés között ellentét nem állt fenn, az előbbit is megvizsgálta, alapul vette álláspontjának kialakítása során. * A szindikátusi szerződés társasági és polgári jogi vonatkozásait, azok egymáshoz való viszonyát jól szemlélteti egy bírósági határozat, amely szerint a gazdasági társaság bejegyzése előtt megkötött szindikátusi szerződés jogellenes felmondása miatt érvényesített kártérítési követelés elbírálásánál azt is figyelembe kell venni, hogy a társaság tagjai - a cégnyilvántartási bejegyzés megtagadása esetén - kötelesek a tevékenységüket megszüntetni, ezért a társaság működéséhez kötődő szindikátusi szerződés teljesítése lehetetlenül.

Szindikátusi szerződés a cégalapítás előtt

Speciális esetnek tekinthető, amikor a felek a gazdasági társaság megalapítása előtt kötnek egymással szindikátusi szerződést. Az ilyen megállapodásnak az a célja, hogy a leendő tagok lefektessék a később megalapítandó társaság működésének elveit, vagyis azokat a közös célokat, amelyek jegyében elhatározták a cégalapítást. Ilyenkor azért születik először szindikátusi szerződés, mert a felek még nem egyeztek meg minden lényeges kérdésben, a kereteket azonban rögzíteni kívánják, és kötelezettséget vállalnak arra, hogy a leendő cég társasági szerződését e keretek között fogják megkötni. A magyar polgári esetjog számos példát szolgáltat arra, amikor a felek szindikátusi szerződésüket egyfajta előszerződésnek tekintik, és ebből eredően egymással szemben bíróság előtt a szindikátusi szerződés alapján is igényt érvényesítenek. Alapvető kérdésként merül fel például ebben a körben az, hogy a létesítő okirat elfogadása előtt megkötött szindikátusi szerződésből származik-e kötelezettség a társasági szerződés aláírására, vagyis hogy a leendő tagok cégalapításban történő részvételre vonatkozó kötelezettségvállalása bíróság előtt kikényszeríthető-e. A magyar jogban érvényesülő tartalmi elv jegyében elmondható, hogy a bírói gyakorlatban ilyenkor a szindikátusi szerződés polgári jogi értelemben vett előszerződés jellege dominál.

Szindikátusi szerződés a hatályos Gt. és Ptk. szerint

Polgári jogi szabályok alkalmazása

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényhez (Gt.) fűzött kommentár a szindikátusi szerződést részvényesi megállapodásként kezeli. A jogszabályt tekintve a szindikátusi szerződésnek társasági jogi jelentősége nincs, ami azt jelenti, hogy az ilyen típusú megállapodásokra a mindenkor hatályos Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.

A társasági jog elsőbbsége

A törvény koncepcionális jellegű szabályozási kérdései között érdemel említést, hogy a jogalkotó a szerződéses szabadság elvének jegyében teszi lehetővé szindikátusi szerződések kötését, jól érzékelhető azonban, hogy a két megállapodás közül a társasági szerződés élvez elsőbbséget. A lehetővé tétel leginkább a tiltás elmaradásában érzékelhető, vagyis a jogalkotó mellőzi a szindikátusi szerződés kérdéskörének boncolgatását. Főként ebből a jogalkotói viszonyulásból ered, hogy az ilyen jellegű megállapodások jogi természetét illetően többféle koncepció láthatott napvilágot, illetőleg hogy egyes kérdésekre még ma sem születtek egyértelmű válaszok. Mindazonáltal megállapítható, hogy a szindikátusi szerződésre nem terjed ki a cégnyilvánosság követelménye, ha azonban a tagok olyan megállapodást kívánnak kötni egymással, amelynek jogkövetkezményei harmadik személyekre is hatással lehetnek, akkor számolniuk kell azzal, hogy szerződésüket a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében vizsgálja.

Atipikus szerződések

A szindikátusi szerződés polgári jogi terminológia szerint atipikus szerződés, ami azt jelenti, hogy típusjegyei alapján egyik általánosan elfogadott kategóriába sem sorolható be egyértelműen. Kétségkívül a felek polgári jogi értelemben vett megállapodásáról van szó, ám ennek ellenére úgynevezett atipikus, minden szempontból egyedi kontraktussal állunk szemben. A szindikátusi szerződések, a többi atipikus megállapodáshoz hasonlóan, a Polgári Törvénykönyvnek abból a passzusából merítik létjogukat, amely szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, és a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Röviden célszerű utalni arra is, hogy a gazdasági társaságban bekövetkezett tagváltozás esetén a jogutód nem kerül automatikusan a jogelőd által aláírt szindikátusi szerződés hatálya alá, vagyis az ilyen megállapodások - ellentétben a társasági szerződéssel - konkrét személyhez kötöttek.

A szindikátusi szerződések versenyjogi megítélése

Figyelemmel arra, hogy a szindikátusi szerződés általában a felek nyilvánosság elé nem tartozó megállapodása, nem tekinthetünk el a téma versenyjogi szempontból történő vizsgálatától. A szindikátusi szerződések természetüknél fogva viszonylag gyakran kerülnek a Gazdasági Versenyhivatal látókörébe, mert a felek olykor ilyen megállapodásokban rögzítik a piaci versennyel össze nem egyeztethető célkitűzéseiket. Ezek a magatartások a szindikátusi szerződés "rendeltetésellenes használatát" valósítják meg, ugyanis nem törvényszerű, hogy a felek háttér-megállapodása egyben jogellenes is legyen. A Versenyhivatalnak a szindikátusi szerződés kapcsán is azt kell vizsgálnia, hogy a megállapodás nem ütközik-e a tisztességtelen verseny tilalmába. Általánosságban elmondható, hogy a Gazdasági Versenyhivatal a szindikátusi szerződést akkor minősíti versenykorlátozó megállapodásnak, ha a felek tényleges célja arra irányul, hogy maguknak tisztességtelen előnyöket biztosítsanak a piacon érvényesülni próbáló más jogalanyokkal szemben.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2008. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére