A vezető tisztségviselők felelőssége a céggel szemben

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2008. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 115. számában (2008. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A cég vezetői és a tulajdonosok közötti bizalmi viszony alapvető feltétele a gazdasági társaság hatékony működésének. Fontos azonban, hogy milyen garanciák vannak a társaság tagjainak kezében az ügyvezetés nem megfelelő működése, mulasztásai, károkozása esetére. Kétrészes összeállításunk első felében a társasággal szembeni vezetői felelősség kérdéskörét vizsgáljuk, míg következő számukban a cég hitelezőivel szembeni helytállási kötelezettség kérdéseit elemezzük.

A vezető tisztségviselők felelősségéről általában

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) értelmében a vezető tisztségviselők azok a személyek, akik "befelé" (tehát a társaság belső viszonyai szempontjából) ellátják a gazdasági társaság ügyvezetését, "kifelé" (vagyis harmadik személyek, bíróságok, hatóságok felé) pedig képviselik a gazdasági társaságot. Az ügyvezetés fogalma alatt a Gt. a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatalát érti, amelyek törvény vagy a létesítő okirat alapján nem tartoznak a legfőbb szerv (vagy más társasági szerv) hatáskörébe [Gt. 21. § (1) bekezdés].

A vezető tisztségviselők funkciója, feladatköre tehát kettős: az ügyvezetés és a képviselet ellátása, amely ugyanannak a dolognak, nevezetesen a társasági ügyek vitelének a két oldala: ügyvezetés, mint "belső ügyvitel", szemben a képviselettel, mint "külső ügyvitellel".

Vezető tisztségviselők az egyes társasági formáknál

A Gt. tételesen felsorolja, hogy az egyes társasági formáknál kik minősülnek vezető tisztségviselőknek [Gt. 21. § (2)-(3)-(4) bekezdések]. Így: a kkt.-nál és a bt.-nél az üzletvezetésre jogosult egy vagy több tag, kft.-nél az egy vagy több ügyvezető, rt.-nél pedig az igazgatóság tagjai, illetve zrt.-nél - az alapszabály ilyen rendelkezése esetén - a vezérigazgató, nyrt.-nél pedig - ha az alapszabály az egységes irányítási rendszer mellett döntött - az igazgatótanács tagjai.

A Gt. tehát egyszemélyi, illetve testületi ügyvezetés között különböztet, utóbbi csak a részvénytársaságnál lehetséges, amikor is az ügyvezető testületek (igazgatóság vagy igazgatótanács) tagjai minősülnek vezető tisztségviselőknek. Vezető tisztségviselő kkt.-nál és bt.-nél csak tag lehet, kft.-nél és rt.-nél tag (részvényes) és kívülálló egyaránt.

A vezető tisztségviselő a társaság érdekeit védi

A Gt. igyekszik orientálni a vezető tisztségviselőt, amikor megmondja, hogy az ügyvezetés ellátása során mihez kell igazodnia, mire kell figyelemmel lennie. Be kell tartania a jogszabályokat, a létesítendő okiratban foglaltakat, valamint a társaság legfőbb szervének a határozatait. Ha ezeket, illetve valamely ezeken alapuló ügyvezetési kötelezettségét vétkesen megszegi, akkor ezért felelősséggel tartozik. A törvény rögzíti, hogy a vezető tisztségviselő a feladatát a társaság érdekeinek az elsődlegessége alapján köteles ellátni. Vagyis a vezető tisztségviselő figyelemmel van ugyan az egyes tagok érdekeire is, de esetleges érdekellentét esetén nem valamely tag érdekét, hanem a társaság érdekét kell, hogy szem előtt tartsa. * Abból, hogy a vezető tisztségviselők a polgári jog szabályai szerint felelnek, következik, hogy - eltérő Gt.-rendelkezés hiányában - a Ptk.-ban írt valamennyi kártérítési szabálynak alkalmazásra, illetve érvényesülésre kell kerülnie. Ezek közül a legfontosabbak: a kárenyhítési kötelezettségre (önhibára, kármegosztásra), a kártérítés módjára, mértékére, valamint az elévülésre (ötéves általános elévülési idő) vonatkozó szabályok. Az elévülés tekintetében a Gt. egy speciális elévülési időt is tartalmaz. Az ún. versenytilalmi összeférhetetlenségi szabályok (Gt. 25. §) megszegésével a társaságnak okozott kár megtérítésére vonatkozó igényt a kár bekövetkeztétől számított egy éven belül lehet csak érvényesíteni [Gt. 25. § (5) bekezdés]. Az elévülési időn belül a vezető tisztségviselővel szemben a kárigény attól függetlenül érvényesíthető, hogy megbízatása fennáll-e még, vagy időközben már megszűnt.

Szervezeti jogalanyiság

A gazdasági társaságok ún. szervezeti jogalanyok: a kft. és az rt. jogi személyek, míg a jogi személynek nem minősülő kkt. és bt. is saját cégnevük alatt jogképesek. Ez az önálló szervezeti jogalanyiság megnyilvánul az állandó szervezetben, az önálló vagyonban és az ezzel való önálló felelősségben. Ugyanakkor a szervezeti jogalanyok a tevékenységüket, a működésüket csak a nevükben és érdekükben eljáró természetes személyek - tagok (tulajdonosok), alkalmazottak, képviselők - útján tudják kifejteni. Vezető tisztségviselő ezért csak természetes személy lehet, ami alól egyedül a kkt., bt. jelent kényszerű kivételt (hiszen ott csak tag lehet vezető tisztségviselő, és e társaságok állhatnak kizárólag jogi személy tagokból is), de ott is a vezető tisztségviselőkre vonatkozó előírásokat a jogi személy tag által kijelölt természetes személyre kell alkalmazni.

A társaság képviseletében eljáró vezető tisztségviselők eljárását, magatartását magának a társaságnak mint önálló jogalanynak kell "betudni", hiszen a vezető tisztségviselők, amikor az ügykörükben eljárnak, nem a saját nevükben, hanem a társaság nevében, képviseleti jogkörben járnak el. Márpedig: "A képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá illetőleg kötelezetté [Polgári Törvénykönyv 219. § (2) bekezdés]. Ez a magyarázata (dogmatikai háttere) annak, hogy: "A társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott" [Gt. 30. § (1) bekezdés], magának a vezető tisztségviselőnek a felelőssége pedig - főszabályként - csak "befelé", a saját társaságával szemben áll fenn. A felelősségnek ez az irányultsága a legfontosabb, amit a vezető tisztségviselő felelősségével kapcsolatban tudni kell. Kivételes esetben a jogalkotó dönthet úgy, hogy kifejezett rendelkezéssel mintegy "átviszi" a kifelé, harmadik személyek felé fennálló felelősséget a társaságról a vezető tisztségviselőre. Ilyen kivételes jogszabályi rendelkezés a vezető tisztségviselőknek a "jogszerűtlen gazdálkodás miatt" a hitelezőkkel szemben fennálló ún. "wrongful trading" felelőssége a Gt. 30. §-ának (3) bekezdése alapján.

Az alábbiakban előbb a vezető tisztségviselők társasággal szemben fennálló felelősségét, majd pedig a hitelezők felé fennálló kivételes felelősségét tárgyaljuk.

A felelősség korlátozása, kizárása

A Ptk. kártérítési szabályainak alkalmazásával kapcsolatos az a jogértelmezési kérdés, hogy vajon korlátozható, illetve kizárható-e a vezető tisztségviselő társasággal szembeni felelőssége? A Gt. 30. §-ának (2) bekezdése kógens (eltérést nem engedő) szabállyal írja elő, hogy a vezető tisztségviselők a társaságuknak okozott károkért "a polgári jog általános szabályai szerint felelnek". A Gt. tehát nem a vezető tisztségviselők társasággal szembeni felelősségét írja elő eltérést nem engedő módon, hanem csak azt tiltja, hogy a felelősség kérdésében a polgári jog általános szabályaitól eltérően állapodhassanak meg a felek. Ezáltal a Gt. lényegében behozza a polgári kötelmi jogban érvényesülő diszpozitivitást. Azt kell tehát vizsgálnunk, hogy a Ptk. mennyiben teszi lehetővé a szerződésszegésért való felelősség kizárását, illetve korlátozását. * A Ptk. 314. §-ának (1) bekezdése szerint: "A szándékosan, súlyos gondatlansággal vagy bűncselekménnyel okozott, továbbá az életet, testi épséget, egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni." A Ptk. 314. §-ának (1) bekezdése csak a felelősség kizárását tiltja, a bírói gyakorlat azonban ezt kiterjesztette, és az említett esetekben a felelősség korlátozását sem engedi meg. Az tehát egyértelmű, hogy a Ptk. 314. §-ának (1) bekezdésében említett módokon okozott károkért való felelősségüket a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői sem zárhatják ki, illetve azt nem korlátozhatják érvényesen. * A Ptk. 314. §-ának (2) bekezdése szerint: "A szerződésszegésért való felelősséget - ha jogszabály másként nem rendelkezik - nem lehet kizárni és korlátozni, kivéve ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése, vagy egyéb előny kiegyenlíti." Az (1) bekezdéssel való egybevetésből következik, hogy a (2) bekezdés eleve csak az egyszerű (vagyis nem súlyos) gondatlansággal okozott kárért való felelősség kizárására, illetve korlátozására vonatkozhat, ami tekintve a vezető tisztségviselőkkel szemben a Gt. által támasztott fokozott elvárhatósági mércét, gyakorlatilag csak meglehetősen szűk körben jelenti a diszpozitivitás érvényesülését. (A bekezdésben említett "ha jogszabály másként nem rendelkezik" kitétellel nem kell foglalkoznunk, mert ez a felelősség kizárását vagy korlátozását kifejezetten megengedő jogszabályhelyre utal, márpedig a vezető tisztségviselőkre vonatkozóan ilyen nincs.) * A Ptk. 314. §-ának (2) bekezdése alapján tehát, ha a gazdasági társaság és a vezető tisztségviselő külön szerződést köt egymással a tisztség ellátására (menedzserszerződés), akkor nem ütközik jogszabályba, ha a szerződő felek a vezető tisztségviselő egyszerű gondatlansággal okozott kárért való felelősségét a társasággal szemben kifejezetten kizárják vagy korlátozzák. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az ezáltal a társaságot ért hátrányt az "ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti". Ez azt jelenti, hogy pl. a felelősség korlátozására (kizárására) tekintettel a vezető tisztségviselő csökkentett díjazásért, vagy akár díjazás nélkül látja el tisztségét.

Felelősség a polgári jog szerint

A Gt. valamennyi társasági forma összes vezető tisztségviselőjének a felelősségét egységesen szabályozza. A Gt. 30. §-ának (2) bekezdése szerint: "A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal - és ha e törvény kivételt nem tesz - a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért." Az idézett felelősségi szabály leglényegesebb elemét már az előzőekben említettük, nevezetesen azt, hogy a vezető tisztségviselő felelőssége a társasággal szemben áll fenn, míg a károsult harmadik személyekkel szemben (ideértve a társaság tagjait, részvényeseit is) - a Gt. 30. §-ának (1) bekezdése alapján - a társaság lesz felelős a vezető tisztségviselő által e jogkörében eljárva okozott kárért. Külső harmadik személy tehát nem perelheti közvetlenül a vezető tisztségviselőt azon az alapon, hogy az valamilyen e jogkörében tanúsított magatartással vagy mulasztással neki kárt okozott. A kárt ugyanis ilyenkor jogi értelemben nem a társaság nevében eljáró vezető tisztségviselő, hanem maga a társaság okozza a külső harmadik személynek. A vezető tisztségviselő, amikor az ügykörében jár el, nem jelenik meg önálló károkozó jogalanyként, nem válik a kárkötelem alanyává, hanem a kárkötelem a képviselt társaság és a harmadik személy között keletkezik. A vezető tisztségviselők felelőssége szempontjából külső harmadik személynek minősülnek a társaság tagjai (részvényesei) is, ők sem perelhetik közvetlenül a vezető tisztségviselőt.

A vezető tisztségviselő kétféleképpen okozhat kárt a tagnak (részvényesnek). Az egyik eset az, amikor a kár közvetlenül a társaságot éri, a tulajdonos tagot pedig ezen keresztül csak közvetve. Az ilyen kárt csak a társaság érvényesítheti. A másik eset az, amikor a kár közvetlenül csak a tagnál jelentkezik. Az ilyen kár úgy minősül, mintha azt a társaság okozta volna a tagnak, azt tehát a tag csak a társasággal szemben érvényesítheti.

A vezető tisztségviselő a társaságnak is kétféle módon okozhat kárt: vagy közvetlenül, vagy pedig közvetve azáltal, hogy a harmadik személynek okozott kárért a társaság által kifizetett kártérítés a társaság káraként jelentkezik, amelynek a megtérítését a belső viszonyban a társaság a Gt. 30. §-ának (2) bekezdése alapján követelheti a vezető tisztségviselőtől. A vezető tisztségviselő tehát közvetlenül nem felel ugyan a harmadik személyek felé, a nekik okozott kár megtérítése alól mégsem mentesülhet végleg, mert a társaság megtérítési igényével szemben helyt kell állnia.

A Gt. 30. §-ának (2) bekezdése felelősségi szabályának a másik legfontosabb eleme az, hogy a jogalkotó a polgári jogi kárfelelősség szabályait rendeli alkalmazni, vagyis a vezető tisztségviselők társasági jogi felelőssége lényegében polgári jogi kártérítési felelősség, hiszen a társasági jog a szélesebb értelemben vett civilisztika része, magának a Gt.-nek pedig a Ptk. a háttérjoga (amiből az is következik, hogy a vezető tisztségviselők felelőssége kifejezett rendelkezés hiányában is a polgári jog szabályai szerint alakulna).

Szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség

A polgári jog megkülönböztet szerződésszegéssel okozott kárért való felelősséget (kontraktuális felelősség) és szerződésen kívül okozott kárért való felelősséget (deliktuális felelősség). A vezető tisztségviselő társasággal szembeni felelőssége szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség, hiszen a társaság és a vezető tisztségviselő között a tisztségre történő megválasztással és annak elfogadásával szerződéses jogviszony, egy sajátos társasági jogi jogviszony jön létre. E kötelmi jogviszony tartalmilag a tartós polgári jogi megbízáshoz áll a legközelebb, ezért rendelkezik úgy a Gt. 22. §-a (2) bekezdésének a) pontja, hogy arra a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A vezető tisztség munkaviszony keretében is betölthető (kivétel ez alól az egyszemélyes társaság tagja és a kkt.-bt. üzletvezetésre egyedül jogosult tagja). A 2006. évi Gt. - a korábbi két társasági törvénytől eltérően - eredetileg nem tette lehetővé a vezető tisztségviselői megbízatás munkaviszonyban való ellátását, a 2007. évi LXI. törvénnyel történt módosítás folytán azonban erre ismét mód van [Gt. 22. § (2) bekezdés b) pont]. A vezető tisztség ellátására létrejött társasági jogi jogviszony akkor is fennáll a vezető tisztségviselő és a társaság között, ha a vezető tisztség mint munkakör ellátása a konkrét esetben munkaviszony alapján történik. Ilyenkor két egymás mellett létező és elkülönítetten kezelendő jogviszonyról van szó, aminek pl. a tisztség, illetve a munkaviszony megszűnésénél lehet jelentősége.

A felelősség szempontjából viszont nincs jelentősége annak, hogy a vezető tisztség ellátása csak társasági jogi (polgári jogi) jogviszony, vagy emellett még e munkakörre létrejött munkaviszony alapján történik, mert a felelősség a Gt. 30. §-ának (2) bekezdése alapján mindkét esetben a polgári jog szabályai szerint alakul. Egyébként a munkajogi szabályok alkalmazásával is ugyanerre az eredményre jutunk, mert a Munka Törvénykönyve (Mt.) szerint is a vezető a vezetői tevékenységének keretében okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel (Mt. 192/A. §).

A Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződésszegésért való felelősségre is a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének nincs helye, vagyis a Ptk. 339. §-a (2) bekezdésének méltányossági szabálya (amely szerint a bíróság a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a felelősség alól részben mentesítheti) nem alkalmazható. Mivel a polgári jog a teljes kártérítés elve alapján áll, és a méltányossági mentesítő szabály sem alkalmazható, ez azt jelenti, hogy a vezető tisztségviselő az általa okozott akármilyen nagy kárért is teljes felelősséggel tartozik. Ez különösen indokolttá és szükségessé teheti a felelősségbiztosítás intézményének az alkalmazását.

A polgári jog általános felelősségi szabályainak az alkalmazása

A polgári jog szabályai szerinti felelősség azt jelenti, hogy a vezető tisztségviselővel szemben e jogcímen történő igényérvényesítéshez szükséges, hogy megállapítható legyen a polgári jogi kárfelelősség négy előfeltétele: a jogellenes magatartás, a kár, az előző kettő közötti okozati összefüggés és a felróhatóság (adott esetben a vétkesség). A vezető tisztségviselők felelőssége vétkességi felelősség, mert a Gt. a kötelezettségeik "felróható megszegésével" okozott károkért teszi őket felelőssé a polgári jog általános szabályai szerint. A vezető tisztségviselők esetében a Gt. a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti általános elvárhatósági mércét magasabbra teszi, mert abból indul ki, hogy az "ilyen tisztséget betöltő személyektől" magasabb mértékű gondosság várható el. Hogy egy adott esetben hol húzódik a határ a kellő gondosság elmulasztása, illetve a gazdasági döntéssel szükségképpen együtt járó kockázatvállalás között, azt a kártérítési per bírósága fogja majd eldönteni az eset összes körülményeinek és valamennyi bizonyítéknak az értékelése és mérlegelése alapján.

Egyetemleges felelősség

A Gt. 30. §-ának (4) bekezdése két esetkörre írja elő a vezető tisztségviselők egyetemleges kárfelelősségét: "Együttes képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve testületi ügyvezetés esetén a vezető tisztségviselők gazdasági társasággal szembeni kártérítési felelőssége a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint egyetemleges." Vajon mit kell érteni a "Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályaira" való utalás alatt, miért tartotta szükségesnek a jogalkotó az erre való kifejezett hivatkozást? A Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint: "Ha többen közösen okoznak kárt felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg". A kárt tehát több személynek közösen kell okoznia, és valamennyiüknek felróhatóan kell eljárniuk, vagyis a polgári jogi kárfelelősség négy alapfeltételének mindenkinél személyében megállapíthatónak kell lennie. Ebből az következik, hogy az együttes képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselők felelőssége sem feltétlenül lesz minden esetben egyetemleges, hanem csak akkor, ha az a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján is megállapítható. Ha pl. a kárfelelősséget megalapozó ok kizárólag az egyikük személyéhez kapcsolódik (pl. az egyiküknél fennálló kizáró ok, versenytilalmi összeférhetetlenség, vagy az egyikük által elkövetett üzletititok-sértés következtében érte kár a társaságot), akkor a másik vezető tisztségviselő ezért nyilvánvalóan nem tehető egyetemlegesen felelőssé pusztán azért, mert együttes képviseleti joggal rendelkezik. * A contrario viszont az önálló képviseleti joggal rendelkező több vezető tisztségviselő egyetemleges felelőssége sem teljesen kizárt, noha azt a Gt. 30. §-ának (4) bekezdése nem említi. Elképzelhető ugyanis olyan tényállás, amikor az adott jogcselekményt mindegyiküknek kötelessége lett volna megtenni, és bár azt bármelyikük önállóan is megtehette volna, egyikük sem tette meg azt (ilyen tényállás pl. a vezető tisztségviselők Gt. 26. §-a szerinti cégbírósági bejelentési kötelezettsége, ahol maga a Gt. ír elő egyetemleges felelősséget). Ilyen esetben a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján az önálló cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők - mint közös károkozók - felelőssége is egyetemleges lesz. A lényeg tehát az, hogy ha több vezető tisztségviselő részéről is személyükben megállapítható a vétkes kötelességszegés, akkor a polgári jog szabálya [Ptk. 344. § (1) bekezdés] alapján felelősségük egyetemleges lesz, függetlenül attól, hogy együttes vagy önálló képviseleti joggal rendelkeznek. * Az egyetemlegesség Gt. 30. §-ának (4) bekezdésében nevesített másik eseténél a csak részvénytársaságnál lehetséges testületi ügyvezetésnél ugyancsak az a helyzet, hogy az egyetemleges felelősség csak akkor lesz megállapítható, ha a testület (igazgatóság, igazgatótanács) tagjai a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint is közös károkozóknak minősülnek. Ez pedig tipikusan az az eset, amikor a testületi tagok a testületi működés során okoznak kárt a társaságnak, tehát pl. kárt okozó testületi határozat meghozatalában közösen vesznek részt. Testületi ügyvezetés esetén azonban a vezető tisztségviselők nem csak mint a testület határozathozatalban résztvevő tagjai járhatnak el. A testület egyes tagjai személyükben vezető tisztségviselők, akik a Gt. alapján számos személyükhöz fűződő joggal és kötelezettséggel bírnak, de a testület ügyrendjében rögzített feladat- és hatáskörmegosztás, valamint a cégjegyzési rend alapján is önálló eljárásra lehetnek jogosítottak, illetve kötelezettek, amelyhez önálló személyes felelősség is kapcsolódik. Ha tehát pl. egy háromtagú igazgatóságon belüli munkamegosztás alapján az egyik igazgató a műszaki-termelési feladatokért, a másik az értékesítési-kereskedelmi tevékenységért, a harmadik pedig a pénzügyekért és a belső adminisztrációért felelős, és csak az egyikük követ el egy olyan kötelességszegést, amihez a másik kettőnek semmi köze, akkor erre az esetre nem vonatkozik az igazgatósági tagok egyetemleges felelősségét előíró szabály. Úgyszintén, ha az egyik igazgatósági tag sért üzleti titkot vagy versenytilalmat, ezért nem tehető egyetemlegesen felelőssé a többi igazgatósági tag. Ugyanígy, ha pl. háromtagú igazgatóság egyik tagja lemond, és a Gt. 31. §-a (2) bekezdésének előírását megszegve 60 napig sem hajlandó részt venni a döntések meghozatalában, és emiatt az igazgatóság működésképtelenné válik, a részvénytársaságot pedig kár éri, ezért a másik két vétlen igazgatósági tag nyilvánvalóan nem tehető egyetemlegesen felelőssé. * A testületi tag vezető tisztségviselők Gt. szerinti egyetemleges felelőssége tehát nem jelent a személy szerinti vétkességtől független egyetemleges helytállási kötelezettséget, hanem csak a testületi működés során, elsősorban a határozathozatallal okozott károkra vonatkozik. Ezt támasztja alá az is, hogy határozathozatallal kapcsolatos a Gt. 30. §-ának (4) bekezdésében írt két mentesülési eset is. A (4) bekezdés második mondata szerint: "Ha kárt a testületi ügyvezetés határozata okozta, mentesül a felelősség alól az a tag, aki a döntésben nem vett részt, vagy a határozat ellen szavazott." A felelősség alóli mentesülés elvi alapja világos, hiszen az ilyen testületi tagoknál hiányzik a vétkesség. Mivel a 30. § (4) bekezdés alapján az egyetemleges felelősség a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint áll fenn, ebből az is következik, hogy a Ptk. 344. §-ának (3) bekezdése szerinti mentesülési esetek alkalmazandóak a vezető tisztségviselők felelősségére is. E szerint: "A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását és a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja, ha ez a kár megtérítését nem veszélyezteti és tetemesen nem is késlelteti, vagy a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében vagy igénye érvényesítésével menthető ok nélkül késlekedett."

A felelősség érvényesítése

A felelősség érvényesítése a társaság által

A vezető tisztségviselők felelőssége a saját társaságukkal szemben áll fenn, így tehát egyértelmű, hogy ezt a felelősséget velük szemben maga a társaság jogosult érvényesíteni. A társaságot persze nem terheli igényérvényesítési kötelezettség, tehát döntés kérdése, hogy a társaság érvényesít-e peres úton kártérítési követelést a vezető tisztségviselőjével szemben, vagy csak visszahívja őt a tisztségéből, vagy más szankciót alkalmaz, illetve egyáltalán semmit sem tesz. Vezető tisztségviselőkről lévén szó, akik nemegyszer tulajdonosai is a társaságnak, gyakran a bonyolult belső erőviszonyokon múlik, hogy a társaság érvényesíti-e a jogos kárkövetelését. A gyakorlatban nemegyszer előfordul, hogy már csak a társaság felszámolás alá kerülését követően, a felszámoló érvényesíti a korábbi menedzsmenttel szemben a társaság kárigényét.

A kárigény érvényesítésének határideje

A társaság a vezető tisztségviselőkkel szembeni kárigényét a kár bekövetkeztétől számított 5 éves elévülési időn belül érvényesítheti, függetlenül attól, hogy a megbízatás fennáll-e még, vagy már megszűnt.

A kisebbség igényérvényesítése

A társaság tagja, részvényese nem jogosult arra, hogy közvetlenül a saját nevében és javára kárigényt érvényesítsen a vezető tisztségviselővel szemben. A tagnak (részvényesnek) a társasági belső működés rendjén kell azt elérnie, hogy a társaság az igényérvényesítés mellett döntsön. Természetesen előfordulhat, hogy a társaságon belüli erők és hatalmi viszonyok következtében - annak ellenére, hogy az egyben tag (részvényes) vezető tisztségviselő ilyenkor a Gt. 20. §-ának (5) bekezdése értelmében ki van zárva a szavazásból - eleve reménytelennek látszik, hogy a társaság legfőbb szerve megszavazza a vezető tisztségviselő elleni perindítást. A törvény azonban erre az esetre is gondolt, és ha nem is az egyes tagok (részvényesek) számára, de a kisebbség számára kisebbségi jogként biztosítja az igényérvényesítés lehetőségét.

A Gt. 49. §-ának (5) bekezdése szerint: "Ha a gazdasági társaság legfőbb szerve elvetette azt az indítványt, hogy a társaságnak a tagok, a vezető tisztségviselők, vagy a felügyelőbizottsági tagok, illetve a társaság választott könyvvizsgálója ellen támasztható követelése érvényesítésre kerüljön, továbbá, ha a társaság legfőbb szerve a szabályszerűen bejelentett ilyen indítvány tárgyában a határozathozatalt mellőzte, a követelést a társaságnak a szavazatok legalább 5%-val rendelkező tagjai (részvényesei) a legfőbb szerv ülésének napjától számított 30 napon belül - jogvesztés terhe mellett - a gazdasági társaság nevében keresettel maguk érvényesíthetik."

A szabály megfogalmazása alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ki a per felperese, a tagok vagy a társaság, és kinek a javára kell a kártérítést megítélni. Egyéni álláspontom szerint felperesként nem a társaságnak, hanem a kisebbséget alkotó tagoknak kell perben állniuk, a bírói gyakorlat azonban inkább az ellenkező álláspontra hajlik, és a társaságot tekinti felperesnek. Ez utóbbi álláspont mellett szól az, hogy a marasztalásnak is a társaság javára kell szólnia.

A kárkövetelés érvényesítésének ideje

Ami a kárkövetelés érvényesítésének idejét illeti, itt két határidőre kell figyelemmel lenni. Egyrészt a kártérítési pert nyilván még az elévülési időn belül kell megindítani, másrészt a kisebbség csak az indítványát elutasító (vagy annak tárgyalását mellőző) legfőbb szervi ülés napjától számított 30 napos jogvesztő határidőn belül perelhet. Elképzelhető tehát egy olyan eset, hogy a vezető tisztségviselővel szembeni követelés elvileg még érvényesíthető lenne, mert az elévülési idő még nem telt el, a kisebbség azonban a jogvesztő 30 napos határidőt elmulasztotta, maga a társaság pedig nem kívánja az igényét érvényesíteni.

A felelősség érvényesítése a társaság megszűnése után a tagok által

A Gt. tartalmaz egy speciális igényérvényesítési lehetőséget is, amikor módot ad arra, hogy a társaság jogutód nélküli megszűnését követően a társaság megszűnéskori tagjai (részvényesei) érvényesítsék a vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési követelést. A Gt. 30. §-ának (6) bekezdése szerint: "A gazdasági társaság jogutód nélkül való megszűnése után a vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési igényt - a jogerős cégbírósági törléstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül - a társaság cégbírósági törlésének időpontjában tagsági jogviszonyban álló tagok (részvényesek) érvényesíthetik. Ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a kártérítési igényt a tag (részvényes) a társaság megszűnésekor felosztott vagyonból az őt megillető rész arányában érvényesítheti."

A gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnésének két esete van: a felszámolási eljárás során való megszűnés és a végelszámolással történő megszűnés. Mindkét eljárás során a társaság követelései általában érvényesítésre kerülnek, hiszen a felszámolónak, végelszámolónak ez törvényi kötelezettsége. A 30. § (6) bekezdésében a jogalkotó tehát nyilván elsősorban olyan esetekre gondolt, amikor a vezető tisztségviselővel szembeni kárigény érvényesítésének a lehetősége már csak a társaság megszűnése után derül ki. A követelést a második mondat szerint a korlátozott felelősségű tagok (részvényesek) vagyonarányosan, vagyis a társaság megszűnésekor felosztott vagyonból őket megillető rész arányában (és nem mértékében) érvényesíthetik. Az ugyan nem világos, hogy a törvényszöveg miért csak a korlátozott felelősségű tagok igényérvényesítéséről beszél (álláspontom szerint ugyanis az igényérvényesítés lehetősége nem függhet a felelősségi formától, és a korlátlan felelősségű tagokat is meg kell, hogy illesse), az azonban bizonyos, hogy az igényérvényesítésre a tagok csak akkor jogosultak, ha a társaság megszűnésekor volt felosztott vagyon. Ha tehát a társaság a felszámolási eljárás során úgy szűnt meg, hogy maradtak kielégítetlen hitelezői követelések, akkor a volt tagok (részvényesek) nem érvényesíthetnek a saját javukra eredetileg a társaságot megillető kárigényt, hiszen ez a kielégítetlenül maradt hitelezők érdekeit sértené.

A kárigény érvényesítésére nyitva álló határidő

A vezető tisztségviselők elleni kárigény érvényesítésére a volt tagoknak (részvényeseknek) csak a társaság cégjegyzékből való törlésétől számított egy éven belül van lehetőségük. Az egyéves határidő jogvesztő, vagyis a társaság megszűnésétől számított egy éven túl felmerülő kárigények vezető tisztségviselővel szembeni érvényesítésére már nincs mód.

A felmentvény

A Gt. 30. §-ának (5) bekezdése német mintára új jogintézményként szabályozza a felmentvényt, amely annak ellenére, hogy a korábbi két társasági törvény nem szólt róla, a gyakorlatban korábban is alkalmazott jogintézmény volt. * A felmentvény lényegében egy igazolás a vezető tisztségviselő számára arról, hogy tevékenységét törvényesen és a társaság érdekeinek megfelelően folytatta. A felmentvény jelentősége az, hogy garanciát jelent a vezető tisztségviselő számára, hogy ugyanazon tényállás alapján, mint ami alapján a felmentvényt megkapta, nem lehet őt felelősségre vonni. A felmentvény alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a létesítő okirat tartalmazza ezt a lehetőséget. A felmentvény megadása a legfőbb szerv határozatával történik, amiből következik az is, hogy az ilyen határozat bírósági felülvizsgálata is kérhető az általános szabályok (Gt. 45-46. §) szerint. A felmentvény megadására a törvény szerint évente kerülhet sor és az a vezető tisztségviselő előző üzleti évben végzett munkájának az értékelésére vonatkozik. A jogalkotó nyilvánvalóan a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásáról szóló legfőbb szervi ülés egyik napirendjeként kívánta biztosítani a felmentvény megadásának a lehetőségét. Az esetek többségében ez nyilván így is célszerű, mégis indokolatlan korlátozásnak tűnik, hogy a felmentvény megadására ne kerülhessen sor az üzleti év közben akár többször is. (Pl. ha a vezető tisztségviselő megbízatása az üzleti év közben szűnik meg, miért ne lehetne a részére felmentvényt adni?) Álláspontom szerint célszerűbb lett volna, ha a jogalkotó nemcsak azt bízza a társaság szabad döntésére, hogy alkalmazza-e ezt a jogintézményt, hanem azt is, hogy mikor, milyen gyakorisággal és milyen időszakra nézve. (Miért ne lehetne pl. egy ötéves vezetői tisztségviselői megbízatás megszűntekor utólag a ciklus egészére felmentvényt adni?) A kógens törvényszöveg azonban jelenleg csak évente egyszer és egy üzleti évre szólóan teszi lehetővé a felmentvény megadását. * A felmentvény bírósági hatálytalanítása * A felmentvény a társaság jognyilatkozata arról, hogy a vezető tisztségviselő az értékelt időszakban a munkáját a társaság érdekeinek az elsődlegességét szem előtt tartva végezte. A felmentvény megadásáról a társaság legfőbb szerve nyilván az akkor ismert információk birtokában dönt. Ha utóbb kiderül, hogy a felmentvény megadására alapul szolgáló információk valótlanok vagy hiányosak voltak, a társaság ezen a címen bíróság előtt mintegy megtámadhatja a saját jognyilatkozatát, kérve annak hatálytalanítását. A felmentvényt tehát maga a társaság nem vonhatja vissza, hanem azt csak jogerős bírósági ítélet hatálytalaníthatja. * Ha a felmentvény a bíróság jogerős ítélete folytán hatálytalanná vált, akkor a társaság számára megnyílik a vezető tisztségviselő elleni kártérítési per megindításának a lehetősége. A felmentvény hatálytalanságának megállapításával kapcsolatban konkrét peres tapasztalatokról még nincs tudomásom, de a magam részéről célszerűtlennek tartanám a társaságot két külön perre kényszeríteni (előbb a felmentvény hatálytalanságának a megállapítása iránt, majd pedig ezt követően külön a kártérítés iránt), hanem lehetségesnek tartom azt, hogy a társaság a felmentvény ellenére kártérítési pert indítson a vezető tisztségviselő ellen, és ebben a perben hivatkozzon arra, hogy a felmentvény megadása alapjául szolgáló információk valótlanok vagy hiányosak voltak. Ha a társaság hivatkozása sikeres lesz, akkor ugyanabban az ítéletben kerülhet sor a felmentvény hatálytalanságának a megállapítására és a vezető tisztségviselő kártérítésre kötelezésére

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2008. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére