Befektetési környezet 2008-ban
Az idei év nem tekinthető különösebben kedvezőnek a befektetések – köztük a vállalatiak – szempontjából: a világgazdaság növekedési üteme lassul, a viszonylag jó átlagos teljesítményt csak a feltörekvő piacok, mint Kína, India, Oroszország, illetve egyes dél-amerikai országok kiugró növekedése biztosítja. A piacok hangulatát továbbra is komoly bizonytalansági tényezők befolyásolják negatívan: ezek közül a legjelentősebbek az amerikai másodlagos jelzálogpiaci válság negatív hatásai, amelyek kedvezőtlenül érintik mind az USA, mind Európa gazdasági teljesítményét. A világ jegybankjainak fokozódó inflációs nyomással is számolniuk kell, egyrészt a növekvő nyersanyagárak, másrészt a dráguló élelmiszerek következtében.
Magyarország gazdasági kilátásai 2008-ra
Ebben a viszonylag kedvezőtlen környezetben Magyarország sem rendelkezik túl jó kilátásokkal. A gazdasági növekedés alacsony – az előrejelzések szerint a GDP idén is nagyjából 2,5-2,8 százalékkal bővülhet -, az inflációt pedig a kedvezőtlen külső folyamatok miatt szintén nehéz kordában tartani. (Az évi 7 százalék körüli átlagos fogyasztóiár-növekedés gyors csökkenésére idén sincs komoly esély.) A jelenleg 7,5 százalékos jegybanki alapkamat gyors mérséklődésére ennek megfelelően nem lehet számítani. A gazdaság gyenge teljesítménye a BUX-index mozgásán is tükröződik: a Budapesti Értéktőzsde irányadó mutatója tavaly gyakorlatilag nulla növekedést produkált - szemben a megelőző évekre jellemző 20-30 százalékkal -, idén pedig meredek eséssel indult az év.
Mit jelent ez a szabad pénzeszközeiket befektetni szándékozó vállalatok szempontjából? A magas infláció miatt nehéz olyan befektetést találni, amely – figyelembe véve a kamatadó 20 százalékos mértékét - reálhozamot produkálna. A betéteknél, állampapíroknál magasabb hozammal kecsegtető befektetések kockázata viszont a jelenlegi környezetben jóval magasabb az átlagnál, így nagyon nehéz megtalálni az elfogadható hozamot nyújtó, ugyanakkor vállalható kockázatú befektetési formát.
A befektetések fajtái
A befektetések időtáv és kockázat alapján sorolhatók legkönnyebben kategóriákba. Az elérhető hozam többnyire a kockázattal egyenesen arányos: minél nagyobb tehát egy adott befektetés lehetséges hozama, a hozzá kapcsolódó kockázat is egyre jelentősebb. Az időtávot tekintve megkülönböztethetünk rövid, illetve hosszú távú befektetéseket: előbbiekbe az éven belüli lejáratúak - például a bankbetétek és a kötvények egy része -, a hosszú távúakba pedig az éven túli befektetések tartoznak.
Befektetések - a kockázat alapján
A kockázat alapján összetettebb a helyzet: a lekötött betétek és állampapírok kockázata gyakorlatilag nulla, hiszen azokhoz az adott hitelintézet vagy más pénzügyi szolgáltató, illetve az állam garanciája kapcsolódik. Az alacsony kockázatú befektetések kategóriájába tartoznak még a jelzáloglevelek is, hiszen bár állami garancia nem kapcsolódik hozzájuk, kockázati besorolásuk az állampapírokéhoz hasonló. A közepes kockázatú befektetések közé tartoznak az egyes befektetési alapok, amelyekhez bár nem tartozik tőkegarancia, ám befektetési politikájuk révén a tőkevesztés esélye minimális. (Ebbe a kategóriába tartoznak például a kötvény-, illetve pénzpiaci alapok.) A befektetési alapoknál ugyanakkor lehet találkozni alacsony kockázatú konstrukciókkal is: a tőkevédett alapoknál a befektetett tőke visszafizetését az alapkezelő garantálja, ám ezek hátránya, hogy többnyire hosszú, jellemzően hároméves futamidejűek, így vállalatok számára nem jelentenek lehetséges befektetési alternatívát. A magas kockázatú befektetések kategóriájába tartoznak a részvénytúlsúlyos alapok, illetve a tőzsdei részvények: ezeknél az elérhető hozam nem maximalizált, viszont számolni kell a gyors tőkevesztés lehetőségével is.
A betétek
A betét fogalma
A betét a Polgári Törvénykönyv szerinti betétszerződés vagy takarékbetét-szerződés alapján fennálló követelés, ideértve a bankszámla pozitív egyenlegét is. Tehát betétnek minősül az a pénzösszeg, amelyet egy hitelintézetnél – általában kamatfizetés ellenében – helyezünk el. Betétet a hazai szabályozás értelmében kizárólag hitelintézet gyűjthet.
A betéttel elérhető hozam
A különféle betétek kamata (hozama) elsősorban a betétösszeg nagyságától és a lekötés időtartamától függ. A hosszabb lekötési idő nem jelent feltétlenül magasabb kamatot. A vállalati ügyfelek igényeihez igazodva a pénzügyi szolgáltatók ma már tartanak a kínálatukban egyhetes, sőt akár néhány napos futamidejű konstrukciókat is.
A lekötési idő lejárta előtt a betéthez csak jelentős kamatveszteség árán juthat hozzá a befektető, amit az elhelyezéskor nem árt figyelembe venni. A lejárat előtt felmondott betétre sok helyen egyáltalán nem fizetnek kamatot.
A forrásgyűjtő papíroknál a minimális betétnagyság a papír vásárolható legkisebb címletéből következik, a bankok azonban egyéb esetben is gyakran megszabják a betétként elhelyezhető pénz legkisebb összegét. (Ez a vállalati befektetőknél többnyire 100 ezer forint.)
A betétek hozamát a hazai bankközi kamatláb (BUBOR) mértékéhez igazítják a bankok: mivel egymás között ezen az értéken tudnak forráshoz jutni, az ügyfeleknek kínált érték a BUBOR-nál jellemzően alacsonyabb.
Általánosságban elmondható, hogy a lekötött betétekkel csak forrásainak értékvesztését lassíthatja a befektető, hiszen az elérhető éves hozam többnyire az infláció szintje körül vagy az alatt mozog.
A hitelintézetek különböző típusú, elnevezésű és más-más feltételekkel kamatozó betétei között nehéz eligazodni a tényleges kamat tekintetében. Ebben segít az egységesített betétikamatláb-mutató (EBKM), amelynek segítségével a betét ténylegesen kifizetendő éves kamatát ismerheti meg a befektető. Az EBKM-et minden hitelintézet köteles kiszámítani, és erről ügyfeleit tájékoztatni.
A betétbiztosítás
Magyarországon a bankbetétek visszafizetése betétesenként és hitelintézetenként hatmillió forintig garantált. A betétbiztosítás nemcsak a forint-, hanem a devizabetétekre is kiterjed, de az alap a devizabetétek összege után járó összeget forintban fizeti meg. A betétbiztosítást az teszi lehetővé, hogy 1993-tól, működik az Országos Betétbiztosítási Alap, és Magyarországon csak olyan hitelintézet gyűjthet betétet, amely tagja az intézménynek. A hitelintézetek biztosított betéti termékeinek listáját tartalmazza a betétregiszter, melyet az adott hitelintézetre vonatkozóan az ügyfélszolgálati helyiségekben ki kell függeszteni.
Befektetési alapok
A befektetési alap fogalma
A befektetési alap a befektetők közös tulajdonában lévő vagyontömeg, amelyet az alapkezelő hoz létre és kezel. Az egyes befektetők részesedését ebből a közös vagyontömegből a befektetési jegyek testesítik meg. Azt, hogy a közös vagyontömegből adott pillanatban mennyi jut egy befektetési jegyre, az egy jegyre jutó nettó eszközérték (a befektetési jegy árfolyama) mutatja meg. Ennek kiszámításához az alap vagyonának értékét – az egyes eszközök aktuális piaci értékét alapul véve – folyamatosan meg kell állapítani, ez az alap nettó eszközértéke. Fontos, hogy a nettó eszközérték már tartalmazza a költségeket, így gyakorlatilag tiszta vagyoni értéket testesít meg, teoretikusan ez az az érték, amennyiért az alap vagyona értékesíthető lenne.
A befektetési jegyek értéke tehát közvetlenül függ az alap tulajdonában lévő befektetések értékének változásától. Ez egyben a legszemléletesebb különbség pl. a bankbetétekkel szemben, mivel utóbbiak esetében – szemben az értékpapír-befektetésekkel – a befektetők nem viselik a mögöttes befektetések kockázatát, ennek a kockázatmentességnek ugyanakkor természetesen ára van. Fontos tudni a befektetések alapvető törvényszerűségét: a hozamok jellemzően együtt járnak a kockázattal, mely utóbbi gyakorlatilag a befektetés értékének változékonyságával ragadható meg. Magasabb kockázatokhoz jellemzően magasabb hozamszintek párosulnak, ezért a befektetőknek befektetési döntésük meghozatalánál mindig a két tényezőt együttesen kell figyelembe venniük.
A befektetési alapok előnyei
Méretgazdaságosság, költséghatékonyság
Nyilvánvaló, hogy egy adott méret alatt nem igazán éri meg közvetlen értékpapír-befektetéseket eszközölni, mivel az egyszeri befektetések relatív költsége így lényegesen magasabb. A befektetések összpontosítása a relatív költségek mérséklésével ezáltal igen jelentős hozamnövelő tényező.
Kockázatok megosztása
Elméleti úton is igazolható, hogy a befektetések különböző eszközök közötti megosztásával a kockázat hatékonyan csökkenthető, azaz pl. két ugyanolyan szintű kockázatot megtestesítő eszközből összeállított portfólió együttes kockázata kisebb, feltéve hogy az eszközök árfolyama nem mozog tökéletesen együtt, ezzel párhuzamosan ugyanakkor nem csökken a várható átlagos hozam.
Likviditás
A nyílt végű befektetési alapok egyik behozhatatlan előnye minden más megtakarítási fomával szemben az egyedülálló likviditás, azaz a befektetők minimális költséggel, rugalmasan tudják változtatni a befektetésük nagyságát.
Szakértelem
Nyilvánvaló, hogy az értékpapírpiacok jelenlegi fejlettségi szintje mellett a befektetésekhez szükség van megfelelő szakértelemre, ezt viszont csak megfelelő szakemberek tudják nyújtani. Jellemző, hogy egy-egy alapkezelőn belül az egyes részpiacokkal is különböző, erre specializálódott portfóliómenedzserek foglalkoznak.
Biztonság, intézményi garanciák
A befektetési alapokra, alapkezelőkre szigorú törvényi szabályozás vonatkozik, amelyet tovább erősít, hogy mind az alapok, mind az alapkezelők működése az egyéb pénzügyi intézményekkel összehasonlítva sokkal áttekinthetőbb és ellenőrizhetőbb. A befektetések biztonságát az alapoknál egyedülálló, szigorúan szabályozott intézményrendszer garantálja.
A befektetési alapok fajtái
A befektetési jegyek likviditása (visszaválthatósága) szempontjából az alapok két fő csoportra oszthatók. A nyílt végű alapoknál a befektetési jegyek folyamatosan vásárolhatók, illetve visszaválthatók, míg zárt végű alapok esetében a visszaváltásra csak a futamidő lejártával, az alap megszüntetésével kerülhet sor. Ez utóbbi alapok gyakran sajátos befektetési célra jönnek létre, így a likviditás korlátozása szükséges lehet.
Nyilvánosság szempontjából vannak nyilvános és zárt körű alapok, ez utóbbiakat a befektetők egy előre meghatározott köre számára hozza létre az alapkezelő.
A törvényi szabályozás a működési sajátosságoknak és az ehhez kapcsoló befektetési korlátoknak, előírásoknak megfelelően többféle alaptípust különböztet meg. Így a leginkább általánosnak tekinthető értékpapíralapok mellett, illetve ezeken belül vannak ún. indexalapok (ezek gyakorlatilag lemásolják egyes tőkepiaci indexek összetételét), alapok alapjai (kizárólag más alapok befektetési jegyeit veszik) és származtatott ügyletekbe fektető alapok. Ez utóbbiakra jellemző, hogy sokkal szabadabban köthetnek ún. származtatott ügyleteket, melynek célja vagy a magasabb hozam/kockázati szint elérése, vagy épp ellenkezőleg, az értékpapír-piaci kockázatok csökkentése (ilyen formában jön létre a garantált hozamokat ígérő alapok többsége).
Külön kategóriát képviselnek az ingatlanalapok, amelyek közvetlenül ingatlanbefektetéseket valósítanak meg, értékpapírokat kizárólag likviditási célból vásárolnak.
A fentieken túlmenően az alapok megkülönböztetésének legfontosabb szempontja az adott alap befektetési politikája. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag nincs két azonos befektetési politikájú alap, a piaci és befektetői igények miatt hamar kialakult az alapok kategorizálása iránti igény, melynek célja, hogy segítse a befektetők eligazodását, illetve megteremtse a múltbeli teljesítmények tisztességes összehasonlíthatóságának feltételeit.
Az alapok kategorizálásának világszerte széles körű és egymástól különböző gyakorlata terjedt el, Magyarországon a BAMOSZ ad ajánlást tagjai számára e téren.
Az értékpapíralapok kategóriái
Magyarországon 2005. április 1-je óta a BAMOSZ ajánlásának megfelelően az alábbi kategóriákba sorolják az egyes értékpapíralapokat:
Likviditási alapok
A korábbi pénzpiaci alapokon belül azon alapok tartoznak ide, amelyeknél a portfólióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos hátralévő futamideje nem haladhatja meg a 3 hónapot.
Pénzpiaci alapok
Azon alapok tartoznak ide, amelyeknél a portfólióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos hátralévő futamideje nem haladhatja meg az 1 évet.
Rövid kötvényalapok
Azon alapok tartoznak ide, amelyeknél a portfólióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos hátralévő futamideje 1-3 év.
Hosszú kötvényalapok
Azon alapok tartoznak ide, amelyeknél a portfólióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos hátralévő futamideje meghaladja a 3 évet.
Kötvénytúlsúlyos vegyes alapok
A portfólióban lévő részvény típusú eszközök aránya nem haladja meg a 30 százalékot.
Kiegyensúlyozott vegyes alapok
A portfólióban lévő részvény típusú eszközök aránya 30-70 százalék közötti.
Részvénytúlsúlyos alapok
A portfólióban lévő részvény típusú eszközök aránya 70-90 százalék közötti.
Tiszta részvényalap
A portfólióban lévő részvény típusú eszközök aránya meghaladja a 90 százalékot.
Garantált (tőkevédett) alapok
Hozamot, illetve tőkemegóvást ígérő, illetve garantáló alapok.
Származtatott alapok
Olyan származtatott ügyletekbe fektető alapok, amelyek nem tartoznak a garantált alapok közé.
Egyéb alapok
Azok az alapok, amelyek egy, a már felsorolt kategóriába sem illeszthetők be.
Állampapírok
Az állampapírok két legfontosabb előnyének a biztonság és a kiszámítható hozam tekinthető. A befektetők több típusú és futamidejű állampapír közül választhatnak, ám ezen értékpapírok vásárlásának feltétele – a befektetési jegyekhez és a részvényekhez hasonlóan – az értékpapírszámla megléte. Az állami háttér nyújtotta biztonságnak ugyanakkor ezeknél az instrumentumoknál is ára van: az elérhető hozam meglehetősen alacsony.
Diszkont Kincstárjegy
A Diszkont Kincstárjegy egy évnél rövidebb futamidejű állampapír, amely kamatot nem fizet, hanem a névértéknél alacsonyabb, diszkontáron kerül forgalomba, lejáratkor pedig a névértéket fizeti vissza. A diszkont összege a névérték és a vételár közötti különbség. Jelenleg három különböző – 3, 6 és 12 hónapos – futamidővel értékesítik a kincstárjegyeket az elsődleges piacon, de – tekintve az állampapír aktív másodpiaci forgalmát – egy éven belül lényegében bármilyen hátralevő futamidővel megvásárolható.
A Diszkont Kincstárjegyekhez nyilvános kibocsátás keretében, aukciókon lehet hozzájutni, az alapcímlet 10 ezer forint. A 6 és 12 hónapos Diszkont Kincstárjegyeket a pénzügyi teljesítés napján (aukció utáni hét szerda) bevezetik a Budapesti Értéktőzsdére.
A Diszkont Kincstárjegyet devizakülföldiek és devizabelföldi természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli szervezetek egyaránt megvásárolhatják. E körben a papír teljes futamideje alatt szabadon átruházható. A Diszkont Kincstárjegyet aukció keretében az elsődleges forgalmazók, illetve a befektetők a nekik adott aukciós megbízás útján vásárolhatják meg. A Diszkont Kincstárjegy másodpiaci adásvétele többek között történhet az elsődleges forgalmazóknál vagy a Magyar Államkincstár fiókjaiban.
Magyar Államkötvény
A Magyar Államkötvény egy évnél hosszabb futamidejű, kamatozó állampapír. Jelenleg négyféle, 3, 5, 10 és 15 éves futamidővel értékesítik. A fix kamatozású államkötvényeknél már a kibocsátáskor meghirdetett és rögzített az egyes kamatfizetési periódusokban kifizetendő kamat nagysága. Ezzel szemben a változó kamatozású kötvényeknél csak a kamatmegállapítás módja és ideje rögzített, a kifizetendő kamat mértéke csak az adott kamatfizetési periódusra ismert.
A kibocsátás módja szerint megkülönböztethetünk nyilvános vagy zárt körű kibocsátás során értékesített államkötvényeket. A zárt körű kibocsátás útján forgalomba hozott államkötvények kibocsátása legtöbbször különleges célt szolgált, és az értékesítés célja meg is határozta az adott állampapír befektetőinek körét. Ilyen kötvények voltak pl. a bank-, hitel- és adóskonszolidációs államkötvények, amelyek a bankok tőkemegfelelési mutatóját és működési feltételeit voltak hivatva javítani. A zárt kibocsátású államkötvények aránya azonban már nem jelentős.
A többi állampapír nyilvános kibocsátás keretében került értékesítésre. A gazdaság fejlődésének, az államháztartási reform előrehaladtának, a Magyar Nemzeti Bank és az állami költségvetés közötti funkciók egyre világosabb szétválasztásának köszönhetően, valamint a kibocsátó azon törekvéseivel összhangban, amelyek a nyilvános kibocsátások szerepének erőteljes növelésére irányulnak, 1997-től az államkötvények döntően nyilvános értékesítéssel kerülnek forgalomba.
Kötvények
Vállalati (banki) kötvények
A hosszabb távú – legalább egyéves – befektetést kereső vállalkozásoknak jelenthetnek kedvező alternatívát a vállalati, illetve banki kötvények. Ezek a budapesti bankközi kamatlábnál néhány tized százalékponttal magasabb – tehát a bankbetétnél kedvezőbb – fix éves hozam elérését teszik lehetővé, gyakorlatilag nulla kockázat mellett. Bár a jegyzést követő tőzsdei bevezetés révén ezen értékpapírok másodlagos forgalma is megoldott, forgalmuk meglehetősen alacsony, így a lejárat előtti értékesítés nem kifizetődő. A hazai bankok közül több – öt, hat – bocsát ki kötvényeket, legaktívabbnak ezen a téren a Raiffeisen és az MKB Bank tekinthető.
Jelzáloglevelek
A jelzáloglevél Magyarországon kizárólag jelzálog-hitelintézet által, a jelzálogtörvény alapján kibocsátott, átruházható értékpapír. (Magyarországon három jelzálogbank – az FHB, az OTP és az UniCredit - bocsát ki ilyen értékpapírokat.) A magyar tőkepiacon az intézményi befektetők 1998 óta, a lakosság 2001 óta találkozhatnak ezzel a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírral, amely leginkább a korábban is ismert kötvényekhez hasonlítható.
A jelzáloglevél a kötvényektől abban különbözik, hogy mögötte fedezetként kiváló minőségű, többszörös ingatlanfedezettel ellátott jelzáloghitelek, illetve államilag garantált állampapír-befektetések állnak. A fedezet a befektetők számára biztosíték, amely arra szolgál, hogy a jelzálogbank csődje esetén a jelzáloglevelek tulajdonosainak (tőke és kamat) követeléseit a bank egyéb hitelezőit megelőzően elégíthessék ki. Vagyis a hitelezők között első ranghelyen állnak a jelzáloglevél-tulajdonosok. Mivel hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, a kötvényhez vagy az állampapírhoz hasonló.
A jelzáloglevelek hosszú lejáratú, 5-10-15 éves befektetéseket is kínálnak, ugyanakkor a tőzsdén jegyzettek, így elvileg lejárat előtt is adhatók-vehetők.
Részvények
A tőzsdei részvények vásárlását a vállalkozások is értékpapírszámlán, megbízás útján oldhatják meg. A részvényekkel elért hozam ugyanakkor szintén kamatadó-köteles, emellett számolni kell az egyes ügyletek után felszámolt tranzakciós díjjal is. Tekintettel arra, hogy a hazai részvénypiacon kiemelt teljesítményt nyújtó papírok nincsenek, a tőzsdei részvény mint befektetés is elsősorban hosszú távon lehet gyümölcsöző. Az idei év szempontjából ugyanakkor kevésbé biztató a bizonytalan világgazdasági környezet, amelyben a feltörekvő piaci – így a magyar – részvények is többnyire alulteljesítenek.
Ami az egyes papírok várható teljesítményét illeti: a magyar piacon a nagy részvények – így a Richter, Mol, OTP, Magyar Telekom - rendszerint kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtanak, a kisebb kapitalizációjú részvényeknél viszont a zuhanás és száguldás időszakai váltják egymást.
Alternatív befektetési lehetőségek
A "bátrabb", a pénz- és tőke-, illetve árupiacok alakulását figyelemmel kísérő befektetők idén több területre is spekulálhatnak. A nyersolaj árának további emelkedésére spekuláló befektetőknek jó megoldást jelenhetnek a több hazai alapkezelő által kínált árupiaci alapok. A bizonytalan gazdasági környezetben felértékelődik az arany szerepe is: az e nemesfémben fantáziát látó befektetők mind alapokon keresztül, mind közvetlenül invesztálhatnak e színesfémbe. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy mind az olaj, mind az arany ára komoly mértékű emelkedést produkált az elmúlt években, így nem szabad kizárni a jelentősebb mértékű korrekció lehetőségét sem.