A szerződés megszüntetése

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 113. számában (2007. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az érvényes szerződés megszűnése leggyakoribb esetben a szerződés teljesítésével megy végbe. Vannak azonban a megszűnésnek egyéb módjai is, mint például a beszámítás, a szerződés elévülése, a közös megegyezéssel való megszüntetés vagy felmondás, az elállás vagy a szerződés egyoldalú felmondása. Ezek közül cikkünkben most csak a szerződés megszüntetésének egyes eseteit tárgyaljuk részletesen.

Megszüntetés közös megegyezéssel

A szerződés közös megegyezéssel való megszüntetése vagy felbontása

A Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályai szerint a szerződési szabadságnak megfelelően a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntethetik, vagy felbonthatják. Ezekben az esetekben a szerződés a teljesítés megtörténte nélkül szűnik meg, vagyis nem a felek teljesítése, illetve beszámítás folytán. Az ilyen megszűnések legáltalánosabb esete, hogy a feleknek valamilyen oknál fogva nem áll érdekükben a szerződést fenntartani, így azt közös megegyezéssel megszüntetik, illetve felbontják. Ehhez tehát a felek egyező akaratnyilvánítására van szükség. Ez - mint főszabályként bármely szerződéses nyilatkozat - kifejezésre juthat szóban, írásban, de ráutaló magatartással is. (A bírói gyakorlat a ráutaló magatartás megállapíthatóságához a magatartás mögött álló akarat minden kétséget kizáró megállapíthatóságát igényli.)

A szerződés megszüntetése

A szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve (ex nunc) szűnik meg. Ilyen esetben a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét azonban meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, úgy a pénzbeli szolgáltatás visszajár.

A szerződés felbontása

A szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal (ex tunc) szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ezzel a felek olyan helyzetet kívánnak teremteni, mintha a szerződést meg sem kötötték volna. A szerződés előtti állapot visszaállítása során ilyenkor az érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A visszaszolgáltatási kötelezettség tehát a szerződés megkötésének időpontjától esedékes. Azt a felet, aki pénzt szolgáltatott, az esedékességtől (a szerződéskötés időpontjától, illetőleg a teljesítéstől) kamat illeti meg, ha pedig egyéb vagyontárgyat birtokolt, a körülményeknek megfelelő használati díj térítésére köteles.

A teljesítés idejére és a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezések diszpozitív jellegűek, vagyis a felek a szerződést felbontó megállapodásukban ezektől a rendelkezésektől eltérő szabályokat is megállapíthatnak.

A már megtörtént teljesítés nem érvénytelenné, hanem hatálytalanná válik, hiszen a korábbi teljesítés utólag veszti el jogalapját.

Vannak azonban olyan szerződéstípusok, amelyek esetében az eredeti állapot visszaállításának lehetetlensége miatt fogalmilag kizárt a szerződések felbontása, ezért ezek a szerződések csak a jövőre nézve szüntethetők meg. Így például nem lehet felbontatni a következő megállapodásokat:

- a használatra jogosító szerződések,

- a letét,

- a tartási és életjáradéki szerződés,

- a megbízási szerződés (ha a teljesítés már megkezdődött) és

- a vállalkozási szerződés, ha a már teljesített szolgáltatás kizárólag munkával elérhető eredmény létrehozása.

Megszüntetés egyoldalú akarattal (nyilatkozattal)

A szerződéstől való elállás

Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, ezt a jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolhatja. Az elállás tehát a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést felbontja. Az elállás ugyanolyan jogi helyzetet teremt, mint a felbontó szerződés, és itt is a szerződés megkötése előtti helyzet visszaállításának van helye. A visszaszolgáltatási kötelezettség a szerződés megkötésének időpontjától esedékes (ex tunc), így azt a felet, aki pénzt szolgáltatott, az esedékességtől (a szerződéskötés időpontjától, illetőleg a teljesítéstől) kamat illeti meg.

Az elálláshoz fűződő joghatások a jognyilatkozat közlésével beállnak, ezért a nyilatkozat - a másik fél hozzájárulása nélkül - általában vissza sem vonható. Mivel az elálláshoz igen szigorú jogkövetkezmények fűződnek, és emellett egyoldalú jognyilatkozattal megy végbe, a feleket az elállás joga csak jogszabály kifejezett rendelkezése (ún. törvényes elállási jog), vagy az erre irányuló megállapodásuk alapján illeti meg.

Törvényes elállás

A Ptk. a törvényes elállás általános eseteit a szerződésszegés körében szabályozza. Az általános szabályokon túl az egyes szerződéseket szabályozó rendelkezések között is találunk bizonyos feltételek mellett elállásra jogosító eseteket, például az adásvétel körében, a vállalkozás esetén, illetve a bérlet esetében. (Ezekről később részletesebben a gazdasági kollégiumi döntésnél szólunk.)

Az elállási jog gyakorlásánál fontos, hogy ez a jog általában oszthatatlan, így ha egységesen kötött szerződésben az egyik vagy másik oldalon több alany szerepel, ezt a jogot a jogosultak mindegyike együttesen és csak valamennyi ellentétes pozícióban lévővel szemben gyakorolhatja. Ebből következően bármelyik jogosult elállási jogának megszűnése a többi jogosult elállási jogának megszűnését vonja maga után.

Az elállási jog gyakorlása általában nincs időhöz kötve, de a felek az elállási határidőben megállapodhatnak.

Az elállási jog rendeltetéséből következik, hogy a szerződésszerű teljesítés után már nem gyakorolható, mert az ilyen teljesítés a szerződést megszünteti, tehát már nincs mitől elállni. El lehet állni azonban a szerződéstől akkor is, ha a teljesítés már megkezdődött ugyan, de még nem fejeződött be.

Szerződés felbontása a gyakorlatban

Lássunk egy példát a szerződés közös megegyezéssel való felbontására. A vonatkozó döntés szerint ha a felek az adásvételi szerződést közös megegyezéssel felbontják, a már teljesített szolgáltatások visszajárnak; az eladó ezért a vételár egy részére azon a címen sem tarthat igényt, hogy a pénzt foglalóként vagy bánatpénzként kapta. A bírósági döntésben szereplő felek adásvételi szerződést kötöttek az alperes tulajdonában álló ingatlanra. A szerződés szerint a felperes az érintett ingatlant az alperestől 1 900 000 forint ellenében megvásárolja. Vételárelőlegként a felperes 850 000 forintot adott át az alperesnek. A felek a szerződésben úgy rendelkeztek, hogy a hátralékos 1 050 000 forintot a felperes köteles 60 napon belül az alperesnek megfizetni, a vételár késedelmes megfizetése esetén pedig a felperes 200 000 forint bánatpénzzel tartozik az alperesnek. A felperes a megvásárolt ingatlant melegkonyhás étteremmé és panzióvá kívánta átalakíttatni. A tervezés során felmerült körülmények miatt az ehhez szükséges feltételeket a felperes nem tudta biztosítani, ezért javaslatot tett az alperesnek az adásvételi szerződés felbontására. Ennek eredményeként a felek az adásvételi szerződést közös megegyezéssel felbontották, és megállapodtak az eredeti állapot helyreállításában. Az alperes vállalta, hogy a vételárelőlegként fizetett 850 000 forintból a felperesnek 650 000 forintot visszafizet, 200 000 forintot azonban visszatartott. Erre az összegre vonatkozóan a felperes a visszakövetelés jogát fenntartotta azzal, hogy ennek érdekében akár bírói utat is igénybe vehet. Ilyen előzmények után terjesztette elő a felperes a keresetét, amelyben 200 000 forint visszafizetésére kérte az alperest kötelezni. Álláspontja szerint annak folytán, hogy a felek a szerződésüket közös megegyezéssel felbontották, az adott teljes vételárelőleg részére visszajár. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a 200 000 forintot mind a szerződésben, mind annak felbontásakor bánatpénzként kötötte ki, így azt jogszerűen tartotta vissza. * A Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint a felek a szerződésüket közös elhatározásukból felbontották. A Ptk. szerint a szerződés felbontása esetén a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal megszűnik, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Így visszajár az az összeg is, amelyet a felperes - még a szerződés megkötése előtt - vételárelőleg címén adott át az alperesnek. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak sem, hogy a vételárelőleg átvételéről kiállított bizonylaton "foglaló" jogcím került feltüntetésre. A Ptk. egyébként kimondja, hogy ha a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, a foglaló is visszajár. Az alperes tehát a korábban átvett 850 000 forintnak egy részét sem foglaló, sem pedig bánatpénz címén jogszerűen nem tarthatta vissza. (Bírósági Határozatok, 1994. évi 427. számú jogeset.)

Szerződésen alapuló elállás, bánatpénz

A felek megállapodhatnak abban, hogy valamelyikük vagy bármelyikük olyan esetben is elállhat a szerződéstől, amikor jogszabály erre nem ad lehetőséget. A felek megállapodhatnak úgy is, hogy ezért a lehetőségért cserébe ellenértéket kötnek ki. Az elállás jogának elismerése fejében kikötött - a másik fél kártalanítását szolgáló - ellenérték a bánatpénz. A bánatpénzt meghaladó kár megtérítése nem követelhető, hiszen ilyenkor a felek a szerződésben abban állapodnak meg, hogy a bánatpénz megfizetése ellenében gyakorolható az elállás joga. Az elállás tehát ebben az esetben jogos magatartás, amely szerződésszegésnek nem minősíthető. Ugyanakkor a bíróság a túlzott mértékű bánatpénzt mérsékelheti. Túlzott mértékűnek akkor tekinthető a bánatpénz, ha az jelentős mértékben meghaladja a másik félnek a szerződéshez fűződő anyagi érdekét. Ezt csak a körülmények gondos vizsgálatával lehet eldönteni. Ebben a körben nem csak annak van jelentősége, hogy a bánatpénz miként aránylik a teljes vételárhoz, mert a kikötött összeg önmagában is túlzott mértékű lehet. Meg kell vizsgálni az elállási jogot gyakorló fél anyagi és személyi körülményeit, valamint azt, hogy jogát méltányolható okból gyakorolta-e. Figyelembe kell venni azt is, hogy az elállás következtében a másik félnek milyen kára keletkezett, és az kellő körültekintéssel elhárítható lett volna-e. A bánatpénz kikötéséhez a jogszabály nem kíván alakszerűséget, járulékos jellege folytán viszont csak érvényes főkötelezettség mellett állhat.

Nem gyakorolhatja a szerződésen alapuló elállási jogot az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni.

Az a fél, aki hozzájárul a másik fél részére elállási jog kikötéséhez, ezt természetszerűleg abban a feltevésben teszi, hogy - elállás esetén - az általa teljesített szolgáltatást visszakapja. Ebből következik a törvény azon szabálya, hogy az a fél, aki az elállás folytán visszajáró szolgáltatás teljesítésére nem vagy jelentősen csökkent értékben képes, a szerződésen alapuló elállási jogát nem gyakorolhatja. A jog gyakorlásának kizártsága szempontjából közömbös, hogy e körülmény az elállási jog gyakorlására jogosult magatartására vezethető-e vissza, mint ahogy az is, hogy milyen okból következett be.

Ez a rendelkezés nem vonatkozik a jogszabályon alapuló elállásra.

A szerződés egyoldalú felmondása

Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, ezt a jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolhatja. A felmondás a szerződést megszünteti. Ha a felmondás nem azonnali hatályú, a törvényben vagy a szerződésben meghatározott felmondási idő elteltéig a szerződés fennmarad.

A felmondás tehát a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést ex nunc hatállyal, azaz a jövőre nézve megszünteti. A felmondás érvényes szerződést feltételező alakító jog, amelynek a megszüntető szerződéssel megegyező joghatásai a közléssel beállnak, így az általában csak a másik fél hozzájárulásával vonható vissza. Kivételesen előfordulhat azonban, hogy a felmondás érvényességéhez szükséges a másik fél elfogadó nyilatkozata, vagy a bíróság deklaratív tartalmú ítélete is.

Elszámolási kérdések

Mivel a szerződés felmondás esetében a jövőre nézve szűnik meg - ugyanúgy, mint a közös megegyezéssel történő felmondásnál -, a már teljesített szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, az ellenszolgáltatás nélkül fizetett pénzösszeg pedig visszakövetelhető.

Alakiságok

A felmondás alakiságára a szerződési nyilatkozatokra vonatkozó általános szabályok az irányadóak, a jogszabály azonban a felmondás érvényességét írásbeli alakhoz kötheti.

Többes jogviszonyok

Ha a jogviszony egyik, másik vagy mindkét oldalán több fél is van, a felmondással általában csak valamennyi jogosult (kötelezett) együttesen és csak valamennyi ellenféllel szemben élhet.

Elállási jog a gyakorlatban a Gazdasági Kollégium állásfoglalása alapján (GK 16. szám)

Ha a megrendelő a szerződéstől eláll, a másik félhez intézett nyilatkozatában az elállás okát, illetve jogcímét is közölnie kell. Ennek hiányában, vagy ha az eset körülményeiből az elállás különös jogcíme nyilvánvalóan nem következik, az elállási nyilatkozatot a megrendelő általános elállási joga alapján kell hatályosnak tekinteni. A megrendelő az elállás különös - szerződésszegésen alapuló - jogcímét később is megjelölheti. * Ha az elállási nyilatkozatban megjelölt jogcím alapján elállásnak nem volt helye, és az elállási nyilatkozatot közlő fél a jogcímet nem változtatja meg, a bíróság az elállás jogszerűségét eltérő jogcímen nem állapíthatja meg. * A megrendelő az általános - valamint a késedelem miatt bekövetkezett érdekmúlásra alapított - elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és átvétele nem történt meg. * A különböző jogszabályokon alapuló elállási jogosultságok jogcímei általában két csoportba foglalhatók. Az egyikbe azok az esetek tartoznak, amikor a jogszabály a fél szerződésszegése miatt elállási jogosultságot ad a másik fél részére. Ezek közül különösen a kötelezett késedelme, és a hibás teljesítés esetére a megrendelő javára, a vállalkozó javára pedig például a munkahely át nem adása esetére biztosított elállási jognak van nagy gyakorlati jelentősége. A másik csoportba azok az esetek vonhatók, amikor a jogszabály az egyik fél szerződésszegése nélkül biztosít elállást a másik félnek. Ezek közül különösen a megrendelő javára, illetve az új hatósági ár megállapítása esetére bármelyik fél részére biztosított elállási jognak van nagyobb jelentősége. A jogszabályok a különféle csoportokba tartozó elállási esetekhez - az elállásnak a szerződést felbontó joghatását nem tekintve - más és más jogkövetkezményeket fűznek. Szerződésszegés esetében vétkességen alapuló kötbér- és kártérítési felelősséget, egyéb okból történő elálláshoz azonban nem ilyen felelősséget, hanem például a vétkességtől független megtérítési, kártalanítási kötelezettséget. * A gyakorlatban előfordul, hogy az egyik fél a másik fél elállásának jogosságát vitássá teszi. Ennek a megrendelő általános elállási jogon alapuló elállása esetében nincs különösebb jelentősége, mert ilyen esetben a bíróságnak az elállást jogszerűnek kell tekinteni, és legfeljebb - ha ez vitás - az ehhez kapcsolódó megtérítési kártalanítási követelés igényel döntést. A szerződésszegésen alapuló elállás esetében azonban a bíróságnak kell elbírálnia azt, hogy az adott esetben az elállásnak a jogszabályban megállapított feltételei (például érdekmúlás) valóban fennállnak-e. Ha igen, akkor a bíróság az elállás jogszerűségét a közölt jogcímen állapítja meg, és egyben határoz a vitás jogkövetkezmények tárgyában is. Ellenkező esetben az elállást jogszerűtlennek kell tekinteni. Előfordul azonban, hogy bár az elállási nyilatkozatban megjelölt jogcím alapján az elállás nem volt jogszerű, de az eljárás adatai arra mutatnak, hogy az elállás más jogcímen lehetséges volna (például az érdekmúlás a megrendelőnél nem állapítható meg, de a megrendelő az általános elállási joga folytán is elállhat a szerződéstől). Adott esetben célszerű lehet erre a fél figyelmét felhívni azzal, hogy a megfelelő joghatáshoz más jogcímen történő elállás szükséges. Ha a fél az eljárás során az utóbbi jogcímre alapozva közöl a másik féllel elállási nyilatkozatot, a bíróság ennek figyelembevételével jár el. Ellenkező esetben az elállást jogszerűtlennek kell tekinteni, mert a bíróság az elállás jogszerűségét a fél által megjelölttől eltérő jogcímen hivatalból nem állapíthatja meg. * A szállítási, illetve a vállalkozási szerződés tekintetében a Ptk. úgy rendelkezik, hogy a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a szállító, vállalkozó kárát megtéríteni. Abból azonban, hogy a jogszabály a megrendelő "bármikor" való elállását teszi lehetővé, egyértelműen nem következik, hogy ennek a rendelkezésnek, az említett szóhasználatnak mi a belső tartalma, a megrendelőt ez az általános elállási jog milyen határidőig illeti meg. A megrendelő az általános elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és átvétele nem történt meg. A megrendelő részére természetesen a szállító (vállalkozó) késedelmének ideje alatt is fennáll ez az általános elállási lehetőség; nyilvánvaló azonban, hogy ha a jogszabályban erre vonatkozóan megállapított feltétel, az érdekmúlás fennáll, akkor a megrendelő ez utóbbi alapon fog elállni a szerződéstől, mert számára ez kedvezőbb. * (Kivonatos összefoglalás.)

A beszámítás

A beszámítás célja tulajdonképpen az azonos jogalanyok között fennálló kölcsönös követelések egy jogcselekménnyel történő elszámolása, és ezzel a kötelezettségek megszüntetése.

A jognyilatkozat tartalma

A beszámítás a kötelezettnek a jogosulthoz címzett egyoldalú jognyilatkozata, amelyben azt közli, hogy a kötelezettségének nem tesz eleget, de annak megszüntetése fejében a jogosulttól a vele szemben fennálló tartozást sem követeli.

Hatály

A jogkövetkezmények beálltához, a kötelezettségek megszűnéséhez nincs szükség a felek megállapodására (tehát elég, ha az egyik fél kívánja így rendezni a kötelezettségét), de a beszámításra irányuló nyilatkozat csak a szerződési nyilatkozat hatályosulását rendező, a Ptk.-ban meghatározott feltételek fennállása esetén válik hatályossá. Ha a nyilatkozat szóban vagy szóbeli üzenet útján hangzott el, akkor a tudomásszerzéssel; írásbeli közlés esetében pedig a másik félhez való megérkezéssel. Ekként - a törvény megfogalmazásából következően - az írásban eljuttatott nyilatkozat hatályossá válik akkor is, ha arról a címzett ténylegesen és valósan nem szerez tudomást (például külföldi tartózkodás, betegség vagy csupán gondatlanság okán). A nyilatkozat megismerésének hiányából származó hátrány azonban még vétlenség esetében sem hárítható el. A hatálybalépés jelentősége abban áll, hogy hozzá kötődnek a nyilatkozat megtételéhez fűződő joghatások.

Jognyilatkozat perben és peren kívül

A jognyilatkozat megtehető peren kívül, de perben is. A polgári anyagi jogban szabályozott beszámítás a perben az alperes által előterjesztett beszámítási kifogás útján érvényesíthető, a beszámítás mint anyagi jogi jogintézmény az eljárásjogban a viszontkereset egy speciális típusaként jelenik meg, melynek természetét elsősorban anyagi jogi jellege határozza meg, így például, ellentétben a viszontkeresettel, beszámítási kifogás még a fellebbezési eljárásban is előterjeszthető.

A beszámítás feltételei

Beszámításra az alábbi törvényes feltételek együttes fennállása esetén van lehetőség.

Azonos jogalanyok közötti jogviszonyokból eredő követelések

Kizárólag azonos jogalanyok között létrejött jogviszonyokból eredő kölcsönös követelések alkalmasak a beszámításra. Ez alól a feltétel alól azonban a törvény két kivételt tesz a következők szerint:

- a kezesség mint mellékkötelezettség járulékos jellege ellenére a kezes saját személyében is érvényesítheti a jogosulttal szemben a kötelezetteket megillető kifogásokat, tehát a beszámítás jogával is élhet;

- érvényes engedményezés esetén a követelés átruházásával a jogosult személye is megváltozik. Az engedményezés azonban nem gátolja a kötelezettet abban, hogy az engedményessel szemben beszámítás útján érvényesítsen olyan követelést, amely ugyan csak az engedményezés után vált esedékessé, de jogalapja már az engedményezésről való értesítés időpontjában fennállt.

Követelések egyneműsége

Az azonos jogalanyok kölcsönös követelésének egyneműnek kell lennie. Ebből következik, hogy összevetni csak azonos fajtájú szolgáltatásokat lehet (például a pénzkövetelésbe kizárólag pénztartozás számítható be). Egynemű követelésnek minősül a vállalkozói díj és az esedékessé vált kötbér, valamint a pénztartozással szemben álló hibás teljesítés miatti szavatossági igény. Viszont az egyneműség hiánya miatt a dologi jogi igénybe a kötelmi jogi igény nem számítható be.

Lejárt követelések

Mind a követelésnek, de az ellenkövetelésnek is lejártnak kell lennie. A törvény tehát kizárólag olyan szolgáltatások beszámítására ad lehetőséget, amelyek már esedékessé váltak, azaz a szerződésben kikötött, vagy a szolgáltatás jellegéből megállapítható teljesítési határidő már eltelt.

Nem, illetve korlátozottan beszámítható követelések

Meghatározott célra rendelt szolgáltatások "beszámíthatatlansága"

Maga a törvény tiltja egyes, meghatározott rendeltetésű követelések beszámítását. A törvény általánosságban kimondja, hogy a felek megállapodása alapján meghatározott célra rendelt szolgáltatás nem számítható be, illetve meghatároz olyan követeléseket is, amelyek esetében a felek megállapodása hiányában sincs lehetőség beszámításra. A törvényi tilalom a jogosult létfenntartást biztosító szolgáltatásokra, így a tartásdíj-, élet- és balesetijáradék-követelésekre terjed ki.

A beszámítási tilalom alól azonban a törvény egy esetben kivételt tesz. Annak ugyanis nincs akadálya, hogy a kötelezett a túlfizetését a létfenntartást biztosító jogosulti követelésbe beszámítsa. A visszakövetelési jog önálló érvényesítésének tilalma ugyanis nem zárja ki a jogalap nélkülivé vált kifizetés beszámítás útján való érvényesíthetőségét, feltéve hogy a beszámítás törvényi feltételei fennállnak. A kialakult bírói gyakorlat szerint a túlfizetés a tartásdíj, élet-, illetőleg baleseti járadék jövőben esedékessé váló részleteibe számítható be. Ezzel a jogával a kötelezett akkor is élhet, ha a túlfizetés beszámításáról a tartásdíj, élet- és baleseti járadék összegszerűségét mérséklő jogerős ítélet nem rendelkezik.

Kártérítési követelések és beszámítás

Törvényi tilalom folytán a károkozó a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló és vele szemben fennálló követelésbe nem számíthatja be a károsulttal szembeni ellenkövetelését. Annak azonban nincs törvényi akadálya, hogy a szándékos károkozás károsultja a kártérítési követelésébe beszámítsa a károkozóval szemben fennálló tartozását.

Bírósági úton nem érvényesíthető követelések

Kizárja a törvény a bírósági úton nem érvényesíthető követelések beszámítását is. (Bírósági úton nem lehet érvényesíteni a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, kivéve ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le; a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket; azokat a követeléseket, amelyeknek állami szerv útján való érvényesítését jogszabály kizárja.)

A törvény az elévült követelésekről a bírósági úton nem érvényesíthető követelések körében rendelkezik. A Ptk. értelmében azonban lehetőség van olyan elévült követelések beszámítására, amelyeknél az ellenkövetelés keletkezésekor az elévülés még nem következett be.

Végrehajtás alól mentes követelés

A végrehajtás alól mentes követelésbe kizárólag az azonos jogalapból származó ellenkövetelés beszámítására van lehetőség. E követelések felsorolását a bírósági végrehajtásról szóló törvény tartalmazza. Mentesek a végrehajtás alól például a különféle segélyek, a tartásdíj, a gondozási díj, az ösztöndíj, a rokkantsági járadék, a vakok személyi járadéka és a fogyatékossági támogatás.

Végrehajtható határozattal, egyezséggel megállapított követelés

A végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított követelésekbe csak ugyanilyen határozattal megállapított vagy közokiratba foglalt ellenkövetelés számítható be. A beszámítást azonban nem akadályozza, ha a beszámított követelés ugyan már végrehajtás alatt áll, de a perben érvényesített követelés tekintetében még nincs jogerős határozat. A törvény rendelkezése ugyanis kizárólag a végrehajtható követeléssel szemben támasztott beszámításnál kívánja meg a beszámítani kívánt követelés végrehajthatóságát.

Rendes és rendkívüli felmondás

A felek eltérő megállapodásának hiányában rendkívüli felmondásnak csak jogszabály alapján van helye. A határozatlan időre szóló jogviszonyok szokásos megszüntetési módja a rendes (bizonyos határidőre szóló) felmondás. Feltételeit illetően általában a felek megállapodása, ennek hiányában a jogszabály rendelkezése az irányadó. A határozott időtartamra kötött szerződések azonban rendes felmondással csak a felek ez irányú megállapodása esetén szüntethetők meg. A rendes felmondás szabályai általában diszpozitívak, azonban a törvény egyes esetekben a felek eltérő rendelkezését kizárja, illetve korlátozza. A rendes felmondást nem kell indokolni. * Jogszabály bizonyos esetekben - általában súlyos szerződésszegés esetén - lehetőséget ad az azonnali hatályú, ún. rendkívüli felmondásra. Rendkívüli felmondással nem csak a határozatlan, de a határozott időre létrejött szerződést is meg lehet azonnali hatállyal szüntetni (például: haszonbérlet esetén). Egyes jogviszonyok esetében a Ptk. szerződésszegés vagy bármely más indok hiányában is lehetővé teszi az azonnali hatályú felmondást (például megbízás)

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. november 1.) vegye figyelembe!

} Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére