Gépjárműbeszerzéshez kapcsolódó szerződések
Gépjárműlízing
#?-:nbsp;
A lízingről általában
#?-:nbsp;
Napjainkban általában nem az ún. készpénzes gépjárművásárlás az általános, sokkal inkább lízingkonstrukcióban szerzik be a vevők a megvásárolni kívánt gépjárművet – legyen az akár személy-, akár tehergépjármű, illetve a vevő magánszemély vagy gazdálkodó szervezet. (Ennek ellenére összeállításunkban kitérünk a "hagyományos" beszerzési forma ismertetésére is.)
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) nem nevesíti külön szerződéstípusként a lízingszerződést. A szóban forgó megállapodás lényegében ötvözi a részletvétel és a bérlet tartalmi elemeit.
Lízingfajták
#?-:nbsp;
A lízingszerződés általános tartalmát – a fentiek szerint – nem a Ptk., hanem a nemzetközi pénzügyi lízingről szóló, 1997. évi LXXXVI. törvénnyel kihirdetett Ottawai Egyezmény (1988. V. 28.) határozza meg. A lízingnek két alapvető formája ismeretes, a pénzügyi, valamint az operatív lízing.
Pénzügyilízing-szerződéssel a lízingbe adó arra vállal kötelezettséget, hogy a meghatározott lízingtárgyat a lízingbe vevő részére megvásárolja, és azt számára lízingbe adja. Eszerint a lízingszerződés mögöttes megállapodása minden esetben egy adásvétel. Lízingszerződés hátterében tehát egy adásvételi szerződés áll. E lízingtípus lényegében egy, napjaink vásárlási (üzleti) igényeihez igazított, részletre történő adásvételi szerződésnek tekinthető.
A lízingszerződések fentiekben utalt másik csoportját képezi az operatív (más néven működési) lízing. Ebben a megállapodási konstrukcióban a lízingbe vevő a lízingbe adó tulajdonát képező lízingtárgyat lízingel. Ehhez a formához kapcsolódik a visszlízing, amely nem önálló szerződéstípus. Ilyenkor a lízingbe vevő a lízingbe adónak eladott, azaz eredetileg a tulajdonát képező tárgyát lízingeli. (Megjegyezzük, hogy ez az ún. altípus nem a gépjárműbeszerzések ügyleti típusa, sokkal inkább gépek beszerzését szolgálja.) Az operatív lízing a bérleti szerződés jegyeit hordozza.
Próbára vétel
#?-:nbsp;
Gépjármű vásárlásakor a felek gyakran kötnek speciális tartalmú adásvételi szerződést, ez a Ptk. szerinti próbára vétel. A próbára vétel szabályait a Ptk. 371. §-a tartalmazza. E megállapodás – adásvételhez képest eltérő – tartalmi elemei a következők: * annak megjelölése, hogy a vevő a gépkocsit az adott szerződés aláírásával egyidejűleg háromnapos (illetve tetszőleges határidejű, de viszonylag rövid) időtartamra próbára átveszi; * annak rögzítése, hogy az eladó a próba időtartamára a gépkocsi forgalmi engedélyét átadja a vevőnek; * a vevő részére annak a jognak a biztosítása, hogy a próba időtartamán belül nyilatkozhat arról, miszerint kívánja-e vagy sem a szerződés hatályosságát; * rendelkezés arról – a szerződés speciális jellegéből adódóan -, hogy az eladó nem szavatol azokért a hibákért, amiket a vevő a kipróbálás során felismerhetett. * Kötelezettségek, felelősség és a szerződés hatálya próbára vétel esetén: * ha a vevő a szerződésben meghatározott határidőben (lásd fenn) úgy nyilatkozik, hogy a szerződés hatályosságát nem kívánja, a gépkocsit és a forgalmi engedélyt a nyilatkozat megtételével egyidejűleg köteles az eladónak visszaadni; * a vevő felelőssége fennáll a gépkocsiban a próba ideje alatt bekövetkezett olyan károkért, amelyek a rendeltetésellenes vagy nem kellően kíméletes használatból eredtek; * ha a vevő a szerződésben kikötött határidőben úgy nyilatkozik, hogy a szerződés hatályosságát kívánja, vagy nyilatkozatot egyáltalán nem tesz, a szerződés hatályos, és ilyenkor a vevő a nyilatkozat megtételétől vagy a határidő lejártától számított, a felek által a megállapodásban meghatározott időtartamon belül köteles a vételárat kifizetni, az eladó pedig ezzel egyidejűleg köteles átadni a gépkocsi okmányait (törzskönyv, az eredetiségvizsgálatról készült szakvélemény, szervizkönyv stb.).
Pénzügyi lízing
#?-:nbsp;
A pénzügyi lízing lényegében pénzügyi szolgáltatás, amit a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) engedélyével – üzletszerűen – csak pénzügyi intézmény (bank, egyéb hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás) végezhet.
A pénzügyi lízing jellemzői
#?-:nbsp;
A pénzügyi lízing sajátosságai összefoglalóan a következőkben határozhatók meg:
- a lízingtárgy ellenértékét a lízingbeadó fizeti meg az eladónak;
- a szerződésben a lízingbe adó engedményezéssel az adásvételi szerződés hibás teljesítése miatt az eladóval szemben őt megillető jogokat (követeléseket) átruházhatja a lízingbe vevőre. Az engedményezés alapján a lízingbe vevő az adásvételi szerződés hibás teljesítése miatt a lízingbe adót megillető igényeket lesz jogosult közvetlenül gyakorolni az eladóval szemben azzal, hogy a lízingbe vevő által gyakorolható szavatossági jogok köre szűkebb, mert bizonyos jogok nem engedményezhetőek (árleszállítás), illetve a lízingjogviszony speciális jellegére tekintettel természetüknél fogva nem gyakorolhatóak a lízingbe vevő által (kicserélés, elállás joga). Az engedményezés nem kötelező tartalmi elem:
- pénzügyilízing-szerződés esetén a lízingbe vevő a futamidő lejártával – és értelemszerűen az ún. a maradványérték megfizetésével – vagy automatikusan szerzi meg a lízingtárgy tulajdonjogát, de olyan megoldás is létezik a gyakorlatban – az adott megállapodás rendelkezésének függvényében -, hogy egyoldalú nyilatkozattal (vételi jog gyakorlásával) szerzi meg azt;
- a szerződésben meghatározott lízingdíj a dolog beszerzési árának a lízingkulccsal (lízingszorzóval) megnövelt összege, amely tartalmazza a dolog használatának, így a lízingbe adó hasznának és kockázatának ellenértékét is;
- a bírói gyakorlat értelmében a lízingszerződés esetleges felmondásakor a felek közötti elszámolás lehetséges akként, hogy a még hátralékos lízingdíjak lejárttá válnak, és a lízingbe adó egy összegben követeli azok kifizetését, továbbá úgy is, hogy a lízingbe adó követeli a dolog visszaadását és emellett kártérítést is – mégpedig a rendeltetésszerű használatot meghaladó mértékű értékcsökkenés és elmaradt haszon jogcímén. A bírói gyakorlat szerint ugyanis egyértelműen jogalap nélkül gazdagodna a lízingbe adó akkor, ha a szerződés megszüntetése esetén a teljes hátralékos lízingdíjra és a lízingelt dolog visszaszármaztatására is feltétel nélkül igényt tarthatna.
Biztosítási kérdések
#?-:nbsp;
A gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló, 2004. július 1-jétől hatályos 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet 1. számú melléklete alapján az új tulajdonos (üzemben tartó) köteles az új biztosítási szerződést a változást követően megkötni. Ezt követően az üzemben tartó – tehát a lízingbe vevő – közvetlenül köteles a díj megfizetésére a biztosító részére.
A gyakorlatban a lízingszerződés és az ahhoz kapcsolódó biztosítási szerződés tartalmazza, hogy a gépjármű károsodása, megsemmisülése esetén a (casco) biztosítási összeg kit és milyen mértékben illet meg.
A Hpt. pénzügyi lízinghez kapcsolódó rendelkezései
#?-:nbsp;
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) pénzügyi lízinggel kapcsolatos rendelkezései alapján pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában – egyebek mellett – a pénzügyi lízing. * Pénzügyi lízing a Hpt. szerint az a tevékenység, amelynek során a lízingbe adó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbe vevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbe vevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbe vevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbe vevő viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, a hasznok szedésére jogosulttá válik, viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is), jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbe vevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbe adó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét – amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését. Nem minősül pénzügyi lízingnek az anyavállalat és a leányvállalata közötti lízing, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet. * Pénzügyi lízingszerződést kizárólag pénzügyi intézmény köthet – azaz nyújthat pénzügyi szolgáltatást -, amely lehet hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás. * Hitelintézet az a pénzügyi intézmény, amely a Hpt.-ben meghatározott pénzügyi szolgáltatások közül legalább betétet gyűjt, vagy más visszafizetendő pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól (ide nem értve a külön jogszabályban meghatározott nyilvános kötvénykibocsátást), valamint hitelt és pénzkölcsönt nyújt, vagy elektronikus pénzt bocsát ki. * Pénzügyi vállalkozás az a pénzügyi intézmény, amely – a Hpt. 5. §-ának (2) bekezdésében meghatározott tevékenység kivételével -, egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez, a pénzügyi holding társaság, illetve a hitelintézeti elszámolóház.
Adásvétel
#?-:nbsp;
Az adásvétel a fentiekben ismertetett lízingügylethez kapcsolódóan egy végleges jellegű szerződéses konstrukció, amelynek alapján – gépjármű vételére irányuló megállapodás kötésekor – a tulajdonjog azonnal átszáll a vevőre (ide nem értve a részletvételt, amelynek ismertetésétől e helyütt – csekély gyakorlati jelentőségére figyelemmel – eltekintünk).
Az adásvételi szerződéssel a tulajdonos a kizárólagos tulajdonát képező gépjárművet értékesíti az eladónak.
A szerződés lényeges tartalma
#?-:nbsp;
Az adásvételi szerződésben a következő tartalmi elemeket célszerű megjelölni a későbbi jogviták elkerülése érdekében:
- a szerződő felek megjelölése;
- az adásvétel tárgyát képező gépjármű típusa, forgalmi rendszáma, alvázszáma, motorszáma, futásteljesítménye (kilométeróra-állás szerint);
- a műszaki vizsga érvényességének dátuma;
- a vételár, annak fizetési módja (készpénz, átutalás, esedékesség);
- birtokba bocsátás időpontja, kárveszélyviselés;
- a gépkocsival átadandó okiratok (forgalmi engedély, törzskönyv, az eredetiségvizsgálatról készült szakvélemény, szervizkönyv stb.) és felszerelések köre;
- nyilatkozatok a gépjármű műszaki állapotának ismerete körében;
- szavatossági rendelkezések (az eladó vállal-e, avagy sem szavatosságot a gépjármű esetleges hibáiért – kellékszavatosság, illetve a jogszavatosság vállalása – szavatosság a gépkocsi per-, teher- és igénymentességéért);
- a tulajdonosváltozás bejelentésével kapcsolatos kötelezettségek megjelölése;
- rendelkezés a tulajdonosváltozással kapcsolatos közterhek viseléséről (illeték).
A gépjárművásárláshoz, -fenntartáshoz kapcsolódó jelentősebb közterhek
Regisztrációs adó
#?-:nbsp;
A regisztrációsadó-kötelezettségre vonatkozó szabályokat a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (Rtv.) tartalmazza. Összeállításunkban – terjedelmi okokból – csak a témához szorosan kötődő rendelkezéseket ismertetjük (ugyanez vonatkozik a későbbiekben részletezendő gépjárműadóra is.).
Adóköteles gépjárművek
#?-:nbsp;
Az adót a Magyar Köztársaság területén (belföld) forgalomba helyezendő személygépkocsi és lakóautó (személygépkocsi), valamint motorkerékpár (a személygépkocsi és a motorkerékpár együtt: gépjármű) után kell megfizetni.
Adófizetők
#?-:nbsp;
Az adót az a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet fizeti meg, akinek (amelynek) a nevére a forgalomba helyezést kezdeményezik, import esetén az importáló, illetve ha a forgalomba helyezés Közösségen belüli beszerzés közvetlen következményeként valósul meg, az adó alanya az áfa fizetésére kötelezett személy, végül ha a forgalomba helyezés átalakítás következménye, akkor az adó alanya a gépjármű tulajdonosa.
Adókötelezettek közös tulajdon esetén
#?-:nbsp;
Közös tulajdon esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk arányában minősülnek adóalanyoknak, felelősségük az adó megfizetéséért egyetemleges.
Adókötelezettség keletkezése
#?-:nbsp;
Adókötelezettség keletkezik a gépjármű forgalomba helyezésével, importálásával, Közösségen belüli beszerzésével, valamint átalakításával – ez utóbbi három esetben az adókötelezettség keletkezésének feltétele, hogy a gépjárművet forgalomba is helyezzék.
Adófizetési kötelezettség keletkezése
#?-:nbsp;
Az adófizetési kötelezettség – főszabály szerint – legkésőbb a forgalomba helyezés időpontjában, importnál a vámjogi szabad forgalomba bocsátásról szóló határozat közlésének napján, Közösségen belüli beszerzés esetén az áfafizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában, illetve a gépjármű átalakítása következtében történő forgalomba helyezéskor az átalakítás napján, de legkésőbb a forgalomba helyezés időpontjában keletkezik.
Adótételek
#?-:nbsp;
Az adótételeket az egyes gépjármű-kategóriák esetében a törvény melléklete tartalmazza.
Adómentesség
#?-:nbsp;
Bizonyos esetekben az Rtv. mentességet ad az adó megfizetésének kötelezettsége alól. Ennek megfelelően nem kell megfizetni az adót
- a Magyarországon működő diplomáciai és konzuli képviseletek, valamint nemzetközi szervezetek s ezek nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező tagjai és családtagjaik DT betűjelű rendszámmal ellátandó gépjárművének forgalomba helyezése esetén;
- az előző pontban említett képviseletek, szervezetek igazgatási, műszaki és kisegítő személyzetének nem magyar állampolgárságú tagjai és családtagjaik CK betűjelű rendszámmal ellátandó gépjárművének forgalomba helyezése esetén;
- külföldre szállítási céllal belföldön vásárolt gépjármű kivitelére, illetve érvényes forgalmi engedély nélkül Magyarországon tartózkodó gépjármű reexportjára, vagy Magyarországon elvesztett, illetve megrongálódott vagy érvénytelen külföldi rendszámtábla ideiglenes pótlására Z betűjelű rendszámmal ellátandó gépjármű forgalomba helyezése esetén;
- CD betűjelű rendszámmal ellátandó, a fenti első két bekezdésben meghatározott olyan gépjármű forgalomba helyezése esetén, amelynek magyar forgalmi engedélyét és rendszámtábláját az ország területének végleges elhagyása miatt beszolgáltatják, valamint külföldi hatóság által kiadott forgalmi engedélye és rendszámtáblája nincs, továbbá akkor, ha
- az importáló nem kéri a gépjármű forgalomba helyezését (amennyiben azonban az adómentesen behozott gépjárművet utóbb mégis forgalomba helyezik, úgy a törvény szerinti adót meg kell fizetni);
- muzeális jellegű gépjármű forgalomba helyezése esetén.
A regisztrációs adó áfaalapként kezelése 2006. január 1-jétől
#?-:nbsp;
Az Rtv. 2006. január 1-jétől hatályos szabályai értelmében a regisztrációs adó nem képez áfaalapot. Ennek értelmében tehát a regisztrációs adót a regisztrációsadó-kötelezettség megállapításának fázisában, amikor – mivel az áfakötelezettséget eredményező tényállás a forgalomba helyezés előtt merül fel – más nevében és más javára megfizetett elszámolási kötelezettség alá tartozó adóként funkcionál, sem a gépjármű az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa-tv.) hatálya alá tartozó értékesítése, sem importja, sem közösségi beszerzése esetén nem kell az általános forgalmi adó alapjába beszámítani. * A fenti szabály alkalmazására a 2006. január 1-jét követően induló adóigazgatási eljárások esetében nyílt először lehetőség. Az ezt megelőzően indult adóigazgatási eljárások keretében megállapított regisztrációs adó az azzal érintett gépjárművekkel kapcsolatosan keletkező áfafizetési kötelezettségek esetén – még ha az 2005. december 31-ét követően keletkezik is – még beletartozott az általános forgalmi adó alapjába. (Az áfa mértéke, amennyiben az áfafizetési kötelezettség 2006-ban keletkezik, már 20 százalék.) * A regisztrációs adót akár az importőr, akár a gépjármű-kereskedő is megfizetheti. Az Rtv. alapján az adó alanya azonban jellemzően nem a kereskedő, hanem az a természetes személy, jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) a nevét a forgalmi engedélybe bejegyzik. Ezért 2006-tól a regisztrációs adó mindaddig nem épül be a gépjármű beszerzési árába, amíg a fent említett adóalanynak értékesítik, feltéve hogy az a nyilvántartásban más nevében és javára megfizetett elszámolási kötelezettségként szerepel. Ennél az adóalanynál épül be a regisztrációs adó a beszerzési árba. Tehát a kereskedőnél még jellemzően nem képez áfaalapot a regisztrációs adó. * Amennyiben a forgalomba helyezés előtt az adót az Rtv. rendelkezésének megfelelően az importőr, illetve a márkakereskedő megfizeti, úgy azt a számviteli elszámolásában az értékesítési láncolat következő résztvevőjével (márkakereskedővel, illetve végső kötelezettel) szembeni egyéb követelésként kell kimutatni. * Az importőr, illetve a márkakereskedő a személygépkocsi értékesítéséről kiállított számlában az általa megfizetett regisztrációs adót mint követelést terheli tovább a márkakereskedőre, illetve a tulajdonjog megszerzését igazoló okiratban szereplő természetes személyre, jogi személyre, egyéb szervezetre. * A megfizetett adó összege lesz a követelés könyv szerinti értéke és az adókötelezettség átvállalója, illetve a kötelezett által elismert érték is, amelyet egyéb ráfordításként, illetve egyéb bevételként kell az importőrnél, a márkakereskedőnél elszámolni a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény alapján. * Az elszámolás bizonylata az importőr, illetve a márkakereskedő által a személygépkocsi értékesítésétől kiállított számla, amelyen a megfizetett regisztrációs adót indokolt külön feltüntetni, de az nem része a számla szerinti – az értékesítés nettó árbevételeként könyvelendő – értéknek, csak a pénzügyileg rendezendő összeget növeli. * A regisztrációs adó áthárítása történhet a számla mellett külön számviteli bizonylattal is, ennek hiányában az elszámolás bizonylata az adóhatóság által kiállított, az adó megfizetéséről szóló igazolás. Az adóhatóság által kiállított, a regisztrációs adó megfizetéséről szóló igazolást egyébként is együtt kell kezelni azzal a gépjárművel, amelyre az igazolás szól. * A megfizetett regisztrációs adót az eszköz bekerülési értékét növelő tételként kizárólag a forgalmi engedélyben szereplő tulajdonosnak (a tényleges kötelezettnek) van lehetősége elszámolni a számla, vagy – ha azon a regisztrációs adó nem szerepel – a fentebb említett külön számviteli bizonylat alapján. * A fentiekből következően, amennyiben az áfaalany kereskedő a regisztrációs adó alanyának értékesíti a járművet, a regisztrációs adó még nem képezi az általános forgalmi adó alapját. * (2007/13. Adózási kérdés, PM Forgalmi adók, vám és jövedéki főcsoport, 536/3/2005. – APEH Adójogi Főosztály 8429860980; AEÉ 2007/1.)
A regisztrációs adó részleges visszatérítése
#?-:nbsp;
2007. február 15-étől hatályos a regisztrációs adó részleges visszatérítéséről szóló 2006. évi CXXX. törvény (Tv.). A teljesség kedvéért – mintegy utalásszerűen – írunk itt a visszatérítési jogosultságról, hiszen az igény előterjesztésének határideje már lejárt.
Határidő, jogosultság
#?-:nbsp;
Az adó részleges visszatérítésére jogosult a kérelmet a Tv. hatálybalépésétől (2007. február 15.) számított 180 napon belül az adó megállapítása iránti eljárásban első fokon eljárt vámhatósághoz terjeszthette elő. (A Tv. értelmében az adó részleges visszatérítésére jogosult az a személy, aki gépjármű forgalomba helyezése miatt az Rtv. 2004. május 1. napja és 2005. december 31. napja között hatályos rendelkezései alapján adót fizetett a vámhatóság részére, illetve akire az adónak vagy egy részének megfelelő összeget az előzőekben meghatározott személy "regisztrációs adó"-ként áthárította, és azt az előző mondatban meghatározott személy részére igazoltan megfizette abban az esetben, ha a gépjármű forgalomba helyezése miatt az Rtv. 2004. május 1. napja és 2005. december 31. napja között hatályos rendelkezései alapján az első mondatban meghatározott személy adófizetési kötelezettségének keletkezése nélkül közvetlenül keletkezett volna adófizetési kötelezettsége.)
Visszatérített adó összege
#?-:nbsp;
A visszatérített adó a végrehajtható okirat alapján ténylegesen megfizetett adó és a Tv. szerint számított adófizetési kötelezettség különbözete. Ha a különbözet előjelhelyesen negatív összeget eredményezett, a vámhatóság határozattal elutasította a kérelmet.
Az adó megállapítása, visszafizetése
#?-:nbsp;
A visszatérítendő adót a vámhatóság határozattal állapította meg. A vámhatóság – az adó visszatérítésével egyidejűleg – a visszatérítendő adó után az adó megfizetésének napjától az adó-visszatérítés teljesítéséről szóló határozat jogerőre emelkedésének napjáig kamatot is fizetett, amelynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd része volt. Az adó-visszatérítés teljesítése az arról szóló határozat jogerőre emelkedésének napján vált esedékessé azzal, hogy a visszatérítendő adót az esedékesség napjától számított 30 napon belül kellett a hatóságnak kiutalnia.
Gépjárműadó
#?-:nbsp;
A gépjárműadóra vonatkozó kötelezettségeket a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXXII. törvény (Gjt.) foglalja össze.
Adótárgyak
#?-:nbsp;
Gépjárműadót kell fizetni a belföldi érvényes rendszámtáblával ellátott gépjármű, pótkocsi, valamint a Magyar Köztársaság területén közlekedő, külföldön nyilvántartott tehergépjármű (gépjármű) után.
(A Gjt. rendelkezéseit nem kell alkalmazni a belföldi rendszámtáblával ellátott mezőgazdasági vontatóra, a lassú járműre és a lassú jármű pótkocsijára, a külön jogszabály szerinti "méhesházas" gépjárművekre, a munkagépre, a CD, a CK, a DT, az OT és a Z betűjelű rendszámtáblával ellátott gépjárműre, valamint a külföldön nyilvántartott tehergépjárművek közül azokra, amelyek az Európai Unió valamely tagállamában vannak nyilvántartva.)
A cégautóadóra vonatkozó főbb rendelkezések
#?-:nbsp;
A cégautóadóra vonatkozó előírásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény – természetbeni juttatásokra vonatkozó része – tartalmazza. A főbb rendelkezések a következők: * természetbeni juttatásnak minősül a kifizető tulajdonában lévő, vagy általa bármely más jogcímen használt személygépkocsi (cégautó) magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem (ideértve az úthasználat díját és a cégautó használatával összefüggő más kiadásokat is). Magáncélú használat, ha bármely körülmény vagy dokumentum (így különösen a tárolás helye, illetve az irányadó belső szabályzat, szerződés, útnyilvántartás) alapján megállapítható, hogy a cégautót magánszemély(ek) – akár állandó, akár eseti jelleggel, a cégautó egyéb használatától függetlenül – személyes célra (is) használja (használják) vagy használhatja (használhatják). Személyes használatnak minősül különösen a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás, kivéve ha az említett útvonalon történő használat kiküldetés (kirendelés), külföldi kiküldetés, külszolgálat keretében történik; * az előzőek szerinti jövedelem után az adó (cégautóadó) fizetésére az a kifizető köteles, aki (amely) a magánszemély(ek) számára a magáncélú használatot biztosítja (lehetővé teszi) azzal, hogy a cégautóadó fizetésére kötelezettnek a személygépkocsi tulajdonosát – ha a tulajdonos és az üzemben tartó (üzemeltető) személye eltér, akkor üzemben tartóját (üzemeltetőjét) – kell tekinteni, kivéve ha okirattal bizonyítja, hogy a személygépkocsi használatának átengedésére kizárólag más személy jogosult (ez utóbbi esetben a személygépkocsi használatának átengedésére kizárólagosan jogosult más kifizető köteles a cégautóadót megfizetni); * bizonyos esetekben nem kell megfizetni a cégautóadót. Így például nincs fizetési kötelezettség az után a cégautó után, amelyet a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és használatának szabályairól szóló miniszteri rendelet előírásainak megfelelően megkülönböztető jelzést adó készülékkel vagy figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel, valamint amelyet egyház, egyházi karitatív szervezet kizárólag alapfeladata(i) ellátásához üzemeltet, valamint amelyet postai szolgáltatás (SZJ 64.11.1), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be, valamint amelyet társas vállalkozás taxi rendszerű személyszállítás vagy gyakorlati gépjárművezető-oktatás céljából üzemeltet, továbbá amelyet átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet stb.
Adófizetésre kötelezettek
#?-:nbsp;
Az adót főszabályként annak a személynek kell megfizetnie, aki/amely a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény alapján vezetett járműnyilvántartásban (hatósági nyilvántartás) az év első napján üzemben tartóként, ennek hiányában tulajdonosként (együttesen tulajdonos) szerepel. Amennyiben a hatósági nyilvántartás szerint egy gépjárműnek több tulajdonosa vagy több üzemben tartója van, akkor közülük az adó alanya az, akinek/amelynek neve a forgalmi engedélyben szerepel.
Adóalanyiságot megalapozó egyéb körülmények
#?-:nbsp;
Bizonyos esetekben a Gjt. az adóalanyiság vonatkozásában a fentiekben részletezettől eltérően rendelkezik. Ennek megfelelően
- az év közben újonnan vagy újra forgalomba helyezett gépjármű utáni adó alanya az, aki/amely a forgalomba helyezés hónapjának utolsó napján a hatósági nyilvántartásban tulajdonosként szerepel;
- ha az adó alanya elhalálozik, illetve megszűnik, akkor a halálát, illetve megszűnését követő év 1. napjától – feltéve hogy a hatósági nyilvántartásban ekkor még mindig az elhunyt személy vagy a megszűnt szervezet szerepel tulajdonosként – azt a személyt kell az adó alanyának tekinteni, akit/amelyet a halálesetet vagy megszűnést követően a hatósági nyilvántartásba elsőként tulajdonosként bejegyeztek;
- amennyiben a gépjármű tulajdonjogában bekövetkezett változást a korábbi tulajdonos (átruházó) a külön jogszabályban meghatározott módon bejelentette, akkor a bejelentési kötelezettség megnyíltát (szerződés megkötésének időpontját) követő év első napjától nem minősül adóalanynak. Ettől az időponttól kezdve a korábbi tulajdonostól tulajdonjogot szerző felet kell az adó alanyának tekinteni, kivéve ha ettől az időponttól a hatósági nyilvántartásban harmadik személy szerepel tulajdonosként;
- előfordulhat, hogy a gépjármű tulajdonjogának átruházása esetén a tulajdonátszállással érintett felek egyike sem tesz eleget a külön jogszabály által meghatározott bejelentési kötelezettségének. Ilyenkor a tulajdonátszállás bejelentése évének utolsó napjáig az év első napján a nyilvántartásban üzemben tartóként/tulajdonosként megjelölt személy az adó alanya, végül
- az adó alanya az "E" és "P" betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott gépjármű esetén az, akinek/amelynek a nevére a rendszámtáblát az eljáró hatóság kiadta.
Adókötelezettség
#?-:nbsp;
Az adókötelezettség a gépjármű forgalomba helyezését követő hónap 1. napján kezdődik. Ha az állandó rendszámtáblával, valamint a "V" betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott gépjármű utáni adókötelezettség nem áll fenn a teljes adóévben, akkor az évi adótételnek az adókötelezettség fennállásának hónapjaira eső időarányos részét kell megfizetni. Az adókötelezettség az "E" és "P" betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott gépjármű esetén a rendszámtábla kiadásakor keletkezik.
Az adófizetési kötelezettség szünetelése
#?-:nbsp;
Az adófizetési kötelezettség szüneteltetésére az adóalany kérelme alapján van lehetőség akkor, ha a gépjármű jogellenesen került ki az adóalany birtokából, és ezt a tényt a kötelezett rendőrhatósági igazolással tanúsítja.
A szünetelés időtartama, az adókötelezettség megszűnése
#?-:nbsp;
A szünetelés a jogellenes cselekmény bekövetkezését követő hónap első napjától annak a hónapnak az utolsó napjáig tart, amelyben a gépjármű az adóalany birtokába visszakerült. A szünetelés időszakára időarányosan eső adót nem kell megfizetni. Abban az esetben pedig, ha a gépjármű nem kerül vissza az adóalany birtokába, akkor a jogellenes állapot bekövetkezésének időpontját követő év utolsó napján az adóalanynak e gépjárműve utáni adókötelezettsége megszűnik.
Adómentesség
#?-:nbsp;
Bizonyos esetekben nem áll fenn az adófizetési kötelezettség. Így mentes az adó alól
- a költségvetési szerv, az egyház tulajdonában lévő gépjármű,
- a társadalmi szervezet, az alapítvány tulajdonában levő gépjármű abban az évben, amelyet megelőző évben a gépjármű tulajdonosának jövedelem- (nyereség-) adófizetési kötelezettsége nem keletkezett,
- a helyi és a helyközi tömegközlekedést lebonyolító gépjármű,
- a súlyos mozgáskorlátozott személy vagy a súlyos mozgáskorlátozott kiskorú személyt szállító, vele közös háztartásban élő szülője, nevelőszülője, mostoha- vagy örökbe fogadó szülője tulajdonában lévő egy darab, 100 kilowatt teljesítményt el nem érő személygépkocsi, ide nem értve a személytaxiként üzemelő személygépkocsit. Ha a mentességre jogosult tulajdonában több személygépkocsi van, akkor a mentesség kizárólag a legkisebb teljesítményű személygépkocsi után jár,
- az a gépjármű, amelynek adómentességét nemzetközi egyezmény vagy viszonosság biztosítja. A viszonosság tekintetében az adópolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó, továbbá
- az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, továbbá az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon tarzózkodó fegyveres erői – ideértve a fegyveres erők alkalmazásában álló nem magyar állampolgárságú, hivatásos szolgálatban lévő és polgári állományú személyeket is – tulajdonában lévő gépjármű.
|
A cégautóadó havonta fizetendő mértéke |
||
|
A személygépkocsi beszerzési ára |
A személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1-4. évben (Ft) |
A személygépkocsi beszerzésének évét követő5. és további években (Ft) |
|
1-500 000 |
6 000 |
3 000 |
|
500 001-1 000 000 |
8 000 |
4 000 |
|
1 000 001-2 000 000 |
12 000 |
6 000 |
|
2 000 001-3 000 000 |
20 000 |
10 000 |
|
3 000 001-4 000 000 |
26 000 |
13 000 |
|
4 000 001-5 000 000 |
32 000 |
16 000 |
|
5 000 001-8 000 000 |
42 000 |
21 000 |
|
8 000 001-10 000 000 |
60 000 |
30 000 |
|
10 000 001-15 000 000 |
82 000 |
41 000 |
|
15 000 000 felett |
112 000 |
56 000 |
Adóalap
#?-:nbsp;
Az adó alapja személyszállító gépjármű – ide nem értve az autóbuszt – hatósági nyilvántartásban feltüntetett teljesítménye, kilowattban kifejezve. Ha a hatósági nyilvántartásban a személyszállító gépjármű teljesítménye csak lóerőben van feltüntetve, akkor a lóerőben kifejezett teljesítményt 1,36-tal kell osztani, s az eredményt a kerekítés általános szabályai szerint egész számra kell kerekíteni. Ha a hatósági nyilvántartás a személyszállító gépjármű teljesítményét nem tartalmazza, akkor az adóhatóság a személyszállító gépjármű azonosító adataival megkeresi az illetékes közlekedési hatóságot a személyszállító gépjármű teljesítményének közlése végett. Ez esetben ezt az adatot kell a személyszállító gépjármű adóalapjának tekinteni.
Adóalap autóbusz, nyergesvontató és lakópótkocsi esetében
#?-:nbsp;
Az adó alapja az autóbusz, a nyergesvontató, a lakópótkocsi hatósági nyilvántartásban feltüntetett saját tömege (önsúlya).
Adóalap-meghatározás tehergépjárműveknél
#?-:nbsp;
Az adó alapja a tehergépjármű hatósági nyilvántartásban feltüntetett saját tömege (önsúlya) növelve a terhelhetősége (raksúlya) 50 százalékával.
Adómérték
#?-:nbsp;
Személyszállító gépjármű
#?-:nbsp;
Az adó mértéke a személyszállító gépjármű esetében, a fentiek szerint meghatározott adóalap után a gépjármű
- gyártási évében és az azt követő 3 naptári évben 300 forint/kilowatt,
- gyártási évet követő 4-7. naptári évben 260 forint/kilowatt,
- gyártási évet követő 8-11. naptári évben 200 forint/kilowatt,
- gyártási évet követő 12-15. naptári évben 160 forint/kilowatt,
- gyártási évet követő 16. naptári évben és az azt követő naptári években 120 forint/kilowatt.
Autóbusz, nyergesvontató, lakópótkocsi, tehergépjármű
#?-:nbsp;
Az adó mértéke az autóbusz, nyergesvontató, lakópótkocsi és tehergépjármű vonatkozásában az előzőekben ismertetett adóalap után az adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után 1200 forint.
Ideiglenes rendszámmal ellátott jármű
#?-:nbsp;
Az "E" betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott személyszállító gépjármű után 8000 forint, míg a tehergépjármű után 40 000 forint adót kell fizetni. A "P" betűjelű ideiglenes rendszámtábla kiadása esetén 20 000 forint adót kell fizetni. A gépjármű állandó rendszámtáblával való ellátását követő hónap 1. napjától az adófizetési kötelezettségre az általános szabályok az irányadók.
(Felhívjuk a figyelmet arra, hogy amennyiben a hatósági nyilvántartás szerint állandó rendszámmal ellátott gépjárműre "E" betűjelű ideiglenes rendszámtáblát adnak ki, úgy az után nem kell az előzőek szerinti adót megfizetni.)
"Gépjárműves" szerződések
Vállalkozások ún. haszongépjárműveket bevételszerző tevékenységük folytatása érdekében vásárolnak – elsősorban az összeállításunk első részében meghatározott szerződésekkel. Gépjárművekkel a cégek általában fuvarozási és szállítmányozási tevékenységet folytatnak. A következőkben az e tevékenységek végzésére feljogosító, Ptk. szerinti megállapodásformák sajátosságait ismertetjük – figyelemmel az azokhoz kapcsolódó speciális, külön jogszabály szerinti előírásokra is.
A fuvarozási jogviszony
#?-:nbsp;
A fuvarozási szerződések keretében a felek abban állapodnak meg, hogy a fuvarozó díjazás ellenében a küldeményt rendeltetési helyére továbbítja, és a címzettnek kiszolgáltatja azt. A szerződés – főszabály szerint – a fuvarozás elvállalásával jön létre. Ha a szerződő felek a fuvarozásról fuvarlevelet állítanak ki, akkor az bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét, illetőleg a küldemény átvételét. Az átvétel napja – ellenkező bizonyításig – az a nap, amelyen a fuvarlevelet a fuvarozó aláírta (lebélyegezte).
Jogok és kötelezettségek
#?-:nbsp;
A küldemény csomagolása
#?-:nbsp;
A feladónak úgy kell csomagolnia a küldeményt, hogy a csomagolás megóvja azt, emellett a küldemény ne veszélyeztesse mások személyét vagy vagyonát. Ha a feladást megelőzően felismerhető, hogy a csomagolás e követelményeknek nem felel meg, a fuvarozó a küldemény továbbítását csak a feladó írásbeli kívánságára, és csak akkor vállalhatja, ha az mások személyét vagy vagyonát nem veszélyezteti.
Fuvarokmányok rendelkezésre bocsátása
#?-:nbsp;
A feladó – a fentieken túlmenően – köteles a fuvarozónak a küldemény továbbításához vagy útközben szükséges hatósági kezeléséhez a megfelelő okmányokat átadni. Mindaddig, amíg ez nem történt meg, a fuvarozó a küldemény átvételét megtagadhatja, ugyanakkor köteles az átadott okmányok megfelelő felhasználására.
A fuvareszköz kiállításának kötelezettsége
#?-:nbsp;
A fuvarozó kötelezettségei körében a Ptk. első helyen említi, hogy a fuvarozó köteles a fuvareszközt a megfelelő időben és helyen, fuvarozásra alkalmas állapotban kiállítani, és – főszabály szerint – a fuvarozást haladéktalanul megkezdeni. (A küldemény berakása általában a feladót, míg kirakása a címzettet terheli).
Abban az esetben, ha a fuvarozó a küldemény átvétele előtt a megfelelő fuvareszköz kiállításával késlekedik, a feladónak joga van a szerződéstől történő elálláshoz. Emellett
- kártérítésként a berakás eredménytelen megkísérléséből eredő költségeket, valamint a más fuvarozónak kifizetett fuvardíjtöbbletet követelheti;
- a küldemény elveszése vagy megsemmisülése, illetőleg késedelemből származó értékcsökkenése (megrongálódás, áru megromlása) esetében pedig követelheti a küldeménynek az értékét, illetőleg az értékcsökkenést. Ez utóbbi jogosultság érvényesítése azonban korlátozott a Ptk. szabálya szerint, mert azt csak akkor érvényesítheti, ha a fuvarozóval közölte, hogy milyen küldeményt kíván feladni fuvarozásra, vagy arról a fuvarozó e nélkül is tudott, vagy tudnia kellett – például azért, mert a csomagolás azt nem takarta el.
Ha a pedig feladó késlekedik a berakással, a fuvarozó kárának megtérítését követelheti, és el is állhat a szerződéstől.
A gazdaságosság és a biztonság követelményének biztosítása
#?-:nbsp;
A fuvarozónak a küldemény továbbításában a gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével, és a feladó utasításainak megfelelően kell eljárnia. Ha azonban a fuvarozó olyan utasítást kap, amely veszélyezteti a fuvarozás gazdaságos, gyors és biztonságos teljesítését, köteles erre a feladó figyelmét haladéktalanul felhívni. Az utasításnak a feladó általi írásban történő megismétlése esetén a fuvarozó köteles a küldeményt a feladó veszélyére és költségére végrehajtani; meg kell azonban tagadnia az utasítás teljesítését akkor, ha annak végrehajtásával veszélyeztetné mások személyét, vagy megkárosítaná mások vagyonát.
Akadályközlés
#?-:nbsp;
A szerződés teljesítése közben előfordulhat, hogy a fuvarozás akadályba ütközik. Ez esetben a fuvarozó általában köteles a feladótól haladéktalanul utasítást kérni. A feladó a fuvardíjnak az akadály felmerültéig járó arányos részét és a fuvarozó költségeit köteles megfizetni, amennyiben azok meg nem fizetésével gazdagodnék, továbbá akkor is, ha a fuvarozó bizonyítja, hogy az akadályt a fuvarozás körén kívül felmerült ok idézte elő.
Értesítési kötelezettség
#?-:nbsp;
A fuvarozó a fentieken túl arra is köteles, hogy a fuvarozás lebonyolításával kapcsolatos minden lényeges körülményről haladéktalanul értesítse a feladót. Az ennek elmulasztásából eredő károkért felelős. A Ptk. külön rendelkezést tartalmaz a kötelezettség teljesítése tekintetében, miszerint az értesítési kötelezettség különösen akkor áll fenn
- ha a küldeményt kár érte,
- ha a fuvarozási határidő lényeges túllépése várható,
- ha a küldemény épsége veszélyben van, vagy
- ha a küldemény kiszolgáltatása nem lehetséges.
A feladó elállási joga
#?-:nbsp;
A feladó a fuvarozás megkezdése előtt a szerződéstől elállhat, azzal, hogy köteles megtéríteni a fuvarozó kárát.
A rendelkezési jog tartalma
#?-:nbsp;
A feladót a küldemény kiszolgáltatásáig, illetőleg amíg a címzett a küldeménnyel nem rendelkezett, megilleti az a jog, hogy a küldeménnyel rendelkezzék. Ebben a jogkörében a küldeményt útközben feltartóztathatja, visszairányíttathatja, más címzettet vagy rendeltetési helyet jelölhet ki – a felsorolt esetekben a feladó terhén marad az utólagos rendelkezéshez kapcsolódó díjtöbblet és költség.
A küldemény átvételéhez kapcsolódó szabályok
#?-:nbsp;
A fuvarozó a küldemény megérkezéséről a címzettet haladéktalanul értesíti. Az értesítés vétele után a küldemény a címzett rendelkezésére áll. A küldemény megérkezéséről szóló értesítés vétele előtt a címzett a küldemény biztonsága és az átvétel előkészítése érdekében utasításokat adhat a fuvarozónak. Az utasítások a fuvarozót csak akkor kötelezik, ha nem ellentétesek a feladó rendelkezéseivel. Az utasításokból eredő költség a címzettet terheli.
Ha a küldeményt nem lehet kézbesíteni, vagy a címzett az átvételkor esedékes követeléseket nem egyenlíti ki, a fuvarozó köteles a feladót haladéktalanul értesíteni, és a küldeményt a felelős őrzés szabályai szerint megőrizni.
Fuvarozási díjak, költségek
#?-:nbsp;
A fuvarozó a fuvarozási díj, továbbá a fuvarozásra szükségesen és hasznosan fordított költségek megtérítését követelheti. Törvényi biztosítéka a fuvardíj megtérülésének, miszerint a fuvarozót a fuvardíj és költségek erejéig zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozással kapcsolatosan birtokába kerültek. A zálogjogot a fuvarozó a többi fuvarozó előtte ismert követeléseinek biztosítására is köteles érvényesíteni; ha ezt elmulasztja, az előző fuvarozókkal szemben kezesként felel. A fuvarozó zálogjoggal biztosított követelését a zálogtárgyból más zálogjogosultakat megelőzően, bírósági eljárás nélkül, a kereskedelmi forgalomban való értékesítéssel elégítheti ki.
A TIR-igazolvánnyal történő fuvarozás szabályai
#?-:nbsp;
A "TIR-fuvarozás" kifejezés az áruknak az indulási vámhivataltól a rendeltetési vámhivatalig, a jelen Egyezmény által létrehozott TIR-műveletnek nevezett eljárás szerinti fuvarozását jelenti, a "TIR-eljárás" kifejezés pedig a TIR-fuvarozásnak azt a részét jelenti, amelyet egy szerződő fél területén az indulási vagy beléptető (átmenő) vámhivataltól a rendeltetési vagy kiléptető (átmenő) vámhivatalig hajtanak végre. * A TIR-eljárás szerinti árufuvarozásra használt közúti járművek, járműszerelvények és szállítótartályok ideiglenes behozatalához semmiféle külön vámokmány nem követelhető. A közúti járműre, járműszerelvényekre vagy szállítótartályra semmiféle garancia nem követelhető. E rendelkezések azonban nem akadályozhatják meg, hogy egy szerződő fél a nemzeti előírásai szerinti formaságok teljesítését megkövetelje a rendeltetési vámhivatalnál abból a célból, hogy a TIR-eljárás befejeztével biztosítsa a közúti jármű, járműszerelvény vagy a szállítótartály újra kivitelét. * Ha közúti jármű vagy járműszerelvény TIR-fuvarozásban vesz részt, a jelen Egyezmény 5. mellékletében leírtaknak megfelelő négyszögletes "TIR" feliratú táblát helyeznek el a közúti jármű vagy járműszerelvény elejére, és egy másik azonos táblát a közúti jármű vagy járműszerelvény hátuljára. Ezeket a táblákat úgy kell elhelyezni, hogy jól láthatóak legyenek. A tábláknak oly módon kell eltávolíthatónak, rögzítettnek vagy kialakítottnak lenniük, hogy azokat meg lehessen fordítani, el lehessen takarni, hajlítani vagy bármilyen más módon feltüntetni, hogy a fuvarozás nem TIR-eljárásban történik. * Közúti járművenként vagy szállítótartályonként egyetlen TIR-igazolványt állítanak ki. Ugyancsak egyetlen TIR-igazolványt állíthatnak ki egy járműszerelvényre, illetve az egy közúti járművön vagy járműszerelvényen elhelyezett több szállítótartályra. A TIR-igazolvány egyetlen útra érvényes. * Egy TIR-fuvarozás több indulási és rendeltetési vámhivatalt érinthet, de az indulási és rendeltetési vámhivatalok száma nem haladhatja meg a négyet. A TIR-igazolványt a rendeltetési vámhivataloknak csak akkor lehet bemutatni, ha azt valamennyi indulási vámhivatal elfogadta. * Az árukat és a közúti járművet, a járműszerelvényt vagy a szállítótartályt a TIR-igazolvánnyal együtt kell bemutatni az indulási vámhivatalnak. * A közúti járművet, járműszerelvényt, illetve szállítótartályt rakományával és az arra vonatkozó TIR-igazolvánnyal együtt valamennyi átmenő vámhivatalnál, valamint a rendeltetési vámhivataloknál ellenőrzés céljából a vámhatóságoknak be kell mutatni. * Ha útközben vagy valamely átmenő vámhivatalnál a közúti jármű, járműszerelvény, illetve szállítótartály rakományát a vámhatóságok megvizsgálják, az elhelyezett új vámzárakat, valamint a végrehajtott ellenőrzések jellegét feltüntetik a TIR-igazolványnak az országukban felhasznált betétlapjain, a vonatkozó ellenőrző szelvényén, valamint a TIR-igazolványban maradó betétlapokon. * Ha a TIR-igazolvánnyal lebonyolított fuvarozás az út egy szakaszán olyan állam területén halad keresztül, amely nem szerződő fele a jelen Egyezménynek, a TIR-fuvarozás ezen az útszakaszon szünetel. Ebben az esetben annak a szerződő félnek a vámhatóságai, amelynek területén a fuvarozás folytatódik, elfogadják a TIR-igazolványt a TIR-fuvarozás újrafelvétele céljából, feltéve ha a vámzárak és/vagy az azonosítási jelek sértetlenek maradtak. Ha a vámzárak nem maradtak sértetlenek, akkor a vámhatóságok elfogadhatják a TIR-igazolványt a TIR-fuvarozás újrafelvétele céljából a 25. Cikk rendelkezései szerint. Ugyanez lesz az eljárás az útvonalnak azon a szakaszán, amelyen a TIR-igazolványt birtokosa valamely szerződő fél területén azért nem használja, mert a vámtranzitra egyszerűbb eljárások érvényesek, vagy vámtranziteljárásra nincs szükség. Ezekben az esetekben azokat a vámhivatalokat, ahol a TIR-fuvarozás megszakad vagy újrakezdődik, kiléptető, illetve beléptető közúti vámhivataloknak kell tekinteni. * A TIR-eljárás befejezését a vámhatóságnak késedelem nélkül igazolnia kell. A TIR-eljárás befejezése fenntartással vagy fenntartás nélkül igazolható; ha a befejezést fenntartással igazolták, a fenntartásnak magával a TIR-eljárással összefüggő cselekményekhez kell kapcsolódnia. E tényeket egyértelműen fel kell tüntetni a TIR-igazolványban. Ha az árut más vámkezelés vagy másik vámeljárás hatálya alá helyezik, az ilyen vámkezelés vagy vámeljárás keretében esetleg elkövetett szabálytalanságok nem tulajdoníthatók a TIR-igazolvány birtokosának, vagy bárki más, a nevében eljáró személynek. * (Forrás: 2003. évi XXXIV. törvény az áruknak TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó, Genfben, 1975. november 14-én kelt vámegyezmény és módosításai egységes szerkezetben történő kihirdetéséről.)
Alvállalkozó, szubalvállalkozó bevonása a szerződésbe
#?-:nbsp;
A fuvarozó a küldemény továbbítását más fuvarozóra is bízhatja. Megjegyezzük, hogy e jogosítványa a Ptk. rendelkezése alapján áll fenn, a szerződésnek erre nem kell kiterjednie.
Felelősség
#?-:nbsp;
A fuvarozásban részt vevő fuvarozók a feladó irányába egyetemlegesen felelősek a szerződés maradéktalan teljesítéséért, ha azonban a további fuvarozókat a feladó jelölte ki, akkor értelemszerűen minden fuvarozó önállóan felel.
Díj- és költségigények érvényesítése több fuvarozó közreműködése esetén
#?-:nbsp;
Több fuvarozó közreműködése esetében mindegyik fuvarozó követelheti az őt illető díj és költségek kiegyenlítését azzal, hogy az első fuvarozó érvényesítheti a feladóval szemben az őt követő, az utolsó fuvarozó pedig a címzettel szemben az őt megelőző fuvarozók díj- és költségkövetelését.
Felelősségi kérdések
#?-:nbsp;
Késedelem
#?-:nbsp;
A késedelmes fuvarozó a késedelem tartamához mért, legfeljebb azonban a fuvardíjnak megfelelő összegű kötbért köteles megfizetni. A kötbérigény – mint látjuk – ebben az esetben a szerződésekre vonatkozó általános Ptk.-beli rendelkezésekkel ellentétben nem a szerződéses írásbeli kikötésen, hanem magán a jogszabályon alapul. A károsult a kötbért meghaladó kárának megtérítését akkor követelheti, ha a fuvarozó a határidőben való teljesítéséhez fűződő érdek ismeretében írásban vállalta a határidő megtartását, és nem bizonyítja, hogy a késedelmet tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. E korlátozás azonban nem alkalmazható arra, aki alkalomszerűen vállalkozik fuvarozásra.
Elveszett, megsemmisült, sérült küldemény
#?-:nbsp;
A fuvarozó felelős azért a kárért, amely a küldemény átvételétől a kiszolgáltatásig terjedő idő alatt a küldemény teljes vagy részleges elveszéséből, megsemmisüléséből vagy megsérüléséből keletkezett. Mentesül azonban az említett felelősség alól abban az esetben, ha a kár
- a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok,
- a küldemény belső tulajdonsága,
- a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága,
- a feladó által végzett berakás, illetőleg a címzett által végzett kirakás, vagy
- annak következtében állott elő, hogy a feladó, a címzett vagy az általuk rendelt kísérő nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható – értve ez alatt azt az esetet is, ha a feladó a szükséges okmányokat nem adta át, vagy nem jól töltötte ki, továbbá ha a fuvarozót nem tájékoztatta a küldemény kívülről fel nem ismerhető rendkívüli értékéről.
Felelős őrzés a Ptk.-ban
#?-:nbsp;
Aki a dolgot más érdekében anélkül tartja magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy köteles volna, a dolog őrizetéről a jogosult költségére és veszélyére mindaddig köteles gondoskodni, amíg az a dolgot át nem veszi (felelős őrzés). A felelős őrző a dolgot költségei megtérítéséig visszatarthatja. * A felelős őrzés tartama alatt a felelős őrző a dolgot nem használhatja, kivéve amennyiben a használat a dolog fenntartásához szükséges. Ha a dolgot e tilalom ellenére mégis használja, a jogosulttal szemben minden olyan kárért felel, amely e nélkül nem következett volna be. * A felelős őrző köteles a dolog meglevő hasznait kiadni, és az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékét – az őrzésből folyó igényei beszámításával – megtéríteni. * Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, és annak máshol való elhelyezése aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna, a felelős őrző a dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja. * A gyorsan romló dolgot – amennyiben lehetséges – értékesíteni kell, illetőleg fel kell használni. * Az értékesítésből befolyt összeg, illetőleg a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat illeti meg.
Bizonyítási teher
#?-:nbsp;
Elháríthatatlan ok
#?-:nbsp;
A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy a kárt a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta, a feladót, illetőleg a címzettet terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem a küldemény belső tulajdonságára vezethető vissza.
A csomagolás hiányosságának bizonyítása
#?-:nbsp;
A csomagolás hiányosságát a fuvarozó, azt, hogy a kár nem ennek következtében állott elő, a feladó, illetőleg a címzett köteles bizonyítani.
Ha a berakást a feladó, illetőleg a kirakást a címzett végezte, őt terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem a berakás, illetőleg a kirakás következtében állott elő.
Az "adott helyzetben elvárhatóság" bizonyítása
#?-:nbsp;
A feladót, illetőleg a címzettet terheli annak bizonyítása, hogy ő, illetőleg az általa rendelt kísérő úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Kártérítési szabályok
#?-:nbsp;
A küldemény teljes vagy részleges elveszése, illetőleg megsemmisülése esetében a fuvarozó fuvardíjra, illetőleg a fuvardíj arányos részére nem tarthat igényt, köteles továbbá megtéríteni az elveszett dolog értékét, míg a küldemény megrongálódása esetében a fuvarozó választása szerint vagy az értékcsökkenés megtérítésére, vagy pedig a rongálódás kiküszöbölésére köteles.
Szándékos károkozás
#?-:nbsp;
Külön rendelkezik a Ptk. arról, hogy amennyiben a kárt a fuvarozó szándékosan okozta, úgy az ebből eredő minden kárért felelős.
Az engedélyköteles menetrend szerinti személyszállítás szabályai
#?-:nbsp;
Személyek szállításának elvállalására – ha jogszabály kivételt nem tesz – a vállalkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni. * A speciális szabályozás értelmében a szolgáltató menetrend szerinti nemzetközi személyszállítást, különcélú menetrend szerinti személyszállítást – amennyiben az nem a szállítás megrendelője és a szolgáltató között megkötött szerződés alapján történik -, közforgalmú kötöttpályás közlekedést helyettesítő autóbuszjárattal történő személyszállítást, valamint menetrend szerinti és különcélú menetrend szerinti kabotázs személyszállítást járati engedéllyel végezhet. Az ún. járati engedély a szolgáltató kérelmére, az abban foglalt időtartamra, de legfeljebb 5 évre adható ki. Az engedély kérelemre megújítható. * A Magyarország és az Európai Unió valamely tagállama közötti menetrend szerinti személyszállításra jogosító járati engedély kiadására a Tanács, az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás közös szabályairól szóló, a 11/98/EK rendelettel módosított 684/92/EGK rendeletében foglalt előírásokat kell alkalmazni. Az engedélyt – amennyiben az arra irányuló kérelmet Magyarországon nyújtották be – közlekedési hatóság adja ki. Nem tagállamba irányuló menetrend szerinti személyszállítás esetén a járati engedélyt a közlekedési hatóság a kétoldalú nemzetközi szerződésekben foglaltaknak megfelelően adja ki. * Belföldi különcélú menetrend szerinti járatra szóló engedély kiadására helyi személyszállítás esetén a települési (fővárosi) önkormányzat jegyzője, helyközi (távolsági) személyszállítás esetén a miniszter jogosult. A járati engedély abban az esetben adható ki, ha a járat üzemeltetése nem jár más szolgáltató közszolgáltatási szerződésben foglalt jogainak sérelmével, továbbá működőképességének veszélyeztetésével. * A Magyarország és az Európai Unió valamely tagállama közötti különcélú menetrend szerinti személyszállításra jogosító járati engedély kiadására a 13. § (1) bekezdésében foglaltak vonatkoznak. Amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, nem az Európai Unió tagállamába irányuló különcélú menetrend szerinti személyszállítás nem végezhető. * A közforgalmú kötöttpályás közlekedést helyettesítő autóbuszjárat üzemeltetésére szóló járati engedélyt helyi közforgalmú vasúti személyszállítás helyettesítése esetén a települési (fővárosi) önkormányzat jegyzője, országos közforgalmú személyszállítás helyettesítése esetén a miniszter adja ki. Az engedély kiadása műszaki indok esetén nem tagadható meg, azonban a szolgáltatás csak olyan – a menetrendi időpontokra és a megállóhelyek igénybevételére vonatkozó – feltételekkel engedélyezhető, amelyek más szolgáltató közszolgáltatási szerződésben rögzített jogait nem sértik és működőképességét nem veszélyeztetik. * Országos közforgalmú vasúti személyszállítást helyettesítő autóbuszjáratra, amennyiben annak engedélyezését – külön törvény alapján – a vállalkozó vasút, illetve a vasúti társaság saját gazdasági érdekeire tekintettel kéri, járati engedély csak az érintett települések önkormányzatával történt előzetes egyeztetés alapján, az előző bekezdésben foglalt feltételekkel adható ki. * Az Európai Unió tagállamában bejegyzett szolgáltató – ide nem értve a Magyarországon székhellyel (lakóhellyel) rendelkező szolgáltatót – belföldi menetrend szerinti személyszállítást a Tanács valamely tagállamban nem honos fuvarozók számára a belföldi közúti személyszállítási szolgáltatás feltételeinek megállapításáról szóló 12/98/EK rendeletében foglalt feltétekkel, a miniszter által kiadott járati engedéllyel végezhet (kabotázs). Nem az Európai Unió tagállamában bejegyzett szolgáltató – amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik – belföldi menetrend szerinti személyszállítást nem végezhet. * (Forrás: 2004. évi XXXIII. törvény az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról.)
Igényérvényesítési határidők
#?-:nbsp;
Ha az átvételkor felismerhető, hogy a küldemény hiányos vagy sérült, a fuvarozóval szemben az igényt haladéktalanul érvényesíteni kell. A határidő jogvesztő. Az átvétel után csak három napon belül, és csak akkor lehet a fuvarozóval szemben igényt támasztani, ha a hiányt vagy sérülést az átvételkor nem lehetett felismerni.
Elévülés
#?-:nbsp;
A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények – az általános, ötéves elévülési idővel szemben – egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja a küldemény kiszolgáltatásának időpontja, illetőleg az az időpont, amikor a küldeményt ki kellett volna szolgáltatni. Amennyiben fuvarozási szerződésből eredő igény érvényesítése előzetes eljárás lefolytatásától függ, az eljárást megindító felszólítás az elévülést nem szakítja meg, de az eljárás időtartama az elévülési időbe nem számítható be.
Szállítmányozás
#?-:nbsp;
Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és megbízója számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni, a megbízó pedig köteles az ezért járó díjat megfizetni. A szállítmányozásra irányuló szerződés a megbízás elfogadásával jön létre.
Jogok és kötelezettségek
#?-:nbsp;
A gazdaságosság és biztonság követelménye
#?-:nbsp;
A szállítmányozónak a fuvarozó vagy más szállítmányozó megválasztásában, az útirány megállapításában és egyéb kötelezettségei teljesítésében a gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével kell eljárnia. (Ez a kötelezettség a fuvarozó vonatkozásában is megjelenik – mint azt az előzőekben láthattuk.)
Utasítási jogkör szállítmányozásnál
#?-:nbsp;
A szállítmányozó – főszabály szerint – köteles megbízója utasításai szerint eljárni. Ha azonban olyan utasítást kap, amely veszélyezteti a küldemény gazdaságos és biztonságos továbbítását, köteles erre megbízójának figyelmét haladéktalanul felhívni. Ha a megbízó az utasítást írásban megismétli, az ő költségére és veszélyére köteles a szállítmányozó végrehajtani azt.
Küldemények biztosítása
#?-:nbsp;
A szállítmányozónak jogszabályon alapuló küldeménybiztosítási kötelezettsége nincs, a küldeményt kizárólag a megbízó utasítására köteles biztosítani.
Alvállalkozók bevonása a szállítmányozásba
#?-:nbsp;
A szállítmányozó a fuvarozást maga is elláthatja, és más szállítmányozó közreműködését is igénybe veheti – hasonlóan a fuvarozási jogviszonyhoz. Lényeges az is, hogy a további szállítmányozók a megbízóval nem állnak semmiféle jogviszonyban.
Felelősség a közreműködőért
#?-:nbsp;
A szállítmányozó az általa választott más szállítmányozó tevékenységéért közvetlenül felel, azzal, hogy ha a más szállítmányozó igénybevételére a megbízó adott utasítást, a szállítmányozók közvetlenül felelnek a megbízónak.
Igényérvényesítési szabályok
#?-:nbsp;
A szóban forgó hárompólusú jogviszonyban a megbízó igényeit a fuvarozóval szemben a szállítmányozó érvényesíti, és ebből adódóan felelős minden kárért, amely az említett kötelezettségének megszegése folytán éri a megbízót. Fontos azonban, hogy a megbízó a fuvarozóval szemben maga is érvényesítheti felmerült igényeit.
Díjak és költségek
#?-:nbsp;
A szállítmányozó a szállítmányozási díj, továbbá a szállítmányozásra szükségesen és hasznosan fordított költségek megtérítését követelheti. Emellett a szállítmányozót illeti az az utólagos fuvardíjkedvezmény vagy üzletszerzési jutalék is, amelyet a fuvarozó a szállítmányozó közreműködésével továbbított küldemények után neki juttat.
Zálogjog és érvényesítése
#?-:nbsp;
A szállítmányozót díjai és költségei erejéig a megbízóval szemben zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a megbízással kapcsolatosan birtokába kerültek, illetőleg amelyek felett a birtokában levő okmányok révén rendelkezik, azzal hogy a szállítmányozó a zálogjogot az előző szállítmányozók előtte ismert követeléseinek biztosítására is köteles érvényesíteni; ha ezt elmulasztja, az előző szállítmányozóknak közvetlenül felelős.
A szállítmányozó zálogjoggal biztosított követelését a zálogtárgyból a fuvarozó után, de más jogosultakat megelőzően, bírósági eljárás nélkül, a kereskedelmi forgalomban való értékesítéssel elégítheti ki.
Felelősség
#?-:nbsp;
A szállítmányozó szállítmányozási tevékenysége körében a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozó módjára, más károkért pedig a Ptk. általános kártérítési szabályai szerint felel.
Korlátozott kárfelelősség a fuvarozás körében
#?-:nbsp;
A fuvarozás körében bekövetkezett kárért a szállítmányozó csak akkor felel, éspedig fuvarozó módjára, ha
- maga fuvarozta a küldeményt, vagy
- a küldeményt mások küldeményeivel együtt, ugyanazzal a szállítóeszközzel, el nem különítve (gyűjtőforgalomban) továbbíttatta, és a kár ennek során keletkezett.
Elévülés
#?-:nbsp;
A szállítmányozási szerződés alapján támasztható igények – hasonlóan a fuvarozási jogviszony vonatkozásában már megismert szabályhoz – egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja az az időpont, amikor a küldeményt a fuvarozónak át kellett adni, ha pedig átadták, az az időpont, amikor a fuvarozó felelősségének elévülése megkezdődött.