Általános forgalmi adó az Európai Unióban

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 112. számában (2007. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az áruk, szolgáltatások, személyek és a tőke mozgásának szabadsága - amely az Európai Unió elődjét, az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés egyik meghatározó alapelve - nem valósulhatott volna meg az üzleti kapcsolatokat gátló számos tényező megszüntetése nélkül. Ez volt az elsődleges oka a közösségi adóharmonizációnak, amely azonban elsősorban a közvetett adókat érinti.

A hozzáadottérték-típusú adók közösségi szabályozásának kezdetei

Az Európai Gazdasági Közösség alapításakor, az akkori hat tagállamban különböző formái voltak a hozzáadottérték-adónak.

Ezek többnyire többszintű, kumulatív adók voltak, amelyek az értékesítési láncolat egyes szintjein úgy terhelték a terméket, illetve a szolgáltatást, hogy szinte lehetetlen volt megállapítani, milyen mértékű adót tartalmaz a végső fogyasztói ár. Ilyen körülmények közt fennállt a veszélye annak, hogy a tagállamok az exportot úgy támogatják, hogy a kivitelre kerülő termék adóját magasabban állapítják meg, mint az országhatárokon belül eladott termékét.

Nyilvánvalóvá vált, hogy működőképes belső piac csak akkor tud kialakulni, ha egységes hozzáadottérték-rendszert hoznak létre, amely biztosítja az adósemlegességet, és az exportnál lehetővé teszi az adó egyértelmű megállapítását.

1967. április 11-én hirdették ki az első két áfairányelvet, amellyel általános, többszintű, de nem kumulatív forgalmi adó került bevezetésre, amelynek a tagállamok forgalmiadó-szabályai helyébe kellett lépnie. Ez a két irányelv csak a forgalmiadó-rendszer kereteit határozta meg, az adókulcsok és az alkalmazási kör meghatározásának joga továbbra is a tagállamoknál maradt.

Csak 1977. május 17-én, a hatodik áfairányelv határozta meg egységesen a hozzáadottérték-adózás tárgyi hatályát. Egyébként ez utóbbi irányelv is számos lehetőséget adott a tagállamoknak az általános szabályok alóli eltérésre. Nem határozza meg a hatodik irányelv a tagállamokban alkalmazandó adókulcsokat sem, így ma is jelentős eltérések vannak a tagállamok közt az áfakulcsok vonatkozásában. Ebben az időszakban az általános kulcsnak 15-25 százalék közé kellett esni, és egy vagy két mérsékelt kulcs alkalmazására volt lehetőség, amely azonban nem lehetett alacsonyabb 5 százaléknál. Ezenkívül számtalan speciális szabályt is tartalmazott az irányelv (pl. a 0 százalékos adókulcs az Egyesült Királyságban, a tárgyi hatály különbségei egyes tagállamokban stb.).

 

Hozzáadottérték-adó és a belső piac - 1993-tól napjainkig

A belső piac létrehozásának következményeként 1993-ban megszűnt az adóellenőrzés a belső határokon. Erre tekintettel a Bizottság javasolta, hogy az 1993 előtti rendszerben alkalmazott célországelv helyett - amely szerint az áfát a vevő államának szabályai szerint kell megfizetni - bevezetnék a származási ország szerinti adózás elvét, amely szerint az áfát az eladó államának szabályai szerint kell megfizetni. Ezzel a rendszerrel a tagállamok közti adóhatárok csakugyan megszűnnének.

Ez a javaslat azonban a tagállamok többsége számára nem volt elfogadható a tagállami adókulcsok közti jelentős különbségek és az áfa tagállamok közti elszámolására és kiutalására vonatkozó eljárás nehézségei miatt.

Ezért a Közösség úgy határozott, hogy amíg nem áll fenn a származási elv bevezetésének előfeltétele, egy átmeneti rendszert alkalmaznak: a tagállamok különböző rendszerei továbbra is fennmaradnak, de a Közösségen belüli határokon történő adóellenőrzést megszüntetik. Az átmeneti rendszer azonban a tervezett 3 évnél tartósabbnak bizonyult, jelenleg is ezt alkalmazzák.

A cél azonban továbbra is a közös hozzáadottértékadó-rendszer bevezetése, amelyben a hozzáadottérték-adót a szolgáltatás nyújtója, illetve a termék értékesítője számlázza, vagyis a származási hely elve szerinti rendszer bevezetése.

Ez a rendszer a magánszemélyeknek történő értékesítések esetén már most is érvényesül, mert ők az Unió egész területén csak a hozzáadottérték-adó megfizetése mellett tudnak vásárolni. A megvett terméket azonban anélkül vihetik haza, hogy ott újra áfát kellene fizetni. De ez alól a szabály alól is vannak bizonyos kivételek (pl. új autók vásárlása vagy a csomagküldő kereskedelemben), az adóalanyok értékesítései esetén azonban továbbra is a célország elve érvényesül.

A hozzáadottérték-adó fogalma

A hozzáadottérték-adó vagy általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) a közösségi jog szerint is ún. általános fogyasztási adó, amely a termékek vagy szolgáltatások értékesítésekor keletkező hozzáadott értéket terheli.

Ez az adónem gyakorlatilag valamennyi terméket és szolgáltatást terheli, amelyet az Európai Unió területén értékesítenek.

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy azokat a termékeket, illetve szolgáltatásokat, amelyeket az Unió területén kívül értékesítenek (exportálnak), nem terheli áfa. Az Unió területére behozott (importált) árukat és szolgáltatásokat ezzel szemben terheli áfa, hogy az adózás igazságosságát megőrizzék, és az uniós piacokon a Közösségen belüli, illetve azon kívüli piaci szereplőkre azonos versenyfeltételek vonatkozzanak.

Az áfa jellemzői

Az áfa:

- általános adó, amely szinte az összes gazdasági tevékenységre, termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra vonatkozik,

- fogyasztási típusú adó, mert a végső fogyasztót és nem a vállalkozót terheli,

- az ár bizonyos százalékában határozzák meg, vagyis az értékesítés minden fázisában felismerhető, hogy milyen magas az adó mértéke,

- nettó típusú adó, mert az értékesítési láncolat fogyasztót megelőző láncszemeit a termékre vagy szolgáltatásra eső áfa egésze nem, hanem csak a hozzáadott értékre jutó áfa terheli. Az értékesítéskor a vevő által az eladónak kifizetett áfa összegéből (output-áfa) az eladó levonhatja azt az áfaösszeget, amelyet az adott termékért (szolgáltatásért) a beszállítójának ő maga előzetesen kifizetett (input-áfa), s csak a különbözettel, vagyis a nettó adóösszeggel tartozik a költségvetésnek,

- a költségvetésbe az adóalany fizeti be, de ténylegesen a végső fogyasztó, illetve felhasználó viseli, vagyis közvetett adó.

Közösségiáfa-jogforrások

A hozzáadottérték-adózással számtalan irányelv és bírósági döntés foglalkozik. A leglényegesebb szabály a már említett 6. áfairányelv (77/388/EGK tanácsi irányelv).

Átfogó jelentősége van ezenkívül az alábbi három irányelvnek is:

- 91/680/EGK tanácsi irányelv (1991. december 16.) az általános forgalmi adó közös rendszerének kiegészítéséről, és a 77/388/EGK tanácsi irányelvnek a pénzügyi határok eltörléséhez kapcsolódó módosításáról,

- 92/77/EGK tanácsi irányelv (1992. október 19.) az általános forgalmi adó közös rendszerének kiegészítéséről, és a 77/388/EGK tanácsi irányelv módosításáról (az áfamértékek közelítéséről),

- 92/111/EGK tanácsi irányelv (1992. december 14.) a 77/388/EGK tanácsi irányelv módosításáról, és az általános forgalmi adó szabályait egyszerűsítő rendelkezések bevezetéséről.

Az áfaalanyiság kérdése - a közösségi áfaszabályok személyi hatálya

Áfaalany minden természetes vagy jogi személy, illetve szervezet, aki/amely terméket ad el vagy szolgáltatást nyújt gazdasági tevékenysége körében (bevétel elérése érdekében).

Elsősorban tehát a vállalkozások azok, amelyeknek Közösségen belüli értékesítései és Közösségen beüli beszerzései nyomán valamilyen áfakötelezettsége keletkezik.

A Közösségen belüli beszerzéseik után az áfaalanyokhoz hasonló elbánásban részesülnek az áfakörbe nem tartozó jogi személyiségű szervezetek, valamint azok a kisvállalkozások, amelyek éltek a számukra biztosított (alanyi) mentesség lehetőségével. Ez az általános szabály nem érvényesül abban az esetben, ha az egyébként nem áfaalany szervezetek beszerzéseinek áfa nélküli értéke éves szinten sem a tárgyévben, sem az azt megelőző évben nem halad meg egy, a tagállamuk által meghatározott értékhatárt. Ennek az összegnek a közösségi előírások szerint legalább 10 000 eurónak kell lennie.

Egy szűk termékkörben az értékesítő vagy a beszerző személyétől függetlenül adóköteles bizonyos termékek Közösségen belüli beszerzése, tehát még az áfakörbe nem tartozó személyek - akár magánszemélyek is - adókötelezettekké válnak. Ilyen termékek az új közlekedési eszközök és azok a jövedéki termékek, amelyeket más tagállamból szereznek be, de ez utóbbi csak akkor, ha a jövedéki adót is a beszerzés tagállamában fizetik.

Új közlekedési eszközök

Hajó

Személy- és/vagy teherszállításra szolgál, hossza meghaladja a 7,5 métert, legfeljebb 100 hajózott órát volt használatban, az első használatbavételtől számítva legfeljebb 3 hónapon belül történik az értékesítése.

Repülőgép és helikopter

Személy- és/vagy teherszállításra szolgál, felszálló tömege meghaladja az 1550 kilogrammot, legfeljebb 40 repült órát volt használatban, az első használatbavételtől számítva legfeljebb 3 hónapon belül történik az értékesítése.

Szárazföldi gépjármű

Személy- és/vagy teherszállításra szolgál, hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm3-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kW-t (hozzávetőleg 9,72 LE), legfeljebb 6000 kilométert futott, az első használatbavételtől számítva legfeljebb 6 hónapon belül történik az értékesítése.

Az áfaköteles ügyletek

Adóalanyok közötti termékértékesítés

A közösségi jog szerint is ez minősül az alapügyletnek. A Közösségen belüli termékértékesítés az az eset, amikor az egyik tagállam adóalanya egy másik tagállamból származó adóalanynak értékesít valamely terméket. Az eladó Közösségen belüli értékesítést végez, míg a vevő Közösségen belüli beszerzést valósít meg.

Az eladó áfakörbe tartozó ügyletére honossága szerinti államának adórendelkezései vonatkoznak. Az értékesítés belföldön teljesített, azonban mentességet élvez, áfafizetési kötelezettség nem keletkezik.

A mentesség feltételei

Az eladónak rendelkeznie kell a vásárló másik tagállamban kibocsátott áfaazonosító számával, és igazolni kell, hogy az értékesített termék elhagyta az eladó tagállamának területét.

Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor az eladó áfa felszámítása nélkül értékesítheti a terméket, de a számlán - a felek áfaazonosító számának feltüntetése mellett - jelezni kell a mentességet. Az eladó az értékesítéshez kapcsolódó, a beszerzési árban általa megfizetett áfát levonhatja.

A vevő egy másik tagállam adóalanya - amit áfaazonosító számmal tud igazolni -, így válik jogosulttá arra, hogy beszállítójától áfamentesen kaphassa meg a terméket. Ugyanakkor, mivel Közösségen belüli beszerzést végez, amely a honossága szerinti állam rendelkezései szerint adókötelezettséggel jár, adóbevallásában az ügylethez kapcsolódó adót - honi jogszabályainak figyelembevételével - meg kell fizetnie (legalábbis fizetendő adóként kell kimutatni). Abban az esetben, ha adólevonási joga is van, adóbevallásában a levonási tételek között is szerepeltetheti ezt az összeget, mivel gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó, rá mintegy "áthárított" adóról van szó.

Ebben a konstrukcióban maradéktalanul érvényre jut tehát a célország szerinti adózás elve, mivel az ügylet kapcsán ténylegesen megjelenő adóteher a vevő tagállamában, annak áfaszabályai szerint alakul.

Utalni kell azonban arra, hogy a teljesítési helyről szóló szabályok szerint az adóalanyok közötti ügyleteknél a Közösségen belüli beszerzés teljesítési helye az a tagállam, amely a vevő áfaazonosító számát kiállította.

Távolsági értékesítés (csomagküldő kereskedelem)

Ha az értékesítést végző vállalkozás vagy a megrendelő a terméket elszállítja vagy elszállíttatja a vevő tagállamába, és a vevő nem rendelkezik áfaalanyisággal (rendszerint magánszemély), úgy a termékértékesítéssel az eladó oldalán keletkezik adófizetési kötelezettség. Az ügylet ugyanakkor a főszabály szerint a vevő tagállamában teljesített, így - az adózók nyilvántartására vonatkozó rendelkezések alapján - az eladónak a vevő tagállamában be kell jelentenie, hogy területén áfaköteles tevékenységet végez (regisztrációs kötelezettség).

Amennyiben a tárgyévben és az azt megelőző naptári évben a távolsági értékesítések összege a vevő tagállamában nem haladta meg a 100 000-100 000 eurót, akkor azokra az eladó tagállamának szabályai vonatkoznak - az értékesítést úgy kell tekinteni, mintha belföldi ügylet valósult volna meg. Sőt a tagállamok lehetőséget kaptak arra, hogy 100 000 euró helyett 35 000 euróban szabják meg ezt az értékhatárt, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a magasabb küszöbérték súlyosan veszélyeztetné a piaci verseny feltételeit.

A tagállamok többsége élt is ezzel a lehetőséggel, így ma csak Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Németországban és Luxemburgban alkalmazzák a magasabb összeghatárt. Az értékhatárok tagállamonként külön-külön értendők.

Nem adóalanynak történő termékértékesítés

Ha áfaalanyisággal nem rendelkezők az eladó tagállamában vásárolják meg a terméket, akkor a belföldi termékértékesítésre vonatkozó általános rendelkezések lépnek életbe.

Az eladó anyaországában végez áfaköteles termékértékesítést, és saját áfamértékét számítja fel. A vevőnek, áfaalanyiság híján különösebb jogosítványai nem keletkeznek: a külföldi utasra vonatkozó adó-visszatérítési szabályok csak az Unión kívüli személyeket érintik.

Új közlekedési eszközök értékesítése

Függetlenül attól, hogy a közlekedési eszközt áfaalany, adóalanyiság nélküli jogi személy vagy magánszemély stb. adja-e el egy másik tagállamba, az ügyletet adókötelesnek kell tekinteni, vagyis még eseti értékesítéskor is "adóalannyá kell válnia" az eladónak. Az új közlekedési eszköz értékesítése az eladó tagállamában áfaköteles, de mentességet élvez. A mentességet fel kell tüntetni az ügyletről szóló bizonylaton, és a számlán szerepelniük kell a közlekedési eszköz mindazon jellemzőinek, amelyekből annak új jellege megállapítható (az üzembe helyezés időpontja, a technikai paraméterek stb.). Amennyiben bármelyik érintett félnek van áfaazonosító száma, annak is meg kell jelennie a bizonylaton. Mivel az értékesítés kapcsán áfakörön kívül eső, az adó levonására fel nem jogosított személyek végeznek adóköteles ügyletet, az egyenlő feltételek biztosítása érdekében az "új áfaalanyokat" is megilleti a korlátozott adólevonási jog. Azt csak az értékesítés után érvényesíthetik, s a levonható adó nem haladhatja meg azt az összeget, amely akkor lenne esedékes, ha a Közösségen belüli értékesítés nem részesülne mentességben. Természetesen, ha a jármű eredeti beszerzéséhez kapcsolódó áfa ennél alacsonyabb volt, az ugyancsak felső korlátot képez a levonásban.

A járművet megvásárlónak - hasonlóan az eladóhoz - minden esetben "adóalannyá" kell válnia: az új közlekedési eszköz más tagállamban történő megvétele Közösségen belüli beszerzésnek minősül, amely a vevő tagállamában adóköteles. Mindazoknak, akik nem tartoztak az áfakörbe, az ügylet kapcsán nyilvántartásba kell vetetniük magukat tagállamuk adóhatóságánál, adóbevallást kell készíteniük a Közösségen belüli beszerzésről (magánszemélyeknek is), és az adót meg kell fizetniük. Az adólevonási jog azonban csak az egyébként is áfaalany beszerzőket illeti meg (amennyiben a levonási jog az adott termék vonatkozásában egyáltalán gyakorolható), míg azok, akik pusztán a járműbeszerzés következtében lettek "áfaalanyok", ilyen jogra nem tesznek szert.

Jövedéki termékek értékesítése

A jövedéki termékek - szeszes italok, dohánytermékek, ásványolaj-származékok - tagállamok közötti értékesítése esetén is a célország szerinti adózási szabályokat kell követni, és a jövedéki körben nem érvényesülnek sem a távolsági értékesítésre, sem a különleges jogállású beszerzőkre vonatkozó értékhatárok.

Az értékesítést végző adóalanyok ilyenkor is adómentes ügyletet valósítanak meg. Az áfaalany beszerzők, továbbá az áfakörön kívüli jogi személyek és az áfamentességet választó kisvállalkozások pedig a Közösségen belüli beszerzésekre vonatkozó szabályok szerint, a vevő tagállamában lesznek kötelezettek az adó bevallására. Ha a vevő áfakörön kívüli természetes személy, akkor - a távolsági értékesítésre vonatkozó előírásokat követve - az eladónak kell a célországban bejelentkeznie az áfakörbe, mivel abban a tagállamban végez adóköteles értékesítést.

A vállalkozás eszközeinek (vagyonának) áthelyezése más tagállamba

A közösségi jog a tulajdonosváltás nélküli termékmozgást is adókötelesnek tekinti, amennyiben az átlépi a tagállamok közti határokat.

Termékértékesítésnek minősül, ha a vállalkozás gazdasági tevékenysége céljainak érdekében egyik tagállamból a másikba visz át termékeket: árukat, termelőeszközöket, nyersanyagokat, bármit, ami a termékértékesítés kategóriában átruházható.

Az eszközáthelyezésre is az általános, adóalanyok közötti ügyletekre vonatkozó szabályok érvényesek: az "eladó" tagállamában áfakörbe tartozó, mentes értékesítés valósul meg. Erről számlát kell kiállítani, feltüntetve azon azt az áfaazonosító számot, amelyet a vállalkozás a kiindulási és a célország adóhatóságaitól kapott. Mivel ellenérték nélküli ügyletről van szó, az adó alapját a termékek beszerzési ára szerint kell meghatározni. A "vevői" oldalon, a célországban, a vállalkozásnak a Közösségen belüli beszerzés jogcímén keletkezik adófizetési kötelezettsége, amelyhez jellemzően levonási jog is társul.

Kivételek

A fenti általános szabályok alól azonban vannak kivételek Ezek közül a fontosabbak a következők:

- termékek értékesítése fel- vagy összeszerelés révén,

- a Közösségen belüli vasúti, hajó- vagy repülőút alatt megvalósuló termékértékesítés,

- a nemzetközi vagy a Közösségen belüli termékforgalomban mentes termékértékesítés,

- a termék módosíttatása, átalakíttatása a célországban, ami után a terméket visszaszállítják a kiindulás államába,

- a célország területén történő szolgáltatásnyújtás során, ideiglenesen felhasznált termékek kivitele,

- a termékek legfeljebb 24 hónapig tartó ideiglenes használata, ha az ideiglenes használatra a termékek importja esetén teljes vámtehermentességet lehetne biztosítani.

Az egyes tagállamokban alkalmazott áfakulcsok

A tagállamok közt jelentős különbségek vannak az áfa mértéke és alkalmazási köre tekintetében. Ezenkívül egyes tagállamokban bizonyos körben további speciális szabályok is érvényesek. Megbízható információkat az áfa mértékéről és alkalmazási köréről a tagállami adóhatóságok tudnak adni. Az egyes tagállamokban érvényes áfakulcsokat kizárólag tájékoztató jelleggel az alábbi táblázat foglalja össze:

Ország

Adómérték

 

Normál kulcs (%)

Kedvezményes kulcs (%)

Erősen kedvezményes kulcs (%)

Köztes kulcs (%)

0%-os adókulcs lehetősége

Ciprus

15

8

5

-

van

Luxemburg

15

6

3

12

nincs

Spanyolország

16

7

4

-

nincs

Nagy-Britannia

17,5

5

-

-

van

Észtország

18

5

-

-

van

Lettország

18

5

-

-

van

Málta

18

5

-

-

van

Litvánia

18

9

5

-

van

Szlovákia

19

-

-

-

nincs

Németország

19

7

5,5

9, ill. 16

van

Csehország

19

5

-

-

nincs

Románia

19

9

-

-

nincs

Hollandia

19

6

-

-

nincs

Görögország

19

9

4,5

-

van

Franciaország

19,6

5,5

2,1

-

nincs

Szlovénia

20

8,5

-

-

nincs

Olaszország

20

10

4

6

van

Ausztria

20

10

-

12

nincs

Bulgária

20

-

-

-

nincs

Magyarország

20

15

5

-

van

Portugália

21

12

5

-

nincs

Belgium

21

6

-

12

van

Írország

21

13,5

4,4

-

van

Lengyelország

22

7

3

-

van

Finnország

22

17

8

-

van

Svédország

25

12

6

-

van

Dánia

25

-

-

-

van

A termékmozgáshoz kapcsolódó szolgáltatások teljesítési helye

Amikor Közösségen belül nyújtanak az értékesítést vagy a beszerzést elősegítő szállítási szolgáltatást, ezekhez járulékosan kapcsolódó más szolgáltatást (például ki- és berakodást, áruk kezelését), vagy közvetítői szolgáltatást, továbbá ingó javakon végeznek valamely szolgáltatást (értékbecslés, átalakítás, szerelés stb.), akkor a teljesítés helye az a tagállam, amely a megrendelő áfaazonosító számát kiállította, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás ténylegesen hol valósul meg.

A Közösségen belüli termékmozgáshoz kapcsolódó szolgáltatásoknál egyéb esetekben a teljesítési helyre vonatkozó szabályok a következőképpen alakulnak:

- áruszállítás a Közösségen belül: a teljesítés helye a szállítás kiindulásának tagállama,

- közvetítők által nyújtott szolgáltatások: a főszolgáltatáshoz idomulva, annak tényleges teljesítési helyén valósulnak meg.

Adómentes ügyletek

A lényegesebb áfamentes ügyletek:

- olyan termékek Közösségen belüli beszerzése, amelyeknek az értékesítése vagy az importja is mentes volna (tárgyi adómentes körbe tartozó termékek, vámmentesen importált termékek),

- harmadik tagállamokban végzett gazdasági tevékenység, termékexport és adómentes nemzetközi termékforgalom, vagy IC-értékesítés érdekében végzett IC-beszerzések, ha az ezekhez kapcsolódó áthárított adó teljes egészében levonható volna,

- a különféle adó- és vámfelfüggesztési eljárások keretei között végzett termékimport, termékértékesítés, illetve az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások,

- olyan termékimport, amelyet követően az importőr harmadik tagállamban adómentes IC-értékesítést hajt végre.

Az adóalany egyes eljárási kötelezettségei

Természetesen az adóalanyoknak teljesíteni kell a székhelyük szerinti állam adójogában előírt valamennyi bevallási, elszámolási, bizonylatolási, fizetési stb. kötelezettséget. A Közösségen belüli termékértékesítéshez és a Közösségen belüli beszerzéshez azonban további adókötelezettségek kapcsolódnak.

Áfaazonosító szám

Az áfaazonosító szám kettős célt szolgál: egyrészt a kibocsátó adóhatóság számára egyértelműen meghatározza a vállalkozást vagy a beszerzőt, és mutatja áfaalanyiságának tényét, másrészt a vállalkozás partnereinek is jelzi, hogy az adott személy áfaalany, illetve melyik tagállamban tevékenykedik.

A tagállamok adóhatóságainak áfaazonosítóval kell ellátniuk minden olyan személyt, aki

- az ország területén áfaköteles termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végez,

- a különleges jogállású beszerzők körébe tartozik akár saját választása, akár az értékhatár túllépése miatt,

- külföldön végzett gazdasági tevékenysége érdekében az ország területén Közösségen belüli beszerzéseket végez.

Az áfaazonosítóval rendelkező személyek Közösségen belüli ügyleteikben használhatják áfaazonosítójukat, így lesznek feljogosítva például arra, hogy beszállítójuk áfamentesen értékesíthesse számukra a terméket. Az azonosító elején egy, a kibocsátás országát jelző kétbetűs országkód szerepel, amelyből megállapítható, hogy melyik tagállamban tartják nyilván az adóalanyt.

Az adóhatóságok nyilvántartást vezetnek azokról a személyekről, akiknek áfaazonosító számot bocsátottak ki. Az adatbázisok közösségi szintű összekapcsolása révén a tagállamok adóhatóságai naprakész információt kérhetnek partnereiktől arról, hogy egy adott vállalkozás működik-e, illetve az általa használt áfaazonosító szám valóban hozzátartozik-e. A hálózat a VAT Information Exchange System (Áfa Információcsere Rendszer) nevet viseli, és a tizenöt tagállam által önállóan üzemeltetett adatbázisokból, továbbá a közös felhasználói felületet biztosító, közösségi szinten fenntartott hálózati struktúrából áll.

Összesítő jelentés

Az összesítő jelentésben a Közösségen belüli értékesítést végzőknek negyedévente (vagy ha a tagállami jog így rendelkezik, havonta) be kell számolniuk arról, hogy más tagállamokban áfaazonosítóval rendelkező vevőik felé az adott időszakban milyen összegben végeztek termékértékesítést.

A Közösségen belüli értékesítéseken túl az azokkal megegyező elbánásban részesített ügyleteknek is szerepelniük kell a jelentésben. Így a tagállamok közötti termékáthelyezéseknek (ahol a vevő áfaazonosítója helyett a vállalkozás számára a célországban kiadott azonosító jelenik meg), továbbá a háromszög- és láncügyleteknek is, amikor vevőként a termékértékesítés végleges címzettjét kell feltüntetni.

Számlázási szabályok

Ezt a kérdést a 2001/115/EK tanácsi irányelv szabályozza, amely lehetővé tette az elektronikus számlázást, egyidejűleg a számlák kötelező tartalmi elemeire is részletes szabályokat dolgozott ki. A számlán a következő adatokat kell feltüntetni:

- egyedi, a számlát egyértelműen azonosító sorszámot,

- a kiállítás dátumát,

- az értékesítő adóalany áfaazonosító számát,

- fordított adózás esetén a vásárló adóalany áfaazonosító számát,

- az értékesítő adóalany és a vásárló teljes nevét és címét,

- az értékesített termék, a nyújtott szolgáltatás leírását és mennyiségét,

- az értékesítés vagy az előlegfizetés időpontját - ha ez meghatározható -, és ha különbözik a kiállítás időpontjától,

- az adó nélküli egységárat és az adó nélküli adóalapot adókulcsonként (és mentességenként) külön-külön, az esetleges árengedményeket,

- az alkalmazott adómértéket,

- a fizetendő adó összegét, kivéve ha valamely különleges rendelkezés ezt nem engedi meg,

- a mentesség jogcímét, fordított adózásnál ennek a jogcímét, hivatkozással az irányelv vagy a nemzeti szabályozás megfelelő részére,

- új közlekedési eszközök IC-beszerzésekor az újdonságot igazoló adatokat,

- különbözeti vagy árrés szerinti adózás esetén hivatkozást a közösségi vagy a nemzeti szabályozás megfelelő részére,

- adóügyi képviselő esetén a képviselő adóazonosítóját, teljes nevét és címét.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére