Az állatvédő szervezetek rendszeresen színes kampányokkal hívják fel a figyelmet a még megoldásra váró, vagy ellentmondásosságuk miatt vitatott témákra, a bálnavadászattól a szőrmebundák viselésén át a laboratóriumi kísérletekig. Mivel az állatvédelem témaköre rendkívül tág, a továbbiakban csak az állatvédelem "emberiességi" szempontú kérdéseiről, az állatkínzás tilalmáról, a háziállatokkal, a mezőgazdasági haszonállatokkal való bánásmódról és az állatkísérletekről lesz szó. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy az állatvédelemhez illeszkedően még egy sor további megfontolás, téma felhozható lenne – a veszélyeztetett állatfajok védelme, a vadászatra, halászatra vonatkozó szabályozás éppúgy, mint az állatviadalok, a cirkuszi állatok vagy a környezetükre veszélyes állatok témaköre.
Az állatkínzás büntetőjogi tilalma, az állatvédelmi törvény
Állatvédelem a Btk. módosítása előtt
Az állatok védelme már a Btk.-módosítás előtt is rendelkezett törvényi szintű szabályozással: a tiltott állatviadal szervezése 1996 óta számít bűncselekménynek, az átfogó keretrendszert nyújtó állatvédelmi törvényt pedig 1998-ban fogadták el. Ez az első magas szintű hazai jogszabály, amely széleskörűen foglalkozott ezzel a témával; bár már 1985-ben felmerült, hogy az állatok védelmét törvényben kellene szabályozni, a rendszerváltás környékén a feladat egy jó időre háttérbe szorult.
Az állatvédelmi törvény szabályozási területei
Az 1998. évi XXVIII. törvény számos, az állatvédelem körébe tartozó témát felölel a háziállatokkal való bánásmódtól a haszonállatok tartásán keresztül az állatkísérletekig. Általánosságban megfogalmazza az állatokkal való "humánus" bánásmód követelményét: az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. Keretjelleggel tiltja az állat bántalmazását, az állat megfelelő indok nélkül történő elpusztítását, az állat elűzését vagy kitételét. A törvényhez kapcsolódó kormányrendelet 5000-től 150 ezer forintig terjedő összegben határozza meg az állatvédelmi rendelkezések megsértéséért kiszabható bírság nagyságát.
Büntetőjogi védelem
Az állatvédelem terén a legismertebb hazai jogszabályi rendelkezés valószínűleg a Büntető Törvénykönyv (Btk.) állatkínzást tiltó passzusa, amelyet nem sokkal a nagy felháborodást keltő fadd-dombori eset után fogadott el az Országgyűlés. Az országos közvéleményt is megmozgató eset – 2003 júniusában három biztonsági őr kínzott halálra egy kutyát a település melletti kikötőben – nyomán sokak lelkiismerete megmozdult: a júliusban indított népi kezdeményezés (az állatkínzás bűncselekménnyé nyilvánításáról) a szükséges aláírások több mint ötszörösét (mintegy 270 ezer érvényes aláírást) hozta. A szomorú eset és a kampány eredményeként a parlament 2004. március elején elsöprő többséggel (mindössze 11 ellenszavazattal) fogadta el az új rendelkezést.
A Btk. módosítása 2004. április 24-én lépett hatályba. Az állatkínzást Magyarországon először 1878-ban, a Csemegi-kódexhez kapcsolódó kihágási törvénykönyvben rendelték büntetni, a kiszabható bírság felső határa 100 forint volt. Az állatkínzás azonban egészen mostanáig csak kihágásnak, illetve jelenlegi terminológiával szabálysértésnek minősült, a fadd-dombori eset idején már maximálisan 150 ezer forint kiszabható bírsággal.
Szankciók
A bűncselekménnyé nyilvánítás jelentős szigorítást hozott: az állatokkal szembeni kegyetlenség 2004 óta két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel – akár magasabb összegben is, mint 150 ezer forint – is büntethető. A törvény természetesen csak a kirívóan súlyos magatartásoknál tesz szigorú szankciót alkalmazhatóvá: állatkínzásnak csak a gerinces állatok bántalmazása minősül, a bánásmódnak legalábbis maradandó egészségkárosodás veszélyével kell járnia, és "indokolatlannak" kell lennie (a nevelés, az idomítás, a hasznosítás céljából történő fizikai ráhatás például szükségszerű lehet).
Büntetendő cselekmények
Kevesebben tudják, hogy a törvény egyúttal bűncselekményként határozza meg a háziasított emlősállat vagy veszélyes állat kitételét, elűzését, illetve a tiltott módon történő halászatot vagy vadászatot is. Természetesen a törvény érvényesülésének gátat szab a hatóságok kapacitáshiánya – nyilvánvalóan lehetetlen minden egyes kóbor kutya volt gazdáját lenyomozni -, ugyanakkor érdemes tudni, hogy a kutyák, macskák stb. utcán, autópályán történő szándékos "ottfelejtése" akár szabadságvesztéssel is büntethető.
Bírói gyakorlat
Az állatvédelemmel kapcsolatos rendőrségi és bírósági gyakorlat egyértelműen követte az egyre szigorúbb szabályozás mutatta irányvonalat. Bár pontos bírósági statisztika nem ismert, elmondható, hogy a rendőrség 2005-ben már körülbelül 500 állatkínzással kapcsolatos feljelentés ügyében indított nyomozást. Az állatvédő szervezetek szerint a Btk.-módosítás hatására egyre jellemzőbbé vált, hogy az emberek nem mennek el szó nélkül a brutális esetek mellett, hanem feljelentést tesznek; ennek eredménye, hogy a 2004-es változás óta nőtt az ismertté vált esetek száma. A bírósági gyakorlat egyelőre azt mutatja, hogy a bírák túlzottnak tartanák a letöltendő szabadságvesztés kiszabását az állatkínzókra: a mindeddig bírósági szakaszba jutott nagyobb horderejű esetek mindegyike felfüggesztett fogházbüntetéssel végződött. (Itt meg kell jegyezni, hogy a kevésbé elhíresült, a sajtó figyelmét elkerülő esetek végkimenetele – megfelelő bírósági statisztika és adatbázis hiányában – egyelőre nem összegezhető.) A legismertebb ezek közül talán a soproni "kutya-Mengele" esete volt; itt számos állatvédő szervezet érvelt azzal, hogy megbocsáthatatlanul enyhe a 10 hónap felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó ítélet. Az ügy valóban rendhagyó volt az érintett állatok számát tekintve: a vádlott tanyájáról és otthonából összesen 209, rossz állapotban lévő, pszichésen sérült, genetikai betegségekben szenvedő ebet és 61 lefagyasztott tetemet foglaltak le. Hasonlóképpen tíz hónap felfüggesztett fogházbüntetést kapott egy kutyáját kínzó félegyházi férfi. Nemrégiben egy kísérleti film bemutatása borzolta fel a kedélyeket, és bizonyította, hogy a magyar közvélemény egyre élesebben ítéli el az állatok bántalmazását: a Napló című műsorban bejátszott tíz másodperces felvétel (melyen egy kismacskát fojtanak vízbe) után mintegy ötven állatvédő és civil szervezet jelentette fel a rendezőt.
Részletszabályok a gazdasági célból tartott állatok védelmére
Bár ezek talán a "leglátványosabb" esetek, a házikedvencek védelme csak kis részét teszi ki a magyar és nemzetközi állatvédelmi szabályozásnak. A továbbiakban néhány nagyobb témát – a haszonállatok, vágóállatok védelmét, valamint az állatkísérletek témakörét – tekintünk át.
Haszonállatokkal való bánásmód
Az állatvédelmi törvény megkülönbözteti a gazdasági haszon céljából tartott állatokat a verseny- és sportcélra, illetve kedvtelésből tartott állatoktól. Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény ellenben gazdasági célból tenyésztett állatként határozza meg a mezőgazdaság, az élelmiszer-termelés, a prémtermelés, a sport- és szabadidős tevékenység céljára nevelt állatokat egyaránt. Itt elsősorban a mezőgazdasági haszonállatokat és az egyéb gazdasági célból tartott állatokat (versenylovak, fajtatiszta kutyák stb.) érdemes megkülönböztetnünk.
Általános szabályok
Az állatvédelmi törvény általános szabályként lefekteti "a jó gazda gondosságával" történő tenyésztést, nevelést mindenfajta haszonállat esetében, és tilalmazza az állat bántalmazását, indokolatlan elpusztítását – fajtára vonatkozó megkötés nélkül; ez a rendelkezés tehát a gerinces és gerinctelen állatfajokra egyaránt vonatkozik.
Az ebtenyésztés speciális szabályozása
Speciális rendelkezést tartalmaz az állatvédelmi törvény az ebtenyésztést illetően: bár keretjelleggel tilalmaz minden olyan sebészeti beavatkozást, amely nem az állat egészségének megőrzése vagy az állat ivartalanítása céljából történik, a kutyák küllemének megváltoztatását – fül-, illetve farokkorrekció – kivételként említi, amennyiben az a tenyésztési hatóság által elismert tenyésztőszervezet programjában meghatározott küllemi előírásoknak való megfelelést szolgálja. A tenyésztőszervezetek bejegyzését, működését az állattenyésztésről szóló törvény szabályozza. Külön földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri (FVM) rendelet foglalkozik a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályaival.
A mezőgazdasági haszonállatok tartása
A mezőgazdasági haszonállatok tartását, a bánásmód szabályait az állatvédelmi törvény mellett miniszteri rendelet [a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet] szabályozza. Mezőgazdasági haszonállatnak a rendelet értelmében csak a gerinces állatok minősülnek, beleértve a halakat, kétéltűeket és hüllőket is. A rendelet külön nevesíti az utóbbi években egyre népszerűbbé váló struccot és emut.
Tartási tilalom
A haszonállatok elképzelhető körének az a szabály szab határt, mely szerint nem tartható mezőgazdasági célra olyan állat, amelynek tartása káros hatással van annak egészségére és jóllétére. Ennek alapján kizárható a nagy mozgásigényű, csoportban és fogságban nehezen megférő állatok mezőgazdasági tartása (például a tigris- vagy medvefarm).
Az állatok élőhelyére vonatkozó alapkövetelmények
A jogszabály részletesen megadja a "jó gazda gondosságához" nélkülözhetetlen szempontokat, az állat takarmányozásának, itatásának, ellenőrzésének szabályait, az állat élőhelyére vonatkozó minimumkövetelményeket.
Mozgásszabadság korlátozásának tilalma
A vonatkozó jogszabály külön kiemeli, hogy "az állat fajtájának megfelelő mozgásszabadságát nem szabad oly módon korlátozni, hogy az az állatnak szükségtelen szenvedést vagy sérülést okozzon". Ez hazánkban elsősorban a sertés- és baromfitartással ("brojlercsirke") összefüggésben jelent problémákat. Magyarországon évente mintegy 170 millió csirkét (egyéb fajtákkal együtt pedig több mint 200 millió baromfit) és majdnem 6 millió sertést vágnak le a húsukért.
Vágóállatok hizlalására, tartására vonatkozó szabályok
A miniszteri rendelet külön mellékletekben szabályozza a vágóállatok hizlalásának, tartásának szabályait. Egy 110 kilogrammot elérő sertés esetében például 1 m2 a minimális férőhely (összehasonlításképpen egy szabadságvesztését töltő férfi elítélt esetében ez 3 m2). A ketrecben tartott tojótyúkokra jutó minimális alapterület jelenleg 550 cm2 (ez valamivel kisebb, mint egy A4-es lap területe).
Az alapterület biztosítása nem csak a kíméletes bánásmód miatt bír jelentőséggel: minél zsúfoltabban, rosszabb körülmények között élnek az állatok, annál valószínűbb az agresszív viselkedésmódok és fertőzések terjedése – így a tartás körülményei a húsáru, a tojás minőségére is befolyással lehetnek. A nyugati országokban ezért (is) egyre népszerűbbek a biotermékek: az Európai Unió nem ketreces (szabad tartású) tojótyúkállománya például tíz év alatt több mint háromszorosára nőtt. Egyes európai országokban több szupermarketlánc is üzletpolitikája részévé tette a szabad tartásból származó baromfitermékek előnyben részesítését, Svédországban pedig teljesen kivonták a hagyományos ketreces tojást a forgalomból.
Uniós előírások alkalmazása
Általános szabályozási szinten a fentiekben ismertetett radikális változás ugyan nem várható, de az uniós előírásokkal összhangban egyre több rendelkezés lép érvénybe a nagyüzemi körülmények között tartott állatok védelmére: 2012-től például az EU egész területén tilos lesz a hagyományos ketreces tojótyúktartás, ehelyett csak szabadon, illetve jobb életminőséget biztosító ketrecben (melyet fészekrakó hellyel, porfürdőzésre alkalmas területtel, kapirgálórésszel és ülőrúddal kell berendezni) lehet majd az állatokat tartani. Sertések esetében már jelenleg is hatályos előírás, hogy az életfeltételeket közelíteni kell a szabad tartáshoz – például gondoskodni kell a természeteshez hasonló világításról és arról, hogy a disznók folyamatosan hozzáférhessenek szalmához, fűrészporhoz vagy komposzthoz, ezzel lehetővé téve számukra a túrást és a felfedező viselkedés gyakorlását. Már most is (átmeneti kivételekkel) tilalom alá esnek a hagyományos, nagyon szűk elletőketrecek, melyekben a koca sem fészket rakni, sem megfordulni nem tudott.
Kifogások az állatvédelem oldaláról
Az állatvédők azonban továbbra is számos kifogással illetik a nagyüzemi baromfi- és sertéstartást: problematikusnak tartják például a szopós malacok korai (négyhetes korukban történő) elválasztását, mivel ez a malacok immunrendszerének gyengüléséhez és agresszívebb viselkedéséhez vezet; a húscsirkék esetében pedig kritikával illetik a mesterségesen (a szelektív tenyésztés és a magas energiatartalmú tápanyagokkal való etetés révén) előidézett gyorsabb növekedési tempót, valamint az állatokra jutó alapterület szűkösségét.
Az élőállat-szállítás
Sarkalatos pont még a haszonállatok védelme terén a vágás és az élőállat-szállítás szabályozása. Az állatok levágását a szabályok rendkívül részletesen rendezik (az esetek többségében például kötelező az állat elkábítása vágás előtt).
Tiltott magatartások
Az állat szállításával az állatvédelmi törvény külön fejezetben foglalkozik; e szerint az állat szállítása nem okozhat az állatnak fájdalmat, szenvedést vagy sérülést, szállítás közben is gondoskodni kell a szükségleteiről, és megvédeni az időjárás káros hatásaitól. Emellett külön miniszteri rendelet [52/2003. (VIII. 15.) GKM-FVM együttes rendelet az állatszállítás állatvédelmi szabályairól] ad meg részletszabályokat az 50 kilométert meghaladó, gazdasági célú állatszállításra, és az állat-egészségügyi jogszabályok is tartalmaznak előírásokat. Tilos a sérült vagy beteg állat szállítása; a szállítónak útitervvel és tapasztalattal kell rendelkeznie; a szabályok megszegéséért (akárcsak a fent ismertetett tartási, tenyésztési szabályok megszegéséért) állatvédelmi bírság szabható ki. A rendelet fajtól függően 24-28 órában maximálja az úton töltött időt, utána az állatokat ki kell rakodni, és egy nap pihenőt biztosítani számukra. Az állatok érdekei és a fogyasztók frissesség iránti igénye ezen a téren nehezen egyeztethető össze; hosszabb távon elképzelhető a jelenlegi szabályozás szigorítása és a maximálisan az úton töltött időtartam rövidülése (az állatvédő szervezetek például a legfeljebb 8 órás időtartamú szállításért kampányolnak).
A hízott libamáj és a tolltépés szabályozása, dilemmái
Az EU-csatlakozás idején számos hír röppent fel arról, hogy az uniós szabályok miatt Magyarországon megszűnhet a hizlalt liba- és kacsamáj előállítása. A valóság ezzel szemben az, hogy uniós szinten egyelőre nincsen ilyen szabály, bár a 27 tagállamból 14-ben már betiltották a májhizlalás gyakorlatát, és csak Franciaországban, valamint Belgium francia részén jellemző nagyobb mennyiség termelése.
A hizlalás kérdésköre
Az állatvédelmi törvény általános jelleggel tilalmazza a kényszertakarmányozást, de a házilagos vagy engedélyezett technológiával történő liba- és kacsatömés kivétel a tilalom alól. A mérlegeléskor egyaránt számításba kell venni a gyakorlat mellett szóló gazdasági érveket (az állatok mája továbbra is fontos exportcikk) és az állatok kíméletének igényét: tény, hogy a tömés során megsérülhet a csőr és a nyelőcső, a máj megdagadása pedig azzal jár, hogy a madarak elnehezülnek, és nehezen kapnak levegőt (a megnagyobbodott máj kevés helyet hagy a tüdőnek). További szempont, hogy a technológia az utóbbi években sokat korszerűsödött: fém helyett műanyag csöveket használnak, és rövidült a tömési idő. A mezőgazdasági haszonállatok tartásáról szóló FVM rendelet is körültekintően foglalkozik a tömés témakörével: a tömésre szakaszosan kell átállni, gondoskodni kell az egyébként stresszmentes környezetről, a pihentetésről és a tömőgép kifogástalan állapotáról.
Tolltépés
Hasonló a helyzet a tolltépéssel, amely az érett libatoll esetében szintén kivétel az állatvédelmi törvényben tilalmazott magatartások alól; a rendelet ezen a téren is számos előírást fogalmaz meg – még azt is leszögezi, hogy "a ludak tépéséhez nyugodt helyzetet kell teremteni", mivel a stressz negatívan hat a ludak közérzetére, és ennek következtében a toll szorosabb illeszkedését eredményezi a tollhüvelyben (fájdalmasabbá téve a műveletet az állat számára).
Uniós igények
Időről időre felmerül uniós szinten a fenti két gyakorlat betiltása, de a közeljövőben ez nem valószínű; nagyobb hatás várható a keresleti oldal beszűkülésétől – már több áruházlánc (többek között a Billa, a Penny egész Európában, a Spar-csoport pedig Ausztriában) is levette a polcokról a hízott májból készült termékeket.
Állatkísérletek Magyarországon
– Az állatvédelem terén az állatkísérletek kérdése az egyik leginkább a figyelem fókuszában álló terület. Bár az állatkísérleteket önmagában csak a legradikálisabb szervezetek ellenzik, az sokak számára nem elhanyagolható körülmény, hogy milyen célra és milyen feltételekkel vesznek igénybe állatokat a teszteléshez. A magyar szabályozás ebből a szempontból kifejezetten progresszívnek mondható: az állatvédelmi törvény kimondja, hogy "szépítőszer, dohány- és egyéb élvezeti cikk, valamint fegyver, ennek alkatrésze, továbbá lőszer előállítása céljából tervezett kísérletre engedély nem adható". 2009-től egyébként az Unió egész területén tilos lesz a kozmetikai cikkek állatokon való tesztelése, illetve az állatokon tesztelt kozmetikumok forgalmazása. Hazánkhoz hasonlóan Angliában, Németországban, Ausztriában, Belgiumban és Hollandiában sem engedélyezett a szépítőszerek kipróbálása végett történő kísérletezés; az általános tilalom érvénybe lépéséig azonban nincs akadálya az ilyen módon tesztelt készítmények forgalmazásának (ezért sok gyártó kifejezetten feltünteti a készítményen, hogy azt nem tesztelték állatokon). A kozmetikumok tesztelését egyébként már több ízben is megpróbálta betiltatni az Európai Parlament, azonban a 80-as, 90-es években még nem voltak kellően fejlett alternatív módszerek az állatkísérletek helyettesítésére; ma azonban a korábbiaknál jóval több módszer (például a szövet- és szervtenyészetek vizsgálata vagy a számítógépes modellezés, szimuláció) áll a tudomány rendelkezésére.
– Magyarországon gyógyászati, élelmiszer-biztonsági, egyéb tudományos kutatási, oktatási célból, valamint az igazságügyi orvostani vizsgálatok elvégzése érdekében engedélyezhetők állatkísérletek. Az engedélyezés során vizsgálják, feltétlenül szükség van-e az adott kísérletre; nem végezhető állatkísérlet abban az esetben, ha ismert olyan más tudományosan megfelelő és a várt eredményt szolgáltató módszer, amely állat használata nélkül is megvalósítható. Az állatkísérlet során felhasznált állatok számát a feltétlenül szükséges mértékre kell csökkenteni; olyan módszert kell választani, amely a várható szenvedést és károsodást a minimálisra korlátozza, és lehetőség szerint érzéstelenítést is kell alkalmazni. Új – 2002, illetve 2004 óta hatályos – rendelkezés, hogy az emberszabású főemlősök (gorilla, orangután, csimpánzok és gibbonok), valamint a háziasított állatfaj kóbor egyedei (tehát kóbor kutya, macska stb.) nem használhatók fel kísérleti célra. A gerinces állatokon történő kísérletezésre és a kísérleti állatok tartására emellett külön jogszabályok is vonatkoznak. A magyar laboratóriumokban kísérleti célokra felhasznált állatok száma egyébként erőteljesen csökken: 2000-ben 582 ezer, 2005-ben már csak 303 ezer állat tesztelési célú igénybevételére került sor.