Az összefonódások ellenőrzésének főbb szabályai

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 110. számában (2007. július 1.)
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) által "vállalkozások összefonódásának ellenőrzése" elnevezés alatt szereplő – a nemzetközi gyakorlatban leggyakrabban koncentrációengedélyezésként említett – szabályok jellegüket tekintve alapvetően különböznek a Tpvt. II-V. fejezetében található tilalmaktól. Ez utóbbiak alapvető célja a vállalkozások versenyellenes magatartásai elleni fellépés lehetőségének biztosítása, mindenekelőtt azokon a területeken, ahol a verseny valamilyen módon korlátozottan érvényesül, vagy más módon torzított. Ezzel szemben az összefonódások ellenőrzése a piac szerkezetére irányul: célja az, hogy a verseny szempontjából kedvezőtlen helyzetek lehetőleg ne is alakulhassanak ki. Összeállításunkban az ellenőrzésekre vonatkozó jogi hátteret és gyakorlatot mutatjuk be.

A koncentráció ellenőrzése ugyan világszerte a versenyjog időben legkésőbb kialakult ága, szerepe azonban egyre inkább felértékelődik: kifejezve azt, hogy a szerkezeti ellenőrzés (mint a verseny probléma megelőzését célzó eszköz) jelentősen mérsékelheti a magatartás-ellenőrzés (mint utólagos beavatkozás) szükségességét.

Az összefonódás esetei

A magyar versenyjogba 1990-től vezettek be ún. szerkezet-ellenőrzési szabályokat, a "vállalkozások szervezeti egyesüléseinek ellenőrzése" címmel. A Tpvt. által a szervezeti egyesülés helyett bevezetett új gyűjtőfogalom – az összefonódás – nemcsak formai szempontból jelentett változást, hanem tartalmilag is. A Tpvt. ugyanis a korábbi szabályokat úgy fejlesztette tovább, hogy azok – nagymértékben közelítve az Európai Közösség versenyjogához - a szervezeti egyesüléseknél lényegesen tágabb kört fognak át.

Az engedélyezési rendelkezések célja

Az összefonódás-engedélyezési rendelkezések célja, hogy minden, a gazdaság egésze szempontjából lényeges, mesterséges koncentrációnövekedés (vagyis amikor a vállalkozás nem szerves fejlődés eredményeként, a másik piaci szereplő akarata ellenére, hanem éppen ellenkezőleg, a vállalkozási struktúrának a vele történt megegyezésen alapuló megváltoztatásával szerez piaci részesedést) versenyfelügyeleti ellenőrzés alá kerüljön.

A fentieknek megfelelően a Tpvt. 23. §-a az összefonódásnak négy alapesetét különbözteti meg, a következők szerint:

– a szervezeti egyesülést (összeolvadás, beolvadás);

– a vállalkozásrész megszerzését;

– a másik vállalkozás feletti egyedüli vagy több vállalkozás általi (közös) irányítás megszerzését;

– közös vállalkozás létrehozását.

Az összefonódás ismérve

Az összefonódás bármely említett esete is valósul meg, a Tpvt. csupán az egymástól független vállalkozások között lebonyolódó fenti tranzakciókat tekinti összefonódásnak. Egymástól nem független vállalkozásnak a Tpvt. 15. §-a szerint a tulajdonosi-irányítási viszonyok alapján egy gazdasági érdekeltségi körbe (vállalkozáscsoportba) tartozó vállalkozások minősülnek. Az ilyen vállalkozások esetében a nemzetközi gyakorlat is abból a versenypolitikai alapvetésből indul ki, hogy közöttük a verseny – és így a verseny korlátozása is – fogalmilag kizárt, ezért a vállalkozáscsoporton belüli "összefonódás"-nak a gazdasági verseny szempontjából sincs érdemi hatása.

Az engedélykérés feltételei

A Tpvt. által összefonódásként kezelt tranzakciók - különösen az irányítás megszerzése – a gazdasági életben mindennapos jelenségnek tekinthetők. Teljesen indokolatlan lenne azonban ezek teljes körű versenyfelügyeleti engedélyeztetésének előírása, azt elégséges azokra az összefonódásokra kiterjeszteni, amelyeknél valószínűsíthető, hogy veszélyeztethetik a gazdasági versenyt. Ezért a Tpvt. – összhangban a nemzetközi gyakorlattal – kizárólag az összefonódásban részt vevő vállalkozások együttes piaci méretét kifejezni hivatott küszöbértékek feletti összefonódásokra írja elő az engedélykérési kötelezettséget.

Engedélykérési kötelezettség

A 15 milliárd forintos küszöbérték túllépése esetén is csak akkor kell engedélyt kérni, ha az összefonódásban részt vevő vállalkozáscsoportok közül legalább kettőnek 500 millió forint felett van a nettó árbevétele. Ezzel a rendelkezéssel a törvényalkotó el kívánta kerülni azt, hogy a piaci terjeszkedéshez szervesen hozzá tartozó természetes növekedési lépések, kisebb – a versenyt nem érintő – felvásárlások feleslegesen versenyfelügyeleti ellenőrzés alá kerüljenek. Ugyanakkor ezek a kis lépések is veszélyeztethetik a versenyt, ha az adott vállalkozáscsoport folyamatos gyakorlatává válnak. Ezért – kivétel alóli kivételként – engedélyt kell kérni, ha a vállalkozáscsoport ugyan 500 millió forint alatti vállalkozással valósított meg összefonódást, de azzal együtt az adott összefonódást megelőző kétéves időszakban 500 millió forintot meghaladó engedélykérési kötelezettség alá nem esett összefonódást hajtott végre a megszerzett vállalkozással azonos vállalkozáscsoportba tartozott vállalkozásokkal.

Engedélyesek

A Tpvt. 28. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy kinek kell az engedély iránti kérelmet a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtania. A kérelem benyújtására kötelezett személy összefonódás-fajtánként eltérő:

– összeolvadás és beolvadás esetén a közvetlen résztvevőknek, vagyis az összeolvadó vállalkozásoknak, illetve a befogadó és a beolvadó vállalkozásnak, de legalább azok egyikének kell a kérelmet benyújtania;

– irányításszerzés esetén a közvetlen irányítási jog megszerzőjét kötelezi a Tpvt. a kérelem benyújtására. A "közvetlen irányítás megszerzője" fogalomkörbe – mint kötelezettek – értelemszerűen beletartoznak a közös irányítás közvetlen megszerzői és a közös vállalkozás alapítói is. Abban a speciális esetben, ha a közvetlen irányítás megszerzője az összefonódást eredményező, az engedélyezési kérelem tárgyát képező tranzakció szerves részeként kerül (engedélyezés esetén) alapításra, akkor az azt alapító (irányító) vállalkozás is felléphet kérelmezőként; míg

– a vállalkozásrész esetében az engedélykérésre kötelezett a vállalkozásrész megszerzője.

Kötelező részvétel az eljárásban

A Tpvt. 28. §-ának (1) bekezdése nem rendelkezik arról, hogy a kérelmet az arra kötelezetteknek közösen kell benyújtaniuk. Ezért a Gazdasági Versenyhivatal – összhangban a Tpvt. hivatalos indokolásával - elégségesnek tekinti azt, ha a kötelezettek egyike nyújtja be a kérelmet, azt azonban megköveteli, hogy a további kötelezettek olyan ügyfélként, mint akire a kérelem vonatkozik, részt vegyenek az eljárásban. Ez feltétlenül szükséges

– egyrészt azért, mert a Gazdasági Versenyhivatal határozata rájuk nézve is megállapíthat jogokat és kötelezettségeket;

– másrészt azért, mert az általuk nyújtott információkra, adatokra szükség lehet az összefonódás piaci hatásainak teljes körű felméréséhez.

Kiterjesztés

Az előzőek olyan vállalkozásokra is fennállnak, amelyek kérelmezőként nem is lehetnének részesei az eljárásnak. Ilyennek tekinthető

– az a vállalkozás, amely felett irányítást szereznek, valamint

– a vállalkozásrész.

A fentiekben felsorolt vállalkozások, illetve a vállalkozásrész szintén részt vesznek ügyfélként az összefonódás-engedélyezési eljárásban, azzal azonban, hogy – miután a vállalkozás része értelemszerűen nem rendelkezik ügyfélképességgel – a részt átadó vállalkozás minősül ügyfélnek. Ez szükséges azért is, mert a vállalkozásrészre vonatkozóan ő rendelkezik az összefonódás elbírálásához szükséges adatokkal.

A kérelemre kötelezettek és az eljárásban "csak" ügyfélként részt vevők egyértelmű elkülönítése azért is fontos, mert az engedélykérelem elmulasztásának valószínűsítése esetén az eljárás hivatalból is megindítható. Az ilyen eljárás azonban értelemszerűen csak a kérelemre kötelezettek ellen indulhat meg.

Küszöbérték

Küszöbértékként elvileg kétféle típusú mutatószám írható elő: abszolút, amely a vállalkozás által értékesített áruk együttes eladási értékét (a forgalmat) mutatja; vagy relatív: a vállalkozás által forgalomba hozott áruk piaci részesedése. * Az összefonódásnak a gazdasági versenyre gyakorolt valószínűsíthető hatásait nyilvánvalóan jobban fejezi ki a piaci részesedés. Ennek ellenére a nemzetközi gyakorlatban szinte kivétel nélkül a forgalmat alkalmazzák küszöbértékként, mert mértéke – szemben a piaci részesedéssel – az érintett vállalkozások hivatalos dokumentumaiból egyértelműen megállapítható, vagyis ebből a szempontból nézve semmiféle bizonytalanság nem keletkezik abban a tekintetben, hogy kell engedélyt kérni vagy sem. Az 1991-től hatályos szabályozás még párhuzamosan alkalmazta küszöbértékként a vállalkozás forgalmát (nettó árbevételét) és a piaci részesedését. A piaci részesedés alkalmazásának előzőekben említett problémái azonban a magyar versenyjogi gyakorlatban is jelentkeztek, ezért a Tpvt. 24. §-a már kizárólagosan a nettó árbevételt használja küszöbértékként. Ennek következtében kikerülhet az engedélyezési kötelezettség alól néhány, a versenyt esetlegesen veszélyeztető összefonódás, amely olyan piacokat érint, ahol az összforgalom viszonylag alacsony. E veszélyt enyhítendő a Tpvt. nem változtatott a 10 milliárd forintos nettó árbevételi küszöbszámon, azt csak a 2005. évi LXVIII. törvény emelte fel 15 milliárd forintra. A 15 milliárd forintos nettó árbevételi küszöbérték sem tekinthető magasnak, mert az összefonódással érintett vállalkozások együttes nettó árbevételének meghatározásakor nemcsak azokat a vállalkozásokat kell figyelembe venni, amelyek között az összefonódás létrejön, hanem a velük egy vállalkozáscsoportba tartozó vállalkozásokat (az ún. közvetett résztvevőket) is, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a vállalkozás egy vállalkozáscsoport tagja, akkor e vállalkozáscsoport teljes nettó árbevételével kell számolni.

A kérelem benyújtásának határideje

A Tpvt. 28. §-ának (2) bekezdése szerint a kérelmet a nyilvános ajánlati felhívás közzétételének, a szerződés megkötésének vagy az irányítási jog megszerzésének időpontjai közül a legkorábbitól számított harminc napon belül kell benyújtani. A három lehetséges időpont közül a gyakorlatban szinte kizárólagosan a szerződés megkötésének időpontja érvényesül. Ez érthető is, hiszen az összefonódás esetei jellemzően (részvény- vagy üzletrész-adásvételi, társasági, egyesülési stb.) szerződések formájában jönnek létre. Az irányítás tényleges megszerzésének időpontja vagy megegyezik a szerződéskötésével, vagy annál későbbre esik. A Gazdasági Versenyhivatal eddigi gyakorlatában a kérelmezett összefonódás mögött – az alább említett kivételtől eltekintve – minden esetben megkötött szerződés húzódott meg. Ez azért sem lehetett másként, mert a megkötött szerződés nélkül benyújtott kérelmet a Gazdasági Versenyhivatal hiánypótlásra visszaadja, és annak nem teljesítése esetén megszünteti az eljárást.

Eljárás nyilvános (vételi) ajánlattételi felhívás esetén

Az előzőekben említett kivétel – amikor az engedélykérelem mögött nem húzódik meg szerződés – a nyilvános (vételi) ajánlattételi felhívás, amelynek közzététele a dolog természetéből fakadóan megelőzi a szerződés megkötését. Nyilvános vételi ajánlat esetén tehát a Gazdasági Versenyhivatalnak a rendelkezésre álló határidőn belül döntést kell hoznia, függetlenül attól, hogy az ajánlat utóbb sikeres lesz-e: sikerül-e annak révén a többségi szavazati jogot biztosító részvényeket megszerezni. Ha viszont a Gazdasági Versenyhivatal engedélyezési eljárása az ajánlattételre nyitva álló határidőn belül nem fejeződött be, és az ajánlati felhívás sikertelenül zárult (nem ajánlottak fel irányítást biztosító mennyiségű részvényt), akkor a Gazdasági Versenyhivatalnak nem kell érdemben dönteni az ajánlati felhívás szerinti összefonódásról.

Szankció

A Tpvt. 28. §-ának (2) és (3) bekezdése szerinti határidő elmulasztása esetén – miután az anyagi jogi határidő elmulasztását jelenti - igazolási kérelemnek nincs helye. Ennek a körülménynek a határidő elmulasztása miatt kiszabható napi legfeljebb ötvenezer forintos bírság (Tpvt. 79. §) szempontjából van jelentősége. A Gazdasági Versenyhivatal gyakorlata szerint a késedelem időtartama mindenképpen a benyújtási határidő és a kérelem benyújtásának (hivatalból indult eljárás esetén az eljárás megindításának) időpontja között eltelt napok száma. A késedelem indokait ugyanakkor a bírság napi összegének meghatározásakor minden esetben figyelembe veszi a Gazdasági Versenyhivatal.

A kérelem beadása és elbírálása

A kérelem mellékletei

A kérelemhez a Tpvt. 68. §-ának (2) bekezdése szerint mellékelni kell a Gazdasági Versenyhivatal által közzétett űrlap megfelelően kitöltött példányát, továbbá a Tpvt. 62. § (1) bekezdése szerinti kétmillió forintos eljárási díj befizetését igazoló dokumentumot. Ezek, vagy a kérelem elbírálásához szükséges bármilyen tény vagy adat hiányában a Gazdasági Versenyhivatal a kérelem beérkezésétől számított 15 napon belül a kérelmet - határidő megjelölésével – hiánypótlásra visszaadhatja, mely határidő egy alkalommal meghosszabbítható. A hiánypótlás elmulasztása esetén a Gazdasági Versenyhivatal az eljárást megszünteti.

Határidők

A Gazdasági Versenyhivatal a kérelem (illetve a hiánypótlás) beérkezésétől számított:

– 45 napon belül (ún. egyszerűsített eljárásban) hoz döntést, ha a kérelem szerinti tranzakció nem minősül összefonódásnak, vagy az abban részt vevő vállalkozások nettó árbevételei nem érik el a Tpvt. szerinti küszöbértéket, illetve az engedély nyilvánvalóan nem tagadható meg, illetve

– 120 napon belül (ún. teljes körű eljárásban) hoz döntést minden egyéb esetben (ha az engedélykötelezettség fennáll, és az engedélyezés nem nyilvánvaló), egyben további nyolcmillió forint eljárási díj megfizetésére kötelezi a kérelmezőt.

Határidő-hosszabbítási lehetőség

A Gazdasági Versenyhivatal az előzőek szerint a 45 napos határidőt 20 nappal, a 120 napos határidőt pedig 60 nappal meghosszabbíthatja.

A kérelem határideje hitel- és biztosítóintézetek összefonódásakor

A Tpvt. 28. §-ának (3) bekezdése speciális határidőt ad a hitelintézetek és biztosítóintézetek összefonódása esetére: előírja, hogy azt a külön jogszabályban meghatározott felügyeleti szerv engedélye iránti kérelemmel azonos időpontban kell a Gazdasági Versenyhivatalhoz is benyújtani. Az említett külön jogszabályok (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény és a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény) lényegesen szélesebb körben írnak elő engedélykérést, mint amit a Tpvt. összefonódásnak minősít. Abban az – eddigi gyakorlatban még nem előállt - esetben, ha felügyeleti engedélyre nem lenne szükség, értelemszerűen belép a Tpvt. 28. §-ának (2) bekezdése szerinti – összeállításunkban ismertetett - általános határidő szabály.

Az engedély hatálya

Az eljárással szemben támasztott követelmények

A Tpvt. 29. §-a szerint a vállalkozások engedélyköteles összefonódását eredményező szerződés létrejöttéhez a Gazdasági Versenyhivatal engedélye szükséges. Ebből következőleg a Tpvt. szerinti összefonódás-engedélyezési eljárásnak két – bizonyos szempontból egymással ellentétben álló – követelménynek kell eleget tenni:

– egyrészt az összefonódás engedélyezésének előzetes kontroll formáját kell öltenie annak érdekében, hogy ne is jöhessen létre - összefonódás eredményeként – olyan állapot, ami a gazdasági verseny szempontjából hátrányos;

– másrészt el kellett kerülni azt, hogy a feleket kötő szerződés hiányában, "ötletszintű" összefonódási elképzelésekről kelljen döntést hozni, ami – amellett hogy felesleges munkaterhet jelentene a Gazdasági Versenyhivatal számára – azért is fontos, mert a valós piaci hatások gyakran csak a szerződés részletei alapján ítélhetők meg.

A fenti kettős követelménynek megfelelő, a Tpvt. 28. és 29. §-a szerinti megoldás tekintetében első megközelítésben ellentmondásnak tűnhet az, hogy a Tpvt. 28. §-a szerint – a nyilvános vétel ajánlattételi felhívás esetét kivéve – a kérelmet a szerződés megkötése után kell benyújtani a Gazdasági Versenyhivatalhoz; ugyanakkor a Tpvt. 29. §-a szerint a szerződés létrejöttéhez a Gazdasági Versenyhivatal engedélye szükséges.

Függő jogi helyzet az eljárásban

A fentiek szerinti látszólagos ellentmondást a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 215. §-ának a függő jogi helyzetre vonatkozó szabályai oldják fel, amely szerint, ha a szerződés létrejöttéhez hatósági jóváhagyás szükséges, annak megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozataikhoz kötve vannak. Az összefonódást eredményező szerződések esetében három alaphelyzet lehetséges:

– a gyakorlatban általánosnak tekinthető esetben, vagyis amikor a Gazdasági Versenyhivatal az engedélyt megadja, akkor az összefonódás alapjául szolgáló szerződés a megkötés időpontjára visszaható hatállyal jön létre [Ptk. 215. §-ának (2) bekezdése];

– az engedély Gazdasági Versenyhivatal általi megtagadása esetén a szerződések érvénytelenségének jogkövetkezményeit kell alkalmazni [Ptk. 215. §-ának (3) bekezdése], vagyis a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szolgál háttérként az esetlegesen keletkező jogvitához. Erre eddig a magyar gyakorlat nem szolgáltatott példát, mert a kisszámú (1991 és 2005 között összesen négy) engedélyt megtagadó döntéskor a felek nem tettek még lépéseket az összefonódás tényleges megvalósítása irányába (például vagyonegyesítés, részvényátruházás). Erre nagy valószínűséggel a jövőben sem gyakran kerül majd sor, annak ellenére, hogy a Tpvt. – az összefonódásnak a szerződés érvénytelenségéből szükségszerűen következő "visszacsinálásán" túlmenően más – jogkövetkezményt, szankciót nem fűz az engedély megadását megelőzően megvalósított összefonódáshoz. A Tpvt. 30. §-ának rendelkezései és a Gazdasági Versenyhivatal immár több mint tízéves jogalkalmazási gyakorlata alapján ugyanis a szerződő felek beazonosíthatják az olyan összefonódásokat, amelyekre nézve fennáll a megtagadás esélye. Ezek esetében nyilvánvalóan ésszerűtlen kockázat lenne az összefonódásnak – csupán néhány hónapnyi időnyereséget jelentő – "előzetes" megvalósítása; végül

– elvileg előállhat az az eset is, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az engedélyt megadja, de az összefonódás mégsem jön létre. Ennek objektív (például más engedély is szükséges) és szubjektív (például érdekmúláson alapuló) okai egyaránt lehetnek. Az utóbbi esetben az ebből eredő esetleges jogviták rendezésére szintén a Ptk. 215. §-ának rendelkezései az irányadók.

Gazdasági erőfölény megállapítása a gyakorlatban

A gazdasági erőfölény komplex fogalom, megállapítása adott vállalkozás piaci helyzetének és működési feltételeinek széles körű elemzését igényli. A gazdasági erőfölény létrejötte, illetve erősödése lehetőségének kizárása (mely esetben az összefonódást engedélyezni kell) ennél lényegesen egyszerűbb feladat. Az összefonódásban érintett résztvevők együttesének bizonyos mértékű érintett piaci részesedése alatt ugyanis – egészen speciális eseteket leszámítva – nyilvánvalóan nem kell gazdasági erőfölény kialakulásával számolni. * A Tpvt. nem határoz meg olyan piaci részesedési küszöbértéket, amely felett a vállalkozás gazdasági erőfölényes helyzetűnek minősül. A magyar versenyfelügyeleti gyakorlat azonban – egyezően az európai versenyjogi gyakorlattal – a 25-30 százalékot el nem érő piaci részesedést olyannak tekinti, amely alatt egy vállalkozáscsoport egyedüli erőfölényes helyzete nem valószínűsíthető. A gazdasági erőfölény nyilvánvaló kizárását azonban – elsősorban a versenytársak közötti (horizontális) összefonódások esetében – a fenti mértéknél alacsonyabb piaci részesedéshez szükséges kötni, mert az összefonódás létrehozhat vagy megerősíthet olyan oligopol piaci struktúrát, amely az összefonódás révén létrejövő vállalkozáscsoport és más vállalkozások közös gazdasági erőfölényes helyzetének kialakulásához vagy erősödéséhez vezethet. * Az előzőekből kiindulva a Gazdasági Versenyhivatal elnöke és a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának elnöke által a 2003. december 15-én kiadott, az egyszerűsített és teljes körű eljárásban engedélyezhető összefonódások megkülönböztetésének szempontjairól szóló 1/2003. számú közlemény rögzítette azokat az érintett piaci részesedési mértékeket, amelyek alatt – az addigi gyakorlat alapján – a Gazdasági Versenyhivatal az összefonódást nyilvánvalóan engedélyezhetőnek minősíti, és (rövidebb határidővel, alacsonyabb eljárási díj mellett) egyszerűsített eljárásban bírál el. Ez a mérték horizontális összefonódás esetén 20 százalék, egyéb esetekben 25 százalék. Rögzíti a közlemény azt is, hogy az egyszerűsített eljárásnak az előzőek szerinti érintett piaci részesedési küszöbértékek teljesülése (túl nem lépése) csak szükséges, de nem elégséges feltétele. Nem alkalmazható egyszerűsített eljárás, ha az érintett piacot vagy a felek piaci részesedését nehéz meghatározni. Ezért az egyszerűsített eljárás további szükséges feltétele az, hogy a piaci részesedés az elintézési határidőn belül rendelkezésre álló, egyértelmű, továbbá objektív vagy ellenőrizhető információkra és adatokra alapozódjon az egyes érintett (áru- és földrajzi) piacok meghatározására és teljes forgalmára (méretére) vonatkozó adatok; valamint az összefonódással érintett vállalkozások beazonosítása tekintetében egyaránt.

A kérelem elbírálásának szempontjai

A Tpvt. 30. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a Gazdasági Versenyhivatal az összefonódásokat minden esetben két lépésben vizsgálja.

Az első lépésben azt kell megállapítani, hogy gazdasági erőfölénybe kerülnek-e az érintett vállalkozás(ok) az összefonódással érintett piaco(ko)n, illetőleg hogy az összefonódás következtében erősödhet-e a meglévő erőfölény. Ha a hivatal azt állapítja meg, hogy az összefonódás következtében egyetlen érintett piacon sem jön létre, vagy erősödik meg egyedüli vagy közös gazdasági erőfölényes helyzet, akkor a Gazdasági Versenyhivatal az összefonódást engedélyezi (erőfölényteszt). A második lépésben az összefonódással együtt járó előnyöket és hátrányokat kell értékelni, amire azonban kizárólag akkor kerül sor, ha az első lépésben megállapítható volt a gazdasági erőfölényes helyzet létrejötte vagy megerősödése. Önmagában az a körülmény, hogy az összefonódás valamely résztvevője gazdasági erőfölényes helyzetben van, nem teszi szükségessé a második lépését, ha az összefonódás révén ez a helyzete nem erősödik.

A Gazdasági Versenyhivatal által elbírált összefonódások adatai

Év

Érdemben elbírált kérelmek

Engedélyezve feltétel nélkül

Engedélyezve feltétellel

Megtiltva

1991.

4

4

-

-

1992.

3

3

-

-

1993.

1

1

-

-

1994.

3

3

-

-

1995.

15

14

-

1

1996.

18

18

-

-

1997.

27

27

-

-

1998.

39

38

-

1

1999.

40

40

-

-

2000.

61

58

2

1

2001.

75

73(6*)

2

-

2002.

59

56(7*)

3

-

2003.

66

64(7*)

2

-

2004.

58

58(7*)

-

-

2005.

59

58(10*)

1

-

2006.

38

35(7*)

3

-

Összesen

575

550(44*)

13

3

* Teljes körű eljárásban

Feltétel és kötelezettség előírása

Nemzetközi gyakorlat

A nemzetközi gyakorlatban a versenyhatóságok a vállalkozások közötti összefonódások engedélyezése körében meglehetősen gyakran feltételeket és kötelezettségeket írnak elő, amikor a szóban forgó összefonódást nem indokolt megtiltani, viszont a hatékony verseny biztosítása, esetlegesen a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozása érdekében a hatóság bizonyos magatartást vagy magatartástól való tartózkodást vár el a vállalkozásoktól.

Előzetes feltétel vagy kötelezettség előírása?

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 30. §-ának (3) és (4) bekezdése szerint előzetes és utólagos feltételt, valamint kötelezettséget is előírhat. Az előzetes feltétel felfüggesztő jellegű, vagyis az engedély a feltétel teljesülésével válik hatályossá; amivel szemben az utólagos feltételt tartalmazó határozat azonnal hatályossá válik, annak nemteljesítése esetén azonban az engedély hatályát veszíti. A kötelezettség nemteljesítése esetén a határozat visszavonható.

Az előzetes feltétel alkalmazásának indokoltsága

Arra nézve, hogy adott versenyprobléma megoldását feltétel vagy kötelezettség előírásával kell-e megoldani, a Tpvt. nem ad eligazítást. A nemzetközi gyakorlatban azonban a kötelezettség és az utólagos feltétel előírása a jellemző. Azok ugyanis nem akasztják meg a piaci folyamatokat, az összefonódás teljesülésbe mehet, szemben az előzetes feltétellel, amely az összefonódással egyébként is együtt járó függő jogi helyzet időtartamát tovább növeli, és az összefonódásból fakadó előnyök is később jelentkeznek. Előzetes feltétel alkalmazása ezért csak akkor indokolt, ha érdemi kétségek merülnek fel a feltétel megvalósulásával kapcsolatban. Ilyen esetben ugyanis célszerű meggyőződni a feltétel megvalósíthatóságáról.

Feltétel- és kötelezettségfajták

A feltétel és a kötelezettség lehet

– a piac szerkezetét érintő, elsősorban valamilyen vállalkozás vagy vállalkozásrész elidegenítését előíró (strukturális);

– az összefonódással érintett vállalkozás(ok) piaci magatartására vonatkozó (magatartási); valamint

– az érintett vállalkozás(ok)nak a Gazdasági Versenyhivatal részére teljesítendő információadási kötelezettséget előíró (információs).

Eljárás hivatalból

Ha a Gazdasági Versenyhivatal – akár bejelentés, akár saját észlelése alapján – azt valószínűsíti, hogy egy már létrejött összefonódáshoz engedélyt kellett volna kérni, akkor hivatalból versenyfelügyeleti eljárást indít. Az ilyen eljárásnak háromféle lezárása lehetséges. * Amennyiben megállapítást nyer, hogy az összefonódáshoz nem kellett volna engedélyt kérni, vagy az adott akció nem minősül összefonódásnak, akkor a Gazdasági Versenyhivatal az eljárást megszünteti. * Amennyiben igazolódik a gyanú, vagyis a kötelezettek elmulasztottak az összefonódáshoz engedélyt kérni, akkor a Gazdasági Versenyhivatal amellett, hogy a mulasztót kötelezi az eljárási díj megfizetésére – Tpvt. 62. §-ának (2) bekezdése -, és bírságot szabhat ki vele szemben (Tpvt. 79. §-a), a Tpvt. 30. § alapján érdemben elbírálja az összefonódást, és vagy engedélyezi azt, vagy alkalmazza a Tpvt. 31. § szerinti jogkövetkezményeket (az egyesült vállalkozások különválasztását, az irányítás megszüntetését stb.).

Kapcsolódó korlátozások

A nemzetközi és az utóbbi időben már a hazai gyakorlatban is mind többször fordul elő, hogy az összefonódást megvalósító vállalkozások egyidejűleg olyan – a piaci magatartásukat korlátozó – megállapodást is kötnek, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az összefonódáshoz, és egyben szükségesek is annak megvalósításához. A Tpvt. 30. §-ának (5) bekezdése alapján az összefonódáshoz adott engedély az ilyen versenykorlátozásokra is kiterjed.

Értékelhető versenykorlátozások

Összefonódás-engedélyezési eljárás keretében értelemszerűen kizárólag olyan versenykorlátozások értékelhetőek, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az adott összefonódáshoz: hiányukban az összefonódás ésszerűen nem is valósítható meg. A kapcsolatnak tartalminak kell lennie: önmagában még nem tesz az összefonódás szerves részévé valamely versenykorlátozást az, ha abban az összefonódással egyidejűleg – esetleg egyazon szerződésben – állapodtak meg a felek. Más oldalról viszont az, hogy az összefonódás és a versenykorlátozás külön-külön szerződésben jelenik meg, nem zárja ki együttes versenyjogi értékelésük lehetőségét.

Korlátozások elfogadása a gyakorlatban

A gyakorlatban tipikus eset az, amikor a vállalkozás feletti irányítás átengedésével vagy vállalkozásrész átadásával megvalósított összefonódások esetében a felek olyan megállapodást is kötnek, amelyben az eladó (átadó, átengedő) vállalja, hogy meghatározott ideig az átadott eszközökkel, illetve jogok révén előállítható árukat (valamint azt helyettesítő árukat) nem forgalmaz (versenytilalom). Ilyen esetben indokolt igény ugyanis a vevő részéről, hogy a piacra történő beilleszkedése idejére bizonyos mértékű védelme legyen az érintett piacon a vállalkozás(rész) eladójának versenyével szemben, biztosítva ezzel a maga számára a megvásárolt termelési-értékesítési lehetőség megfelelő szintű hasznosíthatóságát. A joggyakorlat általános elvként azt alakította ki, hogy a versenykorlátozás akkor nem haladja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket, ha:

– egyrészt időben korlátozott,

– másrészt nem lépi túl az értékesített vállalkozásrész értékesítés előtti működési területét: sem áru szempontjából, sem pedig földrajzi értelemben.

Az időbeli korlátozottság tekintetében a Gazdasági Versenyhivatal a három évnél rövidebb versenytilalmat fogadja el gyakorlatilag "automatikusan". Ennél hosszabb versenytilalmi időszakot a Gazdasági Versenyhivatal csak kivételesen fogad el akkor, ha a versenytilalommal érintett áruknak viszonylag hosszú az életciklusuk és erős a fogyasztói hűség.

A nemleges megállapítás tilalma

2005. július 14-étől megszűnt annak lehetősége, hogy a Gazdasági Versenyhivatal a versenykorlátozó megoldások tekintetében nemleges megállapítást tegyen, illetve egyedi mentesítést adjon. Erre tekintettel a Gazdasági Versenyhivatal ezt követően az összefonódást engedélyező határozataiban főszabályként – egyezően az Európai Bizottság gyakorlatával (a Bizottság 2005/C56/03. számú közleménye) is – nem végzi el annak értékelését, hogy az összefonódást eredményező szerződésben szereplő versenykorlátozás a Tpvt. 30. §-ának (5) bekezdése szerinti kapcsolódó versenykorlátozásnak minősül-e. Azt tehát az érintett vállalkozásoknak saját maguknak kell eldönteniük.

Az engedély visszavonása

Az összefonódás-engedélyezési eljárásban a Gazdasági Versenyhivatal bizonyos mértékig ki van szolgáltatva az engedély iránti kérelmet benyújtó vállalkozásoknak, hiszen nyilvánvaló, hogy az általuk közölt tények, információk teljes körű ellenőrzésére nincs mód. Ezért a Tpvt. 68. §-ának (2) bekezdése alapján közzétett űrlapon a Gazdasági Versenyhivatal előírta, hogy "a kérelemhez csatolni kell egy aláírt nyilatkozatot, miszerint a kérelmező(k) a benyújtott kérelmet, az űrlapokat, a dokumentumokat hitelesnek és aktuálisnak ismeri(k) el." Ha utóbb mégis azt állapítaná meg a Versenyhivatal, hogy a kérelmezők félrevezető információt adtak, akkor az engedélyt megadó határozatát visszavonja.

A visszavonás feltételei

Az engedély visszavonásának a Tpvt. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján két feltétele van

– a félrevezető ténynek a döntés szempontjából lényegesnek kell lennie, és

– a határozattal szemben nem nyújtottak be keresetet a bíróságon.

A határozat módosításának lehetősége

A Gazdasági Versenyhivatal a kötelezettség nemteljesítése esetén is visszavonja határozatát. A rugalmasság érdekében azonban a Tpvt. lehetővé teszi azt is, hogy a Gazdasági Versenyhivatal indokolt esetben módosíthassa korábbi határozatát, ha a kötelezettség nemteljesítése a vállalkozásnak fel nem róható okból következett be.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. július 1.) vegye figyelembe!