Másodlagos helytállási kötelezettség
A Legfelsőbb Bíróság 1/2007. számú polgári jogegységi határozata rögzíti, hogy a mögöttes felelősség olyan járulékos jellegű, másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség, amely alapulhat szerződésen (pl. szerződéses egyszerű kezesség) vagy törvény rendelkezésén (törvényi kezesség, valamint a mögöttes felelősség egyéb törvényi esetei).
Főkötelezett
A mögöttes felelősség egy másik személy (az úgynevezett főkötelezett) valamely vagyoni kötelezettségének a teljesítéséért való helytállási kötelezettség. A mögöttes felelősség mindig feltételez egy elsődlegesen felelős személyt is. Ilyen esetben két különböző jogállású kötelezettről van szó: a főkötelezettről és a járulékos kötelezettről.
A mögöttes felelősség alapja
A mögöttes felelősség alapulhat szerződésen, vagyis a helytállási kötelezettség elvállalásán (pl. szerződéses sortartó kezesség), és alapulhat törvény rendelkezésén is.
Törvényi felelősség
A törvényen alapuló felelősségre példa a társasági jogban a közkereseti és betéti társaság tagjainak, valamint az egyesülés tagjainak a mögöttes felelőssége. [A 2006. évi IV. törvény (Gt.) szerint a közkereseti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak, és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják. A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban – a törvényben meghatározott kivétellel – nem felel.]
Járulékos jelleg
A mögöttes felelősség mindig járulékos jellegű. A járulékos kötelezettség mindig főkötelezettséget tételez fel, és a járulékos kötelezettség mindig ehhez a főkötelezettséghez igazodik.
Kifogások
A járulékos kötelezett érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyeket a főkötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.
Mellékszolgáltatások
A járulékos kötelezett helyzete nem válhat terhesebbé, mint amilyen az elvállaláskor volt, kiterjed azonban az elvállalás után esedékessé vált mellékszolgáltatásokra.
Igazodás a főkötelezettséghez
A járulékosságból következik az is, hogy a főkötelezett oldalán bekövetkezett – akár objektív, akár szubjektív – jogi tények mindig kihatnak a járulékos kötelezettre, vagyis a mögöttes felelős helyzete a főkötelezett helyzetéhez igazodik. Ha tehát a főkötelezett teljesít, a járulékos kötelezett szabadul a kötelezettség alól, vagy ha a követelés a főkötelezettel szemben elévült, akkor az elévült a járulékos kötelezettel szemben is, miután a járulékos kötelezett hivatkozhat a főkötelezettet megillető elévülési kifogásra. Ugyanígy, ha a főkötelezettel szemben jogvesztés következik be, ez kihat a mögöttes felelősre is. (Pl. ha a hitelező a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárásban a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül nem jelenti be az igényét, e határidő elmulasztása a főkötelezettel szemben jogvesztéssel jár, ami pedig a járulékos kötelezettel szemben is jogvesztést eredményez.) A főkövetelés megszűnése vagy elévülése esetén tehát már a járulékos kötelezettek sem vonhatók felelősségre.
A járulékosság azonban "egyirányú" abban az értelemben, hogy csak a járulékos kötelezett helyzete igazodik a főkötelezett helyzetéhez, fordítva azonban ez nincs így. A járulékos kötelezett oldalán bekövetkezett jogi tények csak annyiban hatnak ki a főkötelezettre, amennyiben azok a jogosult kielégítésére vezettek. Arra tehát hivatkozhat a főkötelezett, hogy a járulékos kötelezett teljesítése folytán ő már nem tartozik a jogosultnak, arra azonban nem hivatkozhat, hogy a követelés a járulékos kötelezettel szemben elévült. A járulékos kötelezettel szemben ugyanis a követelés külön is elévülhet, vagyis úgy, hogy a főkötelezettel szemben fennmarad (pl. úgy, hogy az elévülés csak a főkötelezettel szemben szakad meg, a járulékos kötelezettel szemben viszont bekövetkezik).
Elévülés a kezessel szemben
A kifejtettek a kezességre, mint a mögöttes felelősség egyik esetére is igazak, mert önmagában a kezesség járulékos jellegéből nem következik, hogy a kezes helytállási kötelezettsége mindaddig fennállna, amíg a követelés meg nem szűnik, vagy amíg a főkötelezettel szemben bírósági úton érvényesíthető. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Ptk. 324. §-ának (2) bekezdésének rendelkezésére hivatkozással sem lehet azt állítani, hogy a kezes felelősségének elévülése csak a főkövetelés elévülésével együtt következhet be. A hivatkozott törvényhely úgy rendelkezik, hogy a főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek.
Mellékkötelezett vagy mellékkötelezettség?
Főköveteléstől függő mellékkövetelésnek tekinthető a kamat, a foglaló, a bánatpénz, a kötbér. A kezesség jogintézménye azonban nem vonható ebbe a körbe. A Ptk. a kezességet szerződést biztosító mellékkötelezettségként szabályozza, a mellékkötelezettség és a főköveteléstől függő mellékkövetelés azonban nem azonos jogi fogalmak. A kezesség személyi biztosíték, a kezes a főkötelezett mellett "mellékkötelezett", aki azonban nem valamiféle főköveteléstől függő mellékkövetelésért köteles helytállni, hanem ugyanazért a főkövetelésért (és annak mellékköveteléseiért), amit a jogosult a főkötelezettől is követelhet.
A kezesség esetében sem lehet tehát sem a járulékos jelleg, sem a Ptk. 324. §-ának (2) bekezdése alapján olyan elvi következtetésre jutni, hogy mindaddig, amíg a főkötelezett felelőssége fennáll, addig a járulékos kötelezett felelőssége sem évülhet el. Más kérdés, hogy éppen a mögöttes felelősség esetén a követelésnek a mögöttes felelőssel szembeni külön elévülésére gyakorlatilag csak egészen kivételes esetben kerülhet sor. Ha ugyanis elfogadjuk azt az álláspontot, hogy a főkötelezettől való behajthatatlanság megállapíthatóságáig a mögöttes felelőssel szemben az elévülés nyugszik, a nyugvás idején pedig az elévülés megszakítása fogalmilag kizárt, akkor ez csak úgy képzelhető el, hogy a mögöttes felelőssel szemben az elévülés nyugvása egyszer már véget ért (mert a követelés a főkötelezettől behajthatatlan volt). A jogosult azonban a mögöttes felelőssel szemben nem érvényesített igényt (így az elévült), miközben a főkötelezettel szembeni végrehajtási eljárásban a Ptk. 327. §-ának (3) bekezdése szerint újra és újra megszakította az elévülést.
Együttes perlés
A főkötelezett és a mögöttes felelős együttes perlése főszabályként – vagyis azt kizáró rendelkezés hiányában – megengedett, de a legtöbb esetben a törvény kifejezetten rendelkezik is az együttes perlés megengedéséről. Így a Ptk. 274. §-ának (1) bekezdése szerint az a körülmény, hogy az egyszerű (sortartó) kezes a teljesítést mindaddig megtagadhatja, amíg a követelés a kötelezettől behajtható, nem gátolja a kötelezett és a kezes együttes perlését. Ugyanígy a Gt. szerint a közkereseti társaság tagjai - mögöttes felelősségük érintése nélkül – a társasággal együtt is perelhetők.
A főkötelezett és a mögöttes felelős együttes perlését pergazdaságossági szempontok indokolják. A mögöttes felelőssel szemben csak feltételes hatályú marasztalásra kerülhet sor, vagyis az ítélet csak olyan rendelkezést tartalmazhat, amely szerint a tagtól teljesítés csak akkor követelhető (vele szemben végrehajtás csak akkor vezethető), amikor már megállapítható, hogy a követelés a főkötelezettől behajthatatlan.
Kezesség
A járulékosságot a jogegységi határozat indokolása a kezességgel szemlélteti. A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerint kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt; érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. * A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt; kiterjed azonban a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra. A kezes a perköltségekért és a végrehajtási költségekért csak akkor felel, ha a keresetindítás előtt őt a teljesítésre felszólították. * Bírósági úton nem érvényesíthető követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni. * A kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés a kötelezettől és az olyan kezesektől, akik őt megelőzően, reá tekintet nélkül vállaltak kezességet, behajtható. Ez a szabály a kötelezett és a kezesek együttes perlését nem gátolja. * A kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be (készfizető kezesség), ha * a felek így állapodtak meg, * a kezességet kár megtérítéséért vállalták, * a kezességet bank vállalta. * Ha ugyanazért a kötelezettségért egyidejűleg vagy egymásra tekintettel többen vállalnak kezességet, a kezesek kétség esetében egyetemlegesen felelnek. * Amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll. * A kezes felszabadul, amennyiben a jogosult lemond a követelést biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna, vagy amennyiben a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált.
Az elévülési idő kezdete
A mögöttesen felelős személy ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett. Ebből következően a követelés elévülése mind a főkötelezettel, mind a mögöttesen felelőssel szemben ugyanabban az időpontban - a követelés Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerinti esedékessé válásának időpontjában – kezdődik.
A mögöttes felelős helytállási kötelezettsége nem önálló felelősség, a mögöttes felelős nem a saját, hanem a főkötelezett kötelezettségéért köteles helytállni. A mögöttes felelősséggel a törvény nem a követelést "többszörözi meg", hanem a követelésért helytállni tartozók körét. A mögöttes felelős tehát ugyanazért a követelésért felel, mint a főkötelezett, vele szemben a követelés jogcíme is ugyanaz, mint a főkötelezettel szemben.
Mivel ugyanazon követelésről van szó, a követelés esedékessé válásának az időpontja, és így a Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévülés kezdő időpontja is azonos mind a főkötelezett, mind a mögöttes felelős vonatkozásában. Az elévülés tehát a mögöttes felelőssel szemben is akkor kezdődik, amikor a követelés teljesítési határideje a főkötelezettel szemben lejár.
Ez következik abból is, hogy a törvény a mögöttes felelőssel szembeni igényérvényesítéshez külön határidőt nem állapít meg. A mögöttes felelős lényegében annak a személynek a jogi pozíciójába kerül, akinek a kötelezettségéért helytállási kötelezettséggel tartozik.
A behajthatatlanság mint igényérvényesítési feltétel
A főkötelezett és a mögöttesen felelős helyzetében mégis van egy alapvető különbség: a főkötelezettel szemben a követelés az esedékessé válástól kezdve a teljesítés követelésére is kiterjedően azonnal érvényesíthető, míg a mögöttes felelős teljesítésre csak akkor lesz kötelezett, ha a követelés a főkötelezettől igazoltan behajthatatlan, vagyis a mögöttes felelős ekkor lép a főkötelezett helyébe. A behajthatatlanság megállapíthatóságához nem a mögöttes felelőssel szembeni elévülés kezdő időpontja kapcsolódik, hanem annak más szempontból, az elévülés nyugvása szempontjából van jelentősége.
A jogegységi határozat előzményei
A Legfelsőbb Bíróság 1/2007. számú polgári jogegységi határozata annak az ügynek a kapcsán született, amelyben a felperes a főkötelezett elleni felszámolási eljárásban meg nem térült hitelezői igényét érvényesítette az 1992. évi LIV. törvény 53. §-a alapján egyszerű kezesként felelős alperessel szemben. Keresetét egy éven túl, de öt éven belül terjesztette elő attól az időponttól számítva, hogy a főkötelezettel szemben megállapították a követelés behajthatatlanságát. Az ügyben eljáró elsőfokú bíróság az alperes elévülési kifogása ellenére helyt adott a keresetnek, mert álláspontja szerint a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás a kezessel szemben is megszakította az elévülést, amely így a főkötelezett megszüntetésének időpontjában újrakezdődött, ettől számítva pedig a keresetindításig öt év még nem telt el. * Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság – hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésben, valamint tanácselnöki értekezleti állásfoglalásban is kifejtett álláspontjára - úgy foglalt állást, hogy a főkötelezett ellen indult felszámolási eljárás az elévülést a mögöttes felelőssel szemben nem szakította meg, mert a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 327. §-ának (1) bekezdésében írt jogcselekmények mind személyhez kötöttek. Az egyszerű kezessel szemben a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolásáig az elévülés nyugszik, azt követően pedig a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdés értelmében a követelést vele szemben egy éven belül kellett volna érvényesíteni. Miután ez nem történt meg, a követelés a kezessel szemben elévült. * A felperes felülvizsgálati kérelme folytán megindult felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa azért kezdeményezett jogegységi eljárást, mert el kíván térni a jogerős ítéletben hivatkozott legfelsőbb bírósági gyakorlattól. Az eljáró tanács álláspontja szerint a Ptk. 324. §-ának (2) bekezdése alapján a főköveteléstől függő mellékkövetelések csak a főköveteléssel együtt évülhetnek el. Mellékkövetelés alatt a mellékkötelezettségből származó követelést is érteni kell. A mellékkötelezettek mint járulékos kötelezettek (idetartoznak az egyszerű kezes és más mögöttes felelősök) helytállási kötelezettsége mindaddig fennáll, amíg a főkövetelés meg nem szűnik, illetve amíg a főkövetelés a főkötelezettel szemben bírósági úton érvényesíthető. A főkövetelés elévülésének megszakadása kihat a mellékkövetelésre is. A főkötelezettségtől függő mellékkövetelések főköveteléstől független elévülésének elismerése a mellékkövetelések járulékos jellegének a tagadását jelentené. A főkötelezettől való behajthatatlanság megállapíthatóságáig a sortartó kezes megtagadhatja ugyan a teljesítést, ez azonban nem jelenti vele szemben az elévülés nyugvását, mert az ilyen kezes az adóssal együtt is perelhető; maga a perlési lehetőség mond ellent tehát az elévülés nyugvásának. * A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője a következőket fejtette ki. Mögöttes felelősi helyzetben a járulékosság folytán a főkötelezettség érvényesíthetősége határozza meg a mellékkötelezettel szembeni követelés érvényesíthetőségét is. A főkövetelés elévülésének megszakadása akkor is kihat a mellékkötelezettségből eredő követelésre, ha az elévülést megszakító jogcselekmények nem kerültek alkalmazásra a mellékkötelezettel szemben. A mellékkötelezettségből eredő követelések mindaddig nem évülnek el, amíg a követelés elévülése nem következett be a főkötelezettel szemben.
Az elévülés megszakadása
Az elévülést a főkötelezettel szemben megszakító jogcselekmények nem szakítják meg az elévülést a mögöttesen felelős személlyel szemben.
Tipikus, hogy a főkötelezett felszámolási eljárás alatt áll, az eldöntendő jogkérdés pedig az, hogy a felszámolási eljárás, illetve a követelés felszámolási eljárásban való érvényesítése hogyan hat ki a mögöttes felelős helyzetére, azaz megszakítja-e ez vele szemben is az elévülést, amely így a felszámolás befejeződésekor újrakezdődik, avagy a felszámolási eljárás ideje alatt az elévülés a mögöttes felelőssel szemben nyugszik?
A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa nem fogadja el azt az álláspontot, mely szerint a főadóssal szemben foganatosított, elévülést megszakító cselekmények megszakítják az elévülést a mögöttes felelőssel szemben is. A Ptk. 327. §-ának (1) bekezdésében írt jogcselekmények ugyanis mind személyhez kötött, címzett jognyilatkozatok, azokkal kapcsolatban járulékos hatás nem érvényesülhet. (A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása – ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést.)
A főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás tehát önmagában nem szakítja meg az elévülést a mögöttes felelőssel szemben, hanem ilyen hatása csak a kifejezetten a mögöttes felelőshöz intézett, Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése szerinti jogcselekményeknek lehetne.
Az elévülés főkötelezettel szembeni megszakításának a mögöttes felelőssel szemben csak az az áttételes joghatása van, hogy miután a követelés nem évült el a főkötelezettel szemben, az elvileg a mögöttesen felelőssel szemben is érvényesíthető. Itt leszámíthatjuk azt a nagyon kivételes esetet, amikor a mögöttes felelőssel szemben az külön elévült. Ha ugyanis – az elévülés megszakításának a hiányában – a követelés a főkötelezettel szemben elévült, akkor az elévülés – a járulékosságból következően – a mögöttes felelőssel szemben is bekövetkezett.
Az elévülés nyugvása
A mögöttesen felelős személlyel szembeni követelés elévülése a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságáig nyugszik. Az elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását. A főkötelezettel szemben el nem évült követelés az elévülés nyugvásának megszűntétől (vagyis a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától) számított egy éven belül érvényesíthető a mögöttesen felelős személlyel szemben.
A Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése értelmében az elévülés nyugvását eredményezi minden olyan körülmény, amely miatt a jogosult a követelést menthető okból nem tudja érvényesíteni. A mögöttes felelős mindaddig megtagadhatja a teljesítést (vagyis a sortartás kifogásával élhet), amíg a követelés a főkötelezettől behajtható (vagyis helytállási kötelezettsége csak akkor nyílik meg, amikor bizonyossá válik, hogy a főkötelezett vagyona a követelést nem fedezi). Ebből adódik a következtetés, hogy a mögöttes felelőssel szemben mindeddig az elévülés nyugszik, és a mögöttes felelőssel szemben a jogosult a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától számított egy éven belül érvényesítheti igényét.
Nyugodhat-e az elévülés egy olyan időszak alatt, amikor a jogosultnak módja van perelni a mögöttes felelőst is? Fennáll-e a perlési lehetőség ellenére a követelés érvényesítésének a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése szerinti akadálya?
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a követelés "érvényesíthetősége" nemcsak a perlési lehetőséget jelenti, hanem a bírói úton való kikényszeríthetőséget, vagyis a teljesítés követelhetőségét. Akkor beszélhetünk csak a jogosult és a mögöttes felelős viszonylatában "igényről", vagyis az érvényesíthetőség, a bírói úton való kikényszeríthetőség állapotában lévő jogról, amikor a jogosult már teljesítést is követelhet a mögöttes felelőstől. Amíg a jogosult nincs ebben a helyzetben, addig az elévülés nyugszik.
Ezt az álláspontot erősítő érv az is, hogy a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése is csak a követelés "teljesítésére" irányuló írásbeli felszólításhoz kapcsolja az elévülés megszakadásának a jogkövetkezményét. Márpedig, amíg a főkötelezettől való behajthatatlanság akár felszámolási, akár végrehajtási eljárás során nem lesz megállapítható, addig a mögöttes felelős a sortartás kifogásával elháríthatja a teljesítést, perlése esetén pedig vele szemben csak feltételesen végrehajtható marasztaló ítéleti rendelkezés hozható. Ilyen esetben időben elválik egymástól az elévülési határidő kezdő időpontja és a mögöttes felelős "helytállási kötelezettségének a megnyílta" (amely utóbbi a behajthatatlanság megállapíthatóságának időpontja). A két időpont közötti időszak az elévülés nyugvásának az ideje.
Ha a követelés főkötelezettől való behajthatatlanságának a megállapíthatóságáig az elévülés a mögöttes felelőssel szemben nyugszik, akkor ez azt is jelenti, hogy addig sem szükség, sem lehetőség nincs az elévülés mögöttes felelőssel szembeni megszakítására, hiszen az elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását. Amíg ugyanis a jogosult az elévülés nyugvása idején nincs abban a helyzetben, hogy igényét a mögöttesen felelőssel szemben – a teljesítés követelésére is kiterjedően – érvényesítse, addig fogalmilag nem tud élni az elévülés megszakadására vezető Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése szerinti jogcselekményekkel, igényérvényesítési lépésekkel oly módon, hogy azokhoz az elévülés megszakadásának a joghatálya fűződjön. Nem arról van tehát szó, hogy az elévülés nyugvásának ideje alatt a jogosult ne szólíthatná fel írásban a mögöttes felelőst a teljesítésre, vagy ne perelhetné őt feltételes marasztalás iránt, ezeknek a jogcselekményeknek azonban nem lesz az elévülés megszakadását eredményező hatásuk.