Speciális társasági formák a hazai jogban

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 108. számában (2007. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A hazai jogi szabályozás a gazdasági életben és a nonprofit szektorban megtalálható társasági formákat céljuk, az abban részt vevő alanyok szerint számos jogforrásban helyezte el. Jelen írás legfőbb célja annak bemutatása, hogy a gazdasági társaságok általánosan ismert formáin - kft., bt. vagy rt. - túlmenően számos egyéb vagyon vagy személyegyesítő "társasági" forma létezik.

Jelen cikkben bemutatott, valamilyen szempontból speciálisnak tekinthető társasági formák rövid ismertetése természetesen nem öleli fel a hazai jogi szabályozásban megtalálható összes "különös" társasági formát, azonban remélhetőleg színes kitekintést ad az általában közismert cégformákon túlmenő lehetőségekről.

Témánk vizsgálatánál természetesen figyelemmel kell lenni az előbbi idézőjelre is, tekintettel arra, hogy a gazdasági társaságokról szóló régi - 1997. évi CXLIV. -, illetve az új - 2006. évi IV. - törvény (a továbbiakban Gt.) egyaránt úgy rendelkeztek/rendelkezik, hogy gazdasági társaság csak a Gt.-ben szabályozott formában alapítható.

Ez a formakényszer tehát azt jelenti, hogy a jelen cikkben bemutatott "társasági" forma gazdasági társaságként nem alapítható. A hazai szabályozás szerint a társasági formákat csoportosíthatjuk például aszerint, hogy milyen jogszabály rendelkezik róla. Így tehát a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) szabályozott (közhasznú társaság; polgári jogi társaság) vagy a Gt.-ben szabályozott (kkt.; bt.; kv.; kft.; rt.), illetve a más törvényekben szabályozott társasági formák (pl.: koncessziós társaság; befektetési társaság). Csoportosítható történeti szempontból aszerint, hogy római eredetű ("societas") vagy germán eredetű ("Gesamthand"). Ezek a csoportosítások azonban a gazdasági szereplők szempontjából nagyrészt lényegtelenek, így ennek megfelelően a következőkben a Gt.-ben nem szabályozott, azonban a mindennapokban lépten-nyomon megtalálható speciális "társaságok" lényeges szabályairól próbálunk áttekintést adni.

A polgári jogi társaság

A polgári jogi társaság intézményét a Ptk. szabályozza, és ezen társasági forma szabályozása a Ptk. hatálybalépése óta számos jelentős változást élt meg. Jelentőségét többek között az adja, hogy a Ptk. eredeti szövegében ez az egyetlen társasági forma került szabályozásra, lehetővé téve, bár nem kifejezetten gazdálkodási célra, a magánszemélyek számára a nem jogi személy, polgári jogi társaság alapítását. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a polgári jogi társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy gazdasági tevékenységet is igénylő, közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást közös rendelkezésre bocsátják. Polgári jogi társaságot a felek közös gazdasági érdekeik előmozdítására és az erre irányuló tevékenységük összehangolására, vagyoni hozzájárulás nélkül is létrehozhatnak.

A polgári jogi társaság létrejötte

A gazdasági társaságokat szabályozó korábbi, 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) hatályon kívül helyezte a Ptk. egyes rendelkezéseit, amelynek következtében a törvény hatálybalépésétől kezdődően polgári jogi társaság közös gazdasági tevékenység üzletszerű folytatására már nem alapítható, illetve nem létesíthető a tagok elnevezésétől különböző önálló üzleti elnevezés alatt sem. A Gt. e szabályozása tiszta viszonyokat teremtett, mivel a polgári jogi társaság a változást követően már csak a közös cél elérését biztosító, gazdasági tevékenységet is igénylő kooperációt valósíthatott meg. Ennek a tevékenységnek a polgári jogi társaság társasági szerződéséből egyértelműen megállapíthatónak kell lennie.

Üzletszerű gazdasági tevékenységet - ami általában megkövetel bizonyos huzamosságot, rendszerességet - csak a tagok külön-külön, gazdasági társaságként, egyéni vállalkozóként folytathatnak, a polgári jogi társaság ugyanakkor a tagok közös célját jogosult, illetve köteles előmozdítani. Ilyen lehet pl., amikor több, alkatrészgyártással foglalkozó kft. a gazdasági társaságok piacra jutását előmozdító, marketinggel foglalkozó polgári jogi társaságot hoz létre.

A társaságot legalább két tag társasági szerződése hozza létre, amennyiben gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk és a társaság működésének megindulását biztosító vagyonuk van. A társaság létrejöttéhez a törvény nem kívánja meg a megállapodás írásba foglalását, az akár szóban, akár írásban, illetőleg ráutaló magatartással is létrejöhet, természetesen azonban a társaság működésének biztonsága érdekében célszerű az alapvető szabályokat tartalmazó társasági szerződés írásba foglalása.

A polgári jogi társasági szerződés tárgya a közös cél érdekében való együttműködés. Az együttműködésnek gazdasági tevékenységet is igénylő közös célra kell létrejönnie, a cél elvileg lehet akár gazdasági, akár kulturális jellegű. Amennyiben a társaság célja az azt létrehozó felek közös gazdasági érdekeinek előmozdítása, illetőleg gazdasági tevékenységük összehangolása a törvény megengedő rendelkezése folytán, az ilyen társaság vagyoni hozzájárulás nélkül is létrehozható.

A polgári jogi társaság vagyona

A tagok vagyoni hozzájárulása közös tulajdonukba megy át. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a vagyoni hozzájárulásuk, illetőleg annak meghatározott része közös használatukba kerül. A közös tulajdonból az egyes tagokat megillető tulajdoni hányad a vagyoni hozzájárulásuk mértékéhez igazodik, kétség esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányada egyenlő. A vagyoni hozzájárulás vagy értéke kiadását csak a társaság megszűnésekor, illetőleg akkor lehet követelni, ha a tag a társaságtól megválik. A társasági tevékenységből eredő tartozásokért, illetőleg az ilyen tevékenységgel okozott károk megtérítéséért harmadik személyekkel szemben a tagok felelőssége egyetemleges.

A polgári jogi társaság tagjai nem külön-külön vesznek részt a társaság tevékenységével kapcsolatosan a piaci életben, hanem a társaság egységes egészként jelentkezve köti ügyleteit és folytatja üzleti tevékenységét. Indokolt ezért, hogy a társaság tevékenységéből eredő tartozásokért, illetőleg a tevékenységgel okozott károk megtérítéséért harmadik személyekkel szemben a tagok felelőssége egyetemleges. Hangsúlyozni kell, hogy a tartozás kizárólag a társaság tevékenységével lehet kapcsolatos, és okozati összefüggésnek kell fennállnia a társaság tevékenysége és az okozott kár között. Az egyetemlegesség azt jelenti, hogy a tagok mindegyike az egész tartozásért felel, az egész kárért tartozik - egyéb feltételek fennállása esetén - helytállni, bármelyik tagtól az egész tartozás követelhető.

Az egyetemleges kötelezettség alapján helytállt tag a társaság többi tagjától - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a veszteségre vonatkozó elszámolás szabályai szerint követelheti az őt meghaladó rész teljesítésének visszatérítését.

A polgári jogi társaság és a gazdasági társaság elhatárolása

Valamennyi gazdasági társaság, tekintet nélkül arra, hogy rendelkezik-e jogi személyiséggel vagy sem, mindenképpen rendelkezik jogképességgel, tehát saját neve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így tulajdont szerezhet, pert indíthat és perelhető. A polgári jogi társaság azonban pusztán a tagjainak kötelmi jogviszony alapján létrejövő közössége, amely elkülönült jogalanyiságot nem hoz létre. * A polgári jogi társaság, mint azt e fentiekben már leírtuk, formátlan, így akár szóbeli megállapodással vagy ráutaló magatartással is létrejöhet, míg a gazdasági társaságok létrejötte szigorú alakszerűséghez kötött (írásbeli társasági szerződés ügyvédi vagy jogtanácsosi ellenjegyzése vagy közjegyzői közokiratba foglalása), továbbá a társaságot magát a cégbírósági bejegyzés keletkezteti. A polgári jogi társaságot létrehozó szerződésnek a gazdasági társaságot létrehozó szerződéstől eltérően nincsenek törvény által meghatározott kötelező tartalmi elemei. * A gazdasági társaságok főszabályként üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására jönnek létre, míg a polgári jogi társaság gazdasági tevékenységet is igénylő, közös cél elérése érdekében vagy koordinatív jelleggel hozható létre. A Ptk. vonatkozó rendelkezései ugyan kifejezetten nem tiltják a polgári jogi társaság számára üzletszerű gazdasági tevékenység folytatását, ez azonban következik abból, hogy a polgári jogi társaság önálló jogalanyisággal nem rendelkezik. * A gazdasági társaságok elkülönült jogalanyiságából következik az is, hogy a hitelezői igények kielégítésére elsődlegesen - a korlátolt felelősségű társasági formáknál kizárólag - a társaság vagyona szolgál, míg a polgári jogi társaság esetében a társaság tevékenységéből eredő tartozásokért a tagok felelnek egyetemlegesen, és mivel a társaságnak nincs elkülönült vagyona, így a tagok felelőssége közvetlen és korlátlan is. * A polgári jogi társaság ismérvei szempontjából fontos kiemelni, hogy a gazdasági társaságokkal ellentétben nem rendelkezik valódi szervezettel, hanem tulajdonképpen csak egy, a tagokat meghatározott cél érdekében összekötő szerződéses kapcsolat, ahol - mint azt már a fentiekben ismertettük - minden tagnak képviseleti joga van, és így - szervezet hiányában - a társaság nevében teljes jogkörrel eljárhat. * A polgári jogi társaság jellegét tekintve személyegyesítő társasági forma, amelyre egyrészt jellemző, hogy a társaság tagjaiban bekövetkezett változások a társaság létét érinthetik, másrészt a személyes közreműködés kötelező a tagok számára. A gazdasági társaságok ezzel ellentétben személy- és vagyonegyesítő forma is, ahol a tagok változása a társaság létét - önálló jogalanyiságából következően is - nem érintik.

A polgári jogi társaság megszűnése

A határozott időre, illetőleg meghatározott cél elérésére létesített társaság a határidő elteltével, illetőleg a cél megvalósulásával megszűnik, egyébként csak rendkívüli felmondással mondható fel a tag részéről.

A határozatlan időre létesített társaságot a tag rendes és rendkívüli (azonnali hatályú) felmondással megszüntetheti. A rendes felmondás esetében van lehetősége a társaság többi tagjának arra, hogy a társaság továbbfolytatását határozza el. Az azonnali hatályú felmondás esetében a társaságot nem lehet tovább folytatni; az ezzel ellenkező megállapodás semmis. A polgári jogi társaság megszűnik, ha a célját megvalósította, vagy a cél megvalósítása többé nem lehetséges, ha a határidő, amelyre alakult, eltelt, kivéve, ha a tagok a társaságot tovább folytatják, illetve valamely tagjának halálával, illetőleg jogutód nélküli megszűnésével, rendes felmondással, kivéve, ha a tagok a társaságot tovább folytatják. A társaság ezeken túlmenően megszűnik a tag azonnali hatályú felmondásával, illetve ha a tagok száma egyre csökken, és a társaság tagjainak erre irányuló közös elhatározásával.

A társaság megszűnésekor elszámolásnak van helye. A társaság megszűnése során be kell hajtani a társaság kintlévőségeit, vagyonmérleget kell készíteni, amelynek során meg kell állapítani a társaság tartozásainak, kintlévőségeinek és meglevő vagyonainak mérlegét, ki kell egyenlíteni a társaság tartozásait, és ha arra lehetőség van, természetben vissza kell adni a tag vagyoni hozzájárulását. Ha az elszámolás eredményeként többlet mutatkozik, azt a nyereség elszámolására vonatkozó szabályok szerint - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a tagok között egyenlő arányban kell felosztani. Ha az elszámolás eredménye negatív, a veszteség elszámolására - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - ugyancsak egyenlő megterheléssel kerül sor a tagok között.

A konzorcium és a polgári jogi társaság

A polgári jogi társaság fogalmának bemutatásakor érdemes egy rövid kitérőt tenni az európai és hazai gyakorlatban egyre gyakrabban előforduló konzorcium fogalmához is. A konzorcium "jogintézményét" az elmúlt tíz évben a pályázati pénzek felhasználása, illetve az állami szerepvállalással megvalósuló beruházások hozták létre anélkül, hogy a konzorcium fogalmát bármilyen jogforrás meghatározta volna. A konzorcium a gyakorlatban nem más, mint egy olyan együttműködési forma, amelyet a tagjai valamely közös cél elérésére hoznak létre. Az előzőekben adott meghatározás - nem véletlenül - a polgári jogi társaság fenti definíciójával nagyfokú hasonlóságot mutat. * A konzorcium fogalom meghatározásának sokéves hiányát pótolni próbálta a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény, amely értelmező rendelkezései között már megtalálható a következő meghatározás. A konzorcium: a részes felek (tagok) polgári jogi szerződésben szabályozott munkamegosztásán alapuló együttműködés kutatás-fejlesztési, technológiai innovációs tevékenység közös folytatása vagy egy kutatás-fejlesztési, technológiai innovációs projekt közös megvalósítása céljából. * Ebből a meghatározásból és polgári jogi társaság ismérveit megvizsgálva tehát arra következtethetünk, hogy amennyiben a konzorciumot a tagok az előző fogalommeghatározásban foglaltakon túlmenően közös gazdasági érdekeik előmozdítására és az erre irányuló tevékenységük összehangolására hozták létre, ebben az esetben tulajdonképpen a konzorcium nem más, mint egy polgári jogi társaság. * A konzorcium a gyakorlati tapasztalatokat megvizsgálva alapvetően két ponton tér el a polgári jogi társaságtól. Egyrészt a pályázatok kiírói elvárásként jelölik meg, hogy a konzorcium nevében képviseleti joggal egy, a tagok által a szerződésben rögzített személy vagy szervezet járjon el. Ez, figyelemmel a polgári jogi társaság azon szabályára, hogy minden tag képviseleti joggal rendelkezik, természetesen alapvetően eltérő szabályozást igényel a konzorcium esetében, amit a gyakorlat általában úgy old fel, hogy a konzorcium tagjai előre meghatalmazást adnak a kijelölt tagnak a többi tag képviseletére. Másrészt a konzorciumok általában hosszú kutatási, fejlesztési programokra jönnek létre, ami a beruházások összehangolása érdekében azt is kialakította, hogy a konzorciumok, a polgári jogi társasággal ellentétben, inkább a gazdasági társaságokra jellemző módon, elkülönült és hierarchikus szervezettel rendelkeznek.

Offshore társaságok

Az "offshore" kifejezés az angol nyelvben "parttól távol fekvőt" jelent. Gazdasági társaságokkal kapcsolatban akkor kezdték használni ezt a kifejezést, amikor egy társaságot a szigetországon kívül jegyeztettek be. Offshore társaságról akkor beszélünk, ha az alapítóinak székhelyétől, illetve lakóhelyétől különböző államban bejegyzett társaság a bejegyzés helye szerinti országban gazdasági tevékenységet nem folytat, és így onnan bevétele nem származik. Az offshore cégek létrehozásában a társaság alapítóit leginkább az adóoptimalizálási cél vezérli, hiszen székhelyüket lehetőség szerint az ún. "adóparadicsomokba" telepítik, ahol nemcsak a gazdasági és pénzügyi környezet kedvező, hanem a társasági adó mértéke is töredéke a hazainak. Az adózási előnyöket azonban nemcsak az offshore társaság élvezheti, hanem a kedvező adószabályokat nyújtó államok is, hiszen ezzel olyan társaságokat vonz oda, amelyek másképpen talán nem helyeznék oda székhelyüket, azonban még az alacsony adó megfizetésével vagy az ottani infrastruktúra és szolgáltatások igénybevételével is magas bevételt hoznak a fogadó állam számára. Ilyen jól ismert adóparadicsomok például a Kajmán-szigetek, Guersney vagy Jersey, ahol egyáltalán nem kell társasági adót fizetni, vagy Delaware, Hongkong és Szingapúr, ahol a külföldről származó bevételek élveznek adómentességet. Adóparadicsomnak tekinthető az az ország is - ilyen például Ciprus -, ahol nagyon alacsony volt az adókulcs, illetve azok is, amelyek a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények sorával rendelkeznek.

Ciprus - hazánkhoz hasonlóan - számos országgal (pl. Ausztria, Egyesült Királyság, Franciaország, Magyarország, Németország, USA) kötött a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt. Az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során a ciprusi adórendszert is át kellett alakítani, tekintettel arra, hogy a 10 százalék alatti adókulcsot alkalmazó offshore társaságok komoly gazdasági károkat okoztak az uniós tagállamoknak.

2002. július 1-jétől ezért az offshore státus megszűnt Cipruson, helyette egységesen 10 százalékos társaságiadó-kulcs lépett életbe. A korábbi offshore társaságok megtartása érdekében néhány egyéb adóterhet csökkentettek, illetve kedvezőbb számviteli szabályozást vezettek be. Adómentessé tették például a külföldről származó osztalékot, a külföldi fióktelepek jövedelmét, illetve kedvezőbb adókulcsot alkalmaztak a kamatbevételek egy részére, és nagy jelentősége van természetesen a széles körben alkalmazott 0 százalékos áfa fenntartásának is. Ezen kedvezményeknek köszönhetően adózási szempontból Ciprus továbbra is vonzó maradt a külföldi befektetők számára.

Bár a hazai viszonyokat ismerve hihetetlennek tűnik, mégis számos külföldi társaság kívánt az elmúlt években Magyarországon offshore társaságot létrehozni, amelynek lehetőségeit 1994 óta a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao-tv.), a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény, valamint néhány APEH-utasítás és -iránymutatás szabályozott.

Az offshore társaság tulajdonképpen nem más, mint egy belföldi székhellyel rendelkező olyan társaság, amelynek tagjai 100 százalékban külföldiek, és tevékenységét kizárólag külföldön végzi. Jelenleg körülbelül 700 ilyen társaság létezik hazánkban, amelyek helyzete 2006. január elsejétől meglehetősen bizonytalan, és kedvezményeik jelentős részének megvonása vélhetően kivonulásukat eredményezi a hazai piacról.

2006. január 1. napjáig a Tao-tv. vonatkozó szabályai meghatározták a külföldön tevékenységet végző személy fogalmát, amely az a belföldön a gazdasági társaságokról szóló törvényben foglaltak szerint alapított, belföldi székhellyel rendelkező korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, amely az adóévben folyamatosan megfelel a törvényben meghatározott további feltételnek.

E feltételek közé tartozott például, hogy kizárólag olyan kereskedelmi tevékenységet végez, amelynek során a vele szerződő fél nem minősül belföldi személynek, és a teljesítés helye a szerződés szerint és ténylegesen is külföld, és/vagy kizárólag olyan szolgáltatást nyújt, amelynek teljesítési helye az általános forgalmi adóról szóló törvény előírása szerint külföld, vagy a társaságnak nincs belföldi személy tagja (részvényese), továbbá a társaság tagjának (részvényesének) a tagjai (részvényesei) között sincs belföldi személy, illetve - ha a társaság tagja (részvényese) nyilvánosan működő részvénytársaság - a tag (részvényes) jegyzett tőkéjének legfeljebb három százalékát képviselő részvény van belföldi személy(ek) tulajdonában.

A Tao-tv. kimondta továbbá, hogy a külföldön tevékenységet végző esetében a társasági adó a pozitív adóalap 4 százaléka. Ennek megfelelően tehát a Magyarországon bejegyzett offshore társaságoknak 2004-ig 3, majd ezt követően is csupán 4 százalék adót kellett fizetniük. Ennek az állapotnak lett vége 2006. január 1. napjával, amikor is hatályba lépett a Tao-tv. azon módosítása, amely a fenti rendelkezéseket hatályon kívül helyezte.

Vámszabad területi társaságok

Az offshore társaságok bemutatása kapcsán érdemes ezzel a fajta speciális társasági jogi fogalommal megismerkednünk. A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény rendelkezései szerint külföldi által vagy külföldi részvétellel társaság - egyesülés és szövetkezet kivételével - vámszabad területen is alapítható, ilyen társaságban külföldi részesedést szerezhet.

A vámszabad terület a vám-, a devizajogszabályok és a külkereskedelmi jogszabályok alkalmazása szempontjából külföldnek, a vámszabad területi társaság az említett jogszabályok alkalmazásában külföldinek minősül. Ez a gyakorlatban egyrészt azt jelenti, hogy a vámszabad területről az ország más részére behozott áru olyannak minősül, mintha azt közvetlenül külföldről hoznák be, másrészt azt, hogy az ország más részéről a vámszabad területre bevitt árut olyannak kell tekinteni, mintha azt külföldre vinnék.

Ennek megfelelően a vámszabad területi társaságra nem alkalmazhatók az árszabályozásra, továbbá az állami ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok. Vámszabad területi társaságoknak a cégjegyzékbe történő bejegyzéséhez a vámszervezet központi szervének határozatát be kell csatolni arról, hogy azt az ingatlant, amelyen a társaság székhelye található és működését tervezik, vámszabad területté nyilvánították. Amennyiben új társaság alapítása még nem létező ipari vámszabad területen történik, akkor a vámszabad terület létesítéséhez először szükséges a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának a vámszabad terület létesítését engedélyező határozata.

Vámszabad terület kialakításának engedélyezését azonban csak magyarországi székhelyű szervezet, azaz olyan külföldi részvétellel, illetőleg kizárólag külföldi által alapított társaság kérheti, amelynek bejegyzett székhelye Magyarországon van. A vámszabad területi társaságok számvitelének az a jellemzője, hogy a könyveit a társasági szerződésben meghatározott konvertibilis pénznemben vezeti, így a vámszabad terület létesítésére és azon a vámszabadterületi társaság megalakítására vonatkozó engedélyek megszerzése után az addig kft.-ként, rt.-ként működő társaság könyvvezetésében forintról át kell térni a konvertibilis pénznemre.

A vámszabad területi társaság említett sajátosságainál fogva alkalmas volt arra, hogy megkönnyítse a nemzetközi árumozgást, egyúttal hozzájáruljon egyes régiók gazdaságának élénkítéséhez. A fogadó országbeli partner számára egy közeli vámszabad terület nagyban elősegítette a készletezést, mivel lehetővé tette, hogy a szükséges áruból pontosan annyit és akkor vámoljon el, amennyire és amikor szüksége van.

Ennek jelentősége természetesen az uniós csatlakozást követően nagymértékben csökkent. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy hazánk is nagy felvevőpiaca a távol-keleti ipar számos termékének. Csak egy gyakorlati példát említve, a távol-keleti piacról behozott gépjárműveket számos importőr vámszabad területen helyezi el, így a végfelhasználónak történő eladásig nem kell megfizetnie a gépjármű általános forgalmi és regisztrációs adóját. Amennyiben pedig úgy döntene, hogy az adott gépjárműveket nem Magyarországon értékesíti, hanem a Közösség másik tagállamában, akkor a hazai súlyos - ráadásul az importőr által a behozatalkor, és nem az eladáskor megfizetendő - adóterheket elkerülheti.

A koncessziós társaság

A koncesszió latin eredetű kifejezés, amely kedvezményt, engedélyezést jelent. A koncessziós társaság létrehozásának, működésének feltételeit egyrészt a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (a továbbiakban: koncessziós törvény), másrészt az egyes ágazati - tehát vízgazdálkodás, bányászat, szerencsejáték és egyéb koncesszióköteles tevékenységeket szabályozó - jogszabályok tartalmazzák.

Koncessziós szerződés

A koncessziós szerződés megkötésére az állam, illetőleg az önkormányzat (önkormányzati társulás) pályázatot köteles kiírni. A pályázatok - kivéve, ha a honvédelmi, illetőleg a nemzetbiztonsági érdekek a pályázat zártkörű kiírását teszik szükségessé - nyilvánosak.

Az állam nevében a pályázat kiírására, elbírálására és a koncessziós szerződés megkötésére a tevékenység tárgya szerint illetékes ágazati miniszter, önkormányzat nevében a képviselő-testület jogosult, azzal az eltéréssel, hogy az önkormányzat esetében a szerződést a polgármester írja alá. Az állam, illetőleg az önkormányzat nevében eljáró személy, illetve szerv csak azzal a pályázóval kötheti meg a tevékenység gyakorlásának átengedésére vonatkozó visszterhes szerződést, aki a pályázatot megnyerte. A pályázat nyertese az, aki összességében az állam, illetőleg az önkormányzat számára a kiírásnak megfelelő legkedvezőbb ajánlatot tette.

A koncessziós szerződés határozott időtartamra köthető, melynek leghosszabb ideje harmincöt év. Az ágazati törvény megengedheti külön pályázat kiírása nélkül a koncessziós szerződés egy alkalommal - eredeti időtartamának legfeljebb felével - történő meghosszabbítását. Az ágazati törvények esetenként a szerződés időtartamára vonatkozóan eltérő - és általában szigorúbb - feltételeket szabnak. A szerencsejáték szervezése esetén az általánosnál rövidebb koncessziós időtartam is előfordul (pl.: játékkaszinót vagy lóversenyfogadást működtetni legfeljebb tíz évig lehet). Ezenkívül a bányászati koncesszió esetén egy meghatározott "ütemtervet" kell betartania a bányászati koncesszió jogosultjának. Ennek megfelelően a kutatási időszak négy évnél hosszabb nem lehet, a kutatás befejezésétől számított egy éven belül kezdeményeznie kell a bányavállalkozónak a bányatelek megállapítását, ennek meghatározásától számított öt éven belül meg kell kezdeni a kitermelést.

A társaság létrehozása

A koncesszióköteles tevékenység folytatására - ha ágazati törvény eltérően nem rendelkezik - a koncessziós szerződést aláírónak az aláírástól számított kilencven napon belül saját részvételével belföldi székhelyű gazdasági társaságot (a továbbiakban: koncessziós társaság) kell alapítania. A koncessziós tevékenység folytatása a létrehozandó koncessziós társaságra formakényszert is eredményezhet, tekintettel arra, hogy egyes tevékenységeket kizárólag részvénytársaság vagy esetleg korlátolt felelősségű társaság folytathat. Ilyenek például a szerencsejáték-szervezés, amely csak a fenti két társasági formában gyakorolható.

A hatvannapos határidő elmulasztása esetén az állam, illetve az önkormányzat a koncessziós szerződést felmondhatja. A koncessziós társaság a koncesszióköteles tevékenységen kívül kizárólag azzal szervesen összefüggő - az ágazati törvényben, illetőleg az önkormányzat döntésében meghatározott - tevékenységek gyakorlására jogosult. A koncessziós szerződésben meghatározott időtartam lejártakor vagy a koncessziós szerződésnek más okból történt megszűnése esetén legkésőbb az azt megállapító jogerős bírósági határozat közlésétől számított harminc napon belül a koncessziós társaság tagjai (részvényesei) kötelesek a végelszámolást lefolytatni.

Összegzésképpen megállapítható, hogy a koncessziós társaság formáját, bírósági bejegyzését és általában működését tekintve nem speciális, azonban a koncessziós tevékenység következtében számos olyan egyéb kitételnek kell megfelelnie, amelyek egy egyéb tevékenységeket végző társaság esetében fel sem merülnének. Ezen megkötések ellentételezéseként természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a koncessziós társaság az egyéb társaságokkal szemben esetenként akár teljes monopóliumot is élvezhet az adott területen.

A következőkben három olyan társasági formát szeretnénk bemutatni, amelyek specialitását az általuk végzett tevékenység és tagjaik speciális tulajdona jelenti.

Koncessziós tevékenységek

A koncessziós törvény szerint * az országos közutak és műtárgyaik, a csatornák, valamint a regionális közműrendszerek, * az önkormányzati törzsvagyon részét képező helyi közutak és műtárgyaik, továbbá a helyi közművek működtetése, * a bányászati kutatás és kitermelés, valamint az ezzel összefüggő bányászati melléktevékenységek, * a csővezetékes termékszállítás és tárolás, * a hasadó és sugárzó anyagok előállítása és forgalmazása, * a szerencsejátékok szervezésére és működtetésére irányuló tevékenység, * a menetrend alapján trolibusszal végzett közforgalmú-közúti személyszállítási tevékenységek folytatásának feltétele, hogy az állam vagy az önkormányzat, illetve az önkormányzati társulás a tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetben többségi tulajdoni részesedéssel, szavazati joggal vagy tartós kisebbségi állami tulajdoni részesedés esetén szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkezzen, illetve e célra költségvetési, illetőleg önkormányzati intézményt alapítson, vagy az állam, illetőleg az önkormányzat a tevékenység gyakorlásának időleges jogát koncessziós szerződésben átengedje. * A fenti felsorolással összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy korábban számos egyéb tevékenység is ebbe a körbe tartozott - ilyenek például a vasúti és közúti személyszállítás, postai szolgáltatások -, ezek a tevékenységek azonban a csatlakozási tárgyalások során, illetve a csatlakozással egy időben piacliberalizáció jegyében kikerültek a koncessziós törvény hatálya alól. * Az állam, az önkormányzat vagy az önkormányzati társulás a fentiekben meghatározott tevékenységek gyakorlásának jogát visszterhes szerződéssel időlegesen átengedi, és ezzel a jogosultnak részleges piaci monopóliumot biztosít. * Az állam, illetőleg az önkormányzat a koncessziós szerződést a belföldi és külföldi természetes és jogi személyekkel, valamint ezek jogi személyiség nélküli társaságaival kötheti meg.

Az erdőbirtokossági társulatok

Az erdőbirtokossági társulatokról szóló 1994. évi XLIX. törvény meghatározása szerint a társulat az erdőművelési ágban nyilvántartott egy vagy több földrészlet tulajdonosai által az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő, valamint az ahhoz kapcsolódó feladatok ellátására létrehozott gazdálkodó szervezet. A társulat jogi személy. Az alapítással kapcsolatos cégbírói gyakorlat szerint az erdőbirtokossági társulat alapításának és a társulatban tagsági viszony létesítésének feltétele az alapítók, illetve a tagok erdőtulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése.

Társulatot legkevesebb két erdőtulajdonos alapíthat. Tíz főnél kevesebb alapító tag a társulatot szerződéssel hozza létre. Egyebekben a társulat alapítását az alapító tagok részvételével tartott alakuló közgyűlés határozza el. A társulat tagja csak az ingatlan-nyilvántartás szerint erdőművelési ágban nyilvántartott földrészlet tulajdonosa lehet. A társulat a cégbírósági bejegyzéssel jön létre, így ennek megfelelően a társulat törvényességi felügyeletét a cégbíróság látja el. A cégbíróságnak a társulattal kapcsolatos eljárására a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabályokat kell alkalmazni. A cégbejegyzés megtörténte előtt a társulat nevében eljáró személyek korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a közös név alatt vállalt kötelezettségekért. A felelősség kizárása vagy korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan.

Az erdőtulajdonosok gazdasági együttműködésére általában ott van igény, ahol egy adott földrészlet több személy osztatlan közös tulajdonában van, illetőleg egy természetben egybefüggő erdőterület több földrészletből áll. A kárpótlási törvények, valamint a szövetkezeti átalakulás végrehajtása során jellemzően ilyen közös erdőtulajdonok jöttek létre. Az ilyen tulajdonnak a Ptk. közös tulajdonra irányadó szabályai szerint való működtetése meglehetősen nehézkes, és a tulajdonosok számára sem feltétlenül megfelelő. Emiatt szükséges gyakran a tulajdonosoknak olyan szervezet létrehozására, amelynek segítségével erdőgazdálkodási tevékenységüket, illetve az ezekből eredő feladatokat el tudják végezni. Ez persze nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy az adott földrészleten közös tulajdonnal rendelkező tulajdonostársak más földrészletek tulajdonosaival társuljanak, illetve hogy a társulatban olyan erdőtulajdonos is részt vegyen, aki egyedüli tulajdonosa a földrészletnek.

A társulat létrehozására és működésére vonatkozó néhány alapvető rendelkezés bemutatása előtt elöljáróban annyit, érdemes megjegyezni, hogy az erdőbirtokossági társulat - eltekintve attól, hogy tagja csak erdőtulajdonos lehet, és az ezzel összefüggő eltérésektől - nagyban hasonlít a korlátolt felelősségű társasághoz.

Alapszabály

A társulat alapszabálya a társulat szervezetének, működésének és gazdálkodásának alapokmánya, tartalmát a társulati tagság, a társulat céljait és adottságait figyelembe véve, maga állapítja meg. A társulat a tagjairól névjegyzéket vezet, amelyben fel kell tüntetni a tag nevét (cégét), lakhelyét (telephelyét), tulajdona mértékét, valamint - társulati érdekeltségéhez igazodóan - az őt megillető szavazatok számát. Ezek a rendelkezések tehát nagyban emlékeztetnek a korlátolt felelősségű társaságnál található társasági szerződéshez, illetve a tagjegyzékhez.

Közgyűlés

A társulat legfőbb szerve a közgyűlés, amely a tagok összességéből áll. A közgyűlés hatáskörébe tartozik a társulat minden olyan ügye, amelyet törvény vagy a társulati alapszabály nem utal más testület vagy tisztségviselő hatáskörébe.

Tisztségviselők

A társulat tisztségviselői: az elnök, az elnökség tagjai, a felügyelőbizottság elnöke és tagjai, illetve - ha felügyelőbizottságot nem kell létrehozni - az annak feladatköre ellátására megválasztott személy. Az alapszabály további tisztségeket létesíthet. A húsz főt meghaladó taglétszámú társulat az alapszabályban meghatározott számú, de legalább háromtagú elnökséget választ.

A húsz fő feletti taglétszám esetén a társulat köteles - az alapszabályban meghatározott létszámú, de legkevesebb háromtagú - felügyelőbizottságot létrehozni, amely ellenőrzi a társulat tevékenységét, illetve testületei és tisztségviselői működését.

A jogszabály tehát a társulatot olyan gazdálkodó szervezetként definiálja, amely az erdőtulajdonosoknak az erdőműveléssel, illetve az erdőgazdálkodással kapcsolatos feladatai ellátására jön létre, nem zárva ki annak lehetőségét, hogy a társulat más, nem közvetlenül ilyen jellegű tevékenységet is végezzen. A törvény a korábbi szabályozásoktól eltérően nem kötelezően létrehozandó szervezetként szabályozza a társulatot; az erdőtulajdonosok szabad elhatározásából, önkéntes társulás útján jön létre a szervezet.

A vízgazdálkodási társulatok

A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény rendelkezése szerint a vízgazdálkodási feladatok nagyrészt állami, önkormányzati kötelezettségek, azonban ezek vízgazdálkodási társulatok útján is elláthatók.

A társulat jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, közfeladatai jellegétől függően víziközmű-társulat, illetve vízitársulat.

A társulat létrehozására, szervezetére, működésére, megszűnésére, egyesülésére, illetve szétválására, valamint választott tisztségviselőinek felelősségére - a vízgazdálkodásról szóló törvény eltérő rendelkezése hiányában - a gazdasági társaságokról szóló törvény általános részének rendelkezéseit kell alkalmazni. A vízgazdálkodási társulatok működéséről szóló részletesebb szabályokat a vízgazdálkodási törvény felhatalmazása alapján a vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet szabályozza.

A társulat tagjai az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkező, vagy az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok. A társulat közfeladatként: víziközmű-társulat esetén - a település, az együttesen ellátható települések belterületi, illetve lakott területi részének közműves vízellátását, szennyvízelvezetését, szennyvíztisztítását, káros vizek elvezetését szolgáló - vízilétesítményeket hoz létre, illetve fejleszt, vízitársulat esetén helyi vízrendezési és vízkár-elhárítási feladatokat lát el.

A vízitársulat közcélú mezőgazdasági vízhasznosítási létesítményeket hozhat létre, továbbá azokhoz kapcsolódó talajjavítási tevékenységet, nem közműves vízszolgáltatást végezhet, az alapszabályban meghatározott közfeladatait elősegítő vállalkozási tevékenységet is folytathat.

A társulat akkor jön létre, ha az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkező, illetve az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyeknek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságoknak az érdekeltségi egység aránya szerint számított többsége az alakuló közgyűlésen elhatározza a társulat megalakulását, elfogadja a társulat alapszabályát, és megválasztja a társulat testületi vezető szerveit és tisztségviselőit.

A vízgazdálkodási társulat megalakulását előkészítő szervezőbizottságot a vízgazdálkodási közfeladat megvalósításában érdekeltek (az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkező, illetőleg használó természetes vagy jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok és egyéb szervezetek) hozzák létre, illetve annak megalakítását az állami és önkormányzati szervek kezdeményezik. A társulati közfeladattal érintett érdekeltségi terület meghatározásához a szervezőbizottságnak be kell szereznie az illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság (a továbbiakban: KÖVIZIG), továbbá víziközmű-társulat szervezése esetén az illetékes önkormányzat jegyzőjének javaslatát. A javaslatokat a helyszínrajz elkészítésénél figyelembe kell venni.

A társulat alapítását az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül az intézőbizottságnak cégbejegyzés és közzététel végett be kell jelentenie a cégbíróságnál. A társulat a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel jön létre.

A hegyközségek

Jelen speciális társaságokkal foglalkozó írás könnyed zárásaként a vízügyi feladatok ellátását végző vízgazdálkodási társulatok után a szőlő- és bortermesztésben szerepet játszó hegyközségek rövid bemutatására teszünk kísérletet.

A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény rendelkezései szerint a hegyközség egy vagy több település termelői és felvásárlói által e tevékenységükhöz fűződő közös érdekeik előmozdítására, valamint az általuk előállított termékek származás-, minőség- és eredetvédelmére létrehozott köztestület. Hegyközséget kell alakítani a borvidéki településen, ha annak közigazgatási területén legalább ötven hektár árutermő szőlőültetvény van, és ezek az ingatlanok legkevesebb tíz termelő használatában vannak. A törvény hatálybalépését követő hatvan napon belül minden érdekelt (termelő, házikertiszőlő-birtokos, felvásárló) köteles volt magát az ültetvénye fekvése, illetve meghatározott szőlő- vagy bormennyiséget felvásárlására irányuló tevékenysége szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél bejelenteni.

A fenti szabályozásnak megfelelően tehát a hegyközség egy köztestületként működő érdekvédelmi személyegyesülés. Az idézett rendelkezések egyúttal kényszertagságot is előírnak, így szőlészeti, borászati tevékenység csak hegyközség tagjaként folytatható.

A hegyközség tagja - lakóhelyétől (telephelyétől), székhelyétől függetlenül - az a termelő, aki tevékenységét a hegyközség működési területén végzi, valamint az a felvásárló, aki egy naptári éven belül a hegyközség működési területén legalább héttized tonna szőlőt, illetve öt hektoliter bort vásárol, és az a házikerti szőlőbirtokos, aki a termését forgalomba hozza. A felvásárló minden olyan hegyközségnek tagja, amelynek területéről olyan mennyiségben vásárol fel, hogy az együttesen eléri az előzőekben meghatározott mértéket.

A hegyközség megalakítása céljából alakuló közgyűlést kell tartani. Ennek feladata a tagok névjegyzékének megállapítása, az alapszabály megalkotása, valamint a tisztségviselők megválasztása. A hegyközség legfelsőbb önkormányzati testülete a közgyűlés, amely a tagok összességéből áll. A közgyűlés a tagok közül az alapszabályban meghatározott létszámú választmányt, s ennek tagjai közül elnököt választ. A hegyközség elnöke egyben a választmány elnöke is. A hegyközségnek a közgyűlés és a választmány határozatainak végrehajtásáért, valamint a közigazgatási ügyek viteléért felelős tisztségviselője a hegybíró. A hegybíró e tisztségénél fogva tagja a választmánynak. Az alapszabály további testületi szerveket (bizottságokat) létesíthet. Ez esetben az alapszabálynak meg kell határoznia e testületek feladatkörét, valamint a hegyközség más testületeihez és a tisztségviselőkhöz való viszonyát.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére