Ellopták az arcomat!

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 108. számában (2007. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. Cikkünkben gyakorlati példákon keresztül mutatjuk be a személyiségvédelem e sajátos területét.

A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell, kivéve ha a védelem - jellegénél fogva - csak a magánszemélyeket illetheti meg.

Ugyancsak általános érvénnyel fogalmazódik meg a törvényben, hogy a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges. Meg kell azonban említenünk, hogy az eltűnt, valamint a súlyos bűncselekmény miatt büntetőeljárás alatt álló személyről készült képmást (hangfelvételt) nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság engedélyével szabad felhasználni.

Felvétel nyilvános eseményről

A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket. A nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására van viszont szükség, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni "képmás" ellege. (BH1985.17.)

A hozzájárulásnak kifejezettnek kell lennie

A személyhez fűződő jogok megsértését kizáró hozzájárulásnak kifejezettnek kell lennie; azt a jogosult terhére kiterjesztően nem lehet értelmezni. E tételt a kötelező jogesettel illusztráljuk:

Az alperes kiadásában megjelenő újság címoldalán "Túlfűtötték a kazánt, idelent meg folyik rólunk a víz" címmel a nyári kánikuláról, illetve annak következményeiről szóló újságcikket közölt. Az újságcikk a hőség illusztrálásaként két fényképfelvételt jelentetett meg. A címoldalon található fényképfelvétel a felperest ábrázolta. A kép egy popstrandon készült, azon a felperes "monokini"-ben látható.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte: az alperes azzal a magatartásával, hogy hozzájárulása nélkül róla fényképfelvételt készített, és azt sajtó útján nyilvánosságra hozta, személyhez fűződő jogát megsértette. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest, az újságjában tett nyilatkozattal adjon elégtételt, és kötelezze 5 000 000 forint kártérítés megfizetésére. Állította, hogy az alperes magatartásával okozati összefüggésben kellett vállalkozását megszüntetnie, ezzel 3 000 000 forint összegű vagyoni kára keletkezett. 2 000 000 forintban kérte nem vagyoni kára megállapítását, amely állítása szerint abból keletkezett, hogy a fénykép közzététele miatt életvitelét meg kellett változtatnia, barátjával kapcsolata megszűnt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a fényképet a felperes hozzájárulásával készítette, és a fénykép nyilvánosságra hozatalához is beszerezte a felperes hozzájárulását, ezért a felperes keresetének nincs jogalapja. Álláspontja szerint a vállalkozás megszüntetése és a fényképfelvétel közreadása között az okozati összefüggés egyébként sem állapítható meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1 000 000 forintot és késedelmi kamatát. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a fényképfelvétel elkészítéséhez, illetve nyilvánosságra hozatalához az alperes a felperes hozzájárulását nem szerezte be, ezzel jogsértést valósított meg. Emiatt az alperes kártérítési felelőssége fennáll. Álláspontja az volt, hogy a felperes a jogsértésre keresete jogalapjaként hivatkozott, a jogsértés megállapítását nem kérte.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a fénykép megjelenését követően a felperes élete megnehezült, üzleti partnerei és vevői rendszeresen zaklatták és sértegették. Baráti, családi kapcsolata is megromlott. Ezért kötelezte az alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Álláspontja az volt, hogy a felperes az állított vagyoni károk és a fényképfelvétel közzététele között az okozati összefüggést nem tudta bizonyítani, ezért utasította el a felperes vagyoni kártérítés iránti igényét.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét peres fél fellebbezést terjesztett elő. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a keresetének teljes helyt adását, míg az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte.

A peres felek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló tanúvallomások (az újságíró, a fotós, valamint kísérőjük tanúvallomása) alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a fényképfelvétel elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához is hozzájárult. Ezért álláspontja szerint az alperes a felperes személyhez fűződő jogát nem sértette meg, azaz a felperes keresetének nem volt jogalapja.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatása és a kereset teljes helytadása érdekében a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.

A jogerős ítélet a Legfelsőbb Bíróság döntése szerint a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján az alábbiak szerint jogszabálysértő:

A Ptk. kimondja: a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával kapcsolatos bármiféle visszaélés. A képmás nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás meglétét annak kell bizonyítania, aki a más képmását nyilvánosságra hozta. E rendelkezések figyelembevételével kellett a perben eljárt bíróságoknak vizsgálniuk, hogy a felperest meztelen felsőtesttel ábrázoló fényképfelvétel elkészítése és nyilvánosságra hozatala jogsértő módon történt-e.

Az újság munkatársai a közzététel érdekében írásbeli hozzájárulást annak ellenére nem kértek, hogy a fényképfelvételt nagy nyilvánosság előtt kívánták közzétenni, és a felperessel saját előadásuk szerint sem ismertették az elkészült fotót, tehát a felperesnek nem is volt módja dönteni a fényképfelvétel ismerete hiányában a nyilvános közzétételhez való hozzájárulásról. A személyiségvédelmet kizáró beleegyezésnek kifejezettnek kell lennie, melyet nem lehet a jogosult terhére kiterjesztően értelmezni. Ezért a fényképezés esetleges észlelhetősége sem elégíti ki a Ptk.-ban megkívánt hozzájárulás törvényi követelményét.

Az újság megbízottjainak ellentmondásos tanúvallomása miatt helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy az adott esetben az alperes nem bizonyította: a felperes az őt meztelen felsőtesttel ábrázoló fényképfelvétel elkészítéséhez, illetve annak nyilvánosságra hozatalához hozzájárult. Ennek hiányában pedig megállapítható, hogy az alperes jogsértő módon járt el. (Legf. Bír. Pfv. IV. 22.415/1999. sz., BH2002.7.)

Videofelvétel mint bizonyíték

Egy konkrét esetben a peres felek társbérlői voltak egy háromszobás önkormányzati bérlakásnak. Az alperes és családja a közös használatban lévő előszobában helyezte el kabátjait, esernyőit, játékait és egyéb használati tárgyait. A felperes ezeket az ingóságokat a közös használatban lévő előszobából eltávolította, a leszedett ruhadarabokat a közös használatú fürdőszobában helyezte el. A felperes e magatartásáról az alperes videofelvételt készített, amely felvétel tartalmazza az áthelyezés előtti állapotot és a pakolás teljes folyamatát.

A felperes e magatartása miatt az alperes birtokvédelmet kért a város jegyzőjétől. A közigazgatási hatóság az alperes birtokvédelmi kérelmének helyt adott, és kötelezte a felperest arra, hogy szüntesse meg, illetve a jövőben is tartózkodjon a közös használatú helyiségekben elhelyezett és az alperes és családja tulajdonát képező ruhaneműk, egyéb használati tárgyak kidobálásától, illetve a közös használatú helyiségek rendeltetésszerű használatának a zavarásától. A birtokvédelmi eljárás során az alperes a felperes tevékenységéről készített videofelvételt felhasználta, azaz azt az igazgatási szerv ügyintézőinek bemutatta. A felperes a közigazgatási határozatot keresettel támadta meg a bíróság előtt. Keresetét a megyei bíróság ítéletével jogerősen elutasította.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes képmásával élt vissza akkor, amikor engedélye nélkül róla videofelvételt készített, és azt a közigazgatási eljárás során felhasználta. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, kötelezze őt a videofelvétel megsemmisítésére, valamint nyilvános elégtételadásra is. Kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság az alperest 400 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint csak és kizárólag azért készített videofelvételt, hogy a felperes magatartását a birtokvédelmi eljárásban igazolni tudja. Az igazság érvényesüléséhez közérdek fűződik, amely a jogsértést kizárja. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. A perben rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a felperes a videofelvétel elkészítése ellen nem tiltakozott, ezért a felvétel elkészítése jogszerű volt. Annak felhasználása - nyilvánosságra hozatala - sem volt jogellenes, miután azt az alperes kizárólag a birtokvédelmi eljárás során, az igazság érvényesülésének biztosítása érdekében mutatta be a közigazgatási hatóság ügyintézőinek. Azt pedig az eljárás során a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a közigazgatási eljáráson kívül az alperes más alkalommal is felhasználta volna a felperesről készült kép- és hangfelvételt, azaz nem bizonyított olyan esetet, amely a jogellenes felhasználás körébe tartozott volna. Erre figyelemmel utasította el a felperes keresetét.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy a közigazgatási eljárás során tartott tárgyaláson az alperes állításait elismerte, a jegyzőkönyvet aláírta, emiatt felesleges volt a videofelvétel bemutatása. Tehát jogosulatlan felhasználásnak minősült a róla készült videofelvételnek a közigazgatási hatóság ügyintézői részére történt bemutatása.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes azáltal, hogy az önkormányzati ügyintézők előtt bemutatta a felperesről készített videofelvételt, megsértette a felperes személyhez fűződő jogait. Az alperest a hasonló jogsértéstől eltiltotta, és elrendelte a videofelvétel felperesről készült részének törlés útján való megsemmisítését. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet álláspontja szerint a videofelvételből megállapítható, hogy a felperes annak elkészítéséhez hozzájárult, az ellen ugyanis nem tiltakozott, sőt, mintegy ötleteket adott az alperesnek arra, hogy milyen mozzanatokat rögzítsen a felvételen. Ezért azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes részéről visszaélés a felvétel elkészítése kapcsán nem valósult meg. A képmás vagy a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához azonban az érintett személy hozzájárulása szükséges. Ennek hiányában a nyilvánosságra hozatal jogellenes. Az adott esetben olyan, a jogellenességet kizáró körülmény, amely mentesítené az alperest tevékenységének következményei alól, nem volt. Ilyen mentesítő körülmény az lehetett volna, hogy az alperes a felvételt a közigazgatási eljárásban bizonyítékként használja fel, amennyiben más módon a felperes birtoksértő magatartását nem tudja bizonyítani. Figyelemmel arra, hogy a felperes a birtoksértő magatartását elismerte, szükségtelen volt a felvétel lejátszása, azaz a nyilvánosságra hozatal. Ezért és e miatt részesítette a felperest jogvédelemben. A jogsértés súlyát figyelembe véve azonban a felperes nem vagyoni kártérítés iránti követelését alaptalannak találta, és azt elutasította.

A jogerős ítélet a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint törvénysértő. A Ptk. értelmében a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. A perben rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a felperes tudtával készítette a videofelvételt. Helyesen állapította meg ezért a jogerős ítélet azt, hogy a felvétel elkészítése nem volt jogellenes. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet azt is, hogy a videofelvételnek a közigazgatási hatóság előtt történő lejátszása felhasználásnak minősül. Tévedett azonban akkor, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az adott esetben a videofelvétel lejátszása, a felperesről készített videofelvétel felhasználása szükségtelen, és ezért jogsértő volt.

Az iratokhoz csatolt, a peres felek között folyamatban volt ügy iratai alapján megállapítható, hagy a felperes a birtokvitában meghozott közigazgatási határozat elleni keresetében is vitatta, hogy az alperes sérelmére birtokháborítást követett el. Állította ugyanis, hogy az alperesnek és családjának az előszobában elhelyezett ingóságai nagyrészt olyan ingóságok voltak, amelyek előszobába nem valók, azok az ő előszobában való tartózkodását, közlekedését gátolták. A peres felek jogvitájának eldöntése szempontjából ezért ügydöntő bizonyítéknak minősült az alperes által készített videofelvétel, amely tartalmazta azt, hogy a felperes birtoksértő magatartása előtt az alperesek milyen ingóságokat tartottak a közös használatú előszobában, és azokat hol helyezték el. Ennek megfelelően a birtokvédelmi ügyben megalapozottan lehetett állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes magatartása birtoksértő volt-e, vagy sem. A videofelvétel tehát a birtokvédelmi eljárás során ügydöntő bizonyítékként szolgált.

A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek. Amennyiben a videofelvétel kizárólag bizonyítási célból került felhasználásra, a felhasználást nem lehet visszaélésnek tekinteni. Figyelemmel arra, hogy a közigazgatási eljárásban a videofelvétel felhasználására az igazság kiderítése végett, tehát közérdekből került sor, amely a visszaélésszerű joggyakorlást kizárja, tévedett a jogerős ítélet akkor, amikor az alperes terhére a felperes képmásával való visszaélést megállapította. (Legf. Bír. Pfv. IV. 22.807/1997. sz., BH200.485.)

Rejtett kamera

A rejtett kamerával készített videofelvétel a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként, illetve bizonyítékként felhasználható; polgári perben dönthető el, hogy a felvétel sérti-e valakinek a személyhez fűződő jogait. (Legf. Bír. Bf. V. 633/2000. sz., EBH200.296.)

Illusztráció

Elmarasztaló tényállítást tartalmazó sajtóközleményhez jogosulatlanul - "Illusztráció" megjelöléssel - felhasznált fénykép a fényképen szereplő személyről kedvezőtlen értékítélet kialakítására alkalmas. E bírói megállapítás annak a pernek az eredménye, amelyben a felperes azt állította, hogy az alperes az általa kiadott napilapban egy sajtóközlemény illusztrációjaként jogosulatlanul jelentette meg a felperes fényképét, és ezzel egyben azt a látszatot is keltette, hogy a rendőrségről tudósító újságcikkben közölt tények és a felperes személye között összefüggés van. Miután az újságcikk arról tudósított, hogy a rendőrség valakit bántalmazott, ezért a közvéleményben olyan benyomás keletkezhetett, hogy az újságcikkben közöltek a felperes személyére vonatkoznak. Emiatt a felperes azt is állította, hogy őt nem vagyoni hátrány érte, és ezért 300 000 forint nem vagyoni kártérítést igényelt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperesről korábban készített fényképnek a perbeli újságcikk illusztrációjaként való felhasználásával a felperes személyhez fűződő jogát megsértette. Az alperest 50 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Megállapította, hogy az alperes a felperes hozzájárulása nélkül használta fel a felperes fényképét a kérdéses újságcikk illusztrálására, ezért a jogsértés megvalósult. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy nem mentesítette az alperest a jogsértés megállapítása alól az a körülmény, hogy az alperes két évvel korábban a fényképet a felperes hozzájárulásával készítette, mert a fényképnek a felhasználásához a felperes hozzájárulását nem szerezte be. Korábban adott hozzájárulás alapján felhasznált fénykép újbóli - hozzájárulás nélküli - felhasználása önmagában is jogsértést valósít meg.

Miután a felperest ábrázoló fénykép az újságcikkben közöltekkel semmilyen összefüggésbe nem hozható, az újságcikk ugyanakkor a kerületi rendőrkapitányságról elmarasztaló tényeket közöl, ezért a felperes jogszerűen igényelhetett nem vagyoni kártérítést.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes a kereset elutasítása érdekében, a felperes pedig a nem vagyoni kártérítés összegének felemelése érdekében fellebbezett. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a felperesnek járó kártérítés összegét 200 000 forintra felemelte, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása érdekében - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint a felperes személye a közölt fényképről egyértelműen nem ismerhető fel. Téves az a következtetés, hogy az újságcikk és a fénykép között tartalmi összefüggés áll fenn. Az alperes azzal is érvelt, hogy az eljárt bíróságok nem vették kellő súllyal figyelembe azt a tényt, hogy a felperes korábban hozzájárult a fénykép elkészítéséhez, és a felperes nem jelölte meg, hogy miben rejlik az a nem vagyoni hátrány, amelyre alapítottan az alperessel szemben nem vagyoni kártérítést érvényesített.

A Legfelsőbb Bíróság nem látott alapot annak megállapítására, hogy a jogerős ítélet a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével jutott volna arra a következtetésre, hogy az újságcikk és az illusztrációként közölt fénykép között tartalmi összefüggés áll fenn, mert ha egy elmarasztaló újságcikkel kapcsolatban fényképet közölnek, úgy logikusan lehet következtetni a tartalmi összefüggésekre. A következtetés alól pedig nem mentesít az sem, ha a közölt fénykép alatt az alperes feltüntette, hogy "K. illusztráció". A közvélemény számára ugyanis ez nem azt jelenti, hogy semmi összefüggés nincs a fényképen ábrázolt személy és az újságcikk között. A felperes fényképének a felperes hozzájárulása nélkül történt felhasználása pedig a tartalmi összefüggésektől függetlenül is megvalósította a jogsértést.

A jogosulatlanul felhasznált fénykép és az újságcikk tartalma között fennálló összefüggés következtében pedig a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a felperes fényképének ilyen szövegkörnyezetben való közlése alkalmas volt a felperes személyéről kedvezőtlen értékítélet kialakítására. Az újságcikk ugyanis a felpereshez hasonló testalkatú rendőrrel kapcsolatban adott olyan tájékoztatást, hogy a rendőrségre bevitt gyermeket tettlegesen bántalmazta. Miután a felperesnek az újságcikkben közölt eseményekben való részvétele nem nyert bizonyítást, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem alapján sem a jogsértés elkövetése, sem a nem vagyoni kártérítés összege tekintetében nem állapította meg a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát. (Legf. Bír. Pfv. IV. 22. 544/1994. sz., BH1995.632.)

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére