A körbetartozás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 108. számában (2007. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A körbetartozás, sajnos, mindenki számára ismert fogalom napjainkban, amelynek megjelenése cégek ezreit teszi és tette már eddig is fizetésképtelenné. Természetesen a körbetartozás problematikája a gazdaság nem minden szektorában okoz ugyanolyan mértékű gondokat, így jelentősége iparáganként eltérő lehet. Azonban egyes területeken, például az építőiparban, manapság az egyik legsürgősebben megoldandó feladat a fizetési morál erősítése és a körbetartozás megfékezése. Dacára annak, hogy az "intézmény" a legnagyobb károkat az építőiparban okozta és okozza napjainkban is, egyetlen vállalkozás vezetője sem dőlhet hátra karosszékében, mondván: "engem úgysem érint a dolog". A körbetartozás csapdájába ugyanis minden olyan vállalkozó könnyen beleeshet, aki nem kizárólag készpénzért értékesíti termékét vagy szolgáltatását. Cikkünk a témát körüljárva olyan megoldási lehetőségeket igyekszik felvázolni, amelyekkel csökkenthető a hitelezési kockázat.

Magyarországon becslések szerint körülbelül öt-hatszázmilliárd forintot várnak egymástól a vállalkozók körbetartozás miatt. Azonban az sem zárható ki, hogy vannak olyan - nem nyilvántartott - követelések, amelyekről a vevő még nem fogadott be teljesítési igazolást, így az eladó nem tud mi alapján számlát kiállítani. A körbetartozások értéke ezért az előbbi összeg duplája is lehet, amennyiben figyelembe vesszük azokat a tartozásokat is, amelyekről nem áll rendelkezésre bizonylat. Ilyen esetekben hosszan elhúzódó peres eljárások árán lehet csak bizonyítani azt, hogy a megrendelt munka el lett végezve, vagyis hogy teljesítés történt, amiért ellenérték jár.

A körbetartozások "területei"

A körbetartozások - mint azt összeállításunk bevezetőjében említettük - leginkább az építőipart érintik, ugyanakkor a fizetési morál az élelmiszeriparban, a fuvarozás területén, a textiliparban, valamint a kereskedelemben is rendkívül rossz. A morál kifejezés talán nem egészen helytálló, mert jelen cikk írója meri feltételezni azt, hogy a hazai cégek vezetői nem hozzáállásukból eredően hanyagolják fizetési kötelezettségeiket. A cégvezetők jelentős része mégis úgy gondolja, hogy a legkockázatosabbak a magyar üzletfelek, ezért egy-egy szerződés megkötése előtt igyekeznek belföldi partnereiket alaposan "leinformálni". Napjainkban azonban ugrásszerűen nő a kockázatos külföldi vállalkozások száma is, ám tőlük az esetek többségében viszonylag gyorsan be lehet hajtani a tartozást, hiszen a külföldiek nem szeretnének szembekerülni az anyaországukban működő kamarákkal és egyéb szervezetekkel.

Követelés-nyilvántartó rendszerek

A követelés-nyilvántartó rendszerek elsősorban azon az elven alapulnak, hogy a kifizetetlen számlák történetét mutatják be, a számlákon feltüntetett összegek azonban senki számára nem hozzáférhetőek, hiszen az egy vállalat üzleti titkát képezi. Amennyiben ezek az adatok nyilvánosságra kerülnének, úgy könnyen kikalkulálható lenne egy-egy vállalkozás árrése, haszonkulcsa. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy a kockázatkezelés szempontjából nem árt az eladónak előzetesen tájékozódnia a vevő fizetési készségével kapcsolatban. A rendszer a lejárat dátuma szerint időrendbe állítja a kifizetetlen számlákat, így a rövid és hosszú lejáratú követelések láthatóvá válnak, és pontosan megmutatkozik, hogy az adott vállalkozás hány számlát nem egyenlített ki. A követelés-nyilvántartó rendszerek kezelőinek tapasztalataira alapozva átfogó képhez juthat egy-egy cég a partnereivel kapcsolatos kockázatról.

A követelés-nyilvántartó rendszerek működési elve

A követelés-nyilvántartó rendszerek ismertetett működési elvének lényege tehát, hogy ezek az adatbázisok a vizsgálat tárgyává tett cég működését a számlák időrendjére tekintettel folyamatában tükrözik. Azok a gazdasági társaságok, amelyek az adatbázis üzemeltetőjével szerződést kötnek, folyamatosan fognak adatokat szolgáltatni, mégpedig oly módon, hogy azokról a cégekről, amelyekkel maguk szerződéses jogviszonyba kerülnek, folyamatosan küldenek információkat a nyilvántartó rendszer számára. Ennek fejében a vállalkozás maga is hozzáférhet az adatbázishoz, vagyis még azt megelőzően tájékozódhat leendő partnere fizetési hajlandóságáról, mielőtt vele a szerződést megkötné. Felmerül a kérdés, hogy mindez mennyiben és milyen hatékonysággal szolgálja a körbetartozás visszaszorítását.

A nyilvántartó rendszer szükségessége

Alapigazság szintű tény, hogy amennyiben létezik egy olyan nyilvántartó rendszer, amelybe akár önszántunkon kívül is bekerülhetünk - ha például az üzemeltetővel szerződő társaság irányában fennálló valamely tartozásunkat nem egyenlítjük ki -, akkor meg fogjuk gondolni azt, hogy ne teremtsük-e elő a szükséges pénzösszeget bármi áron. Ez a megközelítés ugyanakkor nem egészen helytálló logikán alapszik, hiszen az adós cég megítélése szempontjából egyáltalán nem közömbös az, hogy a tartozások milyen okból halmozódtak fel. Gondoljunk csak bele abba, hogy milyen mértékben romlik egy olyan vállalkozás üzleti megítélése, amelynek komoly tartozásai vannak, még akkor is, ha egyébként azokért közvetlenül felelőssé nem tehető. E megfontolások ellenére is hangsúlyozandó, hogy ilyen adatbázisra szükség van, hiszen hiába vannak a körbetartozásnak mélyen a gazdaságban rejlő okai, egyedi esetben mégiscsak jó, ha tudjuk, hogy akivel szerződni szeretnénk, az rajta van az adóslistán. Ebből az okfejtésből is látható, hogy már önmagában a körbetartozáshoz való megfelelő viszonyulás is rendkívül nehéz feladat, és akkor még nem beszéltünk a probléma tényleges kezelését jelentő lehetséges megoldásokról.

Faktoring szolgáltatás

A faktoring vagy faktorálás egy olyan komplex pénzügyi szolgáltatás, amely során a faktorcég megvásárolja ügyfele vevőkkel szemben fennálló számlaköveteléseit, azokról nyilvántartást vezet, és elvégzi a beszedéshez kapcsolódó feladatokat.

A faktorálás tartalma

A kis- és közepes vállalkozások gyakorta kényszerülnek arra, hogy követeléseiket faktoráltassák. Ez azt jelenti, hogy a harmadik féllel szemben fennálló követelést a követeléskezelő vásárolja meg, mégpedig természetesen a tényleges összegnél alacsonyabb, szakszóval élve: diszkontált áron. Ez a cégek számára azért jelent megoldást, mert anélkül, hogy véget nem érően pereskedniük kellene, rövid idő alatt jutnak viszonylag jelentős pénzösszeghez, és ezáltal minimalizálhatják veszteségüket, valamint biztosítottak a további működés feltételei is.

A követeléspiac értékviszonyai

Azt, hogy a követelések piacán az adott követelés milyen áron tud elkelni, olyan tényezők határozzák meg, mint az adós pillanatnyi gazdasági helyzete, a további működéshez fűződő érdeke, ugyanis mindezek képesek számottevően növelni a behajtás hatékonyságát.

A körbetartozás mint "jogintézmény" felszámolásának irányai

Egyes elképzelések szerint a körbetartozás felszámolásához olyan átfogó állami intézkedésre lenne szükség, amely a nyilvánosság erejét kihasználva igyekszik erősíteni a vállalkozások fizetési morálját. A legnagyobb problémát ugyanis az jelenti, hogy ma még nincs olyan hatékony eszköz a vállalkozók kezében, amellyel törvényesen kikényszeríthető lenne az elvégzett munkáért járó teljesítés. A rendelkezésre álló eszközök azért nem hatékonyak, mert egy négy-öt évig tartó peres eljárás után az adós már többnyire nem az, aki korábban volt, vagyis nem ritka, hogy a hitelező jogerős ítélettel a kezében "kerget" egy kiürített hárommilliós kft.-t, amely adott esetben még fantomizálódhat is. * Az új, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) és a kapcsolódó jogszabályok tavalyi bevezetésével ugyan lehetővé vált a fizetésképtelen cég vezetőjének magánvagyoni felelősségre vonása, amennyiben bizonyítható, hogy tudott a fizetésképtelenség veszélyéről, azonban ezek az eljárások ma még olyan hosszú időt vesznek igénybe és olyannyira nem terjedtek el, hogy aligha nyújtanak igazi védelmet a kevésbé tőkeerős kis- és középvállalkozások számára a tönkremenetellel szemben.

További megoldási variációk a körbetartozások elkerülésére

A gyakorlatban számos kísérlet történt már a körbetartozás megfékezésére, ezek azonban nem bizonyultak kellően hatékonyaknak.

Feketelisták

Az ún. fékező eszközök körében kiemelendők a feketelisták, amelyek jogi szempontból is aggályos nyilvántartásai azoknak a cégeknek, amelyekre jellemző, hogy nem egyenlítik ki tartozásaikat.

A jogszerűség kérdésköre

Mindig nehéz eldönteni, hogy az adott listázás nem sért-e bizonyos jogokat, hiszen nem lehet törvényellenesen kezelni a válságot akkor sem, még ha oly mély is. Ebben a körben leginkább olyan szempontoknak van jelentőségük, mint hogy ki vezeti a nyilvántartást, ki férhet hozzá, milyen adatokat tartalmaz, illetőleg hogy milyen érdek fűződik a listázáshoz. Egyetlen jogalany sem jogosult ugyanakkor arra, hogy az érdekek között önkényesen rangsoroljon, vagyis meglehetősen nehéz annak megítélése, hogy milyen fokú személyiségijog-sérelem engedhető meg össztársadalmi érdekből. Talán egyszerűbb, ha abból az irányból közelítünk, hogy a lista - természetesen bizonyos további feltételek teljesülése esetén - akkor nem, vagy nem feltétlenül jogsértő, ha tényeket rögzít, és nem az azokból levont általános érvényű következtetéseket tartalmazza. Ha tehát valamely gazdasági társaság a listára nemfizetés miatt felkerül, akkor ismertetni, megemlíteni pusztán ezt az egy esetet vagy más hasonló, ténylegesen megtörtént eseteket szabad, és nem közölhető olyan megállapítás, amely szerint a szóban forgó vállalat notórius nemfizető.

Szerződéskötés körbetartozás megfékezésére

Napjainkban gyakran hallani, hogy bizonyos szervezetek egymással szerződéseket kötnek a körbetartozás megfékezésére, ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy az együttműködés sikeres is lesz. Nem elég ugyanis valaminek nagy jelentőséget tulajdonítani és ellene a harcot formális aláírásokkal felvenni; a megoldás talán abban rejlik, hogy feltárjuk és kezeljük a jelenség tényleges okait. Jelenünk szomorú és aggasztó fejleménye, hogy a körbetartozás, mint a gazdasági működés egyik rákfenéje, képletesen szólva nem elégszik meg eddigi tenyészhelyeivel, hanem lassan, de biztosan átgyűrűzik más szektorokba is. Ezzel összefüggésben szükséges rámutatni arra, hogy míg a gazdasági szakemberek többsége hatékony ösztönzőjét látja a fejlődésnek az egyre inkább divatossá váló európai uniós pályázatokban, addig a valóság az, hogy már ezen a területen is jelen van a körbetartozás. Gondoljunk csak bele abba, hogy milyen következményekkel jár például a pályázati kifizetés elmaradása vagy késése, amikor egy-egy projekt mögött valóságos vállalkozói láncok húzódnak meg. Mindez pedig független attól, hogy a beruházás az építőiparban vagy valamely más területen zajlik. A körbetartozás tehát nem ismer határokat. Az európai uniós pályázatokkal kapcsolatban írtakat támasztja alá az is, hogy ezek általában utófinanszírozáson alapuló jogviszonyok, ami szintén növeli az ilyen jellegű elfajulás veszélyeit. A körbetartozást szaknyelven lánctartozásként, köznapibb nyelven szólva pedig sorban állásként is szokás emlegetni, függetlenül azonban attól, hogy minek nevezzük, érzékelhető a jelenség tényleges oka, de legalábbis szembetűnő sajátossága, nevezetesen, hogy a láncolatban valahol elakad a pénz, vagy bizonyos okoknál fogva oda már bekerülni sem tud.

A körbetartozás keletkezési okainak vizsgálata

A jelenség kezelésében segíthet, ha körülnézünk, hogy mely területeken és milyen körülmények között áll elő a körbetartozás. Igen gyakori például, hogy a közbeszerzések nyertes ajánlattevőit már az ajánlattételkor olyan mértékű számlatartozások terhelik, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy az alvállalkozók kifizetésére nem lesz mód. Az ilyen eleve tartozásokkal induló társaságok számára a nyertesség talán esélyt jelent arra, hogy saját pénzügyi zavaraikon úrrá legyenek, ennek azonban szükségszerű velejárója az, hogy ezt követően a gyanútlan alvállalkozók kerülnek kilátástalan helyzetbe. Az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása ugyanis még semmiféle garanciát nem jelent arra nézve, hogy a nyertes tisztességesen el fog számolni a teljesítésbe bevont alvállalkozókkal. Ilyen esetekre nézve jelenthetnek megoldást azok az adatbázisok, amelyek megbízható forrásául szolgálnak a cégek pénzügyi fegyelmével kapcsolatos adatoknak, anélkül azonban, hogy ezeket a nyertesség feltételeként ne kellene figyelembe venni, aligha küzdhetünk hatékonyan a körbetartozás ellen.

Igen káros következménye a körbetartozásnak az a nagyfokú bizalmatlanság, amely a külföldi partnerek részéről érzékelhető. Ha tehát valamely határon kívüli gazdasági társaság magyar céggel kíván - főként gyártási folyamatok tárgyában - szerződni, a hazai partnernek olyan mélységű pénzügyi vizsgálattal kell számolnia, amely adott esetben már megalázónak tűnhet. E tendencia oka azonban kétségkívül az, hogy a hazai cégek külföldön sajnos nem elsősorban fizetési fegyelmükről híresek. Rémisztő adat, hogy a hazánkban kiállított számlák közel három százalékát soha nem fizetik ki.

Legális információszerzés

Azok a hivatalosan működő és legális, jogszerű információszerzésen alapuló adatbázisok, amelyekről fentebb már írtunk, nem csupán a körbetartozás megelőzését szolgálják, hanem abban is szerepet játszanak, hogy az adott szektor érdekképviselő szervezetei - a piacról átfogó képet kapva - hatékonyabban lássák el feladataikat.

Mindaddig azonban, amíg átfogó jogszabály-módosításokra és a körbetartozással szembeni összehangolt fellépésre sor nem kerül, a küzdelem csupán helyi jellegű marad, ez pedig minden bizonnyal a hatékonyság és a siker rovására fog menni. A jelenség ugyanis igen mélyen gyökeredzik, és nem intézhető el annyival, hogy a magyar cégvezetők már csak ilyenek. Ez egyébként önmagában is hibás logika, hiszen a hazai üzletemberek fizetési hajlandósága megvolna, ha azonban ők maguk is pénzre várnak, és ezért nem egyenlítik ki számláikat, aligha hibáztathatóak. Persze, az is megér némi mérlegelést, hogy például az adott, körbetartozással érintett szerződés megkötésekor kellett-e számolniuk a fizetésképtelenség veszélyével, életszerűtlen volna azonban, hogy minden esetben inkább óvakodjunk a szerződéskötéstől, mintsem tartozást halmozzunk fel.

A faktoring szolgáltatás szervezeti háttere

Érdemes elgondolkodni azon, hogy a faktorálás ilyen mértékű térhódítása valóban megoldást jelent-e a körbetartozás problémájára, vagy csupán egy vadhajtás, amely tüneti kezelésnek is csak a legnagyobb jóindulattal minősíthető. Az ilyen ügyletek hátterében ugyanis erre szakosodott profitorientált szervezetek állnak, amelyeket érthető módon gazdasági érdekeik vezérlik, ezért arra törekszenek, hogy jól behajtható követeléseket alacsony áron vonjanak magukhoz. Elvitathatatlan tény ugyanakkor, hogy jelenlétüknek és működésüknek számos pozitív hatása van, a körbetartozás visszaszorítására ugyanakkor ezek a vállalkozások sem képesek. A pozitív hatások közül kiemelendő, hogy napjainkban sokszor csak ilyen módon érhető el az, hogy a hitelező cég a faktorvállalkozás révén pénzhez jutva elkerülje a teljes pénzügyi összeomlást. Magyarországon ma valamivel kevesebb, mint ötven faktorház működik, és ezek ugyancsak jelentős mértékben támaszkodnak a fentebb már elemzett követelés-nyilvántartó rendszerekre, csökkentve ezzel üzleti kockázatukat. A faktorcégek számára működési elvükből és üzleti érdekeikből eredően a legkedveltebbek az állami vagy multinacionális vevőknek kiállított számlák. Ezek ugyanis szinte minden esetben behajthatóak, vagyis amikor a faktorcég ilyen követelést vásárol, csupán idő kérdése, hogy mikor kezd el kamatozni befektetése. A faktorcégek és a követelés-nyilvántartó rendszerek valóságos virágkorát jósolják a szakemberek arra alapozva, hogy a következő években számottevő uniós pénzek fognak a gazdaság véráramába kerülni.

Lehetőségek a kis- és középvállalkozások szintjén

Mindaddig, amíg a körbetartozásra és az annak hátterében meghúzódó gazdasági anomáliákra átfogó megoldás nem születik, a megfelelő tartalékokkal nem rendelkező kis- és középvállalkozásoknak egyedileg kell megbirkózniuk ezzel a súlyos problémával. Az alábbiakban azt tekintjük át röviden, hogy egy ilyen cég milyen eszközökkel tudja a lehető legnagyobb mértékben lecsökkenteni annak kockázatát, hogy a társaság a körbetartozás örvényébe kerülve veszítse el egzisztenciáját. Jelen cikk írója természetesen tisztában van azzal, hogy napjaink céges ügyleteit igencsak szűkös keretek közé szorítja az életszerűség és a versenyhelyzet, mindazonáltal érdemes felsorolni azokat a lehetőségeket, amelyek közül egyet-egyet bizonyos helyzetekben mégiscsak sikerülhet megragadni.

Szerződések előzetes véleményeztetése

Ha tehát küszöbön áll egy nagyobb horderejű szerződés - remélhetőleg fölös óvatosságból -, mindig célszerű magunkat a lehető legnagyobb mértékben bebiztosítani. Érthető, de a jelenlegi viszonyok közepette helytelen hozzáállás volna abbéli örömünkben, hogy a megrendelést megkaptuk, mit sem törődni az ügylet legapróbb részleteivel. A vállalkozási szerződést még jóval az aláírás előtt célszerű szakemberrel véleményeztetni abból a szempontból is, hogy milyen biztosítékaink vannak egy esetlegesen késedelmes vagy elmaradó kifizetés következményeinek ellensúlyozására.

Fizetések ütemezése

Ha az adott helyzet megengedi, célszerű igen rövid fizetési határidőkkel dolgoznunk, és azt is mindig fontoljuk meg, hogy van-e lehetőség a mi teljesítésünk egyes mozzanatait mindaddig megtagadni, amíg legalább elfogadható összegű előleghez nem jutunk. Saját, mások irányában ezzel összefüggésben vállalt fizetési kötelezettségeinket érdemes olyan időponthoz kötni, amikor már igen nagy valószínűséggel rendelkezésünkre fog állni a megrendelőnk által folyósított pénzösszeg, vagyis anélkül, hogy saját alvállalkozóinkat megkárosítanánk, érdemes a határidőket az egész láncolaton át összehangolni. Konkrét esetben ez azt jelenti, hogy ha például a mi megrendelőnk harmincnapos fizetési határidőt vállal, akkor igyekezzünk saját alvállalkozóinkat meggyőzni arról, hogy nekünk negyvenöt nap múlva kelljen fizetnünk. Ebbe a konstrukcióba tehát eleve bekalkuláltunk egy tizenöt napos megrendelői késedelmet.

Folyamatos kapcsolattartás üzleti partnerekkel

A vállalatok közötti kommunikáció terén is előtérbe kerülő elektronikus formák lehetővé teszik a folyamatos kapcsolattartást partnereinkkel, ami egyértelműen bizalomerősítő és szerződés szerinti teljesítésre ösztönző tényező. Ha lehetőségeink engedik, és kétségeink indokolják, megpróbálkozhatunk azzal is, hogy vagyoni biztosítékot ajánlva ugyanezt kérjük mi is üzletfelünktől.

A cégfigyelés "forrásai", jelentősége

Az Igazságügyi Minisztérium által üzemeltetett Céginformációs Szolgálat adatbázisából a célhoz képest igencsak szerény költségráfordítással hiteles adatokat nyerhetünk leendő partnerünk pénzügyi helyzetéről azáltal, hogy mérleginformációért folyamodunk. A mérlegadatok elemzése és megfelelő értelmezésük speciális szakértelmet igényel, ezért e feladattal érdemes ilyen szakembert megbíznunk. * A folyamatos, tehát a szerződés előkészítésétől egészen a jogviszony lezárultáig terjedő cégfigyelés ugyancsak hatékony eszköze a körbetartozásba való bekerülés megelőzésének. Lapunk hasábjain már jelentek meg tanulmányok, amelyek ezt a kérdéskört boncolgatták. Itt csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a folyamatos cégfigyelés, bár vannak költségei, tipikusan olyan ráfordítás, amelynek hiányában könnyen kerülhetnénk csapdába. Ha ugyanis a jogviszony fennállta alatt folyamatosan figyelemmel kísérjük a partnercég adatváltozásait, akkor megalapozottan és időben vonhatunk le következtetéseket, ezáltal pedig időben reagálhatunk, ha veszély fenyeget. * Azon cégek, amelyek előre tudják, hogy képtelenek lesznek kifizetni a nekik kiszámlázott követeléseket, gyakran folyamodnak különféle trükkökhöz. Az egyik ilyen, hogy a cégadataikban időközben bekövetkezett változásaikról "elfelejtik" értesíteni szerződéses partnereiket, és ebből eredően a részükre megküldött számlák vagy "nem kereste" jelzéssel jönnek vissza, vagy pedig nem a megfelelő címzett veszi át őket. Előfordulhat az is, hogy az ilyen cég pusztán időnyerés céljából azzal küldi vissza a számlát, hogy az nem megfelelő adatokkal lett kiállítva. Mindezzel csupán azt kívánjuk érzékeltetni, hogy mennyire fontos a folyamatos cégfigyelés, még a szerződéses jogviszony legutolsó mozzanatain túl terjedően is. Látható, hogy itt már egy olyan speciális területre tévedtünk elemzésünkben, amely sokkal inkább a cégek fantomizálódásával kapcsolatos, mintsem a körbetartozással, tekintettel azonban arra, hogy az előbbi egyik kiváltó oka lehet az utóbbinak, említést kellett róla tenni.

Adatellenőrzés, céginformáció beszerzése

Nem kevés kiegyenlítetlen számla hátterében állnak olyan körülmények, mint például az, hogy az adott cég képviseletére önmagát jogosultnak feltüntető személy valójában nem rendelkezik aláírási joggal. Ilyen esetben végképp szertefoszlik annak reménye, hogy valaha hozzájutunk a pénzünkhöz, hiszen nem csupán hosszan tartó pereskedéssel, hanem azt megelőzően kétséges kimenetelű büntetőeljárással is számolnunk kell. Általános érvényű tanács tehát, hogy mielőtt aláírnánk a szerződést, tekintsük meg a másik fél képviseletében jelen lévő személy aláírási címpéldányát és személyazonosságát. A kínos helyzeteket úgy kerülhetjük el, ha a szerződéskötés alkalmával mi a magunk részéről önként rendelkezésre bocsátjuk ezeket az okmányokat.

Az itt írtak a körbetartozás egészéhez képest meglehetősen szűk esetkörre vonatkoznak, az azonban már kevésbé, hogy a velünk szerződő partner hiteles és aktuális cégkivonatára is érdemes vetnünk néhány pillantást. Ebből ugyanis kiderül, hogy a társaság ellen van-e folyamatban végrehajtási vagy felszámolási eljárás, illetőleg hogy egyáltalán milyen tevékenységek gyakorlására jogosult a cég. Nem százszázalékos biztonsággal, de legalábbis a valószínűség erejével vonhatunk le következtetéseket abból, hogy a tevékenységi körök között zömében milyen jellegű tevékenységek szerepelnek.

Dokumentált átadás-átvételi eljárások

Egyes fizetésképtelen cégek tarsolyában "előkelő" helyen szerepel a hibás teljesítésre való hivatkozás abból a célból, hogy ne kelljen fizetni, vagy hogy legitimizálják késedelmüket. Az ilyen helyzeteket úgy védhetjük ki, hogy az átadás-átvételi procedúra során elismertetjük partnerünkkel a szerződésszerű teljesítést, illetőleg az is fontos, hogy mindenkor rövid időn belül és érdemben reagáljunk a minőséget érintő felvetéseikre. Ne sajnáljuk az időt az első hallásra talán túlzottnak tetsző "papírozásra"; minden lényeges mozzanatot (áru átvétele, mennyisége, szolgáltatás minősége stb.) pontosan dokumentáljunk.

Körbetartozási helyzetkép

Egyes elemzők a magyarországi helyzetet már nem körbetartozásnak, hanem egyenesen nemfizetési válságnak nevezik. Ezek a szakemberek arra világítanak rá, hogy a probléma gyakran nem hazai eredetű. Elemzéseikben érintik, hogy számos külföldi projektcég mulasztja el kiegyenlíteni az általa adott megrendelés utolsó, gyakran százmilliós nagyságrendű számláit, a vállalkozás azonban köteles az épületet átadni. Nem ritka az sem, hogy a befektető egyszerűen lehívja az építő cég feltétel nélküli bankgaranciáját, és áll elébe az éveken keresztül húzódó, a kisebb vállalkozást végérvényesen felemésztő peres eljárásnak. Amikor tehát a probléma gyökerét kizárólag a mai magyar valóságban látjuk, még mindig kissé szűklátókörűek vagyunk, hiszen a jelenség valójában nem ismer országhatárokat. * A parlament tavaly decemberi határozata értelmében törvényjavaslat készül a vállalkozói körbetartozás mérséklése céljából. A javaslat jelenleg államigazgatási egyeztetés alatt áll, és érinti a csődtörvényt, a közbeszerzési törvényt és a Polgári Törvénykönyvet. Lényeges előrelépés, hogy a jövőben, feltéve, hogy a javaslat törvényi szintre emelkedik, a közbeszerzési eljárásokban az ajánlatkérőnek rendelkeznie kell majd a szükséges fedezettel. Ez azonban még mindig nem jelent megoldást az olyan esetekre, amikor a pénz ajánlattevői szinten reked meg. A javaslatban főként jogvesztő, illetőleg olyan határidők szerepelnek, amelyek elmulasztásához szigorú jogkövetkezmények fűződnek, vagyis a tervezet a körbetartozással szembeni összehangolt fellépés első mozzanataként értékelhető.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2007. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére