Versenykorlátozó szerződések

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 102. számában (2006. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A polgári jog és az üzleti élet elvei között fontos szerepet játszik a privátautonómia, ami annyit jelent, hogy azzal és arról kötök szerződést, akivel én akarok, illetve amiről meg tudok a szerződő partnerrel egyezni. A polgári jog a létrejött szerződéseket védi: "pacta sunt servanda", ismerjük már a római jogból. Azonban, egyes közjogi természetű jogok, így a versenyjog is, bizonyos, jól meghatározott esetekben felülírhatják e magánjogi szabadságokat. A jó üzlethez fűződő magánérdek és a jól működő, azaz olcsó árakat és magas minőséget produkáló verseny között néha ütközés állhat elő. A versenyjog ezért tiltja, és a maga eszközeivel szankcionálja is azokat a piaci szereplőket, akik versenykorlátozó szerződéseket kötnek egymással. Amennyiben az egyik szerződő fél gazdasági erőfölényt élvez, és e helyzetét felhasználva köt például egy beszállítójával vagy ügyfelével szerződést, az akár gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek is minősülhet. Az alábbiakban az előzőekben felhívott két törvényi tilalom szerződéskötésre gyakorolt hatását tekintjük át néhány gyakorlati példán keresztül.

A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. §-a tiltja a vállalkozások közötti versenyellenes megállapodásokat, összehangolt magatartásokat. A 21. § a gazdasági erőfölényben levő vállalkozásokat akadályozza meg abban, hogy visszaéljenek helyzetükkel. A vállalkozások közötti összefonódásokat (fúziókat és felvásárlásokat) bizonyos méret fölött előzetes engedély beszerzéséhez köti a versenytörvény. E három törvényi rendelkezés komoly beavatkozást jelent a vállalkozások üzleti döntési szabadságába. Ennek az alapja az, hogy a versenyjog a fogyasztók tisztességes és hatásos versenyhez fűződő közérdekét védelmezi, ha kell, akár a piaci szereplők magánérdekével szemben is.

Összeállításunkban - az előzőeken túlmenően - szót kell ejteni a vállalkozások közötti szervezeti változást eredményező összefonódásokról is, hiszen ezen ügyletek mögött is komoly szerződések állnak, amelyekre nézve a versenyjognak komoly mondanivalója lehet. E témára most helyhiány miatt nincs módunk kitérni, de egy dolgot mindenképp érdemes rögzíteni: a Tpvt. szerint engedélyköteles mértékű forgalmat bonyolító vállalkozások összefonódását megalapozó szerződés létrejöttéhez a Versenyhivatal engedélye szükséges.

Még egy előszóba kívánkozó gondolat: 2004. május 1-je óta a magyar piaci szereplőknek nemcsak a magyar, hanem az azzal nagyban hasonlatos tartalmú közösségi versenyszabályokat is tiszteletben kell tartaniuk. Az alábbiakban ezért már nemcsak magyar, hanem EU-példákra is kitérünk.

Versenykorlátozó megállapodások - kartellek

Kartellek a közbeszerzési eljárásokban

Alvállalkozói kapcsolatok versenyt torzító hatása

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) Versenytanácsa az utóbbi években különösen sok közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódó megállapodással foglalkozott. Fontos felhívni arra a figyelmet, hogy a Versenyhivatal versenytársaknak tekinti azokat a cégeket, akik nyerési eséllyel vesznek részt az eljárásban. A versenytársak esetében pedig alapvető elvárás, hogy ajánlataikat egymástól függetlenül alakítsák ki. Nemcsak a versenytársak közötti klasszikus piacfelosztás és a (fővállalkozói) árak egyeztetése (lásd autópálya-kartell) tiltott, hanem az alvállalkozói kapcsolatok alakítása is versenytorzító lehet. Az alvállalkozói szerződések megkötésével vagy kilátásba helyezésével is nagyban csökkenthető a versenyből eredő kockázat, ami közvetett módon az ajánlati árak emelkedését okozhatja. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nagy kockázatot vállal magára, aki egy pályázaton szintén induló vállalkozással köt a pályázat leadása előtt alvállalkozói szerződést.

Így a Versenytanács elvi éllel is rögzítette, hogy a Tpvt. 11. §-ába ütköző tiltott összejátszás valósulhat meg a versenytársak között az egyazon megbízáshoz kapcsolódó ún. (al)vállalkozói tükörszerződések révén. E tükörszerződésekben a megbízó helyet cserélt a megbízottal ugyanazon tevékenység végzésére, lényegében ugyanakkora szerződési értékért, ugyanolyan műszaki és egyéb feltételek meghatározása mellett. Az ilyen "tükör" formában készült szerződéstervezeteknek célja egymásnak kölcsönös garanciák nyújtásával csökkenteni a vesztés kockázatát a pályázat ajánlattétele során (Vj-154/2002. számú döntés).

Konzorcium létrehozása objektív gazdasági ok hiányában

Az is a versenyjogi tilalomba ütközhet, ha olyan vállalkozások hoznak létre objektív gazdasági indokok nélkül konzorciumot, amelyek önállóan is képesek lennének a siker esélyével indulni a közbeszerzési eljárásban, és ezáltal számottevően csökken az egymással versenyző ajánlatoktól várható versenynyomás (Vj-149/2003. számú döntés).

Adatközlés versenyt korlátozó céllal

Az egyik, nemrég hozott határozatban azért állapított meg jogsértést a Versenytanács, mert az e-mail levelezésből megállapítható volt, hogy két informatikai cég a megrendelés elnyerése érdekében versenykorlátozó céllal az eljárás eredményét befolyásolni képes adatokat közöltek egymással, egyeztették ajánlataik műszaki tartalmát, illetve megállapodtak abban, hogy egyikük ajánlatában 10-15 százalékkal alacsonyabb árat határoz meg, mint a másik (Vj-20/2005. számú döntés).

Versenyjogba ütköző megállapodások semmissége

Mind a magyar, mind az EU versenyjogában alapvető szabály, hogy a versenyjogba ütköző megállapodás semmis. A sörértékesítést érintő nevezetes európai jogesetben (C-453/99 Courage kontra Crehan) az EU Bírósága a következőképpen fogalmazott: "Az automatikus semmisségre bárki hivatkozhat, az a bíróságokra kötelező, amennyiben a 81. cikk (1) bekezdése alkalmazható és az érintett megállapodás nem élvezi a 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentességet. (...) Mivel a 81. cikk (2) bekezdése szerinti semmisség abszolút, a semmis megállapodás e rendelkezés erejénél fogva a szerződő felek között és harmadik felekre nézve is semmilyen hatást nem fejthet ki. (...) Továbbá, befolyással van a megállapodás vagy döntés mindenféle, akár múltbeli, akár jövőbeli következményeire."

Versenykorlátozó forgalmazási megállapodások

A piaci versenyt nemcsak a versenytársak közötti összejátszások, hanem az értéklánc különböző szintjein álló cégek közötti megállapodások is korlátozhatják. Kizárólagos forgalmazás, szelektív értékesítési rendszer, franchise, licenciamegállapodások gyakran tartalmaznak az áru továbbértékesítésére vonatkozó korlátozásokat, amelyek akár versenykorlátozásnak is minősülhetnek, s így semmisséget eredményeznek.

Franchise szerződések jogsértő kikötései

A Versenytanács 82. számú elvi állásfoglalása kimondja, hogy a franchise megállapodásban szereplő kikötések, amelyek indokolatlanul szűk keretek közé szorítják az üzemeltetők áralakítási szabadságát, és azt a döntését, hogy honnan szerezzék be a franchise tárgyát képező árukat, korlátozzák a márkán belüli versenyt. Különösen fontos a márkán belüli verseny védelme azon a piacon, ahol kevés szereplő tevékenykedik, s közülük a legnagyobb részesedésű vállalkozás szerződését kell megítélni (Vj-171/2002. számú döntés).

Jogellenes koncessziós megállapodások

A Vj-156/2004. számú versenyfelügyeleti eljárásban a GVH az Unilever Magyarország Kft. és tizenhét forgalmazója között létrejött koncessziós megállapodásokat vizsgálta. A Versenytanács ugyan megállapította a jogsertés tényét, azonban a vizsgált szerződések korlátozott piaci hatása miatt nem szabott ki bírságot az eljárás alá vontakkal szemben. A Versenytanács szerint a kérdéses megállapodások a versenyjoggal összhangban lévő aktív eladási korlátozások mellett a passzív eladások korlátozására is alkalmasak voltak, ami viszont már ellentétes az eljárás alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezésekkel. A vertikális megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló 55/2002. (III. 26.) Korm. rendelet 3. §-a, valamint az Európai Bizottság az EKSZ 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló 1999. december 22-ei 2790/1999/EK rendeletének 4. cikke megtiltja a passzív eladások korlátozását. Ez alatt azt kell érteni, hogy a gyártó a tőle független kereskedőnek nem tilthatja meg teljesen, hogy más (kizárólagos) kereskedő területére szállítson. Csak a másik kereskedők területére való aktív eladás (például üzlethelyiség, telephely, raktár létrehozása) korlátozása mentesül a tilalom alól. A másik kereskedő területéről "betévedő" ügyfél kiszolgálását nem lehet megtagadni.

Kétoldalú megállapodás, egyoldalú magatartás elhatárolása

A vertikális viszonylatokban gyakran nem könnyű különbséget tenni a kétoldalú megállapodás, illetve összehangolt magatartás, másfelől egyoldalú magatartás között. Az EU Bizottságot több gépjármű-forgalmazási és gyógyszer-kereskedelmi ügyben felülbírálta a Bíróság. Történt például, hogy a Bayer annak érdekében, hogy a magasabb árszínvonalú Egyesült Királyságtól távol tartsa az olcsóbb francia és spanyol kereskedőit (ily módon garantálva angol kereskedőjének bevételeit), visszafogta irányukban Adalat nevű szívgyógyszerének szállítását. Miután a Bizottság versenykorlátozó megállapodásnak ítélte e gyakorlatot, és 3 millió euró bírságot szabott ki, a Bayer az elsőfokú bírósághoz (EFB) fordult jogorvoslatért. Az EFB azonban a felperesnek adott igazat, amikor megállapította, hogy a szállítások korlátozása - jelen esetben - egyoldalú magatartás volt, amelyet csak a 82. cikk alapján lehetne megítélni, mint gazdasági erőfölénnyel való visszaélést. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a spanyol és francia kereskedők bizonyítottan nem értettek egyet sem kifejezetten, sem hallgatólagosan a Bayer politikájával, sőt, minden eszközzel próbálták kijátszani a tilalmat. Másrészt a Bayernek nem állt szándékában teljes exporttilalmat elérni (például nem követte nyomon a gyógyszerdobozok mozgását). Ezzel az EFB lényegében elfogadhatónak tartotta azt, hogy egy erőfölénnyel nem bíró vállalat tagállamonként eltérő árpolitikát folytasson, és ennek érdekében korlátozza (de ki ne zárja) a párhuzamos kereskedelmet. Az országonként diszkrimináló árazás mint egyoldalú magatartás - amennyiben költségoldalról nem indokolt - viszont sértheti a 82. cikket akkor, ha megállapítható az erőfölény.

Többéves futamidejű, korlátozó szerződések

Az üzemanyag-, vagy éppen sörpiacon is gyakoriak a korlátozásokat tartalmazó, hosszú évekre szóló szerződések. Egy 1999-es bizottsági határozat - amely az angol Bass sörgyár szerződéseit vizsgálta - a következő módon tett különbséget versenykorlátozó és versenysemleges kikötések között. A beérkezett panaszok a következő, bérlőket "sújtó" szerződéses kitételeket érintették:

- kizárólagos beszerzési kötelezettség, amelyet legtöbbször versenytilalom erősít meg;

- berendezés és felszerelés megfelelő állapotban tartásának előírása;

- csak teljes körű engedéllyel működő sörözőként üzemeltethetik az egységet;

- a bérlet korlátozott továbbadása;

- a bérlet megszűntekor a berendezést, felszerelést, megmaradt készleteket vagy a Bassnak, vagy az új bérlőnek kell eladni;

- Bass hozzájárulása nélkül nem üzemeltethet játékautomatákat;

- a bérlet megszűnésétől számított egy évig a korábbi helyiség köré vont fél mérföldes körben nem fog versenyezni;

- mások által szolgáltatott árukat (gyakorlatilag a vendégsöröket) legfeljebb olyan arányban reklámozhat, amekkora részesedéssel azok éves forgalmából bírnak.

A Bizottság megállapította, hogy ezek közül az

- első bekezdés jelenti a fő versenykorlátozást, ezt külön, részletesen is megvizsgálta, majd bizonyos feltételekkel mentesítette a tilalom alól;

- a fenti, 2-5. bekezdésben foglaltak nem nevezhetők versenykorlátozásnak, a 6. pontban levőnek nem volt köze a releváns piachoz, így a Bizottság nem értékelte azt;

- a 7. bekezdés szerinti tilalom pedig versenykorlátozó ugyan, de járulékos jellegű, az alapvető versenykorlátozástól el nem választható, igazolható (új bérlő goodwilljének védelme, Bass söreladási érdekeinek védelme), és egyébként sem kényszerítik ki a gyakorlatban, végül

- a 8. bekezdés kitétele nem érezhetően versenykorlátozó, nem alkalmazzák a gyakorlatban, így a Bizottság ezt sem kifogásolta.

A Bíróság a megállapodás fogalmáról (T-41/96 Bayer kontra Bizottság)

"Világos az esetjogból, hogy a 81. cikk (1) bekezdése szerinti értelemben vett megállapodás létezéséhez elegendő, ha az érintett vállalatok kifejezhették arra vonatkozó közös szándékukat, hogy a piacon egy meghatározott viselkedést tanúsítanak. Ami a közös szándék kifejezésének formáját illeti, ehhez elegendő egy azt kifejező kikötés, hogy a piacon annak tartalma szerint fognak viselkedni, anélkül, hogy az a nemzeti jog szerint érvényes és kötelező szerződés kellene hogy legyen. A versenyjogi értelemben vett megállapodás fogalom központi eleme legalább két fél akaratának egybeesése, melynek megjelenési formája mindaddig közömbös, amíg az a felek szándékának hű kifejeződését tükrözi."

Versenykorlátozó megállapodások - kooperációk

A versenyjog a kartellektől eltérően lehetőséget ad a versenytársak közötti olyan együttműködésekre, amelyek alapvetően pozitív gazdasági eredmény elérését szolgálják. Közös beszerzés, közös kutatás, közös fejlesztés - ezek mögött gyakran versenykorlátozásokat hordozó szerződések állnak, amelyek azonban megmenekülnek a semmisségi szankció elől, ha teljesítik a mentesülés 81. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeit.

Mentesülési feltételek teljesítése

A kilencvenes évek egyik nagy autóipari együttműködését például az alábbi módon értékelte a Bizottság. A 81. cikk (1) bekezdés alá esik az a szerződés, amellyel a Ford és a VW közös gyártóüzemet hoztak létre Portugáliában. Pénzügyi, műszaki és kutatási kapacitásaik fényében mindegyik vállalat elvileg képes arra, hogy maga gyártson egyterű gépkocsit. Az új modellek fejlesztése az autópiaci verseny egyik alapvető eleme. Minden olyan, versenytársak közötti megállapodás, ami e tevékenységet korlátozza, egyben a verseny komoly korlátozásának is tekintendő. A 81. cikk (3) bekezdésének négy feltétele azonban teljesülni látszott. Ezek a feltételek:

- a már létező technikai megoldásokat újszerűen egy fedél alá hozó üzem, továbbá a termelési költségek csökkentése fontos szempont a műszaki előrehaladáshoz való hozzájárulás megítélésekor;

- az ún. nélkülözhetetlenség tesztjén is átment a megállapodás, mivel olyan érzékelhető mértékű objektív előnyöket mutatott fel, amelyek kompenzálták a verseny terén okozott károkat;

- a fogyasztók is megfelelően részesedtek az együttműködés hasznából (szélesebb választék, új koncepciójú kocsi, viszonylag olcsó áron), továbbá

- a negyedik, a verseny megszűnésére rákérdező feltételnél a Bizottság a piac jövőbeni várható struktúráját vizsgálja meg. Adott esetben nemhogy csökkent vagy megszűnt volna, hanem egyenesen erősödött a verseny.

Forgalmazási megállapodás vizsgálata az Unióban

Egy 1992-ben hozott bizottsági határozat a neves angol tollgyártó céget sújtotta bírsággal. A Parker Pen és kereskedői (példul a német Herlitz) közötti szerződés értelmében csak saját országukban forgalmazhatják a termékeket, exportálni tilos, illetve az export csak a Parker Pen írásos engedélye mellett lehetséges. A Bizottság megállapította, hogy a Parker és független német forgalmazója, a Herlitz megállapodásukban a Parker-termékek továbbexportálására tilalmat kötöttek ki. A tilalom - célja alapján - versenykorlátozásnak minősül, mert kizárja a párhuzamos importot. A megítélés szempontjából közömbös volt, hogy miért került a rendelkezés a szerződésbe, illetve hogy az melyik fél érdekét szolgálta elsősorban (a bírság összegénél viszont figyelembe vették, hogy ez a gyártó érdeke volt). Az ezt követő bírósági felülvizsgálatot is sikerrel vette a Bizottság. Az ítéletekben megerősítést nyert, hogy a versenyjogi tilalom csak a független vállalkozások közötti megállapodásokra terjed ki. Azokban a tagállamokban, ahol a Parker saját leányvállalatain keresztül forgalmazta termékeit, jogszerűek maradtak a szerződések. Független kereskedőnek azonban nem szabad tiltani, hogy a gyártó termékét például más tagállamból érkező vevőnek eladja. Hasonló tilalom alá esik a továbbeladási ár kikötése is.

Gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmába ütköző szerződések

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát főszabályként egyoldalú magatartások sértik, de az sem kizárt, hogy szerződéses rendelkezésben ölt formát a piaci erő "rosszra való felhasználása". A Tpvt. 22. §-ának (1) bekezdése értelmében gazdasági erőfölényben van az a vállalkozás, amely gazdasági tevékenységét a piac többi szereplőitől nagymértékben függetlenül folytathatja anélkül, hogy tekintettel kellene lennie vevőinek, versenytársainak vele kapcsolatos piaci magatartására. A gazdasági erőfölény megítéléséhez, az érintett piacra való belépés és az onnan történő kilépés költségeit (befagyott költség), kockázatát, illetve műszaki, gazdasági és jogi feltételeit kell különösen vizsgálni az idézett jogszabályhely vonatkozásában, figyelembe véve az érintett vállalkozás vagyoni helyzetét, valamint a piaci részesedése arányát, illetve a piac más résztvevőinek magatartását is [Tpvt. 22. §-ának (2) bekezdése].

Jogszerű hátrányokozás

Gyakran nem könnyű különbséget tenni a versenyjogi értelemben vett erőfölény és egy (gyakran hosszú távú) szerződésből fakadó kiszolgáltatottságérzés között. A Versenytanács már több évvel ezelőtt rögzítette, hogy nem minősül gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek, ha a vállalkozás a még nem gazdasági erőfölényes helyzetben kötött szerződésben biztosított jogával élve okoz hátrányt szerződéses partnerének (Vj-24/1998. számú döntés).

Felelősségre vonás alapja a hazai gyakorlatban

A gazdasági erőfölényben levő vállalkozások nagyobb körültekintéssel kell hogy alakítsák szerződéses viszonyaikat. A versenyjogi tilalom ugyanis - mint arra korábban már utaltunk - felülírhatja a polgári jogi elvekben megfogalmazott szerződéskötési szabadságot. A Versenytanács döntéseiben elismerte, hogy az üzleti viszony létrehozásához kötődő ügyekben két jogilag védett érdek között kell egyensúlyt találni. Egyfelől az erőfölényben levő vállalkozást is megilleti a tulajdonnal való rendelkezés. Másfelől a versenyjog előírásai bizonyos többletkötelezettségeket róhatnak a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozásokra, a hatékony verseny fenntartásához fűződő közérdek védelme érdekében. A Tpvt. 22. § értelmében gazdasági erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás akkor marasztalható el az üzleti kapcsolat létrehozásától/fenntartásától való elzárkózás miatt, ha

- azt nem tudja az objektív, üzletileg ésszerű indokkal megmagyarázni, és

- a konkrét vállalkozásokat ért érdeksérelem mellett, a piacon folyó versenyre, annak hatékonyságára is érezhetően negatív hatással jár (Vj-10/2002. számú döntés).

Indokolt elzárkózás piaci kapcsolat létrehozásától

A Versenytanács 101. elvi állásfoglalása rögzíti, hogy egy vevő-eladó viszonyban senkinek sincs versenyjogi megalapozással joga vagy védett pozíciója ahhoz, hogy egy meghatározott, kedvezményes kondíciójú, vagy éppen kizárólagos szerződéses kapcsolatot igénybe vevő vállalkozást a saját akarata szerint létrehozzon vagy fenntartson. Indokoltnak tekinthető a piaci kapcsolat létrehozásától vagy folytatásától való elzárkózás abban az esetben, ha az a vevő szempontjából a hatékonyság növelését, vagy egy korábbi, nem megfelelően teljesítő vállalkozás új vállalkozással történő helyettesítését célozza (Vj-41/2002. számú döntés). E tételre nagy szükség van a forgalmazási rendszerek átalakításakor (ilyen folyamat zajlott le az utóbbi időben a rágógumi- és a dohányforgalmazás piacán).

Általános szerződési feltételekben alkalmazott kikötés "visszaélésszerűsége"

A kábeltelevíziós szolgáltatók által követett, általánosnak tekinthető gyakorlat, hogy a szolgáltatásuk igénybevételéért felszámított havi és egyszeri díjak, valamint a szolgáltatott műsorcsomagokban lévő műsorok, illetve azok műsorcsomagon belüli elhelyezésének megváltoztatására egyoldalú jogot kötnek ki maguk számára általános szerződési feltételeikben. A kábeltelevíziós szolgáltatók ilyen tartalmú általános szerződési feltételeit a Gazdasági Versenyhivatal számos versenyfelügyeleti eljárásban vizsgálta a versenytörvény alapján, amely szerint akkor tekinthető visszaélésszerűnek az általános szerződési feltételekben alkalmazott kikötés, ha az a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozásnak indokolatlan előnyt biztosít, vagy az a fogyasztókra hátrányos feltétel kikényszerítését jelenti.

A Versenytanács szerint az a gyakorlat, hogy a szolgáltatók a szolgáltatás tartalmát programcsomagok formájában juttatják el az előfizetőkhöz, nem ütközik a Tpvt.-be. Ez viszont nem jelentette/jelenti azt, hogy a programcsomagok összeállításával vagy díjának mértékével ne valósíthatnának meg a gazdasági erőfölényben lévő kábeltelevíziós szolgáltatók jogsértést. A "programcsomag" tartalmának vizsgálata témakörbe az eddigi versenyfelügyeleti eljárások alapján négy jól elkülöníthető probléma sorolható.

Uniós gyakorlat

Írországban a nyolcvanas években a jégkrémpiacot az Unilever csoport leányvállalata, a HB Ice Cream Ltd. (ma Van Den Bergh Foods Ltd.) uralta. 1989-ben tört be a piacra Mars-birodalomhoz tartozó Masterfoods Ltd., terjeszkedésének azonban korlátot szabott a HB üzletpolitikája. A HB ugyanis ingyen vagy minimális díj ellenében hűtőszekrényt adott az üzleteknek, azzal a kikötéssel, hogy abban csak az ő termékeit szabad árulni. A tények azt mutatták, hogy második fagyasztót nem szoktak üzembe állítani (boltméret, gazdaságosság). Amikor a kereskedők ennek ellenére Mars jégkrémeket is árusítani kezdtek, a két csoport között pereskedés kezdődött, mind a 81., mind pedig az erőfölénnyel való visszaélést tiltó 82. cikk alapján.

Az EU Bíróság végül kimondta, hogy a kizárólagos megállapodás annak piaclezáró hatása miatt erőfölénnyel való visszaélésnek minősül. Közömbös, hogy ez a fajta exkluzivitás piaci gyakorlat-e vagy sem, illetve hogy egyik vagy mindkét fél érdekeit szolgálja-e, avagy sem. Tekintettel arra, hogy az egyik fél erőfölénnyel rendelkezik, a versenykörülmények nem nevezhetők rendesnek, szokásosnak. A piaclezárásnak nem kell teljesnek lenni, elegendő, ha jelentős mértékű. "Az a körülmény, hogy a domináns vállalat az érintett piacon az üzletek 40 százalékát de facto, a valóságban bolti kizárólagosságot eredményező kizárólagossági kikötéssel magához köti - akár azok kívánságára is -, erőfölénnyel való visszaélésnek minősül.

 

Programcsomagok jogszerűsége a gyakorlatban

A szolgáltatók programcsomagokat kialakítva szolgáltatnak, és nem teszik lehetővé, hogy az előfizető egyedileg válogasson a csatornákból és állítson össze magának csomagot.

Nem jogsértő

A legnézettebb magyar nyelvű kereskedelmi csatornák (TV2, RTL Klub) legdrágább programcsomagban történő elhelyezése.

Jogsértő

Egyéb - nem a TV2 és RTL Klub - csatornák (például Sport1) programcsomagba behelyezése illetve áthelyezése egyik csomagból a másikba.

Nem jogsértő

Prémiumcsatorna (például HBO) alapprogramcsomagba helyezése.

Jogsértő

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére