Végrehajtás vállalkozás ellen

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 102. számában (2006. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Ki ne hallott volna manapság a körbetartozásról, gazdasági életünk fenyegető réméről? A cégvezetők, vállalkozók nap mint nap szembesülnek azzal, hogy üzleti partnereik, és ebből eredően talán ők maguk is képtelenek határidőben eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek. Szinte minden gazdasági társaság került már olyan helyzetbe, hogy partnerei fizetésképtelensége miatt átmenetileg pénzeszköz nélkül maradt, és csak késedelmesen tudta kiegyenlíteni saját tartozásait. Jóllehet, a közelmúltban, sajnos, a közerkölcsök és a fizetési morál aggasztó romlása figyelhető meg, cikkünk keretei között azonban mégis abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a kis- és középvállalkozások többsége nem azért marad adósa üzleti partnerének, mert nem áll szándékában fizetni, hanem azért, mert maga is a körbetartozás áldozata.

Ha cégvezetőként azzal szembesülünk, hogy szerződéses partnerünk nem egyenlíti ki határidőben a tartozását, először mindig érdemes tájékozódni, hogy az elmaradás - amely jó esetben utóbb csupán késedelemnek bizonyul - miből eredhet. A jelenlegi aggasztó helyzetből ugyanis, amíg a gazdaság rendbetétele felülről nem valósul meg, az egyetlen kiút az lehet, ha szerződéses jogviszonyainkba eleve "bekalkuláljuk" üzletfeleink körbetartozásból és az emiatti kényszerű kiköltekezésből eredő késedelmét. Ugyanakkor mindemellett nem lehet elégszer hangsúlyozni a leendő partner működésére, referenciáinak feltérképezésére irányuló előzetes tájékozódás jelentőségét sem. Egy közelmúltbéli felmérés szerint - az okokat most nem érintve - a legnagyobb fizetési kockázatot a kis- és középvállalkozások jelentik, amely statisztika arra utal, hogy ezek a vállalkozások saját kintlévőségeik miatt szerződéses partnereikkel szemben egyenesen fizetésképtelenekké válnak. Ilyen esetekben indulnak a csőd- és felszámolási eljárások, amely témakör egyes vonatkozásait az alábbiakban is fogjuk érinteni. Tekintettel arra, hogy az ilyen helyzetbe jutott vállalkozásoknak többnyire felhalmozódott köztartozásaik is vannak, az ugyancsak gazdasági társasági formában működő hitelezőknek ekkor már vajmi kevés esélyük van arra, hogy követeléseik maradéktalanul kielégítést nyerjenek.

A klasszikus értelemben és visszafordíthatatlan fizetésképtelenség a tavalyi évben főként a hús-, textil- és élelmiszeriparban volt tapasztalható, vagyis az ezen ágazatokban működő cégek üzleti partnereinek kellett leginkább a fentebb érintett jogi eszközökhöz folyamodniuk. A hasonló tárgyú elemzések bevezették az úgynevezett fizetési kockázat fogalmát, ami azt jelenti, hogy az ebbe a körbe tartozó vállalkozások üzleti partnereinek már a szerződés megkötésekor számolniuk kell azzal, hogy a jogviszony valamilyen behajtásra irányuló eljárásba torkollik.

Igen gyakori jelenség a tartozásokat felhalmozó cégek fantomizálódása, ami azt jelenti, hogy az igen lassú jogi procedúrák ideje alatt a vállalkozás köddé válik, teljes mértékben eltűnik a hitelezők szeme elől. Mindezt általában olyan tisztességtelen jogi manőverek előzik meg, mint a követelésnek a perelhúzás körébe tartozó vitatása, a tárgyalások negligálása, valamint a partner hitegetése. Anélkül tehát, hogy tovább taglalnánk azokat a jelenségeket, amelyek szomorúvá teszik napjaink cégstatisztikáját, célszerű röviden áttekinteni a lehetséges okokat.

Mint említettük, nem feltételezzük, hogy azok, akik "renitens nemfizetőkké" válnak, ezt valamiféle belső indíttatásból teszik. Az okok sokkal inkább abban keresendők, hogy a hazai kis- és középvállalkozások többsége nem kellően tőkeerős, a hitelezési rendszer pedig még túlzottan gyermekcipőben jár ahhoz, hogy hatékonyan tudjon változtatni ezen a helyzeten. Érdekes körülményre hívja fel a figyelmet egy hasonló tárgyú közgazdasági elemzés, amely a problémák egyik fő okát abban látja, hogy a vállalkozások többsége nem üzleti tervvel alátámasztott ötleten alapszik, hanem csupán bizonyos kedvező kilátásokra, lehetőségekre épül, és ebből eredően rövidebb távra tervez, vagyis kérészéletű és bizonytalan gazdasági alapokon álló cég. Mindezt pedig tovább árnyalja az a tény, hogy hazánkban tradicionálisan erős az árverseny, vagyis olyan szolgáltatással, amelyből már van a piacon, nagyon nehéz tartósan és nyereségesen talpon maradni.

A következőkben - az áttekintéshez véleményünk szerint szükséges kitérő után - azt járjuk körül, hogy hatályos jogunk milyen lehetőségeket kínál arra az esetre, ha bizonyos okokból mégsem tudunk további haladékot biztosítani üzletfelünknek, és arra kényszerülünk, hogy a teljesítést a jog eszközeivel mozdítsuk elő, mégpedig úgy, hogy nem felszámolási, hanem végrehajtási eljárást indítunk.

Igényérvényesítés a bírósági végrehajtásról szóló törvény alapján

Alapvető jogszabály ebben a körben a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.), amely számos lényeges rendelkezést tartalmaz a gazdasági társaságokkal szembeni végrehajtás vonatkozásában is. Elsőként fontos leszögezni, hogy valamely követelés bírósági végrehajtás útján történő törvényes behajtásának alapvető feltétele a végrehajtható okirat, amelyet az esetek többségében jogerős bírósági ítélet vagy fizetési meghagyás alapján állítanak ki. A szabályozás értelmében tehát a követelés behajtásához állami kényszer kizárólag akkor alkalmazható, ha a követelést maga az állam szentesítette, végrehajthatónak nyilvánította. Ha tehát például valamely bíróság jogerősen megállapította, hogy az adós vállalkozás cégünknek meghatározott pénzösszeggel tartozik, lehetőség nyílik a tágabb értelemben vett végrehajtásra. Ebből is érzékelhető azonban, hogy a határozatnak először jogerőssé kell válnia, ami az esetek többségében korántsem egyszerű, hiszen a bíróságok túlterheltek, az eljárások hosszadalmasak, mindez pedig éppen elegendő ahhoz, hogy a jogosultat eltántorítsa vagy felőrölje.

Az alábbiakban azokat a jogszabályi rendelkezéseket tekintjük át, amelyek a gazdasági élet szereplőinek érdeklődésére a gyakorlatban leginkább számot tartanak, vagyis a végrehajtási eljárás kerül górcső alá abból a szempontból, hogy milyen speciális rendelkezések vonatkoznak arra az esetre, ha adósunk gazdasági társaság, és a végrehajtás eszközéhez folyamodunk.

Azonnali beszedési megbízás (inkasszó)

Az inkasszó elsődlegessége

A Vht. szerint a pénzforgalmi úton érvényesíthető pénzkövetelést azonnali beszedési megbízás útján kell behajtani, és bírósági végrehajtásnak csak akkor van helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre. A végrehajtásnak erre a módjára is részletes szabályok vonatkoznak, amelyeket azért célszerű jelen cikk keretei között ismertetni, mert az azonnali beszedési megbízás igen gyakori a cégek egymás közötti viszonyaiban.

Alkalmazási feltételek

A módszer alkalmazásának előfeltétele, hogy a jogosult bankszámlával, a kötelezett pedig pénzintézetnél vezetett pénzforgalmi számlával rendelkezzék. A végrehajtást kérő saját bankszámlája kiemelt fontosságú; más személy bankszámláját ugyanis azonnali beszedési megbízás céljára igénybe venni nem lehet.

Eljárásrend

A gyakorlatban az eljárás azzal indul, hogy a hitelező a saját számlavezető bankjánál kezdeményezi az inkasszót, mégpedig úgy, hogy eredetiben rendelkezésre bocsátja azt a jogerős és végrehajtható határozatot, amelyen pénzkövetelése alapszik.

Ezt követően a kezdeményezőnek egy speciális formanyomtatványon kell pontosan összegszerűsítenie követelését, és a behajtást végző pénzügyi intézménynek nyilatkoznia kell arról, hogy nincs folyamatban a követelése behajtására irányuló bírósági végrehajtási eljárás, illetőleg nem terjesztett elő végrehajtás elrendelése iránti kérelmet, vagy ilyen kérelme alapján a követelése nem nyert kielégítést. E kötelezettség azt hivatott kivédeni, hogy a jogosult egyidejűleg két irányból is hozzájusson a követelt összeghez. Az említett formanyomtatvány közlemény rovatába a végrehajtás szót, a benyújtás indoka rovatba pedig a 2-es számot kell írni.

Bankszámlaszám közlése adóhatóság által

Garanciális szabály, hogy amennyiben a kötelezett pénzforgalmi számlája nem ismert, és az a cégnyilvántartásból sem állapítható meg, úgy a végrehajtás elrendelésére jogosult bíróság a jogosult kérelmére felhívja az adóhatóságot a számlaszám közlésére. Az adóhatóság ennek a felhívásnak haladéktalanul köteles eleget tenni.

A végrehajtást kérő igazolási kötelezettsége

Tudnivaló, hogy amennyiben a fentiek szerinti pénzforgalmi úton történő behajtás fedezet hiánya miatt nem, vagy csak részben vezetett eredményre, akkor a bírósági végrehajtás lefolytatása érdekében a végrehajtást kérőnek igazolnia kell, hogy a kötelezett számlavezető pénzügyi intézményétől nem kérte az azonnali beszedési megbízás további függőben tartását, valamint köteles megjelölni, hogy az azonnali beszedési megbízást milyen összegben teljesítette a pénzügyi intézmény.

Inkasszóhoz kapcsolódó banki intézkedések

A végrehajtást kérő saját számlavezetőjénél benyújtott azonnali beszedési megbízás iránti kérelmet a bank haladéktalanul továbbítja a kötelezett számlavezetőjéhez, amely intézmény az inkasszót ténylegesen elvégzi. * A pénzügyi intézménynek előzetesen gondosan ellenőriznie kell, hogy az azonnali beszedési megbízással érvényesíteni kívánt összeg megfelel-e az ítéletben szereplő marasztalásnak, valamint, hogy a határozat végrehajtható-e, végül pedig, hogy a beszedési megbízást az ítéletben szereplő jogosult vagy annak igazolt képviselője nyújtotta-e be. E kötelezettségek elmulasztása esetén az intézmény eljárása jogellenes. * A hitelezők egymás közötti kielégítési sorrendjére nézve irányadó szabály, hogy csak a végrehajtási záradékkal ellátott okiraton alapuló követelés behajtására irányuló azonnali beszedési megbízás élvez előnyt a bankszámláról történő kielégítési sorrendben. * Ha a "végrehajtás" jelzésű azonnali beszedési megbízás teljesítésére a fizetésre kötelezett bankszámláján nincs fedezet, és a megbízáshoz mellékelt határozat szerint a késedelmi kamat a fizetés napjáig jár, akkor a végrehajtást kérő számlatulajdonost a fedezethiány időtartamára megillető kamatkülönbözetet, amely a beszedési megbízással érvényesíteni kívánt késedelmi kamaton felül jár, a kötelezett bankszámláját vezető hitelintézet hivatalból számolja el a kötelezett bankszámlája terhére és a jogosított bankszámlája javára.

Bírósági végrehajtás

Végrehajtási lap kiállítása

A törvény a bírósági végrehajtás általános feltételei körében szabályozza, hogy végrehajtható okiratot akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtandó határozat kötelezést tartalmaz, jogerős vagy előzetesen végrehajtható és a teljesítési határidő letelt. A bíróság a végrehajtható okiratot a végrehajtást kérő kérelmére állítja ki, mégpedig akkor, ha kérelmét a jogosult a megfelelő formanyomtatvány (végrehajtható okirat nyomtatvány) szabályszerű kitöltése útján terjesztette elő. Ez az úgynevezett végrehajtási lap, amelyen értelemszerűen kell megadni olyan adatokat, mint például az adós cég neve, cégjegyzékszáma, székhelye, telephelye. A végrehajtási lapot kellő (egy adós esetén három eredeti) példányban kell előterjeszteni a végrehajtás elrendelésére jogosult bíróságnál, vagyis annál, amelyik az ügyben első fokon eljárt.

A bíróság intézkedése

A szabályszerűen kitöltött végrehajtási lapot a bíróság végrehajtható okirat formájában megküldi az adós székhelye szerinti végrehajtónak és a végrehajtást kérőnek. Amennyiben a végrehajtás körébe tartozó eljárási cselekmények folytatása egyidejűleg több helyszínen, például székhelyen és telephelyen egyszerre szükséges, a fentiek szerinti ügygazda végrehajtó több végrehajtót is megkereshet az eljárás lefolytatására.

Végrehajtói, bírósági jogosítványok végrehajtási eljárásban

A végrehajtás során a végrehajtónak széles jogosítványai vannak, ami azt a célt szolgálja, hogy a végrehajtás ne súlytalan, hanem a tartozás behajtására ténylegesen alkalmas eljárás legyen. A végrehajtó e minőségében átvizsgálhatja az adós helyiségeit, gazdasági tevékenységével kapcsolatos iratait, valamint megtekintheti bármely vagyontárgyát. Ellenszegülés esetén a végrehajtó közvetlenül a legközelebbi helyi rendőri szervhez fordul, amely köteles a végrehajtási eljárásban haladéktalanul közreműködni az ellenszegülés megszüntetése végett. A végrehajtó az adós lezárt helyiségeinek felnyitására is jogosult, a szükségesnél nagyobb mértékű állagsérelmet azonban nem okozhat, és ilyen esetben tanút kell alkalmaznia. * A végrehajtást foganatosító bíróságnak a végrehajtás hatékonysága érdekében bírságolási joga is van akkor, ha az adós vagy a végrehajtási eljárásban közreműködésre kötelezett személy, illetőleg szervezet nem tesz eleget kötelezettségének, vagy a végrehajtást végző hatóság eljárását akadályozza. A kiszabott rendbírság összege nem haladhatja meg a végrehajtási ügyértéket, abszolút korlátja pedig az ötszázezer forint. A rendbírság kiszabását a végrehajtó is indítványozhatja, előzetesen azonban fel kell szólítania az adóst azon magatartásának abbahagyására, amely ilyen szankciót vonhat maga után. * A végrehajtó eljárásának eredményessége érdekében adatgyűjtést is végezhet, amelynek során megkeresheti az adós gazdasági társaság adatainak nyilvántartását vezető cégbíróságot, illetőleg egyéb szerveket. Ez utóbbiak közé sorolható a vállalkozás bankszámláját vezető pénzintézet, illetőleg a cég ingatlanvagyonát nyilvántartó földhivatal is.

Helyszíni eljárás

A végrehajtás foganatosítása során helyszíni eljárást folytatnak le, amelyről és a jogszabályban meghatározott egyéb végrehajtási cselekményekről a végrehajtó jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvnek kötelező formai és tartalmi kellékei vannak, ezek ismertetése azonban terjedelmi okokból nem lehetséges.

A végrehajtónak indokolt esetben kép- és hangfelvétel készítésére is lehetősége van.

A végrehajtó a végrehajtás foganatosításának megkezdésekor a helyszínen adja át a végrehajtható okiratot az adósnak (gazdasági társaság esetében a képviseletre jogosult személynek), és egyúttal felhívja őt az azonnali teljesítésre.

Ha a végrehajtást kérő így kívánja, a végrehajtható okirat postán is kézbesíthető az adósnak.

A végrehajtás foganatosításának nem akadálya, ha a végrehajtható okirat az adós távolléte miatt kézbesíthetetlen. A szabály ilyenkor az, hogy az okiratot a végrehajtási cselekményről készített jegyzőkönyvvel együtt postán kell megküldeni az adós részére, aki a végrehajtási eljárásban főszabály szerint nem terjeszthet elő a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet.

A végrehajtást kérő jogosítványai

A végrehajtást kérőnek lehetősége van arra, hogy részt vegyen a végrehajtási eljárási cselekmények foganatosításánál. E jogában a végrehajtást kérőt sem az adós, sem pedig más személyek nem akadályozhatják, és mindez azzal is együtt jár, hogy ilyen esetben a végrehajtást kérőt előzetesen értesíteni kell az eljárási cselekmények időpontjáról.

Jogutódlási kérdések

Jogi, de természetes személyek esetében is megeshet, hogy a felek valamelyikének személyében az eljárás során változás áll be. Ilyenkor - a végrehajtható okirat kiállítása előtt - a kiállításra jogosult bíróság, azt követően pedig a végrehajtást foganatosító bíróság végzéssel dönt a jogutódlás kérdésében. Ha a felek személyében bekövetkezett változásról az eljáró végrehajtó szerez tudomást, köteles a végrehajtási ügyet beterjeszteni a végrehajtást foganatosító bírósághoz.

Költségek a végrehajtási eljárásban

A végrehajtási eljárás költségei vonatkozásában alapvető szabály, hogy azokat a végrehajtást kérő előlegezi, de az adós viseli. * A végrehajtási eljárás megindításának illetéke főszabály szerint a tőkekövetelés 1 százaléka, de legalább háromezer és legfeljebb egyszázötvenezer forint, ha azonban a végrehajtás foganatosítása a fővárosi bírósági, illetőleg a megyei bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozik, akkor az illeték mértéke három százalék, összege pedig legalább nyolcezer, legfeljebb négyszázötvenezer forint. * Az általános szabályok szerint az illetékek alól is kérhető mentesítés. A végrehajtást kérő illetékfeljegyzési jogot kérhet, ha igazolja, hogy az illeték előzetes megfizetése jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene. * A végrehajtási eljárás során az állam által előlegezett végrehajtási költséget behajthatatlanság esetén az állam viseli.

Pénzkövetelés behajtása

Amennyiben valamely gazdasági társasággal szemben pénzkövetelés behajtása iránt indítottunk végrehajtási eljárást, és a fentiek szerinti azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre, az adós bankszámláját a későbbiekben az önálló bírósági végrehajtó is végrehajtás alá vonhatja.

Átutalási végzés

Ebben a körben fontos szabály, hogy a végrehajtást kérő kérelmére az a bíróság, amely a végrehajtási lap kiállítására jogosult, a pénzügyi intézménynél kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összeg végrehajtás alá vonása tárgyában úgynevezett átutalási végzést hoz akkor, ha például a fentiekben ismertetett azonnali beszedési megbízásra azért nem volt lehetőség, mert a végrehajtást kérő nem rendelkezik bankszámlával. A bíróság az átutalási végzésben felhívja azt a pénzügyi intézményt, amelyik az adós rendelkezése alatt álló összeget kezeli, hogy a követelés összegét utalja ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalja át a végrehajtást kérő által megjelölt bankszámlára.

Végrehajtói azonnali beszedési megbízás

Ha a végrehajtó intézkedik az adós pénzügyi intézménynél kezelt pénzének végrehajtás alá vonása iránt, akkor ez a gyakorlatban úgynevezett végrehajtói azonnali beszedési megbízás formájában történik. Ennek lényege, hogy ilyen esetben az a számla, amelynek javára a beszedést teljesíteni kell, a végrehajtói letéti számla, vagyis az adós rendelkezésére álló összeg terhére a pénzügyi intézmény ide köteles átutalni a végrehajtás tárgyát képező összeget. Ha a pénzügyi intézmény nem kezel forintban az adós rendelkezése alatt álló, végrehajtás alá vonható pénzösszeget, akkor a megbízás közvetlenül a külföldi pénznemben kezelt összeg ellen is benyújtható.

Ha az azonnali beszedési megbízás fedezet hiánya miatt nem, vagy csak részben vezetett eredményre, a végrehajtó a végrehajtást kérő kérelmére azt ismételten benyújtja.

Az adós ingóságait érintő végrehajtás

Amennyiben a követelés behajtására a fenti módokon nem volt lehetőség, meghatározott eljárási szabályok szerint lehetőség van az úgynevezett ingóvégrehajtásra. A végrehajtó ilyen esetben az adós ingóságait foglalási jegyzőkönyvben írja össze, és azokat ily módon lefoglalja. A szóban forgó eljárási cselekményt - főszabály szerint - a végrehajtási költség megelőlegezésének időpontjától számított harminc napon belül, az adós gazdasági társaság székhelyén vagy telephelyén folytatják le.

A végrehajtás akadálya

Az adós tulajdonát képező ingóságok végrehajtás alá vonásának akadálya lehet, ha azokon valakinek korábban keletkezett zálogjoga áll fenn. Ennek kiderítését szolgálja az a jogszabályi lehetőség, amely szerint a végrehajtó a végrehajtást kérő kérelme alapján betekinthet a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartásba, amelyből megállapítható, hogy terheli-e jelzálogjog az adott vagyontárgyat, illetőleg, hogy az adós zálogkötelezettként van-e számon tartva. (Zálogjog egyébként ettől függetlenül is fennállhat.) Az adóst egyébiránt nyilatkozattételi kötelezettség is terheli mindezek vonatkozásában, amely kötelezettség megsértése hivatalos eljárás akadályozásának minősül, és adott esetben (lásd alább) bűncselekmény elkövetésének megállapítására is alkalmas lehet.

Végrehajtási tilalom

Végrehajtási jogunk szerint lefoglalni az adós birtokában, őrizetében lévő vagy más olyan ingóságot lehet, amelyről valószínűsíthető, hogy az az adós tulajdonában van.

Nem lehet lefoglalni az adós birtokában, őrizetében levő ingóságot, ha a rajta levő jelből vagy más körülményből minden bizonyítás nélkül kétségtelenül megállapítható, hogy az ingóság nincs az adós tulajdonában, hiszen ebben az esetben jóhiszemű harmadik személy jogai sérülnének. Érdekes példa a gyakorlatból, hogy a felfüggesztő feltételhez kötött, vagyis feltételesen létrejött üzletrész-átruházási szerződés meghiúsul, ha utóbb, de még a szerződés hatályosulását megelőzően elidegenítési és terhelési tilalom keletkezik a végrehajtás alá vont üzletrészen.

Foglalási sorrend

Több ingóság rendelkezésre állása esetén a lefoglalás sorrendjét a végrehajtó állapítja meg. A lefoglalás egyébként addig folytatható, amíg a teljes követelés - ideértve a járulékokat és a végrehajtás költségeit is - nincs teljesen fedezve.

Védett vagyontárgyak

A törvény nevesíti azokat a vagyontárgyakat, amelyek végrehajtás alá az adós beleegyezésével sem vonhatók. Itt a jogalkotó többnyire olyan érdekeket véd, mint a további működéshez nélkülözhetetlen eszköz rendelkezésre állása, illetőleg a létfenntartás. Kérdés, hogy ezek a fogalmak gazdasági társaság esetében miként értelmezhetőek. Ennek a szabálynak a hátterében vélhetően az a megfontolás áll, hogy amennyiben az adós működése végérvényesen ellehetetlenül, többé nem lesz lehetőség a hitelezői igények kielégítésére.

Követelés lefoglalása

A követelés lefoglalhatóságának jogalapja, hogy a pillanatnyilag rendelkezésre nem álló, de az adóst valamely jogviszony alapján megillető követelés is része a végrehajtás alá vonható vagyonnak. * Ebben az esetben speciális szabályok szerinti előzetes eljárást kell lefolytatni annak érdekében, hogy a követelés biztossága, értéke, az adós vonatkozásábani kizárólagossága megállapítható legyen, ezek ugyanis nem másodlagosak a fedezet kérdése szempontjából. * Amennyiben a követelés lefoglalásra alkalmasnak bizonyul, feltéve hogy foganatosítják is a lefoglalást, úgy az kizárólag a végrehajtói letéti számlára történő befizetés útján teljesíthető. * Követelés lefoglalása esetén a végrehajtást kérővel szemben hatálytalan minden olyan megállapodás, amely az adós és a vele szerződő fél között létrejött, a kielégítés alapját képező szerződéseket a végrehajtást kérő hozzájárulása nélkül módosítja.

Értékmegállapítás

A végrehajtó a lefoglalt ingóság értékét foglaláskor a forgalmi áron alapuló becsléssel, szükség esetén pedig szakértő bevonásával állapítja meg, ami ellen az adós jogorvoslattal élhet.

Lefoglalható vagyontárgyak

Témánk szempontjából kiemelt jelentősége van az üzletrész lefoglalásának, ami úgy történik, hogy a végrehajtó a gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető vagyonrész, illetőleg üzletrész lefoglalásáról a foglalási jegyzőkönyv megküldése útján értesíti a gazdálkodó szervezetet és a cégbíróságot, tekintettel arra, hogy az üzletrész lefoglalásának tényét hitelezővédelmi okokból a cégjegyzékbe be kell jegyezni. Hangsúlyozandó, hogy az üzletrész bírósági végrehajtó általi lefoglalása csak az üzletrész forgalmazásának lehetőségét szünteti meg, az üzletrész tulajdoni viszonyában ugyanakkor - egyelőre - nem hoz létre változást. Végrehajtási eljárás keretében lehetséges az adós gazdasági társaság tulajdonában álló gépjármű (cégautó) lefoglalása is.

A lefoglalt ingóság "kezelése"

A lefoglalt dolgot főszabály szerint az adós őrizetében kell hagyni azzal, hogy kizárólag a rendeltetésszerű, állagsérelem nélküli használat engedélyezett. A lefoglalt ingóságon a törvény erejénél fogva elidegenítési és terhelési tilalom keletkezik, amelyet a Büntető Törvénykönyv is véd. Lehetőség van arra is, hogy amennyiben az adós jogellenes eljárása valószínűsíthető az elidegenítési és terhelési tilalom ellenére, úgy a végrehajtó a lefoglalt ingóságot zár alá vegye, vagyis megőrzésre alkalmas tárolóban helyezze el. A végrehajtást kérő zárgondnok kijelölését is kérheti, illetőleg ahhoz hozzájárulhat, amennyiben a végrehajtó ítéli meg úgy, hogy az az ügy körülményeire tekintettel szükséges. A jogszabály lehetőséget ad a foglalásra harmadik személynél, amennyiben az birtokolja a végrehajtás alá vonni kívánt ingóságot.

Ingatlan végrehajtás alá vonása

Hangsúlyozandó, hogy kizárólag az adós gazdasági társaság tulajdonát képező ingatlan vonható végrehajtás alá, az olyan tehát nem, amely valamilyen szerződéses jogviszony alapján a cég használatában van (telephely, székhely, fióktelep), de tulajdonjoga harmadik személyt illet. Az ingatlan végrehajtási eljárás keretében történő értékesítésének törvény által elismert módja az árverés, amelyre árnyalt szabályozás vonatkozik. Emellett mód van nyilvános pályázat útján történő értékesítésre is, amennyiben a végrehajtást kérő arra igényt tart, valamint lehetőség van arra is, hogy a végrehajtó az ingatlant árverésen kívül, de az árverési vétel hatályával értékesítse.

A végrehajtásból befolyt összeg felosztásának szabályai

Ebben a körben a végrehajtás költségének elsőbbségére és arra kell felhívni a figyelmet, hogy amennyiben a végrehajtás során befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás útján behajtani kívánt valamennyi követelést, akkor a törvény erejénél fogva meghatározott kielégítési sorrend érvényesül. Ennek lényege, hogy például gazdasági társaságok esetében a köztartozások megkülönböztetett figyelemben részesülnek, és megelőzik a polgári jogi (szerződéses) jogviszonyon alapuló egyéb követeléseket. Tekintettel azonban arra, hogy egyes polgárjogi szerződések a pénzköveteléssel fellépő fél számára a törvény erejénél fogva zálogjogot engednek, hangsúlyozandó, hogy az ingóságnak - mint - zálogtárgynak az értékesítéséből befolyt összeget elsősorban a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani.

A végrehajtással kapcsolatos egyes büntető- és társasági jogi rendelkezések

Büntetőjogi felelősség fedezetelvonás miatt

A Büntető Törvénykönyv fentebb már érintett rendelkezése kimondja, hogy aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az elkövető bárki lehet, tehát adott esetben a tartozásokat felhalmozó gazdasági társaság ügyvezetője is. A szabályozás által védett érték a hitelezővédelem, ami az egészségesen működő gazdaság alapja.

Vezető tisztségviselők felelőssége

A közelmúltban módosult a gazdasági társaságokról szóló törvény, amelynek témánk szempontjából alapvető jelentőségű rendelkezése értelmében a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére - ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált - előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét, vagyis adott esetben lehetőség van arra is, hogy a behajthatatlan követeléseket a cég ügyvezetőjén kérjük számon (mögöttes magánvagyoni felelősség).

Tagi felelősség jogutód nélküli megszűnés esetén

További lényeges, ide kapcsolódó szabály, hogy a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a társasággal szemben fennálló követelés - természetesen külön perben, a korlátlanság és az egyetemlegesség jegyében - érvényesíthető azon tagokkal szemben is, akik korlátolt felelősségükkel vagy a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek. Mindez természetesen csupán egy újabb esély, hogy a végrehajtási eljárás ne záruljon eredménytelenül.

Előtársaság

A jogalkotó ugyanezt a lehetőséget teremti meg az olyan előtársasági formák vezető tisztségviselői esetében is, amelyek úgy szűntek meg, hogy a céget nem jegyezte be a cégbíróság a nyilvántartásába, azonban ennek ellenére ki nem egyenlített hitelezői követelések maradtak hátra.

A felelősség megállapíthatóságának feltételei a gyakorlatban

A szigorú magánvagyoni felelősség, helytállási kötelezettség elviekben különösen akkor állapítható meg, ha az érintettek a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, illetőleg azt a maguk vagy más személyek javára csökkentették, jóllehet, tudták, vagy az általában elvárható gondosság mellett tudniuk kellett, hogy ezáltal a társaság nem lesz képes teljesíteni harmadik személyek irányában fennálló kötelezettségeit.

Ennek a szigorú magánvagyoni felelősségnek a megfelelő eljárási rend szerinti jogerős megállapítása adott esetben tehát alapja lehet egy, az ügyvezetővel vagy a felelős taggal szemben lefolytatandó végrehajtási eljárásnak, ami pedig végső soron letéteményese lehet a sikernek.

A fentiekben áttekintettük, hogy hatályos jogunk milyen lehetőségeket kínál arra az esetre, ha gazdasági társaság nem tesz eleget jogerős határozaton alapuló fizetési kötelezettségének, és ebből eredően céggel szemben kell végrehajtási eljárást indítanunk. Nem foglalkoztunk részletesen a felszámolási eljárással, mert ez a témakör kellő alapossággal csupán külön fejezet keretei között elemezhető. A fentiekből annyi mindenesetre látható, hogy a jog eszköze sajnos nem képes minden esetre megoldást kínálni, és a jövőben is gyakoriak lesznek az olyan esetek, amikor bizonyos követelések kielégítetlenül maradnak. A kiutat ilyenkor nem az illegális és büntetendő behajtási módszerek jelentik, hanem sokkal inkább a jövőbe tekintő megelőzés, ami abban áll, hogy a szerződéskötés előtt minden esetben ellenőriznünk kell leendő üzletfelünket olyan szempontból is, hogy korábbi ügyleteik alapján milyen vélemény alakult ki róluk. Mindez természetesen nem könnyű, de a jelenlegi helyzetben viszonylag nagy hatékonysággal teszi elkerülhetővé a ráfizetést.

További hasznos tanács lehet, hogy olyan polgárjogi szerződések esetében (például ingatlanunk bérbeadása cégnek), amelyekhez a törvény erejénél fogva a másik fél esetleges tartozásának fedezetét jelentő zálogjog kapcsolódik, jogvita esetén mindig éljünk e lehetőséggel, hiszen ezáltal a későbbi végrehajtási eljárás eredményességét mozdítjuk elő.

A lefoglalt ingóság értékesítése

A végrehajtó a lefoglalt ingóság értékesítése iránt a foglalást követő harminc nap eltelte után köteles intézkedni, két lépésben: az első a lefoglalt ingóság elszállítása, a másik pedig a klasszikus értelemben vett ingóárverés. * Speciális szabály, hogy a bemutatóra szóló vagy egyébként korlátozás nélkül forgalomba hozható értékpapírt a végrehajtó nem árverés útján értékesíti, hanem bizományi értékesítésre befektetési szolgáltatónak adja át. Az üzletrészre vezetett végrehajtás ezzel szemben árverés útján történik azzal, hogy az érintett gazdálkodó szervezet tagját, a gazdálkodó szervezetet, illetőleg az általa kijelölt személyt ebben a sorrendben elővásárlási jog illeti meg. * Egyéb ingóságok esetében további lehetőség a felek kívánságára, az általuk meghatározott vevő részére és becsértéken árverésen kívül, de az árverési vétel hatályával történő eladása. * Ha az ingóságot nem sikerült értékesíteni, a végrehajtást kérő azt a becsérték egynegyedének megfelelő összeg fejében átveheti. Ennek hiányában a végrehajtó felhívja az adóst, hogy az ingóságot harminc napon belül vigye el

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére