Birtokvédelem a jegyző előtt

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 102. számában (2006. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A cikk a birtokvédelem úgynevezett sommás eljárását ismerteti, amikor a hatóság államigazgatási eljárásban állítja vissza az eredeti birtokállapotot.

A birtokvédelem, és azon belül is az ún. "sommás", vagy más hagyományos elnevezéssel élve "posszeszórius" birtokvédelem témájának tárgyalása előtt érdemes néhány szót ejteni a birtokról, a birtoklás fogalmáról, amely némiképp többrétűbb a szó hétköznapi értelménél.

A birtok és birtokvédelem szabályait elsősorban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) tartalmazza, amely szerint a "birtokot megszerzi, aki a dolgot magához veszi, vagy akinek az más módon a hatalmába kerül", "birtokoson" tehát ezt a - természetes vagy jogi - személyt értjük. Ehhez azonban az a szabály is hozzájön, miszerint "birtokos az is, akitől a dolog időlegesen más személy hatalmába került, valamint az, akinek a földjén használati jog áll fenn".

A birtoknak több faját szokás megkülönböztetni. Így alapvetően beszélhetünk saját vagy idegen birtokról - előbbi elsősorban a tulajdonos birtokláshoz való jogát takarja, utóbbi, más néven "használati birtok" alapulhat haszonélvezeten, bérleten, letéten stb. Hasonlóképpen szólhatunk jogos vagy jogtalan birtokosról, többes birtoklásról (több személy különböző jogcímen birtokol), közös birtoklásról (például tulajdonostársak által), eredeti vagy származékos birtokszerzésről is.

A birtok megszerzése lehetséges tényleges, közvetlen cselekménnyel, de bizonyos esetekben jelképes módon, a dolog feletti hatalom más átadásával is (kulcs átadása, dolog megjelölése).

A birtokvédelem rendszere

A Ptk. értelmében, ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják (tilos önhatalom), birtokvédelem illeti meg. Ez tehát a birtokhoz fűződő egyik legfontosabb jogosultság, következmény, ami a birtokost mindenkivel szemben megilleti (kivéve természetesen azzal szemben, akitől ő is tilos önhatalommal szerezte a birtokolt dolgot). A birtokos jogcíme szerint részesül védelemben azzal szemben is, akitől a birtokát származtatja, illetve akinek a birtokát időlegesen átengedte. Közös birtok esetén a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, és követelheti a dolognak közös birtokba bocsátását. A közös birtokosok - egymás közötti viszonyuk alapján - egymással szemben is jogosultak birtokvédelemre.

Igényérvényesítési lehetőségek birtokháborítás esetén

A birtokos három különböző módon érvényesítheti ezt az igényét:

- jogos önhatalommal elháríthatja a birtoka ellen irányuló támadást (a szükséges mértékben), illetve az elveszett birtokot visszaszerezheti, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná; ez azonban láthatóan korlátozott és másodlagos eszköz az államilag garantált birtokvédelmi eljárásokhoz képest, azaz

- a posszeszórius birtokvédelmi eljáráshoz viszonyítva, illetve

- a birtokvédelmi perhez képest (amelyet - a teljesség kedvéért - petitórius birtokvédelemnek neveznek); ami a két eljárást megkülönbözteti, a céljuk, a bíróság ugyanis a jegyzővel szemben azt vizsgálja, hogy kinek van tulajdonképpen joga a birtokláshoz (több birtokos esetén kinek "erősebb" a joga), a félnek tehát ezt kell bebizonyítania, nem pusztán azt, hogy a birtokból kiesett vagy valaki abban zavarja.

Jogszabályi háttér

A birtokvédelem szabályait a Ptk. 188-192. §-ai és a törvény végrehajtási rendeletének (Ptké.) 26-28. §-ai tartalmazzák, ezek a birtokvédelem speciális szabályai, önmagukban azonban témánk szempontjából nem fedik le az egész eljárást, hiszen a sommás birtokvédelmi eljárás a jegyző előtt zajlik. * A jegyző birtokvédelmi ténykedésére 2005. november 1-jéig az államigazgatási eljárás általános szabályait kellett alkalmazni a Ptk.-ban nem szabályozott kérdések tekintetében. Az Áe.-t azonban felváltotta a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.), és ezzel együtt keletkezett egyfajta joghézag, mivel a Ket. háttérjogszabályi mivoltát konkrétan egy jogszabály se írja elő. Ez a helyzet az "illetékeseknek" is okozott, illetve okoz némi fejtörést, mivel bizonyos esetekben a Ket. birtokvédelmi ügyekben való alkalmazhatósága olyan problémát vet fel, amely az Áe. alkalmazása során nem merült fel igazán. A jogelméleti fejtegetéseket mellőzve azonban a szakmai állásfoglalások szerint "jobb híján és értelemszerűen" a Ket. szerint kell eljárni.

A posszeszórius birtokvédelem

A posszeszórius birtokvédelem indokai, célja

A Ptk. 191. §-a úgy szól, hogy "akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését". Ebből következik, hogy a sommás birtokvédelem pusztán arra irányul, hogy a birtokháborítás előtti tényleges helyzetnek megfelelő állapotot, a zavartalan birtoklást biztosítsa az eredetileg konkrétan birtokban lévő személy számára.

Az ilyen jellegű eljárás nem új keletű, korábban is létezett jogrendszerünkben a "sommás birtokper" intézménye, amellett, hogy egy éven belül a birtokos korlátlan önhatalommal védhette meg birtokát. Amint azonban korábban említettük, ez utóbbi lehetőség leszűkült, perek helyett pedig a jegyző előtt folyik az eljárás.

A posszeszórius birtokvédelem tradíciója a jövőben sem látszik meginogni, a Polgári Törvénykönyv reformjáról szóló koncepció a sommás birtokvédelem szabályait tulajdonképpen változatlan formában tartaná meg. A gyakorlati igények alapján indokolt ugyanis, hogy a hosszadalmas, időigényes perek helyett a birtokállapotok rendezésének legyen egy gyorsabb, hatékonyabb eszköze akkor, amikor nem igazán vitatott a birtokláshoz való jog kérdése, viszont a birtokost megfosztják a birtoklástól vagy abban zavarják. Ilyen esetben, ha nem állnak fenn a jogos önhatalommal történő fellépés vagy a bírósághoz fordulás feltételei, a jegyző intézkedhet, akinek nem feladata, hogy bonyolult jogkérdéseket döntsön el, így az ügyben rövid időn belül érdemi (végrehajtható) döntés születhet a tényekre alapozva.

A jegyző előtti eljárás elsődlegessége

Az érdemi döntés, de nem a birtoklási jogosultság kérdésében, a bíróságra tartozik. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a vitás esetekben csakis a bírósághoz lehetne fordulni közvetlenül, a sommás birtokvédelem igénybevétele ilyenkor is megelőzheti a petitórius eljárást, bár valószínű, hogy a felek a bírói utat választják inkább.

Leggyakrabban a jogos birtokos a tényleges birtokos, de ha ez nem is lenne így, a sommás eljárás akkor is rögzítheti ideiglenes jelleggel a tényleges állapotot - a birtoklás puszta tényének védelmét -, amíg a jogosultság kérdése is eldől.

A gyors döntéshozatal mellett, a költségkímélés, a jegyző helyismerete és a bíróságok tehermentesítése a leggyakoribb érv a posszeszórius birtokvédelem mellett, valamint az önbíráskodás megelőzése, hiszen a magánerőszak akkor is jogellenes, ha a jogos birtokos követi el.

Előfeltételek

A birtokháborítás megtörténte

A birtokvédelmi igény érvényesítése - értelemszerűen - birtokháborítást feltételez. Ennek esetei közül a birtoktól való megfosztás azt jelenti, hogy a birtokos elveszti a dolog feletti hatalmát a birtokháborító (jogalap nélküli, tilos önhatalomnak minősülő) magatartása miatt. Birtokban való zavaráskor ehhez képest a hatalom megmarad, viszont a birtokos azt nem tudja zavartalanul gyakorolni.

Tilos önhatalom

A tilos önhatalom megvalósulásához igazából nem szükséges rosszhiszeműség, felróhatóság vagy a birtokháborító cselekvőképességének megléte, ezért nevezik objektív fogalomnak, az ilyen magatartás önmagában birtokháborító.

Igényérvényesítési határidő

Az egyéves határidő kikötése összhangban van a sommás birtokvédelmi eljárás céljával, a gyors döntés érdekével, fontos viszont a határidők esetében, hogy mikortól számítjuk az egy év kezdetét. Egyetlen cselekménynél annak befejezésétől; folyamatos zavarásnál egyesek szerint a magatartás kezdetétől, de más érvelés azt állítja, hogy annak befejezésétől; több elkülöníthető, ismétlődő cselekménynél külön-külön vizsgálandó.

Mit vizsgál a jegyző birtokügyekben?

A posszeszórius birtokvédelem a birtoklás tényén alapul, a jegyző ez alapján hozhat gyors érdemi döntést, amelynek tartalma a Ptk. szerint alapvetően az eredeti birtokállapot helyreállítása és a birtoksértő eltiltása a birtokháborítást eredményező magatartástól. A jegyző tehát azt vizsgálja, hogy milyen volt az eredeti birtokállapot, és azt megzavarták-e tilos önhatalommal. * Olyan esetekben, amikor a birtokosnak a zavarást valamilyen oknál fogva tűrnie kell, a birtoklás zavarása vagy a birtoktól való megfosztás nem lesz tilos (jogalap nélküli), és ilyenkor a birtokvédelem sem illeti meg a birtokost. Tipikusan ilyen eset, amikor az ingatlan-nyilvántartásba szolgalmi jogot jegyeznek be, és ennek jogosultja "zavarja" a birtokost, például azzal, hogy átjár az ingatlanon. Ezenkívül jogszabályi rendelkezés vagy hatósági határozat is járhat ilyen következménnyel, elegendő a kisajátítási eljárásokra vagy például a bányatörvényben foglaltakra gondolni (mérések, kutatás végzése, vezetékek lefektetése, kisajátítási előmunkálatok stb.). Ha annak feltételei fennállnak, és valaki vészhelyzetben cselekszik, a zavarás nem lesz jogalap nélküli. Lényeges, hogy a "birtokháborítónak" arra a magatartásra legyen jogalapja, aminek a következménye a megfosztás vagy zavarás. * Amennyiben az említett esetek egyértelműen, kétséget kizáróan fennállnak, kivételesen a jegyző is vizsgálhat jogkérdést. A Ptk. értelmében ugyanis, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult a birtoklásra, illetőleg a birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles, a jegyző nem a fenti döntést hozza meg, hanem megtagadja a birtokvédelmet. A nyilvánvalóság kritériuma az is, hogy a (formailag) birtoksértést elkövetőnek ne kerüljön túl sok idejébe a jegyző elé tárni a tényállás tisztázásához szükséges adatokat. Amint azt a Ptk.-kommentár is kiemeli, bizonytalan vagy bonyolult jogértelmezési kérdés, jogalkalmazási nehézség az ilyen eljárásokban nem merülhet fel. Ha nem ítélhető meg kétségkívül, hogy a kérelmezőnek nem áll fenn a birtokláshoz való joga, ugyancsak a Ptk. szerinti határozatot hozza a jegyző. * A birtokháborítás megszüntetésén túl határozatot hozhat továbbá a jegyző a birtokvédelemmel, illetve a jogtalan birtoklással - közvetlenül vagy közvetve - kapcsolatos hasznok, károk és költségek kérdésében is, feltéve hogy a kérelmező ezt nem közvetlenül a bíróság előtt érvényesíti, vagy kéri a jegyzőtől a döntés mellőzését e kérdésben. * A kérelem elbírálása során a bizonyítás különböző módszerei vehetők igénybe, úgymint helyszíni szemle tartása szükség esetén, tárgyalás tartása, felek meghallgatása, és legfőképp az okirati bizonyítékok felhasználása. A bizonyítás a kérelmező kötelezettsége, azonban annak bizonyítása, hogy a (volt) birtokos nyilvánvalóan nem volt jogosult, vagy tűrni volt köteles a zavarást, már az erre hivatkozó birtoksértőt terheli.

A jegyző előtti eljárás elemei

A kérelem

A sommás birtokvédelmi eljárás az érintett ügyfél kérelmére induló eljárás. A kérelmet a birtokvita eldöntésére jogosult, községi, városi, illetve fővárosi kerületi jegyző által vezetett polgármesteri hivatal meghatározott irodájához kell benyújtani. Írásos (postai úton vagy személyesen, a hivatal által megadott nyomtatványon vagy egyéb formában benyújtott) kérelem eljuttatása mellett a hivatalban történő jegyzőkönyvbe mondás is elfogadható természetesen.

Az egyéb alakiságok közé tartozik, hogy az eljárás illetékköteles, tehát a kérelmen le kell róni az általános szabályoknak megfelelő mértékű illetéket illetékbélyegben (az általános tételű államigazgatási eljárási illeték összege jelenleg 2200 forint).

Tartalmi szempontból fontos, hogy a kérelemben szerepeljen minden lényeges adat, amely a kérelmező és a birtoksértő azonosításához, valamint a birtokháborítási cselekmény pontos leírásához szükséges (birtoksértő helyzet, esemény leírása, a birtokháborítás kezdetének megjelölése stb.). A kérelmezőnek elő kell adnia azokat a tényeket, bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat (például tanúk meghallgatása), amelyek igazolják, hogy birtokban volt, és attól önhatalommal megfosztották, vagy birtoklásában zavarták. (A települések, kerületek honlapjain több hasznos információ is található általában, például hogy melyek az ügyfél jogai, illetve kötelességei az eljárás során.)

A kérelem elbírálása

Az ügyintézési határidő birtokvédelmi ügyekben az általános, a kérelem beérkezésétől számított harmincnapos határidővel egyezik meg, ám a Közigazgatási Hivatal szakmai ajánlása szerint belső szabályozással indokolt ennél rövidebb határidőt megállapítani, mivel a birtokügyekben történő eljárás céljával (egyszerűség, gyorsaság) ez állna összhangban. A Ket. általános szabályai szerint az ügyintézési határidők egy alkalommal, hivatalból további harminc nappal meghosszabbíthatók. Mindazonáltal találhatunk olyan tájékoztatást is, amely konkrétan megadja a döntéshez szükséges várható átlagos időtartamot, például 25-60 napban. Emellett az esetleges hiánypótlás ideje az ügyintézési határidőt is meghosszabbítja.

Határozat

A jegyző az eredeti birtokállapot helyreállításáról, illetve a zavarástól való eltiltásról, a kérelem elutasításáról, valamint a nem megfelelő kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról és az eljárás megszüntetéséről határozattal dönt.

Vitás ügyekben általában kívánatos, hogy a kérdést egyezségkötéssel zárják le, és erre elvileg birtokvédelmi ügyekben is van lehetőség, a jegyző határozatában jóváhagyhatja az egyezséget, viszont mivel a Ptk.-ban foglaltak a speciális szabályok e téren, jogorvoslatra ilyenkor is van mód.

A jegyző határozatát annak meghozatala után haladéktalanul közölni kell az érintett felekkel, ami mindenképpen indokolt, tekintettel arra, hogy a végrehajtási határidő - mint arra a későbbiekben kitérünk - meglehetősen kurta.

Jogorvoslat

A jegyző döntése érdemi ugyan, de alapvetően nem a jogosultság végleges eldöntése a célja, így hát egyértelmű, hogy az a fél, aki a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, annak kézbesítésétől számított 15 napon belül a bírósághoz fordulhat, és kérheti a határozat megváltoztatását. Államigazgatási úton a határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs a Ptk. értelmében, a polgári per az egyetlen út. Ebből következik, hogy minden egyéb forma kizárt, vagyis visszavonni, módosítani saját hatáskörben a határozatot nem lehet, és a felügyeleti intézkedés is kizárt. Tekintve, hogy a határozat kijavítása és kiegészítése is jogorvoslat a Ket. szerint, ezekre sincs mód.

A Ptké. vonatkozó további szabályai kimondják, hogy akár a jegyző székhelye szerint illetékes helyi bíróságnál, akár a jegyzőnél is benyújtható a kereset, amelyet az ellenérdekű fél ellen kell indítani, nem pedig a jegyző - mint határozatot hozó hatóság - ellen. (Ez különbözteti meg a birtokpert a közigazgatási perektől, ahol a közigazgatási szerv az alperes.)

A határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye, ami felől a bíróság dönt majd. A bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.

(A jogorvoslatról való tájékoztatást a határozat tartalmazza, amelyben utalni kell a végrehajtás idejére is.)

Végrehajtás

A jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát - annak meghozatalától számított - legkésőbb három napon belül végre kell hajtani, akkor is, ha az érdekelt fél a megváltoztatása iránt keresetet indított. A határozat végrehajtásáról a jegyző gondoskodik.

Ehhez képest a Ptké. szerint a hasznokról, károkról és költségekről rendelkező határozat végrehajtása az illetékes bíróság hatáskörébe tartozik mindenképp.

Viszont ez utóbbi határozat alapján végrehajtásnak nincs helye akkor, ha az érdekelt fél akár ebben a kérdésben, akár a birtoklás kérdésében keresetet indított.

A bíróság köteles határozni a hasznokról, károkról és költségekről, akkor is, ha a keresetet csak a birtoklás kérdésében indították, feltéve hogy a jegyző határozata bármilyen formában kiterjedt erre a kérdésre.

A bíróság elrendelheti a birtoklásról hozott határozat végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok (jegyzőtől beszerzett, megküldött iratokból kiderülő adatok) alapján a határozat megváltoztatása várható.

A jegyző általi végrehajtás kérdéséhez hozzátartozik még, hogy a határozatban rendelkezzen az önkéntes teljesítés elmaradásának következményeiről, illetve hogy a végrehajtást miként foganatosítják. Amennyiben a jogosult tájékoztatása, újabb kérelme (helyszíni szemle) alapján kiderül, hogy a kötelezett önként, felróható módon nem tett eleget a határozatban foglaltaknak, eljárási bírság is kiszabható ellene, akár ismételten is.

A sommás birtokvédelem jövője

Említettük, hogy a Ptk.-javaslat nem változtatna a fennálló helyzeten. Ez a forrás azonban májusból származik, egy júliusi miniszteri koncepció viszont ennél több lehetőséget is felvet, áthidalandó azt az ellentmondást, hogy a jelenlegi faramuci helyzetben a jegyző mint közigazgatási hatóság bírál el valójában polgári ügyet, de nem a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.), hanem a Ket. - néhol problémát jelentő - szabályai szerint. Rövid távon már az is megoldást jelentene, ha a Ket. felhívása mellett speciális szabályok bevezetésével utalnának a birtokvédelmi ügy sajátosságaiból fakadó eltérésekre. Középtávon megfontolandó lehet, hogy a jegyző a Pp. rendelkezéseit alkalmazza - hasonlóképpen a közjegyzőhöz - meghatározott ügyekben. Szakítva a tradíciókkal, a birtokvédelem e fajtája bírósági nemperes eljárássá is alakulhatna, ami pergazdaságossági és -megelőzési célzattal a fizetési meghagyásos eljáráshoz hasonló szerepet töltene be. Végül akár a bírósági titkár előtt folyó per ötletét sem tartja a koncepció teljesen elrugaszkodottnak.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére