A gyakorlatban igen sok olyan polgári per indul, amelynek során bizonyítást nyer, hogy a biztosított az eltulajdonított gépkocsi kulcsát, forgalmi engedélyét vagy mindkettőt járművében hagyta. A biztosítók ezt a kármegelőzési kötelezettség megsértéseként értékelik, és erre hivatkozással a casco biztosítási szerződés teljesítését megtagadják. Ügyfeleik viszont arra hivatkoznak, hogy az utasfülkében, rejtett vagy takart helyen hagyott kulcs, illetőleg forgalmi engedély a lopási esemény bekövetkezésére nem volt kihatással.
A Legfelsőbb Bíróság több alkalommal is úgy foglalt állást, hogy az így elhelyezett kulcs, forgalmi engedély a biztosító kockázatát nem fokozta, az eltulajdonítás valószínűségét nem növelte. Ugyanakkor a gépjármű újraértékesítését, ismételt forgalomba helyezését lényegesen megkönnyítette.
Ezért a bíróság szerint a közbiztonság alakulására és a gépjárműlopások számára figyelemmel, kármegelőzési kötelezettsége keretében minden tulajdonostól elvárható, hogy őrizetlenül hagyott járművében ilyen tárgyakat ne hagyjon, ennek elmulasztása pedig az eset körülményeitől függően ugyancsak kármegosztáshoz vezethet.
A Legfelsőbb Bíróság azonban legutóbbi ítéletében azt állapította meg, hogy a biztosítók általános szerződési feltételeiben alkalmazott szerződési kikötés a forgalmi engedély vonatkozásában indokolatlanul és egyoldalúan hátrányos a biztosítóval szerződő ügyfelek számára. Tehát a dokumentumnak a gépkocsiban való hagyására vonatkozó mentesülési kifogás érvénytelen. Ezen ítélet indoklásából és szelleméből valószínűsíthető, hogy a bírósági gyakorlat kimondja, hogy a járműben hagyott törzskönyv és kulcs sem fogja a biztosító mentesülését eredményezni.
A biztosító fizetési kötelezettségének általános szabályai
A biztosítás jogintézményének alapgondolata: a társadalom meghatározott tagjainak közös kockázatviselése, a kárkövetkezmények megosztása, porlasztása, illetőleg meghatározott események bekövetkezésekor meghatározott szolgáltatás nyújtása. A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 536. §-ának (1) bekezdése értelmében a biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére kötelezi magát.
A Ptk. felsorolja azon eseményeket, amelyek bekövetkezése esetén a biztosító mentesül a fizetési kötelezettség alól, a konkrét eseteken túl lehetőséget biztosít továbbá arra, hogy a felek külön szerződésben állapítsanak meg további eseményeket. A biztosításról szóló 1995. évi XCVI. törvény 48. §-ának a) pontja is a biztosítási szerződés minimális tartalmi kellékei közé sorolja a biztosítási esemény meghatározását. Tehát a biztosítási szerződés központi eleme a biztosítási esemény, melynek pontos meghatározását magában a biztosítási szerződésben megállapított tényállás fogalmazza meg, melynek megvalósulása kiváltja a biztosító szolgáltatási kötelezettségét.
A biztosító mentesülésének esetei és feltételei
A Ptk. 556. §-ának (1) bekezdése értelmében a biztosító mentesül a fizetési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen a biztosított, illetőleg a szerződő fél szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozta.
A biztosító tehát csak abban az esetben mentesül fizetési kötelezettsége alól, amennyiben a kárt szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták, és csak olyan mértékben mentesül, amilyen mértékben a szándékos vagy a súlyosan gondatlan magatartás a kár bekövetkezésében közrehatott.
Ha nem jogellenes a károkozás, mert pl. jogos védelem vagy szükséghelyzet körében követték el, a biztosító nem mentesül a fizetési kötelezettsége alól.
Bizonyítási teher
A biztosítót terheli a bizonyítás annak vonatkozásában, miszerint bármiféle összefüggés lenne a forgalmi engedélynek a gépkocsiban hagyása és a között a körülmény között, hogy a gépjárművet eltulajdonították.
A biztosító szolgáltatásának esedékessége
A biztosító fizetési kötelezettsége lopáskár esetén a nyomozást megszüntető határozatnak a biztosítóhoz való benyújtása utáni 15. napon esedékes. Az esedékességnek jelentősége a kamatszámítás, illetve az elévülés időpontjának meghatározásában van. A biztosítási szerződésből származó igények 1 év elteltével évülnek el.
A kockázatkizárás és a mentesülés közötti különbség
A kármegosztás alapjaként a biztosítók vagy a kockázatkizárásra, vagy a mentesülésre hivatkoztak. Az alábbiakban tisztázzuk e két fogalom tartalmát a bírósági gyakorlat könnyebb megértése céljából.
A kockázatkizárás azt jelenti, hogy a kockázat szűkítése érdekében egyes, elvileg szóba jöhető eseményeket eleve ki lehet zárni a biztosítási szerződésből. A kizárt esemény tehát nem biztosítási esemény. Például: a viharos szél által okozott kár biztosítási esemény, de csak akkor, ha a szél sebessége eléri a 15 m/s-ot.
A kizárásra hivatkozó és a teljesítést megtagadni kívánó biztosítónak kell azt bizonyítania, hogy az eset nem biztosítási esemény.
A biztosító bizonyos – törvényben meghatározott - esetekben mentesül a fizetés alól, annak ellenére, hogy a biztosítási esemény bekövetkezett. A biztosító mentesül a kár megtérítése alól, ha a kárt jogellenesen és szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták. A mentesülés lehet teljes vagy részleges.
Mentesüléshez vezet a biztosított közlési kötelezettségének megsértése, illetve a változásbejelentés elmulasztása, ha ez összefüggésben van a biztosítási esemény bekövetkeztével, és az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményről nem volt korábban tudomása a biztosítónak. Ha bizonyítják, hogy a biztosító tudott róla, vagy nem volt összefüggés, akkor a biztosító köteles teljesíteni.
Mentesül a biztosító, ha a biztosított a káreseményt a szabályzatban megállapított idő alatt nem jelentette be, a szükséges felvilágításokat nem adta meg. (A casco biztosítási feltételek pontjai pontosan meghatározzák a biztosítottnak a kárbejelentéssel kapcsolatos kötelezettségeit, így azt, hogy az eseményt két napon belül be kell jelentenie az illetékes gépjárműkár-rendezési szervnél, továbbá lopáskár esetén csatolnia kell mind a feljelentés, mind pedig a nyomozást megszüntető határozat egy-egy példányát.)
A szándékos és a súlyosan gondatlan magatartás következményeit az egyes biztosítási fajtáknál külön-külön szabályozzák, jogkövetkezményük szintén a mentesülés. Ilyen magatartás például, ha
– a gépjárművet alkoholos vagy kábítószeres befolyásoltság állapotában vezették,
– szakszerűtlen üzemeltetés okozta a kárt,
– a jármű a baleset időpontjában súlyosan elhanyagolt műszaki állapotban volt,
– a gépjárműre vonatkozó hatósági előírásokat megsértették.
A mentesülésnél mindig a biztosítónak a kötelessége a bizonyítás, mert az ő érdekében áll, hogy igazolást nyerjen a mentesülésre alapot adó körülmény fennállása.
Eltérés a szerződésben a biztosításra vonatkozó rendelkezésektől (egyoldalú kogencia)
A Ptk. 567. §-ának (1) bekezdése szerint a biztosításra vonatkozó fejezet rendelkezéseitől a biztosító szabályzata a biztosított, illetve a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. A biztosítási szabályok kényszerítő ereje tehát döntően a biztosítottak és kedvezményezettek érdekeit szolgálja.
Kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség
A biztosított köteles a kárt tőle telhetően megelőzni és enyhíteni. Az ezzel kapcsolatos teendőkről a felek megállapodhatnak. * A kármegelőzés költségét a biztosító 20% önrész érvényesítése mellett téríti meg (a kifizetett összeg nem haladhatja meg a káridőponti érték 20%-át!). * A kárenyhítés költségét a biztosító önrész érvényesítése nélkül téríti meg (a kifizetett összeg itt sem haladhatja meg a káridőponti érték 20%-át). * A biztosított és a szerződő köteles a kárt tőle telhetően enyhíteni, és a helyreállítás, illetve pótlás során a biztosító kárenyhítési célzatú iránymutatásait betartani. Lopáskár esetén csak a biztosítóval történt előzetes megállapodás alapján folytatható kárenyhítési tevékenység, ellenkező esetben a biztosító a kárenyhítési költségek megtérítésére nem kötelezhető. * E szabályok általában megtalálhatóak a casco-szerződésekben, de azok nem egységesek. * Kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettség megsértésének minősül többek között, ha * a biztosított gépjármű bármely okból kifolyólag (pl. ablaküveg-rongálás, zárrongálás, eredeti vagy másolt kulcs elhagyása stb.) olyan állapotba kerül, hogy rendeltetésszerűen nem használható, * a fentebb említett okból a gépjármű jogszerű használóján kívül más illetéktelen személy is képessé válhat a gépjármű használatára, * az ellopott gépjárműben maradt a forgalmi engedély, törzskönyv vagy a gépjármű kulcsa, pótkulcsa, riasztó távirányítója, * a lopáskár bekövetkezésekor a szerződésben előírt, a gépjárműbe szerelt vagyonvédelmi berendezés nem volt bekapcsolva, illetőleg nem volt üzemképes.
Változó bírósági gyakorlat
Érvénytelen az a valamennyi casco biztosítási szerződésben szereplő kitétel, amely szerint a biztosítóknak nem kell fizetniük a casco biztosítási szerződésre a gépjármű ellopása esetén, ha a kocsiban volt a forgalmi engedély. A bírósági gyakorlat korábban nem volt egységes az ilyen esetek megítélésében, volt olyan ítélet, melyben a bíróság – elfogadva a biztosító álláspontját – a károsult igényét teljes egészében elutasította, s volt olyan is, hogy kármegosztást alkalmazva részben adott csak helyt a károsult követelésének.
Kármegelőzési kötelezettség?
A Ptk. 555. §-ának (1) bekezdése értelmében a biztosított köteles a kárt a tőle elvárható módon enyhíteni, illetőleg megelőzni (kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség). Egy 1995-ben hozott határozatában a Fővárosi Bíróság úgy ítélte meg, hogy a forgalmi engedély gépjárműből való kivétele a lezárás előtt kötelező követelmény. Ez a kár megelőzése körébe tartozó elvárás, mert a forgalmi engedély birtokában nemcsak az eltulajdonítás lehetősége nő, hanem a gépkocsi későbbi megtalálásának, a kár megtérülésének esélye is csökken.
A Bíróság ítélete szerint, amikor a biztosított a gépkocsiból az eltulajdonítást megelőzően nem vette ki a forgalmi engedélyt, akkor megsértette a kármegelőzési kötelezettségét. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a felek között kármegosztásnak van helye. Az 1995-ben hozott határozat még 50-50%-os mértékben állapította meg annak arányát.
Kármegosztás
A Fővárosi Bíróság egy későbbi, 2001-ben született ítéletében megerősítette, hogy a kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettség megsértésének minősül különösen, ha az eltulajdonított gépjárműben benne marad a gépjármű forgalmi engedélye. A biztosító a károsult casco biztosításra alapított igényét arra hivatkozással utasította el, hogy a biztosított megszegte a szerződésben foglalt kármegelőzési és kárenyhítési teendőit, amikor a forgalmi engedélyt a gépjárműben hagyta, és ez a felek szerződése szerint a biztosító mentesülését eredményezi. A károsult arra hivatkozott, hogy a lopás és a kesztyűtartóban elhelyezett forgalmi engedély között okozati összefüggés nincs, ezért a biztosító helytállni tartozik. A biztosító az alperes keresetének elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy a biztosított jogellenesen megszegte a szerződésben vállalt kárenyhítési kötelezettségét, ugyanis a forgalmi engedélynek a gépjárműben hagyása megkönnyítette a jármű külföldre vitelét és értékesítését, ezáltal a biztosítottat ért vagyoni hátrány véglegesen elháríthatatlanná vált.
Az alperes mentesülésre való hivatkozását illetően kifejtette, hogy a Ptk. szerint a törvény rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetve a kedvezményezett hátrányára e törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. Ezzel szemben a felek közti casco biztosítás Általános Biztosítási Feltételeiben megfogalmazott azon feltétel, miszerint a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség megsértésének minősül, ha az eltulajdonított gépjárműben benne marad a gépjármű forgalmi engedélye, ami a biztosító mentesülését eredményezi, az elsőfokú bíróság szerint a biztosított hátrányára történő eltérésnek minősül. Kármegelőzés körében súlyos gondatlanságnak nem minősíthető a forgalmi engedélynek az autóban hagyása. Az csak a későbbi értékesítést könnyítheti meg. Mint mulasztás nem értékelhető a Ptk. szerinti kármegelőzési kötelezettség megsértéseként.
A biztosító fellebbezésében kifejtette, hogy mentesülését nem a kármegelőzési, hanem a kárenyhítési kötelezettség megsértésére alapította, mely kárenyhítési teendőkre vonatkozóan a felek a biztosítási szerződésben a Ptk.-ban foglalt felhatalmazás alapján kifejezetten megállapodtak. A szerződési feltételek helyes értelmezése szerint súlyosan gondatlannak kell tekinteni azt a magatartást, amikor az eltulajdonított gépjárműben a forgalmi engedélye benne marad. Ily módon ezen szerződési rendelkezés semmissége szóba sem jöhet, mivel a Ptk. maga engedi meg a kármegelőzés és a kárenyhítés teendőiben való megállapodást. Biztosítási szempontból a biztosítottat akkor éri kár, ha a járművet a rendőrségi nyomozás során nem sikerül felderíteni.
A nyomozást lezáró határozatig a biztosítási esemény bekövetkezte valószínűsíthető, de a kár bekövetkezése és mértéke még nem, ezért köti a biztosítási szerződés a biztosítottat.
Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság osztaná az elsőfokú bíróság semmisséggel kapcsolatos álláspontját, úgy a biztosítási szerződés teljes egészét illető érvénytelenség megállapítását kérte a Ptk. 239. §-a értelmében arra hivatkozva, hogy a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg.
A kárenyhítési kötelezettség megsértése azonban a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésein alapuló irányadó bírói gyakorlat szerint nem eredményezi a biztosító teljes mentesülését, csak annyiban, amennyiben az az adott összegű kár bekövetkezésében közrehatott. A forgalmi engedély birtokában természetesen könnyebb a jogtalanul eltulajdonított gépjármű legalizálása, ily módon csökkenti a gépjármű megtalálásának esélyét, és ezáltal a biztosító kockázatát a szerződésben vállalt kockázathoz képest indokolatlanul növeli. A másodfokú bíróság a biztosított kárenyhítési kötelezettségének megsértését úgy értékelte, hogy az az eltulajdonítást követően felerészben hatott közre a kár bekövetkeztében.
Egy 2004-es ítélet már 20-80%-os kármegosztásról döntött a biztosított javára, azzal az indoklással, hogy a forgalmi engedélynek a gépjárműben hagyása nem a káresemény bekövetkezésében játszik szerepet, és nem könnyíti meg a jármű elidegenítését sem. Kétségkívül megállapítható azonban, hogy a forgalmi engedély rendelkezésre állása megkönnyíti a forgalomban való részvételt (a forgalmi engedély meghamisításával a gépjármű ismételten forgalomba helyezhető), és a biztosító kockázatát vitathatatlanul növeli.
Érvénytelen szerződési feltétel
A fenti jogvita 2005-ben újabb fordulatot vett. Az a tendencia, amely során a bíróságok ítéleteikben a kármegosztás százalékos arányát egyre nagyobb mértékben a biztosítók hátrányára állapították meg (50-50%-tól kezdődően a 70-30%, majd később a 80-20%-ig), azzal teljesedett ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a casco szerződés azon rendelkezése, mely szerint "a casco biztosítás nem terjed ki arra az esetre, ha a (gép)jármű forgalmi engedélye a lopáskor a járműben volt", valamennyi, a biztosítóval szerződő félre (ami a biztosítási piacon akár több százezer casco biztosítást jelenthet!) kiterjedő hatállyal érvénytelen.
A per felperese, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség keresetében több oldalról is támadta a fenti – biztosítási feltételekben szereplő – rendelkezést. Többek között úgy érvelt, hogy a kikötés az egyoldalú kogencia törvényébe ütközik, azaz a biztosított hátrányára a Ptk.-tól eltér. Ezt a felperesi álláspontot a Legfelsőbb Bíróság nem látta megalapozottnak.
A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a forgalmi engedély gépjárműben való hagyása nem tekinthető a mentesülés körébe eső magatartásnak, mert jellemzően nem hat közre a káresemény bekövetkeztében. A Legfelsőbb Bíróság leszögezte, hogy a kérdést nem csupán a biztosításra vonatkozó rendelkezések alapján kell megvizsgálni, hanem figyelembe kell venni a Ptk. más rendelkezéseit is. Így a forgalmi engedély gépjárműben hagyása mulasztásnak minősül (a hanyag gondatlanság körébe eső biztosítotti magatartás), amelynek eredménye (a forgalmi engedély bent marad) a biztosítási esemény bekövetkezésében jellemzően semmilyen szerepet nem játszik.
Tehát a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a forgalmi engedélynek a gépjárműben hagyása csak hanyag gondatlanságnak minősíthető, így nem alapozhatja meg a biztosító mentesülését. Kockázatszűkítő eseményként való értékelése pedig összeegyeztethetetlen a vagyonbiztosítási szerződés rendeltetésével.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete értelmében a megtámadott általános szerződési kikötés a forgalmi engedély vonatkozásában indokolatlanul és egyoldalúan hátrányos a biztosítóval szerződő ügyfelek számára. Tehát a dokumentumnak a gépkocsiban való hagyására vonatkozó kizárás érvénytelen, a biztosítónak fizetnie kell.
A biztosító mentesülése
A biztosító mentesül a kár megtérítése alól, ha a kárt a biztosított jogellenesen és szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozta. Ilyen magatartás például, ha * a gépjárművet érvényes gépjármű-vezetői engedély nélkül vezették, * a gépjárművet a vezetési képességet károsan befolyásoló gyógyszer hatása alatt, illetve 0,8 ezrelék véralkoholszintet elérő alkoholos befolyásoltság állapotában vezették, * a gépjármű vezetőjének szervezetében kábítószer használata kimutatható, * a gépjárművet túlterhelték, üzemeltetését vagy vontatását szakszerűtlenül végezték, * a káresemény – a forgalmi engedély érvényességétől függetlenül – a (gép)jármű biztonsági berendezéseinek súlyosan elhanyagolt műszaki állapotával összefüggésben következett be, * a gépjármű lopásvédelmi rendszere az előírásoknak nem felelt meg.