Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 101. számában (2006. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Előző lapszámunkban a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó legfontosabb szabályokat tekintettük át. Ezt folytatva, cikkünk az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakra irányadó rendelkezéseket tárgyalja.

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak a társadalombiztosítási ellátásokat egészítik ki öngondoskodáson alapuló, egyéni megtakarításokból finanszírozott szolgáltatások segítségével. A jelenlegi tendenciák szerint az állami ellátórendszer egyre kevésbé képes a megnövekedett igényeknek eleget tenni, így ezen kiegészítő ellátások szerepe és jelentősége várhatóan növekedni fog. A hazai pénztári rendszer sajátossága, hogy az egyéni megtakarítások a munkáltatói hozzájárulás révén megtöbbszörözhetők, egyúttal lehetőséget kínál a munkáltatóknak egy hatékony, béren kívüli ösztönző alkalmazására is.

A munkáltatói hozzájárulás ösztönzése

A korábbi évekhez képest gyökeresen átalakult az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakba való befizetések adóoldali ösztönzési rendszere: az egyéni befizetések adókedvezménye helyébe egy új támogatási konstrukció lépett. A munkáltatói hozzájárulás ösztönzési rendszere 2006-tól eltérő a nyugdíjpénztárak, illetve az egészség- és önsegélyező pénztárak esetében, így a munkáltatóknak figyelemmel kell lenniük arra, hogy milyen pénztártípusba teljesítenek hozzájárulást, az eltérő adókövetkezmények miatt.

Új ösztönzési rendszer 2007-től

2007. január 1-jétől a szabályozás ismét változik. A munkáltatói hozzájárulás adókedvezménye csökken, az egészség- és önsegélyező pénztárak adómentesen nyújtható szolgáltatási palettája jelentősen szűkül. Az adórendszer egyéb változásait is figyelembe véve mégsem elhanyagolható az önkéntes pénztár adóösztönzése, mivel továbbra is a legnagyobb mértékű, továbbá - a többi adókedvezmény még nagyobb mértékű csökkentése vagy eltörlése következtében - relatív súlya nőni fog. Az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás a továbbiakban is egy olyan kiemelt adókedvezménnyel nyújtható juttatási forma, ami költséghatékonyan beépíthető a munkáltatói juttatási csomagokba, a választható béren kívüli juttatási rendszerbe.

Az alábbiakban az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakra vonatkozó szabályozás összes, a jelenleg ismert, 2007. január 1-jétől, illetve 2007. június 1-jétől hatályba lépő változásokat vesszük sorra.

Alapok közötti átcsoportosításból származó, a tag egyéni számláján jóváírt összeg

A pénztárak működése során előfordulhat, hogy a működésre, illetve a likviditás biztosítására szánt összeg meghaladja a szükséges mértéket, és ezért a pénztár közgyűlése a felesleges összegnek az egyéni számlákon való jóváírása mellett dönt. Ez a helyzet állhat elő akkor is, ha a pénztár eredetileg működési célú adományt kapott, és így működési célú eszközei szabadultak fel. * Az egyéni számláján így jóváírt összeg a tag adóköteles jövedelme, amelyet egyéb jövedelemként kell az adóbevallásba beállítani. Ezen összeg után is jár a tagdíjbefizetés után igénybe vehető állami támogatás.

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak közös jellemzői

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraknak három típusa van, amelyek működése jórészt hasonló, azonban az általuk nyújtott szolgáltatások a társadalombiztosítási, illetve részben a szociális ellátórendszerhez igazodnak. Az önkéntes nyugdíjpénztárak elsődleges célja az időskori megfelelő színvonalú megélhetés biztosítása kiegészítő járadék formájában. A jelenlegi megtakarítások alacsony szintje miatt ez még csak szűk körben valósul meg, azonban az önkéntes nyugdíjpénztár alkalmas hosszú távú, magas hozamot biztosító megtakarítási formának is.

Az önkéntes egészségpénztárak szerepe az egészségügyi reformra tekintettel kissé képlékeny. Jelenleg szolgáltatásaik a klasszikus egészségügyi szolgáltatások és gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök finanszírozásán túl kiterjednek a preventív ellátásokra, különféle egészségügyi célú üdülésekre és sporttevékenységre is.

Az önkéntes önsegélyező pénztárak a szociális ellátórendszer egyes területeinek kiegészítésére szolgálnak. A szolgáltatási kör meglehetősen szerteágazó, átfogja a munkanélküliség kezelését, lakhatást, gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-finanszírozást, ápolást stb.

Belépés az önkéntes pénztárakba

Önkéntes kölcsönös biztosítópénztár tagja az lehet, aki a

- 16. életévét betöltötte,

- az alapszabály rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el,

- tagdíjfizetést vállal.

A 2004. május 01. előtti, illetve a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó szabályozástól eltérően, a belépni kívánó személy állampolgárságának semmilyen jelentősége nincs, e tekintetben azonos elbírálás alá esnek a magyar állampolgárok az Európai Unió, illetve az Európai Gazdasági Térség államainak polgárai, illetve az ezen kívül álló harmadik országok állampolgárai is. A jogszabály nem magyar állampolgárok esetében utal ugyan a devizaszabályok betartására, azonban ezeknek manapság szinte semmilyen szerepe nincsen.

Belépési nyilatkozat

A belépés a pénztárhoz benyújtott belépési nyilatkozattal történik. A tagsági jogviszony, a tagdíjfizetési kötelezettség, valamint a várakozási idő a belépési nyilatkozat pénztár általi záradékolásával kezdődik. A pénztár a belépési nyilatkozatot a benyújtástól számított 30 napon belül záradékolja, majd annak egy példányát tagsági okiratként az alapszabállyal együtt a tagnak átadja.

Mindenki lehet egyszerre több, azonos vagy különböző típusú pénztárnak is tagja.

Magánnyugdíjpénztárból áthozott tagdíj-kiegészítés

2003. január 1-jét követően lehetőség van arra, hogy aki magánnyugdíjpénztár tagjaként tagdíj-kiegészítést fizetett és időközben a társadalombiztosítási rendszerbe visszalépett, az a tagdíj-kiegészítés összegét megkapja. Ha a volt magánnyugdíjpénztár-tag a tagdíj-kiegészítés összegét felveszi, akkor ez adóköteles jövedelem (egyéb jövedelemként). * A volt tag azonban dönthet úgy is, hogy ezt az összeget utalják az önkéntes nyugdíjpénztári egyéni számlájára. Ebben az esetben jövedelemadó-fizetési kötelezettség nem keletkezik.

Szabad pénztárválasztás

Bár a jogszabály kifejezetten nem említi, azonban logikájából következik, hogy az önkéntes pénztárak esetében is megilleti a tagokat a szabad pénztárválasztás joga. Ez azt jelenti, hogy mindenki maga döntheti el, hogy belép-e pénztárba, illetve hogy melyik pénztárba lép be. Fontos, hogy a munkáltató nem jogosult arra, hogy eldöntse, a munkavállalói melyik pénztárat válasszák, és - mint ahogy a későbbiekben látni fogjuk - a munkáltatói hozzájárulásnál sem tehet különbséget a különböző pénztárak tagjai között.

Befizetések a pénztárba

Az önkéntes pénztári befizetés - ellentétben a magán-nyugdíjpénztári tagdíjjal - teljes mértékben önkéntesen történik. A pénztárba több eltérő jogi természetű jogcímen teljesíthető befizetés, amelyeknek jelentősen különböző közterhei vannak.

A különféle befizetések után adókedvezmény, illetve állami támogatás vehető igénybe. Ha a tag javára más teljesít befizetést, akkor a tagnál jövedelem keletkezik, amely a jogcímtől függően adófizetési kötelezettség terhelheti.

Tagdíj

A pénztártag által fizetett tagdíj az alapvető pénztári befizetés, amelyre a tag a belépési nyilatkozat kitöltésével és az alapszabály elfogadásával kötelezettséget vállal. A tagdíj összege tetszőleges lehet, azonban nem lehet kevesebb, mint a pénztár alapszabályában meghatározott összegű egységes tagdíj. A tag tetszőleges összegű eseti befizetést is teljesíthet a pénztárba, a rendszeresen fizetett tagdíjon felül. Az eseti befizetés az állami támogatás szempontjából a tagdíjjal egy tekintet alá esik.

Befizetésösztönzés

A korábbiakhoz képest jelentősen átalakult a pénztári saját befizetések ösztönzésének jellege. 2006-tól a fizetendő adó összegéből levonható önkéntes pénztári adókedvezmény megszűnt. Ehelyett arra lesz lehetőség, hogy a fizetendő adó összegéről a pénztártag rendelkezzen, és azt a pénztári egyéni számlájára utaltassa. Az eddigiektől eltérően tehát nem adó-visszaigénylés vagy - a munkáltató által történő levonás esetében - az adóelőleg levonása során figyelembe vehető kedvezmény formájában érvényesíthető a kedvezmény, hanem azt az adóhatóság az egyéni számlára utalja. Ez azt is jelenti, hogy a felhasználása is csak pénztári szolgáltatásként, vagy a jogszabály által meghatározott esetben kifizetésként lehetséges.

A magánszemély rendelkezése befizetéséről

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) 44/A. §-a szerint a pénztártag magánszemély az adóbevallásában vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítás céljából tett nyilatkozat alapján rendelkezhet az összevont adóalapja adókedvezmények levonása után megmaradó részéről, az alábbiak szerinti összegben:

A magánszemély által önkéntes nyugdíjpénztárba teljesített tagdíjbefizetés, a munkáltatói hozzájárulás adóköteles része, valamint az egyéni számlán jóváírt adóköteles összegek (pl. átcsoportosítás a fedezeti alapra, támogatói adomány egyéni számlára jutó összege stb.) együttes összegének 30%-a, de legfeljebb 100 000 Ft (a nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betöltő személy esetében legfeljebb 130 000 Ft).

A magánszemély által

ba) önkéntes egészségpénztárba vagy önkéntes önsegélyező pénztárba teljesített tagdíjbefizetés, a munkáltatói hozzájárulás adóköteles része, valamint az egyéni számlán jóváírt adóköteles összegek (pl. átcsoportosítás a fedezeti alapra, támogatói adomány egyéni számlára jutó összege stb.) együttes összegének 30%-a, de legfeljebb 100 000 Ft (a nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betöltő személy esetében legfeljebb 130 000 Ft);

bb) önkéntes egészségpénztárban az egyéni egészségszámlán az adóévben legalább 24 hónapra lekötött összegnek, valamint az igénybe vett, a jogszabály által prevenciósnak minősített szolgáltatások ellenértékének 10%-a a ba) pont alapján igénybe vett kedvezményen túlmenően azzal, hogy a ba) és a bb) pontok alapján igénybe vett kedvezmény nem haladhatja meg a ba) pontban meghatározott mértéket.

Az a) és b) pont szerinti rendelkezés külön-külön értendő azzal, hogy azok együttes összege a 120 000 Ft-ot (a nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betöltő személy esetében 150 000 Ft) nem haladhatja meg. A maximális kedvezmény tehát a jövőben is csak akkor vehető igénybe, ha valaki a nyugdíjpénztáron kívül egy másik egészség- vagy önsegélyező pénztár tagja.

Az így meghatározott összeget az adóhatóság a visszatérítendő jövedelemadóra vonatkozó szabályok szerint utalja át a tag által megjelölt pénztárba. A tag csak olyan pénztárat jelölhet meg, amelyben fennálló tagsági jogviszonya alapján jogosult a rendelkezésre. Több ilyen számla esetén is csak egy számla jelölhető meg. Az átutalás feltétele, hogy a magánszemélynek az adóhatóságnál ne legyen adótartozása, illetve 2007. január 1-jétől az is követelmény, hogy a tárgyévi adó is befizetésre kerüljön.

Az adó-visszatérítés sorsa

Amennyiben az adóhatóságtól beérkező átutaláskor a magánszemély a pénztárnak már nem tagja, akkor a befolyt összeget a pénztár az alábbiak szerint kezeli:

- más pénztárba való átlépés esetén az összeget a pénztár az új pénztárba átutalja,

- kilépés, nyugdíjszolgáltatás igénybevétele miatt megszűnt tagsági jogviszony esetén a pénztár az összeget további rendelkezés nélkül a magánszemélynek kiutalja,

- a magánszemély halála esetén a pénztár további rendelkezés nélkül annak utalja át, aki az egyéni számlára jogosulttá vált (a tag által megjelölt kedvezményezett, ennek hiányában az örökös).

2007. január 1-jétől az átlépés, haláleset, illetve szolgáltatás-igénybevétel esetén a szabályok változatlanok, azonban minden más esetben a pénztár az összeget az adóhatóságnak visszautalja. Az így visszautalt összegre a tag csak akkor tarthat igényt, ha igazolja, hogy a tagsági jogviszonya neki fel nem róható okból szűnt meg.

Az adóról való rendelkezés a pénztártól kapott adóigazolás alapján lehetséges. A munkáltatói hozzájárulás adóköteles része után járó támogatás a munkáltató adóigazolása alapján történik.

Az önkéntes pénztári befizetések utáni támogatásról az összjövedelemre tekintet nélkül lehet rendelkezni, erre nem alkalmazandók a más adókedvezményekre vonatkozó jövedelmi korlátok.

Fontos, hogy az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári kedvezmény független a nyugdíj-előtakarékossági számlára történő befizetések után járó kedvezménytől (Szja-tv. 44/B. §). A nyugdíj-előtakarékossági számlára való befizetések után szintén a befizetett összeg 30%-a, de legfeljebb 100 000 Ft (a nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betöltő személy esetében legfeljebb 130 000 Ft) támogatás jár. A két kedvezmény egymásra tekintet nélkül érvényesíthető.

Ha a magánszemély mind az önkéntes pénztári tagsága, mind nyugdíj-előtakarékossági számlára való befizetései után rendelkezni kíván az adójáról, azonban a nyilatkozatokban megjelölt összegek együttes összege meghaladja a fizetendő adó összegét, akkor az adóhatóság a nyilatkozatokban megjelölt összegek arányát alapul véve teljesíti az átutalásokat, azzal, hogy az egyes átutalások jogcím szerinti összege ebben az esetben sem haladhatja meg az egyébként alkalmazandó korlátokat.

Az Szja-tv. 44/C. §-a (2) bekezdése szabályozza azt az esetet, ha utóbb - önellenőrzés vagy utólagos adómegállapítás folytán - a fizetendő adó összege megváltozik. A szabályozás aszimmetrikus. Amennyiben a fizetendő adó összege növekszik, akkor az nincs kihatással az utalás összegére. Ennek alapján, ha valaki azért nem tudta igénybe venni a befizetései után járó teljes adókedvezményt, mert az adókedvezményekkel csökkentett adófizetési kötelezettsége annál kevesebb volt, akkor abban az esetben sem kap utólag az eredetinél több támogatást, ha későbbi módosítás azt már lehetővé tenné. Ellenben, ha utóbb a fizetendő adó összege olyan mértékben csökken, hogy az már kevesebb, mint az adóról való rendelkezés keretében átutalt összeg, akkor a különbözetet az adóhatóság személyijövedelemadó-kötelezettségként határozattal írja elő.

A befizetések felosztása a pénztáron belül

A pénztárba a pénztártagok javára befizetett összeget a pénztár háromfelé osztja: * fedezeti tartalékra, ami a pénztártag egyéni számláján megjelenő összeget tartalmazza, * működési tartalékra, amely a pénztár működési költségeinek finanszírozására szolgál, * likviditási tartalékra, amely általános tartalékként funkcionál. * A fentiek közül fedezeti tartalékra, vagyis az egyéni számlára jutó befizetés és annak befektetése által elért hozam fogja a későbbiekben a szolgáltatások fedezetét képezni. A befizetések tartalékok közötti megosztását a pénztár alapszabálya tartalmazza.

A munkáltatói hozzájárulás

A pénztártag munkáltatója a tag tagdíjfizetési kötelezettségét részben vagy egészben átvállalhatja. Ez azt jelenti, hogy a tag helyett a munkáltató fizeti meg a tagdíjat (munkáltatói hozzájárulás). E tekintetben munkaviszonynak minősül a közszolgálati, a közalkalmazotti és a szolgálati jogviszony is. Ettől eltérő jogviszony (pl. megbízási jogviszony, egyéni vállalkozó saját maga javára stb.) nem minősül munkaviszonynak, így azok esetében a munkáltatói hozzájárulás nyújtása sem lehetséges.

A munkáltató a munkáltatói hozzájárulást csak valamennyi pénztártag munkavállalóra egységesen állapíthatja meg, azonos összegben, vagy a munkabér azonos százalékában. Lehetséges a kettő kombinációja is, és meg lehet határozni a juttatás legkisebb és legnagyobb mértékét is. (Például: a munkáltatói hozzájárulás mértéke havonta a bruttó bér 4%-a, de legalább 5000 Ft, és legfeljebb a minimálbér 50%-a).

A hozzájárulásból kizárható munkavállalói kör

Ha a munkáltató úgy dönt, hogy hozzájárulást nyújt, akkor abból csak azokat a munkavállalókat zárhatja ki, akiknek a nála fennálló munkaviszonya nem éri el a hat hónapot.

Változó hozzájárulási mérték

2003. január 1-jétől a munkáltató pénztártípusonként eltérően határozhatja meg a hozzájárulás mértékét (pl. nyugdíjpénztárba a bér 5%-a, egészségpénztárba havi 5000 Ft.). Ez azért lehet célszerű, mert az egészségpénztár és az önsegélyező pénztár nem elsősorban felhalmozó tevékenységet folytat, és jellemzően a szolgáltatási struktúrája egy adott összegű tagdíjhoz van igazítva.

Adott pénztártípuson belül a munkáltató csak egységesen nyújthat hozzájárulást, mégpedig függetlenül attól, hogy a munkavállaló melyik pénztár tagja. Nem lehetséges tehát az, hogy a munkáltató csak az általa meghatározott pénztárba teljesít befizetést, míg a más pénztár tagjainak nem (vagy eltérő mértékben).

Korcsoport szerinti hozzájárulás

2006. január elsejétől a munkáltató az egységesen meghatározott mértéktől korcsoportonként egységesen felfelé eltérhet azon alkalmazottai tekintetében, akik 15 éven belül betöltik a nyugdíjkorhatárt. Korábban erre csak nyugdíjpénztár esetén volt lehetőség.

A hozzájárulás szünetelése, megszüntetése

A munkáltató döntésén múlik, hogy a munkaviszony szünetelése (pl. tartós betegség, szülési szabadság, gyes, gyed, sorkatonai szolgálat stb.) idejére teljesít-e hozzájárulást. Erre vonatkozóan a munkáltatónak egységesen kell eljárnia, az ezen időszakra járó juttatás szabályait egységesen kell kialakítania.

Egyebekben a munkáltató a hozzájárulás teljesítését csak valamennyi munkavállalójára egységesen szüneteltetheti vagy szüntetheti meg.

A munkavállaló írásbeli kérésére a munkáltató az adott munkavállaló vonatkozásában a hozzájárulás teljesítését külön is megszüntetheti.

A pénztár és a munkáltató szerződése

A pénztár a pénztártag munkáltatójával munkáltatói szerződést köt, így a munkáltató munkáltatói taggá válik. A munkáltatói szerződésben legalább az alábbiakat kell rögzíteni:

- a hozzájárulás mértékét és teljesítésének ütemezését,

- a hozzájárulás szüneteltetésének lehetőségeit és feltételeit,

- a hozzájárulás teljesítését biztosító esetleges mellékkötelmeket.

Általában a szerződésben rögzítik, hogy a munkáltató milyen adatokat ad meg a tagokról annak érdekében, hogy a befizetéseket a pénztár könnyen feldolgozhassa.

A munkáltatói hozzájárulás behajtható követelés

Míg a tagdíj fizetése teljes mértékben önkéntes, addig a munkáltatói hozzájárulás fizetése a munkáltató olyan vállalt kötelezettsége, amely szükség esetén rajta behajtható, késedelmes teljesítés esetén utána késedelmi kamat is érvényesíthető.

A pénztártag munkavállaló és a munkáltató közötti, az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulással kapcsolatos jogvitákra a munkaügyi jogvita szabályai alkalmazandók.

Pénztári hozzájárulás mint béren kívüli juttatás

A munkavállaló által választható béren kívüli juttatási rendszerbe (ún. cafeteria-rendszer) - vagyis amikor egy meghatározott keretösszegen belül a dolgozók dönthetik el, hogy milyen juttatást kérnek - is beépíthető az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás. A fentebb kifejtett egységesség követelménye miatt a rendszer kialakítása során eleget kell tenni bizonyos formai követelményeknek. A munkavállalónak az egyes juttatások közötti választásakor egy írásbeli nyilatkozatot kell tennie azzal, hogy amennyiben nem az önkéntes pénztári hozzájárulást választotta, akkor arról lemond.

A rendszer természetesen úgy is kialakítható, hogy a munkáltató ennek tényét egyértelműen rögzíti, és a dolgozó írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy melyik juttatási formát kívánja igénybe venni. Az egységesség követelménye megvalósul azzal, hogy bármely munkavállaló választhatja a pénztári hozzájárulást, és annak mértéke is egységes.

A munkáltatói hozzájárulás formailag a tagdíj átvállalását jelenti, azonban a közterhek szempontjából attól lényegesen eltér.

Költségként elszámolható munkáltatói hozzájárulás

A munkáltató, illetve egyéni vállalkozó az alkalmazottja javára teljesített munkáltatói hozzájárulást költségként elszámolhatja [a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao-tv.) 3. számú melléklete B) fejezet 3. pont, illetve Szja-tv. 11. sz. melléklet 5. pont]. Fontos, hogy az egyéni vállalkozó csak az alkalmazottja javára fizethet munkáltatói hozzájárulást, ezekkel az adózási feltételekkel.

Kedvezménycsökkenés 2007-től

A munkáltatói hozzájárulásra vonatkozó kedvezmények 2007-től jelentősen csökkennek. A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásokra vonatkozó rendelkezések (Szja-tv. 71. §) az egészség- és önsegélyező pénztárak esetében továbbra is alkalmazandók, megemelt adókulccsal.

Nem kell a jövedelem kiszámításánál figyelembe venni a munkáltatói hozzájárulás összegét, feltéve, ha az nem haladja meg az alábbi mértéket [Szja-tv. 7. § (1) bekezdés k) pont]:

- az önkéntes nyugdíjpénztárba munkáltatói hozzájárulásként fizetett összegnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 2006-ban 100%-át, 2007-től 50%-át meg nem haladó része,

- az önkéntes egészség- vagy önsegélyező pénztárba munkáltatói hozzájárulásként fizetett összegnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 2006-ban 100%-át, 2007-től 20%-át meg nem haladó része.

Az említett összegek külön-külön értendőek.

Az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéseknél további korlát nincsen.

Az önkéntes egészség- és önsegélyező pénztárakba fizetett munkáltatói hozzájárulásnál figyelembe kell venni az Szja-tv. 71. §-ában szereplő, a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásokra vonatkozó szabályokat. Az adóköteles béren kívül juttatásokhoz be kell számítani az egészség- és önsegélyező pénztárba teljesített munkáltatói hozzájárulást is. Amennyiben az ide tartozó juttatások együttes összege meghaladja az évi 400 000 Ft-ot (illetve a munkavállalónak az adott munkáltatónál az adóévben munkaviszonyban töltött napokkal arányos összegét), de a munkáltatói hozzájárulás összege nem éri el a minimálbér összegét, akkor a 400 000 Ft-ot meghaladó rész után a munkáltatónak 2006-ban 44%-os, 2007-től 54%-os adót kell fizetnie.

Mindhárom pénztártípus esetén igaz, hogy a fenti korlátok felett fizetett hozzájárulás a munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.

Támogatói adomány

A pénztár támogatója az a természetes vagy jogi személy, aki/amely a pénztár részére eseti vagy rendszeres pénzbeli vagy nem pénzbeli szolgáltatást teljesít ellenszolgáltatás kikötése nélkül. A juttatás nem minősíthető támogatói adománynak abban az esetben, ha azért bármiféle és bármilyen mértékű ellenszolgáltatás jár.

A támogató jogosult meghatározni, hogy az adományt a pénztár milyen célra és hogyan használhatja fel. Támogatás adható a pénztár működéséhez, likviditása biztosításához vagy közvetlenül a tagok egyéni számlája javára. Egyéni számlára jóváírandó támogatás csak a pénztártagság egészének vagy a pénztár alapszabályában meghatározott tagsági körnek nyújtható (pl. az egy munkáltatóhoz tartozó tagok stb.).

A támogatás nyújtójánál a nyújtott adomány a társasági adó alapját csökkenti [ld. Tao-tv. 7. §-a (5) a) pont], illetve magánszemély esetén utána a befizetett összeg 30%-a (de más közérdekű adományok után igénybe vett kedvezményekkel együtt legfeljebb 50 000 Ft) mértékű adókedvezmény vehető igénybe [Szja-tv. 41. §-a (2) bekezdés c) pont].

Ha az adományt a tag egyéni számláján írják jóvá, akkor azt egyéb jövedelemként figyelembe kell venni, ugyanakkor a tag jogosult az összeg után állami támogatás igénybevételére úgy, mintha tagdíjbefizetés történt volna.

Az önkéntes nyugdíjpénztárakra vonatkozó szabályok

A nyugdíjpénztár egy hosszú távú megtakarítási forma, amelynek elsődleges célja, hogy idős korban megfelelő szintű jövedelem biztosítson. A hosszú távú jellegből következik, hogy a rendszeres befizetésen felül kiemelt jelentősége van az egyéni számlán található összegek folyamatos, biztonságos, de megfelelő hozamot biztosító befektetésére. A nyugdíjkorhatár elérésekor az egyéni számlán felhasznált összeg fordítható szolgáltatás teljesítésére.

Befektetések

A nyugdíjpénztárak eszközeiket folyamatosan befektetik. A befektetések kereteit a jogszabályi előírások jelölik ki, azonban a pénztáraknak ezeken belül viszonylag széles döntési lehetőségük marad a befektetési stratégia kialakítására.

A nyugdíjpénztárak ezért befektetési politikában rögzítik a befektetésekre vonatkozó saját szabályaikat. A befektetési politika kivonatát a pénztár belépéskor a tagok rendelkezésére bocsátja.

Az önkéntes nyugdíjpénztáraknak lehetőségük van arra is, hogy választható portfóliós rendszert működtessenek. Ennek lényege, hogy egy pénztáron belül több eltérő összetételű portfólió van, és az egyes portfóliókhoz eltérő befektetési politika tartozik, ezáltal egy pénztáron belül különböző kockázatviselési hajlandóságú tagok kiválaszthatják az igényeiknek megfelelő befektetést. A pénztártag választhat, hogy melyik portfólióhoz kíván csatlakozni. A tag természetesen portfóliót is válthat, ennek szabályait és költségeit a pénztár szabályzata tartalmazza.

A befektetési eredmények jóváírása

A befektetések eredményeként keletkező hozamokat negyedévente írják jóvá a tagok egyéni számláján. A fedezeti tartalék befektetéséből származó hozam teljes egészében adómentes (Szja-tv. 1. sz. melléklete 6.4. pontja).

Tagi kölcsön, tagi lekötés

A nyugdíjpénztár tagjai részére 3 éves tagsági jogviszony megléte esetén tagi kölcsönt folyósíthat. A tagi kölcsön futamideje legfeljebb egy év lehet, összege nem haladhatja meg a tag egyéni számlájának 30%-át.

A tagi kölcsön törlesztésének elmulasztása esetén a hátralékot a pénztár a tag egyéni számlájából levonja. Az így levont hátralékösszeg egyéb jövedelemként adóköteles, és utána százalékos egészségügyi hozzájárulást is kell fizetni.

A pénztártag a várakozási idő letelte után az egyéni számláján lévő összeg 50%-át hitelintézettel kötött szerződés fedezetéül felajánlhatja (tagi lekötés). Ha a tag a hitelintézettel szembeni kötelezettségét végül nem teljesíti, akkor a hitelintézet a tag egyéni számlájából a zálogjog szabályai szerint kereshet kielégítést. A jogszabály kölcsönösen kizárja, hogy valaki egyidejűleg tagi kölcsönt vegyen fel és tagi lekötést is alkalmazzon.

Nyugdíjpénztári szolgáltatások

A pénztártag egyéni számláján összegyűlt, hozamokkal növelt összeg lesz a részére nyújtandó szolgáltatás alapja.

A nyugdíjkorhatárt elérő pénztártag írásban nyilatkozik arról, hogy

- egyösszegű vagy járadékszolgáltatást vesz igénybe, és a tagdíjat nem fizeti tovább,

- az egyéni számláján lévő összeg egy részét egy összegben felveszi, a többi részét járadék formájában veszi igénybe, és a tagdíjat tovább nem fizeti,

- a tagdíjat tovább fizeti, és szolgáltatást nem vesz igénybe.

A szolgáltatás feltétele a nyugdíjkorhatár elérése

Az önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatások tekintetében a nyugdíjkorhatár elérésének minősül annak az életkornak az elérése, melynek betöltését a társadalombiztosítási jogszabályok öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételéül előírják (az adott életkor elérésével a tag jogosulttá válik az önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatásra, nem szükséges az, hogy a tag ténylegesen nyugdíjba is vonuljon). A nyugdíjkorhatár elérésének minősül továbbá az is, ha a pénztártag szolgálati nyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, előnyugdíjban, nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben, bányásznyugdíjban, egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.

Az egyösszegű és a járadékszolgáltatás

A szolgáltatás lehet egyösszegű szolgáltatás, amikor a jogosult tag egy összegben felveszi az egyéni számlán összegyűlt megtakarítását, vagy pedig járadékszolgáltatás. Járadékszolgáltatás esetén a tag a pénztártól meghatározott összegű havi járadékot kap. A járadékszolgáltatás jellemzően határozott idejű (általában 3-10 év között változik). Ha a pénztártag járadékszolgáltatást választott, akkor tagsági jogviszonya a szolgáltatás maradéktalan teljesítésekor, azaz az utolsó járadékösszeg kifizetésével szűnik meg.

A szolgáltatások pontos típusai, a járadékok fajtái pénztáranként eltérnek, ezeket minden pénztár egyedileg az alapszabályában vagy az ahhoz kapcsolódó szolgáltatási szabályzatában rögzíti.

Mikor adómentes a nyugdíjpénztári szolgáltatás?

A nyugdíjpénztári szolgáltatás főszabály szerint személyi jövedelemnek minősül, azonban az alábbiakban ismertetett feltételek esetén adómentes (Szja-tv. 1. sz. melléklete 7.19. pontja).

Az egyösszegű nyugdíjszolgáltatás akkor adómentes, ha a szolgáltatást igénybe vevő magánszemély legalább hároméves tagsági jogviszonnyal rendelkezik,

- a járadékszolgáltatás adómentes akkor, ha a tag legalább hároméves tagsági viszonnyal rendelkezik.

Ha a tag hároméves pénztártagsággal nem rendelkezik, akkor a járadékszolgáltatás csak akkor adómentes, ha a járadékfizetés időtartama legalább három év, és a járadék folyósításának első három évében a járadék éves szinten az előző évi összeg 15 százalékánál nem nagyobb.

A nyugdíjszolgáltatás a fentiektől eltérően akkor is adómentes, ha valaki a rokkanttá válása miatt vált szolgáltatásra jogosulttá, tehát megrokkanás esetén a tagsági jogviszony hossza közömbös.

Szabad pénztárválasztás

A pénztártag a szabad pénztárválasztás jogának megfelelően bármikor átléphet másik nyugdíjpénztárba. Az új pénztárhoz benyújtott átlépési nyilatkozat alapján az új pénztár lebonyolítja az átléptetést. Az átlépés során az egyéni számlán található összeget az új pénztárba átutalják.

A több pénztárban eltöltött várakozási idők összeszámítandók azzal, hogy a párhuzamosan fennálló tagsági viszonyok alatt egyidejűleg eltelt várakozási idők csak egyszeresen vehetők figyelembe.

Várakozási idő, lehetőségek a várakozási idő letelte után

A nyugdíjpénztári megtakarításokat az állam nagymértékű adókedvezménnyel, illetve állami támogatással igyekszik ösztönözni. A megtakarítás célja csak viszonylag hosszabb távú kötelezettséggel érhető el, ezért nyugdíjpénztárból pénzt kivenni csak a pénztár alapszabályában meghatározott várakozási idő elteltével lehet. A várakozási idő minimálisan 10 év.

E szabály következtében a 10 éves várakozási idő leteltét megelőzően a pénztárból kilépni és a megtakarításhoz hozzájutni általában nem lehet.

Ez alól két kivétel van:

- ha a pénztártag még a várakozási idő letelte előtt eléri a nyugdíjkorhatárt, akkor a várakozási időtől függetlenül jogosult a szolgáltatásra, és az ott leírtak szerint hozzájuthat a megtakarításához,

- ha a nyugdíjpénztári tag a munkaképességét legalább ötven százalékban elvesztette, és ebben az állapotában legalább egy évig javulás nem várható, akkor választásától függően egészség- vagy önsegélyező pénztárba átléphet (megjegyzés: ha a munkaképesség-csökkenés meghaladja a 67%-ot, akkor a tag - az egyéb feltételek fennállása esetén - rokkantnyugdíjra válhat jogosulttá, és ezzel egyúttal a nyugdíjpénztári szolgáltatás is megnyílik előtte).

A várakozási idő leteltét követően, de még a nyugdíjkorhatár elérése előtt a tag választhat, hogy

- a tagsági jogviszonyát változatlanul fenntartja,

- a tagsági jogviszonyt folytatja, azonban az egyéni számlán felhalmozott összeget vagy annak egy részét - legfeljebb háromévente egy alkalommal - felveszi (részrendelkezés),

- a pénztárból kilép (ekkor az egyéni számlán lévő összeget felveszi, és a tagsági jogviszonya megszűnik),

- tagdíj fizetése nélkül az egyéni számlán lévő összeget a pénztárban hagyja.

Amennyiben a tag a tagsági viszony folytatása mellett a megtakarítása egy részét felveszi, akkor ez az összeg adóköteles (egyéb jövedelem), és egészségügyi hozzájárulás is terheli. Az adó mértéke a megtakarítási idő hosszának növekedésével csökken úgy, hogy a várakozási idő leteltét követő második évben a kifizetett összeg 90%-a, majd ezt követően évente 10-10%-kal kisebb része adóköteles (ily módon a 21. évtől a kifizetés adómentes). Fontos viszont, hogy - tekintettel arra, hogy a hozam adómentes - ha a tag csak az idők során keletkezett hozamot (vagy annak egy részét) veszi fel, akkor ezt köztehermentesen teheti.

A tagdíjnemfizetés következményei

Ha a tag a várakozási idő letelte előtt a tagdíjat nem fizeti, akkor beállnak a tagdíjnemfizetés alapszabályban rögzített jogkövetkezményei.

Ilyen értelmű rendelkezés esetén a pénztár jogosult arra, hogy az egyéni számla hozamából az egységes tagdíjnak megfelelő összeg után fizetendő működési és likviditási hányad szerinti összeget levonja. A levonás legfeljebb a keletkező hozamösszeg lehet, tehát a már felhalmozott tőkeösszeg a levonás eredményeképp nem csökkenhet (de csökkenhet például az adott időszakban veszteséges befektetések révén negatív hozam formájában).

Ha a tag a várakozási idő leteltét követően a tagdíjat nem fizeti meg, akkor az alapszabály ilyen értelmű rendelkezése esetén a tagsági jogviszonya megszűnik és vele a pénztár elszámol.

A felhalmozott összeg öröklése

A pénztártag a felhalmozási időszakban bekövetkező halála esetére egy vagy több kedvezményezettet jelölhet. Ha a tag kedvezményezettet nem jelölt, akkor kedvezményezettnek a pénztártag örökösét kell tekinteni (ha ilyen természetes személy nincs, akkor az összeg a pénztárra száll).

A pénztártag egyéni számlája nem része a hagyatéknak. Ennek következtében, ha a tag jelölt kedvezményezettet, akkor az - a hagyatéki eljárástól függetlenül - rendelkezhet az egyéni számláról. Ha nincs megjelölt kedvezményezett, akkor meg kell várni a hagyatéki eljárást, mivel csak annak során állapítható meg az örökös személye és így az összeg jogosultja.

A kedvezményezett lehetőségei

A kedvezményezett választhat, hogy a rá eső részt:

- egy összegben felveszi,

- az alapszabály ellenkező rendelkezése hiányában saját nevén a nyugdíjpénztárban hagyja a tagdíjfizetés folytatásával, vagy anélkül,

- átutalhatja saját nyugdíjpénztárában levő egyéni számlára.

A haláleseti kifizetés nem minősül személyi jövedelemnek, ezért nem kell utána jövedelemadót fizetni, továbbá illetékmentes, így azt öröklési illeték sem terheli.

Az önkéntes egészség- és önsegélyező pénztárakra vonatkozó szabályok

A nyugdíjpénztáraktól eltérően, az egészségpénztári és az önsegélyező pénztári szolgáltatások nem hosszú évek elteltével vehetők igénybe, hanem szükség szerint folyamatosan, így a pénztári befizetések és a szolgáltatások igénybevétele egyszerre történhetnek.

Az egészség- és önsegélyező pénztárakba történő befizetéseket a korábban leírtaknak megfelelő módon felosztják a fedezeti, működési és likviditási tartalék között. A szabályozás lehetővé teszi, hogy a pénztár olyan szolgáltatásokat is nyújtson, amelyet több vagy akár az összes pénztártag egyéni számláján egyidejű megterhelésével finanszíroz (szolidáris vagy közösségi szolgáltatások), amelyeknél egyfajta veszélyközösség keletkezik és érvényesül a biztosítási jelleg. Az, hogy valamely pénztár nyújt-e ilyet, az minden esetben a pénztár alapszabályából állapítható meg.

A várakozási idő (amelynek elteltét követően igénybe vehető az adott szolgáltatás) ezen pénztárak esetében az egyes szolgáltatásokra nézve eltérő lehet, jellemzően nem több mint 3-12 hónap. Önsegélyező pénztárak esetében a jogszabály előírja, hogy a tag befizetéseit, a részére jóváírt munkáltatói hozzájárulást és támogatást csak 90 nap elteltével lehet olyan szolgáltatásra fordítani, amelyet kizárólag az adott tag egyéni számlájáról finanszíroznak. 2007. június 1-jétől ez az idő 180 napra emelkedik.

Egészségpénztári szolgáltatások

Az egészségpénztár által nyújtható szolgáltatásokat az egészség- és önsegélyező pénztárakról szóló 263/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet tartalmazza. Ennek értelmében 2007. május 31-éig az egészségpénztárak az alábbi szolgáltatásokat finanszírozhatják a pénztártagok, illetve rendelkezésük alapján a közeli hozzátartozóik részére:

- egészségügyi szolgáltatás, amely a társadalombiztosítási ellátás keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatást kiegészíti vagy helyettesíti,

- otthoni gondozás,

- természetgyógyászat,

- gyógytorna, gyógymasszázs, fizikoterápiás kezelések igénybevétele,

- gyógyfürdő, mozgásszervi betegeket ellátó nappali kórház, gyógyfürdőkórház, szanatórium, éghajlati gyógyintézet, klímagyógyintézet, gyógyvízivócsarnok és gyógybarlang (barlangterápiás intézet) egészségügyi szolgáltatásainak, gyógyellátásainak igénybevétele,

- rekreációs üdülés, gyógyüdülés, valamint egészségügyi üdülés; naptári évenként együttesen legfeljebb 160 ezer forint összegben, több szolgáltatásra jogosult személy által történő együttes igénybevétel esetén naptári évenként együttesen legfeljebb 240 ezer forint összegben,

- közfürdők fürdőgyógyászati részlege által nyújtott gyógykezelések igénybevétele,

- sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadások, így pálya-, uszoda-, terem-, foglalkozáson részvételre jogosító stb. bérlet (nem tekinthető a sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadásnak az utazás, a szállás, a sportruházat és az étkezés költsége),

- aktív testmozgást segítő sporteszköz (ideértve a sporttevékenység során a testi épséget közvetlenül védő kiegészítő eszközöket is, mint kar-, könyök-, térd- és fejvédő) vásárlásának, illetve bérlésének támogatása naptári évenként legfeljebb 75 ezer forint összegben; több szolgáltatásra jogosult személy által történő együttes igénybevétel esetén naptári évenként együttesen legfeljebb 113 ezer forint összegben,

- Braille-írással készült könyvek, magazinok árának a támogatása, valamint vak pénztártag vagy pénztártag vak közeli hozzátartozója részére hangoskönyv és elektronikus könyv vásárlásának támogatása,

- mozgáskorlátozott vagy megváltozott egészségi állapotú személyek életvitelét megkönnyítő speciális eszközök árának támogatása, lakókörnyezetük szükségleteikhez igazodó átalakítása költségeinek támogatása, így különösen korlátok, kapaszkodók felszerelése, ajtók, kijárók, folyosók szélesítése, emelőeszközök beszerelése,

- vakvezető kutyával összefüggésben felmerült költségek támogatása,

- az alábbi, egészségügyi szolgáltató vagy természetgyógyász által nyújtott szolgáltatások:

- szenvedélybetegségekről való leszoktatásra irányuló kezelések,

- méregtelenítő kúra,

- léböjtkúra,

- preventív kúra mozgásszervi panaszok megelőzésére,

- fogyókúraprogram,

- gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása,

- pénztártag betegség miatti keresőképtelensége esetén a kieső jövedelmének teljes vagy részbeni pótlása,

- a pénztártag vagy közeli hozzátartozója halála esetén a hátramaradottak segélyezése.

A különféle üdülési szolgáltatásokat és a sporteszközöket a pénztártag abban az esetben veheti igénybe, ha a tárgyévben igénybe vett ilyen szolgáltatás ellenértékének megfelelő összeg a tárgyévet megelőző év utolsó napján egyéni egészségszámláján rendelkezésre áll. Ha a pénztártag a tárgyévet megelőző év utolsó napján nem volt egészségpénztári tag, akkor ilyen szolgáltatások igénybevételére a tárgyévben nem jogosult.

2007. május 31-éig ezen szolgáltatások jogszerű igénybevétele adómentes (Szja-tv. 1. sz. melléklete 6.5. pontja).

2007. június elsejével lép hatályba az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi törvény (Öpt.) 2. §-a (6) bekezdése és az Szja-tv. 1. sz. melléklete 6.5. pontjának módosítása. Ezek értelmében megszűnik az adómentessége az alábbi szolgáltatásoknak:

- természetgyógyászat,

- rekreációs üdülés, gyógyüdülés, valamint egészségügyi üdülés,

- sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadások,

- aktív testmozgást segítő sporteszköz,

- életmód javítását elősegítő kúrák,

- gyógyhatású készítmények, gyógyteák, fog- és szájápolók árának támogatása.

Ezen szolgáltatások igénybevétele tehát 2007. június elsejétől adóköteles lesz.

Önsegélyező pénztár szolgáltatásai

Az önsegélyező pénztárak a fentebb hivatkozott rendelet értelmében 2007. május 31-éig az alábbi szolgáltatásokat nyújthatják, amelyek adómentesek:

- munkanélküliek segélyezése,

- keresőképtelenek segélyezése,

- jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján biztosított kiegészítő ellátás,

- gyermeknevelési támogatás,

- gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása,

- ápolási segély,

- temetési segély,

- a pénztártag vagy közeli hozzátartozója halála esetén a hátramaradottak segélyezése.

2007. június elsejétől jelentősen újraszabályozásra kerülnek az önsegélyező pénztári szolgáltatások. Az Öpt. szerint a következő szolgáltatások lesznek nyújthatók:

- gyermek születéséhez kapcsolódó kiadások,

- munkanélküli-ellátások,

- tűz- és elemi kárhoz kapcsolódó segélyek,

- betegséghez, egészségügyi állapothoz kapcsolódó segélyek,

- vak személy részére speciális könyv, vakvezető kutya költségei, megváltozott egészségi állapotú személyek életvitelét megkönnyítő speciális eszközök támogatása,

- gyógyszer, gyógyászati segédeszköz árának támogatása.

 

A pénztárakból való ki- és átlépés szabályai

A nyugdíjpénztáraktól eltérően, az egészség- és önsegélyező pénztárakból bármikor ki lehet lépni, ebben az esetben a pénztárnak el kell számolni a pénztártaggal, és az egyéni számlán fennmaradt összeget részére ki kell fizetni. Ha a tag a tagdíjat nem fizeti, akkor az alapszabály rendelkezései szerint kizárható, és a nyugdíjpénztárakhoz hasonlóan itt is van lehetőség a költség érvényesítésére, a hozam terhére. Az elszámolás során a tag részére kifizetett összeg egyéb jövedelem. * Főszabály szerint egészségpénztárból csak egészségpénztárba, önsegélyező pénztárból csak másik önsegélyező pénztárba lehet átlépni. 2007. január elsejétől lesz mód arra, hogy ha az önsegélyező pénztári tag a nyugdíjkorhatárt eléri, akkor nyugdíjpénztárba átviheti a megtakarítását. Ez összhangban van azzal, hogy az önsegélyező pénztár által fedezni kívánt szociális kockázatok a nyugdíjba vonulással jórészt megszűnnek, a megtakarítás ugyanakkor a kiegészítő nyugdíj összegét emelheti. Az átlépéskor az egyéni számlán található fedezetet átviszi a tag. A várakozási időre nézve a befogadó pénztár rendelkezései az irányadók. * Az egészség- és önsegélyező pénztárak tagjai haláluk esetére szintén jelölhetnek kedvezményezetett, ennek szabályai azonosak a nyugdíjpénztárival (ld. II. rész 7. pont)

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére