Törvényes örökös a végrendeleti örökössel szemben

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 98. számában (2006. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A cikk az egyik fontos öröklési jogi kategória, az úgynevezett köteles rész szabályait ismerteti, amikor a törvényes örökös bizonyos vagyonra igényt tarthat a végrendeleti örökössel szemben.

A köteles rész fogalmával kapcsolatosan le kell szögeznünk, hogy - amint erre a bírói gyakorlat is rámutatott - a köteles rész nem öröklés, hanem a hagyatékkal szembeni kötelmi igény, melyet elsősorban pénzben kell kiadni.

A Ptk. szerint örökölni kétféle jogcímen: törvény vagy végintézkedés (végrendelet, öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás) alapján lehet, és amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét az határozza meg. Végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó. A köteles rész jogintézménye - ezzel szemben - az örökhagyó legközelebbi rokonainak, illetve házastársának a törvény szerint járó olyan minimumrészesedése az örökhagyó vagyona terhére, amelynek érvényesítése fogalmilag feltételezi azt, hogy érvényes végintézkedés folytán a hagyatékban a törvényes öröklés rendje nem érvényesülhet.

Jogi természetét tekintve tehát a köteles részi igény nem öröklésnek, maga a köteles rész pedig nem örökségnek, hanem a hagyatékkal, illetőleg az örökösökkel és az örökhagyó által megajándékozottakkal szembeni olyan kötelmi igénynek minősül, amelyet minden teher és korlátozás nélkül, elsősorban pénzben kell kiadni, és amelybe a jogosult által a hagyatékból bármilyen címen kapott részesedést be kell tudni.

Kik jogosultak köteles részre?

A Ptk. szerint köteles rész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá szülőjét, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne.

A köteles részre jogosultságot létrehozó kapcsolat házasságból származó, illetőleg a házastársak által örökbe fogadott gyermek esetében a házasságkötés, egyébként pedig a gyermek fogamzása. Ha az örökhagyó több házasságot kötött, a köteles részre jogosultságot létrehozó kapcsolat az első házasságkötés.

Törvényes örökösök

Törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek fejenként egyenlő részben örököl. Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek. Ha leszármazó nincs, a házastárs örököl.

Leszármazók és házastárs hiányában az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő részben. Az öröklésből kiesett szülő helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói.

Ha a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másik szülő, illetőleg annak leszármazói örökölnek.

Leszármazóknak, házastársnak, szülőknek és szülők leszármazóinak hiányában törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői. Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szülő helyén ennek leszármazói. Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, helyette nagyszülőpárja, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazója örököl. Ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy ezek leszármazója örökli.

Ha sem az örökhagyó nagyszülője, sem a nagyszülőktől leszármazó nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó távolabbi felmenői.

Kitagadás

Nem jár köteles rész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás csak akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli.

Kitagadásnak csak akkor van helye, ha a köteles részre jogosult

- az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;

- az örökhagyó sérelmére súlyos bűncselekményt követett el (A kitagadás megítélése során a súlyos bűncselekmény nem büntetőjogi kategória, így a szülő terhére elkövetett könnyű testi sértést megvalósító tettlegesség a legszorosabb családi kapcsolatra tekintettel a kitagadás szempontjából súlyosnak minősülő bűncselekmény);

- az örökhagyó egyenes ági rokonainak vagy házastársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el;

- az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette (érvénytelen ugyanakkor a gyermeknek a törvényes tartási kötelezettség súlyos megsértésére alapított kitagadása, ha az örökhagyót a kötelezettség sorrendjében előbbre álló házastársa eltartotta);

- erkölcstelen életmódot folytat (a bírói gyakorlat szerint önmagában a rendszeres italozás nem minősül erkölcstelen életmódnak, így kitagadási okot nem valósít meg);

- jogerősen ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték.

Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességet durván sértő magatartása miatt is kitagadhatja.

Megbocsátás

A kitagadás érvénytelen, ha okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, utólagos megbocsátással pedig a végintézkedés visszavonása nélkül is hatálytalanná válik.

Ha a kitagadás érvénytelen, az örökösnek köteles részre van igénye. Az utólagos megbocsátással hatálytalanná váló kitagadás esetében az örökös az általános szabályok szerint örököl.

A köteles rész mértéke

Köteles rész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti, ami neki - a köteles rész alapja szerint számítva - mint törvényes örökösnek jutna. Ha a házastársat mint törvényes örököst haszonélvezeti jog illetné meg, az ő köteles része a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. Egyébként a házastársat köteles részül törvényes örökrészének fele illeti meg.

Az ítélkezési gyakorlat rámutatott arra, hogy a köteles rész kiszámításánál az örökhagyó és a köteles részre jogosult közti személyes viszony mint szubjektív tényező figyelembevételére nincs jogszabályi lehetőség: ezt ugyanis az örökhagyó már értékelte akkor, amikor törvényes örökösét köteles részre szorította.

Példa a kitagadást tartalmazó végrendelet támadására

A jogerős ítélet megállapította, hogy az 1992. november 15-én elhunyt V. A. örökhagyó által 1985. október 7-én készített írásbeli magánvégrendeletnek V. L. és leszármazói öröklésből való kitagadására vonatkozó rendelkezése érvénytelen, és a felperesek az örökhagyó után köteles részre jogosultak. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az eljárt bíróságok az örökhagyó örökbe fogadott fiának, a hagyatéki eljárás időtartama alatt elhunyt V. L.-nek két gyermeke által előterjesztett és az örökhagyó élettársa, az alperes javára szóló végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmét nem találták megalapozottnak. A végrendeletből ugyanis keltének helye és ideje egyértelműen kitűnik. A végrendelet V. L.-nek és leszármazóinak kitagadására vonatkozó része azonban érvénytelen. Az örökhagyó V. L. kitagadásának okaként azt jelölte meg, hogy megértést, szeretetet nem tanúsít irányában, arra kívánja rávenni, hogy a megélhetését képező szikvízüzemet értékesítse, illetőleg letagadni igyekszik annak a 200 000 forintnak a kifizetését, amit az anyai örökségből adott át neki. A felsorolt magatartások azonban a Ptk. 663. §-ában meghatározott kitagadási okok egyikét sem valósítják meg, más okból viszont a köteles részre jogosult kitagadására nincs lehetőség. * A felperesek személyét illetően pedig a végrendelet kitagadási okot sem jelöl meg, s minthogy a kitagadás csak akkor érvényes, ha a végrendeletben az örökhagyó a Ptk.-ban meghatározott valamelyik kitagadási okot kifejezetten megjelöli, a felperesek kitagadása ez okból érvénytelen. A kitagadás érvénytelenségének jogkövetkezménye pedig az, hogy az érvénytelenül kitagadott köteles részre válik jogosulttá. Az eljárt bíróságok nem találták elfogadhatónak azt a felperesi hivatkozást, hogy az örökhagyó a kitagadás okát utóbb megbocsátotta, így a végrendelet hatálytalan, és a felperesek törvényes örökrészre jogosultak. Ezzel kapcsolatban a másodfokú ítélet kifejti, hogy ha a kitagadás oka a végrendeletben nincs megjelölve (vagyis a kitagadás érvénytelen), az utólagos megbocsátásra sem lehet eredményesen hivatkozni. Az utólagos megbocsátás hatálytalanságot eredményező következménye az, mintha kitagadás nem történt volna, ezért végintézkedés esetében köteles részt igényelhet az örökös. Végül az eljárt bíróságok alaptalannak találták azt az alperesi tényállítást is, hogy az örökhagyó a felperesek köteles részét még életében kielégítette, ezért köteles részre nem jogosultak. Az örökhagyó és örökbe fogadott fia között ugyanis az anyai hagyaték kiadása iránt volt peres eljárás folyamatban, és a periratokban arra nincs adat, hogy az örökhagyó az anyai hagyatékon túlmenően olyan további vagyont is átadott volna, amellyel a köteles rész iránti igény kielégítettnek lenne tekinthető. * A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. * A kitagadás csak akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli. Ilyen okot azonban az örökhagyó a felperesek vonatkozásában nem jelölt meg a végrendeletben. A felperesek jogelődjének kitagadása pedig még érvényes kitagadás esetében sem eredményezné a felperesek kiesését. A kitagadás mint kiesési ok ugyanis csak a kitagadott személyére vonatkozik: leszármazói mint soron következő törvényes örökösök a helyébe lépnek, tehát - amennyiben az örökhagyó végrendeleti örököst nevezett meg végrendeletében - köteles részre tarthatnak igényt. * A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 21.642/1997. sz.)

A köteles rész alapja

A köteles rész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értéke.

Ha az adománynak juttatáskori értékkel való számbavétele bármelyik érdekeltre súlyosan méltánytalan, a bíróság az adomány értékét az összes körülmények figyelembevételével állapítja meg. A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem szabad teherként figyelembe venni.

A köteles rész alapjához kell számítani az örökhagyó által a köteles részre jogosultnak adott ajándékot is. Az örököstárssal szemben fennálló tartozást a hagyaték tiszta értékének kiszámításánál kell figyelembe venni.

Kivételek a köteles rész alapjából

Nem tartozik a köteles rész alapjához

- az örökhagyó által a halálát megelőző tizenöt évnél régebben bárkinek juttatott adomány értéke;

- az olyan adomány értéke, amelyet az örökhagyó a köteles részre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott;

- a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke;

- a házastárs és a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartás értéke;

- az arra rászoruló más személynek ellenérték nélkül nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

A házastársat haszonélvezet alakjában megillető köteles rész alapjául csak a hagyatékban meglevő vagyontárgyak szolgálnak.

Azt az adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult saját köteles részének alapjához hozzászámítani.

Ha az örökhagyó a Csjt. szerint az őt eltartani köteles és valóban el is tartó rokona javára végrendelkezett, és végrendeletében a juttatások okául a nyújtott eltartást jelölte meg, vagy ha egyéb körülmények alapján megállapítható, hogy a végrendeleti juttatást a tényleg teljesített tartás ellenértékének szánta, akkor az arra jogosultak kötelesrész-igényének elbírálásánál a végrendeleti juttatást úgy kell figyelembe venni, hogy a köteles rész alapja a hagyatéki lista értékének és a tényleg teljesített tartás ellenértékének a különbözete.

Az érvényes tartási (életjáradéki) szerződéssel átruházott vagy öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgy a köteles rész alapjának kiszámításánál nem vehető figyelembe.

A köteles rész érvényesítése

A köteles rész sajátos öröklési jogi intézmény, a köteles rész iránti igényt az arra jogosultnak kell érvényesítenie, azaz követelési joga van a hagyatékkal szemben. Ebből következik, hogy a köteles részre jogosult akaratelhatározásától függ, hogy köteles részét érvényesíteni kívánja-e, vagy olyan mértékben tartja tiszteletben az örökhagyó végakaratát, hogy nem tart igényt a köteles részére. Köteles rész iránti igény elbírálására erre tekintettel csak határozott kereseti kérelem alapján kerülhet sor.

Az osztályra bocsátási szándékkal történt juttatás megítélése

A példánkban szereplő perben az első- és másodfokú bíróságok arra az álláspontra jutottak, hogy a felperesek nem tudták bizonyítani, hogy édesapjuk: id. Sz. F. örökhagyó a perbeli ingatlant osztályra bocsátási kötelezettséggel ajándékozta féltestvérüknek: az alperesnek. Erre tekintettel a a felperesek keresetét elutasították. * A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, és az ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetüknek megfelelő döntés hozatalát kérték. Álláspontjuk szerint a bíróságok tévesen alkalmazták a törvény vonatkozó rendelkezéseit. Az osztályra bocsátás intézménye ugyanis azt az alapelvet kívánja megvalósítani, hogy a leszármazók fejenként egyenlő részekben örököljenek. A perben nem volt vitatott, hogy az örökhagyó szándéka egyenlő juttatásra irányult, és nem merült fel adat arra, hogy az örökhagyó kifejezésre juttatta volna, hogy leszármazóit nem egyformán kívánta juttatásban részesíteni. Hivatkoztak arra, hogy a II. r. felperes az örökhagyótól annak életében csupán 10 000 Ft "menyasszonypénzt" kapott. Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, a döntést mindenben helytállónak tartotta. * A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az adott esetben a felperesek a felülvizsgálati kérelemben az alperesnek juttatott ingatlan tekintetében az osztályra bocsátási kötelezettség megállapítása iránti keresetük elutasítását sérelmezték, a Legfelsőbb Bíróság ezért csak ebben a keretben vizsgálhatta meg a jogerős döntést. * A felülvizsgálati kérelemben előadott indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság előrebocsátotta, hogy a leszármazók öröklésének a Ptk.-ban meghatározott rendje csak akkor érvényesül, ha az örökhagyó ettől eltérő rendelkezést nem tesz. Az örökhagyó a törvényes öröklés rendjétől eltérő részesítésre irányuló akaratát nemcsak végintézkedésben juttathatja kifejezésre, de életében is részesítheti valamelyik leszármazóját törvényes örökrészét meghaladó ingyenes juttatásban - kivéve, ha az osztályra bocsátás kötelezettségét kikötötte, vagy a körülményekből erre lehet következtetni. Az adott esetben tényként volt megállapítható, hogy az örökhagyó az alperesnek juttatott ingatlanra az osztályra bocsátási kötelezettséget nem kötötte ki. A perben tehát azt kellett vizsgálni, hogy a körülményekből vonható-e le olyan következtetés, amely szerint a szándéka ez volt. * E körben a Legfelsőbb Bíróság kiemelte: maguk a felperesek adták elő, hogy szüleik között - a házasság felbontását követően - olyan szóbeli megállapodás jött létre, amely szerint a II. r. felperesnek édesanyjuk, az I. r. felperesnek, a második házasságából származott alperesnek pedig az örökhagyó biztosítja majd lakásproblémája megoldását, segíti őket a lakásszerzésben. Valójában ez valósult meg akkor, amikor az örökhagyó a perbeni ingatlant az alperesnek juttatta, és az I. r. felperes ingatlanszerzéséhez 150 000 forint készpénzt adott, továbbá ingyenes használati jog biztosításával 80 000 forint értékben részesítette. Erre tekintettel nem okszerűtlenül jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre: a körülményekből sem következik, hogy a perbeni ingatlant az örökhagyó osztályra bocsátási kötelezettséggel adta volna az alperesnek. * A felperesek által hivatkozott szóbeli megállapodás tartalma és a juttatások körülményei egyébként cáfolják azt a felperesi állítást is, hogy az örökhagyó szándéka mindhárom leszármazójának egyenlő arányú részesítésére irányult volna; e tekintetben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet indokolásában foglalt utalásokkal szemben a másodfokú ítélet indokolását tekinti irányadónak. * Ha azonban az örökhagyó által életében juttatott ingyenes adományok bármelyik leszármazó köteles részét sértik, nincs akadálya annak, hogy a sérelmet szenvedett leszármazó a köteles rész alapjának a Ptk. szerinti számításához képest a hagyatékban való részesedésére tekintettel köteles része kiegészítését kérje. * A fent kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 22 822/1996. sz.)

Betudás

A köteles rész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenesen kapott, feltéve hogy azt a köteles rész alapjához hozzá kell számítani. Ez az úgynevezett betudás.

Ha a köteles részre jogosult az öröklésből kiesett, leszármazójának köteles részébe be kell tudni mindannak az adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. Több leszármazó az adományt a hagyatékban való részesedésének arányában köteles betudni.

Ha az örökhagyó után gyermeke köteles részre jogosult, a gyermek csak azt az adományt köteles betudni, amit ő kapott az örökhagyótól. Az örökhagyó által a jogosult leszármazójának (például az örökhagyó unokájának) adott ajándékot nem lehet figyelembe venni.

A betudás elengedése

A köteles részre jogosult a kapott ajándékot köteles betudni. Az örökhagyó a betudást - kifejezett nyilatkozattal - elengedheti. A betudás elengedése azonban más jogosult köteles részét nem sértheti.

Kiesés az örökségből

A köteles rész iránti igénnyel szemben viszontkereset nélkül, védekezésként is eredményesen lehet hivatkozni az öröklésből való kiesésre. * A Ptk. szerint kiesik az öröklésből, * aki az örökhagyó előtt meghal; *

aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg; * aki az öröklésre érdemtelen; * aki lemondott az öröklésről; * akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott; * aki az örökséget visszautasította. * Az öröklésből kiesésre vonatkozó rendelkezéseket a házastárs haszonélvezeti joga, a köteles rész és a hagyomány tekintetében is alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos kiesése - ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt - a hagyománnyal terhelt személy mentesülését jelenti. * Különélő házastárs * Törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás. Az életközösség megszakadása előtt tett végintézkedés alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, kivéve, ha a körülményekből az következik, hogy az örökhagyó végintézkedését azért nem vonta vissza, mert házastársát az életközösség megszakadása ellenére is juttatásban kívánta részesíteni. Ha a házastársak között az öröklés megnyílásakor életközösség nem állott fenn, az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére csak az hivatkozhat, aki a házastárs kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől, illetőleg más tehertől mentesülne. * Érdemtelenség * Érdemtelen az öröklésre, * aki az örökhagyó életére tört; * aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte; * aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört. * Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást - bárki ellen irányult is - az örökhagyó, illetőleg az, aki ellen irányult, megbocsátotta. Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne. * Lemondás * Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben egészben vagy részben lemondhat az öröklésről. A lemondást a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet. * A lemondás csak akkor hat ki a lemondó leszármazóira, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a köteles részt elérő kielégítés fejében történt. A meghatározott személy javára való lemondás kétség esetében csak arra az esetre szól, ha e meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása kétség esetében csak a többi leszármazó javára szolgál. * Az öröklésről való lemondás - ellenkező megállapodás hiányában - a köteles részről való lemondást is jelenti. A köteles részről való lemondás azonban nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul. * A lemondás ellenkező megállapodás hiányában kiterjed arra is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik, úgyszintén arra a vagyonra, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve, ha a szerzés az örökhagyó vagyonában olyan rendkívüli növekedést idézett elő, amelynek ismeretében a lemondónyilatkozatát nem tette volna meg.

Felelősség a köteles rész kielégítéséért

A köteles rész kiadását, illetőleg kiegészítését a következő sorrend szerint lehet követelni:

- a köteles rész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek;

- a köteles résznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tizenöt éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek.

Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg. A megajándékozottak például a nekik juttatott ajándékok értéke arányában kötelesek a köteles rész megfizetésére. Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a köteles részért nem felel.

A felelősség mértéke

Aki juttatásban részesült, a köteles rész kielégítéséért a juttatás egész értékével felel. A köteles részre jogosult azonban a juttatásnak csak azzal a részével felel, amely törvényes örökrészét meghaladja.

A köteles részre jogosult házastársa, leszármazója és ennek házastársa mentesül a felelősség alól annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának értéke a köteles részre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a köteles részre jogosult törvényes örökrészét. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a köteles részre jogosult igényét házastársával, leszármazójával, illetőleg ennek házastársával szemben érvényesíti.

A törvényes örökrészt ezekben az esetekben a köteles rész alapja szerint kell számításba venni.

Hagyomány

Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek. Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen. * Kétség esetében a hagyomány az örököst terheli. Ugyanarra a szolgáltatásra közösen nevezett hagyományosokat ugyanolyan feltétellel illeti egymás után a növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örökösöket. (Ha az örökhagyó úgy nevezett több örököst a hagyatékra vagy annak egy részére, hogy ezzel a törvényes öröklést kizárja, és valamelyik nevezett örökös anélkül esik ki, hogy helyettes örököse lenne, a hagyatéknak ugyanerre a részére kinevezett többi örökös részesedése arányosan növekszik. Ez az úgynevezett növedékjog. Ha a kieső nevezett örökös az örökhagyónak törvényes örököse is lenne, a növedékjog alapján az örökhagyóval ugyancsak törvényes öröklési kapcsolatban álló többi nevezett örökös örökrésze arányosan növekszik, feltéve, hogy a kiesőnek nincs helyettes örököse, és a végrendeletből más nem következik. A meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örököst csak az ugyanazon tárgyra nevezett másik örökös kiesése következtében és csak erre a tárgyra nézve illeti növedékjog.) * Előhagyomány * Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni. * Alhagyomány * Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos.

A köteles rész kiadása

A köteles részt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Ha azonban a köteles rész kiadása esetében a megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét sem biztosítaná, a köteles résznek a korlátozott haszonélvezetet biztosító részét csak a haszonélvezet megszűnése után lehet kiadni.

Ha az örökhagyó a köteles részre jogosultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a korlátozás csak a köteles részen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó azonban úgy is rendelkezhet, hogy a jogosult csupán a köteles részét kapja meg, ha a korlátozást vagy terhelést a köteles rész tekintetében is el nem fogadja.

Kiadás természetben

A köteles részre jogosult köteles részének pénzben való kiadását követelheti. Természetben jár a köteles rész azonban, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata.

Ha a köteles rész pénzben való kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, az összes körülmények mérlegelése alapján a bíróság is elrendelheti a köteles résznek egészben vagy részben természetben való kiadását. Ha a hagyatékból járó köteles rész pénzben való kiadása bármelyik félre sérelmes, a bíróságnak csak arra van módja, hogy a köteles részt egészben vagy részben természetben adja ki. Arra nincs jogi lehetőség, hogy a pénzben kiadott köteles rész ne a hagyaték megnyílásakori forgalmi értéken kerüljön elszámolásra. A bíróság a méltányosság szem előtt tartásával, az összes körülmény mérlegelésével dönti el azt, hogy a köteles rész kiadása pénzben vagy természetben indokolt-e.

Meghagyás

Az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt olyan kötelezettséggel is terhelheti, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá. Olyan közérdekű meghagyás teljesítését azonban, amely szerződés tárgyául alkalmas szolgáltatásban áll, az érdekelt szerv követelheti. Kétség esetében a meghagyás az örököst terheli. * Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánja kötni, a meghagyással terhelt a részesítést elveszti, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére