A szerződést biztosító mellékkötelezettségek

Tematikus összeállításunkban sorra vesszük, milyen szerződést biztosító kikötéseket kínál a Polgári Törvénykönyv a szerződéssel vállalt üzleti kockázatok csökkentésére.

Foglaló

Mikor lehet foglalót adni?

A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerint a szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni. A szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget vagy más dolgot ugyanakkor csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik. Ez utóbbi történhet úgy is, hogy a felek a foglaló kifejezést használják, avagy leírják a foglaló jogkövetkezményeit az átadott összeggel kapcsolatban, s így a szövegből kiderül, hogy a kikötés tartalmilag megfelel a foglalónak. Ha például az importbizományos a bizományi szerződésben nem közli a megbízójával, hogy a kért pénzügyi fedezet foglalóként funkcionál, a megbízó által előre átutalt pénzösszeg csak előlegként számolható el.

A törvény alapján bármilyen szerződés biztosítható foglalóval, ám a mindennapi életben a foglaló az adásvételi szerződésekhez kapcsolódik. Természetesen az előszerződés teljesítése is biztosítható mellékkötelezettségként kikötött foglalóval.

A bírói gyakorlat egységes abban, hogy szerződésmódosításban a felek foglalót már nem köthetnek ki, és a szerződéskötéskor előleg címén átadott összeget sem módosíthatják foglalóra, mert foglalót csak a szerződés megkötésekor lehet adni. Nem ütközik azonban a törvénybe, ha a szerződés megkötésekor a felek a korábban más rendeltetéssel (például bánatpénzként) átadott összeget foglalóvá minősítik át.

Hangsúlyozzuk, hogy a foglalóhoz érvényes megállapodás szükséges. Érvényes szerződés vagy előszerződés hiányában a foglaló szabályainak alkalmazására nem kerülhet sor.

A foglaló mellett egyéb szerződési biztosíték is alkalmazható, így a foglaló és kötbér egy szerződésben való kikötése sem kizárt.

Foglaló ügyvédi letétben

Nincs jogi akadálya annak, hogy a foglaló átadása ügyvédi letét útján történjék. Ha a felek abban állapodtak meg az előszerződés megkötésekor, hogy az ügyvédnél korábban letétbe helyezett pénzösszeg rendeltetése az egyikük javára szóló foglaló, úgy ez a foglaló teljesítésének számít akkor is, ha a foglaló sorsáról kifejezetten nem rendelkeztek.

Itt említjük meg, hogy ha a foglalót – a szerződő felek akarata szerint - harmadik személynél (akár jogi személynél) kell elhelyezni, az elhelyezés késedelme esetén a foglaló jogosultját késedelmi kamat nem illeti meg.

A foglaló sorsa

Ha a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani, ha pedig a foglaló a beszámításra nem alkalmas, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár.

A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. A foglaló visszaköveteléséről való lemondás, illetőleg a foglaló kétszeres visszatérítése a szerződésszegés következményei alól nem mentesít; a kártérítésbe azonban a foglaló értéke beszámít.

A jogosult üzleti körülményeiben utóbb beállott változások önmagukban nem adnak alapot az előszerződésben kikötött foglaló visszakövetelésére.

Megszegi viszont az együttműködés kötelezettségét az eladó, ha például a lakás újként való értékesítését igazoló nyilatkozatot nem adja ki, s emiatt a vevő a kölcsönszerződést nem tudja megkötni. A szerződés megszűnéséért ilyenkor az eladó is felelős, ezért a kapott foglalót köteles visszafizetni.

Előfordul, hogy a felek közös akarattal állnak el a szerződéstől. A bírói gyakorlat szerint a foglalóval biztosított szerződés közös megegyezéssel történt megszüntetése önmagában nem jelenti azt, hogy ne lenne a teljesítés meghiúsulásáért felelős személy. A foglaló jogi sorsa erre tekintettel alakul ebben az esetben is. Persze akkor járnak el helyesen a felek, ha a szerződést megszüntető megállapodásukban rendelkeznek a foglaló sorsáról is. Ennek hiányában vita esetén a bíróság rendelkezik arról, mi legyen a megszüntetett szerződésben kikötött foglalóval.

A foglaló nem csak a teljesítéshez kapcsolódhat. Rendelkezni kell a foglalóról akkor is, ha a teljesedésbe ment szerződést utóbb sikerrel megtámadják, s az ilyen módon érvénytelen lesz. Ha például az eladó a vevő szerződéskötési szándékát befolyásoló tájékoztatási kötelezettségét elmulasztja, a vevő az ingatlannak később felismert hibája miatt a szerződést megtámadhatja, részére az adott foglaló is visszajár.

A hitel meghiúsulása

Az ingatlan-adásvételek zöméhez valamilyen lakáshitel kapcsolódik. Felvetődhet a kérdés, mi legyen a foglalóval, ha a szerződés azért hiúsul meg, mert a vevő nem kapja meg a szerződéshez igényelt hitelt. Minthogy a foglaló jogi sorsa a felelősséghez, vagyis a felróhatósághoz kapcsolódik, önmagában a hitel meghiúsulása nem eredményezi, hogy a vevő elveszti az adott foglalót. Más a helyzet azonban akkor, ha a vevő alaptalanul bízott a vételár előteremtésének lehetőségében. Ilyenkor bizakodása alaptalanságának következményét az eladóra nem háríthatja át, a teljesítés meghiúsulásáért való felelőssége megállapítható. Ennek következtében pedig az adott foglalót elveszti.

A foglaló mértéke

A túlzott mértékű foglalót a bíróság mérsékelheti. Elenyészik azonban a foglaló mérséklése iránti igény, ha a felek a foglalóval biztosított előszerződést és szerződést is teljesítve a foglalót a vételárba beszámították.

A Ptk. nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy milyen mértékű az a foglaló, amely túlzottnak tekinthető, és nem tartalmazza azokat a szempontokat sem, amelyeket mérséklésekor a bíróságnak figyelembe kell vennie. A kialakult bírósági gyakorlat szerint annak eldöntésénél, hogy a foglaló túlzott mértékűnek tekinthető-e, elsősorban a foglaló összegét kell figyelembe venni, és vizsgálni kell ennek a szerződés szerinti szolgáltatáshoz viszonyított arányát. Figyelembe kell venni továbbá a feleknek a szerződés megkötéséhez és fenntartásához fűződő érdekét, valamint a teljesítés meghiúsulásának okát és körülményeit.

Példa a foglaló mérséklésére

A fentiek illusztrálására álljon itt a következő példa:

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 16 205 165 forint tőkét, ennek 1993. április 25-étől szeptember 26-áig lejárt 2 620 051 forint, majd ezt követően 1993. szeptember 27. napjától a kifizetés napjáig járó – a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő – késedelmi kamatát és 500 000 forint perköltséget. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek 1992. szeptember 3-án adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint az alperes eladta a felperesnek az sz.-i 3773. számú tulajdoni lapon, 2654. helyrajzi szám alatt felvett ipartelep rendeltetésű ingatlant 33 000 000 forint vételárért. A szerződés aláírásakor a felperes egy összegben 15 000 000 forintot adott át az alperesnek, és megállapodtak abban, hogy a még fennmaradó 18 000 000 forint összegű vételár 18 hónapon keresztül havi 1 000 000 forintos részletekben kerül kifizetésre. Az átvett 15 000 000 forintot a felek foglalónak tekintették, és megállapodtak abban, hogy az elszámolása a 18 000 000 forint kifizetését követően a 19. hónapban egy összegben történik. A szerződés aláírását követően az alperes az eladott ingatlant birtokba adta, a felperes pedig azt használatba vette, és 1992 novembere és 1993. április 30-a között a vételárból 6 000 000 forintot kiegyenlített. A felperes fizetési késedelmére hivatkozással az alperes az adásvételi szerződéstől 1993. április 25-én elállt, a felperes az elállást tudomásul vette, és az ingatlant 1993. május 18-án kiürített állapotban az alperesnek visszaszolgáltatta, az alperes viszont nem fizette vissza az általa átvett 21 000 000 forintot. A felperes keresetében a szerződésben kikötött aránytalanul magas összegű foglalónak az általa reálisnak ítélt 3 000 000 forintra történő mérséklését, ehhez képest az alperes 18 000 000 forint és kamata visszafizetésére való kötelezését kérte. Az alperes a foglaló mérséklése tekintetében a kereset elutasítását kérte, a 6 000 000 forint vételár visszafizetése tekintetében a követelést elismerte, ezzel szemben kártérítés címén 1 794 835 forintra beszámítási kifogást terjesztett elő. A felperes a beszámítani kívánt követelést nem vitatta.

Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperesnek a túlzott mértékű foglaló mérséklése iránt előterjesztett keresetét. Azt állapította meg, hogy a szolgáltatás mintegy 10%-át meghaladó mértékű foglaló kikötése mindenképpen túlzottnak tekintendő. Utalt rá, hogy a perbeli esetben különösen azért túlzott a foglalónak a szolgáltatás mintegy 10%-át meghaladó része, mert a felperes az általa reálisnak tartott 3 000 000 forint összegű foglalón felül még közel 1 800 000 forint összegű kártérítési igényt is elismert. A foglaló mérséklésekor figyelembe vette, hogy a szerződés megkötésétől annak meghiúsulásáig csupán fél év telt el, továbbá hogy az alperes a szolgáltatásból 15 000 000 forintot a szerződés fennállásának teljes tartama alatt használhatott. Mindezekre figyelemmel a szerződésben kikötött foglalót a Ptk. 245. §-ának (3) bekezdése szerint 3 000 000 forintra mérsékelte. Ezt az összeget, valamint a felperes által kártérítés címén elismert 1 794 835 forintot levonva a felperes által kifizetett 21 000 000 forintból a fennmaradó 16 205 165 forintnak és kamatának visszafizetésére kötelezte az alperest.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, előadta viszont, hogy a megállapított tényállás nem ad elegendő alapot a Ptk. 245. §-ának (3) bekezdése alapján a felek által kikötött foglaló mérséklésére. Hivatkozott a Ptk.-kommentárban kifejtettekre, amelyek szerint a foglalót csak kivételesen és csak valóban indokolt esetben lehet mérsékelni. Önmagában a foglaló és a vételár százalékos aránya nem alapozza meg a felek között kikötött foglaló mérséklését, az elsőfokú bíróság viszont nem állapított meg olyan tényt, amely a szerződéskötés körülményeire, a szerződés tárgyára, az ingatlanon folytatható tevékenységre is figyelemmel a szerződésben kikötött foglaló mérséklését indokolttá tenné. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok BH 1992. 315. sorszáma alatt közzétett eseti döntésére, amelyben kifejtette a Legfelsőbb Bíróság, hogy a foglaló kikötését követően beállt körülmények nem vonhatók a mérlegelés körébe, és nem támasztotta alá az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a foglaló helyes mértéke a szolgáltatás 10%-a. Módosított fellebbezésében a marasztalását 4 205 165 forintra kérte leszállítani.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem bizonyult alaposnak. A Legfelsőbb Bíróság minden tekintetben egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, az elsőfokú ítéletet a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése szerint annak helytálló indokai alapján hagyta helyben.

A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a foglaló a Ptk. 245. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződésszegéshez fűződő szankción felüli további "büntető" jellegű jogkövetkezmény a szerződés megszegése miatt, tekintve, hogy a teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles visszatéríteni, függetlenül annak a kárnak a nagyságától, amelyet a szerződés meghiúsulásáért felelős fél a szerződésszegéssel okozott.

Az elsőfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy a felperes által adott foglaló mind az összegszerűségét, mind pedig a szerződésben írt vételárhoz viszonyított arányát tekintve túlzott volt. Helytállóan értékelte továbbá, hogy az alperes az átvett foglalót, valamint a vételárrészleteket hónapokon keresztül használta, és a saját gazdálkodásában hasznosíthatta. Megállapítható volt még ezen túlmenően, hogy a felperes a vételárrészleteket 1992. november és 1993 márciusa között a szerződésben meghatározott részletekben rendben fizette. Az 1993. áprilisra esedékes vételárrészlet kifizetésével csupán néhány napot késett, de az esedékes részleteket még az esedékesség hónapjában kiegyenlítette. A néhány napos késés miatt állt el az alperes az adásvételi szerződéstől. Az elállás jogszerű volt, de a fizetési késedelem időtartama is mindenképpen a foglaló mérséklését indokolta. Az elsőfokú bíróság a körülményeket megfelelően értékelte, nem követett el olyan mérlegelési hibát, amit a fellebbezés kapcsán a másodfokú eljárásban korrigálni kellett volna, ehhez képest az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása nem volt indokolt. (Legf. Bír. Gf. I. 31.047/1995. sz.)

Kötbér

Kötbérről akkor beszélünk, amikor a kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezi magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít. Kötbér kikötésének minősül például a felek olyan megállapodása is, amelyben arra az esetre, ha egymás partnerével meghatározott időn belül üzleti kapcsolatba lépnek, kártérítés fizetésére vállaltak kötelezettséget.

A kötbér fajtái

A kötbér egyes fajtáit a polgári jog nem nevesíti, bár megemlíti. Így ismerünk például késedelmi, meghiúsulási, minőségi stb. kötbért, attól függően, hogy milyen szerződésszegés esetére kívánják a kötbért kikötni. Ezért a feleknek a szerződéskötéskor kell meghatározniuk, hogy mely szerződésszegéseket kívánnak kötbérrel szankcionálni. Nem zárható ki, hogy bármely szerződésszegés esetére kívánják a szerződést biztosító mellékkötelezettséget alkalmazni. Ebben az esetben azonban erre a szerződésnek kifejezetten utalnia kell.

Érvényességi feltételek

Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni. Kötbér után kamat kikötése semmis. Bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására kikötött kötbért bírósági úton nem lehet érvényesíteni.

Nem érvénytelen a felek olyan megállapodása, amely szerint részvények késedelmes kiadása esetére a kötelezett a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összeget köteles megfizetni. Az ilyen megállapodás kártérítési átalány fizetésére vonatkozó kötelezettségvállalásnak, és nem kamat fizetésére vonatkozó megállapodásnak minősül.

Kártérítés a kötbér mellett

A kötbér egyfajta kártérítési átalány, de nem általános kártérítés. A kötbért a jogosult akkor is követelheti, ha kára nem merült fel. Érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait is. A szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését az erre vonatkozó szabályok szerint akkor is követelheti, ha a kötbérigényét nem érvényesítette.

A bírói gyakorlat szerint a gazdálkodó szervezetek közötti szállítási és vállalkozási szerződés megszegése miatt fizetendő kártérítésbe csak azt a kötbért lehet betudni, amelyet a kárt szenvedett fél ugyanabból a szerződésszegésből folyóan kapott a másik féltől. A maradványszolgáltatás ellenértékébe a megrendelő által fizetett meghiúsulási kötbér összegét betudni nem lehet. Nem lehet betudni a kötbért a szállító magatartása miatt a megrendelőnél keletkezett tárolási (raktározási) költségekbe sem.

Teljesítés vagy kötbér

A nemteljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja. A teljesítés meghiúsulása esetén késedelmi kötbér nem követelhető. A késedelem vagy a hibás teljesítés esetére kikötött kötbér megfizetése ugyanakkor nem mentesít a teljesítés alól.

A bírói gyakorlat egységes abban, hogy amennyiben az elkészült munkák hibái miatt a jogosult szavatossági igényt érvényesít, egyúttal a hibák kijavításával összefüggő teljesítési késedelemre alapított kötbérigényt jogszerűen nem terjeszthet elő.

A kötbér mértéke

A túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. Az ítélkezési gyakorlat szerint a kötbér bíróság általi mérséklésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a per adataiból – külön bizonyítás nélkül is – megnyugtatóan megállapítható, hogy a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett, és a szerződésszegés enyhébben megítélhető. A kötbér mérséklésénél a szolgáltatás értékének és a kötbér összegének aránya mellett a szerződésszegés súlyára és következményeire is tekintettel kell lenni.

Gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában általában akkor lehet helye a kötbér mérséklésének, ha a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett, és olyan körülmények forognak fenn, amelyek a szerződésszegő fél egyébként felróható magatartását – figyelemmel a szerződésszegés tárgyi súlyára és az adott szerződés teljesítéséhez fűződő gazdasági érdekre is – enyhébben megítélhetővé teszik.

A kötbér mint késedelmi kamat

A kötbér bármilyen kötelezettség késedelmére kiköthető. A pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre azonban a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a szerződés értelmezésével dönthető el, hogy a késedelmi kötbér kikötése vonatkozik-e a megrendelő díjfizetési késedelmére is. A díjfizetési késedelem esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni.

Kimentés

A kötbérfizetési kötelezettség alóli kimentés szempontjából az egy időben felmerült különböző teljesítési akadályok és felelősséget kizáró körülmények fennállásának időtartama nem összegezhető, vagyis egy adott időszak csak egyszer vehető figyelembe, függetlenül attól, hogy annak ideje alatt egyszerre több kimentésre okot adó körülmény is fennállt.

Ha a megrendelő és a vállalkozó a szerződésben abban állapodtak meg, hogy a megrendelő – amennyiben az ütemtervtől való elmaradás mértéke a kivitelezési határidőt veszélyezteti – jogosult a szerződéstől való elállásra és kötbér érvényesítésére, a kötbér a megrendelőt ilyen esetben is csak a vállalkozónak felróható késedelem esetén illeti meg.

Felelősség a közreműködőért

A gazdálkodó szervezetek közötti szerződés megszegése esetén a fél a kötbér és kártérítés fizetése alól akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerződés megszegése sem neki, sem a teljesítéshez igénybe vett közreműködőnek nem róható fel.

Ha a szerződésszegés kizárólag a közreműködőnek róható fel, helye lehet a felet terhelő kötbér – a közreműködővel kötött szerződés értékének figyelembevételével történő – mérséklésének, illetve a fizetett és kapott kötbér közötti különbözet áthárításának a közreműködőre.

Ha a szerződésszegés mind a félnek, mind a közreműködőjének felróható, a közreműködőt a bíróság a kötbérkülönbözet tekintetében kártérítésre akkor kötelezi, ha meghatározható a szerződésszegésnek az a része, amelyért kizárólag ő felelős.

Jótállás

Aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a jogosultnak a törvényből eredő egyéb jogait nem érinti. A jótállás a kötelezettet a jótállási kötelezettséget keletkeztető szerződésben vagy jogszabályban, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli.

Jótállási jogok

A törvénynek a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályait a jótállási jogok gyakorlásánál megfelelően alkalmazni kell. Ennek értelmében hibás teljesítés esetén a jogosult

– elsősorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget;

– ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a fenti feltételekkel nem tud eleget tenni – választása szerint -, megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.

A kijavítást vagy kicserélést – a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni.

Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja.

Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely a szavatossági jogoknak a törvényben meghatározott sorrendjétől a fogyasztó hátrányára tér el.

Az ellenszolgáltatás visszatartása

A jogosult a kijavításig vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja.

Áttérés egyik jogról a másikra

A jogosult a választott szavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott kárt köteles a kötelezettnek megtéríteni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt. A szavatosság és a jótállás – az érvényesíthető igényeket tekintve – közel állnak egymáshoz, ezért nincs semmi ok arra, hogy a jótálláson alapuló jogot ne lehessen változtatni. A jogosult tehát a választott jótállási jogról más jótállási jog érvényesítésére mindaddig áttérhet, amíg a kötelezett vele meg nem egyezett, vagy a perben eljáró bíróság jogerős határozatot nem hozott. Ez a jogosultság egyébként a jogintézmény jellegéből is következik.

Igényérvényesítési határidő

A jogosult a jótállási határidő alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel.

Az igény hatóköre

A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ha azonban a jogosult a szavatossági igényét csak a dolognak – a megjelölt hiba szempontjából – elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek.

Költségviselés

A szavatossági kötelezettség teljesítésével és a szerződésszerű állapot megteremtésével kapcsolatos költségek – ideértve különösen az anyag-, munka- és továbbítási költségeket – a kötelezettet terhelik. Fogyasztói szerződés esetében a felek ettől eltérő megállapodása semmis.

Értékcsökkenés

Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye.

Kártérítés

Szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint.

Jótállás helyett szavatosság

Jogszabály vagy a szerződés eltérő rendelkezése hiányában a jogosult a választott jótállási jogról más jótállási jog érvényesítésére áttérhet. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy jótállás kikötése esetén a jogosult – jótállás helyett – szavatosságra is alapíthatja a jogait, illetőleg a szavatossági jogait is gyakorolhatja azokra a hibákra, amelyekre egyébként a jótállás nem terjed ki. Ennek kapcsán a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a jótállási felelősség a kimentési lehetőség elnehezedésében mutatkozik meg elsősorban, ezért a törvényen alapuló szavatossági jogok érvényesítését nem befolyásolhatja, hiszen a jogosult belátására van bízva, hogy a számára kedvezőbb bizonyítási feltételeket előíró jótálláson alapuló, vagy pedig a szavatossági jogát érvényesítse.

Részleges jótállás

Az sem kizárt, hogy – a szerződésen alapuló jótállás esetén – a kötelezett csak valamely jogot, például a hibás dolog kijavítását vállalja jótállási kötelezettségként. Ilyen esetben – jótállás jogcímén – a megrendelő természetesen nem választhatja például az árleszállítást, arra azonban joga van, hogy – a jótálláson felül – a szavatosság alapján érvényesítsen más igényt is (például a kijavítás ellenére mutatkozó értékcsökkenés szerint árleszállítást). Arra is lehetőség van, hogy a bíróság a kötelezettet a jótállás körében általa vállalt kijavítás helyett a megrendelő ilyen kérelme alapján – szavatossági jogcímen – pl. kicserélésre kötelezze. Ennek az a magyarázata, hogy a szavatosságon, illetőleg a jótálláson alapulóan érvényesíthető jogok tekintetében nincs különbség, csak abban az esetben, ha a jótállás a felek megállapodásán alapszik, és a megállapodás ettől eltérő. Eltérő megállapodás hiányában tehát a jogosult azokat a szavatossági jogokat érvényesítheti jótállás jogcímén is, amelyek őt hibás teljesítés esetén megillették volna. Nincs azonban akadálya annak, hogy a kikötött jótállás ellenére a jogosult ne ezen a jogcímen, hanem szavatosság jogcímén érvényesítse az igényét.

Jótállási idő

A jótállási idő kezdete

A jótállási idő a tényleges teljesítéssel kezdődik. Előfordul, hogy a tényleges teljesítés időpontja különbözik a szerződésben megjelölt határnaptól, vagyis a kötelezett a szerződésben megszabott időnél korábban vagy későbben teljesít. A jótállási kötelezettség kezdete a tényleges teljesítés időpontja. Ellenkező álláspont érvényesülése esetén, ha a kötelezett előbb teljesítene, ez azzal a hátránnyal járna a számára, hogy a jótállási kötelezettsége a két időpont közötti időtartammal meghosszabbodnék. Késedelmes teljesítés esetén pedig a jogosultat érné hátrány, ha a késedelemnek megfelelő időtartammal megrövidülne a kötelezett jótállási kötelezettsége.

A jótállás meghosszabbodása

A jótállási időnek a javítás időtartamával való meghosszabbodása szempontjából a hiba közlésétől számított annyi napot kell figyelembe venni, ahány napig a hiba miatt a rendeltetésszerű használat szünetelt. A felek megállapodása azonban, amellyel a szavatossági határidőt – bármely okból, legfeljebb egy évre – meghosszabbíthatja, jótállási kötelezettséget nem hoz létre.

A hibás dolog kijavítása esetén a szavatossági határidő meghosszabbodik a hiba közlésétől kezdődő azzal az idővel, amely alatt a jogosult a dolgot a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használhatta. Ez mind a kötelező, mind a felek által a szerződésben vállalt jótállás esetén is érvényesülő határidő-változás. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kijavítás és csere esetén a jótállási idő azzal az időtartammal meghosszabbodik, amely alatt – a hiba miatt – a dolgot nem lehetett rendeltetésszerűen használni.

Vitás lehet, hogy ez az időtartam mikor veszi kezdetét. A helyes álláspont szerint az időtartam akkor kezdődik, amikor a jogosult a hibát a kötelezett tudomására hozza. Ellenkező esetben ugyanis felesleges és nehezen tisztázható viták keletkezhetnének abban a tekintetben, hogy a hiba mikor következett be, kinek az érdekkörében és hogy mennyi ideig szünetelt emiatt a rendeltetésszerű használat.

A jogosulttól elvárható, hogy a hibát haladéktalanul közölje, ilyen körülmények között pedig méltánytalan volna, ha a jótállási idő azzal az időtartammal is meghosszabbodnék, amely alatt a kötelezett – esetleg éppen a jogosult késedelmeskedése folytán – a hiba bekövetkezéséről nem szerezhetett tudomást, ezért például annak a kijavítása iránt nem intézkedhetett.

A szavatossági jogok érvényesítésére megállapított határidő esetleges meghosszabbítása azonban nem jelenti a kötelezett által szerződésben vállalt jótállás időtartamának meghosszabbítását, illetőleg az nem értelmezhető automatikusan jótállásvállalásnak sem. A szavatosság ugyanis tartalmilag - minden hasonlóságuk ellenére – nem azonosítható a jótállással, hiszen ez utóbbi biztosíték jellegű többletfelelősség, amely a megfelelő minőségért vállalat felelősség határidejének esetleges meghosszabbításán túl a jogosult helyzetét más vonatkozásban is – pl. a bizonyítási teherviselés kérdésében – erősíti. Ezért minden esetben a felek nyilatkozatainak gondos mérlegelésével kell megállapítani, hogy az adott esetben a felek valóban a kötelezett jótállási többletfelelőssége kérdésében állapodtak-e meg, vagy a jogszabályon alapuló szavatossági felelősség határidejét kívánták-e – a jogszabály adta lehetőséggel élve – meghosszabbítani.

Jótállás a fogyasztói szerződésben

Fogyasztói szerződés esetében a jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jótállás kötelezettjének nevét és címét, a jótállás tartalmát, időtartamát, területi hatályát és a belőle eredő jogok érvényesítésének módját; utalnia kell továbbá arra, hogy a jótállás a fogyasztónak a törvényből eredő jogait nem érinti. A jótállási nyilatkozatot a fogyasztó kérésére írásban vagy más maradandó eszközzel rögzíteni kell, és a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Jótállást kötelezően előíró jogszabály a jótállási nyilatkozatra vonatkozóan további követelményeket állapíthat meg. (Az említett feltételek nem teljesülése nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét.)

A jótállási igények intézése

A fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézésének szabályait a 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet tartalmazza. A fogyasztói szerződés hibás teljesítése miatt vagy jogszabályon alapuló jótállás keretében érvényesített kifogás intézése során e rendelet szabályai szerint kell eljárni, azoktól a fogyasztó hátrányára eltérni nem lehet.

Ha a fogyasztó szavatossági igényt kíván érvényesíteni a fogyasztói szerződés tárgyát képező szolgáltatást nyújtó forgalmazóval szemben, a fogyasztói szerződés megkötését bizonyítottnak kell tekinteni, ha a fogyasztó bemutatja az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot.

Jegyzőkönyv

A forgalmazó a fogyasztó kifogásáról jegyzőkönyvet köteles felvenni, amelyben rögzíti:

– a fogyasztó nevét, címét,

– a fogyasztási cikk (a továbbiakban: áru) megnevezését, vételárát,

– a vásárlás időpontját,

– a hiba bejelentésének időpontját,

– a hiba leírását,

– a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényt,

– a kifogás rendezésének módját.

Ha a kifogás rendezésének módja a fogyasztó igényétől eltér, ennek indokolását a jegyzőkönyvben meg kell adni. A jegyzőkönyv másolatát a fogyasztónak át kell adni.

Tájékoztatás

Ha a forgalmazó a fogyasztó igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról legkésőbb három munkanapon belül köteles értesíteni a fogyasztót. A forgalmazó köteles a fogyasztót tájékoztatni arról, hogy a kijavítást vagy kicserélést – az áru tulajdonságaira és a fogyasztó által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. A forgalmazónak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze.

Elismervény

Javításra az árut elismervény ellenében kell átvenni. Az elismervényen fel kell tüntetni a fogyasztó nevét és címét, az áru azonosításához szükséges adatokat, az áru átvételének idejét és azt az időpontot, amikor a fogyasztó a kijavított árut átveheti.

Kötelező jótállás

Javító-karbantartó szolgáltatások

Az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállás szabályait a 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet tartalmazza. E szerint a fogyasztó által megrendelt javító-karbantartó szolgáltatások esetében, amennyiben (a szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és az anyagköltséget is magában foglaló díja a húszezer forintot meghaladja) a szolgáltatást nyújtó vállalkozót jótállási kötelezettség terheli.

Idetartoznak a következő szolgáltatások:

– lakás-karbantartási és -javítási szolgáltatások,

– háztartási gépek és készülékek javítása,

– barkács- és kerti szerszámok javítása,

– személygépkocsik, motorkerékpárok karbantartása és javítása,

– audiovizuális, fotóoptikai és információfeldolgozási berendezések javítása,

– gyógyászati segédeszközök javítása,

– telefon- és telefaxberendezések javítása,

– hangszerek javítása,

– órák javítása.

Nem alkalmazhatók a rendelet szabályai, ha a javító-karbantartó szolgáltatást a szolgáltatás tárgyát képező dologra vonatkozó szavatosság vagy jótállás alapján teljesítették.

Egyoldalú diszpozitivitás

A vállalkozó természetesen a rendeletben foglaltaknál a fogyasztóra nézve kedvezőbb jótállási feltételeket vállalhat.

Semmis ugyanakkor az a megállapodás, amely a rendeletben foglaltaktól a fogyasztó hátrányára tér el. Az érvénytelen megállapodás helyébe a rendelet rendelkezései lépnek.

Jótállási idő

A jótállás időtartama hat hónap. A jótállási határidő a szolgáltatás elvégzése után a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére való átadásával vagy – ha az üzembe helyezést a vállalkozó végzi – az üzembe helyezés napjával kezdődik.

Jótállási jegy

A vállalkozó köteles a fogyasztónak a szolgáltatás díjának átvételekor, legkésőbb a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére történő átadásakor - külön kérés nélkül – jótállási jegyet átadni. A jótállási jegyen fel kell tüntetni:

– a vállalkozó nevét és címét;

– az elvégzett munkát, a felhasznált alkatrészeket, anyagokat;

– a szolgáltatás díját;

– a fogyasztót a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének feltételeit és határidejét;

– a dolog fogyasztó részére történő visszaadásának időpontját, továbbá személygépkocsi és motorkerékpár esetében a kilométeróra állását.

A jótállási jegyet közérthetően és egyértelműen, magyar nyelven kell megfogalmazni. A jótállási jegynek utalnia kell arra, hogy a jótállás a fogyasztó törvényből eredő jogait nem érinti.

A jótállási igény érvényesítése

A fogyasztó jótállási igényét a jótállási jeggyel érvényesítheti. A jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a fogyasztó részére történő átadásának elmaradása a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét nem érinti.

Jegyzőkönyv

A vállalkozó a fogyasztó jótállási igényéről jegyzőkönyvet köteles felvenni, amelyben rögzíti:

– a fogyasztó nevét, címét,

– a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényt,

– az elvégzett javító-karbantartó szolgáltatás megnevezését, díját,

– a dolog átadása vagy az üzembe helyezés időpontját,

– a hiba bejelentésének időpontját,

– a hiba leírását,

– a kifogás rendezésének módját.

Ha a kifogás rendezésének módja a fogyasztó igényétől eltér, ennek indokolását a jegyzőkönyvben meg kell adni. A vállalkozó a jegyzőkönyv másolatát a fogyasztónak átadni köteles.

Értesítés

Amennyiben a vállalkozó a fogyasztó igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról a fogyasztót legkésőbb három munkanapon belül köteles értesíteni.

Elismervény

A vállalkozó a dolgot kijavításra elismervény ellenében köteles átvenni. Az elismervényen fel kell tüntetni a fogyasztó nevét és címét, a dolog azonosításához szükséges adatokat, a dolog átvételének idejét és azt az időpontot, amikor a fogyasztó a kijavított dolgot átveheti.

Szállítás

Amennyiben a hibás teljesítés folytán a kijavítandó dolog elszállítása vagy visszaszállítása szükséges, erről – a személygépkocsik, motorkerékpárok, továbbá a 10 kg-nál kisebb tömegű és tömegközlekedési járművön szállítható dolgok kivételével – a vállalkozó köteles gondoskodni. Amennyiben az el-, illetve visszaszállítást a vállalkozó elmulasztja, azt a vállalkozó költségére a fogyasztó is elvégezheti vagy elvégeztetheti.

Lakásépítés

A lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállás szabályait a 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet állapítja meg. A jótállási kötelezettség a rendelet szabályai szerint kiterjed az újonnan épített lakásoknak és lakóépületeknek a következő épületszerkezeteire:

– a lakóépület alapjai, fal- és födémszerkezetei,

– a lakások burkolatai (ideértve a festést, a mázolást, tapétázást is),

– a lakóépület nyílászáró szerkezetei, korlátjai és mellvédjei,

– a lakóépület kéményei,

– a lakóépület tetőzete és az azon levő tetőfelépítmények,

– a lakóépületen levő ereszcsatornák és esővízlefolyó vezetékek,

– a lakóépület szigetelése és a külső vakolat.

A jótállási kötelezettség kiterjed a következő lakás- és épületberendezések beépítésére, illetve beszerelésére is:

– a főzőkészülék (tűzhely, főzőlap stb.),

– a fűtőberendezés (egyedi kályha, konvektor, elektromos hőtároló kályha stb.),

– a melegvíz-ellátó berendezés (gáz- vízmelegítő, villanybojler, fürdőkályha),

– az épületgépészeti és egészségügyi berendezések (falikút, mosogató, fürdőkád, zuhanyozó, mosdó, WC-tartály, WC-csésze stb. a hozzá tartozó szerelvényekkel),

– a szellőztetőberendezés (páraelszívó stb.),

– a beépített bútor (beépített ruhásszekrény, konyhaszekrény stb.),

– a redőny, vászonroló, napvédő függöny,

– a csengő és a kaputelefonnak a lakásban levő készüléke, valamint a kaputelefon és felcsengető berendezés a vezetékhálózattal,

– a lakás elektromos vezetékeihez tartozó kapcsolók és csatlakozóaljak,

– a központi fűtő- és melegvíz-szolgáltató berendezés a hozzá tartozó szerelvényekkel, ideértve a lakásban levő vezetékszakaszt és fűtőtesteket (radiátor stb.) is, kivéve a közüzemi szolgáltató által jóváírással vagy üzemeltetésre átvett vezetékeket és berendezési tárgyakat,

– a víz-, szennycsatorna- és gázvezeték a hozzá tartozó szerelvényekkel, ideértve a lakásban levő vezetékszakaszt is, a hozzá tartozó szerelvényekkel; gázvezeték esetén a közüzemi szolgáltató által jóváírással vagy üzemeltetésre átvett vezetékek és berendezési tárgyak kivételével,

– az elektromos vezeték és érintésvédelmi rendszere, a lakásban levő vezetékszakaszt és szerelvényeket is ideértve, kivéve a közüzemi szolgáltató által jóváírással vagy üzemeltetésre átvett méretlen készüléket és fogyasztásmérőt,

– a lakást szolgáló szellőztetőberendezés és a klímaberendezés,

– a központi antenna és erősítőberendezései, ideértve a lakásban levő vezetékszakaszt és csatlakozóaljat is,

– a személy- és teherfelvonó,

– a háztartásban keletkező hulladék gyűjtésére szolgáló berendezés,

– a lakást szolgáló kút a hozzá tartozó szerelvényekkel,

– a lakásban keletkezett házi szennyvíznek a telekhatáron belüli elhelyezésére, illetőleg elszikkasztására szolgáló berendezés.

A lakóépületnek a lakásokat kiszolgáló kötelező jótállás alá tartozó helyiségei és részei következők:

– tetőterasz,

– pince- és padlástérség vagy tüzelőtároló,

– kapualj,

– lépcsőház,

– folyosók és függőfolyosók,

– központi berendezések helyiségei,

– mosókonyha,

– szárítóhelyiség,

– gyermekkocsi- és kerékpártároló helyiség,

– hulladéktároló helyiség,

– gépkocsitároló helyiség (garázs, teremgarázs).

Kit terhel a jótállás?

A jótállási kötelezettség az építési szerződéssel az építési-szerelési munka elvégzésére kötelezettséget vállaló személyt, építési szerződés hiányában pedig az építési-szerelési munka tényleges elvégzőjét terheli.

Eltérés csak a megrendelő javára

Itt is egyoldalú diszpozitivitás érvényesül, a vállalkozó az e rendeletben foglaltaknál a megrendelőre nézve kedvezőbb jótállási feltételeket vállalhat. Semmis az a megállapodás, amely az e rendeletben foglaltaktól a megrendelő hátrányára tér el. Az érvénytelen megállapodás helyébe a rendelet rendelkezései lépnek.

Jótállási idő

A jótállás időtartama az átadás-átvételi eljárás befejezésének időpontjától számított három év. A jótállási jogokat a lakás (lakóépület) tulajdonosa, a lakás tulajdonba adásáig a megrendelő a vállalkozóval vagy az általa javításra kijelölt szervezettel szemben érvényesítheti.

Jótállási jegy

A jótállási igény a jótállási jeggyel érvényesíthető. A vállalkozó a jótállási jegyet lakásonként külön-külön köteles kiállítani, és azt az átadás-átvételi eljárás során a jogosultnak átadni. A jótállási jegynek tartalmaznia kell

– a jótállás körébe tartozó lakás, a lakást kiszolgáló helyiségek és épületrészek, valamint épületszerkezetek és berendezések meghatározását,

– a jogosultat a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének határidejét és feltételeit,

– a vállalkozó és az általa a javításra kijelölt szervezet nevét és címét,

– az átadás-átvételi eljárás befejezésének időpontját.

A jótállási jegynek utalnia kell arra, hogy a jótállás a jogosult törvényből eredő jogait nem érinti.

A jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a jogosult részére történő átadásának elmaradása nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét.

Elintézési határidő

A vállalkozó a bejelentett jótállási igény alapján tizenöt napon belül köteles a hibát megvizsgálni és a jogosult igényéről nyilatkozni. A javítást, a cserét, a munka újbóli elvégzését úgy kell teljesíteni, hogy az lehetőség szerint a lakóépület, illetőleg a lakás használatát ne akadályozza.

Tartós fogyasztási cikkek

Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló szabályok a 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendeletben találhatók. A rendelet szabályai szerint jótállási kötelezettség terjed ki a fogyasztói szerződés keretében belföldön értékesített következő új tartós fogyasztási cikkekre:

– hűtőszekrény, fagyasztó, kombinált hűtőszekrény;

– mosógép, centrifuga, szárítógép és ezek bármely kombinációja, mosogatógép, vasalógép;

– villamos és/vagy gázenergiával működtetett sütő-, főzőberendezések és ezek kombinációja 10 000 forint bruttó vételár felett;

– vízmelegítők, fűtő-, légkondicionáló- és egyéb légállapot-szabályozó berendezések 10 000 forint bruttó vételár felett;

– porszívó, gőzzel működő tisztítógép, szőnyegtisztító gép, padlósúroló és -fényesítő gépek;

– varrógép, kötőgép;

– motoros kerti gépek, motoros kézi szerszámok, motoros szivattyúk 10 000 forint bruttó vételár felett;

– az egyéves, illetve az egy évnél hosszabb kihordási idejű gyógyászati segédeszközök és készülékek 10 000 forint bruttó vételár felett;

– személygépkocsi, motorkerékpár, kerékpár, babakocsi;

– lakóautó, lakókocsi, utánfutós lakókocsi;

– biztonsági riasztó- és jelzőberendezések 10 000 forint bruttó vételár felett;

– elektronikus hírközlő végberendezések (telefonok, mobiltelefonok, telefaxkészülékek, többfunkciós készülékek stb.) 10 000 forint bruttó vételár felett;

– üzenetrögzítők, kihangosító készülékek 10 000 forint bruttó vételár felett;

– műholdvevő és AM Micro antennarendszerek és ezek részegységei, televíziók, projektorok, videomagnók 10 000 forint bruttó vételár felett;

– rádiók, autórádiók, rádiós ébresztőórák, rádió adó-vevő készülékek, amatőr rádióadók és rádióvevők, műholdas helymeghatározók 10 000 forint bruttó vételár felett;

– lemezjátszók, szalagos és kazettás magnók, CD-felvevők és -lejátszók, DVD-felvevők és -lejátszók, egyéni hangrendszerek és ezek tartozékai (keverőasztal, erősítő, hangszóró, hangfal), mikrofonok és fülhallgatók 10 000 forint bruttó vételár felett;

– fényképezőgépek, film- és hangfelvevő kamerák, videokamerák és camcorderek, film- és írásvetítők, filmnagyítók, filmelőhívó és filmfeldolgozó készülékek, fotónyomtatók, film- és diaszkennerek 10 000 forint bruttó vételár felett;

– mp3-lejátszók, pendrive-készülékek, illetve az ezekhez, valamint a digitális fényképezőgépekhez használatos memóriakártyák 10 000 forint bruttó vételár felett;

– távcsövek, látcsövek, mikroszkópok, teleszkópok, iránytűk, tájolók 10 000 forint bruttó vételár felett;

– személyi számítógépek és alkatrészeik, monitorok, nyomtatók, szkennerek 10 000 forint bruttó vételár felett;

– számológépek, zsebszámológépek, menedzserkalkulátorok 10 000 forint bruttó vételár felett;

– írógépek és szövegszerkesztők 10 000 forint bruttó vételár felett;

– hangszerek 10 000 forint bruttó vételár felett;

– órák 10 000 forint bruttó vételár felett;

– bútorok 10 000 forint bruttó vételár felett.

A jótállási jogokat a fogyasztási cikk tulajdonosa érvényesítheti, feltéve hogy fogyasztónak minősül. Ha a gyártó a fogyasztási cikkre a rendeletben foglaltaknál kedvezőbb jótállási feltételeket vállal, a jótállás alapján a forgalmazót megillető jogok a fogyasztói szerződés teljesítésének időpontjában átszállnak a fogyasztóra.

Eltérés a fogyasztó előnyére

Semmis az a megállapodás, amely a rendeletben foglaltaktól a fogyasztó hátrányára tér el. Az érvénytelen megállapodás helyébe a rendelet rendelkezései lépnek.

A forgalmazó kötelezettsége

A jótállási kötelezettség teljesítése azt terheli, akit a fogyasztói szerződés a szerződés tárgyát képező szolgáltatás nyújtására kötelez.

Jótállási idő

A jótállás időtartama egy év. A jótállási határidő a fogyasztási cikk fogyasztó részére történő átadása, vagy ha az üzembe helyezést a forgalmazó vagy annak megbízottja végzi, az üzembe helyezés napjával kezdődik.

Jótállási jegy

A forgalmazó köteles a fogyasztónak a fogyasztási cikkel együtt – külön kérés nélkül – jótállási jegyet átadni. A jótállási jegyet közérthetően és egyértelműen, magyar nyelven kell megfogalmazni. A jótállási jegyen fel kell tüntetni:

– a forgalmazó nevét és címét,

– a fogyasztási cikk megnevezését, típusát, gyártási számát, továbbá – ahol alkalmazható – azonosításra alkalmas részeinek meghatározását,

– a gyártó és – külföldről származó termék esetén – az importáló nevét, címét,

– a fogyasztót a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének határidejét, helyét és feltételeit,

– a vásárlás vagy az üzembe helyezés időpontját.

A jótállási jegynek utalnia kell arra, hogy a jótállás a fogyasztó törvényből eredő jogait nem érinti.

A jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a fogyasztó részére történő átadásának elmaradása nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét.

Az igény érvényesítése

A jótállási igény a jótállási jeggyel érvényesíthető. A fogyasztó a kijavítás iránti igényét a forgalmazó által a jótállási jegyen feltüntetett javítószolgálatnál közvetlenül is érvényesítheti.

Javítás

A kijavítás során a fogyasztási cikkbe csak új alkatrészt lehet beépíteni. A jótállás keretébe tartozó javítás esetén a forgalmazó, illetve a javítószolgálat a jótállási jegyen köteles feltüntetni:

– a javítási igény bejelentésének és a javításra átvétel időpontját, gépjármű esetében továbbá a kilométeróra állását,

– a hiba okát és a javítás módját,

– a fogyasztási cikk fogyasztó részére történő visszaadásának időpontját, gépjármű esetében továbbá a kilométeróra állását,

– a jótállás – a kijavítás időtartamával meghosszabbított – új határidejét.

A rögzített bekötésű, illetve a 10 kg-nál súlyosabb vagy tömegközlekedési eszközön kézi csomagként nem szállítható fogyasztási cikket – a járművek kivételével – az üzemeltetés helyén kell megjavítani. Ha a javítás az üzemeltetés helyén nem végezhető el, a le- és felszerelésről, valamint az el- és visszaszállításról a forgalmazó gondoskodik.

Csere

Ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, a forgalmazó nem hivatkozhat a Ptk. 306. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében aránytalan többletköltségre, hanem köteles a fogyasztási cikket kicserélni, feltéve, hogy a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza.

Szabványban előírt tartóssági követelmény

Az ítélkezési gyakorlat szerint a szabványban előírt tartóssági követelmény - ellenkező megállapodás hiányában – jótállási kötelezettséget nem hoz létre. Ha a szolgáltatás tárgya a tartóssági követelménynek nem felel meg, a hibás teljesítés következményeit kell alkalmazni.

A Legfelsőbb Bíróság ennek kapcsán kiemelte, hogy a jótállás olyan biztosítéki jellegű vagyoni többletfelelősség, amely általában a törvény erejénél fogva a kötelezettet (szállítót, vállalkozót) nem terheli. A jótállás tárgyában a gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződései alanyainak rendelkezési jogosultsága pedig olyan korlátozás alá eshet, mint más szerződési feltétel tekintetében. Ez azt jelenti, hogy a szerződéskötési kötelezettség körében – akaratmegegyezés hiányában – a törvény felhatalmazása alapján a bíróság határoz.

A szabványban többek között a minőségi (műszaki) követelményeket kell meghatározni. E követelmények azonban nem minden szolgáltatás tekintetében határozhatók meg egyforma mélységben, illetőleg részletességgel. Lehetnek olyan esetek, amikor a műszaki (minőségi) követelményeket minden részletkérdésre kiterjedően előre meghatározni nem lehet vagy nem célszerű, ugyanakkor azonban a szabvány a szem előtt tartott szolgáltatás minőségének bizonyos színvonalát célul tűzi ki. Ilyenkor helye lehet olyan általános követelmény meghatározásának, hogy pl. a terméknek bizonyos ideig a rendeltetésszerű használatra alkalmasnak kell lennie.

A tartóssági jellemzőnek a szabványban foglalt meghatározása éppen olyan minőségi előírás, mint a szakítószilárdság, keménységi fok, nedvességtartalom stb. megállapítása. Ezek együttvéve a szolgáltatás minőségi meghatározottságát eredményezik, s ezekért a kötelezett a törvény alapján tartozik helytállni. Ha tehát műszeres vizsgálat, illetőleg másképpen megalapozott szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján megállapítható, hogy a szolgáltatás tárgya a szabványban előírt tartóssági követelménynek (vagyis a tartósságra, élettartamra, teljesítményre, hasznos működésre, tárolhatóságra vonatkozóan a szabvány által előírt követelményeknek) nem felel meg, akkor a megrendelő a jogszabályban meghatározott előfeltételek megléte esetén érvényesítheti azokat az igényeket, amelyek – az előbb említett jogszabályi rendelkezések értelmében - a kellékhibás teljesítés esetén keletkeznek.

A tartóssági követelmény meghatározása nem azonos a jótállás kikötésével. Önmagában tehát azt a körülményt, hogy a szabvány tartóssági követelményt tartalmaz, nem lehet a tartósság idejével azonos idejű jótállási kötelezettség vállalásának tekinteni, feltéve hogy ebben a felek nem állapodtak meg. A jótállás ugyanis általában – amint erről fentebb már volt szó – elvállalt biztosítéki jellegű többletfelelősség, amelyben a felek között vagy akaratmegegyezés jön létre, vagy pedig bizonyos esetekben vitájuk az erre megállapított eljárásban nyer rendezést. A jótállás tárgyában felmerült vita érdemi elintézésére különös rendelkezés nincs, ezt tehát esetenként az említett általános szabályok alapján kell eldönteni.

Ha pedig a szabvány hosszabb időre szóló tartóssági követelményt állapít meg, mint amilyen tartamú jótállásban a felek megegyeznek, ez nem jelent ellentmondást, mert a tárgyi jog szerint ezeknek nem kell egybeesniük. Ugyanis más kategória az egyik, mint a másik, illetőleg a tartóssági követelményekhez - a jótállástól függetlenül – éppen olyan, a törvényből folyó felelősség fűződik, mint egyéb kikötött tulajdonsághoz.

Bankgarancia

A bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek – így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása – esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni.

A jogviszony alanya a bank és a kedvezményezett, ezért a bank megbízója érdekét, annak fizetést megtiltó nyilatkozatát nem veheti figyelembe. A fizetési feltételek igazolása esetén a fizetés nem tagadható meg.

A vállalt bankgarancia alapján azonban a garantőr csak a főadós által már kifizetett díjrészletek levonása után fennmaradó összeget köteles – az adós teljesítésének elmaradása esetén – megfizetni. A garantőr ezért jogosult vizsgálni az adós teljesítését.

A bankgarancia tehát olyan biztosítéki forma, amely a szerződést biztosító mellékkötelezettségként a kötelezett teljesítési képességét növeli. Ezt az teszi lehetővé, hogy az adós nem- vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén a bankgarancia lehívásával a bank mint jogosult közvetlen kielégítést kereshet. A kezességgel összehasonlítva, ahol a kötelezettség tartalma a főadóséhoz igazodik, a garancia kizárólag a garanciában rögzítetteknek köteles megfelelni, tehát sem a benne meghatározott összeg, sem az egyéb feltételek nem egyeznek meg szükségképpen a főkötelezettséggel. (Magánszemélyeknek nyújtott hitelek biztosítékaként bankgarancia nem fordul elő, mert meglehetősen drága.)

A bankgarancia ítélettel nem pótolható

A létre sem jött, vagy valamilyen ok (pl. felmondás) miatt megszűnt szerződést biztosító bankgarancia bírói ítélettel nem hozható létre, a hiányzó nyilatkozat nem pótolható. Ez akkor is irányadó, ha a kötelezett előzetesen előszerződés formájában vállalta, hogy a későbbi időpontban bankgaranciát fog adni.

Ide kapcsolódik, hogy a bankgarancia-szerződést biztosító mellékkötelezettség-jelleg miatt a megszűnt szerződéshez kapcsolódóan – ún. szándéknyilatkozat alapján – már nem lehet bankgarancia kiadását követelni.

A bankgarancia terjedelme

A bankgarancia a bank önálló kötelezettségvállalása, olyan szerződést biztosító mellékkötelezettség, amelyben a bank kötelezettsége az általa megszabott feltételekhez igazodik, s ezért eltérhet az adós fizetési kötelezettségének terjedelmétől.

A bankgarancia módosítása

Az ellenérték (díj) fejében vállalt bankgarancia a felek között polgári jogviszonyt keletkeztet, ezért mind a szerződés megkötésére, mind annak módosítására a Ptk. szabályai az irányadók. A szerződés egyoldalú módosítására vonatkozó szerződési kikötés csak akkor nem jelent indokolatlan egyoldalú előnyt a bankgaranciát vállaló fél javára, ha a díj egyoldalú emelésének okát, ennek körülményeit és lehetséges mértékét a felek a szerződésben előre rögzítik.

"Bankgarancia" váltón

A váltóra vezetett garanciát vállalok szövegű nyilatkozat váltójogviszonyt keletkeztet, az váltókezességet eredményez.

Jogvesztés kikötése

A felek írásban megállapodhatnak abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján megilletné. A szóban vagy ráutaló magatartással történt megállapodás semmis. Fontos tudnivaló, hogy a jogvesztés kikötésére vonatkozó szerződéses nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni, csak úgy, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

A jogvesztés kikötése nem joglemondás

A jogvesztés kikötése nem azonos a joglemondással. A jogvesztés kikötése ugyanis a vétkes szerződésszegés szankcionálása, mégpedig úgy, hogy a szerződésszegés olyan jog vagy kedvezmény elvesztésével jár, amely egyébként szerződésszerű teljesítés esetén a szerződő felet a szerződés alapján, illetve a szerződésre irányadó jogszabály alapján megilletné.

A joglemondás ezzel szemben egyszerű jognyilatkozat, amit bármely jogosult megtehet, aki szabadon rendelkezik a jogosultságai felett.

Felelősség a szerződésszegésért

A szerződésszegés még nem eredményezi automatikusan a jogvesztést, ahhoz az is kell, hogy a másik fél bizonyítsa, miszerint a szerződésszegés azért következett be, mert a kötelezett nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, vagyis: vétkesség terheli szándékosság vagy gondatlanság formájában.

A joghátrány mérséklése

Ha a jogvesztés túlságosan sújtaná a kötelezettet, a bíróság mérsékelheti a joghátrányt. Ennek során a bíróság mérlegeli a szerződésszegés okát, a felróhatóság mértékét, s minden olyan körülményt, amely szerepet játszott a szerződésszegés bekövetkezésében.

A bíróság azt is vizsgálja, milyen hátrány érte a szerződésszegéssel a jogosultat, milyen következményei vannak a szerződésszegésnek, milyen jogokat érvényesíthet a szerződésszegés esetére a jogosult.

A mérséklés természetesen nem azt jelenti, hogy a bíróság eltörli a joghátrányt. Itt csupán arról lehet szó, hogy a joghátrány súlyossága enyhül. A mérséklésnél szerepe van annak is, hogy a bíróságnak elő kell segíteni, miszerint a szerződés lehetőleg teljesedésbe menjen a felek között.

Tipikus jogvesztési kikötések

A legelterjedtebb jogvesztési kikötés a részletvételhez, illetve a pénzkölcsönökhöz kapcsolódik. A részletfizetési kedvezményt általában elveszti a kötelezett, ha egy vételárrészlettel vagy törlesztő részlettel késedelembe esik. Ilyenkor a jogvesztés azzal jár, hogy a még hátralévő tartozás azonnal, minden egyéb jogcselekmény nélkül egy összegben esedékessé válik.

Zálogjog

Zálogjog alapján a jogosult a pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból – törvény eltérő rendelkezése hiányában – más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít. Bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal biztosítása semmis. Zálogjog jövőbeli vagy feltételes követelés biztosítására is alapítható.

A követelés átszállásával a zálogjog is átszáll az új jogosultra. A zálogjogot – törvény eltérő rendelkezése hiányában – csak a követeléssel együtt lehet átruházni.

Zálogjog szerződés, jogszabály vagy bírósági és – ha jogszabály így rendelkezik – más hatósági határozat alapján keletkezhet. A zálogszerződést írásban kell megkötni.

A felelősség terjedelme

A zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. Kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is.

Mit lehet elzálogosítani?

Zálogjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés. A zálogjog – a felek megállapodásától függően – a zálogtárgy hasznaira is kiterjedhet. Ha azonban a zálogtárgy nincs a jogosult birtokában, a zálogjog nem terjed ki az elvált termésre, kivéve, ha a zálogtárgyat már a termés elválása előtt végrehajtás alá vonták.

Ha a zálogjog ugyanannak a követelésnek biztosítására több zálogtárgyat terhel, kétség esetén minden zálogtárgy az egész követelés biztosítására szolgál.

Ha a zálogtárgyak több személy tulajdonában vannak, és jogviszonyukból más nem következik, egymás közti viszonyukban a zálogtárgyak értékének arányában kötelesek helytállni. Akinek terhére ezt az arányt meghaladó kielégítés történik, a többi tulajdonostól a többlet arányos megtérítését követelheti.

A zálogjog érvényesítése

A zálogtárgyból való kielégítés – ha jogszabály kivételt nem tesz - bírósági határozat alapján végrehajtás útján történik. Semmis a kielégítési jog megnyílta előtt létrejött az a megállapodás, amely szerint a jogosult a kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát.

Rangsor

A kielégítési jogot – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a zálogtárgyra az elzálogosítás után szerzett jogok nem érintik. Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, törvény eltérő rendelkezésének hiányában a kielégítés joga a jogosultakat zálogjoguk keletkezésének sorrendjében illeti meg.

Ha a zálogjog több dolgot terhel, a jogosult határozhatja meg a kielégítési jog érvényesítésének sorrendjét. Az értékesítés azonban csak annyi zálogtárgyra terjedhet ki, amennyi a kielégítéshez szükséges.

Értékesítés

A felek – a legalacsonyabb eladási ár, illetve ennek számítási módja és a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltától számított határidő meghatározásával – írásban a kielégítési jog megnyílta előtt is megállapodhatnak a zálogtárgy közös értékesítésében. Ha a megállapodásban meghatározott határidő alatt, illetve feltételek mellett a zálogtárgyat nem sikerült értékesíteni, a közös értékesítésre irányuló megállapodás hatályát veszti.

Ha a zálogtárgynak hivatalosan jegyzett piaci ára van, vagy ha a jogosult záloghitel nyújtásával üzletszerűen foglalkozik – a zálogjoggal biztosított követelései tekintetében ideértve minden hitelintézetet -, a felek abban is megállapodhatnak, hogy a jogosult a zálogtárgyat bírósági végrehajtás mellőzésével maga is értékesítheti. Ha pedig ennek nincs helye, vagy a felek nem kívánják, úgy megállapodhatnak abban is, hogy a jogosult megbízást adhat a zálogtárgy értékesítésére záloghitel nyújtásával, illetve árverés szervezésével üzletszerűen vagy hivatalból foglalkozó személynek. A zálogtárgy értékesítésére vagy az erre irányuló megbízás kiadására feljogosított e joga alapján – a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva – jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának átruházására. Ha a zálogtárgy nincs a birtokában, az értékesítés céljából annak kiadását kérheti.

A zálogtárgy értékesítése előtt a kötelezettet értesíteni kell az értékesítés módjáról, helyéről és idejéről. A zálogtárgy értékesítésének bevétele a jogosultat illeti meg, de köteles a kötelezettel elszámolni, és a követelését, annak járulékait, valamint az értékesítéssel kapcsolatos költségeket meghaladó bevételt kiadni. Semmis a zálogjog megszűnése előtt kötött az a megállapodás, amely a jogosultat az elszámolási kötelezettség alól mentesíti.

A zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének szabályait a 12/2003. (I. 30.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendeletet az üzletszerűen folytatott – zálogházi tevékenység keretében nyújtott – kézizálogkölcsön esetén csak akkor kell alkalmazni, ha az erre vonatkozó külön jogszabály azt előírja, vagy alkalmazását a felek írásban kikötötték. A rendelet rendelkezéseitől a felek csak abban a körben térhetnek el, amelyben azt a jogszabály lehetővé teszi. Az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a felek megállapodása csak akkor irányadó, ha az nem sérti a zálogkötelezett e rendeletben biztosított jogait, és nem teszi terhesebbé az e rendeletben előírt kötelezettségeit.

Előzetes értesítés

A zálogjogosult köteles a zálogkötelezettet írásban értesíteni arról, hogy a megállapodásban foglaltaknak megfelelően kielégítési jogát gyakorolni, a zálogtárgyat értékesíteni kívánja. Az előzetes értesítés és az értékesítés között legalább 30 napnak kell eltelnie.

Az előzetes értesítésnek tartalmaznia kell:

– a zálogszerződés és – ha nem ebben történt – az értékesítésre vonatkozó megállapodás,

– az értékesíteni kívánt zálogtárgy,

– a kielégítési jog gyakorlásával érvényesíteni kívánt összeg és annak járulékai,

– a kielégítési jog megnyíltának oka és időpontja

megjelölését.

A zálogkötelezett az előzetes értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül köteles a jogosultnak megnevezni mindazon személyt, akinek – az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokon és tényeken kívül – a zálogtárgyon további zálogjoga vagy más olyan joga áll fenn, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozza vagy tulajdonjogát korlátozza.

A jogosult legalább 15 nappal az értékesítést megelőzően írásban értesíti a zálogkötelezettet az értékesítés választott módjáról, helyéről és időpontjáról. Az értesítésben az értékesítéssel megbízott személyt is meg kell jelölni, illetve – ha az értesítés a megbízottól származik – csatolni kell a zálogjogosult ilyen tartalmú nyilatkozatát.

Az előzetes és az említett értesítés egyidejűleg (egy iratban) is teljesíthető. Gyorsan romló dolog esetén az értékesítés időpontját a jogosult a fent írt időtartamra tekintet nélkül is meghatározhatja.

Több jogosult által történő értesítés esetén a zálogkötelezett a vele kötött megállapodásban foglalt, illetve a rendelet szerinti kötelezettségeit - a zálogjogosultak ettől eltérő együttes rendelkezéséig vagy ennek hiányában - annak a jogosultnak az irányában köteles teljesíteni, akinek értesítése a zálogkötelezetthez elsőként érkezett. Egyidejűleg (azonos napon) érkezett értesítések esetén az értesítést küldő jogosultak közül az követelheti a teljesítést, akinek kielégítési joga előbb nyílt meg.

Együttműködési kötelezettség

Közös értékesítés esetén a zálogkötelezett a sikeres értékesítés előmozdítása érdekében a zálogjogosulttal együttműködni köteles.

Felhívás a zálogkötelezetthez

Ha a zálogtárgy nincs a jogosult birtokában, a zálogjogosult az előzetes értesítésben vagy azt követően a kielégítési jogának gyakorlása érdekében írásban felhívhatja a zálogkötelezettet, hogy a zálogtárgyat a felhívásban meghatározott megfelelő időn belül bocsássa a jogosult rendelkezésére.

A zálogkötelezett köteles a jogosult számára lehetővé tenni, hogy a felhívásban foglaltaknak megfelelően a zálogtárgyat birtokba vegye – ingóság esetén azt elszállítsa – és azon a zálogszerződés szerinti jogait gyakorolja. A zálogkötelezett köteles továbbá a jogosultat olyan helyzetbe hozni, hogy az a zálogtárgyat a vele kötött megállapodásban, illetve az e rendeletben foglaltak szerint értékesíthesse, és köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a jogosultat e jogainak gyakorlásában akadályozza.

Ingatlan kiürítése

Ha a zálogtárgy olyan lakóingatlan, amely esetében a zálogjogosult az ingatlan kiürített állapotban való értékesítését követelheti, a jogosult – az értékesítés céljából – az ingatlan kiürített állapotban való birtokba adására is igényt tarthat. A birtokba bocsátás teljesítésére legalább 3 hónapos határidőt kell szabni. A kiürített állapotban való birtokba bocsátás elmulasztása – a megszabott határidő letelte után – az ingatlan értékesítésének nem akadálya.

Kézizálogjog

A jogosult birtokába kerülő zálogtárgy tekintetében – annak értékesítéséig - a zálogjogosultat megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a kézizálogjog jogosultját illetik, illetve terhelik.

A zálogtárgy kiadása

Közös értékesítés esetén a zálogkötelezett a zálogtárgy kiadására csak akkor köteles, ha erre a közös értékesítésre irányuló megállapodásban kötelezettséget vállalt. Ilyen kötelezettségvállalás hiányában is köteles azonban az értékesítés érdekében a jogosultat a zálogtárgyra vonatkozó szükséges tájékoztatással ellátni, és lehetővé tenni, hogy a zálogtárgyat az értékesítés során vevőként jelentkező személyek megtekinthessék.

Jogon vagy követelésen fennálló zálogjog

Jogon vagy követelésen fennálló zálogjog esetén – a közhiteles nyilvántartás által tanúsított ilyen zálogjog kivételével – a zálogkötelezett köteles az előzetes értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul

– a jogot vagy követelést keletkeztető vagy bizonyító, illetve a jog gyakorlásához vagy a követelés érvényesítéséhez szükséges iratokat a jogosultnak átadni,

– a követelés elzálogosításáról annak kötelezettjét tájékoztatni,

feltéve hogy ezeket korábban még nem tette meg.

Ha a követelés kötelezettjét az elzálogosításról a zálogjogosult értesíti, vagy zálogjogát a jogosult a zálogjoga alapításáról való értesítés nélkül érvényesíti, a követelés kötelezettje követelheti, hogy a zálogjogosult a zálogjoga fennállását a zálogszerződéssel, illetve az erről szóló okirat közjegyző által hitelesített másolatával igazolja.

Leltár

A jogosult a birtokába került zálogtárgyról, illetve a javára működtetett vagyon esetén annak elemeiről és összetételéről leltárt köteles készíteni. A leltár készítése során a zálogkötelezett részvételének lehetőségét biztosítani kell.

A leltárban fel kell tüntetni, hogy annak felvételénél a zálogkötelezett jelen volt-e, jelenléte esetén pedig azt is, hogy a leltár másolatát átvette. Ha a zálogkötelezett a leltár felvételénél nem volt jelen, a leltár másolatát részére haladéktalanul meg kell küldeni.

A leltárt olyan részletezésben és terjedelemben kell elkészíteni, hogy az alkalmas legyen az értékesítés elvégzésére, azt követően pedig a zálogkötelezettel való elszámolásra.

Közös értékesítés esetén – ha erre bármelyik fél igényt tart – a zálogkötelezett birtokában maradt zálogtárgyakról is leltárt kell felvenni, amelyet a felek közösen készítenek el.

Értékesítési napló

A jogosult a zálogtárgy értékesítésére irányuló intézkedéseiről, azok időpontjának megjelölésével értékesítési naplót köteles vezetni. Az értékesítési naplóhoz csatolni kell a leltárt, az intézkedések során keletkezett és az értékesítési naplóban foglaltak igazolására alkalmas okiratokat, a zálogkötelezettnek, illetve az értékesítési naplót vezető jogosulton kívüli más zálogjogosultaknak az intézkedésekkel kapcsolatosan tett észrevételeit. A zálogkötelezett, illetve az értékesítési naplót vezető jogosulton kívüli más zálogjogosultak az értékesítési naplót megtekinthetik, arról vagy annak egyes részeiről másolatot készíthetnek.

Közös értékesítés során az értékesítési naplót a felek megállapodása szerinti személy vezeti.

Bekapcsolódás az értékesítésbe

Az értékesítést végző jogosult az értékesítésről – ha pedig a zálogtárgy a birtokába került, úgy erről is – a zálogtárgyra vonatkozóan zálogjoggal rendelkező más – értékesítésre szintén feljogosított – jogosultakat írásban azzal köteles tájékoztatni, hogy az értékesítés folyamatába az értesítés kézhezvételétől számított meghatározott, de legalább 8 napos határidőn belül bekapcsolódhatnak.

Az értékesítést végző jogosulttal a bekapcsolódási szándékot írásban kell közölni, és erről egyidejűleg a zálogkötelezettet is értesíteni kell. Az értékesítés folyamatába való bekapcsolódási szándékát az értékesítési joggal rendelkező az a zálogjogosult is közölheti, aki a bekapcsolódás lehetőségéről nem kapott tájékoztatást, de zálogjoga fennállását okirattal igazolja. A bekapcsolódott zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelésének jogalapját és összegszerűségét igazoló okiratokat az értékesítést végző jogosultnak bemutatni köteles.

Másik jogosult kijelölése

Az értékesítést végző jogosult, valamint az értékesítésbe bekapcsolódott zálogjogosultak a zálogtárgy birtokban tartására és értékesítésére egyhangú határozattal másik jogosultat jelölhetnek ki. E határozatról a zálogkötelezettet is tájékoztatni kell. Ilyen esetben az értékesítési naplót - annak további vezetése érdekében – a kijelölt jogosultnak kell átadni.

Az értékesítés feltételei

A jogosultak egyhangú határozattal meghatározhatják vagy – ha ez már megtörtént – megváltoztathatják az értékesítés helyét, idejét és módját, valamint annak, illetve a vagyon – értékesítéséig történő – működtetésének feltételeit.

Ha az értékesítés nem üzletszerű kereskedelmi forgalomban az erre irányadó szabályok szerint történik, a jogosultnak az értékesítés olyan módját kell választania, amely lehetővé teszi, hogy az érintett zálogtárgy tekintetében az adott körülmények között vevőként ésszerűen számításba vehető személyek az értékesítésről tudomást szerezhessenek és egymással versengő ajánlatot tehessenek.

E követelmény teljesítésétől a jogosult eltekinthet, illetve attól eltérhet, ha ehhez az értékesítés során a zálogkötelezett írásban hozzájárul. Ha az értékesítésbe más zálogjogosult is bekapcsolódott, az e rendelkezésben foglaltak alkalmazásához annak hozzájárulását is be kell szerezni.

Méltányos piaci ár

A zálogtárgy értékesítése során a jogosult az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni, ennek megfelelően a zálogtárgyat az értékesítési jogának keretei és az adott piaci körülmények között elérhető méltányos áron – a zálogkötelezett és a bekapcsolódott zálogjogosult törvényes érdekeit is szem előtt tartva – kell értékesítenie.

Sikertelen értékesítés

Az értékesítés sikertelen, ha a zálogkötelezettel kötött megállapodás szerinti határidőben és feltételek mellett a zálogtárgy értékesítése nem vezet eredményre.

Az értékesítés sikertelensége esetén a felek 15 napon belül az értékesítésre újabb határidőben állapodhatnak meg, ennek hiányában a jogosult 8 napon belül köteles a zálogtárgyat a zálogkötelezettnek visszaadni, és ezt csak abban az esetben mellőzheti, ha ez utóbbi határidő lejártától számított 15 napon belül bírósági végrehajtást kezdeményez.

Az értékesítésre megszabott határidő sikertelen elteltére nem hivatkozhat az a zálogkötelezett, aki a vele kötött megállapodásban foglalt, illetve az e rendelet szerinti kötelezettségeinek nem tett eleget. A kötelezettségek késedelmes teljesítése esetén a késedelem időtartamát az értékesítésre megszabott határidő számításánál figyelmen kívül kell hagyni. E tényről, illetve a figyelmen kívül hagyott időtartamról a zálogkötelezettet írásban tájékoztatni kell.

Elszámolás

A zálogtárgy értékesítését követően az értékesítés eredményéről a jogosult haladéktalanul írásbeli elszámolást köteles készíteni, amelynek tartalmaznia kell:

– az értékesített zálogtárgyak leltár szerinti felsorolását,

– a zálogtárgyak ellenében kapott vételárat egyenként, illetve összességében, az értékesítés módjától függően,

– a zálogtárgy őrzésével, fenntartásával, értékesítésével, vagyon esetén annak működtetésével, valamint az elszámolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatosan felmerült költségeket,

– a zálogtárgy, vagyon esetén a működtetés – zálogjogosult által beszedett - hasznait,

– a zálogtárgyból kielégítendő követelések összegét, jogcímét, rangsorát, és ha van,

– a zálogkötelezettet megillető maradványösszeget.

Az írásbeli elszámolást meg kell küldeni a zálogkötelezettnek és az értékesítésbe bekapcsolódott zálogjogosultaknak. Az érdekelt az elszámolással kapcsolatos kifogásait 8 napon belül – a többi érdekelttel közvetlenül közlendően – írásban jelentheti be a jogosultnak, amelyre az érdekeltek további 8 napon belül tehetnek észrevételt.

Közös értékesítés esetén írásbeli elszámolást csak akkor kell készíteni, ha a felek ebben megállapodtak, vagy az értékesítésbe más zálogjogosult is bekapcsolódott.

Kifogás

Kifogás esetén – az észrevételekre figyelemmel – a jogosult az írásbeli elszámolást fenntartja vagy módosítja. Erről az érdekelteket írásban és azzal tájékoztatja, hogy a figyelembe nem vett kifogásaikat, illetve észrevételeiket a továbbiakban bírósági úton, nemperes eljárás keretében érvényesíthetik. Ha az eljárás megindítását az érdekelt a tájékoztatás közlésétől számított 15 napon belül igazolja, a jogosult az értékesítés során befolyt összeget vagy annak vitatott részét köteles bírósági letétbe helyezni.

A nemperes eljárás megindítása iránti kérelmet a zálogkötelezett lakóhelye szerint illetékes helyi bírósághoz kell benyújtani.

Értékesítés felszámolás során

Ha a zálogkötelezettel szemben felszámolási eljárás vagy a zálogtárgyra is kiterjedő bírósági végrehajtás folyik, a jogosult a zálogtárgy értékesítésére vonatkozó megállapodás szerinti jogait – felszámolási eljárás esetében a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől, bírósági végrehajtás esetében pedig a zálogtárgy lefoglalásától kezdve – nem gyakorolhatja, kielégítést a felszámolási eljárás, illetve a bírósági végrehajtás körében és annak szabályai szerint kaphat.

Ha a zálogjog a zálogtárgynak felszámolási vagy végrehajtási eljárás keretében történő értékesítésével megszűnik, a zálogjogosult az eljárásra irányadó szabályok szerint – az értékesítés során befolyt vételár tekintetében - gyakorolhatja kielégítési jogát. Lakóingatlan elzálogosítása esetén – ha a felek eltérően nem állapodnak meg – a zálogjogosult a zálogjoga érvényesítése során az ingatlan kiürített állapotban való értékesítését követelheti.

A zálogjog megszűnése

A követelés kielégítése

Ha a zálogtárgy tulajdonosa, valamint a követelés kötelezettje (személyes kötelezett) különböző személy, és a jogosult a zálogtárgyból kielégítést kapott, a zálogjog megszűnik, a követelés pedig egyéb biztosítékaival együtt a kielégítés erejéig a tulajdonosra száll át.

Amennyiben a jogosultat egyébként nem a személyes kötelezett elégíti ki, a zálogjog a követelés, illetőleg a kielégítés alapján keletkező megtérítési igény erejéig a kielégítő személyre száll át. Ez a személy követelheti a zálogtárgy átadását, illetőleg a zálogjognak javára való bejegyzéséhez szükséges nyilatkozat kiadását.

A követelés megszűnése

A zálogjog megszűnik, ha a követelés megszűnik, vagy a zálogjog átruházása nélkül átszáll, kivéve, ha a törvény rendelkezése értelmében a zálogjog a megtérítési követelés biztosítására fennmarad.

Konfúzió

Megszűnik a zálogjog abban az esetben is, ha a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát; vagy a zálogtárgy tulajdonosa a zálogjoggal biztosított követelést megszerzi, a zálogjog azonban – ha a követelést megszerző tulajdonos nem személyes kötelezett – a rangsorban hátrább álló zálogjogosultak irányában fennmarad.

A zálogtárgy elpusztulása

A zálogjog megszűnik továbbá akkor is, ha a zálogtárgy elpusztul. Ha a zálogtárgy elpusztulásáért vagy értékcsökkenéséért a tulajdonos felelős, továbbá, ha a zálogtárgyat biztosítékadási kötelezettség alapján kötötték le, és a kárért a jogosult nem felelős, a tulajdonostól, illetőleg a biztosíték adására kötelezettől megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenésnek megfelelő további fedezetet lehet követelni.

Maradvány, helyreállítás, pótlás

A zálogtárgy elpusztulásának, illetőleg értékcsökkenésének pótlására szolgáló biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték a zálogtárgy helyébe lép, illetőleg a zálogfedezet kiegészítésére szolgál. Jelzálogjog esetében mind a tulajdonos, mind a jogosult ennek az értéknek a zálogtárgy helyreállítására fordítását követelheti.

Ha a zálogtárgyat károsodás elhárítása érdekében értékesítik, a vételár a zálogtárgy helyébe lép. Az értékesítéshez – ha ennek elháríthatatlan akadálya nincs – a tulajdonos beleegyezése szükséges.

Jelzálogjog

Jelzálogjog esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad, aki jogosult a dolog rendeltetésszerű használatára, hasznosítására, köteles azonban annak épségét megőrizni. Ha a kötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a jogosult kérheti a veszélyeztető cselekmény megtiltását és a veszély elhárításához szükséges intézkedések elrendelését. Ha a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. Ha a kötelezett a jogosult felhívásának megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a jogosult kielégítési jogát gyakorolhatja.

Nem lehet jelzálogjogot alapítani a dolog egy részén, közös tulajdonban álló dolognak a kötelezett tulajdonában lévő egész tulajdoni illetősége azonban zálogba adható.

A jelzálogjog bejegyzése

Ingatlan esetében jelzálogjog csak az ingatlan-nyilvántartásban önálló egységként nyilvántartott egész ingatlanra, illetőleg annak a kötelezett tulajdonában lévő egész tulajdoni illetőségére létesíthető. Ingatlant egyébként csak jelzálogjog alapítása útján lehet elzálogosítani. Ingatlanra vonatkozó jelzálogjog alapításához az erre irányuló szerződésen felül a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.

Ingóságot, vagyont terhelő jelzálogjog alapításához a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a jelzálogjognak a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Ha a zálogjog több zálogtárgyat terhel, továbbá, ha a zálogtárgy egyedi megjelölése nem lehetséges, a zálogtárgy, illetve a zálogtárgyak köre fajta és mennyiség szerint vagy körülírással is meghatározható.

Mindkét nyilvántartásba történő bejegyzésben feltüntetik a követelés összegét (jövőbeli követelések esetén a biztosítani kívánt legmagasabb összeget), valamint annak járulékait, ez utóbbiak a zálogszerződés tartalmára utalással is megjelölhetők. A követelés csökkenése vagy megszűnése a bejegyzés tartalmára tekintet nélkül kihat a zálogjogra.

A tulajdonos az ingatlan-nyilvántartásban azt is feljegyeztetheti, hogy az ingatlant egy éven belül a feljegyzésben meghatározott összegnél nem nagyobb összeg erejéig jelzálogjoggal kívánja megterhelni. Ha a jelzálogjog bejegyzését a feljegyzésben meghatározott határidő alatt kérik, a bejegyzett jelzálogjog a feljegyzés rangsorban elfoglalt helyéhez (ranghely) igazodó ranghelyet kap.

A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog tárgya lehet – a rendelkezési jog megszerzésétől függő hatállyal – olyan dolog is, amelyre a zálogkötelezett a zálogszerződés megkötése után szerez rendelkezési jogot. Az ilyen zálogjog ranghelyét a bejegyzésének időpontja határozza meg, e szabályra azonban nem lehet hivatkozni azzal szemben, akinek javára a rendelkezési jog korábbi jogosultja alapított zálogjogot. A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog megszűnik, ha a zálogtárgyat kereskedelmi forgalomban vagy rendes gazdálkodás körében jóhiszemű vevő részére értékesítik. Megszűnik továbbá abban az esetben is, ha a jóhiszemű vevő a mindennapi élet szokásos tárgyai körébe tartozó dolog tulajdonjogát visszterhesen szerzi meg.

Zálogjogi nyilvántartás

A Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartás közhitelűen tartalmazza a nyilvántartásba bejegyzett ingó dolgot, illetve vagyont terhelő zálogjogot alapító zálogszerződés létrejöttét. E nyilvántartásba bárki betekinthet.

Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a zálogjogi nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerez jogot. A jogot szerző harmadik személy rosszhiszeműségét azonban önmagában nem alapozza meg az a körülmény, hogy e személy a nyilvántartásba történő betekintéssel az oda bejegyzett adat, jog vagy tény fennállásáról tudomást szerezhetett volna.

A zálogjogi nyilvántartásba történő bejegyzés alapjául – ha jogszabály másképp nem rendelkezik – a közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződés vagy a zálogjogviszony létesítésére irányuló bírósági vagy más hatósági határozat adatai szolgálnak.

A zálogjogi nyilvántartás részletes szabályait a 11/2001. (IX. 1.) IM rendelet állapítja meg.

A nyilvántartás tartalma

A zálogjogi nyilvántartás az okirat adatai közül a következőket tartalmazza:

– a zálogkötelezett, továbbá – ha az nem azonos a zálogkötelezettel – a biztosított követelés kötelezettje (személyes kötelezett) és a zálogjogosult természetes személy esetén: családi és utóneve, előző neve, születési ideje és - hozzájárulásával – lakcíme, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén: elnevezése, székhelye és azonosító adatai (cégjegyzékszáma, ennek hiányában adószáma), egyéb szervezet esetén annak azonosító adatai;

– a zálogtárgy megjelölése;

– a biztosított követelés jogcíme, pénzneme, lejárata, összege, illetve legmagasabb összege;

– a bejegyzés alapjául szolgáló okirat megnevezése, kiállítója, kelte, ügyszáma, valamint a bejegyző közjegyző neve, székhelye és törzsszáma;

– a zálogjog keletkezésének és módosulásának időpontja, ha ez a bejegyzés napjától eltér;

– a törölt zálogjog ranghelyének fenntartása, illetve a ranghellyel való rendelkezés jogáról történő lemondás;

– a zálogjog érvényesítésére irányuló, illetve a zálogkötelezettséget egyébként érintő bírósági vagy más hatósági eljárás megindításának időpontja, az eljárást elrendelő vagy azt folytató hatóság megnevezése és ügyszáma;

– a vagyont terhelő zálogjog átalakítása.

Bejegyzés

A bejegyzésben a zálogtárgyat az okirat, illetve annak melléklete szerint vagy az okiratban, illetve annak mellékletében foglaltakra utalással kell rögzíteni. Vagyont terhelő zálogjog esetén, ha az a zálogkötelezett egész vagyonát terheli, az okiratban ezt, a vagyon meghatározott részét terhelő zálogjog esetében pedig az okiratban vagy annak mellékletében – szabatos körülírással – a vagyon e meghatározott körét kell feltüntetni.

A zálogjog alapításának, változásainak és a zálogjogviszonyhoz kapcsolódó egyéb adatoknak a zálogjogi nyilvántartásba történő bejegyzéséről a közjegyző kérelemre – elektronikus adatátvitel útján – gondoskodik. A bejegyzés megtörténtéről és a bejegyzett adatokról a közjegyző a jelen lévő félnek azonnal, erre vonatkozó külön kérelem nélkül tanúsítványt ad. A nyilvántartásból az adatokat a zálogjog megszűnését követően haladéktalanul törölni kell. A bejegyzésre, illetve a bejegyzett adatok törlésére közjegyzői okirat alapján az okiratszerkesztő közjegyző, egyéb esetben bármely közjegyző illetékes.

Ha valamely bejegyzés alapjául a jogszabály szerint közokiratba nem foglalt jognyilatkozat is elegendő, azt olyan teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, amelyen a nyilatkozattevő fél aláírásának valódiságát közjegyző tanúsítja. Nem jegyezhető be a változás, ha az ilyen okiratnak olyan alaki vagy tartalmi hiányossága van, amely miatt az abban foglalt jognyilatkozat nyilvánvalóan érvénytelen, vagy a bejegyzési kérelem az annak tartalmát meghatározó jogszabály rendelkezéseinek egyéb okból nem felel meg.

A bejegyzés törlése

Ha a zálogjog alapítására vonatkozó bejegyzésnek nyilvántartásból való törlését nem a zálogkötelezett kéri, erről a zálogkötelezettet a közjegyző azzal értesíti, hogy az értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül a törölt zálogjog ranghelyén a közjegyzőnél új zálogjogot alapíthat, vagy a törléstől számított egyévi időtartamra a ranghely fenntartásának bejegyzését kérheti. Ha a zálogkötelezett ilyen kérelmet határidőn belül nem terjeszt elő, vagy bejelenti, hogy e jogával nem él, a közjegyző a bejegyzést törli.

Tanúsítvány

A közjegyző a kérelem tárgyában – a mellékelt okiratok alapján, egyéb bizonyítás feltétele nélkül – végzéssel határoz. A kérelemnek helyt adó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. A határozatban foglaltak bejegyzéséről a közjegyző a határozat meghozatalával egyidejűleg intézkedik, és a nyilvántartás megváltozott tartalmáról szóló tanúsítványt a végzéssel együtt kézbesíti a feleknek.

Keretbiztosítéki jelzálogjog

Az úgynevezett keretbiztosítéki jelzálogjog azt jelenti, hogy a felek olyan követeléseket biztosítanak jelzálogjoggal, amelyek a zálogszerződésben meghatározott jogviszonyból vagy jogcímen keletkeznek, illetve keletkezhetnek. Ilyenkor a nyilvántartásba kerülő bejegyzésnek a jogviszonyt vagy jogcímet és azt a legmagasabb összeget is tartalmaznia kell, amelyen belül a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet.

Ha a jogviszonyba új kötelezett lép, a keretbiztosítéki jelzálogjog a jogviszonyból korábban létrejött követeléseken felül azoknak a követeléseknek is biztosítékául szolgál, amelyek a jogviszonyból az új kötelezett terhére keletkeztek.

A kötelezett – ha a zálogszerződésben meghatározott jogviszony megszűnt, és abból eredő, vagy a zálogszerződésben meghatározott jogcímen keletkezett követelésből származó tartozása nem áll fenn – követelheti, hogy a jogosult a keretbiztosítéki jelzálogjogáról mondjon le.

A követelés elévülése

A jelzálogjog megszűnik akkor is, ha a követelés elévül.

A ranghely fenntartása

A tulajdonos a megszűnő jelzálogjog ranghelyén és a megszűnés terjedelmében a bejegyzett zálogjog törlésével egyidejűleg annál nem terhesebb új jelzálogjogot alapíthat, vagy a törölt bejegyzés ranghelyét egy év tartamára fenntarthatja. A tulajdonos erről a jogáról harmadik személlyel vagy a lemondással érintett ranghelyet követő ranghelyen bejegyzett zálogjogosulttal szemben mondhat le. Ilyen esetben a tulajdonos a ranghellyel kapcsolatos jogait csak annak hozzájárulásával gyakorolhatja, akivel szemben arról lemondott.

Kézizálogjog

Kézizálogjog létrejöttéhez az erre irányuló zálogszerződésen felül a zálogtárgy átadása is szükséges. Az átadás harmadik személy (zálogtartó) kezéhez is történhet. Kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen akkor is lehet zálogjogot szerezni, ha az, aki a zálogtárgyat adta, nem volt tulajdonos.

Kézizálogjog sem a dolog egy részén, sem annak tulajdoni illetőségén nem szerezhető. A kézizálogjog jogosultja a zálogtárgyat köteles épségben megőrizni, és a zálogjog megszűnésekor azt a zálogkötelezettnek visszaadni.

A jogosult a zálogtárgyat külön rendelkezés hiányában nem használhatja és nem hasznosíthatja, de természetes hasznait jogosult és köteles beszedni. A hasznok elsősorban a szükséges költségek fedezésére szolgálnak. A jogosult a hasznokról elszámolni köteles. Ha a zálogtárgy állagának romlásától vagy értékének lényeges csökkenésétől lehet tartani, a kötelezett vagy a tulajdonos más megfelelő biztosíték felajánlása mellett a zálogtárgy visszaadását kérheti.

A kézizálogjog megszűnik, ha a kézizálogjog jogosultja a zálogtárgyat a tulajdonosnak visszaadja. Megszűnik akkor is, ha a jogosult a birtokából akaratán kívül kikerült zálogtárgyat egy éven belül nem szerzi vissza, és evégből bírósághoz sem fordul.

Vagyont terhelő zálogjog

A jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagyonának egészén vagy annak önálló gazdasági egységként működtethető részén az ezt alkotó dolgok, jogok és követelések meghatározása nélkül – a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalásával és a zálogjognak a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzésével – vagyont terhelő zálogjog alapítható. Ez a zálogjog a zálogszerződés megkötése után a kötelezett vagyonába kerülő vagyontárgyra is kiterjed, attól az időponttól kezdve, hogy azon a kötelezett rendelkezési jogot szerez, megszűnik azonban, ha a vagyontárgy a kötelezett vagyonából kikerül.

A vagyont terhelő zálogjogra a jelzálogjog szabályait kell alkalmazni.

Kielégítés

A vagyont terhelő zálogjog jogosultja a kielégítési jogának megnyíltával a zálogkötelezett vagyonából a vagyon egységének fenntartása mellett kereshet kielégítést, de a vagyont terhelő zálogjogot a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozattal az abban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá is átalakíthatja. Az átalakító jognyilatkozat az általa létesítendő zálogjogok létrejöttéhez a zálogszerződésen felül szükséges további feltételeket nem pótolja.

Rangsor

Vagyont terhelő zálogjoga, illetve az átalakító jognyilatkozattal létesített zálogjoga alapján a jogosult a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének időpontja szerinti ranghelyen gyakorolhatja kielégítési jogát. E rendelkezésre azonban nem hivatkozhat azzal szemben, aki a vagyonba tartozó valamely vagyontárgyon

– annak a vagyonba kerülését megelőzően zálogjogot,

– a zálogjogi nyilvántartáson kívüli más nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogot,

– kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen kézizálogjogot, illetve jogot vagy követelést terhelő zálogjogot szerzett.

A vagyon kielégítést veszélyeztető csökkenése

Az elzálogosított vagyon kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenése esetén a zálogjogosult az átalakító jognyilatkozatot a kielégítési jogának megnyílta előtt is megteheti.

Az elzálogosított vagyon kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenéséről a kötelezett a jogosultat értesíteni köteles. A felek szerződésükben a vagyon csökkenésének kielégítést veszélyeztető mértékét is meghatározhatják. Megállapodhatnak továbbá abban is, hogy a zálogjogosult a kötelezett gazdálkodását ellenőrizheti.

Zálogjog jogon és követelésen

Jogon vagy követelésen az erre irányuló szerződéssel alapítható zálogjog. E zálogjog a zálogkötelezett javára jövőben keletkező jogokra és követelésekre is kiterjedhet. A zálogjog tárgyát képező jogok vagy követelések körülírással is meghatározhatók. Ha a jog vagy követelés fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és az erről szóló jogszabály elzálogosításukat e nyilvántartásba való bejegyzéshez köti, a zálogjog e nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre. Zálogjog osztható követelés meghatározott részén is keletkezhet.

A zálogjog érvényesítése

A zálogjog érvényesítéséhez a jog vagy követelés kötelezettjét a zálogjog megalapításáról értesíteni kell. A zálogjogosult a zálogkötelezettől a zálogjog érvényesítéséhez szükséges okiratok átadását követelheti.

A zálogkötelezett mozgástere

A jogot vagy követelést terhelő zálogjog kötelezettje – a zálogjogra kiterjedő hatállyal – csak a jogosult hozzájárulásával tehet olyan jognyilatkozatot, amely a jogosult kielégítési alapját megszünteti vagy hátrányosan változtatja meg. Ezt a szabályt a bankszámlaszerződés alapján fennálló számlakövetelés elzálogosítása esetén a számlatulajdonos bankszámla feletti rendelkezési joga tekintetében csak akkor kell alkalmazni, ha azt a felek a zálogszerződésben kifejezetten kikötötték.

Az elzálogosított követelés teljesítése

Ha az elzálogosított követelés a zálogtárgyból való kielégítési jog megnyílta előtt válik esedékessé, az elzálogosított követelést annak kötelezettje - a zálogszerződés eltérő rendelkezése hiányában – csak a zálogjogosult és a követelés jogosultja kezéhez együttesen teljesítheti, a pénzkövetelést azonban mindkét jogosult javára bírósági letétbe helyezéssel kell teljesíteni, ha bármelyikük ezt kívánja. Ha az elzálogosított követelés valamely dolog szolgáltatására irányul, és a felek megállapodása szerint a zálogjogosultat megilleti a szolgáltatandó dolog birtoklásának joga, a követelés kötelezettje csak a zálogjogosultnak teljesíthet.

Ha az elzálogosított követelés a zálogtárgyból való kielégítési jog megnyílta után válik esedékessé, és azt a zálogjog érvényesítése során nem értékesítették, e követelést annak kötelezettje – a zálogszerződés eltérő rendelkezése hiányában – csak a zálogjogosultnak teljesítheti.

Ha az elzálogosított követelést a zálogjogosult kezéhez kell teljesíteni, a teljesített pénzkövetelésre az óvadékra irányadó szabályokat, a teljesítés egyéb tárgyára pedig a kézizálogjog szabályait kell alkalmazni.

Ha az elzálogosított követelés esedékessége vagy a jog gyakorlása e követelés jogosultjának jognyilatkozatától vagy általa teljesíthető feltételtől függ, kielégítési jogának megnyílta után e jognyilatkozatot a zálogjogosult is megteheti, illetve teljesítheti az esedékesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt.

Önálló zálogjog

Zálogjog úgy is alapítható, hogy az a zálogtárgyat személyes követelés nélkül terhelje. Ilyen esetben a zálogjogosult a zálogszerződésben meghatározott összeg, valamint annak járulékai erejéig kizárólag a zálogjoggal terhelt zálogtárgyból kereshet kielégítést.

A zálogjogosult kielégítéséhez az önálló zálogjognak a zálogkötelezett vagy a zálogjogosult általi felmondása szükséges. A felmondás ideje hat hónap.

Átruházás

Az önálló zálogjog átruházható. A zálogkötelezett az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszonyból eredő jogait és kifogásait csak az önálló zálogjog közvetlen megszerzője vagy ennek olyan jogutódja ellen érvényesítheti, aki az önálló zálogjogot ingyenesen szerezte, vagy a szerzéskor az annak alapjául szolgáló jogviszonyt ismerte.

Átváltoztatás

Az önálló zálogjog – ranghelyének megtartása mellett – követelést biztosító zálogjoggá, ez utóbbi pedig önálló zálogjoggá a felek erre irányuló megállapodásával átváltoztatható, ha a zálogjogot a nyilvántartás tartalmazza, úgy a megállapodáson felül a nyilvántartásba történő bejegyzésével. Az átváltoztatáshoz nincs szükség a rangsorban azonos vagy hátrább álló zálogjogosultak hozzájárulására.

Az óvadék

Az óvadékra az alábbi eltérésekkel a zálogjogra vonatkozó közös szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Az óvadék tárgya

Valamely követelés biztosítására pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb meghatározott pénzügyi eszközön az erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának átadásával óvadék alapítható. Ha az óvadék tárgya más dolog, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.

Az óvadékot a jogosult nem köteles lekötött betétben kezelni.

Óvadék közraktári jegyen

A közraktári jegy (áru- és zálogjegy) értékpapír, és mint ilyen, óvadék tárgya lehet, ha óvadéki funkcióját egyéb jogszabályi feltételek is lehetővé teszik. Ehhez szükséges, hogy a közraktári jegy birtokosát a hátiratok összefüggő láncolata igazolja. Ha a hátiratok összefüggő láncolata a közraktári jegy birtokosát nem legitimálja, akkor az ügyletre a zálogjog szabályait kell alkalmazni, a közraktári jegy viszont mint zálogtárgy a mögötte lévő árut nem képviseli, ezért az lehetetlen szolgáltatásra irányuló zálogtárgynak minősül.

Ha a letevő adós a közraktári jegy zálogjegyét a hitelezőre forgatja, és annak árujegyét kitöltetlen forgatmánnyal – óvadékul – a hitelezőnek átadja, a hitelező a közraktári jegy birtokában a közraktár és harmadik személyek irányában tulajdonosként rendelkezik a közraktári áruval, de az óvadéki szerződés alapján az adóssal el kell számolnia.

Óvadék névre szóló részvényen

Az óvadékul szolgáló névre szóló részvény értékeként – ha az óvadéki szerződés erre vonatkozó megállapodást nem tartalmaz – nem a részvény névértékét, hanem a kielégítés időpontjában meglevő árfolyamértékét (piaci értékét) kell figyelembe venni.

Átadás

Átadásnak kell tekinteni minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül, vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül, különösen a bankszámlán, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán való jóváírást, ideértve a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírást is. Ha az óvadék tárgyát nem adták át, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.

A követelés engedményezésével – a követelés biztosítékaként – óvadékként átadott értékpapírok jogszerűen kerülnek az engedményes birtokába.

Használat

A felek megállapodhatnak abban, hogy a jogosult használhatja az óvadék tárgyát és rendelkezhet vele. Az óvadék tárgyának használata vagy az azzal való rendelkezés esetén a jogosult köteles legkésőbb az óvadékkal biztosított követelés esedékessé válásáig egyenértékű fedezettel helyettesíteni az óvadék eredeti tárgyát. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

A felek ettől eltérően úgy is megállapodhatnak, hogy a jogosult kielégítési jogának megnyíltakor a kötelezett az óvadékkal biztosított tartozásába az egyenértékű fedezet értékére vonatkozó követelését beszámíthatja.

Egyenértékű fedezet

Bankszámla-követelés esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni a számlán azonos pénznemben elhelyezett azonos összeget. Értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni az azonos kibocsátó, illetve adós által azonos sorozatban kibocsátott másik értékpapírt és egyéb pénzügyi eszközt, illetve bármely olyan fedezetet, amely a felek megállapodása szerint az értékpapír és egyéb pénzügyi eszközökkel kapcsolatos valamely esemény bekövetkeztekor az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

A felek megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett az óvadék tárgyát a kielégítési jog megnyílta előtt más, egyenértékű fedezettel helyettesítheti. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

Kiegészítő biztosíték

A felek megállapodhatnak abban, hogy az óvadék tárgya vagy a biztosított követelés értékének változásakor a kötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására, illetve a jogosult a túlzott biztosíték kötelezett részére való kiadására köteles. A kiegészítő biztosíték osztja az óvadék eredeti tárgyának sorsát.

Kielégítés

Kielégítési joga megnyíltakor a jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti, ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz. Egyéb értékpapír és pénzügyi eszköz esetében a jogosult a közvetlen kielégítés jogát akkor gyakorolhatja, ha erről a felek szerződésükben megállapodtak, és az értékelés módját szerződésükben meghatározták.

A kielégítési jog gyakorlására vonatkozó kikötés megtámadása

Ha a felek megállapodásának a kielégítési jog gyakorlására vonatkozó kikötése kereskedelmi szempontból ésszerűtlen, a kikötést megtámadhatja az, akinek jogát vagy jogos érdekét a kikötés sérti.

Akinek jogát vagy jogos érdekét a kielégítési jog gyakorlásának módja sérti, követelheti a jogosulttól az ebből eredő kárnak megtérítését. A jogosult mentesül, ha bizonyítja, hogy kereskedelmi szempontból ésszerű módon járt el.

Értékesítés

Ha a felek az óvadék tárgyául szolgáló értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz értékesítésében állapodtak meg, az értékesítés a szerződésben meghatározott feltételek szerint történik.

Elszámolás

A jogosult minden esetben köteles a kötelezettel ésszerű időn belül elszámolni, és a követelését és annak járulékait meghaladó fedezetet, illetve - értékesítés esetén – a követelését, annak járulékait és az értékesítéssel kapcsolatos költségeket meghaladó bevételt a kötelezett részére kiadni.

A kezesség

Kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. Kezességgel feltételes és jövőbeni követelés is biztosítható. Bírósági úton nem érvényesíthető követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni.

Alakszerűségek

Kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni. Ez a szabály a bizonyítási nehézségek elkerülése érdekében köti a kezességvállalás érvényességét írásbeli alakhoz. Miután a törvény nem a kezességi szerződés írásba foglalásáról, hanem a kezességvállalás írásbeli alakjáról rendelkezik, a kezességvállalásnak elfogadása történhet más módon, így szóban vagy ráutaló magatartással is.

A kezesség terjedelme

A kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt; érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.

A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt; kiterjed azonban a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra. A kezes a perköltségekért és a végrehajtási költségekért csak akkor felel, ha a keresetindítás előtt őt a teljesítésre felszólították.

A kezes kötelezettsége nem terjed ki a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra, ha a kezességi szerződésben ezt kizárták.

A kezesi teljesítés megtagadása

A kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés a kötelezettől és az olyan kezesektől, akik őt megelőzően, reá tekintet nélkül vállaltak kezességet, behajtható. Ez a szabály a kötelezett és a kezesek együttes perlését azonban nem gátolja.

A főkötelezett ellen indult felszámolási eljárás az egyszerű kezesek elleni perindításnak nem akadálya, de a kezesek kötelezésére csak attól függően és olyan mértékben kerülhet sor, hogy a követelést a felszámolási eljárás során a főkötelezettel szemben mennyiben lehet kielégíteni.

Készfizető kezesség

Az előzőekben írtak nem vonatkoznak az úgynevezett készfizető kezességre. A kezes nem követelheti ugyanis, hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa, ha

– a felek így állapodtak meg,

– a kezességet kár megtérítéséért vállalták,

– a kezességet bank vállalta.

A készfizető kezes nem önálló adós, a vele szembeni követelés nem a saját, hanem a főkötelezett tartozása, annak ellenére, hogy a kezes önállóan is perelhető. A kezes helytállási kötelezettsége mindaddig fennáll, amíg a követelés meg nem szűnik, vagy amíg a főkötelezettel szemben bírósági úton érvényesíthető.

Készfizető kezesi szerződés esetén a bíróság nem köteles vizsgálni, hogy a kezeseket milyen okok késztették a kezességvállalásra, a kölcsönadó a hitelnyújtás során szakszerűen járt-e el, és képviselte-e a kezesek érdekeit a hitelszerződés megkötésekor. A bíróság által vizsgálandó viszont az, hogy a hitelt nyújtó az ügyletet biztosító valamely jogáról nem mondott-e le. Nem minősül a biztosíték jellegű vételi jogról való lemondásnak az, hogy ezt a jogot az érintett nem gyakorolta.

Fontos tudni, hogy a nem szerződésen, hanem a jogszabály rendelkezésén alapuló ún. törvényi kezesség általában nem készfizető, hanem egyszerű kezességvállalásnak minősül.

Egyetemlegesség

Ha ugyanazért a kötelezettségért egyidejűleg vagy egymásra tekintettel többen vállalnak kezességet, a kezesek kétség esetében egyetemlegesen felelnek. A készfizető kezes és az adós felelőssége a jogosulttal szemben egyetemleges, ezért a készfizető kezes a társkötelezett – egyenes adós – követelését beszámításra nem használhatja fel.

A követelés átszállása a kezesre

Amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll. Minthogy a jogosult kielégítése esetén a kezesre csak a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogok szállnak át, az utóbb kötött jelzálogszerződés a kezes kielégítését nem biztosítja.

A kezes felszabadul, amennyiben a jogosult lemond a követelést biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna, vagy amennyiben a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált.

Ha a kezes teljesít a jogosultnak, teljesítése erejéig a követelést biztosító jelzálogjog törvényi engedményként a kezesre száll át, vagyis a jogosulti oldalon a kötelem – az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is - többalanyúvá válik. Ilyen esetben a jelzálogjog a törvényi engedményes hozzájárulása nélkül nem törölhető, illetőleg az ingatlan e nélkül történő értékesítése kártérítési felelősséget keletkeztet.

Garanciavállalás vagy kezesség?

A garanciavállalási szerződésben a garáns szerződő fél arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott feltételek bekövetkezése – így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása - esetén a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni.

A garancia tehát önálló kötelezettségvállalás, ehhez képest a garáns kötelezettségének tartalma a maga szabta feltételekhez igazodik. Nem jelenti az adós kötelezettségeinek átvételét, célja – díjazás ellenében – a pénzintézet kockázatának csökkentése vagy kiküszöbölése.

Ezzel szemben a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezes kötelezettsége tehát mindig ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt. Amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll át.

Az összeállítást készítette: