Eszközfinanszírozás kölcsönből

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 95. számában (2006. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Múlt havi számunkban ismertettük a beszállítói eszközfinanszírozással kapcsolatos jogi megoldásokat. A modern gazdasági életben azonban gyakran nem a gyártó/kereskedő finanszírozza az értékesítéseket, hanem erre ilyen tevékenységgel üzletszerűen foglalkozó vállalat közreműködését veszik igénybe a felek. Ezek a pénzügyi szolgáltatók lehetnek a felektől függetlenek, de igen gyakori az is, hogy az adott eszköz gyártójának/kereskedőjének vállalatcsoportjába tartoznak (gondoljunk csak a különféle autógyártók saját bankjaira, lízingtársaságaira). Cikkünkben a kölcsönből finanszírozott ügyletek jellegzetességeit járjuk körbe.

A szerződések előkészítése, megkötése

A kölcsönből finanszírozott beszerzés két alapvető szerződésre épül, de a szerződések létrehozatala, megkötése egymással szorosan összefügg. Ez abból a gyakorlatból ered, hogy Magyarországon általában előbb választ a beszerző vállalkozás beszállítót és megvásárolni kívánt eszközt, finanszírozást azonban ezután már a beszállító, a mögötte álló pénzügyi vállalkozások támogatásával ajánl.

A fejlett gazdaságokban van egy másik megoldási lehetőség is, nevezetesen, hogy a beszerző vállalkozás először a finanszírozót keresi meg, akitől hitelígérvényt, hitelleveleket, hitelkeretet kap, majd ehhez keresi meg az eszközt, a beszállítót. Az eszközök értékesítői az előbbi rendszerben érdekeltek, mert a finanszírozók által fizetett jutalékok már-már nagyobb haszonra tudnak szert tenni, mint az eszközök árában levő árrés, amelyről a forgalom és a jutalékok, illetve a szervizelésben rejlő sokkal nagyobb bevételi lehetőségek miatt az értékesítők gyakran le is mondanak.

Párhuzamos egyezkedés

Mielőtt a szerződések megkötésére sor kerülne, a feleknek már intenzív előkészítést kell folytatniuk. A beszerző vállalkozásnak és a beszállítónak meg kell állapodnia az adásvétel, a szállítás feltételeiben, ki kell választani az eszközt, meg kell határozni annak minőségi jellemzőit, illetve a vételárat.

Ezzel párhuzamosan a finanszírozóval is megkezdődik a szerződés előkészítése. Be kell nyújtani a hitelkérelmet, mégpedig a finanszírozó által meghatározott dokumentumokkal, igazolásokkal együtt. Az előkészítés során célszerű ügyelni arra, hogy a finanszírozók a kölcsönszerződés megkötésétől a folyósításig (kifizetésig) terjedő időszakra általában külön díjat, ún. rendelkezésre tartási díjat számítanak fel. A folyósítás feltétele viszont az adásvételi/szállítási ügylet megkötése és bizonyos fokú előkészítettsége (pl. az eszköz rendelkezésre állása), ezért a beszállítóval is törekedni kell a mielőbbi megállapodásra és a lebonyolítás megkezdésére (pl. a beszállítás megkezdésére), mikorra a kölcsönt a finanszírozó odaítéli.

A hitelkérelem elbírálása

A hitelkérelem elbírálása jóváhagyással, engedéllyel zárul, amely még nem maga a kölcsönszerződés, hanem a finanszírozó kötelezőnek tekinthető szerződéses ajánlata. Ezt követi a kölcsönszerződés megkötése, amely a rendelkezésre tartási díj fizetésének kötelezettségét keletkezteti.

Szerződéskötés

A beszállítóval való szerződéskötés (esetleg előszerződés-kötés) megelőzheti, de követheti is a kölcsönszerződés létrejöttét, attól függően, hogy hogyan hangolható össze a beszerzési és finanszírozási ügylet. A beszállítóval kötött megállapodásban, amennyiben előbb jön létre, mint a finanszírozási megállapodás, célszerű hatálybalépési feltételként kikötni a kölcsönígérvényt, illetve a szerződés hatályát megszüntető körülményként annak megtagadását, illetve azt, hogy a kölcsönkérelem kedvezőtlen elbírálása nem olyan esemény, amely a beszerző vállalkozásnak felróható, és ami miatt a beszállítónak adott foglalót elveszítené, vagy a beszállító javára meghiúsulási kötbért kellene fizetnie.

A finanszírozók, még ha az eszköz értékesítője a megbízottjukként közvetíti és esetleg helyettük és nevükben köti is meg a finanszírozási megállapodásokat, ügyelnek arra a szerződési feltételeikben, hogy az adásvételi/szállítási szerződés teljesítésének bármilyen zavara, azaz a szerződés megszegése (pl. késedelmes, hibás teljesítés útján), lehetetlenné válása ne hasson ki a kölcsönszerződés teljesítésére. Ugyancsak kizárják annak lehetőségét is, hogy a beszállító a finanszírozó megbízásából eljárva, megtévesztéssel, kényszerrel vette volna rá a szerződés megkötésére vagy feltétel elfogadására a beszerző vállalkozást, vagy bármilyen általa okozott vagy felismerhető tévedés tegye a vevő/megrendelő részéről megtámadhatóvá a finanszírozási szerződést is.

A kölcsön folyósítása

A kölcsönszerződés megkötése után a beszerző vállalkozásnak még számtalan feltételt kell teljesíteni a kölcsönösszeg kifizetéséhez (folyósításához), amelyek elsősorban azt a célt szolgálják, hogy a finanszírozó biztosítékai hatályosuljanak.

Folyósítási feltételek

A gyakorlatban általában a következő feltételek meglétét kell hitelt érdemlően (elsősorban dokumentumok útján) bizonyítani:

- az eszköz beszerzésére vonatkozó végleges szerződés megkötése a beszerző vállalkozás és a beszállító között (néha előfordul az is, hogy már az átadás-átvételt, azaz a birtokba adás megtörténtét is igazolni kell),

- az eszköz vételáráról szóló számla kibocsátása a beszállító által,

- a beszerző vállalkozás által vállalt önrész beszállítónak való megfizetéséről szóló igazolás (pl. bankszámlakivonat, pénztárbizonylat),

- a finanszírozó által előírt biztosítéki szerződések megfelelő formában való megkötése (pl. a vételi jogot alapító szerződés, az ingó jelzálogszerződés közjegyzői nyilvántartásba vétele),

- az eszközre vonatkozó vagyonbiztosítási fedezet létrejöttének igazolása (pl. biztosítási ajánlat és első díj befizetése, biztosítási szerződés aláírása, biztosítási kötvény),

- az eszközön, illetve az ahhoz kapcsolódó okiratokon a finanszírozó biztosítéki jogainak feltüntetése (pl. gépjárművek törzskönyvébe és forgalmijába korlátozás bejegyzése, az eszközön kis táblácskával a finanszírozó adatainak és jogainak feltüntetése),

- egyéb igazoló dokumentumok bemutatása (pl. gépjárművek esetében a járműkísérő lap vagy eredetvizsgálati igazolás, behozatali engedély vagy minőségi tanúsítvány).

A finanszírozók általában fenntartják maguknak a jogot arra, hogy egyedi elbírálás alapján bizonyos előírt feltételektől eltekintsenek, és a folyósítsák a hitelt ezek nélkül is.

Folyósítás közvetlenül a beszállítónak

A folyósítás történhet a beszerző vállalkozás vagy a beszállító részére. Habár a kölcsönszerződés - hacsak nem szabad felhasználású hitelről van szó - rögzíti célként, hogy a kölcsönösszeget csak az eszköz beszerzésére lehet fordítani, és az ettől eltérő felhasználást elállással vagy azonnali hatályú felmondással szankcionálja, mégis a finanszírozók jobban kedvelik azt a megoldást, hogy közvetlenül a beszállítónak fizetnek. Így elkerülhető, hogy a beszerző vállalkozás másra költse a kölcsönösszeget, és a finanszírozó számára is hátrányos idő előtti szerződésmegszüntetést kelljen végrehajtani.

Egymáshoz kapcsolódó szerződések

Minden harmadik fél által finanszírozott beszerzésnek, így a kölcsönből történő vásárlásnak is sajátossága, hogy legalább háromszemélyessé válik az ügylet, és legalább két szerződést kötnek. A kölcsönt a lízingügyletektől az különbözteti meg, hogy a két szerződés kik között és milyen tartalommal jön létre. Az eszközt ugyanis a beszerző vállalkozás vásárolja meg a beszállítótól a kölcsön felhasználásával, köztük jön létre az adásvételi/szállítási szerződés. Ettől elkülönülten jön létre a beszerző és a finanszírozó közt a kölcsönszerződés. A két ügylet ugyan gazdasági értelemben összefügg egymással, a kölcsönt az esetek nagyobb részében maga a beszállító közvetíti - sok esetben a saját vállalatcsoportjához tartozó, ilyen célra létrehozott pénzügyi vállalkozás szolgáltatásainak felajánlásával -, de az mindenképpen igaz, hogy a kölcsönt azért veszik fel, hogy a beszerzést finanszírozzák. * Ennek ellenére a két szerződés között jogi értelemben nem olyan szoros az összefüggés, mint a lízingügyleteknél, ezért a finanszírozó vállalkozás könnyebben kiküszöbölheti az adásvételi/szállítási szerződésnek a kölcsönre gyakorolt hatásait. A lízing esetében a beszerző vállalkozás által kiválasztott eszközt a lízingbeadó vásárolja meg a kiválasztott beszállítótól (a lízingbevevő által kialkudott szerződési feltételekkel), és ennek alapján közte és a beszerző vállalkozás között jön létre a finanszírozásra irányuló lízingmegállapodás. A konstrukcióból érezhető, hogy a finanszírozó mint lízingbeadó és az eszköz vevője a lízingszerződést nehezebben tudja függetleníteni a beszerzéstől. * Amikor arról beszélünk, hogy a finanszírozási konstrukciókhoz legalább kettő szerződés kapcsolódik, azt jelenti, hogy sok esetben van harmadik vagy negyedik megállapodás is. Ilyen lehet, ha a finanszírozó előírja a beszerző vállalkozásnak, hogy a vele kapcsolatban álló biztosítási alkusznál kössön biztosítást az eszközre a finanszírozás teljes időtartamára. A kölcsönszerződéshez kapcsolódhat a finanszírozó javára vételi jogot biztosító szerződés. A nyílt végű lízingszerződésekhez kötődhet a lízingbevevő javára vételi jogot, ritkábban elővásárlási jogot biztosító szerződés vagy a beszállító által vállalt visszavásárlási kötelezettséget rögzítő megállapodás.

Fizetési kötelezettségek a kölcsönszerződés alapján

A beszerző vállalkozásnak a kölcsönszerződés alapján számtalan fizetési kötelezettsége áll fenn. Ezek a gyakorlatban az alábbiak lehetnek:

Hitelbírálati díj

A finanszírozó igényelhet egyfajta költségátalányt a hitelbírálattal kapcsolatos ráfordításainak fedezetéül.

Értékbecslési díj

A finanszírozó előírhatja, hogy az eszköz új és hitelfedezeti értékét értékbecslőnek kell megállapítania, és ennek költségeit a beszerző vállalkozásnak kell viselnie.

Rendelkezésre tartási díj

A kölcsönszerződés megkötésétől a kölcsön folyósításáig terjedő időre, a rendelkezésre tartott tőke bizonyos százalékában kifejezett díj, ami a finanszírozónak azon költségeit fedezi, amelyek abból erednek, hogy neki is be kell biztosítania a pénzpiacokon a kölcsönhöz szükséges refinanszírozást. Miután azonban a kölcsönt még nem folyósította, ezért kamatot sem kérhet utána.

Kezelési költségek

A finanszírozó a szerződéskötésért, a folyósításért, a szerződésmódosításért, illetve az előtörlesztésért, esetleg a kölcsön folyamatos kezeléséért a kölcsöntőke bizonyos százalékában kifejezett díjat számíthat fel.

Kamat

A tőkeösszeg után a kölcsön teljes futamidejére a beszerző vállalkozás kamatot köteles fizetni. A kamat lehet fix, azaz a futamidő alatt állandó (ez magasabb kamatlábat jelenthet), vagy időszakonként változó (három-hat hónapos vagy éves intervallumokban). A tőkeösszeg és a kamat lehet devizában meghatározva, de forintban fizetendő, illetve az sem kizárt, hogy a fizetésnek is devizában kell történnie.

A finanszírozók általában fenntartják a jogot arra, hogy még a fix kamatokat is módosíthassák, amennyiben a refinanszírozási, pénzügyi, gazdasági viszonyok lényegesen megváltoznak. Az erre vonatkozó szerződéses feltételek sok esetben nem feltétlenül állnának ki egy erőteljesebb jogi kontrollt. Olyan tág kereteket biztosítanak ugyanis a módosításra, amelyek már nem igazolhatók.

A devizában történő kiszabás és a forintban történő törlesztés alacsonyabb kamatokat eredményez, és általában alacsonyabb törlesztőrészletekkel is jár. A forint árfolyamának a kirovás pénzneméhez képest bekövetkező jelentős romlása komolyan megnövelheti azonban a finanszírozás költségeit is.

Önrész

A finanszírozók sok esetben megkövetelik, hogy a beszerző vállalkozás a vételár bizonyos hányadát önrészként maga fizesse ki a beszállítónak. Erre tekintettel a kölcsön tőkeösszege is alacsonyabb.

Kölcsöntőke

Természetesen a beszerző vállalkozás leglényegesebb kötelezettsége a teljes kölcsöntőke visszatörlesztése a bank számára.

Az ügylettel kapcsolatos eljárási illetékek, adók és közterhek

#?-:nbsp;

A beszerző vállalkozásnak kell viselnie az ügylettel kapcsolatos minden esetleges eljárási illetéket (pl. gépjárműátírás, eredetiségvizsgálat, közjegyző), vagyonszerzési illetéket, adót. Ez a kötelezettség nemcsak a kölcsön szerződésszerű lebonyolítása esetére igaz, hanem akkor is, ha a finanszírozó a szerződés megszegése miatt érvényesíti biztosítékait (pl. gyakorolja a vételi jogát vagy a jelzálogjogot).

Az eszköz fenntartásának költségei

#?-:nbsp;

A beszerző vállalkozásnak kell viselnie az eszköz fenntartásának minden költségét, a biztosítási díjakat, a javíttatás kiadásait, hiszen ő az eszköz tulajdonosa jogi és gazdasági értelemben egyaránt. Viselnie kell az eszköz károsodásából eredő veszteséget, és azt meg kell térítenie a kölcsönbeadónak.

Az eszköz értékvesztésének viselése

#?-:nbsp;

Amennyiben a szerződés nem a kölcsön szerződésszerű visszafizetésével, hanem a finanszírozó felmondásával vagy a beszerző egyéni vállalkozó halála miatt szűnik meg, az eszköz értékvesztését a beszerző vállalkozás viseli. A finanszírozó biztosítékainak érvényesítése során értékesíti az eszközt, és amennyiben a befolyt ellenérték nem nyújt fedezetet a beszerző vállalkozásnak a szerződés megszüntetésekor, illetve a biztosítékok érvényesítésével kapcsolatos költségek alapján fennálló tartozásaira, úgy a különbözetet köteles megfizetni a finanszírozónak.

Egyéb költségek

#?-:nbsp;

A finanszírozó az ügylettel kapcsolatos minden egyéb költségét is a beszerző vállalkozásra terheli. Különösen igaz ez minden olyan kiadásra, amely azért merült fel a finanszírozónál, mert a beszerző vállalkozás megszegte a szerződésből eredő valamely kötelezettségét. A gyakorlatban erre sokszor átalányköltséget határoznak meg a szerződésekben annak elkerülése véget, hogy a költségek tényleges felmerülését a finanszírozónak igazolnia kelljen.

Ügylettípusok

#?-:nbsp;

A finanszírozás alapvetően három ügylettípus útján történik. A legelterjedtebb forma a kölcsönszerződés, tehát amikor a finanszírozó cég a beszerző vállalkozásnak meghitelezi a vételárat és a beszerzés költségeit, és az ily módon kapott pénzkölcsönből megvásárolja az eszközt a beszállítótól, majd a szerződéses futamidő alatt a kölcsön feltételei szerint a finanszírozónak visszatörleszti a kölcsönt, annak kamatait és egyéb járulékait. A másik két finanszírozási forma, amely szintén igen gyakori, a pénzügyi lízing és az operatív lízing (tartós bérlet). Annak ellenére, hogy mindkettőt lízingnek nevezi a gyakorlat, a pénzügyi lízing a finanszírozás gyakorlata, adójogi és számviteli megítélése alapján közelebb áll a hitelezéshez, míg az operatív lízing a bérleti szerződés egy speciális változata. Hiányzó jogi szabályozás * Amíg a kölcsönszerződésre találunk jogszabályi rendelkezéseket, addig a lízinget az üzleti gyakorlat alakította ki, ezért a lízingszerződésre vonatkozó tartalmi előírásokat meghatározó jogszabályi előírásokat hiába is keresnénk. * A pénzügyi lízinget ugyan megkísérli meghatározni a hitelintézeti jog, az adójog és a számviteli jog, de ezek mind csak néhány mondatos definíciók, amelyek az adott jogterületen belüli elhelyezést és jogkövetkezmények alkalmazhatóságát szolgálják. Például azt, hogy számvitelileg melyik fél mutatja ki eszközként a lízingtárgyat a könyveiben, ki számolja el az amortizációt, a lízingdíjat a kötelezettségek közt hol és milyen módon kell elkönyvelni, illetve a fizetési kötelezettségek mely része költség, a hitelintézeti jog szempontjából pedig milyen engedélyezés alá esik a pénzügyi lízing. Ezek azonban korántsem tekinthetők a mindennapi életben hatékonyan alkalmazandó szabályoknak. * Az operatív lízingre nézve pedig még ilyen meghatározások sem léteznek, ott csak a jogirodalmi definíciókra lehet támaszkodni. A vállalkozások a lízing igénybevétele esetén tehát a lízingbeadó általában általános szerződési feltételekbe, blankettaszerződésekbe foglalt feltételeiből, illetve a jogtudományi művekből és jogi szakértők véleményeiből ismerheti meg a lízing jellegzetességeit, és ezekre van utalva a szerződéses feltételek elemzése és a szerződéses tárgyalások során is.

A hitelező biztosítékai

#?-:nbsp;

A kölcsönszerződések egy igen jelentős része a hitelező szervezet biztosítékairól szól. Ezek alapvetően a következők lehetnek, a gyakorlati tapasztalatok alapján:

Dologi jogi biztosítékok

#?-:nbsp;

Vételi jog

#?-:nbsp;

A gyakoribb megoldás, hogy a hitelből finanszírozott eszközön a hitelező szervezet vételi jogot szerez. Ez azt jelenti, hogy egy előre meghatározott vételárért (figyelembe véve a még hátralékos tartozásokat, az amortizált piaci értéket, a hitelező költségeit, kiadásait és veszteségeit) egyoldalú nyilatkozattal megszerezheti az eszköz tulajdonjogát, ha a beszerző vállalkozás nem tesz eleget fizetési kötelezettségeinek. A megszerzett eszközt ezután a hitelező értékesíti, és a szerződés rendelkezései szerint elszámolja a befolyt ellenértéket a hátralékos kölcsöntartozásokra és járulékokra, a fennmaradó többletet pedig kifizeti a beszerző vállalkozásnak. Ha azonban a befolyt ellenérték nem fedezi a beszerző vállalkozásnak a vételi jog gyakorlásának időpontjában fennálló összes tartozását, akkor a különbözetet köteles a hitelezőnek megfizetni.

Jelzálogjog

#?-:nbsp;

A ritkább eset, amikor a hitelező csak jelzálogjogot köt ki a beszerzés tárgyát képező eszközre, a korábbiakban már ismertetett közjegyzői okiratba foglalással és nyilvántartásba vétellel. Ilyen esetekben általában kiköti magának azt a jogot is, hogy egy meghatározott minimumáron, egy meghatározott határidőn belül értékesíthesse az eszközt, anélkül, hogy pert kellene indítania vagy bírósági végrehajtási eljárást kellene kezdeményeznie. Az eszköz értékesítéséből befolyt ellenérték azután elszámolásra kerül az igényérvényesítés költségeire, a beszerző vállalkozás tőke- és járuléktartozásaira. Ha ezt követően még többlet marad fenn, úgy az a részére kifizetésre kerül. Ha viszont a hitelező javára mutatkozik különbözet, úgy a beszerző vállalkozás köteles azt megtéríteni.

Kezesség

#?-:nbsp;

Amennyiben a hitelező nem látja elengedőnek a beszerző vállalkozás hitelképességét, úgy megkövetelheti, hogy egy harmadik személy (általában a vállalkozás tulajdonosai vagy vezetői) készfizető kezességet vállaljanak a beszerző vállalkozás összes tartozásáért, amely a hitelszerződésből keletkezik.

A készfizető kezesség azt jelenti, hogy lejárt (tehát a fizetési határidőt túllépő és ki nem fizetett) tartozás esetén annak megtérítését a hitelező közvetlenül a kezestől követelheti, és nem kell megkísérelnie, hogy a tartozást a beszerző vállalkozástól beszedje. Ha a kezes teljesít, úgy átszállnak rá a hitelezőnek a beszerző vállalkozással szemben fennálló összes követelése, valamint annak biztosítékai, pl. a jelzálogjog.

Előtörlesztés

#?-:nbsp;

A kölcsönszerződések esetében lényeges kérdés az előtörlesztés. A beszerző vállalkozás ugyanis a futamidő alatt dönthet úgy, hogy a további finanszírozási költségeket megtakarítja és kölcsöntartozását rendezi. A polgári jogi szabályok szerint a hitelező az adós e jogát nem zárhatja ki, nem korlátozhatja, illetve az előtörlesztés esetére nem köthet ki kártérítést vagy kamatot azért, mert a futamidő hátralevő részére elesik kalkulált nyereségétől. A kamat vagy kártérítés kikötése - jogszabály engedélye hiányában (ilyen a jelzálog, hitelintézeteknél lelhető fel) - semmis. * Ez a jogszabályi korlátozás nem tartja azonban vissza a hitelező intézetet attól, hogy az előtörlesztést valamilyen módon mégis "kezeljék". Ha nem is kamatot vagy kártérítést kérnek az előtörlesztéskor, de valamilyen kezelési költség, szerződésmódosítási díj bizonyosan terhelni fogja a fejét előtörlesztésre adó beszerző vállalkozást. Ez a gyakorlat, bár általánosnak tekinthető a piacon, és gazdaságilag bizonyos fokig indokolt is, mindenképpen kifogásolható.

Az eszköz integritásának, értékének és használhatóságának védelme

#?-:nbsp;

Állagmegóvás és rendeltetésszerű használat

#?-:nbsp;

Miután a beszerzett eszköz egyidejűleg a hitel biztosítékául is szolgál, a beszerző vállalkozás kötelezettsége az eszköz állagának megóvása, karbantartása, az előírt szervizek teljesítése, javíttatása, illetve az eszköz rendeltetésszerű használata (pl. a személygépkocsit nem használhatja versenyzési célra). A hitelezők kikötik annak jogát is, hogy e kötelezettségek teljesítését akár a helyszínen is ellenőrizhessék. A kötelezettségek megszegéséből eredő, biztosításokkal nem fedezett kárért a beszerző vállalkozás a felelős, köteles megtéríteni azt a hitelező szervezetnek. A kötelezettségszegés ezen túlmenően a hitelszerződés azonnali hatályú felmondását is maga után vonhatja.

Teljes kockázatviselés, biztosítási kötelezettség

#?-:nbsp;

A kölcsönügylet jellegzetessége, hogy az eszközzel kapcsolatos minden kockázatot a beszerző vállalkozásnak kell viselnie. Ez azt jelenti, hogy őt terhel minden olyan, az eszközben bekövetkező károsodás, amelyet biztosítás nem fedez, illetve amelynek megtérítését harmadik személytől (pl. a jogellenes károkozás szabályai szerint) nem igényelheti. Az eszköz bármilyen átmeneti vagy végleges használhatatlanná válása nem mentesíti a beszerző vállalkozást a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeinek teljesítése alól (ha pl. a sokszorosítógép leég, a vevő a finanszírozó banknak ennek ellenére a teljes kölcsön- és járuléktartozást köteles teljesíteni, függetlenül attól, hogy a gépet tudja-e még használni vagy sem).

Ehhez tartozik az is, hogy a beszerző vállalkozást az eszköz állapota, állaga, illetve az azt érintő jogi természetű intézkedések (pl. végrehajtás, perlés) tekintetében széles körű információs kötelezettség terheli a hitelezővel szemben, illetve sok esetben a beszerző arra is köteles, hogy saját költségére, a hitelező jogainak védelmében megtegyen minden szükséges és ésszerű ellenintézkedést.

A kockázatviseléssel függ össze a teljes körű vagyonbiztosítási kötelezettség. Ennek keretében a beszerző vállalkozás a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeinek teljesítéséig köteles - általában az eszköz újbóli beszerzésének vagy előállításának értéke vagy legalább hitelfedezeti értéke erejéig - vagyonbiztosítást kötni és fenntartani, illetve e tényeket a hitelező szervezet felé igazolni. Általában az is elvárás, hogy a biztosítási szerződésben (kötvényben) a hitelező szervezetet biztosítottként vagy kedvezményezettként tüntessék fel. Ezzel az a cél, hogy káresemény bekövetkezte esetén a biztosító általi kifizetéssel a hitelező szervezet rendelkezhessen, és a beszerző vállalkozásnak az ő felhatalmazására legyen szüksége az összeg felvételéhez, a javító-karbantartó szolgálatnak történő kifizetéséhez. Kijavíthatatlan károsodás esetén a szerződés megszűnik, és a biztosító által teljesített összeg fogja képezni a hitelező szervezettel való elszámolás alapját.

Az eszköz birtokbavétele

#?-:nbsp;

Arról már a korábbiakban volt szó a részletre történő adásvételnél, hogy a hitelező - legyen az eszköz gyártója, forgalmazója vagy egy pénzügyi vállalkozás - a beszerző vállalkozásnak a szerződés megszüntetésére, illetve a vételi jog gyakorlására jogosító szerződésszegése esetén birtokába kívánja kapni az eszközt, és erre vonatkozó birtokbaadási kötelezettség kerül a kölcsönszerződésekbe, illetve opciós szerződésekbe is.

A legnagyobb problémát a birtokbaadás kikényszerítése jelenti. A gyakorlat azt mutatja, hogy a hitelező szervezetek e téren kevéssé hagyják magukat zavartatni az önhatalmú jogérvényesítés által felvetett elméleti és gyakorlati problémáktól, és szerződéseikben valamilyen módon az önsegélyre helyezik a hangsúlyt, azaz az önkéntes birtokbaadás elmaradása esetére:

- a beszerző vállalkozással elismertetik a birtoklás rosszhiszemű és jogellenes voltát, és lemondatják a birtokvédelmi jogairól,

- annak a tűrésére kötelezik a beszerző vállalkozást, hogy a hitelező szervezet vagy annak megbízottjai az üzlethelyiségekbe bemehessenek és onnan az eszközt elvihessék,

- esetleg tudomásul vetetik a beszerző vállalkozással, hogy a jogellenes birtoklás bűncselekmény, amiért a hitelező szervezet ellene feljelentést tehet, illetve azt a jogát a hitelezőnek, hogy a gépjárművet a vonatkozó hatósági eljárási szabályok szerint a forgalomból kivonhassa, ezzel megakadályozván, hogy azt a beszerző vállalkozás rendeltetésszerűen tudja használni,

- kötelezik a beszerző vállalkozást a birtokbavétel összes költségének - általában átalányösszeg formájában való - viselésére és megfizetésére.

Törlesztési ütemezés

#?-:nbsp;

A kölcsön rendes költségeit a törlesztési ütemezés szerint kell a beszerző vállalkozásnak megfizetnie. A törlesztőrészletek általában a kölcsöntőkét, a kamatot, a kezelési költséget, illetve a rendelkezésre tartási díjat tartalmazzák. Az összes többi költség a felmerüléskor válik esedékessé és kerül érvényesítésre. * A törlesztőrészletek általában az egész futamidőre nézve azonos összegűek, de bizonyos finanszírozási okokból, például a kamat-, vagy árfolyamváltozások visszamenőleges érvényesítése, vagy a finanszírozó azon szándéka miatt, hogy a törlesztés mindig gyorsabb legyen, mint az eszköz értékcsökkenése, a finanszírozó beiktathat rendkívüli részleteket is, amelyek magasabbak, mint a rendszeres részletek. * A törlesztés érvényesítése a gyakorlatban - számlaként is funkcionáló - egyenlegközlők útján történik, amelyekben a finanszírozó időszakonként visszatérően közli az aktuális, teljes tartozást és a következő egyenlegközlőig esedékes törlesztőrészleteket. A fizetés átutalással történik azzal, hogy az esedékes részletet a fizetési határidő utolsó napján a finanszírozó bankszámláján jóvá kell írni. A finanszírozási szerződések rögzítik azt is, hogy a fizetési kötelezettség fennáll, függetlenül az egyenlegközlő megküldésétől.

A kölcsönszerződések megszűnése

#?-:nbsp;

Teljesítés

#?-:nbsp;

A kölcsönszerződés megszűnik, amennyiben a beszerző vállalkozás abból eredő valamennyi fizetési kötelezettségét a hitelezővel szemben teljesítette. Ezzel megszűnnek azok a megállapodások is (opció, jelzálogjog, kezesség), amelyek a hitel biztosítékául szolgálnak. A teljesítésről a hitelező szervezetek általában kérés nélkül is kiadnak egy elismerő nyilatkozatot, de ha ilyenre nem kerülne sor, célszerű azt a beszerző vállalkozásnak kérnie.

Ez irányadó az előtörlesztéssel történő teljesítés esetében is.

Megszüntetés egyoldalú nyilatkozattal

#?-:nbsp;

Felmondás a beszerző által

#?-:nbsp;

A hitelszerződések a lehető legritkább esetben engedik meg, hogy a beszerző vállalkozás a szerződést felmondhassa. Ez csak akkor lehetséges, ha a felmondás párosul egy előtörlesztéssel is. Ez esetben az előtörlesztés szabályai szerint történik a szerződés befejezése.

Hitelezői elállás

#?-:nbsp;

A hitelező szervezetek az elállás jogát a kölcsön folyósításáig szokták fenntartani, arra az esetre, ha a kölcsön célja meghiúsult, mert

- az eszköz nem beszerezhető valamilyen okból;

- a beszerző vállalkozás pénzügyi-vagyoni helyzete a hitelbírálat állapotához képest megromlik;

- a beszerző vállalkozás teljes vagyonára végrehajtást vezetnek vagy ellene csőd- vagy felszámolási eljárás indul;

- valamely, a folyósítás feltételeinek teljesítésével összefüggő szerződéses kötelezettségét a beszerző vállalkozás nem az előírt határidőre vagy nem az előírt módon teljesíti.

Elállás esetén a beszerző vállalkozás általában elveszti a hitelbírálati és a szerződéskötési díjat, nem kérheti a szerződéskötéssel kapcsolatos költségeinek megtérítését, illetve meg kell fizetnie a rendelkezésre tartási díjat. Ezen túlmenően a kölcsönszerződések még további meghiúsulási kötbér- vagy átalánykártérítés-fizetési kötelezettséget is előírhatnak a terhére.

Hitelezői felmondás

#?-:nbsp;

Miután a kölcsönszerződések határozott időre jönnek létre, a hitelező részéről is csak a rendkívüli és általában azonnali hatályú felmondás jöhet szóba, a szerződés egyoldalú megszüntetésének módjaként.

Ennek indoka általában három alapvető esetcsoport lehet. Az első a beszerző vállalkozás lényeges szerződésszegése, amelynek eseteit a szerződések részletesen rögzíteni szokták (pl. fizetési késedelem, az eszköz rendeltetésellenes használata, tájékoztatási, biztosítási kötelezettség elmulasztása).

A második az eszköz elpusztulása, használhatatlanná válása, a hitelcél meghiúsulása.

A harmadik a beszerző vállalkozás pénzügyi-vagyoni helyzetének megromlása, fizetésképtelenné válása, teljes vagyona elleni végrehajtása, csődeljárása, felszámolása.

A felmondást a hitelezők szokásosan írásban közlik. Annak elkerülése érdekében, hogy a felmondás átvétele előli "meneküléssel" a beszerző vállalkozás meg tudja akadályozni a felmondás és következményeinek hatályosulását, a szerződések általában kézbesítési vélelmet rögzítenek, azaz a felmondást - és más szerződéses nyilatkozatokat - akkor is kézbesítettnek minősítenek bizonyos időnek a feladást követő eltelte után, ha az átvételről nincs igazolás, a beszerző vállalkozás megtagadta az átvételt, vagy a küldeményt értesítés ellenére nem kereste, illetve ha ismeretlen helyre költözött.

A felmondással egyidejűleg megtörténik a vételi jog gyakorlása, külön nyilatkozatban, illetve amennyiben olyan van, a készfizető kezest is felszólítják a fizetésre.

A felmondás hatályosulásával, azaz kézbesítésével (vagy a kézbesítési vélelem beálltával) a szerződés megszűnik, lejárttá válnak a beszerző vállalkozás hátralékos tartozásai, megnyílik a jelzálogjog érvényesítésének joga (amennyiben ilyet kikötöttek).

Az opciós nyilatkozat kézbesítésével a hitelező szervezet vagy az általa kijelölt másik szervezet (természetesen ez utóbbi esetben az opciós nyilatkozatnak már ettől kell származnia) megszerzi az eszköz tulajdonjogát, és megnyílik az opciós vevő birtokbavételi joga is.

A felmondást követően a hitelező szervezet érvényesítheti a kezessel szemben a megszűnésre tekintettel esedékessé vált összes tartozást. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a kezessel szemben a hitelező felmondás nélkül nem érvényesítheti a felmondás nélkül is lejárttá vált követeléseit.

Az eszköz megsemmisülése

#?-:nbsp;

A kölcsönszerződéseket általában megszünteti a felek külön nyilatkozata nélkül is az eszköz elpusztulása, megsemmisülése, illetve totálkára. A totálkár megállapítása sok esetben szakértői kérdés. Ilyenkor a szakértői megállapítással, a károsodás bekövetkeztének időpontjával szűnik meg a szerződés.

A beszerző halála

#?-:nbsp;

Az eszközök finanszírozására létrejött kölcsönszerződések igen ritkán vihetők tovább az elhunyt természetes személy örökösei által, hanem a halállal a szerződés megszűnik, a hátralékos tartozások egy összegben esedékessé válnak, az örökösök pedig - a hagyatékátadó végzés vagy öröklési bizonyítvány útján igazolva - ezek teljesítésével mentesíthetik az eszközt a hitelezőt illető biztosítéki jogosultságok alól. Mindaddig, amíg az örökösi jogállást nem igazolják és a fizetés nem történik meg, a hitelező intézet igényelheti, hogy az a személy, akinek az eszköz a birtokában van, adja azt ki a számára.

Elszámolás

#?-:nbsp;

A szerződés hitelező felmondása, eszköz megsemmisülése, illetve az adós halála miatti megszűnés esetén a követelések elszámolása alapvetően hasonló módon történik. Ennek lényege, hogy a hitelező - amennyiben a beszerző vállalkozás nem teljesíti fizetési kötelezettségeit - a vételi jog gyakorlásával megszerzett vagy jelzálogjoggal terhelt eszközt értékesíti vagy értékesítteti a piacon elérhető legjobb áron. Sok esetben azonban, a hosszadalmas értékesítési eljárás elkerülése érdekében, a szerződés tartalmaz egy ún. menekülési értéket, ami tulajdonképpen egy minimum limitár, amelyet a beszerző vállalkozás is elfogad (ez általában valamilyen katalógusár vagy forgalmazói vételi árajánlat, esetleg a forgalmazó által vállalt visszavásárlási kötelezettséghez kötődő ár). A megsemmisült eszköznél ezt az ellenértéket a biztosító által fizetett összeg helyettesíti.

Ebből vonják le az értékesítés, illetve jogérvényesítés költségeit (szakértői díjak, költségátalányok, végrehajtási, árverési díjak, eljárási illetékek stb.), a beszerző vállalkozásnak a szerződés megszűnése időpontjában fennálló összes tartozását. Amennyiben az összes levonás után a hitelező szervezet javára mutatkozik követelés, azt a beszerző vállalkozás (vagy örökösei) köteles megfizetni. Ritkább a gyakorlatban, hogy a beszerző vállalkozás javára állapítható meg különbözet. Ezt a hitelező az elszámolás keretében köteles kifizetni a beszerző vállalkozás számára.

Az elszámolás megtörténtével és a fizetési kötelezettségek teljesítésével valamennyi szerződési kötelezettség megszűnik, és a szerződés valamennyi ún. túlélő kötelmével együtt lezárul.

Melyik finanszírozási formát válasszuk?

#?-:nbsp;

Azt, hogy a beszerző vállalkozás melyik finanszírozási formát választja - az aktuális piaci kínálaton túl, amely természetesen a gazdálkodók igényeihez igazodik -, alapvetően a pénzügyi, számviteli megfontolások határozzák meg. Közös nevezője mindegyik formának a tőkehiány, illetve az a körülmény, hogy a vállalkozások nem kívánnak azonnal befektetni saját pénzt az eszközök beszerzésébe, hanem egy azonnali finanszírozásért (pénzért) egy jövőbeni, drágább pénzzel fizetnek úgy, hogy az eszköz használatával kitermelik a tőkét és a finanszírozás költségeit, illetve még a saját hasznukat is. * Választási szempontok * A további pénzügyi, számviteli szempontú kérdések azonban már más és más választ eredményeznek az egyes finanszírozási formáknál. * Tulajdonlás * Az első ezek közül az eszköz tulajdonjogának megszerzéséhez való viszonyulása a beszerző vállalkozásnak. Amennyiben az eszköz tulajdonjogának megszerzésében, tárgyi eszközei közti kimutatásában és amortizációjának elszámolásában érdekelt a beszerző vállalkozás, úgy a hitelt vagy a pénzügyi lízinget fogja választani. Ez különösen akkor igaz, ha az eszköz hosszú távú, értékcsökkenési leírási időszakán túli hasznosításában is érdekelt. Ha gyorsan avuló vagy cserét igénylő eszközökről van szó, inkább csak a birtokláshoz és használathoz és egy bizonyos idő eltelte után új eszközre cseréléshez fűződik az érdek, a tulajdonosi pozíció nem olyan lényeges, akkor a tartós bérlet a megfontolandó megoldás. Amennyiben a tulajdonszerzés a cél, akkor még az is szempont lehet, hogy a jogi tulajdont az ügylet kezdetén meg akarja szerezni (kölcsön), vagy csak a végén (pénzügyi lízing), és ez utóbbi esetben automatikusan (zárt végű pénzügyi lízing), vagy csak a tulajdonszerzés lehetőségéről való döntés lehetőségének fenntartásával, opciós jog biztosítása útján (nyílt végű pénzügyi lízing). * Költségelszámolás * Szempont lehet azután a költségek és ráfordítások elszámolása. Ha a beszerző vállalkozás a teljes költségelszámolásban érdekelt, úgy a tartós bérlet lehet a megoldás. A kölcsön és a pénzügyi lízing esetében viszont csak a kamatrész költség, illetve a kölcsönbe-, lízingbevevő (az első esetben jogi és gazdasági tulajdonos, a második esetben csak gazdasági tulajdonos) értékcsökkenést számolhat el. * Áfa * Az is befolyásolhatja a döntést, hogyan alakul az ügylet forgalmiadó-terhelése. A kölcsön és a zárt végű pénzügyi lízing esetén a teljes áfafizetési kötelezettség a birtokbavétellel (tulajdonosi rendelkezés megszerzésével) a termékértékesítés szabályai szerint keletkezik, vagyis előre fizetendő. A kölcsönnél természetesen nem magát a kölcsönügyletet, hanem a finanszírozott adásvételt terheli ez az áfa. A zárt végű pénzügyi lízingnél az áfalevonási jog ráadásul igazodik a futamidőhöz, azaz nem azonnal lehet egy összegben levonni a beszállító (lízingbeadó) által áthárított áfát, hanem a fizetendő részletekkel arányosan. A nyílt végű pénzügyi lízingnél, illetve a tartós bérletnél a használat idejére fizetett lízing-, használati díj után - a szolgáltatásnyújtás szabályai szerint - az egyes részletek teljesítése keletkezteti az áfafizetési kötelezettséget, amely azután az adott időszak áfabevallásában levonásként érvényesíthető. Az opciós joggal kombinált lízing esetén, az opciós jog gyakorlása esetén, az opciós vételár után a termékértékesítés szabályai szerint áfafizetési kötelezettség keletkezik. A tartós bérlet személygépkocsik esetében nem beszerzésnek, hanem szolgáltatás-igénybevételnek minősül, vagyis a forgalmi adó levonásának korlátozottsága nem jelentkezik. * Finanszírozási feltételek * A beszerző vállalkozás döntéseit befolyásolhatják még a finanszírozási feltételek, többek között a törlesztőrészletek nagysága, kiszámíthatósága, a kamatterhek és egyéb költségek mértéke, a futamidő hossza, a kezdő befizetés és az önrész mértéke, a futamidő végén való elszámolás szabályai. * Adózási kockázatok * A finanszírozott ügyletek pénzügyi-számviteli meghatározottsága vezet ahhoz, hogy a lízingügyletek adózási kockázatokat is rejtenek magukban. Az adóhatóságok ugyanis jogosultak az ügyleteket - a felek által adott elnevezéstől függetlenül - a valós gazdasági tartalmuk szerint megítélni, azok adójogi következményei szempontjából. Ezenkívül az adójog is tiltja a rendeltetésellenes joggyakorlást, vagyis az adózási szabályok megkerülését. Ha tehát a felek tudatosan vagy nem kellő gondossággal ténylegesen más szerződést kötnek, mint amilyen az a tényleges gazdasági tartalma szerint lenne, az adójogi átminősítés miatt különböző adónemekben adóhátralék megállapítására, adóbírság, késedelmi pótlék, illetve mulasztási bírság kiszabásával számolhatnak. Ha például a felek által tartós bérletnek nevezett szerződés valójában a pénzügyi lízing jegyeinek felel meg, úgy a lízingbeadó jogosulatlanul számolta el az amortizációt, és adott esetben nem a megfelelő időben tett eleget áfabevallási és -fizetési kötelezettségének, a lízingbe vevő pedig a havi bérleti díjakat nem teljes mértékben számolhatta el költségként, vagyis adóalapját jogosulatlanul csökkentette. * E kockázatok mindenképpen indokolják, hogy a beszerző vállalkozások kellő körültekintéssel járjanak el, és hogy a finanszírozott ügyletek megkötésének folyamatába a megfelelő szakértőket is bevonják.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére