Mire jó a Széchenyi-kártya?

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 94. számában (2006. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A Széchenyi-kártya a kisvállalkozások segítésének egyik leghatékonyabb állami eszköze.

A 2002 őszén elindult Széchenyi-kártya program sikere évről évre felülmúlta a várakozásokat, és napjainkra nemcsak a legtöbb kis- és középvállalkozást elérő, államilag támogatott konstrukcióvá vált, hanem az egyszerűsített forgóeszköz-hitelezés piacvezető termékévé is. A Széchenyi-kártya létrehozása és a hozzákapcsolt állami támogatás jó példa arra, hogy az állam a piaci szereplőkkel együtt a kisvállalkozások működési feltételeit tartósan jó irányba tudta változtatni. A konstrukció feltételrendszerének a változó körülményekhez történő igazítása pedig újabb és újabb vállalkozói rétegek számára teszi elérhetővé a programot.

Átalakulás a kis- és középvállalkozói hitelpiacokon

A Széchenyi-kártya elindításának idején a hazai kisebb méretű vállalkozások számára még sokkal nehézkesebb volt a hitelhez jutás, mint napjainkban. A kilencvenes éveket jellemző óvatos banki hitelpolitika az évtized elején gyakori vállalati csődök és a kis- és középvállalkozási szektorra egészen 2000-ig jellemző, számvitelileg kimutathatóan alacsony jövedelemtermelő képesség következtében nem szívesen foglalkozott a kisméretű vállalkozásokkal. Noha a jó gazdálkodási eredményeket felmutató nagyvállalati ügyfelek vonatkozásában hamar kialakult az erős hitelverseny, a kkv-k és a lakossági ügyfelek irányában hazai hitelintézetek hosszú ideig magas kamatréseket alkalmaztak, és csak korlátozott mértékben kínáltak termékeket a számukra. A jó adósokért kiéleződő verseny eleinte csak a középvállalati szektor iránti nyitásra tudta rábírni a hitelintézeteket, a más típusú kockázatkezelést igénylő kisvállalkozások kívül estek érdeklődési körükön. A másik oldalról a finanszírozásra szoruló kisvállalkozások is igyekeztek elkerülni a magas terhekkel járó banki hiteleket.

Kutatói elemzések kimutatták, hogy a hazai bankszektor tevékenységének különböző részpiacain jelentős eltérések mutatkoznak a koncentráltság, a kamatmarzsok és a verseny intenzitásának mértéke tekintetében más részpiacokhoz vagy az Európai Unió átlagos értékeihez viszonyítva egyaránt.

A verseny a nagy összegű vállalati hitelek tekintetében a legintenzívebb, a banki marzsok e vonatkozásban még az európai uniós átlagokat is alulmúlják. A banki kondíciók közül a nagyobb összegű hitelek feltételei változnak a leggyorsabban, azonnal követik a trendeket, külső feltételváltozásokat. Ebben a szegmensben a legalacsonyabb az egyes piaci szereplők hitelállományai alapján számolt koncentrációs érték. A koncentráció mértékét tovább csökkenti, a verseny intenzitását pedig növeli, hogy a határokon átnyúló hitelezési tevékenység is jórészt erre a részpiacra összpontosul.

Piacra lépési korlátok

A hazai bankok közötti verseny a leggyengébbnek, a koncentráció pedig a legmagasabbnak a lakossági hitelezés területén mutatkozik. A sok tekintetben a lakossági ügyfelekkel azonos módon kezelt mikro- és kisvállalkozói hitelezés tekintetében azonban hasonló helyzetet találunk. Ezen a részpiacon két fontos tényező is jelentős ún. piacra lépési korlátot állít az új versenytársak elé:

Elmaradás a "remote banking"-ban

A mikro- és kisvállalkozói ügyfélkör nagymértékben igényli a helyi bankkapcsolatokat, vagyis a nagy fiókhálózattal rendelkező bankok jelentős előnyben vannak a kisvállalkozások banki termékekkel való ellátása tekintetében. A bankfiókok használatát szükségtelenné tevő "remote banking" formák (internet alapú, telefonos bankkapcsolat) elterjedtsége - úgy tűnik - hosszabb ideig még messze elmarad a vezető országokban tapasztalható mértéktől. A kisvállalkozói és a lakossági ügyletek irányában terjeszkedni kívánó, kis hálózatú bankoknak tehát jelentős összegeket kell invesztálniuk fiókhálózataik bővítésébe.

Információs aszimmetriából fakadó kockázatok

A piacra lépési korlátok másik eleme az információs aszimmetriából fakadó kockázatok magas szintje. Az érdemi bankkapcsolattal még nem rendelkező mikro- és kisvállalkozások vonatkozásában nem áll rendelkezésre értékelhető hitelmúlt, mérlegeik, működési adataik sokkal kevésbé nyújtanak reális képet helyzetükről, mint a nagyobb vállalkozások esetében. A vállalkozókról megszerzett ismeretek bankok közötti megosztása pedig nem nevezhető általánosnak. A nagy mennyiségű kisvállalkozói számlavezetéssel, bevezető hiteltermékek működtetésével operáló hitelintézetek jelentős számú új vállalkozói ügyfelet képesek további termékeik igénybevételébe bevonni.

Lassú növekedés

A magas piacra lépési korlátok következtében a kis- és középvállalkozók bankhitelekkel történő ellátása csak lépésről lépésre, a nagyobb méretű vállalkozásoktól a kicsik felé haladva következett be. A részpiac alsó szegmensét alkotó mikro- és kisvállalkozói kör számára hosszú ideig csak kevés és drága konstrukció állt rendelkezésre. A kilencvenes években elvégzett kis- és középvállalkozói felmérésekben a válaszadók még a működésüket akadályozó sokféle tényező között előkelő helyen nevesítették a hitelforrásokhoz való hozzájutás nehézségeit, 2000-től ugyanakkor már érzékelhető elmozdulás volt megfigyelhető a hitelpiacokon. 1999 és 2004 között a kis- és középvállalkozások hitelállománya 460 milliárd forintról 2000 milliárd forint fölé emelkedett, amiből 2002-től a mikrovállalkozások hitelállománya átlagon felüli növekedési ütemmel vette ki a részét. Akis- és középvállalkozói szektor részesedése a teljes vállalkozói hitelállományból az 1999-es 19,3%-ról 2004 végére 48,2%-ra nőtt. (1. számú táblázat)

Ha az adott évben a kis- és középvállalkozásoknak odaítélt hitelek összesített adatait vizsgáljuk részletezett bontásban, kiderül, hogy a nagyobb ütemű növekedés az éven belüli hitelek körében következett be. A rövid lejáratú hitelek vonatkozásában a növekedés egyik motorját a hitelek összegének mintegy egyharmadát kitevő forint-folyószámlahitelek kb. kétszeres növekedése jelenti. A vizsgált években az éven belüli hitelek növekedésének másik fő elemét a devizahitelek előretörése jelenti. A kisvállalkozói hitelek devizásodása elsősorban a forint- és deviza-kamatkülönbségeknek köszönhető. A hitelintézetek a devizahitelek iránt megnövekedett igényt külsődevizaforrás-bevonással fedezték. A hiteleken belüli devizaarány növekedése némileg feszültséget keletkeztetett a hitelintézetek forrásoldalán, megnehezítette a forintforrások kihelyezését. Ez arra késztette őket, hogy megtalálják azokat az irányokat, ahol a forinthitelek növelésére nyílik lehetőség. (2. számú táblázat)

A kis- és középvállalkozások rövid lejáratú hitelezésének előretörését más oldalról mutatja be a 3. számú táblázat. Bár a táblázat adatai a nem hitelintézetektől kapott kölcsönök (pl. tagi kölcsön) adatait is tartalmazzák, látható, hogy 2002-től érzékelhetően megnőtt a külső rövid lejáratú forrással működő vállalkozások száma, és ez a növekedés a legintenzívebben az alkalmazott nélküli és a mikrovállalkozások körében jelentkezett.

1. számú táblázat: A bankszektor mikro-, kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hiteleinek állománya (milliárd forint)

 

1999. 12. 31.

2000. 12. 31.

2001. 12. 31.

2002. 12. 31.

2003. 12. 31.

2004. 12. 31.

Mikrovállalkozások

112,7

210,7

416,8

525,8

668,9

747,3

Kisvállalkozások

110,6

264,9

300,5

266,9

353,6

456,5

Középvállalkozások

237,7

428,5

563,3

609,6

707,4

1 021,6

Kkv összesen

461,0

904,1

1 280,7

1 402,4

1 729,9

2 225,5

Nagyvállalatok

1 934,0*

2 171,4

1 953,1

1 881,8

2 301,0

2 388,3

Nem pénzügyi vállalkozások összesen

2 395,0*

3 075,5

3 233,8

3 284,2

4 030,9

4 613,8

Forrás: PSzÁF,

* MNB adat

Vállalkozáscsoportok

Kutatók a vállalkozások 2004. évi adatai alapján a kisvállalkozások három markánsan megkülönböztethető csoportját különítették el:

Az első csoportba expanzív vagy érett életszakaszban álló, növekvő árbevétellel, eredményességgel és kapacitáskihasználtsággal működő, jellemzően jogi személyiségű mikro- és kisvállalkozások tartoznak, melyek általában cégcsoportok, vállalkozói hálózatok tagjai. Az idesorolt vállalkozások létszámukat bővíteni kívánják, beruházásokat terveznek. Finanszírozásukban banki forrásokra támaszkodnak. Számuk az összes vállalkozásnak kb. 15%-át teszi ki.

A második csoportba tartozó cégek általában életciklusuk kezdő vagy hanyatló szakaszában állnak, helyzetüket és jövőjüket rossznak ítélik meg. Jellemzően alkalmazott nélküli, hálózatokon kívül álló egyéni vállalkozásokról van szó. Ügyfeleik főként a lakosság köréből kerülnek ki. Árbevételük, eredményességük, kapacitáskihasználtságuk csökkenő tendenciát mutat. Külső finanszírozásként rokoni, baráti segítséget vesznek igénybe. Ez a kör az összes vállalkozások mintegy 16-20%-át jelenti.

Az összes többi vállalkozás a harmadik csoportba sorolódik. Ezen vállalkozások életciklusa széles skálán mozog, helyzetüket stagnálónak vagy enyhén javulónak érzékelik. Főként lakossági piacra termelnek, de jelentős közöttük a más vállalkozások számára értékesítők aránya is. Több mint kétharmaduk egyéni vállalkozás és egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozás. Finanszírozásukhoz banki forrásokat csak elvétve használnak, inkább családi, baráti segítséget vesznek igénybe. Ők alkotják a kisvállalkozások 65-70%-át.

Felmérések szerint tehát a kisvállalkozások több mint 70%-a ma sem vesz igénybe banki finanszírozást, ők jelentik a hitelintézetek potenciális ügyfélkörét. Noha a kis- és középvállalkozások irányába bekövetkezett "banki nyitás" a nagyméretű középvállalkozások finanszírozásának irányából haladt a fent említett 1. és 3. csoport mikro- és kisvállalkozóinak irányába, 2002-2003-tól már ebben a körben is jelentős finanszírozásbővülés mutatható ki. Ennek az elemzők szerint kettős oka van: egyrészt nőtt a hitelképes kkv-k száma, másrészt a bankok új, a kisvállalkozásokat tömegesen kezelni képes, automatizált termékeket fejlesztettek ki. Ez utóbbit elősegítette a jelzálogjog 2001-es módosítása, ami jelentősen csökkentette a bankok kockázatát.

A Széchenyi-kártya helye a kis- és középvállalkozások finanszírozásában

Amikor a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) 2001 őszén javaslatot tett a kevésbé bankképes mikro-, kis- és középvállalkozások egyszerűsített eljárású forgóeszköz-hitelprogramjának létrehozására, a kisebb méretű vállalkozások számára a hitelintézetek meglehetősen szűk körben és kizárólag tárgyi fedezet mellett nyújtottak hitelt. Különösen igaz volt ez az ügyfélkör legalsó rétegét alkotó kisvállalkozásokra, akik a megbízhatatlan gazdálkodási adatok és a hitelmúlt előzőekben említett hiánya miatt nem számítottak a bankok célközönségének. Ezzel az ügyfélkörrel együtt járó magas kockázat és az igényelt alacsony hitelösszegek még a magas kamatrések mellett sem mindig fedezték az ügylet költségeit. Ez a finanszírozási akadály azonban jelentősen megnehezíti az érintett vállalkozói kör megerősödését, működésének hatékonyabbá alakítását, növekedési pályára állítását.

A banki szempontból még nem kifizetődő (nem bankképes) kisvállalkozások növekedésével és hatékonyabbá válásával együtt járó finanszírozási igényei és a hitelintézetek jövedelmezőségi megfontolásai ún. "piaci elégtelenséget" jelentenek a hitelpiacon, ami ezáltal az állami beavatkozás tipikus területévé válik. Az állam mint nem profitvezérelt szereplő egyedül képes arra, hogy a magas kockázatok és költségek miatt bekövetkező többletkiadásokat kiegyenlítse, ezáltal a vállalkozóknak és bankoknak egyaránt megnyissa a hatékonyabb működés irányába történő előrelépés lehetőségét.

2. számú táblázat: Az adott évben tárgyidőszak végéig nyújtott új hitelek halmozott állománya (milliárd forint)

 

2002.

2003.

2004.

2005. 09. 30.

Mikrovállalkozásoknak nyújtott hitelek

412,894

489,305

474,787

390,806

Éven túli hitelek

233,967

256,541

201,063

150,388

Éven belüli hitelek

178,927

232,764

273,724

240,417

ebből: forint-folyószámlahitelek

37,947

61,175

63,059

 

Forint-folyószámlahitelhez jutott vállalkozások száma (db)

9 673

17 603

16 561

 

Kisvállalkozásoknak nyújtott hitelek

299,055

377,913

358,707

519,217

Éven túli hitelek

123,818

156,845

119,437

137,660

Éven belüli hitelek

175,237

221,068

239,270

381,557

ebből: forint folyószámlahitelek

45,518

64,221

80,094

 

Forint-folyószámlahitelhez jutott vállalkozások száma (db)

13 039

18 972

19 876

 

Középvállalkozásoknak nyújtott hitelek

582,715

786,341

834,760

826,567

Éven túli hitelek

163,756

219,746

263,821

151,271

Éven belüli hitelek

418,959

566,595

570,939

675,295

ebből: forint-folyószámlahitelek

98,693

130,109

211,423

 

Forint-folyószámlahitelhez jutott vállalkozások száma (db)

10 062

12 650

13 733

 

Kkv összesen

1 294,663

1 653,559

1 668,254

1 736,590

ebből: forinthitelek

1 046,634

1 217,860

1 026,638

1 225,652

devizahitelek

248,030

435,699

641,617

510,938

Forrás: PSzÁF

Széchenyi-hitelkártya program

A VOSZ és az MKIK javaslata alapján a kormány 2002. február 18-án elfogadta 1011. számú határozatát, melyben meghirdette a Széchenyi-hitelkártya programot. A program keretében a legalább egyéves működéssel rendelkező kis- és középvállalkozások egyszerűsített eljárású forgóeszköz-finanszírozását szolgáló hiteltermék született meg. A hitelt pályázat útján kiválasztott kereskedelmi bankok nyújtják, a kockázatot a kártyákhoz intézményesen hozzákapcsolt, a Hitelgarancia Rt. által nyújtott kezességvállalás és az ehhez járuló állami viszontgarancia mérsékli. A kormány a működéshez szükséges infrastruktúra felállítására 340 millió forint egyszeri támogatást, a kibocsátott kártyákhoz évente csökkenő mértékű kamattámogatást és 50%-os garanciadíj-támogatást biztosított.

A tesztidőszaknak tekintett első évben csak 500 ezer forintos és 1 millió forintos kártyák kibocsátására került sor, a kedvező tapasztalatok alapján azután az 1019/2003. (III. 18.) kormányhatározat 2003. július 1-jétől lehetővé tette a 2, 3, 4 és 5 millió forintos kártyák megjelentetését is. Az állami kamattámogatás az 500 ezer és 1 millió forintos kártyák esetében 2002-ben és 2003-ban 5% volt, az 1 milliónál nagyobb összegű kártyák esetében 2003-ban 3,5%, 2004-ben valamennyi kártya esetében egységesen 3% volt.

További egy év elteltével 2004 nyarán a kormány hozzájárult a 6, 7, 8, 9 és 10 millió forintos kártyák kibocsátáshoz, az állami kamattámogatás pedig 2005-ben és 2006-ban 2%-ra csökkent. A 2004. nyári módosítások során pályázat útján sor került a banki közreműködői kör bővítésére is, aminek következtében már öt kereskedelmi bank és az általuk integrált 120 takarékszövetkezet vett részt a hitelezésben. A támogatások módosításai során a Hitelgarancia Rt. által vállalt garancia díjának 50%-os mértékű állami támogatása változatlan maradt.

A siker okai

A Széchenyi-kártya sikere a vállalkozókhoz való hatékony eljuttatásában, az egyszerűsített és gyors bírálati rendszerben (a hitelhez tárgyi fedezetre nincsen szükség), valamint a szabad felhasználásban rejlik. Az ügyfelek kártyaigénylését a kamara és a VOSZ közös társaságaként létrehozott KA-VOSZ Rt. 56 helyi irodájának egyikében fogadják be, ahol kitöltik az igénylőlapot, ellenőrzik az igénylés érvényességi feltételeinek döntő többségét, és az igénylést átfuttatják a bírálati szempontok egy részét tartalmazó scoring rendszeren. Az ügyfél szabadon dönt arról, hogy a programban részt vevő melyik banktól igényli a kártyát. A KA-VOSZ helyi irodája az általa elfogadott igénylést elektronikusan elküldi a kiválasztott bank fiókjába. A bank az igénylést a saját (egyéni szempontjait tartalmazó) scoring rendszerén is átfuttatja, és pozitív elbírálás után szerződést köt az ügyféllel. A teljes eljárás 10-14 napot vesz igénybe.

A hitelhez nyújtott állami kamat- és garanciadíj-támogatás az Európai Unió szabályai szerint de minimis típusú állami támogatásnak minősül, ezért a Széchenyi-kártyát nem vehetik igénybe a nemzetközi szállításhoz, mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek előállításához és forgalmazásához, valamint bármilyen típusú exporttevékenységhez közvetlenül kötődő tevékenységek finanszírozására.

Az ügyfél költségei

A hitel rulírozó típusú, a hiteltartozás a banknál nyitott folyószámlán igénybe vett hitel napi egyenlege alapján áll fenn. Az ügyfél az igényléskor egyszeri költségként regisztrációs díjat, kártyadíjat és garanciadíjat fizet, a felhasznált hitel arányában pedig 3 havi BUBOR +5% kamatot és 1% kezelési költséget kell állnia. A forgóeszköz jellegű felhasználás biztosítása érdekében a naptári negyedév végén a vállalkozásnak a megítélt hitelkeret 20%-át egy napra vissza kell törlesztenie a számlájára.

Újabb vállalkozói körök bekapcsolódása

A növekvő összegű kártyák nemcsak a kisebb hitelösszegek felhasználásban megbízhatónak minősülő vállalkozók irányában történő hitelbővítésre adtak lehetőséget, hanem újabb vállalkozói körök bekapcsolódására is. 2002 augusztusától 2006. január 13-áig összesen 66 388 db kártyát igényeltek a vállalkozások, amelyből 48 295 db került átadásra. A kártyák által megtestesített, leszerződött hitelkeret összesen 212 milliárd forint volt. A hitelkeret megemelése előtt (2003. július 1.) még csak 3404 db kártya volt a vállalkozásoknál. A megemelt összegű kártyák belépését követően jelentős eltolódás következett be a magasabb összegek irányába. A 6-10 millió forintos kártyák bevezetése (2004. július) óta átadott kártyák közül az 5 millió forintos, valamint a 6 és 10 millió forint közötti kártyák képviselik a legnagyobb arányt. A maximálisan 10 millió forintra megnövelt hitelkeret jobban igazodott a vállalkozások igényeihez. 2005. évben havonta átlagban mintegy 1700 kártya került átadásra, ami nagyobbrészt az 5 és 10 millió forint közötti hitelkeret megnyitását jelentette.

A legtöbb hitelszerződést (szám szerint több mint 8000 darabot) Budapesten kötötték meg a vállalkozások, ez 16,8%-át jelenti az összes átadott kártyának. A második és harmadik helyre Pest és Borsod megye került 4793, illetve 3832 darabbal. Ágazati bontásban a kereskedelemben tevékenykedő vállalkozások képviselik a legnagyobb arányt a kártyahasználók között, őket az építőipar és az egyéb gazdasági szolgáltatások követik.

A hároméves működés során a Hitelgarancia Rt. felé beváltott készfizető kezességek aránya kezelhető mértékű maradt.

Az átadott Széchenyi-kártyák számának és a hozzájuk kötődő hitelállománynak felfutása a részt vevő hitelintézetek számára lehetővé tette egy korábban nem ismert vállalkozói kör hitelkockázatainak bemérését és egy standardizált, egyszerűsített eljárású termékkel kapcsolatos tapasztalatok megszerzését. A Széchenyi-kártya működtetésének sikerét bizonyítja, hogy a kisvállalkozókat egyre inkább célközönségnek tartó kereskedelmi bankok az elmúlt másfél évben sorra fejlesztik ki a vállalkozók számára egyszerűen hozzáférhető, forgóeszköz-finanszírozást nyújtó termékeiket. A Széchenyi-kártya konstrukció tehát a korábban ki nem szolgált hitelezési szegmensben állami támogatás mellett olyan terméket tudott létrehozni, amely a piac kialakulására is ösztönzően hatott.

Legújabb fejlemények

A Széchenyi-kártya program sikere és a hitelpiacok átalakulása következtében 2005 folyamán ismét felmerült a program feltételrendszerének és a hozzákapcsolódó állami szerepvállalásnak a felülvizsgálata. Az átalakítás során figyelembe kellett venni a kisvállalkozások forgóeszköz-hitelezésének piacán az elmúlt időben a kamatmarzsokban bekövetkezett szűkülést, a csökkenő inflációs pályát, a programban eddig részt nem vevő bankok részéről megfogalmazódó igényt a bekapcsolódásra, valamint a vállalkozói érdekképviseletek részéről felmerült további felhasználói igényeket. A fenti tényezők alapján a gazdasági és közlekedési miniszter a kis- és középvállalkozás-fejlesztés terén bejelentett intézkedéscsomag részeként a Széchenyi-kártya program többirányú kiterjesztéséről döntött.

A módosításokkal összhangban a kormány elfogadta az 1130/2005. (XII. 23.) számú határozatát, amely az alábbi változásokról rendelkezik:

A Széchenyi-kártya program állami támogatás mellett biztosított működése 2010. december 31-éig meghosszabbodik. A fenti időpontig a kormány minden kibocsátott kártyára 50%-os garanciadíj-támogatást biztosít. Az állami kamattámogatás mértéke a 2006-ban kibocsátott kártyák esetében 10 millió forint értékig 2 százalékpont, 2007-ben kibocsátott kártyák esetében 10 millió forint értékig 1 százalékpont, 2008. január 1-jétől 0 százalékpont.

A tárgyalások nyomán megállapodás született arról, hogy 2006-ban maximum 25 millió forint értékű kártyák is bevezetésre kerülnek, de ennek feltételeit a GKM, a KA-VOSZ Rt., a Hitelgarancia Rt. és a közreműködő hitelintézeteknek még ki kell alakítaniuk. Az év során sor kerül a programban részt vevő hitelintézetek körének további bővítésére és a vállalkozók által fizetendő kamatok és díjak csökkentésére is.

3. számú táblázat: Rövid lejáratú hitellel vagy kölcsönnel rendelkező kettős könyvvitelű kis- és középvállalkozások aránya (%)

 

2001.

2002.

2003.

2004.

Alkalmazott nélküli

14,7

18,2

19,6

15,8

Mikrovállalkozás

22,5

30,1

31,1

28,6

Kisvállalkozás

44,3

49,9

51,4

50,9

Középvállalkozás

58,0

64,5

64,8

63,6

Vállalkozások összesen

25,2

28,3

30,3

25,2

Forrás: A kis- és középvállalkozások helyzete 2003-2004. Éves jelentés Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2005

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére