Beszállítói eszközfinanszírozás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 94. számában (2006. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A tőkehiány, vagy egyszerűen a kedvezőbb finanszírozási, adózási, számviteli feltételek miatt a vállalkozások gyakran a beszállítóval finanszíroztatják az eszközbeszerzést vagy -használatot.

A finanszírozást igénybe lehet venni a beszállítótól (gyártói, kereskedői finanszírozás), amely elsősorban részletfizetéssel megvalósuló áruhitel, gyártói-kereskedői lízing, bérletvétel útján valósulhat meg. A következőkben e szerződések sajátosságait, lényeges elemeit tekintjük át.

Vásárlás részletre

#?-:nbsp;

A beszállító mint eladó/szállító általi finanszírozás egyik leggyakoribb formája a részletvétel. Ennek lényege, hogy a felek adásvételi/szállítási szerződést kötnek azzal, hogy a beszerző vállalkozás az eszköz vételárát hosszabb idő alatt (néhány hónaptól néhány évig terjedő időszak) fizetheti meg, általában bizonyos időszakonként visszatérő részletekben. A beszerző vállalkozás számára ez azért előnyös, mert az eszköz beszerzése nem igényel egyszeri, nagyobb összegű tőkebefektetést, a beszállító pedig növelheti értékesítésének volumenét és ezzel piacát. Beszállítói oldalon természetesen a részletre történő értékesítés csak akkor működik, ha a beszállító cég kellően tőkeerős vagy kedvező refinanszírozási lehetőségekkel rendelkezik.

A részletvétel gyakorlatilag minden elemében egy adásvételi vagy szállítási szerződéssel egyezik meg. A legfontosabb eltérés azokhoz képest a vételár összegében, a fizetési feltételekben, illetve a beszállító hitelezői pozícióját bebiztosító megállapodásokban rejlik.

Vételár és fizetési feltételek

#?-:nbsp;

A részletvétel esetében a vételár magasabb lehet, mint a prompt adásvétel/szállítás esetében, mivel a beszállító a fizetés időtartamára felmerülő kamatokat vagy refinanszírozási költségeit részben vagy egészében hozzákalkulálhatja a vételárhoz. A piaci verseny azonban gyakorta kényszeríti rá a beszállítókat is, hogy a finanszírozás költségeit "lenyeljék", azaz saját költségeik közé bekalkulálva a beszerző vállalkozásra ne hárítsák át.

A részletvétel sajátossága a fizetés ütemezése. A vételárakat a vevő a törlesztési időtartamra, egyenlő időközönként és egyenlő részletekre elosztva fizetheti meg.

A szerződés rögzíteni szokta általában a vételár teljes összegét, az egyenlő részletek összegét, a részletek gyakoriságát és számát, illetve hogy a részletek milyen fizetési határidővel teljesítendők. E körbe tartozik a fizetési késedelem esetén alkalmazandó késedelmi (büntető-) kamat megállapítása is. Egyébként a fizetési feltételek megegyeznek egy hagyományos adásvétel/szállítás ilyen kikötéseivel.

A beszállító biztosítékai

#?-:nbsp;

Miután a beszállító a részletvétellel nagyobb kockázatot vállal, mint egy normál adásvétellel, szállítással, ezért különféle biztosítékokhoz ragaszkodik a szerződésben.

A tulajdonjog-fenntartás érvényességének feltételei

#?-:nbsp;

Az érvényesség három feltétel teljesülésétől függ. * A tulajdonjog-fenntartásban csak az eszköz beszerzésére vonatkozó szerződés megkötésekor lehet megállapodni, a szerződés megkötése után később már nem. * A megállapodásnak írásbeli alakban kell létrejönnie. Ez azt jelenti, hogy mindkét fél erre vonatkozó akaratnyilatkozatát írásba kell foglalni (pl. bármilyen papíron rögzített írás, telefax, telex fokozott biztonságú elektronikus okirat), de nem feltétlenül kell annak egy iratban szerepelnie (pl. lehet az ajánlatban és elfogadásban, megrendelésben és rendelésigazolásban külön-külön valamelyik fél nyilatkozata). * A tulajdonjogot csak a teljes szerződéses ellenérték (vételár) megfizetéséig lehet fenntartani, az utolsó részlet megfizetésével a tulajdonjog átszáll. Ettől eltérő megállapodást a jog nem enged meg a felek számára.

A tulajdonosi kockázatviselésnek a beszerzőre telepítése

#?-:nbsp;

A részvétel sajátossága a gyakorlatban, hogy az eszközbeszerző vállalkozás általi birtokbavétellel az azzal kapcsolatos kárveszély átszáll a beszerzőre. Ez azt jelenti, hogy:

- ettől kezdve a beszerző vállalkozás viseli az eszköz minden olyan károsodásának (sérülés, elpusztulás, romlás, értékvesztés) kockázatát, amelyért valamilyen jogalapon (pl. jogellenes károkozás) harmadik személy nem tehető felelőssé,

- a beszerző vállalkozás jogosult - és általában a szerződés előírásai alapján köteles is - az eszközre vonatkozó vagyon- és felelősségbiztosítási szerződéseket megkötni,

- a vételárat akkor is köteles megfizetni, ha az eszköz oly módon károsodik, hogy harmadik személytől megtérítés nem követelhető vagy biztosítási fedezet a kárra nincsen.

E kockázatviselési feltételek miatt a beszállító általában kötelezővé teszi a beszerző vállalkozás számára a szerződésben, hogy az eszközre, a törlesztési időre teljes körű vagyon- (és felelősség)biztosítást kössön, általában annak újra-előállítási értéke erejéig, a biztosítás megkötését az eszköz leszállításáig (birtokbaadásáig), a biztosítási díjak fizetését pedig a teljes törlesztés időtartama alatt, folyamatosan igazolja. A szerződések általában azt is rögzítik, hogy a káresemény bekövetkezte esetén a kártérítési összeg kedvezményezettje (vagy együttbiztosítottja) a beszállító, és ő döntheti el, hogy a harmadik féltől vagy a biztosítótól kapott összeget mire fordítja (az újra-előállításra vagy a kieső vételár pótlására). Az ilyen megállapodáshoz tartozik a gyakorlatban az a kikötés is, hogy káresemény bekövetkeztekor, a kapott kártérítésnek a kieső vételár pótlására való fordítása esetén, a megtérülő és a tényleges vételár közti különbözetet a beszerző vállalkozás viseli, az esetleges többleten viszont a felek valamilyen elv szerint, bizonyos arányban osztoznak.

A tulajdonjog fenntartása

#?-:nbsp;

A részletvételnél a beszállítók által alkalmazott leggyakoribb biztosíték a tulajdonjog-fenntartás. Ennek lényege, hogy a vevő/megrendelő mindaddig csak az eszköz birtoklására, használatára - és esetleg ilyen tartalmú megállapodás esetén hasznosítására (pl. bérbe-, haszonbérbe adás) - jogosult, és nem rendelkezhet felőle (nem idegenítheti el, biztosítékul nem adhatja, más módon nem terhelheti meg), amíg a teljes vételárat ki nem fizeti. Ezen tilalom megsértése egyfelől azt eredményezi, hogy a beszerző vállalkozástól az eszközön bármilyen jogot szerző személy nem tulajdonostól szerez, vagyis a jog átszállása nem következik be érvényesen, kivéve, ha a harmadik személy jóhiszemű volt, és a jogot ellenérték fejében szerezte. A harmadik személy jóhiszeműsége azt jelenti, hogy a tulajdonjog-fenntartásról nem volt tudomása, és kellő gondossággal nem is szerezhetett volna arról tudomást (pl. a beszerző vállalkozás könyveibe való betekintéssel, az eszköz beszerzésére vonatkozó szerződések, dokumentumok vizsgálatával, nyilatkozatkéréssel). A harmadik személy jogszerzése akkor történik ellenérték fejében, ha pénzbeli ellenértéket fizet azért, vagy más értékkel bíró szolgáltatást nyújt cserébe (pl. munkavégzés, más dolog vagy jog átruházása, kötelezettség átvállalása, tartozás elengedése vagy mérséklése). A jóhiszeműségnek és az ellenérték fejében való szerzésnek együtt kell teljesülnie.

Másrészről a jogsértő kockáztatja, hogy bűncselekményt (pl. sikkasztást vagy csalást) követ el.

Harmadrészt a beszerző szerződésszegést követ el a beszállítóval szemben, és teljes kártérítésre kötelezhető.

A tulajdonjog-fenntartás a beszállító számára azért is hatékony biztosíték, mert a beszerző vállalkozás elleni végrehajtási eljárás alól kivonható (ún. végrehajtási igényper útján, ha a végrehajtó nem oldja fel a foglalás alól magától). Az ellene indult felszámolásban pedig nem tartozik a felszámolás tárgyát képező vagyonba, és a felszámoló köteles kiadni, és erre szükség esetén kereset is indítható (ennek feltétele azonban, hogy az eszköz még meglegyen a felszámolás alá került vállalkozásnál). Ha attól már elkerült, akkor a beszállítónak tulajdoni jellegű igénye nem áll fenn, hanem csak kártérítést követelhet, amely azonban már csak a felszámolás körébe tartozó vagyonnal szemben érvényesíthető (vagyis beállhat a hitelezők sorába).

Jelzálogjog

#?-:nbsp;

Amennyiben a beszállító a részletfizetés ellenére nem a tulajdonjog-fenntartást alkalmazza, más biztosítékot kérhet a tulajdonjog átengedése mellett. Ilyen lehet a gyakorlatban - bár sokkal ritkábban, mint a tulajdonjog-fenntartás - az ingó jelzálogjog, illetve a visszavásárlási vagy vételi jog.

Az ingó jelzálogjog alkalmazásának lényege, hogy a beszerző vállalkozás ugyan megszerzi az eszköz tulajdonjogát, annak birtokbavételével, de a vételárhátralék biztosítására azt jelzálogjoggal terhelik meg a felek a beszállító javára. Az ingó zálogjog előnye, hogy az eszköz a beszerző vállalkozás birtokában és használatában maradhat, de a beszállítónak viszonylag biztos joga teremt kielégítési alapot arra az esetre, ha beszerző vállalkozás elmulasztaná vételár-fizetési kötelezettségét. Az ingó zálogjog hátránya, hogy költséges, mert alapításához közjegyzői okiratba foglalt megállapodás szükséges a felek között, amelynek alapján az eljáró közjegyző az Országos Közjegyzői Kamara által vezetett zálogjogi nyilvántartásba bejegyzi. Természetesen az lehetséges, hogy a felek jogi közreműködéssel előre elkészített szerződésszöveget visznek a közjegyzőhöz, de ezzel sem kerülhető meg a közjegyzői okirat készítésének szükségessége és a nyilvántartásba vétel, legfeljebb a közjegyző alacsonyabb díjat számíthat fel.

A zálogjog az eszközt elvileg akkor is terhelni fogja, ha azt a beszerző vállalkozás elidegeníti, illetve az elvileg megelőzi az eszközre későbbiekben a beszerző vállalkozás által alapított jogokat és terheket. Az ingó jelzálogjog gyengeségét és ezért a finanszírozók közti nem igazán kedvelt jellegét ez az "elvileg" kifejezés adja. Az ingó jelzálogjog nyilvántartása ugyanis közhiteles. Oda bárki betekinthet, arról kivonatot kérhet, amikor egy eszközt meg kíván szerezni, vagy azon jogokat akar alapítani. Ennek ellenére, a betekintés elmulasztása okán még nem fog rosszhiszeműnek minősülni, ehhez az is szükséges, hogy más egyéb módokon (pl. az eszközön elhelyezett feliratból, a beszerző vállalkozás nyilatkozataiból, könyveiből) sem szerzett vagy szerezhetett volna tudomást a zálogjog létezéséről. Viszont a zálogtárgyon fennálló zálogjog megszűnik, ha azt jóhiszemű személy javára, a kereskedelmi forgalomban vagy a rendes gazdálkodás körében értékesítik. A kereskedelmi forgalom azt jelenti, hogy a beszerző vállalkozás egyébként üzletszerűen értékesít az eszközzel azonos vagy ahhoz hasonló árukat. A rendes gazdálkodás pedig úgy értelmezhető, hogy a beszerző vállalkozás részéről nem tekinthető különös és rendkívüli eseménynek az eszköz eladása, figyelembe véve az eszköz értékét, a vállalkozás egyéb vagyonát, illetve tevékenységét.

Visszavásárlási vagy vételi jog

#?-:nbsp;

A beszállító úgy is biztosíthat maga számára tulajdonhoz hasonló védelmet, hogy nem alkalmaz tulajdonjog-fenntartást. Helyette a beszerző vállalkozás nemfizetésének esetére a szerződéstől való elállás jogát és visszavásárlási vagy vételi jogot köthet ki. Mindkettőnek az a lényege, hogy a vevő/megrendelő szerződésszegése esetén, egyoldalú nyilatkozattal, a beszerző vállalkozás mindenféle további nyilatkozatának, közreműködésének szükségessége nélkül vissza-, illetve megszerezheti az eszköz tulajdonjogát.

A gyakorlatban visszavásárlási, illetve vételi (opciós) jogot az eszköz értékesítésére vonatkozó szerződésben vagy egy azzal egyidejűleg megkötött különmegállapodásban rögzítik a felek. Mindkét jogot csak írásbeli szerződéssel lehet megalapítani, függetlenül attól, hogy az eszközök nem ingatlanok, és az írásba foglalás hiánya a visszavásárlási vagy vételi jogot alapító szerződés semmisségét eredményezi.

E jogokat a gyakorlatban határozott időre, általában a vételár-törlesztési időtartam plusz néhány hét vagy hónap időtartamra kötik ki a felek. Öt évnél hosszabb időre - a jelenlegi szabályozás mellett - nem lehet érvényesen visszavásárlási vagy vételi jogot alapítani, de az eszközök értékesítésénél ez általában nem is szokott problémát jelenteni, mert a szokásos törlesztési idő ennél rövidebb.

Mindkét megállapodás tárgya az értékesített eszköz, amelyet konkrétan meg kell határozni a szerződésben. A szerződés alapján a beszállító arra szerez jogot a gyakorlati példák szerint, hogy amennyiben az eszköz eladására vonatkozó szerződéstől kénytelen elállni, mert a beszerző vállalkozás nem teljesíti fizetési kötelezettségét, a megrendelőhöz/vevőhöz eljuttatott írásbeli nyilatkozatával megszerezheti az eszköz tulajdonjogát. A tulajdonszerzéshez a beszállító egyoldalú nyilatkozatán túl nem szükséges a beszerző vállalkozás beleegyezése, hozzájárulása, más nyilatkozata vagy cselekménye.

A tulajdonjog-fenntartáshoz kapcsolódó mellékkötelezettségek

#?-:nbsp;

A gyakorlatban a beszállítók a tulajdonjog-fenntartás teljesítését még számos mellékkötelezettséggel szokták bebiztosítani. * Gyakori előírás, hogy a vevő/megrendelő az eszközön, a vételár kifizetéséig, köteles feltüntetni, hogy a beszállító tulajdonát képezi, illetve köteles a könyveiben is idegen dologként kimutatni. Ez szolgál arra, hogy az eszközön az említett tilalom ellenére esetleg jogot szerző harmadik személy rosszhiszeműségére hivatkozva érvényteleníteni lehessen a jogszerzést. * Ugyancsak számos esetben előforduló kikötés, hogy a beszerző vállalkozás köteles az eszközt a vételár megfizetéséig gondosan, rendeltetésszerűen használni, állagának megóvásáról gondoskodni. * A sürgős intézkedések megtétele miatt a beszállítónak elemi érdeke az is, hogy a beszerző vállalkozás haladéktalanul értesítse őt, ha az eszközre harmadik személy végrehajtást vezet, felszámolási vagy csődeljárás indult ellene, az eszközt bármilyen károsodás érte, vagy arra harmadik személy jogokat próbál érvényesíteni. Ugyancsak kötelezettsége lehet a beszerző vállalkozásnak, hogy ilyen esetekben saját költségére minden szükséges intézkedést megtegyen az eszköz, illetve a beszállító jogainak megóvása érdekében. * A gyakorlatban előforduló megállapodás az is, hogy a beszállító fenntartja magának a jogot az eszköz meglétének, használatának, állapotának, illetve az egyéb kötelezettségek betartásának ellenőrzésére, amelyhez a beszerző vállalkozásnak, előre bejelentett, üzleti időbe eső időpontban biztosítania kell a beszállító képviselőinek üzlethelyiségeibe való bejutását, az eszköz megvizsgálását, illetve az üzleti könyvekbe való betekintést. * A beszerző vállalkozás kötelezettségei teljesítésének ambicionálását szolgálhatja továbbá egy olyan kikötés is, hogy bármely kötelezettségszegés feljogosíthatja a beszállítót a szerződéstől való azonnali hatályú elállásra.

Elállás és egyösszegű esedékessé válás

#?-:nbsp;

A részletfizetési konstrukcióknál általánosan alkalmazott, a beszállítót védő biztosíték az azonnali hatályú elállási jog biztosítása arra az esetre, ha a vevő/megrendelő bármely részlettel késedelembe esik, vagy esetleg hátralékos tartozása bizonyos számú részletet túllép. Az elállással párosul a tulajdonfenntartás vagy a jelzálogjog, illetve visszavásárlási/vételi jog érvényesítése, és ezek alapján egyfelől az eszköz beszállító általi visszakövetelése, illetve kompenzációs, kártérítési igényeinek érvényesítése is.

Az is a gyakorlatban előforduló megoldás, ha a részletfizetési kedvezményt a beszerző vállalkozás a késedelembe eséssel automatikusan elveszíti, és a hátralékos vételár egy összegben esedékessé válik. Az elállási jog pedig akkor áll be a beszállító javára, ha az egy összegben esedékes hátralék megfizetését egy rövidebb 8-30 napos határidőn belül a beszerző vállalkozás elmulasztja.

Az eszköz visszavétele

#?-:nbsp;

A tulajdonjog-fenntartás, illetve a visszavásárlási vagy vételi jog gyakorlása feljogosítja arra a beszállítót, hogy az eszköz birtokbaadását igényelje. A gyakorlatban és elméletben nagy vita van arról, hogy szerződéses megállapodásban kiköthető-e az eszköz beszállító általi önhatalmú visszavétele, azaz hogy a vevőhöz/megrendelőhöz kiszállva, alkalmazottai vagy megbízottja az eszközt visszavegye és elszállítsa (pl. az utcán álló személygépkocsi elszállítása, vagy az üzlethelyiségbe bemenve a másológép elvitele). E kérdéskörben legalább két álláspont uralkodik a gyakorlatban.

Az egyik szerint mindenféle önhatalmú birtokbavételben való megállapodás, illetve önhatalmú birtokbavétel - történjen az előzetes bejelentéssel, mindenféle erőszak alkalmazása nélkül vagy a vevő/megrendelő beleegyezésével - jogellenes, és az ilyen megállapodás érvénytelen. A magyar jog birtokvédelmi szabályai ugyanis eltérő megállapodásokat nem tesznek lehetővé. A sérelmet szenvedő vevő/megrendelő a beszállítóval szemben törvényes birtokvédelemre jogosult, és ráadásul a beszállító vezetője vagy a képviseletében eljáró személyek kockáztatják, hogy önbíráskodás miatt ellenük büntetőeljárás indul. Akik ezt az álláspontot elfogadják, azok nem kötik ki a szerződésben az önhatalmú birtokbavételt. Helyette egy igen magas összegű használati díjat, kötbért írnak elő - a jogosulatlan használat teljes időtartamára - a beszerző vállalkozás terhére, amennyiben visszaadási kötelezettségét, annak lejárttá válása ellenére, nem teljesíti. A másik megoldás, hogy a visszaadási kötelezettséget - külön költségek vállalása mellett - közjegyzői okiratba foglalják és a visszaadási feltételek beálltát közjegyzővel tanúsíttatják. Ezen dokumentumok alapján azután a közjegyzői okirat végrehajtási záradékolását kezdeményezhetik az illetékes bíróságnál, amellyel a végrehajtás külön perindítás nélkül, azaz időben jóval hamarabb beindítható.

A gyakorlati élet azonban, úgy tűnik, - az esetek nagyobb részében -, nem igazán veszi figyelembe ezt az álláspontot, és arra hivatkozva, hogy a birtokvédelmi eljárások igénybevétele - az időigényesség miatt - meghiúsíthatja az eszköz lehető leggyorsabb birtokbavételét. Lehetőséget teremt ugyanis a beszerző vállalkozás számára arra, hogy az eszközt még hosszú hónapokig használhassák (esetleg a használatot később ellentételezniük kell a jogalap nélküli birtoklás, illetve gazdagodás szabályai szerint), állagát ronthassák, az eszközben károkat okozzanak, esetleg felőle jogosulatlanul rendelkezhessenek (pl. eladás). A másik érv, hogy a birtokbaadás ilyen esetekben szerződéses kötelezettség, tehát a szerződési szabadság elve alapján a kötelezettség tartalmát és az önsegélyt a felek megállapodása meghatározhatja. Erre tekintettel a beszerző vállalkozásoknak mindenféleképpen számolniuk kell olyan szerződéses szövegekkel, amelyek a beszállítónak megengedik az önhatalmú visszavételt, megállapítják az ő birtokvédelmi jogának elvesztését vagy rosszhiszemű birtokossá válását, kötelezik a visszavétel eltűrésére és elősegítésére, illetve a visszavétel költségeinek viselésére, megtérítésére.

Az ilyen megállapodások kifogásolhatósága tehát nem teljesen egyértelmű, de nem is zárható ki, különösen ha az önhatalmú visszavétel a beszerző vállalkozás elemi jogait, érdekeit sem veszi figyelembe, és az erőszak alkalmazását, a károkozást, a személyiségi jogok megsértését, az előzetes értesítés elhagyását is megengedi a beszállító számára, vagy a beszállító ténylegesen ilyen módon jár el.

A visszavásárlási, illetve a vételár meghatározása

#?-:nbsp;

A visszavásárlási, illetve vételárat a beszállító úgy határozza meg, hogy az igazodjon az eszköz amortizálódott értékéhez, illetve olyan összegű legyen, hogy a beszállítónak az ügylet meghiúsulása miatti veszteségei is megtérüljenek, vagyis az amortizált értékből még levonásba kerülnek az igényérvényesítés költségei, valamint az értékesítés elmaradásából eredő elmaradt haszon. A vételár tehát jóval alacsonyabb lehet, mint amennyiért a beszerző vállalkozás az eszközt megvásárolná. A beszállítóknak a vételár megállapításánál önmérsékletet kell tanúsítaniuk. Ellenkező esetben kockáztatnak a beszerző vállalkozás részéről olyan kifogásokat, mint az értékaránytalanság, tisztességtelenség, erőfölénnyel való visszaélés. A vételár tekintetében tehát a beszerző vállalkozás joggal várhatja el, hogy annak kiindulási alapja, az általa fizetendő vételár és a levonások reálisak és követhetők, megállapíthatók legyenek. Ez azért is fontos, mert a visszavásárlási, vásárlási árnak kellően konkrétnak kell lennie a visszavásárlási vagy opciós megállapodásban, ellenkező esetben - a vételárban való megállapodás hiányában - nem jön létre a szerződés. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a vételárnak egy konkrét összegnek kell lennie, lehetséges az is, hogy a szerződés egy többváltozós számítási képletet rögzít, vagy katalógusárakra (pl. gépkocsiknál az EUROTAX) hivatkozik, esetleg szakértői értékbecsléshez köti az árat.

A bérletvétel és a kereskedői (gyártói) lízing

#?-:nbsp;

Ugyan a gazdasági életben ritkábban fordul elő, de nem zárható ki, hogy a beszállító ún. bérletvétel vagy gyártói/kereskedői lízing útján biztosít finanszírozást a beszerző vállalkozás számára. Ez ugyanis, ha lehet, még erősebb pénzügyi hátteret igényel a beszállítótól, mint a részletre történő értékesítés.

Bérletvétel

#?-:nbsp;

A bérletvétel egy klasszikus bérleti és adásvételi szerződés kombinációja, amelynek alapján a beszerző vállalkozás egy ideig bérli az eszközt, majd - a bérleti díj egy részének vagy egészének beszámítása mellett - megvásárolhatja azt. A bérlet időtartama alatt az ingók bérletének alapvető szabályai irányadók.

A beszállító biztosítja az eszköz kizárólagos birtoklásának, használatának és adott esetben hasznosításának (pl. továbbadás, albérlet útján) jogát.

Ezért a beszerző vállalkozás időszakonként visszatérő bérleti díjat fizet, időszakonként előre, meghatározott fizetési határidővel. A bérleti díj általában elég magasan van meghatározva ahhoz, hogy a beszerző vállalkozást ösztönözze a vásárlásra.

Tulajdonosi terhek és kockázatok

#?-:nbsp;

A tulajdonosi terheket és kockázatokat a beszállító viseli, azaz:

- biztosítja az eszköz rendeltetésszerű használatra való alkalmasságát, és e kötelezettségének megszegése esetén szavatosság, esetleg jótállás terheli a beszerző vállalkozással szemben, ennek keretében neki kell elvégeznie saját költségére mindazon javítási karbantartási, fenntartási munkálatokat, amelyek ehhez szükségesek,

- ő mutatja ki az eszközt számviteli nyilvántartásaiban és számolja el értékcsökkenését.

A beszerző vállalkozás terhei

#?-:nbsp;

A beszerző vállalkozást a rendeltetésszerű használat és hasznosítás, illetve a mindennapi használattal összefüggő kisebb javítások elvégzésének kötelezettsége terheli.

A beszerző vállalkozás köteles az eszköz felhasználásával gyakorolt tevékenységéből eredő kockázatok fedezésére felelősségbiztosítást kötni.

A bérlet időtartama határozott idő, így az általában csak rendkívüli felmondással vagy a megvásárlással szűnik meg.

Vételi jog

#?-:nbsp;

A használati idő alatt vagy annak leteltekor a beszerző vállalkozásnak a gyakorlat szerint vételi joga van arra, hogy egyoldalú nyilatkozattal megszerezhesse az eszköz tulajdonjogát egy előre meghatározott, az eszköz életkorának megfelelő piaci áron, azzal, hogy az addig fizetett bérleti díjakat vagy azok meghatározott hányadát elszámolják a bérleti díjra. A vételi jogra - amelynek részletei a részletvételnél már ismertetésre kerültek - azért esik általában a választás, mert így az adójogi gyakorlat szerint az általánosforgalmiadó-fizetési kötelezettség nem az egész tulajdonszerzési ellenérték után, előre válik esedékessé, hanem az egyes bérleti díjak, majd a vételár után külön-külön.

Amennyiben a tulajdonszerzés automatikus, illetve egy, a piaci értéknél alacsonyabb maradványértéken történik, akkor az áfa a szerződés megkötésekor előre esedékes és fizetendő, mert ez esetben a tényleges szándék a tulajdonszerzésre irányul. (A vételi jognál viszont az automatizmus nem áll fenn, mert ott a beszerző egyoldalú döntésétől függ, hogy megveszi-e az eszközt vagy sem.)

Az eszköz visszaadása

#?-:nbsp;

Ha az eszköz megvásárlására nem kerül sor, és a felek a bérleti időtartam meghosszabbításában nem állapodtak meg, úgy az eszközt a beszerző vállalkozás köteles a beszállítónak visszaadni olyan állapotban, hogy legfeljebb a rendeltetésszerű használatból eredő, illetve természetes kopása megengedett. A visszaadással kapcsolatosan ugyanazon problémák merülnek fel, mint a részletvételnél.

Kereskedői/gyártói lízing

#?-:nbsp;

A kereskedői/gyártói lízing tulajdonképpen egy olyan használattal (bérlettel) kombinált tulajdonszerzés, ahol a használat ideje alatt a tulajdonosi kockázatokat is a bérlő viseli. Ez független attól, hogy a tulajdonszerzésre csak opciós jogot kapott, vagy pedig az automatikusan történik. Ennek legfeljebb a számviteli és adójogi megítélésben van jelentősége. (A kereskedői/gyártói lízing karakterisztikájában és feltételeiben megfelel a pénzügyi és operatív lízing jellemzőinek, amelyeket következő számunkban részletesen ismertetünk.)

A jelzálogszerződés tartalma

#?-:nbsp;

A szerződésben minimálisan rögzíteni kell: * a szerződő feleket és jogszabályban előírt adataikat; * a zálogtárgy megjelölését a lehető legprecízebb körülírással, hogy az minél egyszerűbben azonosítható legyen; * a biztosított követelésre vonatkozó adatokat, így a vételár megnevezését és összegét, a vételár, illetve a részletek lejártát; * a zálogjog alapítására vonatkozó megállapodást és a beszerző vállalkozás mint zálogkötelezett hozzájáruló nyilatkozatát a zálogjognak a közjegyzői nyilvántartásba való bejegyzéséhez; * a zálogjog érvényesítésének feltételeit, így pl. mikor jogosult a beszállító a zálogtárgyból kielégítést keresni, milyen hosszúságú vagy milyen összegű fizetési késedelem kell ahhoz, hogy a zálogszerződés alapján eljárhasson a beszerző vállalkozással szemben, van-e helye közös értékesítésnek vagy szabadkézi értékesítésnek; * a felek egyéb jogai és kötelezettségei, különös tekintettel a zálogtárgy birtoklására, használatára, hasznosítására, állagának megóvására, biztosítására, a zálogjog eszközön való fennállásának nyilvánvalóvá tételére, vonatkozó rendelkezéseire; * arra vonatkozó kijelentés, hogy a közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződés alapján a beszállító mint zálogjogosult kérheti annak bírósági végrehajtási behajtási záradékkal történő ellátását és azzal, külön bírósági per nélkül, a végrehajtás lefolytatását

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére