Befektetési piac, avagy mibe fektessünk az idén?

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 94. számában (2006. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Noha a kis- és középvállalkozók (kkv) nem kedvelik, ha eszközeiket nem forgathatják vissza azonnal a hasznot hozó termelésbe, hanem azt le kell kötniük, egy cég életében számtalan eset adódhat, amikor egy időre a befektetésekre kell összpontosítaniuk. Nincs könnyű dolguk: 2005 mozgalmas év volt nemcsak a váratlan száguldást produkáló Budapesti Értéktőzsdén, de a lassan csökkenő banki kamatok, államkötvényhozamok, vagy éppen a csalódásokat hozó ingatlanok piacán is.

A befektetések alapkérdései

#?-:nbsp;

A megfelelő megtakarítási forma kiválasztásához a cégvezető(k)nek elsősorban saját szándékaikat kell tisztázni.

Rizikóvállalás

#?-:nbsp;

Alapkérdés, hogy mekkora kockázat vállalására vagyunk hajlandók, mekkora összeget kívánunk fialtatni s ezt milyen hosszú távra tudjuk nélkülözni. A rizikóvállalás a legbiztonságosabbnak tartott állampapíroktól és jelzáloglevelektől egészen a nagy kockázatú részvényekig, határidős ügyletekig és a különleges szakértelmet igénylő piacokig - arany, műtárgy vásárlása - terjedhet. Minél hosszabb időtáv lehetséges, annál nagyobb lehet a kockázatos eszközök aránya.

Likviditás

#?-:nbsp;

A futamidőhöz kapcsolódik, hogy váratlan helyzet esetén mennyire fontos számunkra az, hogy többletköltségek nélkül vagy csak minimális ráfordítással mégis hozzájuthassunk a pénzünkhöz (mekkora legyen a likviditás). Ha a betét, befektetés - mondjuk állampapír vásárlása esetén - megosztható kisebb címletekre, a rizikó mérsékelhető, hiszen feltörés esetén csak az összeg egy részénél szenvedünk veszteséget.

Diverzifikálás

#?-:nbsp;

Több millió forintot meghaladó megtakarítás esetén célszerű a befektetéseket is megosztani (diverzifikálni). Ez azt jelenti, hogy összeállítandó befektetési "kosarunkba" (portfóliónkba) érdemes többféle eltérő típusú, kockázatú, esetleg egymással akár ellentétes esetben nagy hozamot hozó instrumentumokat is egyszerre elhelyeznünk.

Személyi bankárok, tanácsadók

#?-:nbsp;

Kérdés lehet az is, hogy cégvezetőként mennyi időnk van a befektetés folyamatos kezelésére, az esetleges módosítást igénylő piaci változások átlátására. Ha nagyon elfoglaltak vagyunk, s az üzletre szeretnénk koncentrálni, 10-15 millió forintnyi megtakarításnál már személyi bankár segíthet, 30-50 millió forintnál pedig a hazai privát banki szolgáltatást nyújtó intézmények valamelyike - Budapest Bank (BB), CIB, Citibank, Fortis Bank, HVB Bank, ING Bank, Inter-Európa (IEB) Bank, Kereskedelmi és Hitelbank (K&H), Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB), OTP Bank, Raiffeisen Bank, SPB Befektetési Rt. és Takarékbank - akár éjjel-nappal rendelkezésre álló tanácsadót biztosít. Értékpapírügyleteknél a brókercégek tanácsadói adhatnak hasznos tippeket.

Befektetési alapelv

#?-:nbsp;

A legfontosabb befektetési alapelv a "vegyél olcsón, s add el drágán". Ez egyszerűnek tűnik, de magába foglalja például azt is, hogy egy-egy tőzsdei részvény vagy befektetési alap árfolyamának időleges visszaesése esetén se szabaduljunk meg kapkodva - az érzelmekre hagyatkozva - a papírtól, várjuk ki az ismételt növekedést. A "padlón kiszállás" a veszteség realizálását jelenti, míg a kivárás profitot hozhat. De a befektetést megelőzően előzetesen tudni kell egy bizonyos elvárt nyereségszintet is kitűzni, s ha azt elértük, kell elegendő erő arra is, hogy kiszálljunk a befektetésből. Ez még akkor is igaz, ha a papír árfolyama esetleg rövidebb-hosszabb ideig még tovább emelkedik. Legföljebb a rendkívül jól informált, a háttéradatokat (fundamentumokat) jól ismerő, professzionális befektetők tudnak a részvényárfolyam csúcsa körüli időszakban értékesíteni részvényüket.

A hozamok összevetése

#?-:nbsp;

Befektetésünk hozamának, esetleg veszteségének mértékét összevethetjük az éves inflációval, jegybanki alapkamattal. Az értékeléshez, a továbblépéshez objektívebb képet kapunk viszont akkor, ha az adott befektetési eszköz teljesítményét annak viszonyítási alapjával (benchmark) vetjük össze. Abenchmark olyan index, ami az adott befektetési eszközök teljesítményének átlagát mutatja.

Ha mondjuk hosszú vagy rövid futamidejű állampapírjaink reális teljesítményére vagyunk kíváncsiak, akkor az ezt összegző MAX- vagy RMAX-indexet kell megvizsgálni (van vegyes, kompozit index is, a CMAX). A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) hivatalos részvényindexének, a BUX-nak a segítségével börzei részvényeink eredményességét vizsgálhatjuk, ha pedig részvénybefektetési alapunk van, az ezt tükröző RAX-index az összevetés alapja. A közép-európai részvénybefektető alapok a CESI-t, a nyugat-európaiak a londoni tőzsde valamelyik FTSE-indexét vagy a Morgen Stanley cég hasonló MSCI nemzetközi börzemutatóját vizsgálhatják az értékelésnél.

Amennyiben tehát egy magyar tőzsdei részvényünk 25 százalék hozamot hozott, de a BUX-index ennek duplája volt abban az évben, akkor korántsem lehetünk elégedettek. Ha viszont mondjuk egy hosszúkötvény-befektetési alapunk révén mindössze 2 százalékos hozamunk volt (ami esetleg még az éves infláció mértékétől is elmarad), de a MAX-index abban az évben mínusz 5 százalékot mutatott, akkor tudhatjuk: nem az alapkezelőnkben volt a hiba, a választott befektetési eszköz volt kedvezőtlen az adott időszakban.

Devizabetétek

#?-:nbsp;

A forintkamatok apadása nyomán az a furcsa helyzet állt elő, hogy a lakossági devizabetét-kamatok már-már elérik a hazai pénzben elérhető szintet (a vállalatiak kicsivel itt is alacsonyabbak). Az amerikai dollár és az angol font esetében az 1-12 hó közti futamidőre akár 3,5-4,1 százalék közti kamatot is találni. Az euró esetében a lekötési periódustól függően számos banknál 1,5-2,1 százalék közötti lehet a mérték egy-egy kedvezőbb ajánlat esetén, a legalacsonyabb alapkamatú svájci franknál pedig 0,4-0,98 százalék között szóródhatnak a kamatlehetőségek. * Külön öröm, hogy e kamatmértékek hosszú hónapok óta változatlanok, sőt az Európai Központi Bank és a svájci jegybank alapkamat-emelései nyomán itt-ott kissé emelkedtek is. A "forintosokkal" ellentétben a magasabb devizakamatszintet kínáló pénzintézetek között rendre a legnagyobb piaci szereplőket - így HVB, OTP, K&H - találni. Üdítő kivétel a nemrég indult, csak (kis)vállalatokat kiszolgáló belga Fortis Bank, amely lakossági riválisainál is általában 0,2-0,3 százalékkal magasabb devizakamatot ajánl. A Fortis ugyanis nem önálló bankként, hanem fióktelepként tevékenykedik itthon, így működése másokhoz képest olcsóbb. Apró szépséghiba, hogy e társaság készpénzkezeléssel közvetlenül nem foglalkozik, így csak más banki folyószámláról utalva s azokról felvéve tudja ügyfelei megtakarításait kezelni. * Korlátot jelent, hogy egyes hitelintézetek csak lakossági devizabetéteket fogadnak el, másutt csak bizonyos összeghatár felett - az Általános Értékforgalmi Banknál (ÁÉB) például 10 ezer euró vagy dollár - fogadnak el céges devizabetétet. Egyes bankoknál bizonyos devizabetét-fajták egyszerűen hiányoztak tavaly (így a Raiffeisennél a svájci frank), másutt (Erste, MKB, OTP) a kanadai dollártól svéd koronáig sokféle devizanemben lehet lekötni a privát megtakarításokat. Egyes hitelintézeteknél egyáltalán nincs lehetőség a devizabetét lejárat előtti feltörésére, s olyanok is akadnak, amelyeknél a felvett hányadra nulla százalék kamat jár. Ügyfélbarát a Citibank, amelynél részfeltörés esetén a maradék hányad az eredeti feltételekkel kamatozik tovább, míg a felvett devizaösszegre látra szóló kamatot fizetnek.

Bankbetétek

#?-:nbsp;

A hazai kisvállalatok jelentős részének a megtakarítás változatlanul a bankbetétet jelenti. Tavaly a jegybanki alapkamat 0,25-0,5 százalékos - szeptember végén megtorpanó - csökkenéseit gyors ütemben követték a pénzintézetek kamatvágásai. A forintalapú vállalati betéti kamatoknál év végére így csak elvétve s jellemzően többmilliós megtakarítás esetén maradt 5 százalékos, a lakosságiaknál pedig 6 százalék (a bankközi kamat körüli) fölötti a kamatmérték. Privát ügyfélként tehát a cégvezető sokkal jobb kamatmértéket tud elérni, ráadásul a tranzakciós díjak (készpénzfelvétel, utalás) is jellemzően alacsonyabbak.

Egységesített Betéti Kamatlábmutató

#?-:nbsp;

A betétkamatokat a hitelintézetek által kötelezően közzéteendő Egységesített Betéti Kamatlábmutató (EBKM) segítségével lehet összehasonlítani. Míg a bankok technikai okokból kamataikat jellemzően 360 napra vetítik, az ennél kissé magasabb mértékű EBKM az ügyfélnek ténylegesen 365 napra kifizetett kamatot jelzi.

A banki kínálat

#?-:nbsp;

A klasszikus vállalati bankbetéteknél változatlanul jellemző, hogy - az ügyfélforrásokra jobban rászoruló, így betéti és hitelkamataik közt kisebb réssel (marzzsal) is beérő - kisebb hitelintézetek, takarékszövetkezetek a "nagyokhoz" képest kedvezőbb kamatokat kínálnak. A döntően fix kamatú forintbetétekhez képest a változó kamatozású ajánlatok - ilyet mindössze néhány bank, például az IC Bank, K&H és az OTP kínál - kamatmértékei általában nem magasabbak.

A minimálisan elhelyezhető legalacsonyabb betétösszegként a bankok 10-50 ezer forintot várnak el. Bizonyos összeghatár - a BB, CIB, K&H és OTP esetében 30 millió, az IEB-nél és az MKB-nél 50 millió, Raiffeisennél pedig 100 millió forint - felett az ügyfeleknek a meghirdetettnél kedvezőbb, egyedi kondíciókban lehet megállapodniuk.

Jól járnak azok a kisvállalatok, amelyek az Erste Bank vagy a CIB ügyfeleként nem a megszokott módon, hanem az internet segítségével kötik le bankbetétjüket. Előbbi pénzintézet 15 bázisponttal (1 százalék kamat 100 bázispont), utóbbi pedig - a lekötött összeg nagyságától és a futamidő hosszától függően - 25-142 bázisponttal magasabb betéti kamattal jutalmazza az elektronikus úton megbízást adó vállalati ügyfeleket.

Érdekesség, hogy több pénzintézetnél 12 hónapos vagy ennél hosszabb futamidejű betétlekötési lehetőség nem is létezik, de például a Magyarországi Volksbank - a piacon ritka kivételként - 2 évre is kínálja Stabilitás II. elnevezésű betétjegyét. Legrövidebb lekötésként már 1-2 hétre is 5 százalék fölötti kamat érhető el némelyik banknál. Azoknak a cégeknek, amelyek ilyen rövid periódust sem tudnak vállalni, a - jellemzően 0,2-1 százalék kamatot nyújtó - látra szóló folyószámlakamatok állnak rendelkezésre.

Könyves betét

#?-:nbsp;

A klasszikus bankbetétekhez képest gombamód szaporodnak a hitelintézeteknél az egyéb betéti jellegű, a hagyományosnál gyakorta magasabb kamatot, nagyobb likviditást nyújtó megoldások.

Betétet nemcsak számlanyitással, de könyves betét elhelyezésével is el lehet helyezni, amiről betéti okiratot kap az ügyfél. Ennek egyszerűbb formája, amikor értékpapírnak nem minősülő forrásgyűjtő papírt - takaréklevél, betétkönyv stb. néven - vásárolhatunk. Emegoldás variánsa a CIB kifejezetten kkv-k részére kialakított, illetve az ÁÉB lakossági hozam betétje. Mindkettő számlanyitás nélkül, akár elektronikus utalással nyitható, miközben a számlás lekötések kamatát kínálja (előbbi fix, utóbbi változó kamattal). Így megspórolható a számlavezetési díj, cserébe viszont a más bankból történő utalás költsége lép helyébe.

Értékpapírszámla

#?-:nbsp;

A kötvények többségével - de akár a jelzáloglevelekkel - való üzleteléshez az ügyfeleknek értékpapírszámlát kell nyitniuk (bankoknál, értékpapír-kereskedőknél), amely évi pár ezer forintos számlavezetési díjat jelent (kivéve a MÁK-irodákban, ahol ingyenes a számlavezetés). Tovább rontja az egyenleget, hogy az értékpapírok lejárat előtti eladása esetén az eltérő vételi és eladási árfolyamok miatt akár 0,5-1 százalék kamatveszteséggel is lehet számolni, s fizetni kell az ügylet brókeri jutalékát is. Ha tehát van idő, érdemes ki- vagy rábocsátáskor vásárolni, s megvárni a kötvény lejáratát: így nincs vételi és eladási költség.

Megtakarítási számla

#?-:nbsp;

A pénzforgalmukat a legaprólékosabban megtervező cégeknél is megesik, hogy kisebb-nagyobb összegek akár csak néhány napig fölöslegesen látra szólóan vállalati folyószámlájukon pihennek. Azokról a pénzekről van szó, amelyekre napokon belül szükség lesz, így nem merik lekötni őket. Nekik jelenthet megoldást a megtakarítási számla, amelyet például az MKB és az OTP kínál. Ezek előnye, hogy a kamatot a napi számlaegyenleg alapján írják jóvá (havonta) az ügyfélnek. Az MKB-nál már 100 ezer forinttól, az OTP-nél 5 millió forinttól a látra szólóhoz képest 2-3 százalékkal magasabb kamat érhető el. A megtakarítási számla - a kötelezően nyitandó banki alapszámlához - kiegészítésképpen, ingyenesen igényelhető, külön számlavezetési díj sincs. A privát és céges banki megtakarításoknál betétenként 6 millió forintig vállal visszafizetési garanciát baj esetére az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA).

Állampapírok

#?-:nbsp;

Azoknak, akik ennél nagyobb biztonságot, állami garanciát nyújtó állampapírokat választják befektetésként, egy évnél rövidebb futamidőre a diszkont kincstárjegy, ennél hosszabb periódusra a magyar államkötvény áll rendelkezésre. Mindkettő az úgynevezett elsődleges forgalmazó társaságoknál (értékpapír-kereskedőknél) és a Magyar Államkincstárnál (MÁK) vehető, futamidőtől és típustól függően jelenleg 5,25-5,87 százalékos átlagos kamattal. A kötvények hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, s amennyiben kibocsátójuk futamidejükre rögzíti kamatlábukat, kötelessége az összehasonlítást megkönnyítő - azaz az EBKM-hez vagy a banki Teljes Hiteldíj Mutatóhoz (THM) hasonló - Egységesített Értékpapír Hozam Mutatót (EHM) is közzétennie, mégpedig két tizedesjegy-pontossággal.

A kincstárjegyek, államkötvények többségét a Budapesti Értéktőzsdére (BÉT) is bevezették, azaz folyamatosan kereskednek velük ezen az úgynevezett másodlagos piacon. Így az állampapírok nemcsak kibocsátáskor, de lényegében bármilyen hátralévő periódusra megszerezhetők, s lejárat előtt bármikor el is adhatók. A másodpiaci adásvételt legegyszerűbben szintén az elsődleges forgalmazóknál - ez ma 11 hitelintézet, közte a takarékszövetkezetek csúcsbankjának számító Takarékbank fiókhálózatát jelenti - vagy a MÁK-fiókokban bonyolíthatjuk le. Mindkét típusú papír elérhető nemcsak a cégek, de magánszemélyek számára is, utóbbiak számára azonban csak 5 elsődleges forgalmazó (CIB, HVB, K&H, OTP és MÁK-irodák) kínálnak papírokat. Az állampapírok futamidejük alatt szabadon átruházhatók.

Diszkont kincstárjegy

#?-:nbsp;

A diszkont kincstárjegy nem fizet kamatot, hanem azt a névértéknél alacsonyabb, diszkont áron hozzák forgalomba, lejáratkor pedig a névértéket fizeti vissza. A diszkont összege a névérték és a vételár közötti különbség (tehát természetesen itt is fial az ügyfél pénze). Kincstárjegyet 3, 6 és 12 hónapos futamidőre lehet venni, s csak a két hosszabb futamidejű típussal kereskednek a másodpiacokon.

A diszkont kincstárjegyeket folyamatosan, hetente dobja piacra az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) Rt., nyilvános kibocsátások (aukciók) keretében. Ezeken az elsődleges forgalmazók, illetve a befektetők vehetnek akkora volument, amennyire ügyfeleiktől megbízást kaptak. A 3 havi típust például keddenként, a 6 és 12 havit páratlan hét szerdáján és csütörtökén lehet megszerezni a 10 ezer forint alapcímletű, dematerializált - fizikai formában át nem vehető - papírokból.

Államkötvény

#?-:nbsp;

A másik lehetőség az egy évnél hosszabb futamidejű, kamatozó állampapír, az államkötvény. Ezt szintén 10 ezer forintos alapcímlettel s dematerializált formában, aukciókon bocsátják ki. Jelenleg négyféle, 3, 5, 10 és 15 éves futamidővel értékesítik őket, a 3, 10 és 15 éveseket fix, az 5 éveseket pedig fix és változó kamatozással is. A fix kamatozásúaknál már a kibocsátáskor rögzített az egyes kamatfizetési periódusokban kifizetendő kamat nagysága. Változó kamatozású társaiknál csak a kamatfizetések ideje megszabott, a mérték csak a soron következő periódusra ismert. Félévente és évente kamatot fizető államkötvények léteznek (2002-től már csak az utóbbi típust bocsátják ki). Az állampapír-aukciókat páros hét csütörtökén tartják, ezeken felváltva - 3 és 5 éves fix, a következő aukción 3 éves fix és egy 10 vagy 15 éves fix kamatú papírt - ajánlanak fel.

Kamatozó kincstárjegy

#?-:nbsp;

E két típus variánsa a MÁK-nál, elsődleges forgalmazóknál még 1 éves futamidejű, fix kamatozású kamatozó kincstárjegy. Ezt céges és magánszemélyek is jegyzés útján, 2 hetes jegyzési időszakokban szerezhetik meg az elsődleges forgalmazóknál és a MÁK-irodákban (s lejáratuk előtt ugyanitt értékesíthetők). E papírok hozama az 1 éves diszkont kincstárjegyekéhez igazodik. Csak privát személyeknek érhető el viszont a 10, 50, 100, 500 ezer vagy 1 millió forintos címletekben kapható kincstári takarékjegy, amelynek I. típusa egyéves, a II. számú pedig kétéves futamidejű. Előnye, hogy a hazai postahivatalokban vehető, nem kell hozzá értékpapírszámlát nyitni.

Ez fix, lépcsős kamatozású értékpapír, amelynek birtokosát visszaváltáskor a vásárlás napjától eltelt idő függvényében meghatározott mértékű kamat illeti meg. Jelenleg 3 hónapon belüli eladásnál nem fizet kamatot, ezen túl azonban a 12. hónapig havonta (a kincstári takarékjegy II.-nél a második évben csak kétszer, a 13. és 19. hónapban) növekszik az éves kamat mértéke, amely maximumát a futamidő végén éri el. Az így növekvő kamatok az értékesítésig eltelt idő egészére vonatkoznak, visszaváltáskor a befektetőt az érvényes kamat egész hónapokra jutó időarányos része illeti meg, illetve a törlesztés is ekkor történik. Az egyes visszaváltási időkre előre meghatározott, fix kamat nagysága a vásárlás napján érvényben levő hirdetményből tudható meg.

Banki kötvények

#?-:nbsp;

Az állami kibocsátó mellett - ha nem is nagy számban - banki (ÁÉB, CIB, Ella Bank, Erste, MKB és Raiffeisen), vállalati (Reálszisztéma), sőt ritkán önkormányzati kötvényeket is elérhetnek a befektetők. Ezeket a jellemzően 2-5 éves futamidejű s 10 ezer forint névértékű értékpapírokat az intézmények azért bocsátják ki, hogy fejlesztési vagy hitelezési forrást szerezzenek maguknak. A banki, vállalati kötvények kamata jellemzően 0,4-1 százalékponttal haladja meg a hasonló futamidejű állampapírokét, így jelenleg évi 6-7 százalék körüliek. A legutóbbi jelentős vállalati kötvényakció tavaly novemberben az élelmiszerboltokat üzemeltető Spar Kft. 100 millió eurós kibocsátása volt. A cég 5 éves, 300 ezer forintos névértékű forintkötvényeinek fix kamata 7, az eurókötvényeké (mert ilyen is van) 3,25 százalék. Szakértők szerint Magyarország eurózónához való közeledésével újabb vállalati kibocsátások várhatók.

Az itthon leginkább elterjedt banki kötvények többsége változó kamatozású. Ennek mértékét negyedévente állapítják meg, mégpedig többnyire az aktuális, 3 havi budapesti bankközi kamatlábhoz (BUBOR) képest néhány tizedszázalékkal magasabb szinten. A hitelintézetek negyedévente, meghatározott időpontban fizetik ki a kamat időarányos részét a befektetőknek. Az MKB és az állami hátterű intézmények - Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Rt. és Diákhitel Központ (DK) Rt. - fix kamatozású, évente egy alkalommal kamatot fizető konstrukciókat is kialakítottak.

A kötvények előnye a viszonylag alacsony kockázat - a banki papírokra a betétekhez hasonló OBA-garancia érvényes - s a bankbetéteknél magasabb - s gyakrabban fizetett - kamat. A fix kamatú konstrukcióknál hozamesés esetén többlethasznot lehet elérni, a változó kamatnál viszont gyorsan követhető a hozamemelkedés. A forgalmazási költségek mellett hátrányuk, hogy viszonylag kevés konstrukció között lehet választani.

Alapvetően az államkötvények jegyeit mutatják a 3 hazai jelzálogbank - FHB Rt., HVB Jelzálogbank Rt. és OTP Jelzálogbank Rt. - által kibocsátott jelzáloglevelek is, azzal a különbséggel, hogy ezek lejárata legalább 6-10 év. A jelzálog-hitelintézetek ezeket azért bocsátják ki, hogy hiteleik kihelyezését e forrásokból fedezzék: a kölcsönök lejárata összhangban van a levelek futamidejével.

A banki kötvények forgalomba hozatala

#?-:nbsp;

A kibocsátás jellemzően itt is aukciókon zajlik. Ez afféle licitet jelent: a (kis)befektetők az adott (bank)fiókban a kötvények névértékéhez képest eltérő árfolyamon is adhatnak jegyzési megbízásokat (a fiókhálózattal nem rendelkezők - így a DK Rt. is jellemzően banki, takarékszövetkezeti kirendeltségekben forgalmaznak). Megszabhatnak persze minimális névértéket - például 99,99 százalékot -, ami alá nem lehet menni, és a hozam kárára váló túlzott árlicit sem jellemző. A kibocsátó a jegyzések volumene és azok árfolyama alapján osztja el a meghirdetett, általában pár milliárd forintnyi össznévértékű papírokat (allokál), de ilyenkor a kisbefektetők igényeit általában egészében kielégítik. Túljegyzés esetén lehetőség van a kibocsátandó volumen megnövelésére, míg túl kis összegű jegyzés esetén a kibocsátást érvénytelenné is nyilváníthatják. * A bankok, vállalatok manapság nem egyedileg, hanem kibocsátási programok keretében hozzák forgalomba e papírjaikat. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) a jogszabályok alapján alkalmanként maximum 2 évre engedélyezi, hogy az adott kibocsátó a jóváhagyott - akár több százmilliárdos - keretösszeg terhére tetszése szerint hozzon forgalomba újabb és újabb kötvénysorozatokat. Egy programban persze lehet több sorozat is: a szemmel láthatóan 5 éves papírokat favorizáló Raiffeisen például 2000-ben és 2001-ben is egy-egy ilyen értékpapír-sorozattal jelentkezett. A sorozat onnan kapta nevét, hogy a kibocsátónak - ha úgy tartja jónak - nem szükséges egy lépésben értékesítenie a teljes névértéket, hanem azt folyamatos újabb részkibocsátásokkal is megteheti (a sorozaton belül persze minden papírnak ugyanakkor jár le a futamideje). * A DK Rt. például a 2005. októberi bevezetés után novemberben, decemberben, idén pedig január elején is "rábocsátott" két év múlva lejáró, ezért stílszerűen DK2008/1 fantázianevű kötvényére. Mivel azonban a rábocsátások időpontjában a forgalomba hozatal óta felhalmozott kamatot is meg kell fizetni a vevőknek, azok a későbbi akciók során a 10 ezer forint címletű papír mellé még néhány száz forintnyi (egyre több) kamatot is le kényszerülnek róni.

Jelzáloglevelek

#?-:nbsp;

A cégek mellett magánszemélyek által is jegyezhető, általában 10 ezer forint névértékű jelzáloglevelek fix - ritkán változó - kamatozásúak, évente egyszer-kétszer fizetnek utánuk kamatot (az OTP-nél van havi kamatfizetési lehetőség is). Ezek is dematerializált értékpapírok, tehát nem nyomtatják ki őket, hanem értékpapírszámlán tartják nyilván. Az államkötvényeknél átlagosan 0,5-1 százalékkal magasabb kamatot nyújtanak: jelenleg évi 6,5-10,5 százalék közti megtérüléssel elérhetők.

A jelzáloglevelek is likvid, a másodpiaci forgalomban is elérhető papírok (jelenleg közel 60 sorozat "fut" belőlük a BÉT-en). Az állampapír után a legalacsonyabb kockázatú befektetésnek számítanak, mert névértéküket általában jócskán meghaladó ingatlanfedezet áll mögöttük. Hátrányuk hosszabb futamidejük: idő előtti eladásnál itt is akár 1-3 százalékot lehet veszíteni a vételi és eladási ár különbözetén s a brókeri jutalékon. Hasznos tudni, hogy jelzálogleveleket euróban is bocsátanak ki: az FHB ilyen, 50 ezer euró névértékű papírjainak fix kamata most évi 3,9 százalék körüli.

Befektetési alapok

#?-:nbsp;

A fix kamatú bankbetéteknél, kötvényeknél kockázatosabb befektetési formát jelentenek a befektetési alapok és a befektetési (unit-linked) életbiztosítások. Utóbbiaknál ugyanis a befektetésialap-kezelőkkel együtt maguknak az ügyfeleknek is viselniük kell a befektetések kockázatait. A befektetés elképesztően magas, akár évi 60-70 százalékos hozamot is hozhat, de megtörténhet, hogy átmenetileg mínusz 10-20 százalékos hozamot kell elviselni.

Az alapok vagyona befektetési jegyekből áll, a befektetők ezeket vásárolhatják meg. A befektetési jegyek árfolyama folyamatosan változik, az egy jegyre jutó nettó eszközértéket és a múltra vonatkozó hozamokat az alapok és a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) naponta közzéteszik honlapjukon. A befektetés kezdő időpontjában érvényes és az aktuális nettó - már a költségek levonása utáni - eszközérték különbsége alapján számítható ki az elért hozam. A korábbi időszakra vonatkozó esetleges kitűnő teljesítmény semmiféle garanciát nem nyújt a jövőre vonatkozóan.

Kategóriák

#?-:nbsp;

Az alapok különböző kockázatú eszközökbe fektetnek: az eligazodást segíti, hogy 2005 áprilisa óta az alapokat befektetési politikájuk szerint 12 kategóriába sorolják. Közülük a megfelelő kiválasztásához (itt is) dönteni kell arról: az alacsony kockázat/magas hozam/könnyű hozzáférés hármasából melyik szempontot áldozzuk fel a másik kettő rovására. Minél kockázatosabb egy eszköz (illetve az abba befektető alap), annál hosszabb idő kell, hogy a hozamok nagy valószínűséggel meghaladják az alacsonyabb rizikójú eszközökét.

A legkevésbé kockázatosak a likviditási és a - maximum 12 havi befektetésre ajánlott - pénzpiaci alapok, majd a rövid és hosszú kötvényalapok következnek. A sort a - kiegyensúlyozott, kötvény- vagy részvénytúlsúlyos - vegyes, illetve ingatlanalapoknál is kiszámíthatatlanabb részvényalapok zárják.

Külön kategóriát jelentenek az indexkövető alapok, amelyek befektetési politikájukat egy-egy mutatóhoz - így a BÉT hivatalos részvényindexéhez, a BUX-hoz vagy valamelyik állampapírindexhez - igazítják. A biztonságosságról kialakult képzeteket azonban például a 2004. év alaposan megtépázta, hiszen akkor az államkötvényalapok - makrogazdasági okok miatt - rendre negatív hozamokat produkáltak. S hogy még bonyolultabb legyen: mindegyik típusból léteznek úgynevezett alapok alapjai, más néven ernyőalapok. Ezek kezelői - a kockázat csökkentése érdekében - nem közvetlenül fektetnek egy-egy értékpapírfajtába, hanem maguk is ilyen típusú alapok befektetési jegyeit veszik ügyfeleiknek.

Hozamok

#?-:nbsp;

Tavaly a BAMOSZ kalkulátorának adatai szerint a legjobb részvényalapok 40 százalék fölötti, a legsikeresebb rövid kötvényalapok 7-8 százalékos, a hosszabbak 10 százalék körüli éves hozammal zártak. A legkiválóbban teljesítő kiegyensúlyozott vegyes alapok teljesítménye 20-32 százalék közötti volt, a - pár héttől legföljebb 3 hónap futamidőre ajánlott - likviditási alapoké pedig 5-6 százaléknyi.

A hozam attól is függ, hogy az alap hazai vagy nemzetközi, ezen belül is például az előző évben nagyon jó megtérülést mutató kelet-európai papírokba fektetett-e. Szakértők szerint idén érdemes nyitni az amerikai, nyugat-európai alapok felé, iparág szerint pedig az energia-, informatikai, telekommunikációs vagy az egészségügyi alapok lehetnek érdekesek.

Garantált alapok

#?-:nbsp;

A legújabb slágerterméket az immár közel negyvenféle tucatnyi garantált alap jelenti. Mint nevükben is szerepel, ezek bizonyos kedvező mértékű megtérülést, sőt esetleg még annál is nagyobb hasznot ígérnek a befektetőknek, ám cserébe azoknak kikötéseket is teljesíteniük kell. Ilyen például, hogy meghatározott, például 2 éves futamidőre nem lehet kiszállni belőlük. Míg az egyéb típusú befektetési jegyek bármikor eladhatók (nyílt végű alapok), ezeknél ez nem, legföljebb nagy veszteség árán lehetséges (zárt végűek).

A tavaly kibocsátottak közül például a K&H Fix Plusz 8 elnevezésű alap 3éves futamideje egészére - tehát nem évente - 15, a K&H Hozamfa nevű 15,8 százalék hozamra vállal garanciát. Az OTP Alapkezelő OTP Alfa alapjánál e mérték az első év végén 7, az OTP Prizma alapnál - mindkettő teljes futamideje 33 hónap - 6 százalék. A tőkegarantált alapok - így a HVB-csoporttag CA IB Alapkezelő CA Szivárvány nevű konstrukciója, illetve a CIB Tőkegarantált Alap - csak a tőke visszafizetését szavatolják. Ezzel az ügyfél nemigen jár jól.

A garantált hozam azonban csak "belépő" az esetleges nagyobb nyereséghez. A hozam tényleges mértéke itt attól függ, hogy egy bizonyos feltétel hogyan teljesül a jövőben: például a forint árfolyama az euróhoz képest a következő 2 évben átlépi-e a 260 forintot vagy nem. Az OTP Prizma például a BUX, a legfontosabb nyugat-európai részvényeket tömörítő index (EuroStoxx 50), illetve az arany árfolyam-alakulása alapján fizet, mégpedig úgy, hogy a legjobban teljesítő befektetést 45, a másodikat 35, az utolsót pedig 20 százalékos súllyal írja jóvá az elszámoláskor. Hasonló súlyozásos rendszer van a CA Szivárványnál is. Más alapok például az euró és a dollár egymáshoz viszonyított árfolyama, a japán (Nikkei 225) vagy amerikai tőzsdeindexek (S&P 500), sőt a CIB részben egyenesen a világ egyik legnagyobb árutőzsdei index (DJ-AIG) alakulásához szabja a hozamot. Az alapkezelők e források hozamát a bankoknál vagy a tőzsdén kötött opciós ügyletekkel szavatolják.

Az elérhető maximális nyereség így már jóval nagyobb: a K&H Fix Plusz 8-nál például évi 23,3, a Hozamfánál 11,8, az OTP Alfánál pedig a második évben és lejáratkor akár 20-20 százalék. Az OTP Prizmánál és a CIB Tőkegarantált alapnál nincs hozamplafon: a határ a csillagos ég. Ami a ténylegesen elért teljesítményt illeti: a legjobb garantált alapok 2005-ben 15-22 százalék hozammal zártak. Léteznek (például a K&H-nál) euró- vagy dolláralapú garantált lehetőségek is, ezek teljesítménye átlagosan 3-4 százalékos volt tavaly.

Alapkezelői díj

#?-:nbsp;

A befektetési jegyből elért jövedelem kamatnak számít, így egyelőre adómentes. A hozamot kurtítja, hogy az alapkezelő átlagosan 1,5-1,7 százalék éves (de például a garantált alapok esetében akár 2,5-3,5 százalékos) éves alapkezelői díjat von le befektetésünkből. Ehhez járul a vételi és eladási jutalék, amely akár fix pár száz forintnyi, de esetleg 1-2 százaléknyi is lehet. A befektetési jegyek vásárlásához az alap letétkezelő bankjánál értékpapírszámlát is kell nyitni.

Befektetési jegyeket vállalkozások is vehetnek, a biztosítótársaságok által kínált unit-linked életbiztosítás azonban kizárólag magánszemélyek számára elérhető. Utóbbi több jellemzője feltűnően hasonlít a befektetési alapokéra. Itt is rendkívül széles - az állampapírtól az amerikai részvényekig nyúló - a befektetési lehetőségek palettája, különböző eszközalapok léteznek, amelyekben az ügyfelek megtakarításait befektetési egységekben tartják nyilván. Az egy jegyre jutó eszközértékeket a biztosítók naponta közzéteszik.

Befektetési életbiztosítások

#?-:nbsp;

A banki vagy értékpapírcég hátterű alapkezelőkhöz hasonlóan egy-egy biztosítónál is akár 10-15-féle alap között lehet választani. A futamidő alatt természetesen mód van az alapok közti váltásra is. Ez egyúttal azt is jelenti: itt is az ügyfél viseli a döntésből adódó profit vagy veszteség kockázatát. Aunit-linked biztosítások legújabb ágát szintén a garantált konstrukciók jelentik. Az AVIVA Aegon, ING, OTP Garancia, illetve az Union biztosítók már euróban fizethető díjú befektetési életbiztosításokat is kínálnak.

A befektetési alapokhoz képest alapvető különbség, hogy a unit-linked hosszú távú, döntően legalább 10 éves futamidejű konstrukció. Idő előtt - például egy-két év után - egyáltalán nem vagy csak súlyos áldozatok, akár a befizetett összeg felének elvesztése árán lehet kiszállni belőle (visszavásárolni), s ismét készpénzzé tenni. Ennek oka, hogy a biztosítók a kezdeti időszakban vonják le az ügynököknek fizetett ügyfélszerzési jutalékot. A hosszú távú megtakarítást támogatja az adókedvezmény is: csak a legalább 10 éves életbiztosítási szerződésnél írhatja le az ügyfél a tárgyévben befizetett biztosítási díj 20 százalékát, maximum 100 ezer forintot személyi jövedelemadójából (szja).

A másik eltérő jellemző, hogy a unit-linked biztosítások többsége folyamatos díjfizetésű, akár már havi 4-6 ezer - egyes exkluzív termékeknél viszont legalább havi 15 ezer - forinttal gyarapítható befektetés. Igaz, léteznek egyre népszerűbb, egyszeri díjas variánsok is. Ha valaki időlegesen nem képes a díjat fizetni, kérhető annak szüneteltetése (díjmentesítés) is. Végül e konstrukciókra jellemző az is, hogy - mint nevükből is adódik - halálesetre szóló biztosítási kifizetést is garantálnak a kedvezményezett(ek)nek.

A unit-linked díjterheit egyrészt az - akár 5-6 százaléknyi különbségű - vételi és eladási árfolyamok adják, s van még fix, havi pár száz forintnyi adminisztrációs, illetve a biztosítás kockázati részét fedező díjrész is. Az ügyfélszerzési költséget úgy vonják le, hogy befektetésünk egy részét kezdeti egységként tartják nyilván, amelynek akár 5 százalékát az első esztendőkben évente levonják. Az alapok közti váltás díja általában egy-két alkalommal ingyenes, utána esetenként maximum 1-2 ezer forintnyi lehet.

Cserébe a jól választó ügyfél itt is kitűnő hozamokat érhet el. A legjobb hazai unit-linked részvényalapok (OTP-Garancia VIP részvény, Aegon Magyar részvény) tavaly 38-45, a nemzetközi részvényalapok (Union Közép-európai részvény) 20-30, a vegyes alapok (Signal - Raiffeisen Alapok Alapja Konvergencia) 23-30 százalékot értek el. A sort itt is a legföljebb 8,5-9,5 százalékos kötvény-, a 7,5-8 százalékos ingatlan- és a 6,5-7 százalékos pénzpiaci alapok zárják. Az objektív megítéléshez az elmúlt évek hozamátlagát érdemes nézni, hiszen a tavaly legjobb részvényalapok egyike-másika 5 éve mínusz 10 százalék körüli hozamokkal zárt.

Pénztári megtakarítások

#?-:nbsp;

A hosszú távú privát befektetések között említhetők a pénztári megtakarítások is. Ezek sem szerepeltek rosszul 2005-ben: az előzetes szakértői becslések szerint a magánnyugdíjpénztárak a tavalyi év után átlagosan 11-12, az önkéntes nyugdíjpénztárak 13 százalék körüli hozammal dicsekedhetnek (s ez még rosszabb is a 2004-ben mindkét szektorra jellemző 16-17 százalékos átlaghozamnál). Az önkéntes nyugdíjpénztárnál - mellékesen az önkéntes egészség- és önsegélyező pénztáraknál is - ezt tovább gyarapítja, hogy alapesetben a befizetések 30 százaléka, évi 100 ezer forint szja-kedvezmény is jár.

Nem szabad elfelejteni azonban, hogy az - alapvetően nyugdíjcélú megtakarításra, s csak "mellékesen" befektetésre szánt - magánnyugdíj-pénztári befizetéseknél a tőkét csak a nyugdíjjogosultság elérésekor lehet visszakapni (választhatóan akár járadék formájában). Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál viszont a megtakarítás 11. évétől az időközben elért hozam már adómentesen felvehető. A tőkerész egészéhez azonban csak a 21. évben juthatunk ismét hozzá szja-fizetési kötelezettség nélkül. A munkavállalók nyugdíjpénztári támogatása egyébként befektetési szempontból is hasznos: a választható béren kívüli munkaadói juttatási rendszer (cafeteria) egyik hasznos eleme lehet, a cég munkabérhez kötődő közterhet spórolhat meg vele.

Határidős és opciós ügyletek

#?-:nbsp;

Viszonylag kevés kkv - legföljebb e vállalkozások 10-15 százaléka - ismeri a határidős és opciós ügyleteket. Legtöbben nemhogy befektetésként, de még az esetleges export-import tevékenység, vagy egyszerűen csak a meglévő devizaforrások miatti kockázat lefedezésére sem alkalmazzák. Pedig ezeken az ügyleteken is szép hasznot lehet elérni, különösen nagy árfolyammozgásoknál: 2004 januárja és áprilisa közt például a forint euróárfolyama közel 270-ről 248 forintra gyengült.

Banki határidős devizaügyletnél a cég vagy magánszemély arról állapodik meg: meghatározott devizaösszeget egy konkrét jövőbeni napon elad a hitelintézetének. Az üzlet lehet fordított is (például importőröknél): itt a majdani fix időpontban történő vásárlásról szerződnek. A kért határidőre a bankok olyan árfolyamot tudnak kínálni, amit a kötésnapi (spot) árfolyam, illetve a két valutanemnek a futamidővel megegyező kamatainak különbözetéből - euró/forint ügyletnél tehát a budapesti (Bubor) és uniós (Euribor) bankközi kamatláb különbsége alapján - kalkulálnak.

A pénzintézetek jellemzően ügyletenként 100 ezer euró (mintegy 25 millió forint) minimumösszegre szerződnek, állandó ügyfeleknél esetleg elképzelhető kisebb limit. A szerződéshez az ügyfélnek nem kell jutalékot fizetnie, ám óvadékként forintban le kell kötnie bankjánál a szerződéses összeg egy részét. Három hónapon belüli ügyletnél ez általában 5, azon túliaknál 10 százalékát (az óvadékot a bank hitelkerete is helyettesítheti). Ez elveszik akkor, ha az üzlet jövőbeni zárásakor nem teljesülnek az ügyfél várakozásai - forinterősödési várakozás helyett gyengült a magyar valuta s viszont. Sőt: az ügyfél pozícióját folyamatosan értékelő bank menet közben pótlólagos biztosítékot is kérhet be.

Megfelelő árfolyammozgás esetén az ügyfél nyer az ügyleten. Közben óvadéka is fial, hiszen azt a kialkudott határidőre lekötött betétben, kötvényben vagy állampapírban kamatoztathatja bankjánál. A határidős ügyletek alapvetően éven belüliek, ritka kivételként 2-3 éves periódusúak. Egyes hazai bankoknál a megszokott euró, USA-dollár, svájci frank és japán jen mellett különleges devizákra (például koreai vonra) is vállalhatnak határidős ügyletet.

Banki opciós devizaügyletnél 500 ezer euró az ügyletekkénti szerződéses minimum. Az opció szintén egy majdani időponton történő vételre vagy eladásra szól. A határidős megoldással szemben viszont itt az ügyfélnek nem feltétlenül kell realizálnia az ügyletet: csak jogot szerez arra. Ha lejáratkor másképp alakul az árfolyam, így nincs kötelezettsége hitelintézete felé. Ha viszont az árfolyam kedvező, élhet opciós jogával. Az egyszerű opció mellett léteznek úgynevezett opciós stratégiák is, amikor az ügyfél több opció egyidejű kötését kezdeményezi.

A nagyobb rugalmasság fejében viszont az alapvetően éven belüli opciós ügyletek megvásárlásakor az ügyfélcég nem óvadékot tesz le, hanem egyszeri - s őt minden további esetleges veszteség alól mentesítő - díjat (prémiumot) köteles fizetni a banknak. Az opciós díj mértékét szintén a kötéskori és a lejáratkor várható árfolyam különbsége, a futamidő hossza, illetve az adott árfolyam változékonysága befolyásolja.

Határidős devizaügyletekre a BÉT-en is van mód, amelyeken akár már 1000 euró, dollár vagy svájci frank adásvétele lehetséges. Az ügyfelek ügynökei e műveleteknél ismét csak (az értékpapírcégeiket a korábbi években már jórészt beolvasztott) bankok, illetve az egyéb brókercégek. Ám úgy tűnik, a hazai kkv-k jobban kedvelik a testre szabottabb, tőzsdén kívüli ügyleteket a BÉT konformizáltabb lehetőségénél.

Tőzsdei ügyletek

#?-:nbsp;

A magyar börzén is akadnak csábító lehetőségek. Az Economist szerint tavaly a BÉT a világ 13. leggyorsabban növekvő tőzsdéje volt (igaz, a neves gazdasági lap nem számította be a kelet-európai államokat). ABUX a 2004-es 57,2 százalék után - sokak várakozása ellenére - ismét közel 41 százalékkal nőtt. Ehhez arra volt szükség, hogy a fejlett részvénypiacok gyengén szerepeljenek, alacsonyan maradjanak a világ vezető hatalmainak kamatai [legyen olcsó (hitel)forrásuk nálunk befektetni], és magas maradjon az olajár (emiatt a befektetők ugyanis arra számítottak, hogy a fejlett gazdaságok gyengélkedni fognak, s ide fordultak). * A legfontosabb hazai részvények (blue chipek) közül az év elején MOL-ba fektető ügyfelek 62, az OTP-t vásárlók 27, a Magyar Telekomot vevők pedig "csak" 15,5 százalékos hozamnak örülhettek. A legnagyobb sikersztori tavaly mégis a gyógyszerpapíroké volt: a Richter 100 százalék körüli, az Egis pedig még ennél is nagyobb hasznot hozott az őt választóknak. * Az érem másik oldala, hogy a rosszul döntő befektetők nagyot is bukhattak 2005-ben. A legnagyobb vesztesek közül is kiemelkedik a Nabi - Észak-Amerikában autóbuszokat gyártó cég -, amelynek papírjai mintegy 80 százalék fölötti veszteséget szenvedtek el, vagy az értékét majdnem megfelelő Globus konzervipari részvény. Új lehetősége közül sem igen választhattak tavaly a befektetők: a korábbi reményekkel szemben egyedül a - viszonylag kis méretű - Állami Nyomda Rt. papírjai kerültek újonnan a parkettre. Eközben egyre valószínűbb, hogy egyes, rövidesen szinte kizárólagosan egy tulajdonos kezébe kerülő részvényeket - Antenna Hungária, Domus, Fevita - előbb-utóbb kivezetnek a BÉT-ről. * A tőzsdei kibocsátókkal kapcsolatosan fokozottan igaz, hogy a kisbefektetők információs hátrányban vannak a professzionális kereskedőkkel szemben. Az itteni befektetői döntésekhez ugyanis naponta, sőt akár óránként kell tanulmányozni a friss vállalati, iparági híreket, az aktuális amerikai, német tőzsdeadatokat, de még a világpolitikai híreket is. Ezért annak, aki a börzével akar foglalkozni, elsőként érdemes a valószínűbben nyereséget hozó blue chipek valamelyikét vásárolni. * Az - újabb vállalatvásárlásokra készülő - OTP, a MOL vagy a Borsodchem részvényei várhatóan jövőre sem hagyják cserben a bennük bízókat. Ha valaki egyéb papírok iránt érdeklődik, jó tudnia: január elején a Danubius, Egis, Elmű, Fotex, Pannonplast és a Richter árfolyama is 10 éves vagy egyenesen történelmi csúcson volt. E cégek egy része sikeres vállalatátalakítási (portfóliótisztítási) programot hajtott végre, másoknál kedvezően alakulnak a hazai vagy nemzetközi központi támogatások, megrendelések. A csúcsárfolyam elvileg óvatosságra int, de a cégek egy részénél további növekedés is megjósolható.

Közvetlen részvénybefektetés

#?-:nbsp;

Közvetlenül részvénybefektetésbe - a befektetési alapokkal ellentétben - csak nagyobb összeggel, legalább 200-300 ezer forinttal érdemes belevágni. Az értékpapírszámla nyitása, a megbízásokat fogadó bróker(ekk)el való kapcsolat kialakítása itt is elengedhetetlen. Az értékpapír-kereskedők által a vételek, eladások fejében felszámított díjak 0,5 százalék körüliek, de minimumösszegeket is megszabnak. Nagyobb volumen vagy kizárólag állampapír-megbízások esetén a tarifa kisebb lehet.

Egyes elemzők szerint viszont a magyar tőzsde már kifulladóban van, az itteni növekedési lehetőségek már igazodnak a nyugati tőzsdékhez (vagyis fékeződnek). A legmerészebb befektetők ezért a még száguldó kelet-európai - akár a román, bolgár, ukrán - tőzsdék részvényei felé fordulnak. A rizikó itt óriási, hiszen e tőzsdei forgalom viszonylag kicsi, egyelőre kevés papír forog, s az azokhoz kötődő cégekről keveset tudni. Csábító viszont, hogy e börzék és különösen egyes papírjaik az előző egy-két évben akár 100-300 százalékos növekedést is felmutattak.

Itthon több értékpapírcégnél - így Concorde Értékpapír Rt. vagy Erste Bank Befektetési Rt. - is lehet kelet-európai részvényvásárlási megbízásokat adni. Az értékpapírszámla havidíja itt sem magas, de a vételi és eladási díjak borsosak: brókercégtől és az adott országtól függően tranzakciónként a vásárlási összeg 0,9-1,5 százalékára plusz még pár ezer forintra rúghatnak. A kockázatot mérsékli, ha közvetlen részvénybefektetés helyett valamelyik közép-európai befektetési alap jegyeiből veszünk (ilyet a Budapest Bank, CA, MKB, OTP és Raiffeisen kínál).

Ingatlanbefektetés

#?-:nbsp;

A tőzsdéhez hasonlóan ingoványos terepnek számítanak az ingatlanok a járatlan befektetők számára. Bonyolítja a helyzetet, hogy a lakáspiacon a kereslet-kínálat szabályai mellett az állami támogatási rendszer változásai is befolyásolhatják a befektetési lehetőségeket. A kisbefektetőknek aligha van elég tőkéjük arra, hogy a legjobb hasznot hozó irodaházi, ipari jellegű vagy logisztikai piacon versenyképes - azaz kiváló műszaki állapotú, kedvező helyen lévő és jól fizető, stabil bérlőket hozó - ingatlanok fejlesztésébe kezdjenek. Aki mégis ilyenbe szeretne fogni, ingatlanforgalmazói vagy ingatlanfejlesztési profilú befektetési alapban helyezheti el megtakarításait. Utóbbiak viszont tavaly olyan gyorsan nőttek, hogy tőkéjük egy részét nem tudták ingatlanban lekötni, így időlegesen kényszerűen alacsonyabb hozamú likvid eszközökbe helyezték ki azt.

Stagnáló árak

#?-:nbsp;

Az egyedi irodákba, lakásokba fektetőknek szembesülniük kell azzal: itthon másfél-két éve sok helyütt stagnálnak az árak. Noha a korábbi költségvetési támogatások megszűntek, a tavaly februártól indult Fészekrakó program, az ősszel startolt lakáslízing, de különösen a hitelintézetek által kínált olcsó lakáscélú devizahitelek azért teremtenek keresletet. Jó tudni azt is, hogy Budapesten a lakásmobilitás (a költözések aránya) sokkal nagyobb, mint vidéken. Csakhogy eközben egyedül a fővárosban mintegy 4 ezer, az átlagos kategóriába tartozó - a célcsoport számára nem megfelelő méretű vagy egyszerűen csak rossz adottságokkal bíró - újonnan átadott, mégis eladatlan lakás van. Egyes szegmensekben, például a 20-30 éves, nem kiemelt helyen lévő családi házaknál sokszor csak telekáron lehet túladni az ingatlanon.

A stagnálás ellenére a felső színvonalú társasházi kategóriákban továbbra is árnövekedés várható például a Duna-partnál (amelyet a nagyobb fejlesztések marketingmunkája vonzóvá tett), Pest "magjában" (V., IX. kerület és amellett lévő részek) és Bel-Budán. Noha kissé kiszámíthatatlanabb a piac, a zöldövezeti kategóriákban is lehet befektetési céllal jól vásárolni, minimum értéktartásra számítva: a prémiumkategóriában mindig van kereslet. Vidéken a frekventált üdülőhelyek - így a Balaton - rendkívül alulárazottak, befektetésre csábítanak, kérdés azonban, mikor lesz itt megfelelő bérlői vagy vásárlói kereslet.

Mivel az ingatlan tipikusan nem likvid eszköz, (részben befektetési célú) irodavétel helyett a kisvállalatoknak célszerűbb a bérleti formát választani (a bérleti díjak 15 éve folyamatosan csökkennek itthon). A vásárlás azok számára hasznos, akiknek tevékenységükhöz amúgy is nagy saját tőke kell. Irodavételnél természetesen az elhelyezkedés az egyik legfontosabb szempont (ez a bérleti díjakban is kifejeződik, ami egy négyzetméterre vetítve ma havi mintegy 10 euró a Budapest belvárosában, de 3 euró mondjuk Zuglóban).

Fontos az is, hogy az irodaterületet szükség esetén milyen könnyen lehet átalakítani, nagyobb irodaházban milyen az egyéb tulajdonosi (bérlői) összetétel, van-e parkoló, megfelelő telekommunikációs és szellőztetési kapacitás, étkeztetési lehetőség, illetve beléptetőrendszer és portaszolgálat. Szóba kerülhet lakáscélú ingatlan megvétele iroda céljából, de a továbbértékesítés lehetősége itt is meglehetősen bizonytalan. Az ingatlanbefektetés költségei között semmiképpen sem szabad elfelejtkezni a professzionális ingatlanügynök jutalékáról, az átírási költségekről, illetékekről.

Befektetés ingóságba

#?-:nbsp;

Végül érdemes szólni a "műkedvelő" típusú - arany, gyémánt, műtárgy vételére irányuló - befektetésekről is. Az arany világpiaci (unciákban számított) ára tavaly negyedszázados csúcsot döntött, de szakértők szerint még idén is van út továbbra is felfelé. Hüvelykujjszabály egyébként, hogy az arany mindig válsághelyzetek, más befektetések gyengébb szereplése idején értékelődik fel. E nemesfém birtoklása 1990 óta már nem számít devizabűntettnek itthon. Magyarország uniós csatlakozása óta pedig vásárlása esetén még általános forgalmi adót (áfa) sem kell fizetnünk.

Arany

#?-:nbsp;

Színaranyat - amely 0,999 ezrelékes finomságot jelent - a legegyszerűbben a BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt.-nél vehetünk. A BÁV a ki nem váltott zálogokból készít veretlen fél- és egyunciás súlyú lapocskákat, áruk darabonként 50, illetve 100 ezer forint körüli. A bizományi vállalat budapesti és egyes vidéki fiókjaiban szükség esetén vissza is vásárolja az aranylapocskákat. Az aranykereskedelembe akár Bécsben vagy a londoni tőzsdén is be lehet kapcsolódni - biztonságosabb ezt azért ebbe fektető befektetési alapok segítségével megtenni.

Gyémánt

#?-:nbsp;

Még speciálisabb, kizárólag szakember segítségével alkalmazható tudást igényel a gyémántbefektetés. A szakértők - akik száma itthon nagyon kicsi - egyrészt e drágakövek stabilitását emelik ki: értéküket sohasem veszíthetik el. A félkarátos gyémántok értéke például tavaly 150 százalékkal nőtt, a nyersgyémánt ára pedig a következő években akár 30 százalékkal is emelkedhet. E drágaköveknek azonban nincs befektetési egységük, naponta jegyzett és közzétett árfolyamuk: tisztaságuk, színük és csiszolásuk alapján minősítik őket, minden darabjuk egyedi. A főszabály, hogy a legfehérebb, hibák, zárványok nélküli gyémántok a legdrágábbak, a színesek kevésbé értékesek. A gyémántpiac nagyon szűk, a kövek nehezen értékesíthetők (illikvidek).

Műtárgy

#?-:nbsp;

Ugyanilyen különleges ismeretek kellenek a festmény- és műtárgybefektetéshez is. Itt is viszonylag zártkörű, bennfentesek által értett piacokról van szó, amelyben a befektetőnek számolnia kell azzal: vétele gyakorta hosszú távon térül meg. Akkor viszont jelentős nyereségről is szó lehet. A piacon Rippl-Rónai József és Aba-Novák Vilmos egy-egy festményét emlegetik, amelyek 1982-83 és 2002 között értékük kétszázszorosára, illetve duplájára nőttek.

A festmény és műtárgypiaci trendeket a nagy galériák (BÁV, Kieselbach, Mű-Terem, Nagyházi, Polgári) aukcióin lehet megismerkedni. A befektetői érdeklődést jelzi, hogy az aukciók egyre jobban szakosodnak az utóbbi időben - vannak már külön grafikai alkalmak is -, de főképp az, hogy egy-egy alkotás rekordáron kelt el a közelmúltbéli itteni liciteken. Az eddigi legdrágább megvett magyar festményeket (220 és 160 millió forintért) Munkácsy Mihály festette.

E piacon is vannak olyan alkotók, irányzatok - mint a nagybányai festők, egyes modern művészek -, amelyek bizonyosan nagy hasznot hozhatnak, különösen ha régóta nem látott, eddig lappangó alkotásokról van szó. Az eligazodást segíti, hogy a liciteken meghirdetett műalkotásokról a nevesebb aukciós házak internetes és papíros katalógusokat is megjelentetnek, illetve előzetesen kiállításokat szerveznek. A befektetés megtérülését rontja, hogy a liciteken megszerzett festmények után az aukciósházak akár a vételár 20 százalékára rúgó - az 1 százaléknyi kulturális, illetve az 5 százaléknyi művészeti jutalékot is magába foglaló - közvetítői díjat is kérhetnek.

Ingatlanbefektetés külföldön

#?-:nbsp;

Az ország csatlakozása az Európai Unióhoz (EU) az ingatlanbefektetések terén is tágította kissé a horizontot. Az 1996. évi teljes devizaliberalizáció óta becslések szerint több ezer vállalat és cégvezető vásárolt - részben befektetési célzattal - üdülési célú vagy lakóingatlant (apartmant, hotelt, vendéglőt) vagy annak bérleti jogát külföldön. Természetesen itt sem rövid távú befektetésről van szó: 10-12 éves megtérüléssel járhat mondjuk egy üdülőingatlan megvétele és évi 10-11 hónapos bérbeadása még az ibériai Costa del Solon is. * A legkecsegtetőbb célpont a szakemberek szerint ugyanis a Mediterránum térsége: például a dél-spanyolországi tengerpart, az adriai olasz és horvát települések, a francia Riviéra és Provance, esetleg a gall síparadicsomok (korábban ilyen volt Florida is). Számítások szerint az elmúlt években például Horvátországban és spanyol földön évi 15-20 százalékkal, Franciaországban pedig 8-12 százalékkal nőtt a legkedveltebb helyeken lévő ingatlanok értéke, ami messze meghaladja az EU átlagát. E szférában is vannak ugyanakkor, akik a kelet-európai ingatlanpiac várható értéknövekedésében bíznak, s például Bukarestben, Kolozsváron vásárolnak maguknak lakóingatlant. * A befektetési lehetőséget itt is árnyalják a költségek. Spanyolországban és Franciaországban a közjegyzői illeték, átírási költség, a helyi és a központi ingatlanadó a vételár 10-11 százalékára - esetenként még többre - rúghat. Jutalék jár az ügylet teljes körű lebonyolítását vállaló közvetítő cégnek (ilyet Magyarországon már egyre többet találhatunk). A költségeken Horvátországba, Romániába történő befektetésnél esetleg hazai bank hitelének igénybevételével lehet átmenetileg faragni. Spanyol és francia bankok is adnak 4 százalék éves kamat alatti ingatlanhiteleket, ám itt az ügyintézés vagy az esetleges panaszügyintézés körülményes. A befektetésnél vannak egyéb jogi jellegű korlátok is: Horvátországban például külföldi csak külügyminisztériumi jóváhagyással vehet ingatlant, azok bérbeadásával pedig csak cégek foglalkozhatnak, magánszemélyek nem

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére