Hangsúlyozzuk, hogy a vázolt folyamat természetesen jelenleg még nem tekinthető teljesen kialakultnak, hiszen azt a törvényjavaslat végleges tervezete még pontosítja.
Az új elképzelés szerint alapvetően két részre bontható a csődnyitást (a bíróság csődnyitásról szóló végzésének a Cégközlönyben való megjelenését) követő eljárás.
Az első szakaszban (mind az adós által irányított csődeljárás, mind a rendes csődeljárás esetén)
– a vagyon felmérése történne meg (ha az adós a csődnyitás időpontjában a tevékenységét folytatja, akkor ezt még a hitelezők döntéséig megteheti), továbbá
– az adóssal szembeni hitelezői igények bejelentésére, azok minősítésére kerülne sor.
Az eljárás első szakasza
Az első szakaszban mind a két típusú eljárásban a csődnyitást követően megtörténik annak felmérése, hogy kik azok, akik igényt támasztanak az adóssal szemben, és mi az, amivel a követelésük kielégíthető lenne.
Adós által irányított csődeljárás
Az adós által irányított csődeljárás megindítására vonatkozó kérelmet csak az adós legfőbb szervének felhatalmazása alapján nyújthat be az adós vezető tisztségviselője. Ha a vezető a fenyegető fizetésképtelenségi helyzetben öszszehívja a legfőbb szervet, de az nem ül össze, vagy nem hoz az eljárás kezdeményezéséről döntést, akkor a vezető tisztségviselőnek – a rá vonatkozó felelősségi szabályok szerint - kezdeményeznie kell az eljárást, de ebben az esetben csak rendes csődeljárás indítható.
Moratórium
Az adós által irányított eljárásban az adóst a kérelem benyújtásától megilleti a moratórium. Az adós a hitelezők döntéséig – a vagyonfelügyelő ellenőrzése mellett - folytathatja a tevékenységét, s előkészítheti az egyezséget vagy a reorganizációs javaslatát.
A követelések bejelentése
A csődnyitás időpontjában fennálló (lejárt és le nem járt) hitelezői igényeket a Cégközlönyben való közzétételtől számított 60 napon belül kell a vagyonfelügyelőhöz (a rendes csődeljárásban a csődbiztoshoz) bejelenteni. A bejelentési határidő elmulasztása a hitelező anyagi jogi jogának elvesztésével jár.
Csődnyitás
A csődnyitás időpontjában (a végzés Cégközlönyben való megjelenésének napján) a moratórium megszűnik, de ezzel egyidejűleg célszerű olyan jogi helyzetbe hozni az adóst, hogy teljes vagyonát felmérhesse, illetve vele szemben valamennyi követelés összege, azok biztosítékai ismertté váljanak. Ezt a csődnyitáshoz kapcsolódó törvényben meghatározott jogkövetkezmények biztosítanák. A csődnyitás hatálya tehát a ma hatályos felszámolás kezdő időpontjában beálló jogkövetkezményekkel lenne majdnem teljesen azonos.
Rendes csődeljárás
A rendes csődeljárás annyiban térne el az adós által irányított csődeljárástól, hogy a csődnyitásig az adós által kezdeményezett (de nem irányított) eljárásban a kérelem beérkezésétől kezdve, vagyonfelügyelő kirendelése mellett, megilletné az adóst a moratórium. Továbbá, hogy a hitelező kérhetné biztosítási intézkedés elrendelését az adós vagyonára, valamint a bíróság végzésének meghozatalától a kijelölt csődbiztos vagyonfelügyelőként járna el a csődnyitásig vagy az eljárás megszüntetéséig. A csődnyitástól pedig a hitelezők döntéséig a csődbiztos rendelkezne a vagyon felett, őrizné azt. A csődnyitás jogkövetkezményei azonosak az adós által irányított csődeljárásban történt csődnyitás jogkövetkezményeivel.
Mind az adós által irányított csődeljárásra, mind a rendes csődeljárásra vonatkozóan az eljárás az alábbi közös szabályok szerint folytatódna.
Hitelezői gyűlés
A hitelezőket hitelezői gyűlésre kell összehívni a csődnyitást követő 90 napon belül minden esetben, ahol a hitelezőknek kell dönteniük arról, hogy az adós egyezségkötésre tett javaslatát elfogadják, s ennek alapján a bíróság az egyezséget jóváhagyja és az eljárást megszünteti (ebben az esetben az adós azonnal teljesít, vagy a hitelezők részére olyan válságkezelési/reorganizációs javaslattal áll elő, ahol a hitelezők nem kívánják meg a bírósági felügyeletet, így az eljárás azonnal megszüntethető, az adós feletti bírósági-szakértői ellenőrzés azonnal megszűnik); vagy
-megállapodnak egy hosszabb, felügyelet mellett történő válságkezelő (reorganizációs) eljárás lefolytatásában (a fizetésképtelenségi eljárásban lefolytatott válságkezelés során a hitelezőknek a reorganizációs folyamat felett törvényes ellenőrzési lehetőségeket kell adni, amit természetesen ki is kell tudni kényszeríteni az állam kényszerítő erejével);
– (ha a hitelezők nem jönnek el a hitelezői gyűlésre, vagy nem születik határozat, vagy az a határozat születik) a felszámolást kell lefolytatni (a bírósághoz történt bejelentés után a bíróság elrendeli, hogy a továbbiakban a felszámolás szabályai szerint folytassa a szakértő az eljárást).
Az eljárás második része
Ha nincs egyezségkötés, az utóbbi két esetben ezt követően kezdődne az eljárás második része, melyben – attól függően, hogy a hitelezők mit döntöttek – más és más jogai és kötelességei lennének a hitelezőknek, a szakértőként eljáró fizetésképtelenségi szakembernek, a bíróságnak és az adósnak.
A rendes és az adós által irányított csődeljárás összevetése
A két eljárás között alapvető különbség van aszerint, hogy ki kérelmezi a megindítását. A két eljárás tartalmi különbsége ezenfelül, hogy az adós vagyona feletti rendelkezési jog a hitelezők döntéséig kit illet meg. A két eljárásban különbség az is, hogy hogyan nevezzük a vagyon és a hitelezői érdekek védelmére kirendelt külső személyt. A hitelező által kezdeményezett rendes csődeljárásban a hitelező kérelmére a hatályos megoldással egyezően az ideiglenes vagyonfelügyelő a bíróság által kijelölt szakértő, akinek feladata a csődnyitásig az adós vagyonának védelme érdekében a gazdálkodás felügyelete és ellenőrzése.
Az adós által irányított eljárásban a csődnyitásról rendelkező határozatban kijelölt szakértő a vagyonfelügyelő, akinek a feladata a hitelezői igények befogadása, nyilvántartásba vétele, visszaigazolása, valamint a hitelezői döntésig az adós vagyonának védelme érdekében a gazdálkodás felügyelete és ellenőrzése. A vagyonfelügyelő feladata továbbá a reorganizációról való döntést követően a reorganizációs terv végrehajtásának ellenőrzése, erről a bíróság tájékoztatása, valamint a hitelezői érdekek védelme.
A rendes csődeljárásban a csődnyitással egyidejűleg kijelölt személy – a koncepció szerint – a csődbiztos elnevezésű szakértő lesz, akinek a feladata a hitelezői igények befogadása, nyilvántartásba vétele, visszaigazolása, valamint hitelezők döntéséig – törvényi korlátok között – a vagyon kezelése.
Amennyiben a csődeljárásban nem sikerül egyezséget kötni, vagy a reorganizációról megállapodni, illetve a fentiek szerint egyéb okból a felszámolási szakasszal folytatódna az eljárás, a felszámolásról szóló bírósági döntéssel kijelölt szakértő a felszámoló lesz, akinek feladata a vagyon kezelése, értékesítése, s annak megtörténte után, a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását követően, a vagyon ennek alapján történő szétosztása.
Rendes csődeljárás
A rendes csődeljárásban a csődbiztosnak a hitelezők részéről való döntéshozatalig a jelenlegi elképzelés szerint csak a vagyon megóvásával kapcsolatos jogosítványai lennének.
A csődnyitás kezdő időpontjában (közzététel) fennálló, de be nem jelentett hitelezői követelések megszűnnek a 60 napos határidő leteltével, nem is érvényesíthetnek semmit soha többet senkivel szemben a hitelezők ezen követelés alapján. Nemcsak a követeléseik, hanem azok biztosítékai is megszűnnek. Ha a hitelező a 60 napos határidő leteltét követő 15 napon belül igazolni tudja, hogy önhibáján kívül mulasztotta el a bejelentkezést, akkor ezzel elérheti, hogy követelése fennmarad, ennek hiányában azonban a 60. nap eltelte a jog megszűnését vonja maga után. A szakértőnek a beérkezett igazolási kérelmet azonnal fel kell terjesztenie a bírósághoz, s annak még a hitelezői gyűlésig azt el kell bírálnia – legalább első fokon. A hitelezői igények érvényesítésének feltétele lenne továbbra is a nyilvántartásba vételi díj fizetése.
A csődbiztos feladata a hitelezői igények minősítése az adós adatai, iratai alapján. Mivel itt szoros együttműködésre van szükség, büntetőjogi felelősség fenyegeti az adós vezetését akkor, ha az adós iratait és a vagyon feletti rendelkezési jogot nem adja át a csődbiztos részére. A jelenlegi "adminisztratív csődbűntett" törvényi tényállási szankcióját a koncepció szerint súlyosbítani kell, hiszen egy enyhe pénzbüntetéssel megmenekülhet a vezető akkor, ha azért nem adja át az iratokat, mert egyébként sikkasztást vagy más bűncselekményt lehetne rábizonyítani az iratok alapján.
A 60 napos jogvesztő határidő lejártát követő 15 napon belül a csődbiztosnak a hitelezőként bejelentett igényeket egyenként el kell bírálni, és ezen időtartamon belül azt vissza is kell igazolni a hitelezők részére. Tájékoztatnia kell valamennyi bejelentkezett hitelezőt, hogy a hitelezői gyűlés mikor és hol lesz, s hogy a csődbiztosnál az adós csődnyitás időpontjára készített leltárral alátámasztott beszámolóját, valamint a hitelezői igények bizonyítékait, valamennyi hitelezői igény besorolását megtekinthetik, s az ellen a hitelezői gyűlésen kifogással élhetnek. Pontosan meg kell határozni, hogy mikor és hol biztosított a betekintési jog.
A hitelezői gyűlést a hitelezői bejelentkezésre rendelkezésre álló 60 napos jogvesztő határidő lejártát követő 30 napon belül kell megtartani.
Tehát a 60+15 napot követően a csődbiztosnak a bejelentkezett hitelezőket meg kell hívnia a hitelezői gyűlésre, melyet a 60+30 napon belül kell megtartani. Ez rendkívül szigorú szabály, a gyűlés időpontjának az esetleges elhúzását szigorú szankciók beépítésével kell megakadályozni. Ezekkel a szigorú szabályokkal a koncepció a jelenlegi hosszadalmas eljárást kívánja a lehető legrövidebbre szűkíteni, és az adóst rászorítani arra, hogy a csődbiztossal és a hitelezőkkel együttműködjön.
Az adósnak a csődnyitás napjára, mint fordulónapra, a csődnyitást követő 30 vagy 45 napon (ez még nem végleges a koncepcióban) belül leltárral alátámasztott, a számviteli törvény szerinti beszámolót kell készítenie, amit a csődbiztosnak ellenőriznie kell. Az így elkészített iratok alapján a csődbiztosnak el kell készítenie egy jelentést az adós vagyonára vonatkozóan a hitelezők gyűlésére, amely előtt néhány nappal ezt a bíróságra is be kell nyújtani az általa elfogadott hitelezők listájával együtt, de ugyanettől a naptól kezdve biztosítania kell, hogy ezeket, valamint a hitelezők követelésének bejelentését, a csatolt bizonyítékokat valamennyi hitelező nála megtekinthesse. Az elfogadott hitelezők a jelentés benyújtásától kezdődően az adós gazdálkodásával, gazdasági adataival, vagyonával kapcsolatosan írásban kérdéseket tehetnek fel az adósnak, melyet az legkésőbb a hitelezői gyűlésen köteles megválaszolni.
Adós által irányított csődeljárás
Az adós által irányított csődeljárás kezdőnapja a kérelem bírósághoz érkezésének napja. A bíróság nem vizsgálja, hogy az adós fizetésképtelen-e (a koncepcionális feltételezés szerint az adós fenyegető fizetésképtelensége esetén nyújtja be a kérelmet) -, mert az adósnak erről nem is kell nyilatkoznia - kizárólag a törvényben előírt mellékletek meglétét, illetve a nyomtatványon benyújtott kérelem hiánytalan kitöltését ellenőrzi. Az elképzelés szerint a bírósági munka meggyorsítása érdekében az eljárás kezdeményezésére nyomtatványokon lenne lehetőség, melyek kitöltésével az egyszerűbbé válna.
A kérelem benyújtását követő munkanap 0 órájától a csődnyitásig megilleti az adóst a moratórium, feltéve, ha a kérelemmel együtt a törvényben előírt mellékleteket csatolja.
A bíróság 3 napon belül megvizsgálja a kérelmet, és ha nem nyitja meg a csődöt, mert pl. hiányoznak a feltételek, vagy nincs meg a kellő időtartam (az előző csődeljárásának jogerős befejezésétől, melyben a csődnyitás is megtörtént, még nem telt el a 2 év; nincs meg a tulajdonosok hozzájárulása stb.), elutasítja a kérelmet. Ekkor ezen végzés meghozatalát követő nap 0 órától megszűnik a moratórium, függetlenül attól, hogy az adós ezt megfellebbezi-e vagy sem. Az adós részére természetesen még aznap futárral, faxon, telefonon, e-mailben közölni kell a döntést. Ez kapcsolódik az eljárás kezdeményezéséhez szükséges formanyomtatvány kérdéséhez, mert ott közölnie kell azokat az elérhetőségeket - e-mail, telefon, telefax stb. -, ahol közölhetőek vele joghatályosan a bíróság határozatai. Természetesen ezt követően azokat kézbesíteni is kell számára, s a fellebbezési határidő csak ez utóbbi időponttól kezdődik, de a moratóriumhoz való jog nem illeti meg, az a bíróság végzésének meghozatalát követő nap 0 órától megszűnik.
Ha a kérelem hiánytalan, és nincs más gátló körülmény sem, a csődnyitást és a vagyonfelügyelő kirendelését tartalmazó végzés meghozatalára a kérelem beérkezését követő 3 munkanapon belül kerül sor, melyről a bíróság rövid úton értesíti az adóst és a vagyonfelügyelőt. Ez nem fellebbezhető végzés, a végzést a bíróság közzéteszi a Cégközlönyben és az interneten (OIT-honlap vagy egyéb hely). Az interneten a Cégközlönyben való megjelenéssel együtt jelenik meg a közzététel. A joghatályos megjelenés a Cégközlönyhöz kapcsolódik, tehát azt nem lehet kikerülni, azonban a hitelezők minél szélesebb körű tájékoztatása érdekében kell a számítógépes közzététel. (Megjegyezzük, hogy a hatályos cégtörvény szerint a Cégközlöny jelenleg elektronikus lap, bár az új cégtörvény koncepciójában vitatott még e rendelkezés fenntartása.)
A csődnyitásról szóló Cégközlönyben közzétett végzésben kell a bíróságnak felhívni a hitelezőket arra, hogy követeléseiket jelentsék be 60 napon belül.
A vagyonfelügyelő feladata a hitelezői igények minősítése az adós adatai, iratai alapján. Mivel itt szoros együttműködésre van szükség, büntetőjogi felelősség és a csődeljárásra való átfordítás is fenyegeti az adós vezetését akkor, ha a követelések elbírálhatóságához szükséges információkat nem adja meg a vagyonfelügyelő részére, annak ellenére, hogy a vagyonfelügyelő igazolhatóan felhívta a vezetést ezen adatok átadására.
Egyebekben a hitelezői igényekkel kapcsolatos feladatai teljesen azonosak a csődbiztoséval, kizárólag az a különbség a kétféle módon megindított csődeljárás első szakasza között, hogy a vagyon felett az adós által irányított eljárásban az adós vezetése rendelkezik a vagyonfelügyelő ellenőrzése mellett, míg a rendes csődeljárásban a csődbiztosnak van – törvényben korlátozott – rendelkezési joga.
Közös szabályok mindkét eljárásban
Mindkét módon megindult eljárásban a vagyon felmérése és a hitelezői igények összegyűjtése után a hitelezői gyűlésre kerül sor, s ettől kezdődően ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindkét csődeljárásra.
A hitelezői gyűlés nem az érdekelt felek egy alkalommal történő összeülését jelenti, azzal, hogy akkor, csak akkor határozhatnak. Hitelezői gyűlésnek tekintendő mindaddig az érdekeltek által tartott tárgyalás(sorozat), amíg véglegesen – a csődtörvényben meghatározandó szabályok szerinti szavazás során – el nem döntik, mi legyen az adós sorsa.
A hitelezői gyűlést a csődbiztos/vagyonfelügyelő vezeti. A csődbiztosnak/vagyonfelügyelőnek először tájékoztatnia kell a hitelezőket a jelentésében foglaltaknak megfelelően az adós vagyonáról. A tárgyaláson a csődbiztosnak/vagyonfelügyelőnek a hitelezői igényeket besorolás szerinti összesítésben, illetve darabszámra kell ismertetni, egyenként nem, ha a csődbiztos/vagyonfelügyelő korábbi visszaigazolását a hitelező elfogadta. A vitatott igények vonatkozásában az elutasított hitelező újabb bizonyítékokat terjeszthet elő, végül a csődbiztosnak/vagyonfelügyelőnek a hitelezői gyűlésen kell véglegesen döntenie, hogy kit fogadtak el, kit nem. Tekintettel arra, hogy a hitelezőknek elemi érdeke az, hogy csak a jogos követelésekkel rendelkező hitelezők között kerüljön a vagyon szétosztásra, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egyik hitelező vitathassa a másik által bejelentett követelést – a csődbírósághoz benyújtandó keresetével -, ugyanakkor a parttalan vitatást nem szabad megengedni. Felmerült az is, hogy ki kellene zárni a vitatás lehetőségét, ha más bíróság, hatóság által hozott határozattal állapították meg a követelést, illetve az adóhatóság esetén az adóbevalláson alapuló követelésről van szó, továbbá ha közokiratba foglalt követelésről vagy a kielégítési sorban hátrább sorolt hitelezői igényről van szó. A koncepcióban ennek részletes szabályai jelenleg még nem teljesen kiforrottak, csakúgy, mint az alkalmazandó kielégítési sorrend, amely feltehetően hasonló lesz a jelenlegihez, azonban részletesebb és átláthatóbb szabályozást kívánnak kialakítani.
Amennyiben – az esetleg több alkalommal is folytatott – hitelezői gyűlésen tisztázták az adós vagyonát, a hitelezők körét, akkor terjesztheti elő az adós az egyezségkötésre vonatkozó javaslatát vagy a bírósági felügyelet mellett történő válságkezelésre vonatkozó javaslatát. Emellett az is előfordulhat, hogy meg sem jelenik. A döntésben a legnagyobb szerepet láthatóan a hitelezők kapják.
Ebből következően a hitelezői gyűlésen három döntés születhet:
Az első lehetőség, hogy az adós egyezségkötésre vonatkozó javaslatát a hitelezők elfogadják, az eljárást meg kell szüntetni. Második megoldás, hogy bírósági felügyelet mellett történő válságkezelésről (reorganizációról) döntenek a hitelezők. A megállapodás hiányában felszámolás a harmadik megoldás, mely általában gyors, hatékony, nincs lehetőség már ebben a részben egyezségkötésre, tevékenység folytatására pedig csak a hitelezők kifejezetten erről szóló döntése alapján, az iránymutatásuk szerint van mód. Tiszták a viszonyok, tiszták a feladatok, a vagyont értékesíteni kell – a hitelezők esetleg meghatározhatják, hogy milyen módon -, s a befolyt vételárat szétosztani.
Bármelyik megoldást választják a hitelezői gyűlésen, ezt be kell jelenteni a bíróságnak, s erről határozatot kell hozni.
A bemutatott szabályozás természetesen csak a koncepció vázlatos ismertetésére szorítkozott, és kizárólag az alapvető változtatási irányokra világított rá.
A hitelezők számára a nagyobb beleszólási jog, illetve az adósi vagyon védelme és az esetleges felszámolás megindításának kockázata-lehetősége azok a pozitívumok, amelyek ösztönözhetik őket az eljárásban való együttműködésre. A koncepció aktív közreműködést kíván meg mind az adós, mind a hitelezők részéről. A koncepció természetesen még bizonyos mértékig képlékeny állapotban van, de mindenesetre a fentiek alapján is egyértelmű, hogy – a remélhetőleg egy időben hatályba lépő - új cégeljárási törvény, társasági törvény, illetve fizetésképtelenségi törvény átláthatóbb és a hitelezők számára biztonságosabb helyzetet teremt a hazai gazdasági életben.
A vezetők felelőssége
A fentieken túlmenően érdemes még kiemelni, hogy a koncepció szerint a fizetésképtelenségi helyzetben levő adósok vezető tisztségviselőinek felelőssége nagyon szigorú lesz, s nemcsak az éppen hatályban lévő (tehát a hajléktalan részére eladott cég esetében a hajléktalan), hanem a korábbi vezető tisztségviselő felelőssége is megállapítható, aki – bár fizetésképtelen volt a cég, hiszen az eladáskor megállapították, hogy a tartozásai meghaladják a vagyonát, s ennek tudatában értékesítette azt az új tulajdonos-vezető részére – mégsem kezdeményezte időben az eljárás megindítását. Az adós vezetőjének tehát azt kell mérlegre tennie, hogy kezdeményezi-e az eljárást, s akkor esetleg felszámolják a céget, vagy nem kezdeményezi, s akkor őellene indítják meg utóbb az eljárásokat, s teszik ezzel felelőssé.