A szerzői jogi kalózkodás visszaszorítása

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 93. számában (2006. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A parlament előtt van az a törvényjavaslat, amely - az Európai Unió e tárgyban kiadott irányelvével összhangban - számos újdonságot bevezetve kívánja előmozdítani a szellemi tulajdonjogok tényleges érvényesülését, a mindennapi gyakorlatban való tiszteletben tartását. A törvényjavaslat az iparjogvédelmi, szerzői jogi és egyéb törvények módosításával új - várhatóan hatékonyabb - eszközöket ad a jogosultak kezébe az elharapódzó jogsértésekkel szembeni fellépéshez. A polgári jogi jogkövetkezmények felülvizsgálatát a későbbiekben követheti - szintén európai uniós jogalkotási lépések nyomán - a büntetőjogi szankciók áttekintése is.

A védjegybitorlással járó hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás súlyosan káros hatásai már az 1990-es évek elején arra indították a nemzetközi közösséget, hogy globális választ próbáljon adni az innovációt, az alkotómunkát és a jogszerű kereskedelmet akadályozó, illetve megzavaró jogsértésekre. A GATT ún. Uruguay-i Fordulójában elfogadott - a Kereskedelmi Világszervezetet (a WTO-t) létrehozó - nemzetközi megállapodások egyike éppen a szellemi tulajdon kereskedelemmel öszszefüggő kérdéseit szabályozta (Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights; szokásosnak mondható rövidítése: TRIPS-megállapodás). Ezt a megállapodást hazánkban az 1998. évi IX. törvény hirdette ki. A TRIPS-megállapodás talán éppen a szellemi tulajdonjogok - az iparjogvédelmi és a szerzői jogok - érvényesítésével, kikényszerítésével, a jogsértések esetén alkalmazható szankciókkal és a kiszabásukra szolgáló eljárásokkal foglalkozik a leghangsúlyosabban. A megállapodás polgári jogi, vámjogi és büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazását követeli meg a szerződő felektől.

A szellemi tulajdonjogok hatékony érvényesítése európai integrációnk során is fontos kérdésnek bizonyult. A társulást létrehozó Európai Megállapodás (1994. évi I. törvény) 65. cikke nemcsak azt követelte meg Magyarországtól, hogy a szellemi tulajdonjogok számára a Közösségben érvényesülőhöz hasonló szintű védelmet biztosítson, hanem azt is, hogy e jogok tényleges érvényesítéséhez hatékony eszközöket kínáljon.

Sürgető igény a szellemi tulajdon védelmére

A szellemi tulajdonra vonatkozó európai közösségi szabályozás fő célja az egységes belső piac megteremtése, illetve zavartalan működésének előmozdítása. A tagállamok szerzői jogi és iparjogvédelmi jogszabályai közötti különbségek akadályozhatják az áruk szabad mozgását és torzíthatják a belső piacon folyó szabad versenyt. Ezeknek az akadályoknak a felszámolását célozta az a jogharmonizációs folyamat, amely az 1990-es évek elején indult meg, s amely elsősorban az anyagi jogi jogszabályok egységesítésére irányult. Mindez az iparjogvédelmi oltalmi formákat illetően főként az oltalmazhatóság feltételeinek, az oltalom tartalmának, korlátjainak és időtartamának közösségi szintű meghatározását eredményezte.

Közösségi védjegy, közösségi formatervezési minta

A tagállami jogszabályok közelítésével párhuzamosan az Európai Közösség, élve az irányadó hatásköri szabályokkal, megteremtette a közösségi védjegy, a közösségi formatervezési minta, a közösségi növényfajta-oltalom, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány és egyes termékek tekintetében a közösségi földrajzi árujelző-oltalom intézményeit; a közösségi szabadalom létrehozására pedig időről időre kísérletet tettek. Az ezeket az intézményeket szabályozó közösségi rendeletek azonban - az irányelvekhez hasonlóan - szintén jórészt a tagállamokra hagyták a jogérvényesítésre vonatkozó szabályozást.

Az Európai Bizottság cselekvési terve

A szellemi tulajdonjogok megsértésére vonatkozó statisztikai adatok is cselekvésre serkentették az Európai Bizottságot. A Bizottság a helyzet orvoslására 2000-ben cselekvési tervvel állt elő, amelyet az e tárgyban alkotott ún. Zöld Könyvre alapított, széles körű konzultáció előzött meg. A cselekvési terv azonnali intézkedést igénylő feladatként jelölte meg

- a jogérvényesítésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésére irányelvjavaslat kidolgozását,

- a jogérvényesítéssel érintett hatóságok képzését,

- a jogsértésekre vonatkozó statisztikai adatok összegyűjtésére és elemzésére szolgáló módszertan kidolgozását.

Irányelv a szerzői jogok megsértői elleni hatékony fellépésért

A cselekvési terv végrehajtásának első fontos eredménye a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv), amelyet az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-én fogadott el. Az Irányelv célja az egységes belső piac zavartalan működésének a megteremtése, valamint az iparjogvédelmi és a szerzői jogok megsértése elleni fellépés hatékonyabbá tétele az e jogok érvényesítésére irányadó tagállami jogszabályok közelítése útján.

A Bizottság az Unió vámhatárain is határozottabb fellépést kezdeményez a szellemi tulajdonjogokat sértő áruk kereskedelmével szemben. Az ezen a téren tervezett intézkedéseket nemrégiben jelentették be (MEMO/05/364).

A jogsértések ártalmai

Az iparjogvédelmi és a szerzői jogok megsértése - a hamisítás és a kalózkodás - számos területen okoz súlyos károkat, sodor veszélybe alapvető érdekeket. E jogsértések

- aláássák az innovációt és a gazdaság versenyképességét,

- veszélyeztetik a kulturális sokféleséget és az európai kulturális ipar fennmaradását,

- munkahelyek elvesztésével járnak, növelik a munkanélküliséget,

- csökkentik az adó-, vám- és illetékbevételeket,

- veszélyt jelentenek a fogyasztókra (akár életükre és egészségükre is),

- fenyegetik a közrendet és a közbiztonságot.

Elmaradt bevételek a jogszerűen működő vállalkozásoknál

Az Európai Bizottság felmérései szerint - már a bővítést megelőzően - az EU-ban a jogsértő áruk aránya 5-10% volt a gépjárművek pótalkatrészei körében, a CD-k és magnókazetták közül 10%-ot tettek ki a kalózkiadások, ez az arány meghaladta a 16%-ot a videókazetták és a DVD-k piacán, és elérte a 22%-ot a cipők és a ruházati cikkek esetében. A jogszerűen működő vállalkozások mindezek miatt közel 6,5%-os forgalomkiesést szenvedtek el. Az elmaradt bevételek 1266 millió euróra rúgtak csupán a ruházati szektorban (a lábbeliket is ideértve), meghaladták az 550 millió eurót a kozmetikai ágazatban, illetve a 625 millió eurót a játékok és sportcikkek esetében, a gyógyszeripar pedig közel 300 millió eurós bevételkiesést könyvelhetett el. A jogsértések miatt a szoftveripart Nyugat-Európában hárommilliárd USD veszteség érte a 2000. évben. Mindez természetesen visszafogja és veszélyezteti az innovációt, az alkotókészséget és a versenyképességet Európában.

Az állami bevételek megcsappanása

A szellemi tulajdonjogokat sértő áruk kereskedelme folytán mind a tagállamok, mind a Közösség költségvetése számottevő bevételektől esik el. Az EU tagállamainak kormányzatai csupán a hangfelvételek ágazatában mintegy 100 millió euró áfa-bevételről voltak kénytelenek lemondani a kalózkodásnak "köszönhetően". Ennél nagyságrendekkel nagyobb adóbevétel-kiesésekről számolnak be más felmérések. Az adatok szerint az elmaradt adóbevételek az egyes ágazatokban a következők szerint alakultak az EU-ban 2000-ben: ruházati és cipőipar - 7581 millió euró; kozmetikai szektor - 3071 millió euró; játék- és sportáruipar - 3731 millió euró; gyógyszeripar - 1554 millió euró.

Gyenge minőségű kalóztermékek

A kalóz- és hamisított termékek többnyire az eredetieknél gyengébb minőségűek és a szükséges hatósági ellenőrzés nélkül kerülnek a piacra. A fogyasztó jótállásról, szavatosságról, szervizről nem is álmodhat, és letehet esetleg felmerülő termékfelelősségi igényeinek érvényesítéséről is. Ami azonban még ennél is nagyobb gond: a hamisított termékek veszélyt jelentenek a fogyasztó egészségére és biztonságára is.

A kulturális sokszínűség megszűnésének veszélye

A kulturális szféra pedig - amelynek összesített évi vesztesége a 4,5 milliárd eurót is meghaladja a jogsértések következtében - szinte végveszélybe kerülhet, ami a kulturális sokféleség fokozatos megszűnését eredményezheti.

A kalózkodás visszaszorítása a munkahelyek védelme érdekében

Az iparjogvédelmi és a szerzői jogok megsértése miatt munkahelyek ezrei szűnhetnek meg a jogszerűen működő vállalkozásoknál. Az Európai Unióban a 2000. év folyamán mintegy 17 000 munkahely veszett el a hamisítás és a kalózkodás hatására. Eközben a kalózszoftverek arányának csupán 10%-os csökkentése pár év alatt 250 000 munkahelyet teremthetne Európában.

Az Unió Irányelve a szellemi tulajdon védelméről

Az Irányelv és a törvényjavaslat valamennyi részletszabályának tételes bemutatása meghaladná ennek az írásnak a kereteit. A következőkben a legfontosabb újdonságok és egyéb tudnivalók ismertetésére szorítkozunk.

Milyen jogokat érint az új szabályozás?

Az Irányelv hatálya a szellemi tulajdon valamennyi - a tagállami jogrendszerekben és a közösségi jogban ismert - formájára kiterjed.

Ezek:

- a szerzői jogok, a szerzői joggal szomszédos jogok és az adatbázis-előállítókat megillető jogok,

- a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának szerzőjét megillető oltalom,

- védjegyoltalom,

- formatervezési mintaoltalom,

- szabadalmi oltalom, ideértve a kiegészítő oltalmi tanúsítványokat,

- földrajzi árujelző-oltalom,

- használati mintaoltalom,

- növényfajta-oltalom,

- kereskedelmi nevek, amennyiben azokhoz kizárólagos jogok fűződnek az irányadó nemzeti jogszabályok szerint.

Az Irányelv hatálya mind a tagállami, mind pedig az európai közösségi jogszabályokban szabályozott oltalmi formákra, illetve jogokra kiterjed, azaz a szabályozás vonatkozik a nemzeti és a közösségi oltalomra egyaránt.

Az uniós szabályok itthoni érvényesülése

Az Irányelv magyarországi végrehajtását célzó törvényjavaslat a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.), a Vt. és a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosítását tartalmazza, valamint kiigazítja a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) releváns rendelkezéseit is. A felsorolt törvénymódosítások - az e téren alkalmazott sajátos jogalkotási technikának köszönhetően - számos (részben e törvényekben, részben más jogszabályokban szabályozott) egyéb oltalmi formát, illetve szellemi tulajdoni természetű jogosultságot is érintenek.

Ennek következtében a törvényjavaslat szerinti szabályozás tárgyköre megegyezik majd az Irányelvével, hiszen az Szt.-nek a jogérvényesítésre, azaz a szabadalombitorlásra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell

- a növényfajta-oltalom bitorlására az Szt. 114/C és 114/V. §-ai alapján,

- a kiegészítő oltalmi tanúsítványok bitorlására az egyes termékek kiegészítő oltalmára vonatkozó európai közösségi rendeletek végrehajtásához szükséges szabályokról szóló 26/2004. (II. 26.) Korm. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése és 10. §-a alapján,

- a használati mintaoltalom bitorlására a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény 19. és 38. §-a alapján,

- a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiája oltalmának bitorlására a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló 1991. évi XXXIX. törvény 10. és 24. §-a alapján,

- a formatervezési mintaoltalom bitorlására a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (Fmtv.) 23. és 63. §-a, illetve a közösségi formatervezési minta bitorlására az Fmtv. 60/D-60/E §-ai alapján.

A Vt.-nek a védjegybitorlásra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell

- a földrajzi árujelző-oltalom bitorlására a Vt. 110. és 115. §-a, valamint a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzői közösségi oltalmának bitorlására a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó részletes szabályokról szóló 78/2004. (IV. 9.) Korm. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése alapján,

- a közösségi védjegy bitorlására a Vt. 76/D és 76/H §-a alapján.

A szerzői jog megsértésének következményeire vonatkozó Szjt.-beli rendelkezéseket alkalmazni kell a szerzői joghoz kapcsolódó jogok, azaz a szerzői joggal szomszédos jogok és az adatbázis-előállítói jogok megsértése esetén az Szjt. 99. §-a alapján.

Az Irányelv 2. cikke és a Bizottság említett nyilatkozata értelmében az Irányelv hatálya a közösségi növényfajta-oltalomra, illetve annak bitorlására is kiterjed. Ennek a törvényjavaslat az Szt. módosítása útján, egy új 115/C § beiktatásával felel meg, amelyben kimondja, hogy a közösségi növényfajta-oltalom bitorlására - a közösségi növényfajta-oltalomról szóló 2100/94/EK tanácsi rendelettel összhangban - ugyanazokat a jogkövetkezményeket kell alkalmazni, mint a nemzeti úton megadott növényfajta-oltalomra.

Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi nevek a magyar jogszabályok alapján nem részesülnek a szellemi tulajdonjogokkal megegyező, kizárólagosságon alapuló védelemben, azok tekintetében az Irányelvnek való megfelelés nem követelmény a hazai jogalkotóval szemben.

A jogsértésekkel szemben fellépésre jogosultak

Természetes, hogy a jogosult - vagyis a szabadalmas, a védjegytulajdonos, avagy a szerző - maga is felléphet szellemi tulajdoni jogosultságának megsértőivel szemben. Ezt az Irányelv és a hatályos magyar szabályozás egyaránt magától értetődő alapelvként erősíti meg. Meghatározott feltételekkel ugyanez vonatkozik arra a személyre is, aki a jogosulttól szerződés útján hasznosítási, használati vagy felhasználási engedélyt (licenciát) kap.

Az igényérvényesítésre jogosult szervezetek

Az Irányelv 4. cikkének c) pontja a szerzői és szomszédos jogok ún. közös kezelését megvalósító szervezeteket is az igényérvényesítésre jogosultak között említi meg. Ezt az irányelvi szabályt a törvényjavaslat előkészítése során össze kellett vetni a közös jogkezelés körébe tartozó igények érvényesítése kapcsán kialakult bírói gyakorlattal, amely - a Polgári Perrendtartás (Pp.) 64. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával - a közös jogkezelő szervezet mellett megköveteli az érintett szerzői vagy szomszédos jogi jogosultak perben állását is. E joggyakorlati követelmény ellehetetleníti az engedélyezési jogból adódó igények teljes körű érvényesítését azoknak a jogosultaknak a javára, akiket a közös jogkezelő szervezet képvisel, ugyanis e jogosultak perben állása és igényeik személyesen történő érvényesítése az esetek döntő többségében gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A jogosultak személye ráadásul a perben gyakran nem is határozható meg, mivel az csak a jogdíjak felosztása során válik ismertté. A jogosultak perben állásának megkövetelése csökkenti a közös jogkezelés útján történő igényérvényesítés hatékonyságát, és elnehezíti a jogosultak helyzetét, hiszen - kivétel nélkül - nekik maguknak is bírósághoz kellene fordulniuk, ha jogsértés esetén a szerzői jogdíjat meghaladó igényeket érvényesíteni kívánnák.

E joggyakorlati problémák megoldását és az Irányelvnek való megfelelést egyaránt célozza a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amelynek értelmében a közös jogkezelést végző egyesületet a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogok gyakorlása és bíróság előtti érvényesítése során a szerzői vagy szomszédos jog jogosultjának kell tekinteni. Nem lesz tehát szükséges más jogosult perben állása ahhoz, hogy a közös jogkezelést végző egyesület az igényét bíróság előtt érvényesíthesse.

Ki tekinthető szerzőnek

Az Irányelv 5. cikke a tagállami jogokban kötelezően érvényesítendő - a nemzetközi szerzői jogi egyezményekkel összhangban álló - vélelmet állít fel arra, hogy az ellenkező bizonyításáig kit kell szerzőnek és - következésképpen - a jogsértéssel szembeni fellépésre jogosultnak tekinteni. E szabály értelmében ahhoz, hogy az irodalmi és művészeti művek szerzőit az ellenkező bizonyításáig szerzőnek tekintsék, elegendő, hogy nevük a műveiken szerepeljen a szokásos módon. A szerzői jogi szabályozás (így az Szjt. 12. §-a is) ehhez azt a gyakorlatias elvet kapcsolja, hogy a szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. Ebből következik, hogy a művek egyes típusai (pl. a számítógépi programalkotások), illetve egyes felhasználási módok (pl. zenemű nyilvános előadása technikai eszközzel) esetében, vagy ha a névfeltüntetési jogot a törvény korlátozza, a név feltüntetésére alapított vélelem nem mozdítja elő a jogérvényesítést, és kedvezőtlen a szerzők számára. A törvényjavaslat ezért - joggyakorlati igényekre is figyelemmel - többes vélelmet vezet be. Abban az esetben, ha a név feltüntetésén alapuló vélelem nem alkalmazható, kisegítő szabályként az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki a művet sajátjaként a Magyar Szabadalmi Hivatalnál (az MSZH-nál) önkéntes műnyilvántartásba vetette, és ezt közokirattal igazolja. Az MSZH által az önkéntes műnyilvántartás során kiadott igazolást a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 83. §-a értelmében hatósági bizonyítványnak kell tekinteni, amelynek tartalmát - az ellenkező bizonyításáig - mindenki köteles elfogadni.

Ha az MSZH-nál vezetett műnyilvántartás alapján fennálló vélelem nem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki ezt közös jogkezelő szervezet által a közös jogkezelés alá tartozó művekről, szomszédos jogi teljesítményekről, illetve jogosultakról fenntartott adatbázis alapján kiállított teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja. Ilyen magánokiratot a közös jogkezelő szervezet önként vállalt szolgáltatásként - alapszabályával összhangban - saját tagja számára, a tag kérésére állíthat ki. Ha a közös jogkezelő szervezet adatbázisa alapján fennálló vélelem sem alkalmazható, az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki a művet először hozta nyilvánosságra. A vélelmek bevezetéséről rendelkező új szabályok kapcsán szükséges leszögezni, hogy azok természetesen nem kötik semmilyen alakszerűséghez a szerzői jogi védelem keletkezését, hanem csak a szerző számára könnyítik meg - különösen jogvita esetén - szerzői mivoltának bizonyítását.

Jogsértések bizonyítása

A szellemi tulajdonjogok érvényesítését, a jogsértőkkel szemben történő fellépést gyakran akadályozzák, vagy legalábbis hátráltatják bizonyítási nehézségek. A jogsértés miatt kezdeményezett eljárásról értesülő jogsértő könnyedén és gyorsan eltüntetheti az őt terhelő bizonyítékokat.

Az Irányelv és a törvényjavaslat több új eszköz bevezetésével próbálja elejét venni a jogsértők - közülük is leginkább a "professzionális" kalózok és hamisítók - ilyesféle praktikáinak. (A következőkben az új szabályokat a védjegyjog példáján mutatjuk be, annak előrebocsátásával, hogy - szinte kivétel nélkül - azonos tartalmú szabályok épülnek be az Szt.-be és az Szjt.-be; a fontosabb eltérésekre, különbségekre pedig utalunk.)

Mindkét félnek bizonyítania kell igazát

A bizonyítást megkönnyítő - részben új - szabály a törvényjavaslatban, hogy bizonyos esetekben a bíróság a bizonyító fél ellenfelét kötelezheti meghatározott bizonyítékok rendelkezésre bocsátására: ha a védjegybitorlás miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti

- a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetővé tételére,

- banki, pénzügyi és kereskedelmi adatok közlésére, illetve a birtokában lévő ilyen iratok bemutatására.

Előzetes bizonyítás bitorlási perben

A bitorlási perben való későbbi bizonyítást könnyítheti meg az előzetes bizonyítás, amelyre már a hatályos szerzői jogi és iparjogvédelmi törvények is speciális feltételeket állapítanak meg a Pp.-beli általános szabályokhoz képest. Ezt az irányt viszi tovább a törvényjavaslat, összhangban az európai közösségi jogi követelményekkel. A törvényjavaslat szerint előzetes bizonyításnak a per megindítása előtt helye van akkor is, ha a védjegyjogosult a védjegybitorlás tényét vagy annak veszélyét elvárható mértékben valószínűsítette. Ha a per még nem indult meg, az előzetes bizonyítást a Fővárosi Bíróságnál kell kérni. Az előzetes bizonyítást a Fővárosi Bíróság foganatosítja.

Az előzetes bizonyítás elrendelésének kérdésében hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye. Ha a késedelem helyrehozhatatlan károkat okozna, vagy ha valószínűsíthető a bizonyítékok megsemmisítésének kockázata, az - a Pp.-beli terminológia szerinti - sürgős esetnek minősül, és erre figyelemmel a bíróság mellőzheti az ellenfél meghallgatását az előzetes bizonyítás elrendelése előtt. Az így hozott határozatot az ellenféllel a foganatosításkor kell közölni, aki ezt követően természetesen kérheti a meghallgatását.

A védjegybitorló adatszolgáltatási kötelezettsége

Szintén a bizonyítást és a további jogsértések megelőzését könnyíti meg az a - hatályos jogunkban is megtalálható - szabály, amelynek értelmében bitorlás esetén a védjegyjogosult követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a bitorlással érintett áruk, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, valamint az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról. A törvényjavaslat ezt a bitorlót terhelő adatszolgáltatási kötelezettséget kiterjeszti a bitorlón kívüli egyes személyekre is. A védjegyjogosult az adatszolgáltatás iránti igényét azzal a személlyel szemben is támaszthatja, aki

- kereskedelmi mértékben birtokolta a bitorlással érintett árukat,

- kereskedelmi mértékben vette igénybe a bitorlással érintett szolgáltatásokat,

- kereskedelmi mértékben nyújtott szolgáltatást a bitorlás elkövetéséhez,

- az előző pontokban említett személyek állítása szerint közreműködött a bitorlással érintett áruk előállításában és terjesztésében, illetve a bitorlással érintett szolgáltatások nyújtásában.

A kereskedelmi mérték

A szóban forgó cselekmények akkor számítanak kereskedelmi mértékűeknek, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások jellegéből és mennyiségéből nyilvánvaló, hogy e cselekmények - közvetlenül vagy közvetetten - kereskedelmi vagy más gazdasági előny szerzését szolgálják. Az ellenkező bizonyításáig nem minősülnek kereskedelmi mértékűnek a fogyasztó által jóhiszeműen végzett cselekmények.

Amire az adatszolgáltatási kötelezettség kiterjedhet

A bitorló, illetve a felsorolt további személyek különösen a következő adatok szolgáltatására kötelezhetők:

- a bitorlással érintett áruk, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében részt vevők, a bitorlással érintett árukat birtoklók, valamint a forgalmazásba bevonni kívánt vagy bevont nagy- és kiskereskedők neve és címe,

- a bitorlással érintett áruk, illetve szolgáltatások előállított, forgalmazott, illetve igénybe vett, valamint megrendelt mennyisége, továbbá az azokért adott, illetve kapott ellenérték.

Biztosítási intézkedések

A bizonyítást és az anyagi jogi igények érvényesítését elősegítik az ún. biztosítási intézkedések is, amelyekről a törvényjavaslat - az Irányelv nyomán - a következőképpen rendelkezik.

A védjegyjogosult - a bitorlás esetén támasztható polgári jogi igényeken felül - az ideiglenes intézkedésre vonatkozó feltételekkel kérheti a bíróságtól

- biztosítási intézkedés elrendelését a bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályai szerint, feltéve, hogy valószínűsítette, hogy a kártérítés, illetve a bitorlással elért gazdagodás visszatérítése iránti követelésének későbbi kielégítése veszélyben van,

- a bitorló kötelezését banki, pénzügyi és kereskedelmi adatainak, illetve iratainak közlésére, illetve bemutatására az előző pontban említett biztosítási intézkedés elrendelése céljából,

- biztosíték adását, ha ennek fejében - a védjegybitorlás abbahagyásának követelése helyett - hozzájárul ahhoz, hogy az állítólagos bitorló folytassa feltételezett védjegybitorlási cselekményeit.

Ez utóbbi biztosíték letételét a bíróság a védjegyjogosult erre irányuló kérelme hiányában is elrendelheti, feltéve, hogy a védjegyjogosult előterjesztett kérelmet a bitorlás abbahagyása iránt, és annak a bíróság nem ad helyt.

Ideiglenes intézkedések

Az ideiglenes intézkedések révén érhető az el, hogy a bitorlási per ideje alatt a jogsértő ne maradhasson "birtokon belül", ne folytathassa a szellemi tulajdon jogosultja számára súlyosan sérelmes - nemegyszer orvosolhatatlan gazdasági és egyéb hátrányokat okozó - tevékenységét, illetve, hogy a jogsértő ne váljék érdekeltté a per elhúzásában. Ideiglenes intézkedéssel a bíróság olyan jogkövetkezményeket alkalmazhat, amelyeket egyébként csak a pert lezáró ítéletében rendelne el. Hatályos jogunkban és az azon alapuló jelenlegi joggyakorlatunkban is már nagy szerepet kapnak ezek az intézkedések, leginkább talán éppen a védjegybitorlási perekben. Az Irányelvvel való összhang megteremtése mindazonáltal számos újdonságot eredményez. Ezektől az új szabályoktól a jogérvényesítés hatékonyságának fokozása várható.

Az ideiglenes intézkedés feltételei

A törvényjavaslat bitorlás (jogsértés) esetén lehetővé teszi az ideiglenes intézkedés iránti kérelem előterjesztését a keresetlevél benyújtását megelőzően is. Figyelemmel arra, hogy a per ekkor még nem indult meg, ilyen esetben a bíróság - iparjogvédelmi ügyekben a Fővárosi Bíróság - a kérelmet nemperes eljárásban (a nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel) a Pp. általános, valamint az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények különös szabályainak megfelelő alkalmazásával bírálja el. Ehhez kapcsolódóan a törvényjavaslat a peres eljárás illetékének megfizetése körében a kérelmezőre kedvező szabályt tartalmaz, kimondva, hogy ha a kérelmező a bitorlás (jogsértés) miatt a pert megindította, a peres eljárás illetékeként a nemperes eljárásban lerótt illetéken felüli összeget kell megfizetni.

Az ideiglenes intézkedés hatályon kívül helyezése

Szintén az Irányelvvel összhangban rendelkezik úgy a törvényjavaslat, hogy a bíróság a keresetlevél benyújtását megelőzően előterjesztett ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozatát az ellenfél kérelmére hatályon kívül helyezi, ha a jogosult a pert az ideiglenes intézkedéssel érvényesített követelés tárgyában nem indította meg a határozat közlésétől számított tizenöt napon belül. Ilyenkor a bíróságnak soron kívül kell eljárnia, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoznia kell.

Az ideiglenes intézkedést kérő igazolása

Az Irányelv 9. cikkének (3) bekezdése az ideiglenes és biztosítási intézkedések elrendeléséhez elvárható mértékű valószínűsítést követel meg abban a tekintetben, hogy aki az intézkedést kérelmezi, jogosultnak számít, és bitorlás (jogsértés) történt, illetve annak közvetlen veszélye áll fenn.

E rendelkezéshez hasonló tartalmú az Szt. 104. §-ának (3) bekezdésében található hatályos szabály, amelynek értelmében a szabadalombitorlás miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a találmány szabadalmi oltalom alatt áll, valamint, hogy ő a szabadalmas vagy olyan hasznosító, aki jogosult saját nevében fellépni a bitorlással szemben. A hatályos Vt. 95. §-ának (2) bekezdésében és a hatályos Szjt. 94. §-ának (3) bekezdésében ezzel megegyező tartalmú - vélelmet felállító - szabály található.

Az ideiglenes intézkedést megalapozó vélelem megdönthető

A Pp. 156. §-ának (1) bekezdése értelmében ideiglenes intézkedés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket; a kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell. A Szt., a Vt. és az Szjt. említett rendelkezései az ideiglenes intézkedés Pp.-beli általános szabályaihoz képest a jogosultak számára könnyebbséget jelentenek azáltal, hogy a különös méltánylást érdemlő jogvédelem igazolásához vélelmet állítanak fel. Nincs nyomós indoka ugyanakkor annak, hogy ez a vélelem - az ellenkező valószínűsítése útján - ne legyen megdönthető, különösen szabadalombitorlás esetében.

Az Irányelv preambuluma kifejezetten utal arra, hogy a jogérvényesítést célzó intézkedések megállapítása során figyelembe kell venni az egyes oltalmi formák sajátosságait. A védjegyek bitorlásához és a szerzői jogi jogsértésekhez képest szabadalombitorlási ügyekben gyakran igen bonyolult, különleges műszaki szakértelmet igénylő feladat annak eldöntése, hogy a bitorlással érintett termékben vagy eljárásban a szabadalom összes igényponti jellemzője megvalósul-e. Ugyanez igaz az oltalom érvényességének megítélésére. Erre figyelemmel az Szt.-ben szabályozott vélelmet megdönthetővé kell tenni, és a visszaélésekre okot adó körülményeket a lehetőségekhez képest ki kell zárni. Ennek alapján a törvényjavaslat az Szt. 104. §-ának (2) bekezdésébe beilleszti az ellenkező valószínűsítésének lehetőségére történő utalást, valamint előírja, hogy az ellenkező valószínűsítése során figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, ideértve azt is, hogy a szabadalmat a Magyar Szabadalmi Hivatal vagy az első fokon eljáró bíróság megsemmisítette, vagy hogy a Magyar Köztársaságban is hatályos európai szabadalmat az Európai Szabadalmi Szervezet másik tagállamában megsemmisítették. Értelemszerűen itt a megsemmisítés tárgyában hozott nem jogerős határozatokról van szó, hiszen a szabadalom jogerős megsemmisítése (oltalom hiányában) okafogyottá teszi a szabadalombitorlási pert. A törvényjavaslat a szóban forgó vélelmet megdönthetővé teszi a Vt. és az Szjt. idevágó szabályaiban is.

Időbeli korlát

A törvényjavaslat emellett megőrzi a hatályos rendelkezések alapján is érvényesülő időbeli korlátot, amelynek értelmében a vélelem nem alkalmazható (azaz a Pp. általános szabályai szerint kell eljárni az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában), ha a bitorlás megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a bitorlásról és a bitorló személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt.

Szellemi tulajdonjogok megsértésének jogkövetkezményei

A törvényjavaslat - követve az Irányelvet - új szankciókkal egészíti ki a szellemi tulajdonjogok megsértése esetén alkalmazható polgári jogi jogkövetkezmények tárházát.

A bitorlás eszközeinek kivonása a kereskedelmi forgalomból

Új szankciókként említhető meg a bitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a bitorlással érintett áruk és csomagolóanyagok kereskedelmi forgalomból való visszahívása vagy onnan történő végleges kivonása, továbbá meghatározott személy részére történő átadása (az ún. delivery up).

Bitorlással közvetlenül fenyegető cselekménytől eltiltás

Az eddigiekhez képest többlet az is, hogy nemcsak magának a bitorlásnak, hanem az azzal közvetlenül fenyegető cselekményeknek az abbahagyása is követelhető. Abbahagyás és eltiltás iránti igényt pedig a jövőben nemcsak a bitorlóval, hanem azzal szemben is lehet támasztani, akinek a szolgáltatásait a bitorlás elkövetéséhez igénybe vették.

A határozat nyilvánosságra hozatala

Újdonság az is, hogy a bíróság a védjegyjogosult kérelmére elrendelheti a határozatnak a bitorló költségére történő nyilvánosságra hozatalát. A nyilvánosságra hozatal módjáról a bíróság dönt. Nyilvánosságra hozatalon kell érteni különösen az országos napilapban, illetve az internet útján történő közzétételt.

Az alkalmazható jogkövetkezmények tárháza

A polgári anyagi jogi jogkövetkezmények "arzenálja" e változásokat követően a következő képet ölti majd (ismét a védjegybitorlás - más oltalmi formákra is irányadó - példáját alapul véve).

A védjegyjogosult a bitorlóval szemben - az eset körülményeihez képest - az alábbi polgári jogi igényeket támaszthatja:

- követelheti a védjegybitorlás megtörténtének bírósági megállapítását,

- követelheti a védjegybitorlás vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől,

- követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a bitorlással érintett áruk, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében részt vevőkről, valamint az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról,

- követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak,

- követelheti a védjegybitorlással elért gazdagodás visszatérítését,

- követelheti a kizárólag vagy elsősorban a védjegybitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a védjegybitorlással érintett áruk, illetve csomagolóanyagok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését.

A védjegyjogosult igényei

Kártérítés

Ezeken kívül védjegybitorlás esetén a védjegyjogosult a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet.

A lefoglalt eszközök, áruk megsemmisítése

A bíróság a védjegyjogosult kérelmére elrendelheti, hogy a lefoglalt, kereskedelmi forgalomból visszahívott, illetve onnan véglegesen kivont eszközöket, anyagokat, árukat és csomagolóanyagokat - elsősorban a védjegy eltávolításával - fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy - ha az nem lehetséges - semmisítsék meg.

A lefoglalt eszközök, anyagok értékesítése

A bíróság indokolt esetben a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és anyagoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is; ebben az esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz.

A védjegybitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a védjegybitorlással érintett áruk és csomagolóanyagok lefoglalásának helye van akkor is, ha azok nincsenek a bitorló tulajdonában, de a tulajdonos a védjegybitorlásról tudott, vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellett volna.

A végrehajtás költségei a bitorlót terhelik

A bíróság a lefoglalással, kereskedelmi forgalomból való visszahívással (kivonással), megsemmisítéssel kapcsolatos intézkedéseket a bitorló költségére rendeli el, kivéve, ha az eset körülményei az ettől való eltérést indokolják. A kereskedelmi forgalomból való visszahívás, az onnan való végleges kivonás, illetve a megsemmisítés elrendelése tárgyában a bíróság a harmadik személyek érdekeinek figyelembevételével, valamint úgy dönt, hogy az elrendelt intézkedés a bitorlás súlyosságával arányban álljon.

A jogsértőket marasztaló határozatok végrehajtása

A jogalkotó természetesen nem feledkezhetett meg annak szükségességéről sem, hogy a szellemi tulajdonjogok megsértőivel szemben hozott bírósági határozatok tényleges, sőt hatékony végrehajtásához megfelelő feltételeket teremtsen. Ezt a törvényjavaslat a bírósági végrehajtás szabályainak kiigazításával, illetve kiegészítésével - a Vht. módosításával - éri el.

Felhívás önkéntes teljesítésre bitorlás esetén

Ha a meghatározott cselekmény végrehajtása szabadalombitorlás, használati mintaoltalom bitorlása, mikroelektronikai félvezető termék topográfiájára vonatkozó oltalom bitorlása, növényfajta-oltalom bitorlása, védjegybitorlás, földrajzi árujelző-oltalom bitorlása, formatervezési mintaoltalom bitorlása, kiegészítő oltalmi tanúsítvány bitorlása, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmára vonatkozó rendelkezések vagy szerzői jog megsértése miatt indított perben hozott határozat végrehajtására irányul, a végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság - a végrehajtási lap kiállítása helyett - a végrehajtást közvetlenül elrendelő határozatot hoz, amelyben a kötelezettet háromnapos határidővel hívja fel az önkéntes teljesítésre, és egyidejűleg megállapítja a késedelem esetén fizetendő pénzbírság napi összegét.

Ha a meghatározott cselekmény ingóság átadása, illetve kiadása, a kötelezettet a bíróság azonnali teljesítésre hívja fel.

A pénzbírság összege

A pénzbírság napi összege tízezer forinttól kétszázezer forintig terjedhet. A pénzbírság napi összege a teljesítési határidő lejártát követő harmincadik napon és azt követően minden hónapban az előző tárgyidőszak szerinti összeg kétszeresére emelkedik. A kötelezett a pénzbírságot a teljesítési határidő lejártától a meghatározott cselekmény teljesítésének igazolásáig, illetve a meghatározott cselekmény kikényszerítéséig eltelt időszakra köteles megfizetni. A pénzbírságra megfelelően alkalmazni kell a Vht. 175. §-ában foglalt általános rendelkezéseket; tehát pl. a bírságot mind a jogi személy kötelezettel szemben, mind pedig a vezetőjével szemben ki lehet szabni.

A végrehajtási eljárás költsége

A határozatot a bíróság a végrehajtást kérő félnek és a végrehajtónak kézbesítteti. A végrehajtó a határozat kézhezvételét követően három munkanapon belül felhívja a végrehajtást kérőt a végrehajtási eljárás költségeinek haladéktalan előlegezésére. Ideiglenes intézkedés végrehajtása esetén a végrehajtót eljárása kezdetén előlegként a teljes munkadíjnak és a várhatóan felmerülő készkiadásnak, illetve költségátalánynak megfelelő összeg illeti meg. A végrehajtó az előleg beérkezését követően három munkanapon belül a helyszínen kézbesíti a határozatot a kötelezettnek, és felhívja őt a teljesítésre. Ha a végrehajtó felhívására a kötelezett azonnal nem teljesít, a teljesítési határidő lejártakor a végrehajtó a helyszínen ellenőrzi a teljesítés megtörténtét.

Ha a kötelezett nem teljesít

Ha a kötelezett a meghatározott cselekményt a teljesítési határidő lejártát követően teljesíti, és ezt igazolja, a végrehajtó az erről készített jegyzőkönyvet a napi összegben megállapított pénzbírság kiszabása céljából a teljesítési határidő lejárta napjának megjelölésével egyidejűleg beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A teljesítés elmaradása esetén a végrehajtó a helyszíni ellenőrzésről készített és a teljesítési határidő lejártának napját is tartalmazó jegyzőkönyvet három munkanapon belül beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz a végrehajtás módjának meghatározása és a kötelezett napi összegben megállapított pénzbírságban történő marasztalása érdekében. A bíróság a végrehajtás módjáról a Vht. 174. és 177. §-ának - idevágó - általános szabályaival összhangban, soron kívül határoz.

Ingóság lefoglalása

Ha a szellemi tulajdonjogok megsértése miatt indított perben hozott határozat végrehajtása meghatározott ingóság átadására, kiadására vagy lefoglalására irányul, a végrehajtó a határozat kézbesítésekor az ingóságot lefoglalja, és intézkedik a határozatban megjelölt személyhez történő elszállítása iránt. Ha a kötelezett az ingóság átadását, kiadását megtagadja, vagy a foglalást megakadályozza, a végrehajtó a rendőrség közreműködésének közvetlen igénybevételével foganatosítja a végrehajtást.

Ingóság értékesítése

Ha a bíróság a lefoglalt eszközöknek és anyagoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerinti értékesítését írja elő, azt a végrehajtó az ingóárverésre irányadó szabályok szerint foganatosítja azzal, hogy nincs helye az ingóság kötelezett részére történő visszaadásának.

Pénzfizetésre kötelezés

Ha a szóban forgó perekben hozott határozat kizárólag pénzfizetésre kötelezést tartalmaz, a határozat végrehajtása a pénzkövetelés végrehajtására vonatkozó szabályok szerint történik.

A törvényjavaslat hatálybalépése

A törvényjavaslatnak az Irányelvet átültető - a szellemi tulajdonjogok magyarországi érvényesítését megkönynyítő - rendelkezései a tervek szerint 2006. április 15-én lépnek hatályba. Az új rendelkezéseket csak a hatálybalépésüket követően indult eljárásokban lehet majd alkalmazni.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére