Az új közigazgatási eljárási törvény és az adózás rendje

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 92. számában (2005. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Többéves szakmai előkészítő munka eredményeként megszületett az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt (Áe-tv.) felváltó új jogszabály, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.). A 2005. november 1-jétől a törvény rendelkezései jelentős hatást gyakorolnak a közigazgatási eljárások különböző típusaira, bár a Ket. befolyása nyilvánvalóan nem minden területen azonos mértékű. Cikkünkben kifejezetten az adózással kapcsolatos eljárások szempontjából vizsgáljuk, hogy mely pontokon hoz változást az ügyfelek és a jogalkalmazó hatóságok számára a hatályba lépő jogszabály.

 

 

A Ket. szerepét az adóeljárásokban alapvetően a törvény 13. §-ának (2) bekezdése határozza meg. E szerint a Ket. rendelkezéseit az államháztartás javára teljesítendő, törvényben meghatározott, illetve a Közösségek költségvetésével megosztandó kötelező befizetésekkel és a központi költségvetés, valamint az elkülönített állami pénzalap terhére jogszabály alapján juttatott támogatással összefüggő eljárásokban csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény nem állapít meg eltérő szabályokat. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) is a fentihez hasonlóan fogalmaz 5. §-ának (1) bekezdésében, megerősítve ezzel a Ket. másodlagos, háttérjogszabály-jellegét.

Alapelvek, jogosultságok

Tájékoztatási kötelezettség

Annak érdekében, hogy az ügyfél jogi ismereteinek hiányos volta miatt ne juthasson hátrányos vagy kiszolgáltatott helyzetbe, a Ket. a közigazgatási hatóság kötelességévé teszi az ügyfél „kitanítását”. Előírja a közigazgatási hatóság számára a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfél tájékoztatását az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről. Ha az ügyfél természetes személy, a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről szóló tájékoztatás sem maradhat el [Ket. 5. § (2) bek.].

A jóhiszemű eljárás alapelve

Az ügyfél köteles jóhiszeműen eljárni - ez a szabály már az Áe-tv.-ből ismerős lehet. A jóhiszeműséget az eljárásban vélelmezni kell, a rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli. Amenynyiben azonban az együttműködés hiánya bizonyítást nyer, az adóhatóság eljárási bírságként az Art. 172. §-ában foglalt szankciókat alkalmazhatja, erre az ügyfél figyelmét fel kell hívni [Ket. 6. §-ának (3) bekezdése].

Nyelvhasználat

A kisebbségi szervezet, valamint az a természetes személy, aki a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a közigazgatási hatóságnál mind szóban, mind írásban használhatja az adott kisebbség nyelvét. A kisebbség nyelvén benyújtott kérelmet magyar nyelvű és az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre lefordított határozattal kell elbírálni. E rendelkezés megfelelően irányadó a végzésekre is. Ebben az esetben a fordítási és tolmácsolási költséget, továbbá a jeltolmácsolás költségeit az eljáró közigazgatási hatóság viseli [Ket. 9. §-ának (3) bekezdése és 11. §-ának (2) bekezdése].

Nyelvhasználat költségviseléssel

A fentiekben nem említett olyan ügyfelek, akik a magyar nyelvet nem ismerik, ugyancsak kérhetik, hogy a közigazgatási hatóság bírálja el az anyanyelvükön vagy valamely közvetítő nyelven megfogalmazott kérelmüket, ők azonban kötelesek a fordítás és tolmácsolás költségeit viselni [Ket. 10. §-ának (2) bekezdése].

Ügygondnok

Megváltoztak az ügygondnok kirendelésének szabályai. Erre mostantól csak a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes természetes személy részére lesz lehetőség, amennyiben törvényes képviselő nincsen (és amennyiben külön jogszabály nem teszi lehetővé a korlátozottan cselekvőképes személy önálló eljárását). A cselekvőképesség ugyanis a Ket. szerinti eljárási képesség feltétele, amelyet az eljáró hatóság hivatalból vizsgálhat [Ket. 15. §-ának (6) bekezdése].

Jogutódlás az eljárásban

A Ket. főszabályként kimondja, hogy a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kieső ügyfél helyébe annak polgári jog szerinti jogutódja lép; ilyen esetben a jogerős határozatban megállapított kötelezettség a jogutódot terheli, illetve a jogosultság őt illeti meg. Ezzel szemben kérelemre indult eljárásban a jogutódlás csak a jogutód kérelme alapján következik be. Tekintettel azonban arra, hogy az Art. 6. §-ának (3) bekezdése nem tesz ilyen különbséget, helytállónak tűnik az a jogértelmezés, amely szerint az adóigazgatási eljárásban mindenképp bekövetkezik a jogutódlás, függetlenül attól, hogy az kérelemre indult-e, avagy sem.

Kérdéses annak az új szabálynak az alkalmazhatósága is, amely szerint a jogerős határozattal megállapított kötelezettség esetén lehetőséget kell adni a jogutódnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére - indokolt esetben a teljesítési határidő egy alkalommal történő meghosszabbításával (Ket. 16. §-a).

Iratbetekintési jog

A Ket.-hez hasonlóan az Art. is biztosítja a jogot az ügyfél számára, hogy a jogai érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges mértékben betekintsen az eljárás során keletkező iratokba, valamint azokról másolatot készítsen. November 1-jétől a módosított Art. meghatározza azoknak az iratoknak a körét is, amelyekre ez a jogosultság nem terjed ki.

Az iratbetekintés kizártsága

Nem tekinthet be az adózó

- az adóhatóság, illetve a felettes szerv döntés-előkészítéssel összefüggő belső levelezésébe,

- a határozat (végzés) tervezetébe,

-zárt adatkezelés esetén a tanú vagy más személy adatait tartalmazó jegyzőkönyvbe,

- az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratokba,

-az iratok azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésekbe ütközik, továbbá

- a törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba (Art. 12. §-a).

Eljárási szabályok

Hatásköri összeütközés

Amennyiben az eljáró hatóságok között hatásköri kollízió keletkezik, azaz több szerv is megállapítja hatáskörét, illetve annak hiányát (és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban), és az érintett szervek közötti kötelező egyeztetés sem vezetett eredményre, a Ket. szabályai szerint a Fővárosi Ítélőtábla jogosult kijelölni az eljáró hatóságot. Mivel azonban még hatályos az Alkotmánybíróságról szóló 1989. XXXII. törvénynek az a rendelkezése, amely a hatásköri összeütközések elbírálását - az Áe.-vel egyezően - az Alkotmánybíróság hatáskörébe utalta, jelenleg két szerv is jogosult a kijelölésre. Ez a helyzet - paradox módon - hatásköri összeütközéshez vezethet a két bírói testület között [Ket. 23. § (3) bekezdésének b) pontja].

Jogsegély (megkeresés)

A Ket. részletesen szabályozza a belföldi jogsegély intézményét, amelyet az Áe. korábban megkeresésnek nevezett. Az adóhatóság számára az új rendelkezések közül a legjelentősebb, hogy bizonyos esetekben a korábbi 15 nap helyett mindössze 8 nap áll rendelkezésre a megkeresés teljesítésére (Ket. 26. §-a). Nemzetközi megkeresés (jogsegély) esetén pedig a magyar és külföldi hatóságok közvetlenül érintkezhetnek egymással. Korábban ez csak a hatáskörrel rendelkező miniszter és a külügyminiszter közreműködésével volt lehetséges (Ket. 27. §-a).

Előzetes értesítés az eljárásról

Az Art. speciális rendelkezése csak az ellenőrzés tekintetében ír elő előzetes értesítési kötelezettséget, amelytől akkor lehet eltekinteni, ha például fennáll a veszélye a bizonylatok, nyilvántartások megsemmisítésének. A Ket. hatálybalépésétől kezdve azonban minden, hivatalból indult eljárás megindításáról értesíteni kell az ismert ügyfelet, kérelemre indult eljárásban pedig az ellenérdekű felet, valamint az érintett ügyfelet. Ez utóbbi során természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni az Art. adótitokra vonatkozó rendelkezéseit sem [Ket. 29. §-ának (3) bekezdése].

Az értesítés mellőzhetősége

Az értesítés azonban mellőzhető, amenynyiben például az egyszerű megítélésű, a tényállás előzetes tisztázását nem igénylő ügyben az eljárás megindítása után azonnal meghozzák az érdemi határozatot [Ket. 29. § (4) bekezdésének b) pontja].

Határidők

Az adóigazgatási eljárásban az egyik legfontosabb szempont az ügyfél számára is az ügyintézési határidő betartása. Az Art. erre vonatkozóan számos speciális szabályt tartalmaz mind az ellenőrzés, mind pedig a hatósági eljárás tekintetében, illetve meghatározza a határidő meghosszabbításának módját is. Mögöttes szabályként ugyanakkor több esetben az általános elintézési határidőt kell figyelembe venni, amelyet a Ket. továbbra is 30 napban állapít meg. Ezt az eljáró szerv vezetője egyszer, maximum 30 nappal hosszabbíthatja meg. Az általános határidő érvényesül például az adóhatóságnál folytatott, fizetési kedvezményre irányuló eljárásokban.

A határidő-számítás módja

A Ket. 33. §-a részletesen rendelkezik a határidő számításának módjáról, és nevesíti azon időszakokat, melyek abba nem számítanak bele. Ilyen például a hiánypótlásra irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő. A felhívást egyébként a Ket. alapján most a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül kell kibocsátania az adóhatóságnak. [Ket. 37. §-ának (2) bekezdése].

Kizárás

Az adóhatóság előtti eljárásokban igen gyakran alkalmazzák a kizárás szabályait. Az ügyintéző és a kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezető ezentúl nemcsak a saját, hanem hozzátartozója ügyének elintézésében sem vehet részt. A másodfokú érdemi döntés meghozatala mellett annak előkészítéséből is ki van zárva az első fokon eljáró köztisztviselő, a tanú, a hatósági közvetítő, az ügyfél képviselője, valamint a szakértő is. Természetesen továbbra sem vehet részt az eljárásban ügyintézőként az, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése. A kizárás bejelentésére, továbbá a kizárási indítványok elintézésére vonatkozóan a Ket. új részletszabályokat tartalmaz (Ket. 42. és 43. §-a).

A tényállás tisztázása

A döntéshozatalhoz szükséges tényállást természetesen továbbra is az adóhatóságnak kell tisztáznia, amelynek érdekében szükség esetén bizonyítási eljárást folytathat le. Ennek általános szabályai az Áe. alapján ismertek, lényeges változás csupán egyes részletszabályokban lelhető fel. A legfontosabb ezek közül az, hogy a Ket. lehetőséget ad a tárgyi bizonyíték, valamint a szemletárgy jegyzőkönyvvel és végzéssel történő lefoglalására. Ezeket, amennyiben már nincsen rájuk szükség, 8 napon belül vissza kell szolgáltatni annak, akitől azokat lefoglalták [Ket. 50. §-ának (7)-(9) bekezdései, valamint 56. §-ának (4)-(6) bekezdései].

Okirati bizonyítékok

Az okirati bizonyítással kapcsolatban a Ket. 52. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a külföldön kiállított közokirat, illetőleg a külföldi bíróság, közigazgatási szerv, közjegyző vagy egyéb, közhitelességgel felruházott személy által hitelesített magánokirat - hacsak az ügyfajtára vonatkozó jogszabályból, nemzetközi szerződésből, illetve viszonossági gyakorlatból más nem következik - a magyar törvény szerinti bizonyító erővel csak akkor rendelkezik, ha azt a kiállítás helye szerinti államban működő magyar külképviseleti hatóság diplomáciai felülhitelesítéssel látta el. A nem magyar nyelven kiállított okirat - ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik - csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatóság az eljárásban a nem magyar nyelvű irat hiteles magyar fordítását is kérheti.

Tanúvallomás

Adóhatósági eljárásokban sem használható fel bizonyítékként az a tanúvallomás, amit a tanúzási akadályok figyelmen kívül hagyásával vettek fel. Tanúként nem hallgatható meg ugyanis egyrészt az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás, másrészt védett adatnak, hivatásbeli titoknak minősülő tényről az sem, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől. Ugyancsak használhatatlan az a vallomás, amelynek megtétele előtt a tanút nem figyelmeztették a vallomás megtagadásának jogára (például ha a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója).

A külön jogszabályban meghatározott esetek kivételével a diplomáciai mentességben részesülő személy nem köteles tanúvallomást tenni (Ket. 53. §-a).

Jogorvoslatok

Fellebbezés

Az Art. - fellebbezésre vonatkozó 136-138. §-ai novembertől jelentősen módosulnak. A főszabály változatlan: az ügyfél, illetve akire a határozat rendelkezést tartalmaz, az ügy érdemében hozott elsőfokú határozat ellen fellebbezhet. A határozathozatalt megelőző eljárás során hozott végzés azonban csak a határozat ellen benyújtott fellebbezésben támadható meg.

Önálló fellebbezéssel támadható döntések

Kivételt jelentenek a következő esetek, amelyekben önálló fellebbezésnek van helye:

- az eljárást felfüggesztő,

- az eljárást megszüntető,

- a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító,

- az iratbetekintési jog korlátozását elrendelő,

- az ismételt ellenőrzésre irányuló kérelmet elutasító,

- a visszatartási jog gyakorlásáról hozott,

- a végrehajtási kifogást elbíráló,

- az eljárási bírságot kiszabó,

- az eljárási költség viselésének kérdésében hozott, valamint

- a kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában hozott elutasító

végzés.

Határidők, lemondás a fellebbezés jogáról, a fellebbezés előterjesztése

A jogorvoslatra nyitva álló határidő nem változott (a közléstől számított 15 nap, utólagos adómegállapítás esetén 30 nap). Ha az ügyfél a fellebbezés jogáról lemond, ez a nyilatkozata nem vonható vissza. A fellebbezést továbbra is annál az adóhatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta. A módosításnak köszönhetően azonban a határidőt akkor is megtartottnak kell tekinteni, ha azt nem a hatáskörrel rendelkező és illetékes szervnél terjesztették elő.

Hatósági határidők a másodfokú eljárásban

A fellebbezést - amennyiben a határozatot (végzést) az adóhatóság nem vonja vissza, illetve a fellebbezésnek megfelelően nem módosítja, nem javítja vagy egészíti ki -, a beérkezéstől számított 15 napon belül az ügy összes iratával fel kell terjeszteni a felettes szervhez. Mindez jelentős módosítás, hiszen eddig nyolcnapos felterjesztési határidővel kellett számolni, mely a fellebbezésre nyitva álló idő leteltétől indult. Már bevett gyakorlatot rögzít az az új rendelkezés, amely szerint a felterjesztés során az elsőfokú adóhatóság saját álláspontját is megküldi a fellebbezéssel kapcsolatban (Art. 137. §-a).

Új határidőt szab a törvény a felettes adóhatóság számára: az utólagos adómegállapítás során hozott határozat ellen benyújtott fellebbezést ezentúl 60 napon belül kell elbírálni. A másodfokú döntés formája értelemszerűen megfelel az elsőfokúnak - határozat esetén határozat, végzés esetén végzés (Art. 138. §).

A másodfokon eljáró szerv a fellebbezés elbírálása érdekében megküldött iratokat a döntés meghozatalát követően három napon belül visszaküldi a döntéssel együtt az első fokon eljáró szervhez, amely haladéktalanul intézkedik a döntés kézbesítése iránt [Ket. 105. § (7) bek.].

A fellebbezés irányainak kiterjesztése

Teljesen új rendelkezés a Ket.-ben, hogy az ügyfél a határozat elleni fellebbezésében a teljesítési határidőt vagy határnapot, illetve a részletekben történő teljesítést vagy e lehetőség hiányát is sérelmezheti, sőt fellebbezés hiányában is kérheti a határidő megváltoztatását, ha rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést (Ket. 74. §-a). Tekintettel azonban arra, hogy az Art. 37. §-a kifejezetten rendelkezik a megfizetés és kiutalás időpontjáról, a Ket. fenti szabályának alkalmazása nem látszik indokoltnak. Az adóhatóság által megállapított adót ugyanis általában a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni, egy összegben. Az esedékesség időpontja tehát törvényben rögzített, nem pedig az ügyintéző belátására van bízva, erre tekintettel fellebbezési jogot biztosítani az ügyfélnek nem szükséges. Amennyiben pedig a jogerős határozatban foglalt teljesítés esetlegesen fizetési nehézséget jelent az adózó számára, úgy fizetési halasztást, illetve részletfizetési kedvezményt kérhet az Art. 133. §-a alapján.

Felügyeleti intézkedés

A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter - kérelemre vagy hivatalból - határozat és önálló fellebbezéssel megtámadható végzés (intézkedés) ellen, valamint ezek elmulasztása esetén tehet felügyeleti intézkedést. Az adóhatóság a felhívástól számított 15 napon belül terjeszti fel az iratokat. Utólagos adómegállapítás esetén - a fellebbezéshez hasonlóan - 60 nap az elintézési határidő (Art. 141. §-a).

Hatósági bizonyítvány, igazolvány és nyilvántartás

Igazolások kiadásának rendje

Az adó-, jövedelem- és illetőségigazolások kiadásának rendjét az Art. 84/A §-a önállóan szabályozza. Mivel azonban az adóhatósági igazolások hatósági bizonyítványnak minősülnek, nem lehet eltekinteni a Ket. új háttérszabályának alkalmazásától, mely szerint az igazolásban fel kell tüntetni, hogy azt kinek, milyen célból, mely szerv eljárásában történő felhasználásra és milyen bizonyítékok alapján adták ki.

Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy - bár az adóhatóság egyszerű megítélésű ügyekben azonnal ki tudja állítani a hatósági bizonyítványt - az igazolás kiadására nyitva álló határidő továbbra is 8 nap.

Valótlan tartalmú igazolás

A Ket. az előzőeken túlmenően részletes szabályokat tartalmaz arra az esetre vonatkozóan is, amikor bizonyítást nyer, hogy a felhasznált igazolás valótlan tartalmú (Ket. 83. §-a). Amennyiben az adóhatóság eljárása során megállapítja, hogy a hatósági igazolvány (például személyi igazolvány) vagy az abba tett bejegyzés hamis, illetve valótlan, a hatósági igazolványt átvételi elismervény kiállítása mellett a további eljárás céljából elveszi [Ket. 85. §-ának (4) bekezdése].

Kijavítás hivatalból

Szintén új rendelkezés, hogy az adóhatóság az általa kezelt nyilvántartásban (ilyen például az adófolyószámla) szereplő hibás adatot a hiba észlelése esetén hivatalból köteles javítani, és erről az érintettet értesíteni. Az ügyfél illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj lerovása mellett a nyilvántartásból hitelesített másolatot vagy kivonatot kérhet (Ket. 86. §-a).

Hatósági ellenőrzés

A hatósági ellenőrzés eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében, ha az ellenőrzés jellege indokolttá teszi, a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti [Ket. 89. §-ának (4) bekezdése].

Ha az eljáró szerv a hatósági ellenőrzés eredményeként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve határozatban foglalt előírásokat megsértette, megkeresi az intézkedésre hatáskörrel rendelkező hatóságot, illetve fegyelmi, szabálysértési, büntető-, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez. Amegkeresett szerv köteles a megkeresést érdemben megvizsgálni, és saját intézkedéséről vagy az intézkedés mellőzésének okáról a megkereső hatóságot harminc napon belül tájékoztatni [Ket. 94. §-ának (2) bekezdése].

Közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

Az Art. 143. §-ának (1) bekezdése a jövőben csak a fizetési könnyítés, adómérséklés tárgyában hozott határozatok esetén zárja ki kifejezetten a bírói felülvizsgálat lehetőségét. Ennek oka, hogy a korábban ebből a körből kivett ügyeket, amelyeket „nem érdemi” határozattal bíráltak el, most nagyrészt végzéssel kell eldönteni, ezek ellen pedig a felülvizsgálat eleve kizárt.

A polgári perrendtartás változó szabályai

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) közigazgatási perekkel foglalkozó XX. fejezetét a 2005. évi XVII. törvény módosítja a Ket. rendelkezéseinek megfelelően.

A keresetlevél többlettartalma

A keresetlevélnek a Pp. 121. §-ában meghatározottakon túl - ide nem értve a 121. §-a (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakat - tartalmaznia kell a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat számát, a határozatról való tudomásszerzés módját és idejét, valamint ha a közigazgatási eljárásban a jogi képviselő olyan meghatalmazást csatolt, mely a per vitelére is vonatkozik, az erre való utalást.

A keresetlevél benyújtása

A keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. Korábban lehetőség volt a keresetlevélnek közvetlenül a bírósághoz történő benyújtására, a jövőben azonban ilyen esetben a bíróság a beadványt vizsgálat nélkül, haladéktalanul megküldi az elsőfokú adóhatóságnak. A keresetlevél benyújtására nyitva álló határidő szempontjából mindennek nincs jelentősége.

Hatósági feladatok a keresetlevél beérkezése után

Az elsőfokú közigazgatási szerv a keresetlevelet az ügy irataival együtt öt napon belül felterjeszti a másodfokú közigazgatási határozatot hozó szervhez, amely azokat - a keresetlevélben foglaltakra vonatkozó nyilatkozatával együtt - tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz. Abban az esetben, ha a keresetlevél a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet is tartalmaz, a keresetlevelet és az ügy iratait az első fokon eljáró közigazgatási szerv három napon belül terjeszti fel a másodfokon eljáró közigazgatási szervnek, amely azt nyolc napon belül továbbítja a bírósághoz (Pp. 330. § és 331. §-a).

(A Ket. hatására közigazgatási perek számos további részletszabálya is módosult, ezek ismertetése azonban nem képezi jelen cikkünk tárgyát.)

Elektronikus ügyintézés

Az Art. 5. §-ának (3) bekezdése szerint a Ket. elektronikus ügyintézésre vonatkozó szabályait az Art.-ban, valamint az Art. felhatalmazása alapján kiadott külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A vonatkozó - kormány- és miniszteri - rendeletek ugyanakkor még nem jelentek meg. Elméletileg tehát az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos különleges intézmények az adóeljárások során is alkalmazhatók.

Az Art. 175. §-ának (9) bekezdése elektronikus adatbevallási és adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő például a 10000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adóalany számára. Emellett 2005 áprilisától kezdve az Ügyfélkapun keresztül már valamennyi adózó, illetve képviselője adhat be bevallást, az okmányirodai és - szükség esetén - adóhatósági regisztrációt követően. Valószínű, hogy a későbbiekben az adóhatósági igazolások és közösségi adószámok internetes igénylése és kiadása is megvalósítható. Kérdéses azonban, hogy a Ket. által ígért teljes körű elektronikus ügyintézés biztosításához szükséges források mikor állnak majd az adóhatóság rendelkezésére.

 

A Ket. adóügyekben nem alkalmazható rendelkezései

* Az Art. 5. §-ának (2) bekezdése tételesen felsorolja a Ket. azon rendelkezéseit, amelyeket adóügyekben egyáltalán nem lehet alkalmazni. Így például nem kell értesíteni az ügyfelet a kérelem beérkezésétől számított öt napon belül az ügy iktatási számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidőről, ügyintézőjéről és az ügyintéző hivatali elérhetőségéről [Ket. 29. §-ának (9) bekezdése]. * Ugyanígy nem érvényesül a Ket. azon szabálya sem, amely szerint az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell (Ket. 36. §-a). * Nem kell alkalmazni az adóeljárásokban a Ket. több új jogintézményét, így az újrafelvételi és a méltányossági eljárás, valamint az ún. hatósági szolgáltatás szabályait. * Figyelmen kívül kell hagyni továbbá a végrehajtási fejezetet, az Art. ugyanis egyrészt részletesen szabályozza ezt a kérdéskört, másrészt háttérjogszabályként a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényre támaszkodik. * A Ket. a kiskorú ügyfelek tekintetében speciális határidő-számításokat vezet be, ilyen megkülönböztetést viszont az adóeljárásokban nem kell tenni [Art. 5. §-ának (2) bekezdése].

 

Az eljárás felfüggesztése

* A Ket. 32. §-a úgy rendelkezik, hogy amennyiben az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el, továbbá ha a döntéshez külföldi hatóság vagy más szerv álláspontját is be kell szerezni, a hatóság az eljárást felfüggeszti. * Ha a más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a hatóság az eljárást megszünteti, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. Fontos ugyanakkor azt is hangsúlyozni, hogy az Art. 120. §-ának (5) bekezdése a hivatalból indult hatósági eljárásban kizárja az adózó kérelmére történő felfüggesztést. * Az adóhivatal tevékenysége szempontjából még lényegesebb szabály, hogy amennyiben a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi, és ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, a hatóság az eljárást felfüggesztheti. * A Ket. szerint az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszűnésekor az ügyintézési határidő kivételével újra kezdődik. Kérdéses ugyanakkor, hogy ezáltal újrakezdődik-e az adó megállapításához, illetve végrehajtásához való jog elévülése is, hiszen egyébként az Art. az elévülés megszakadásának hasonló esetét nem ismeri.

 

Határozat és végzés

* A módosított adóeljárási törvény - igazodva a Ket. által bevezetett fogalmakhoz - kétféle hatósági aktust különböztet meg. Az Art. 123. §-a szerint az adóhatóság az ügy érdemében határozattal, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésben végzéssel dönt. Az adóügy érdeméhez tartozik minden, az adókötelezettséget érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító döntés. * A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban - ideértve a kiutalási és az átvezetési kérelem elbírálását is -, ha a törvény másként nem rendelkezik, az adóhatóság csak abban az esetben hoz határozatot, ha az adózó kérelmét nem teljesíti. Határozatnak minősül a fizetési meghagyás is. * Harminc olyan eljárási típus létezik, amelyekben november elejétől az adóhatóság határozat helyett végzést köteles hozni. * A határozati forma csak az ügy érdemében hozott első- és másodfokú döntés esetén alkalmazható, továbbá a határozat módosítása, visszavonása, valamint a tévesen felszámított késedelmi pótlékkal kapcsolatos jogvita esetén hozható ilyen döntés. * A határozat, valamint a végzés kötelező tartalmi elemeit a Ket. 72. §-a határozza meg, ez a rendelkezés tartalmazza azokat az eseteket is, amikor egyszerűsített formában hozható meg a döntés. (E szabályok az adóeljárásban is érvényesek.) * A döntések kijavítása, kicserélése és kiegészítése lényegében a korábbival azonos módon lehetséges. A leglényegesebb változás, hogy amennyiben a hatóság az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott (illetve hiányzik a döntésből a törvény vagy külön jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem), csak a jogerőre emelkedéstől számított egy éven belül egészítheti ki határozatát, illetve végzését (Ket. 123. §-a).

 

Illetékkötelezettség, költségmentesség

* A Ket. az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) rendelkezéseit is több ponton módosítja. A jövőben például az illetékkötelezettség akkor is fennáll, ha a kérelmező az elsőfokú határozat meghozatala előtt a kérelmet visszavonja (Itv. 28. §-a). * Az eljárási illetékekkel kapcsolatban új szabály az Art.-ban, hogy annak meg nem fizetése a hatósági eljárás lefolytatásának nem akadálya. Ez a rendelkezés speciális a Ket.-hez képest, hiszen a közigazgatási eljárások általános szabályai szerint ilyen esetben az eljárás megszüntethető [Art. 120. §-ának (6) bekezdése; Ket. 31. §-ának (3) bekezdése]. * A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére költségmentességet engedélyezhet. Ez az eljárási illeték, az igazgatási szolgáltatási díj és az egyéb eljárási költség viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelent az eljárás egész tartamára, tehát nemcsak a hatósági, hanem a végrehajtási eljárásra is. A költségmentesség ugyanakkor az eljárás folyamán módosítható vagy visszavonható. A részletes szabályokat kormányrendelet tartalmazza (Ket. 159. §-a). * A hatóság visszatéríti a természetes személy ügyfél által már lerótt illetéket akkor, ha költségmentességet engedélyez, illetve ha hatásköre az ügy elbírálása alatt megszűnt, és az ügy elbírálására nincs hatáskörrel rendelkező más hatóság [Itv. 80. § (1) bekezdésének j) pontja].

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére